Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

% PETŐFI % "105 ESZTENDEJE, 1849 július ■*■ 31-én húnyt ki a láng a se­gesvári csatatéren, amely fellobba- násától kezdve mindvégig a néppel és a népért égett. 105 esztendeje halt meg mindmáig legnagyobb köl­tőnk Petőfi Sándor, akinek irodal­mi művei és politikai tettei minden részletükben a nép ügyét szolgál­ták, költői, emberi és közéleti maga­tartása küzdelem ,volt a szebb, em­beribb világért. Hogy ki volt* Petőfi, nem kell el­mondani. Budapesttől a legkisebb tanyáig, öreg emberektől a nyolc­éves gyermekig ismerik szeretik, olvassák és vallják Petőfit, Petőfi verseit, eszméit. 1823-tól, születése napjától hányatott életének minden eseményét, diákoskodását, színész- és katonaéletét ismerjük verseiből, hiszen élményeit éppolyan közvet­len őszinteséggel megénekelte, mint apja tönkrejutását, első szerelmét, szerelmesének halálát. S amikor 1844 tavaszán egy kötet kézirattal Debrecenből Pestre gyalogol, ahol nemsokára megjelenik első verses­kötete, Petőfi Sándor elindul pályá­ján, s 26 éves koráig, haláláig olyan pályát fut be, mint rajta kívül egyetlen költő sem. A NEp közvetlen ismerete mel- lett a néppel való sorsközös­ség, ez az, ami Petőfi verseit any- nyira utolérhetetlenné, természete­sekké teszik. Népdalain keresztül a nép szólal meg, hiszen »úgy írt, mintha egy volna a népből, egy a millió hangból, amelyen át- és át- repdesve a nép annyi éneke végül annyira tökéletes remekké válik«. (Illyés.) S a népdalírást, a népdal­írásnak új módját Petőfi már köl­tői pályája elején kezdi megvalósí­tani, s vele együtt akarja megvaló­sítani azt a programmot, amelyről így írt Arany Jánosnak: »Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.« Népdalai: »A virágnak megtiltani nem lehet«, »A szerelem, a szerelem«, »Hortobágyi kocsmá- rosné angyalom« és a többi jelen­tik az első lépéseket abban a tö­rekvésben, hogy a népet az iroda­lom urává tegye. Mire elér a »-Já­nos vitéz«-ig, amelynek hangja a magyar népmesék hangján szól — a János vitéz-ben Petőfi már az öntudatra ébredt, vezetésre hiva­tott nép fiát szólaltatja meg. A János vitéz meséjébe már bele- S7öyi a nép felemelkedésének vá­gyát és lehetőségét is. A sok tárna dásra, amely Petőfit költészeti for radalmáért, népi hangjáért éri — büszkén felel a »természet vadvi rága«, a nép költője. S a forradal mi újszerűség, a tüzes hang végig kíséri már valamennyi versét. A nép nevében beszél, s kér jogot, a nép nevében beszél, követel, s fe­nyeget, majd ragyogóan fogalmazza meg költői hitvallását együtt a for­radalmi hitvallással. »A XIX. szá­zad költői« c. vers egyik versszakát méltán választotta jelszóul, útmuta­tásul a Magyar írók Szövetsége I kongresszusa: „Előre hát, mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját.'* A FRANCIA forradalom törté« netét lapozgatja, s egy ki­zsákmányolástól mentes szabad vi­lág előhírnökeként írja meg »Az ítélet« c. versét. Megsuhogtatja a gúny, a szatíra ostorát a nemesi el­maradottság, a Pató Pálok, a tábla- bírák, a magyar nemesek felett, s megrajzolja a kor Magyarországá­nak szatirikus képét az »Oka- tootáia«-ban. S ahogy körülnéz az országban, úgy látja meg a nép szemével az országot, szépségeit, a Tiszát, az Alföldet, s mutatja be a hazaszerető ember szavaival, a sza­bad ember szavaival, aki birtokba veszi az országot. Ott lelkesedik, buzdít március 15- én, amikor kitör a forradalom, s szavalja el a gyújtóhangú Nemzeti dalt. Üdvözli a forradalmakat, a forradalom költője, a forradalom katonája. Amikor »föltámadott a tenger«, ujjong a nép hatalma fe­lett, kötelet ígér a mágnásoknak, a királyoknak, s mindvégig ott van a cselekvő, harcoló néptömegek élén. Ébresztgeti a felszabadult nép tör­ténelmi öntudatát, s amikor fegy­verrel kell védeni a forradalmat, a szabadságot, első, aki fegyvert vesz kezébe. Nincs még egy költő, aki annyira a forradalomért, a népért és a szabadságért élt volna, mint Petőfi. Szerelme is egy volt a sza­badsággal, a néppel: legszebb sze­relmi versei, szerelmi költészetünk ma is legszebb gyöngyszemei azt tükrözik, hogy Petőfi a szerelemben is a nép igaz, tisztaszívű fia, az em­beri boldogság forradalmi harcosa. A szabadságvágy eggyé fonódik ver­seiben a szerelem érzésével (»Be­szél a fákkal a bús őszi szél«). A magánélet boldogsága az egész em­beriség boldogságáért vívott harc ösztönző ereje nála. S amikor csatlakozik a forradal­mi -néphadsereghez, már nemcsak verseivel, de tetteivel is harcol, buz­dítja dalaival a honvédeket. S ahogy kívánta, ahogy megérezte, ott esett el a harc mezején, a segesvári csatatéren a forradalomért, a népért. A KÖLTÖ, aki a paloták felett megnyitotta a láthatárt a kunyhó lakóinak győzelmére, aki költészetét eszköznek, fegyvernek tekintette az emberiség felszabadí­tásáért vívott küzdelemben — töké­letesen megvalósította a néphez hű költő eszményét, s éppen ezért Pe­tőfi nemcsak a forradalom költője, de a jelené is, hiszen azért küzdött, amiért mi, s amit mi fogunk meg­valósítani, azért a korért, amikor a »bőség kosarából mindenki egy­aránt vehet«. Ezért nevezte Luna« csarszkij, a szovjet állam első köz« oktatási népbiztosa Petőfit »a maga kora bolsevikjének«, s ezért valljuk ma is, halálának 195. évfordulóján Horváth Márton szavaival »lobogó«« nak Petőfit. Nagy Tamás Köszönet nektek, taszári honvédek . .. Az elmúlt hetekben néphadse­regünk harcosai szerte az ország­ban a hősi helytállásból vizsgáz­tak. Amikor a víz ádáz ellenség, árként tört falvainkra, városaink­ra, akkor honvédeink szembe­szálltak vele s a lakossággal kar­öltve megfékezték a dühödt ellen­felet. Az árvizek hős katonái, néphadseregünk fiatal tagjai, csa­tát nyertek és dolgozó népünk előtt kitűnőre vizsgáztak. Somogy lakosait ném fenyeget­te a’z ár. A víz azonban st somo­gyi falvak lakóinak is ellenségévé lett. Amikor naponta megnyíltak az ég csatornái és zuhogott az eső, a somogyi dolgozó parasztok aggódva nézték a szépen ringó gabonatáblákat, jövőévi kenye­rünket, hogy vájjon mikor lesz learatva, betakarítva. Aztán kisütött az éltető nap, s az összes gabonaneműek aratása szinte egyszerre vált szükségessé. Honvédeink, akik nem vehettek részt az ár elleni küzdelmekben, ekkor a dolgozó parasztság segít­ségére siettek. Csak egy példa a sok közül. A göllei Uj Élet termelőszövet­kezet udvarán egy reggel katonai gépkocsi állt meg. Borók főhad­nagy elvtárs lépett ki a kocsi aj­taján s az elébe siető Szente La- josné tsz-elnöknek jelentette, hogy harcostársaival aratni jöttek. A tsz-tagok nagyrésze ekkor már kora reggel óta vágta a rendet. Az otthoniak szemébe pedig a honvédek láttán örömkönnyek gördültek, mert megérkezett a várva-várt segítség. A mintegy 25 honvéd kaszát s gereblyét fo­gott és néhány perc múlva már a tsz búzaföldjén voltak. Amikor leszállt az est, 15 kát* hold búza s a tsz valamennyi tag­ja dicsérte a taszári honvédfiata­lok aznapi jó munkáját. De nem­csak a honvédek, hanená a tsz is kitett magáért. Olyan pompás va­csorát készítettek a jó étvágyú arató-honvédeknek, hogy az egy lakodalomnak a becsületére vált volna. Talán még táncra is per­dültek volna a fiatalok, ha nem közeleg a takarodó ideje, mely­nek elérkeztével a katonai gép­kocsi, amilyen gyorsan jött, oly gyorsan el is távozott, A göllei Uj Élet tsz azóta már elcsépelte gabonáját, megadta a tartozását az államnak, s bőven jutott a raktárakba is búza, rozs« amelyet talán éppen a taszári honvédek segítő munkája jutta­tott az eső elől a biztos helyre. A Taszár felé vezető országúton az egyik beton-villanyoszlop ta­lapzatán elmosódott írást láttam. Ez áll rajta: »Tiszteljük a levegő hőseit«. A taszári honvédek Göl- lében és a környéken végzett jó munkájukkal most külön is kí érdemelték ezt a tiszteletet. Kovács Sándor Vasárnap, 1954 augusztus 1. SOMOGYI NÉPLAP Szokolics Géza cséplőbrigádja is részese akar lenni annak, hogy Görgetegen augusztus 10-re befe­jezzék a cséplést. Jókedvű fiúk és leányok, fia­talos mozgású öregek dolgoznak a gépnél. Bőhm Gyula, Moszbach Ferenc, Keresztúri Margit, Ko­vács Margit (baloldali kép) a bri­gád legfiatalabb tagjai nem valla­nak szégyent. Idős Horváth Györgyné (jobboldali kép) minden évben dolgozik a cséplőgépnél. Már elhagyta az 50. évet, de korát meghazudtoló fürgeséggel adogat­ja a kévéket. özv. Balogh Istvánná 7 holdas görgetegi dolgozó parasztasszony az első mázsálásból vitte a be­gyűjtőhöz az 541 kg kenyérgabo­nát, s rendezte állam iránti kö­telességét. özv. Balogh Istvánná egyben 40 kg rozsot adott az ár­vízkárosultak megsegítésére. NÉPÜNK KENY Boros Béla, Horváth Ernő DISZ- fiatalok a kévéskazalon mutatják meg fiatalos lendületüket. Für­gén jár kezükben a villa, adogat­ják a kévéket a cséplőgép asztalá­ra. Úgy tervezik, hogy benevez­nek a diszisták versenyébe, csak eddig nem tudták a feltételeket. Szeretnék, ha a siófoki járás DISZ-bizottságától felkeresnék őket, hogy résztvehessenek a ver­senyben. Dolgozzon úgy a cséplőbrigád, hogy kiváló eredményeikkel hoz­zájáruljanak járásuk elsőségéhez és a jutalmazásnál is ott legyenek. Augusztus10-ig befejezik Görgetegen a cséplést Nagy Imre 8 holdas barcsi dol­gozó paraszt első kötelességének tartja a beadás teljesítését. Most is, amint elcsépelt, azonnal a be- gyüj tőhelyre vitte az államnak járót. A barcsi gazdák kövessék példáját. Keserű Sándor sztahanovista traktoros a nágocsi Szabadság tsz földjeit műveli gépével. A napok­ban még a tarlót buktatta, de már felkészült, hogy »Bredj^«-rend­szerű cséplőgépével megkezdje a cséplést. Balogh Sándor etető, a cséplő- arigád vezetője ügyes mozdula­tokkal, »érzéssel« ereszti a dobba a telt kalászú kévéket. Felelősség- teljes munka az övé, s hogy en­nek tudatában van, azt a rázóból kihulló szalmát vizsgáló dolgozó parasztok is igazolják — nincs szem a szalmában. Zsirai István, a siófoki Uj Ba rázda tsz elnöke jól szervezte meg 105 hold gabonájuk aratását, cséplését. Július 28-án büszkén je­lentette: befejeztük a gabona cséplését, teljesítettük gabonabe­adásunkat. A város dolgozói immár hetek óta szeretettel, féltő gonddal fi­gyelik a falu harcát mindennapi kenyerünkért. S ez a figyelem segítésben is megnyilvánult: üzemek, hivatalok dolgozói arattak a tsz-ekben, állami gazdaságokban, példáját mutatták a város és falu testvéri összefogásának. Most a cséplőgépeké a szó és cséplő­munkásaink, a kötelességüket híven teljesítő tsz-ek, egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok felé fordul a város figyelme. Elismerés illeti a derék cséplőmunkásokat, a haza iránti kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasztokat, a város megbecsülése övezi őket. Búg a cséplőgép Balatonkilitin Varga Imre felelős vezető irá-lja a cséplőgépet. Varga Imre gon- nyításával a csépeltető gazdák j dósán ügyel arra, hogy ne történ- megelégedésére halad a cséplés jék üzemzavar, hiba nélkül dol- Balatonkilitin. Jól működik a vil- gozzon a gép. lanymotor, egyenletes erővel hajt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom