Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-24 / 199. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1954 augusztus 24.

A TASZSZ jelentése a brüsszeli értekezlet befejezéséről

Brüsszel (TASZSZ). Az Egyesült Államok hivatalosan nem vett részt a brüsszeli tanácskozáson, de — sajtó jelentések tanúsága szerint — az augusztus 21—i ülés idején lázas aktivitást fejtett ki.

Bruce, az »európai szén- és acélközösségben-« működő amerikai megbízott augusztus 21-én kétségbeesett kísérletet tett, hogy nyomást gyakoroljon a brüsszeli tanácskozás részvevőire, elsősorban Men- des-Francera.

Este 11 óra tájban, vagyis akkor, amikor javában folyt a vita, Bruce és a brüsszeli amerikai nagykövet megjelent az ülésteremben. Az amerikai diplomaták majdnem az ülés végéig) ott maradtak a teremben.

Az Egyesült Államoknak a brüsszeli tanácskozás részvevőire és elsősorban Mendes-Francera kifejtett nyomása azt célozta, hogy megakadályozza a tárgyalások kudarcát és így meggyorsítsa az »európai védelmi közösségiről szóló szerződés hatálybalépését, jóllehet

ez a szerződés rendkívül népszerűtlen a nyugateurópai országokban.

Ugyanezt a célt szolgálta az a jegyzék is, amelyet Dulles ameri-* kai külügyminiszter intézett augusztus 21-én Mendes-Francehoz. Ez a jegyzék — a nyugatnémet rádió jelentése szerint — azt a reményt fejezte ki, hogy a brüsszeli tanácskozás megegyezésre jut.

Churchill Adenauer kancellárhoz küldött üzenetet. Lap jelentések szerint

Churchill »azt követelte, hogy Adenauer újból próbáljon kompromisszumra jutni Franciaországgal.«

Az Egyesült Államok kezdeményezésére összehívott brüsszeli értekezlet célja az volt, hogy a hat ország zárt tömbjének megalakítása útján meggyorsítsa a német mi- litarizmus feltámasztását.

Az értekezlet kudarca az amerikai diplomácia újabb vereségét bizonyítja.

Kuo Mo-zso felhívása az amerikai néphez

Peking (Uj-Kína). Kuo Mo-zso, a kínai békebizottgág elnöke, a »Zsenminzsibao« vasárnapi számában felhívja az amerikai népet, ne engedje magát a profitra éhes csoportoktól háborúba taszítani. Ugyanakkor felszólítja a kínai népet, hogy még nagyobb egységbe tömörülve hajtsa végre Taivan felszabadításának dicső feladatát.

»Az amerikai néphez fordulok, amelynek oly fényes hagyományai vannak a gyarmati iga lerázásában

— írja felhívásában Kuo Mo-zso.

— Tudom, hogy az amerikai nép tiszteli Washington, Jefferson, Lincoln emlékét. De ma vannak vérszomjas amerikaiak, akik Hitler, Mussolini és Tozso köpenyét öltötték magukra és súlyos veszély- lyel fenyegetik Ázsia és az egész világ népéit, köztük magát az amerikai népet is.«

»Feltesszük a kérdést — folytatja Kuo Mo-zso — veszélyezteti-e Kína az Egyesült Államok biztonságát? Megtámadta és megszáll- ta-e a kínai nép felszabadító hadsereg Hawai szigetét? És ha hadseregünk megszállná Hawait vagy éppen Long Islandot, amely Washington közelében van, mit gondolnátok, amerikai barátaink? Elhinnétek-e, hogy ez csak védekezés Kína részéről? Eltűrhetnétek-e és szemlélhetnétek-e közöm»Bízunk abban, hogy a békeszerető amerikaiak belátják, mennyire igazságtalan az, hogy az amerikai kormány szervezte támadó tömb megszállva tartja a ma Tajvanunkat. Az amerikai nép kötelessége, hogy megálljt kiáltson a hazájában működő háborús csoportoknak, még pedig az Egyesült Államok saját érdekében, az amerikai nép becsülete és az emberiség boldogsága érdekében.«

»Mi, a kínai nép, mindig is drága kincsnek tartottuk a békét. Most pedig, hogy országunk szocialista állammá való kiépítésén fáradozunk, jobban óhajtjuk a békét, mint valaha.«

»Kormányunk és népünk békésen akar együtt élni a világ minden országával — hangsúlyozta Kuo Mo-zso. Mi nem támadunk meg senkit és nem tűrjük, hogy bennünket megtámadjanak.«

»El vagyunk szánva Taivan felszabadítására és Csang Kai-sek bandájának megsemmisítésére — fejeződik be Kuo Mo-zso felhívása. — Ez igazságos, elidegeníthetetlen jogunk. Hisszük, hogy ezt minden békeszerető és tisztességes gondolkodású amerikai is megérti. Miénk az igazság és minden bizonnyal miénk lesz a győzelem

bösen?«

is.«

A nagyatádi munkás-parasztasszony találkozó még szorosabbá fűzte a falu és a város kapcsolatát

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata

Phenjan (TASZSZ). A lapok közük a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok kormánykörei fel akarják oszlatni a koreai semleges fegyverszüneti felügyelőbizottságot.

A nyilatkozat felsorolja azokat a kihívó cselekményeket, amelyeket a Li Szin Man-klikk követett el az utóbbi időben a semleges felügyelőbizottsággal szemben.

Ezek a cselekmények — mondja a nyilatkozat — az amerikai kormánykörök régen kifőzött tervének szerves részét alkotják. Ezek a körök fel akarják borítani a koreai fegyverszüneti egyezményt és új háborús kalandot akarnak kezdem.

Látható ez Dulles amerikai külügyminiszternek az augusztus harmadi- ki sajtóértekezleten tett nyilatkozatából is. Dulles akkor kijelentette: az Egyesült Államok egyetért azzal, hogy szüntessék be a koreai semleges felügyelő-bizottság működését. Dulles hozzátette: »Az a kérdés, hogyan valósítjuk ezt meg technikailag«.

Dulles nyilatkozata újból bebizonyította, hogy a Li Szin Man-klikk kihívó cselekményei az Egyesült Államok utasítására történnek.

Az amerikai félnek haladéktalanul be kell szüntetnie a fegyverszüneti egyezmény felborítására irányuló kísérleteit. Az amerikai félre hárul a teljes felelősség a semleges felügyelő-bizottság személyzetével szemben elkövetett törvénytelen cselekményekért és ezek következményeiérh

A nyugatnémetországi centrum párt elnöke vizsgálatot követel dr. John leleplező közléseinek ellenőrzésére

Berlin (MTI). Johannes Brockmann, a nyugatnémet centrum párt elnöke és parlamenti képviselője egy osnabrücki gyűlésen követelte: indítsanak vizsgálatot annak ellenőrzésére, hogy dr. Otto John leleplező közlései milyen' mértékben fedik a való tényeket.

— Az a felelőtlenség, amellyel a bonni kormány a John-ügyet kezeli, világosan mutatja, hogy Nyugat-Né- metországban újra parancsuralmi módszereket alkalmaznak.

Segítség az árvízkárosult méhészeknek

Napról-napra több levél érkezik a földművelésügyi minisztérium állat- tenyésztési főigazgatóságához, amelyben az ország különböző vidékein lakó méhészek mézet, méhrajt, sőt családokat ajánlanak fel az árvíz- károsult méhészeknek.

VIDÁM ÉNEKSZÓTÓL, kacagástól, jókedvtől volt hangos Nagyatád augusztus 20-án. A Széchenyi-téren mintegy 12 ezer ember gyűlt össze a községekből a vidám vásárra, a munkás-parasztasszony találkozóra. A nagyatádi üzemek dolgozói, asz- szonyai hívták vendégül a somogy- szobi, bolhási, lábodi, kisbaj omi, ri- nyaszentkirályi, segesdi és a járás valamennyi községének dolgozó népét, parasztasszonyait. A találkozó célja az volt, hogy a munkás-paraszt szövetséget ezzel is tovább erősítsék, még tartósabbá, szilárdabbá tegyék ezzel az elszakíthatatlan barátságnak a szálait. A város, a munkásság szívesen várta testvérét., a dolgozó parasztságot, a falu népe pedig örömmel jött e baráti kézfogásra.

Ragyogó napsütésben kezdődött az ünnepség. A főtéren íe’áJÜtott emelvényen a város és falu küldöttei foglaltak helyet és egymásután mondták el felszólalásaikban, hogyan akarják még jobban megszilárdítani a munkás-paraszt szövetséget. A munkásasszonyok egyik küldötte, Enyhe Gyuláné, a Fonalgyár munkásnője szólalt fel először. Kedvesen mondta el, hogy milyen örömmel várták a munkásasszonyok a parasztasszonyo- kat és szívük teljes szeretetével és melegével fogadják őket. Elmondta azt is, hogy ők a termelés emelésével, az önköltség csökkentésével akarják elősegíteni a munkás-paraszt szövetség erősödését. — Mi, munkásasszonyok több és jobb minőségű fonalat, cérnát gyártunk a falunak. Kérem a falu asszonyait, hogy ők is a termelés növelésével, több kertiveteménnyel, tejjel, hússal, tojással segítsék a városi asszonyokat, édesanyákat, ezzel járuljanak hozzá a barátság szorosabbá kovácsolásához.

MAJOR JÁNOSNÉ rinyaszentkirá- lyi 8 holdas dolgozó parasztasszony mindjárt választ is adott a munkásasszonyoknak. Bátran és büszkén állt a mikrofon elé és messze csengő hangján falujának üzenetét tolmácsolta: —• Én úgy érzem — mondta -t- hogy ez a,mai munkásparaszt találkozó tovább erősíti dolgozó népünk államának alapját — majd így folytatta: — Nekünk, dolgozó parasztoknak nagyon sokat jelent a kormányprogramm. Csak egy példát szeretnék megemlíteni a mi életünkből, ami világosan bizonyítja, hogy fokozatosan nő a parasztság jobbléte, emelkedik életszínvonala. Az elmúlt évben 27 mázsa gabonánk | termett. Ebből 14 mázsát beszolgáltattunk, 3 és fél mázsa volt a vetőmagszükséglet, 8 mázsa jutott saját szükségletünkre, így szabadpiacra nem is került. Az idén már más a helyzet. Most is 27 mázsa gabonánk termett, de a beadási kötelezettség csak 7 mázsa, tehát fele a tavalyinak. A megmaradt 7 mázsát szabadon adjuk el, ami komoly pénzösz- szeget, anyagi felemelkedést jelent számunkra. — Majd így fejezte be:

— Mi arra törekszünk, hogy kormányunk határozatait pontosan végrehajtsuk, még többet, termeljünk, hazafias kötelességünknek mindig eleget tegyünk. Azt hiszem, mi ezzel tudjuk legjobban erősíteni a munkás-paraszt szövetséget.

Ez a felszólalás is azt mutatta, hogy a munkásosztály számíthat szövetségesére, a dolgozó parasztságra és valóraválik a jelszó: »Város á faluért, falu a városért — együtt a népjólét emeléséért«.

AZ ÉRTELMISÉGI asszonyok is elküldték küldöttüket a találkozóra. Fiatal, keskenyarcú kis asszony Pálfi Miklósné nagyatádi pedagógus. Ö hozta el az értelmiségiek üdvözletét erre a találkozóra. — Ránk, nevelőkre, pedagógusokra nagy feladat vár az új embertípus kialakításában

— mondta ■— és mi igyekszünk hivatásunknak becsülettel eleget tenni. Az új tanév megnyitásának küszöbén állunk, amelyet pártunk III. kongresszusának irányelvei alapján kezdünk meg. Azon leszünk, hogy a párt útmutatásával előbbre vigyük a szocializmus építésének ügyét. — Majd a munkások, parasztok és értelmiségiek kapcsolatáról beszélt. Felszólalása után egy könyvet adott át Major Jánosnénak: a pedagógusok ajándékát.

Az ünnepség végén már magasan járt a nap. Igazi »kánikulai« meleg volt. Mindenki a hűs gesztenyefák árnyékába sietett, ott. keresett menedéket a meleg elől és éhségére, szomjúságára csillapítót. A földművesszövetkezet »lacikonyhája« és italboltja ontotta a jobbnál jobb ételeket, hűsítő italokat. Az asztaloknál dolgozó parasztok, munkások, agronómusok ültek egymás mellett: vidáman szórakoztak. Késő estig tartott a mulatság. Mindenki jól érezte magát.

EZ A TALÁLKOZÓ még szorosabbra fűzte a falu és város kapcsolatát és a dolgos hétköznapokon azért folyik a szorgos munka, hogy még gazdagabb legyen az élet városban és falun egyaránt.

QlUdxi k&ziéxj paras&tfaltiak OieszseiiyL ^DájaielröV

Itt, ahol ma Nikla község dolgozó népe összegyűlt, e sárgafalú udvarház helyén, ennek egy részét alkotva állt Berzsenyi Dániel háza. öreg boronafalú épület volt, melynek giz- gaz szalmáján sokszor az eső is be- csorgott. Gazdája földesúr, aki 1808- ban, 312 éves korában jött Vas megyéből Somogyba, hogy anyai birto- kait átvegye. Birtokainak évi jövedelme 20.000 forintra rúgott és itt, a szomszédos gombai hegy szőlőjében ősztájt ezer akó bora is megtermett. Földi javabból gazdagon ellátva és a nemesi Magyarország kiváltságaitól vértezve, mégis szegényes egyszerűségben, állandó lelki vívódások közepette élt.

Feljegyezték róla az egykorú írások, hogy miközben szántóföldjeit járta, a köszönést alig vette észre. Furcsaszabású pantallóban és kabátban járt, melynek zsebéből sal- langos dohányzacskó lógott. Fején cilindert viselt. Körszakállas, bajuszos szájából tajtékpipa lógott. Töprengései közben egy alkalommal cilinderére rajzó méhek telepedtek. E2t is már csak akkor vette észre, amikor a raj súlya szemébe nyomta a cilinderét.

Vájjon min tűnődhetett a niklai földesúr? A felületes válasz ennyit mondana: versein tűnődött Berzsenyi Dániel. Mert mi mást is tehet egy költő? És ha most megkérdeznénk, itt a kertjének lombjai alatt összegyűlt ünneplő közönséget, hogy ki volt Berzsenyi Dániel, röviden ugyancsak ezt a választ kap* Elhangzott Nikién, 1954 augusztus 15-én a Berzsenyi Emlékmúzeum megnyitásán.

nánk: költő, megtoldva a rosszértelmű földesúr szóval. Legyünk őszinték: kissé irodalmunk is csak úgy tartja számon, mint a magyar Horatiusi, ki dörgő és a görög istenek neveitől csillogó ódákat írt.

Pedig Berzsenyi Dániel nemcsak ódákat írt. Embpri arcának és műveinek népszerűsítésével, mely jórészben ép parasztságunkkal foglalkozik, adós még irodalomtörténetünk és kultúrpolitikánk.

Törlesszünk ebből az adósságból Berzsenyi falujának dolgozói előtt és akkor nem hiába gyűltünk össze emlékezni rá e kis múzeum avatására.

Berzsenyi emberi és költői arcához egy évszázad felületes szemlélete két jellemzőnek vélt vonást rögzített. Emberi arcán a rendi, nemesi magyarság jellegzetes vonásait hangsúlyozták, költői képén pedig a klasszicizmus hideg virágait. A két vonás közül az első valótlan. A második pedig egyoldalú és zavaró. Együttvéve a kettőt, ma értékcsökkentők. Egyrészt, mert a rendi magyar jellegzetes vonósait Petőfi Sándor a »Pató Pál úr« nemesében rajzolta meg. Másrészről, mert a Berzsenyi-versekben a búj ácskáló Múzsák és Oharisok képes értelmű világában a felszínes olvasó csupán a mától elvont élettelen és haszontalan jelképeket, hajlamos látni. E kettőstörésű prizmán át. látott arc méltatlan Berzsenyi Dániel lényéhez. Szülője maga a nemismerés volt. Pedig, aki verseit, prózai írásait és szépszámú, Nikláról kelt leveleit összevetve tanulmányozza, az előtt egy csodálatosan gazdag és igazán korszerű magyar egyéniség bontakozik ki.

Napjainknak izén ez az örökké viaskodó, komorságra hajló költő, aki mikor arról értesült, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi meg akarja tisztelni látogatásával, ezt .írta jellemző szerénységgel és tömörséggel háza tájáról és önmagáról: »Fájdalom! Nincs itt egyéb, mint görög szegénység, lírai rendetlenség, pipafüst. és egy durva demokrata«. Vájjon az előjogokhoz, kiváltságokhoz ragaszkodó nemes jellegzetes vonása volt-e, hogy magát demokratának vallja és hogy leveleiben nagybetűvel írva a népgazdaságról, népboldogságról, népalkotókról és »az emberképzés nagy munkájáról« írjon a szabadságharcot megelőző forró időkben, amikor a nemesi előjogokat rengette a kor. Az átlag rendi magyar jellegzetes alakja nem »a falusi nyomorult milliók« érdekét tartotta szem előtt, hanem a robot napjait és a hajdúkkal kikényszerített dézsma teljesítését. E Berzsenyi emlék-kiállítás megnyitása alkalmából tehát elsősorban ne a költőt nézzük, aki irodalmunk legnagyobbjai közé tartozik, hanem a nemesi keretekből kinőtt modern mezei gazdát, a magyar mezőgazdaúigi ideál kutatóját idézzük. Hadd lássa Nikla földműves népe, ki volt Berzsenyi Dániel, s megtudva ezt írásaiból, majd inkább szívébe zárja a költő verseit.

1833-ban írta »A magyarországi t mezei szorgalom némely akad á 1 y ai r utH« c. munkáját. E könyve ép oly időszerű ma, a földreform után, amikor ősi földjei a dolgozó parasztok tulajdonába mentek át, mint volt a jobbágyvilág korában. Időszerű, mert tárgya a magyar föld és hőse a magyar földműves. Nézzük át könyvét, mert megért már népünk arra, hogy ne csak a föld, hanem vele együtt Berzsenyi Dániel szellemi öröksége is tulajdonába menjen át. A költőt a görög-római vallás és regevilágból vett Helikon leányai nem vonták olympi elzárt elefántcsonttoronyba. »A használni és nemcsillogni« volt élete derekától írásainak célja. így a költeményeiben gyakorta felbukó görög istenségek a magyar parasztság korabeli időszerű kérdéseit hordozzák és mutatják fel a költő képzeletében. Egyik idézi a másikat és így magyarosodik át a görög mondavilág Berzsenyi verseiben és ódáiban. Themis, a jog istene és Demeter, a termőföld istene »a józanabb gazdasági rendet« és a tagosítás sürgősségét adják tollára, mert szérűi közt töprengve nap mint nap látja saját kárán gazdaságunk rendetlenségeit. Tekintetével felméri a Dunamedence táját. »Nem szólok azon tájainkról, hol egy-két duga- dűlt falu annyi élő földet bitangol, mennyi a perzsagyőző Attilának alig volt«, másutt meg »a legmeddőbb havasokon munka és föld nélkül sorvad a sok nép, leggazdagabb rónáinkon pedig munkás nélkül sorvad a föld. Ott, a szükség fogyasztja és aljasítja a népet -s haszon nélkül vész a drága néperő, itt ellenben a nagy bőség rontja a népet haszon nélkül vész a gazdag föld«.

A feudalizmus gúzsába kötözött magyar föld és nép sorsán töprengett niklai magányosságában Berzsenyi, mert világosan látta: e kettőnek sorsa azonos a nemzet jövendőjével. A népről mindig a részvét hangján írt. Célja emelni és emberré nevelni azt. A »minél butább a nép, annál hasznosabb« rövidlátó

nemesi, polgári elvet, mely a felszabadulásig kísértett, elutasította. Ráolvasott az önzők, a saját haszon pecsenyesütőire és vallja, tanítja az írástudatlan, barmok és pajták közt, kalyibák füstös zugaiban élő jobbágyoknak: »Hogy -nemcsak a gazdaságnak, de a földnek egész becse a földművelő nép műveltségével, gazdagságával együtt nő és fogy«. A rövidlátó birtokos osztálynak pedig ezt a képet mutatja: »a nép ostobasága éhséget szül és ilyen helyeken a legnagyobb dolog idején a jobbágy csak üres hasát mutatja a hajdúnak«. A józan ész, a tudás, a nevelés a tudományok és ismeretek tárának állandó idézésével Berzsenyi Somogyot szinte taszítja a kor reformtörekvéseinek sodrába. Levelei és a Mezei szorgalom napnál világosabban bizonyítja — amiről eddig hallgatott történetírásunk és irodalomtörténetünk — hogy Berzsenyi helye ott van a reform-nemzedék nagyjainak sorában anélkül is, hogy Somogy követnek választotta volna Öt. Hogy is választották volna a magányos és durva demokratát? És kik választották volna? Akiknek elmaradt elveit és gazdaságait pellen« gérezte, azok küldték volna Pozsonyba? A rossz gazdák, »akik minden földeik maguk akarván munkálni, nemcsak jobbágyaiknak elegendő földet nem adnak, de azokat kénytelenek gyakran zsarolni s azáltal erőtlení- leni és aljasítani«. Vagy az, aki földjét s jobbágyát »egy korhely ispánra vagy egy rossz, zsiványhajdura bízza?«

A gráciák és a kedves házi istenek képei mellett prózájában ott követelődzik a hasznos és meghitt háziipar fejlesztésének szorgalmazása.

A mezei polgár érdekében és ne-»