Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

Szerda, 1954 szeptember 1. SOMOGYI NÉPLAP 8 A dolgozók tudásának gyarapításáért A közelmúltban ünnepeltük al­kotmányunk születésének 5. évfor­dulóját. Ez az évforduló alkalmas volt arra, hogy mindenkinek em­lékezetébe idézzük alaptörvé­nyünk azon paragrafusait, ame­lyek különösen jelentősek új, megváltozott életünk szempontjá­ból. Az emlékezésre azonban egy nap nem elég. Szükséges, hogy ez­zel állandóan foglalkozzunk s egy-egy időszerű paragrafust vagy szakaszt különösen emlékezetbe idézzünk. A művelődésről szólni azért szükséges külön is, mert alig né­hány nap választ el bennünket az iskolák kapuinak megnyitásától, mely nemcsak a rendeskorú ta­nulók tudásának megkezdését je­lenti, hanem a felnőttekét is. A művelődés közügy. Minden dolgozónak joga és kötelessége tu­dásának bővítése. Erről népköz- társaságunk alkotmánya sem fe­ledkezik meg és kimondja: »A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. . .« (48. §.) Valamint: »A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető köteles­sége műveltségük gyarapítá­sa. . .« (59. §.) A tudás állandó gyarapítása rendkívül fontos fegyver a szo­cialista társadalom építésében. Művelt emberfők nélkül lehetetlen céljaink elérése. Most is időszerű Széchenyi mondása: »A kiművelt emberfők sokasága teszi naggyá a nemzetet.« A művelődés ügye azonban csak népköztársaságunkban állami, az egész népet átfogó közös ügy, csak a mi alkotmányunk teszi joggá és kötelességgé. A kapitalista társadalomban az uralkodó osztályok maguknak tar­tották fenn ezt a jogot. Éberen ügyeltek arra, hogy a dolgozókat elzárják a művelődéstől, mert tisztán látták, hogy a tudás hata­lom. Hatalmukra pedig vigyáztak! Hadd említsek ennek alátámasztá­sára néhány példát. Megyénkben 1920-ban a 6 éven felüli .népes­ség 14.8 százaléka volt analfabéta, a kaposvári járásnak pedig 17.6 százaléka. (Hivatalos adat.) Vagy pl. az 1925—26-os tanévben me­gyénk területén (az akkori me­gye nagyobb volt a mainál) 27.073 elemi iskolai tanulót tartottak nyilván. Népköztársaságunk a párt veze­tésével gyökeres változást hozott létre ezen a téren is. Az analfaoé- tizmus úgyszólván teljesen meg­szűnt. Megyénkben jelenleg 41.545 általános iskolai tanuló, 2929 kö­zépiskolai tanuló tanul, ami igen jelentős emelkedés a múlthoz ké­pest. Az iskolák azonban nemcsak az ifjúság nevelésével foglalkoznak. A felnőtteknek is tanulniuk kell, ha nem akarnak lemaradni. Be kell látniuk, hogy műveltség nél­kül nem lehet jól dolgozni, s kü­lönösen nem lehet vezetni. Sztálin elvtárs mondja: »-Ahhoz, hogy építsünk, elsősorban tud­nunk kell, a tudomány birtokába kell jutnunk; ahhoz, hogy tud­junk, tanulnunk kell; kitartóan és türelmesen tanulnunk.« Lenin elvtárs pedig a követke­zőket mondja: »Tudás nélkül a munkások védtelenek, a tudással ők az erő.« Kormányzatunk a felnőtt dol­gozók műveltségi színvonalának emelése érdekében hozta létre az alkotmány előírásainak megfelelő­en a felnőtt dolgozók továbbkép­zési rendszerét, a dolgozók külön­böző esti iskoláit, a levelező tanfo­lyamokat, stb. és erre hatalmas összegeket fordít. Megyénkben pl. az elmúlt isko­laévben több mint 300 ezer forintot fordítottunk erre a célra. Felnőtt dolgozóink szívesen ve­szik ezt a gondoskodást. Megyénk­ben az elmúlt évben 1510 felnőtt dolgozó jelentkezett a külön­böző oktatási formákra. Hiba az, hogy a különböző szer­vek az alkotmány előírásait meg­sértve nem biztosítják dolgozóik számára a tanulási lehetőséget. Ennek eredménye: a fenti szám­ból mindössze 1007 fő végezte be megkezdett tanulását. A lemara­dás tehát 33 százalékos. A legna­gyobb lemaradás tanácsainknál van. Pedig tudni kellene, hogy egy közösséget vezetni, vagy bi­zonyos szakterületeket irányítani kellő műveltség nélkül nem le­het s ennek hiánya tévútra visz! Ennek következménye az értelmi­ségi dolgozók helyenként tapasz­talható lebecsülése is. A szervezett művelődésen kívül kormányunk számtalan más mó­don is gondoskodik a kultúra emeléséről. Ezt szolgálják a köny­vek, mozi, színház, népművelési előadások, rendezvények, stb. Fel­adatunk: élni ezekkel a lehetősé­gekkel. Pártunk III. kongresszusa fel­adatul szabta meg a mezőgazda­ság, ipar, kereskedelem, közleke­dés fejlesztését, kultúrálttá téte­lét. Kultúrált kereskedelem, köz­lekedés, ipar és mezőgazdaság azonban lehetetlen kultúrált em­berek nélkül. Ugyanez áll az igaz­gatásra, az állami szervekre, né­pünk bármilyen szervezetére, ta­nácsainkra. Kultúra szükséges a bürokrácia leküzdéséhez is, vala­mint azon lazaságok leküzdéséhez is, amelyek még a különböző szer­veknél tapasztalhatók. A további nagy feladatok eléré­se múlhatatlan parancsoló szük­ségként írja elő minden dolgozó számára, hogy necsak jognak, ha­nem az alkotmány által megsza­bott kötelességnek is tartsa a mű­velődést. Várkonyi Imre Megyénk dolgozói tiltakoznak az amerikai kormány terrorintézkedése eilen A megye üzemeiben további tilta­kozó gyűléseket tartottak a dolgozók a amerikai kommunista párt betil­tása ellen. A dolgozók a műszakok előtt, ebédszünetben bizottságokat alakítottak, hogy tiltakozó táviratot küldjenek az USA kormányának és együttérzésüket az amerikai dolgo­zókkal. * * * A MÉSZÖV dolgozói a következő táviratot küldték a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének: »Megvetéssel vettük tudomásul, hogy az USA kormánya elrendelte az amerikai kommunista párt betil­tásét. E cselekedetével újabb példá­ját adta, hogy a hitleri fasizmus út­jára lépett. Mi, a Kaposvári MÉ­SZÖV dolgozói követeljük e terror­törvény visszavonását«. * * * A Kaposvári Finommechanikai és Gépjavító Vállalat dolgozói röpgyű- lésen határozták el, hogy táviratot küldenek a következő szöveggel: »Mi, a Somogymegyei Finommecha­nikai és Gépjavító Vállalat dolgo­zói megvetésünket fejezzük ki az amerikai kormánnyal szemben, hogy a dolgozók pártját, a kommunista pártot megfosztotta működésétől és ezzel a hitleri fasizmus útjára lépett. Követeljük a törvény visszavonását az USA kormányától«. A bádogos­részleg dolgozói feleletül jobb és több munkát ajánlanak fel. * * * A Kaposvári Ruhaüzem dolgozói a következő táviratot küldték: »Meg­döbbenve értesültünk az USA visel­kedéseiről, amellyel a nép jogait semmibevéve, Hitler fasiszta politi­káját utánozva, betiltották az ame­rikai kommunista párt működését. Felháborodva vettük ezt a hírt, mert ezzel az USA munkástársainkat kí­vánja megfosztani attól a lehetőség­től, hogy nyíltan is harcolhassanak a tőkés kizsákmányolás ellen. Mi a minőség megjavításával és a terme­lés fokozásával válaszolunk. Amikor vállalást teszünk jobb munkára, ugyanakkor - kérjük kormányunkat, hogy juttassa el együttérzésünket az amerikai dolgozókhoz és tiltakozá­sunkat az USA tőkéseihez«. i Két számvetés Hedrehelyen A nyárutó vasárnapján a nap sugarai kellemes meleget áraszta­nak. Ez azonban nem a kánikula melege, az ősz fuvallatát már érezni. A domb taraján elterülő falu békés csendjét a Kossuth tsz udvarán zúgó cséplőgép zavarja meg. Elkéstek kicsit a csépléssel a tsz tagjai, ezért dolgoznak vasárnap is. A cséplőgépből zsákba hull a gabona. Igaz, több is, meg faj súlyra nehezebb is lehetne a búza, azonban az egyéni gazdákétól jóval többet adott a közös föld. Büszke is erre a tsz minden tagja. Örömmel mondja Szabó István, a párttitkár: — A négyzetesen vetett rozsunk holdanként 9.25 mázsát adott, ami az idén felénk ritkaság. Bent az irodában is élénk az élet. A tsz pénzt oszt a június-jú­lius hónapban szerzett munkaegységekre: 7.50 forint jut egy-egy munkaegységre. Jönnek egymás után a tsz tagja. Berki József 1845, Pál József 2005, Szabó János 900 forintot vesz fel, ki-ki a meg­dolgozott és megérdemelt munkaegysége után. Jókedvűek, megelé­gedettek az emberek. Kötődnek egymással. Éppen az egyik egyedül álló asszonyt akarják férjhezadni, aki becsületes, jó munkása a kö­zös* gazdálkodásnak, most 570 forintot visz haza. A tsz-ben meg­elégedettek, derűskedvűek az emberek. Major Sándor elvtárs a bábonymegyeri Dózsa termelő- ■ szövetkezet fogatosa. A gondjaira j bízott lovakat lelkiismeretesen ápolja, gondozza. Mindenütt ott j van, ahol segítségre, szorgalmas munkáskézre van szükség. A nyári nagymunkák idején egyetlen na­pot sem hiányzott a tsz földjeiről, eddig több mint 400 munkaegysé­get szerzet. Bőséges osztalékot kap majd a zárszámadáskor. Törekedé- séért, szorgalmáért tagjelöltségi idő nélkül vették fel a párt tag­jai sorába. A fiadi Lenin tsz segítsége az árvízkárosultaknak Szép termést takarított be a fia­di Lenin tsz. Nagy darab kenyér jut a tsz-tagoknak. Állam iránti kötelezettségüknek is 100 száza­lékban eleget tettek. A tsz tagjai bizakodva néznek a jövő elé. De a jó mód ellenére sem feledkez­nek meg az árvízsuj tóttá lakosság­ról. A tsz tagjai közösen határoz­ták el, hogy a közös termésből 500 kg rozsot, 500 kg burgonyát, 200 kg babot, 200 kg kölest és 1000 kg szénát küldenek az árvízsuj tóttá lakosoknak. Ezenkívül a tagság személyenként is tett felajánlást. Fehér György, a tsz elnöke 50 kg búzát, 50 kg rozsot, 100 kg burgo­nyát, Nagy József párttitkár 50 kg rozsot, 100 kg burgonyát, 20 fo­rintot, Guzmics Lajos fogatos 50 kg rozsot, 100 kg burgonyát, Pál I György növénytermelő 25 kg bú­zát, 25 kg rozsot és 25 kg burgo- i nyát ajánlott fel. Ezenkívül még számos tsz-tag segítette termé­nyeivel a bajbajutott dolgozókat. Szira István, Fiad. — A tervkölcsön sorsolása al­kalmával Győrffi Jenő kaposvári lakos 50 ezer forintot nyert. Nagy Istvánná kutasi lakos 10Ö0 forin­tot, Vucskics Gábor szintén kuta­si lakos 1000 forintot nyert. — A Mezőgazdasági Múzeumról szóló új dokumentumfilmet szep­tember 9-től mutatják be a fővá­rosi és vidéki filmszínházakban. A film bemutatja a Mezőgazdasági Múzeum újjáépítését és gazdag ki­Számvetést készített Pál József tsz tag, aki harmadmagával dolgozik a tsz-ben. A gazdasági év elejétől július 31-ig a Pál-család 908 mun­kaegységet szerzett. Erre kapott 6810 forint készpénzt, 908 kg ár­pát, 18 kg mákot és ha munka­egységenként 3 kg kenyérgabonát számítunk — hogy ez meglesz, minden tsz-tag esküszik — akkor több mint 27 mázsa gabonát visz haza a Pál-család. Fájuk megvan, disznójuk hízik. Tele a kamra, kenyér- és ruhagond messze el­kerülte a Pál portát. Jöhet a tél, ha még oly zord is lesz, mint a ta­valyi, de ezt még Pálék sem kí­vánják. Számvetést készítettek az egyénileg gazdálkodók is Hedrehelyen. Gál Lajos (alsó) 9.5 holdon gazdálkodó parasztnak nem sikerült ez a gazdasági év. ő is harmadtnaigával dolgozott. A három magyar hold területen — mivel besült a gabonája —1 mind­össze 750 kg búzája termett. Eb­ből lement a 87 kg cséplőrész, visszamaradt 440 kg vetőmagra, a beadásra — melyet csak részben tudott teljesíteni —i leadott 258 kg búzát. Nem lett jó az árpatermés sem. A fél holdon 88 kg árpája termett. Bizony gond lesz a kenyér biztosítása, de gond a beadás tel­jesítése is. állítási anyagai. A két számvetés összehasonlításából megállapítható, hogy Pálék, a tsz-tagok biztosan haladnak a közös .úton a szebb, a gondtala­nabb élet felé. A tsz-ben sem sikerült úgy a termés, ahogy számítot­ták, de közös erővel könnyebb leküzdeni a nehézséget és a fejlett módszer alkalmazása megmutatta az előnyét, a tsz-nek jóval több gabonája termett. Ezt a két számvetést már sokan elkészítették Hedrehelyen, s az eredménye után született meg Váci Józsefnél s édesanyjánál, akik három holdon gazdálkodnak, az az elhatározás, hogy kérik fel­vételüket a tsz-be. Váci József ez évben sokat dolgozott. Napszám­ba járt, napszám után édesanyjával a három hold föld megműve­lésén dolgozott. Éjszakára még fuvart is fogadott. Váci József mégsem tud annyit felmutatni, mintha a tsz-ben dolgozott volna és ott 300 munkaegysége lenne. Ez a számvetés késztette Halasi Imrét — aki már tavaly tagja volt a Kossuth tsz-nek — hogy ismét kérje felvételét. Ő ebben az évben megpróbálta járni azt az utat, amelyet sok egyéni dolgozó paraszt jár még Hedrehelyen. Rájött, a közös út könnyebben jár­ható. Azok a becsületes dolgozó parasztok, akik saját maguk szám­vetése alapján rájönnek, hogy jobb, szebb, gondtalanabb élet a közös gazdálkodásban van, kopogjanak bátran a tsz ajtaján és becsülettel mondják meg: eljöttünk közétek, közös erővel akarunk falunk, gyermekeink boldogabb jövőjééért dolgozni. A mi földjeinket is ha­sítsák a gépállomások traktorainak ekéi, dúsan termő vetéseinket arassa a kombájn, s nekünk is legyen nagyobb és fehérebb a ke­nyér. A tsz elnöke, Horváth Lajos elvtárs és a tsz tagjai necsak vár­ják, hogy a kívülállók kopognak az ajtón, hívják ők is az egyénileg gazdálkodókat a közösbe. Fábri István Szeressenek érvényt a törvénynek Sántoson is Sántos község dolgozó parasztjai nem igen dicsekedhetnek a begyűj­tésben elért eredményeikkel. Éves tervüket sértésiből 20 százalékra, vá­gómarhából 73 százalékra, tejből 50 százalékra, tojásból 72 és baromfiból 35 százalékra teljesítették, holott már a harmadik negyedév felén túl­jutottunk. Vannak a községben be­csületesen teljesítő gazdák, olyanok, mint Telkes József 8 holdas dolgozó paraszt, aki háromnegyedévi tej-, to­jás-, baromfibeadását már rendezte. De a jól teljesítők mellett sokkal több a hanyag gazda, akik vissza­húzzák a község eredményeit. Hiány­zik a tanácstagok példamutatása, amit a dolgozó parasztok figyelem­mel kísérnek és mind ia jó, mind a rossz példát követik. Péter János tanácstag 17 kiló ba­romfival és 11 kiló tojással, vala­mint 130 kiló hízottsertéssel tartozik államunknak. Pedig neki, mint ta­nácstaginak, elsőrendű kötelessége lenne beadási kötelezettségének min­dig pontosan eleget tenni. Hátráltat­ják a falu beadását a kulákok is, olyanok, mint Varga János 60 hol­das, aki 64 kiló tojással, 79 kiló ba­romfival és tavalyi hízottsertés-, vá­gómarhabeadási kötelezettségével hátralékban van. A községi tanács vezetői és a begyűjtési előadó ahe­lyett, hogy alkalmaznák vele szem­ben a törvény szigorát és- elszámol­tatnák, sajnálkoznak maguk is, hogy szegény, nem tud miből teljesíteni. Természetesen a becsületes dolgozó parasztok tudják, hogy azért szegény a kulák, mert nem tart baromfit, sertést, hogy így megmeneküljön a beadás teljesítése elől és kijátssza a törvényt. A sántosi tanács és begyűjtési hi­vatal fordítson sókkal nagyobb gon­dot ezután a begyűjtésre. Jobban tá­maszkodjanak az élenjáró dolgozó parasztokra és alkalmazzák a tör­vényt a hanyag, hátralékos gazdák­kal szemben. A tanács vezetői tart­sák be és tartassák be a törvényt, mert csak úgy tudnak a begyűjtés­ben jcibb eredményt elérni és akkor a dolgozó parasztok segítségükre lesznek, nem lesznek nehézségek a beadás teljesítésével. Pécsek Gyula VB-elnökihelyettes. Több lelkiismeretességet kíván a nép állama Kenyér, avagy szoboranyag? Ezzel a kétes gondolattal távozik az a dolgozó, aki a Somogymegyei Sütőipari Tröszt 1. számú sütödéjének kenyerét szorongatja kezében. Vájjon jogosan vetődik-e fel ez a gondo­lat? Igen. Jogosan. Az I-es számú sütöde már hosszabb idő óta félig nyers, ehetetlen kenyeret készít, mely elsősorban népgazdaságunk, másrészt a dolgozók megkárosítását jelenti. Ki a felelős ezért? Elsősorban, mint iközvetlen ellenőrzője a sütödének, Magyar József üzemvezető. Főként ő a felelős, mert a sület'len kenyér rendszeresen az ő műszakából kerül ki. Másod­sorban felelősséggel tartoznak a Somogymegyei Sütőipari Tröszt veze­tői, akik nem ellenőrzik a kenyér minőségét. Ezt igazolja az is, hogy augusztus 31-én az Ady Endre-utcai Csemegeáruháznak újabb 30 db nyers kenyeret szállítottak. Vájjon miért van a minőségi ellenőr?— és gondolt-e arra, hogy 30 kétkilós kenyér egy négytagú csa­lád másfélhavi kenyérellátását jelenti? Gondolt-e arra, hogy a hetenként egy, esetleg kétszer elrontott 30 kenyér egy év alatt hány dolgozó ke­nyérellátására lenne elegendő? Több lelkiismeretességet, szívvel-lélekkel végzett munkát kíván a dol­gozó nép állama! Ezt kívánja a minőségi ellenőrtől és Magyar József üzemvezetőtől is. Csak akarni kell, meg kell szervezni a munkát és akkor minden alkalommal jóminőségű kenyér kerül a dolgozók aszta­lára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom