Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-10 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 szeptember 10. Hogyan politika segíti a MÉSZÖV a fsz-el< i és gazdasági fejlődését Földművesszövetkezeteink, mint tömegszervezetek, legnagyobb részben tsz-tagokra és egyénileg dolgozó parasztokra vannak fel­építve. Éppen ezért a földműves­szövetkezetek és a termelőszövet­kezetek elválaszthatatlanok egy­mástól. A földművesszövet­kezeteknek az áruellátáson kí­vül mindinkább fokozottabb gondot kell fordítaniok a dolgozó parasztság szervezetté tételére, helyes nevelésére, termelőszövet­kezeteink politikai és gazdasági továbbfejlesztésére. A Somogymegyei Szövetkezetek Szövetségének dolgozói eddig is jelentős segítséget nyújtottak a tsz-eknek. Megszilárdították a két test­vérszövetkezet közötti kapcso­latot, a termelőszövetkezeti tagokat bevonták a földmű­vesszövetkezetek vezetésébe. A lábodi földművesszövetkezetnél Krivarics József elvtársat, a tsz el­nökét a' földművesszövetkezet fel­ügyelőbizottsági elnökének, a kas- télyosdombói Búzakalász tsz elnö­két, Kenf Sebestyén elvtársat a darányi földművesszövetkezet ve­zetőségi tagjának, Szili István elv­társat, a barcsi Vörös Csillag tsz tagját a barcsi földművesszövetke­zet vezetőségi tagjának választot­ták meg. Ezek az elvtársak nagy segítséget adnak á tsz munkája végzéséhez, de ez a segítség köl­csönös. A zárszámadások elkészítésénél a földművesszövetkezet dolgozói segítették a tsz-eket. A f öldm űvesszövet kezetek könyvelői közül patronáló pá­rokat szerveztek, akik rend­szeresen segítették a tsz-ek könyvelését. A gamási fóldművesszóvetkezet könyvelője, Szalóki Lajos elvtárs sokat segített a helyi tsz könyve­lésének pontos, naprakész elkészí­tésében. Kozár István elvtárs, a kányái földművesszövetkezet könyvelője a bedegkéri tsz köny­velésének rendbehozásánál segí­tett. A földművesszövetkezetek könyvelői patronálásuk alkalmá­val szakmailag képezik a termelő- szövetkezetek könyvelőit. A MÉSZÖV ügyviteli csoportjá­nak vezetője egy hétig tartózko­dott az aratás idején Mike köz­ségben, ahol személyes közbenjá­rásával intézkedett az áruellátás­ról. Megyénk földművesszövetke­zeteinél több mint 60 mozgó­boltot hoztak létre, amelyekkel az aratási és cséplési munkálatok idején hűsítő italok­kal álltak a tsz-tagok rendelkezé­sére. A MÉSZÖV dolgozói azzal is segítik a termelőszövetkezeti moz­galmat, hogy a földművesszövet­kezetek tagságából a földműves­szövetkezetek kebelén belül mű­ködő egyénileg gazdálkodó csopor­tokat szerveznek. Megyénkben je­lenleg 32 ilyen szakcsoport mű­ködik. A fokozatosság, illetve az önkén­tesség elvét figyelembevéve, 23 földművesszövetkezet kebe­lén belül működő egyéni gazdálkodást folytató szakcso­portból alakítottak I., II., III. típusú temelőszövetkezetet, közel 1100 taggal, 529 kát. hold speciális területtel. A magasabb termelőszövetkezetté fejlődött egyéni csoport tagjai a speciális területeken kívül 38 ezer kát. hold szántóterületet vittek kollektív gazdálkodásba, összes jó­szágállományukkal és mezőgazda- sági felszereléseikkel együtt. A to­vábbiak folyamán még nagyobb gondot kívánnak fordítani a föld­művesszövetkezetek kebelén belül működő egyéni gazdálkodást foly­tató szakcsoportok szervezésére és működtetésére, mivel a termelő- szövetkezetek e legalacsonyabb fo­kozatán megismerheti dolgozó pa­rasztságunk a kollektív gazdálko­dás előnyeit és önkéntesen alakít­hatnak magasabb termelőszövetke­zeti csoportokat. így segítették a MÉSZÖV dol­gozói a tsz-ek politikai és gazdasá­gi fejlődését és így kívánnak még fokozottabban segítséget adni tsz- einknek ahhoz, hogy tovább növe­kedjék politikai, gazdasági és kul­turális színvonaluk. Vörös Lajos tudósító. Versenyben törik c téglát Mind munkahelyünkön, mind háztartásunkban állandóan napi­renden lévő kérdés, ületve felkiáltójel az anyagtakarékosság, az ön­költségcsökkentés- De úgy látszik, még nem mindenki látja ennek jelentőségét. Nem kell messzire mennem és ökölbe szorul a kezem, ha látom a cukorgyári raktár bontási munkálatait. A téglagyárakban munka- versenyben gyártják a téglát és bizony sok ember verejtékébe ke­rül, míg a tégla az építkezésekhez kerül. Ezzel szemben a cukor­raktár bontásánál »versenyben törik« a jóminőségű téglát: ezrével és ezrével! Nem nehéz kiszámítani, hogy hány ember hány órai munkája vész kárba. Mennyi anyagot lehetne megtakarítani az új cukorraktár részére gondosabb munkával! Nagy összegről van szó... Elvtársak, akik résztvesztek a bontási munkálatban, ne enged­jétek, hogy akár egy tégla is kárbavesszen. Gondoljatok arra, hogy ha jobban vigyáztok, több tégla jut árvízsuj tóttá dolgozótársaitok ( elpusztult hajlékainak felépítésére. Hiszen megmutattátok, hogy' az j ő sorsuk nektek sem közömbös. Szegedi Béláné ' A PARTÉLET HÍREI & Kaposvári pártszervezetek tagnyilvántartása A KAPOSVÁRI VAS- ÉS FÉMIPARI KOMBINAT PÁRTSZERVEZETE, az üzem kommunistái jó munkát végeznek. Élenjárnak a termelés­ben, ők az élharcosai a pártkon­gresszus határozatai megvalósítá­sáért folyó harcnak. A pártszerve­zet titkára, Vörös József elvtárs is termelőmunkát végez, mégis mindenre kiterjed a figyelme, mindenhol ott van, ahol segítség­re, nevelő szóra van szükség, emel­lett lelkiismeretesen, pontosan végzi a tagnyilvántartást, a párt­tagok és tagjelöltek átjelentését is. — Ez többletmunkát jelent ne­i kém — mondja Vörös elvtárs —* I de szívesen teszem, mert szeretem; j ha tisztán látom pártszervezetünk ügyeit. A tagnyilvántartó lapra a ! városi bizottság jóváhagyása után I pontosan bejegyzem az adatokat, ; természetesen, amíg a jóváhagyást í megkapom, ideiglenes nyilvántar- I tást készítek. A havi változási el en- j tések továbbításával sem késleke­dem, hisz az is egy-egy részét kép­viseli egy vállalati, vagy üzemi pártszervezet életének — mondta Vörös elvtárs. A KAPOSVÁRI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT PÁRTSZERVEZETÉRŐL nem mondhatjuk el, hogy minden tekintetben jól dolgozki. A tag­nyilvántartásnál és a havi válto­zásjelentéseknél hiányosság van. László József elvtárs, az' alapszer­vezet titkára a legtöbb esetben csak többszöri felszólítás után — de akkor is csak késve — továb­bítja a rendes havi változásjelenté­seket, nem is beszélve arról, hogy még sok a javítanivaló a tagnyil­vántartás, a nyilvántartási karto­nok vezetésében is. Az agitáclds munka hírei s marcali járásban A MARCALI JÁRÁS párivezetőségei a 10— 11-én tartandó vezetőségi ütésekre készüknek. Ez alkalomkor kibővített vezetőségi ülések lesznek, melyre a DISZ'-tiikárt, a tanácselnö­köt, az MNDSZ-ügyvezetőt, a vezető pedagó­gust, a földinűvessaövetkezet vezetőjét és az MSZT-titkárt is meghívják. A kibővített veze­tőségi üléseken a népnevelőmunka feladatait beszé-ik meg, tekintettel a közelgő tanácsvá_ lasztásra. A tsz-ek vezetőségi ülésén emellett a tsz-ek megszilárdításával is foglalkoznak. Hogy a vezetőségi ülés minden községben eredményes legyen, a járási párt-végreliajíó. Síizottság az eddigieknél több segítséget ad a párívezetőségeknek. * * * A JÁRÁSI PÁRT-VÉGREHAJTÓBIZOTTSAG tegnap értekezletre hívta össze a községek ezető pedagógusait. Ezen a megbeszélésen Bakó elvtárs, agit.-prop.-titkár elmondta, hogy a párt milyen segítséget vár a pedagó­gusoktól az agitáciős munka megjavítása ér­dekében. Egyben felkérte a pedagógusokat, hogy az egyes községek helyi tervét, kollek­tív munkával készítsék cl. * * * NAGY GONDOT FORDÍT a járási párt­végrehajíóhizotiság a pártoktatási év jó meg­szervezésére. A már jóelőre kiválasztott pro_ pagandistákkal mind szorosabb kapcsolatot épít ki, ezzel is biztosítani kívánja a politi­kai oktatás színvonalának emelését, valamint a lemorzsolódás megakadályozását. Ezt a tö­rekvést célozza az a megbeszélés is, amelyre 13-án kerül sor a pártbizottságon. Ennek a megbeszélésnek célja egyrészt az lesz, hogy a napokban — Ifi—20. között — megtartandó népnevelő tanfolyamok tematikáját megbeszél­jék, Külön szükségessé teszi a propagandisták bevonását az, hogy a tanfolyamokat ők ve­zetik. jövedelmező anyakocákat. Minden sertéstenyésztő termelőszövetkezet térjen át a kétévenkénti négyszeri rna- lacoztatésra és megfelelő sertésgon- dozák alkalmazásával s a szükséges higiénikus sertésfiaztatök létesítésé­vel a minimálisra kell csökkenteni a választás előtti elhullást. A szop­tatós kocáik takarmányát úgy állít­suk össze, hogy a létfenntartó alap- takarmány cn felül biztosítsunk az anyakocának malaconként 45 dkg pótabrakot. Törekedjünk arra, hogy már szoptatás alatt is takarmány óz­zuk rendszeresen malacainkat és 13 kg-os sú!y eléréséig etessünk fel 9 kg keményítőértéket és 1.30 kg emészthető fehérjét tartalmazó ab- rakmennyiséget, vagyis például 10 kg árpát, 1 kg kukoricát és 2 kg korpát. Ennek felét, vagyis 1 kg-ot célszerű olajpogácsával helyettesíte­ni. A malacokat természetszerűen kell felnevelni minden tsz-ben. Ennek a természetszerű malacnevelésnek egyik alaptényezője az, hogy a ser- lésfiaztatófc mellett létesítsünk ma- laekif utókat, lehetőleg napos helyen. Gondoskodjunk arról, hogy még a téli hónapokban is, á naposabb idők­ben a malacok korától függően hosszabb-rövidebb ideig malacaink a kifutókban tartózkodjanak. A helyes ma’acnevelésnefc másik Jő követelménye az, hogy a szopós malacokat mór a második hetes ko­ruktól kezdve fokozatosan nedvdús takarmányok fogyasztására szoktas­suk rá. Erre a célra legjobban meg­felel a frissen kaszált, nem elvénült, tehát virágzás előtt kaszált zöldlu­cerna, vagy pillangósvirágú tafcar- mányféleségeinkből készített zöld­siló. Első helyen kellett volna ta­lán megemlítenem a takarmány-sár­garépát, amely karotintartalmánál fogva a malacok fejlődéséhez szük­séges nagymennyiségű vitamin pót­lását szolgálja. Tartsunk haszon-sertéseket is Termelőszövetkezeteink sertéste­nyésztését célszerűnek tartom úgy átszervezni, hogy a törzskönyvezett sertésállomány mellett szakszerű ke­resztezéssel haszonállatáncmányt is tartsunk. Ez ’lehetővé teszi részünk­re a kiváló minőségű hús- és zsír- sertések értékesítését, s ebből az állatállományból tudjuk előállítani a kötelező hízottsertésbeadáshoz szükséges, vagy hízlalási szerződés­hez szükséges egyedeket. Nagyon he­lyesnek tartanám azt, hogy ugyan­csak ezeknek a keresztezés útján előállított árusüldőknek nagyobb ará­nyú előállítása után a tsz-tagok is hozzájuthatnának ezekhez a keresz­tezett egyedekhez. Gondolok itt el­sősorban a szőkemangaHca zsírser­tésnek berksbirei hússertéssel való keresztezésére. Ebben az esetben a koca mindenkor magyar mangalica legyen s az első keresztezésnél külö­nösen használjuk a hússertés kant. Az ebiből a keresztezésből született malacok növekedési erélye több mint 10 százalékkal nagyabb, mint a tiszta vérben tenyésztett malacoké. Ugyanakkor pedig takarmányértéke­sítő képessége is lényegesen jobb, mint. például a mangalica- vagy fe­hér- vagy egyéb hússertésé. Ha pe­dig végül figyelembevesszük azt is, hogy ebből a kereszteződésből elő­állított sertések 20—25, sőt ennél több napnál is hamarabb érik el ugyanannyi takarmány fogyasztása mellett a hízósúlyt, akkor már vi­lágosam láthatjuk a keresztezett ser­tések tenyésztésének jövedelmezősé­géi. Itt szeretném felhívni a sertéste­nyésztő termelőszövetkezeteink ál­lattenyésztőinek figyelmét a gyorshizlalás bevezetésér®. A gyorshízlalásba háromhónapos malacokat állítsunk be s tíz hónapi hizlalással elérhetjük a 150—155 kg-os hízósúlyt. A gyorshízlalásnál csak az a fő követelmény, hogy a ■beállítástól'' számított első három hónap eltelte után a nedves takar­mányokat fokozatosan felváltja a húsrostok előállításához szükséges, fehérjében gazdag árpadarás »kö- zéphízlalás«. Ebben az esetben az árpádarát a feletetett abrákmennyj- ség 80—90 százalékáig is emelhetjük. A második hízlalási időszak vége­idé fokozatosan csökkentjük a fe­hérje etetését, s emeljük a keményí­tőben gazdagabb kukoricadarát. Majd a hizlalás harmadik, befejező perióduséban, vagyis az utolsó két és fél, három hónap alatt már csak Í0 százalékban etetünk érpadarát és 90 százalékban kukoricadarát. Ilyen­kor a beállított hízó napi takar- TTKVnyfogyasztásá 4 kg. Ezt a meny- nyiséget az utolsó három hónapban havonta 0.5 kg-mal csökkentjük. A gyorshízlalásnál az átlagos daraérté­kesítés 20.80 százalékra tehető. Ha pedig figyelembevesszük azt is, hogy a gyorshízlalásnál, ha középsúly el­érését vesszük alapul, 1 kg hízósúly előállítására csak 4.5 kg abrak kell,, szemben a nagy végsúlyra történő -hizlalással, ahol 1 kg hízottsertés előállításához 5.6, 5.8 kg abrakta- kermány szükséges, akkor nincs szükség további bizonyítékra, azzal kapcsolatban, hogy célszerűbb ma a középsúlyú 140—160 kg-os hízottser- íések előállítása, mint a nagy vágó­súlyú 220—240 kg-os sertéseké. A dara értékesít és pedig kerek számot véve, éppen 2 százalékkal nagyobb a hizlalásnál, mint az ugyanolyan végsúlyra hizlalt, s egyéves korban beállított 80 kg kezdősúlyú süldő­nél. 9 juhtenyésztésről Korma,nyunik a zsíros gyapjú be- . váltási alapárát 15 forintról 36 fo­rintra emelte, s lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezetek a közös juh­állomány után az állam részére le­szállított zsíros' gyapjú 10 százaléka értékének megfelelő kész fonalat igényelhetnek tagjaik részére. Fő feladata kell hogy legyen tehát juhtenyésztéssel foglalkozó termelő- szövetkezeteinknek, hegy a gyapjú minőségét és mennyiségét feltétle­nül fokozzák, s minden termelőszö­vetkezetben a gvapjúhozemot átla­gosan legalább 3.8 kg-ra felemeljék. Érnek elérése érdekében az eddig aránylag mostohán kezelt juhállo­mány szakszerű takarmányozásának bevezetése az alapvető feladat. A ta­karmányozási tervek elkészítésénél különösen a juhok téli takarmányo­zására kell nagy gondot fordítani. A vemhes juhokat, valamint a szopta­tós anyajuhokat abrakóljuk éspedig úgy. hogy a vemhes juhok naponta és darabonként 20 dkg küKoricada- rát, 1 kg takarmányrépát és 2 kg pillangós • szalmát, vagy ha pillangós szalma nem áll rendelkezésre, akkor 1 kg takarmányszalmát és 1 kg pil­langós szénát kapjanak. A szoptatós anyajuhok téli takarmánya pedig a következő összeállítású legyen: na­ponta és darabonként 15 dkg kuko­ricadara, 20 dkg olajpogácsadara, 2 kg takarmányrépa, 1 kg takarmány- saalma, 0.5 kg pillangósvirágú ta­karmány szalmája, vagy ennek hiá­nyában. 30 dkg pillangósvirágú szé­na. Juhállományunk téli takarmá­nyozásának eddigieknél még jobb biztosítása érdekében feltétlenül szükséges a juhállomány nagyságá­nak megfelelően úgynevezett téli legelő biztosítása. Erre a célra igen jói megfelel a káposztarepce, mely­nek elvetése után bőséges takar­mányt biztosíthatunk juhállomá­nyunk részére. A jüihtenyészetben be kell vezetni az egy ivarzás alalli kétszeri páraztalást, mely tulajdonképpen abból áll, hogy amint. anyajuhoknál az jvarzási . je­lek észlelhetők, azután két órán be­lül befedeztetjük először, majd az első fedeztetés után 10—12 óra múl­va másodszor. Amennyiben szabad pároztatást alkalmazunk, akkor a nyájban célszerű 12 óránként váltani a tenyészkosokat. A juhállomány fejlesztése érdeké­ben mindent el kell követni az ed­diginél nagyobb számú szaporulat elérésére és éppen ezért juhtenyész­téssel foglalkozó termelőszövetkeze­teink vezessék be a juhoknak két év alatt háromszori bárányoz,tatását. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok bebi­zonyították, hogy a fejlett zootedh- nikai eljárás alkalmazása nincs* _ je­lentékeny kihatással a gyapjúho­zamra és a gyapjú minőségére. Amíg a két év alatt kétszer történő bárá- nyoztatásnál általánosságban 100 anyajuh után 200 drb bárányt vár­hatunk, addig a két év alatt három­szori elletésnél legalább 270—275 da­rabot tesz ki a bárányszaporulat. Úgy kell beállítani a fedeztetéseket, hogy az az első évben januárban és szeptemberben történjék, a második évben pedig júniusban. így a bárá­nyok az első év júniusában, majd a második év február és november hó­napjában fognak világrajönni. A korszerű juhtenyésztés megkö­veteli, hogy nagy figyelmet szentel­jünk az anyalHiiok tejtermelése felázására. Ennek érdekében juhállományunknál is a tejelési időszak alatt bevezet­jük a napi háromszori fejest, amely az eddig alkalmazott kétszeri fejős­sel szemben legalább napi 10—12 százalékos tejtöbblet emelkedést je­lent. Itt hívom fel termelőszövetke­zeteink figyelmét arra, hogy a vem- hesség útolsó hónapjában éppúgy, mint tehénállományunknál, az anyá­kat bővebben takiarmányozzuk. így erőteljesebb tőgyképződést kapunk, a megszületendő bárány nagyobb el- lési súllyal jön világra és feltétlenül lényegesen magasabb lesz az anya tejtermelése. Végül arra hívom fel a juhte- nyésztők figyelmét, hogy a bősége­sebb tejhozam érdekében a bárányo­kat hathetes korban válasszák el éj­szakára az anyjától és a reggeli te­jet fejjék ki. Az így leválasztott bá­rányok — a gyakorlati tapasztalatok szerint — 2—2.5 kg-mal alacsonyabb választási súlyt fognak elérni, de ez a különbség a hathónapos korig teljesen kiegyenlítődik. Természete­sen a leválasztott bárányok részére bővebb és jcibbminőségű takarmá­nyozást kell biztosítani. Barsmfitenyészetünliksn a magasabb «ojáshozam elérésének alapfeltétele az, hogy meglévő ál­latállományunkat állandó ellenőrzés alatt tartsuk és az évente 50 darab­nál kevesebb tojást termelő tojókat, mint rossz itakarmányértékesítőket kiselejtezzük. Az így kiselejtezett ál­lomány legtöbbször fedezi termeiő- szövelkezeteink baromfibeadási kö- telezettségét, s a 90 darabnál több tojást termelő egyedek biztosítják a jobb jövedelmet, ugyanannyi ta­karmány elfogyasztása után, mint amennyit a kiselejtezett állomány is fogyasztott. A pontos ellenőrzés ér­dekében be kell vezetni a csapófész- kezést s ennek alkalmazásával pon­tosan ellenőrizhetjük a tojó állo­mányunk évi tojáshozamát. Az így kiválogatott haszonállatállományból válasszuk azután ki hústermelés te­rén a takarmányt jobban értékesítő egyedeket. Fokozatos és többszöri válogatással ki tudunk tenyészteni közepes testű, fajtajellegnek megfe­lelő küllemű, és 100 tojásnál maga­sabb tojáshoziamú magyar fajta egye­deket. Ezt az állatállományt érde­mes külön elválasztva, úgynevezett »elit« törzsekbe csoportosítani. E törzseknél a legjobban bevált a 9— TI darabos létszám mellett egy te- nyésakakas tartása. Véleményem sze­rint. a külföldi fajták tisztavérben való tenyésztése nem helyes, ellen­ben a fajták okszerű keresztezésével igen jó utódokat tudunk előállítani. Ezek azok a szempontok, amelyek­kel mi, a termelőszövetkezetekbe be­osztott mezőgazdasági szakemberek meg tudjuk valósítani az állatte­nyésztés fejlesztéséről szóló határo­zatot. Termelőszövetkezeteink pedig helyi adottságaiknak megfelelően fokozatosan vezessék be ezeket a már gyakorlatban többször kipró­bált és jól bevált állattenyésztési módszereket. Ezek alkalmazása az egyedüli biztosíték arra, hogy nem­csak termelőszövetkezeteink tagsága, hanem egész országunk lakossága ré­szére biztosítani tudjuk a több és jobbminőségű húst, zsírt és egyéb állati terméket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom