Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

Szerda, 1954 július 28. SOMOGYI NÉPLAP * ) Hogyan javíthatják meg a begyűjtést Otvöskonyiban PARTUNK és kormányunk a többéves begyűjtési rendelettel jelentős mértékben csökkentette és előre határozta meg dolgozó parasztjaink beadási kötelezettsé­gét. Biztonságosabban gazdálkod­hatnak, hiszen amennyivel többet termelnek, annyival több jut sa­don és Csökölyben volt már elő­zőleg elnökhelyettes. Harmadszor­ra már biztosítani akarja helyét. Azon dolgozik, hogy valamelyiket — az elnököt vagy a titkárt el­mozdítsa helyéről. így kezdte: a községben arra hivatkoznak a dolgozó parasztok, azért nem tel­jét maguknak, annyival többet jesítik beadásukat, mert a titkár vihetnek szabadpiacra, mert a be- ; apja és apósa is hátralékos. A adás mértéke .változatlan marad, j nyilvántartási lap azonban ege- De ahhoz, hogy a falu megkapja í szén mást mutat. Id. Becsek Ven- államunktól a magasabb termés; del — a titkár apja - már telje­eléréséhez szükséges segítséget, a sítette évi sertés-, vágómarha- es beadást pontosan teljesíteni kell. tojásbeadási kötelezettségét. Hiszen ezzel a gazda saját mun- Rendszeresen hordja a tejet is. A káját segíti elő, mert a begyűjtés; baromfit a negyedik negyedévre az alapja annak is, hogy ellássák ütemeztette be. Leadott már 15 Helytállnak a cséplésben a DiSZ-fiatalok a falut iparcikkekkel. Azonban még mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolkodnak, hogy ak­kor is javul életünk, ha újabb rendeletre várnak csupán: nem teljesítik beadásukat és nem fize­tik az adót. Az ilyenek nemcsak saját magukat károsítják meg, mivel 10 százalékkal felemelik be­adásukat, a nép törvényével ke­rülnék szembe. Egyre nő azoknak a dolgozó parasztoknak a' száma, akik követelik, hogy számoltassák el a késlekedő, kötelezettségüket nem teljesítő dolgozó parasztokat. A községi tanácsok vegyék figye­lembe a becsületes dolgozók vé­leményét, ne legyenek elnézőek a hátralékosokkal szemben. Ötvöskónyi község sertésből 67. vágómarhából 107, tojásból 148, baromfiból 113, tejből pedig 95 százalékra teljesítette félévi ter­vét. Sertésből és tejből komoly hiányosságok mutatkoztak már a mázsa 85 kg újburgonyát. Lukács Ferenc — a titkár apósa — ugyancsak beadta már a tojást és a vágómarhát. A sertés és a ba­romfi a negyedik negyedévben kerül sorra. Beadott több mint 8 mázsa burgonyát. Ezeket nevezi Balázs János hátralékosoknak. De menjünk csak tovább. Re- csek Vendel, a tanácstitkár intézi az adóügyet. Mióta itt van, még nem transzferált a községben. A meggyőzés eszközével dolgozik. Balázs János azt próbálja bizo­nyítani, hogy a titkár nem haj­landó ezt elvégezni. Úgy gondo­lom, Recsek Vendelnél semmi szükség nincs transzferálásra, amikor jó munkája jutalmául a negyedév végén megkapta a járá­si tanács vándorzászlaját. A kon­gresszusi hét alatt 37 ezer forin­tot szedett be. Augusztus 20-ra behozza a jelenleg mutatkozó el­maradást is. Persze, nem mon Lliaujuooagun , , , í marauasL is. persze, nem muii­harmadik negyedév beindulásánál | ^om, hogy Recsek Vendelnek is. De a tanács nem ér rá a nincs hibája*. Nyersen bánik sok gyűjtéssel foglalkozni. ^ Az ^einö- esetben a dolgozó parasztokkal. ” -r-i Ezen azonban lehet javítani, és köt — aki egyszemélyben felelős azért, hogy mi történik a község­ben — egészen más problémák foglalkoztatják. De ne vágjunk a dolgok elébe. Balázs János márciusban került ötvöskónyiba, hogy Miskolci Jó­zsefet helyettesítse, aki állam- igazgatási iskolán tanul. Az isko­itt nagy szerep vár a község párt- szervezetére, hiszen nemrégen vették fel tagjelöltnek. LEGTÖBB községi tanács úgy gondolta, hogy a* begyűjtési hiva­tal megalakulásával megszűnik a lsa/.6„laol .....................—- községi tanács szerepe is a be­l a hamarosan befejeződik és Mis- gyűjtéssel. E téren minden mun- kolci József visszatér a községbe, | kát a begyűjtési előadónak- kell ahol nagyon várják már. Balázs j elvégeznie. így gondolta Balázs János azonban nem akar lemon- j János is. A négy hónap alatt bi- dani az elnökségről. Nagykorpá-i zony édes keveset tett a begyűj­tésért. Ugyanakkor a ba­jok okát a járási begyűjté­si hivatalnál keresi. Tagadha­tatlan, a begyűjtési hivatal dol­gozóinak is van mit javítani mun­kájukban. De mégsem egészen úgy áll a dolog, ahogy Balázs János képzeli. Szerinte a községi begyűjtési előadó teljhatalmú ura a községnek, akit Borbandi Ambrus oktat, hogy ne fogadja el a tanács irányítását, ellenőrzé­sét. Ötvöskónyiban azonban van egy becsületes begyűjtési előadó, aki megcáfolja ezen állítást. Az értekezleten ilyesmiről szó sem volt. Borbandi Ambrus, a járás begyűjtési hivatalának vezetője és Baiázs János amolyan macska- egér-harcot folytatnak egymással, amikor összetűznek, Balázs János a begyűjtési előadótól megvon minden segítséget. Még a hivata­los bélyegzőt sem lehet használ­ni. Pedig Tinka Gyula nemrégen került a községbe, fokozott segít­ségre lenne szüksége. A határta­lan munkakedv, ami jellemzi őt, sok mindent pótol, azonban egy­magában ez sem elég. Balázs János ahelyett, hogy ösz- szefogná a tanács dolgozóit az előttük álló feladat megoldására, apró viszályokban forgácsolja szét erőiket. A begyűjtés segítése, ellenőrzése kötelessége a tanács­nak is. Nem jól teszi Tinka* elv­társ, ha leveszi a begyűjtést a ta­nács válláról, egyedül úgysem tudja ellátni ezt a munkát. Közös erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a beadást teljesítő gazdák meg­becsült emberek legyenek ötvös­kónyiban és a beadási kötelezett­ség elmulasztása, az elszámoltatás szégyen legyen mindenkire. Hi­szen a begyűjtési hivatal gyer­mekcipőben jár még. Most kezdik csupán megérteni, mit jelent, hogy önálló terület, a tanácstól különvált, azonban az ellenőrző és irányító szerep most is a ta­nácsra hárul. EZT KELL megérteni Ötvös­kónyiban is. Ida az örökös viszály, perpatvar helyett összefognak, . közösen dolgoznak, egészen biz- ; tos, hogy a háromnegyedév végé- | re sikerül behozniuk a* félévi le- ; maradást. A kaposvári járás DISZ-fiataljai gátijaikkal a cséplési versenyben, traktoros munkacsapatával jár az csépeltek el. Példájukat követi még Nagy Sándor elvtárs brigádja, akik ponáron Cser Pál brigádja 3 és ifi-brigádja 2 vagonnal csépelt el Fiatalok! Diszisták! Segítsétek ső legyen a megyében a cséplési m nagy igyekezettel vesznek részt bri- Gálosfán Meck Károly sztahanovista élen, akik eddig 8 vagon gabonát több ifi-brigád is, mint a fészerlaki eddig i vagonnal csépeltek el. To- fél vagonnal, Igáiban Simon Józsefi eddig. elő brigádotokkal, hogy járástok eU unkákban! HASZNOS MUNKÁVAL TÖLTIK A SZÜNIDŐT AZ ÚTTÖRŐK Megyénk úttörő csapatai a nyári szünidőben, szórakozások mellett hasznos munkával töltik idejüket. Segítenek a dolgozó parasztoknak munkájukban, eleget tesznek úttörő kötelezettségeiknek. A csurgói má­sodik számú iskola úttörőcsapata az árvízkárosultak megsegítésére, az árvízsujtotta területeken lakó úttö­rő pajtásaik részére gyűjtést rende­zett. A gyűjtés eddigi eredménye 150 forint. Ezt az összeget megtaka­rított zsebpénzükből gyűjtötték. A balatonberényi úttörőcsapat a kalászgyüjtésben állta meg a helyét a legjobban. 37 fővel vettek résztj ebben az értékes munkában. 40 kg búzaszemnek megfelelő kalászt gyűjtöttek egy nap alatt. A szövő­lepkeirtási munkálatokból jól kivet­ték részüket Somogyvár, Balaton- berény, Balatonkeresztur és öreg­lak községek úttörői. Balatoninál ria, Hács, Balatonkeresztur, Len-i gyeltóti, öreglak, Táska és Pamuk községek úttörői nap-nap után részt vesznek a burgonyabogár keresésé­ben. * * * A nagybereki állami gazdaságban nagy szorgalomról és kitartó mun­káról tettek tanúságot a környező községek úttörői. Komáromi Gyula, csapatvezető irányításával najp-nap után részvesznek a fiatalok a gaz­daság kertészeti munkálataiban. Számos olyan úttörőpajtás van, aki napi tervét jóval túlszárnyalja. Pl. ifj. Garai János VII. oszt. tanuló napi tervét állandóan 150—160 szá­zalék között teljesíti. Napi átlagke­resete meghaladja a 30 forintot* A többi pajtás is Garai Jánoshoz hasonlóan végzi munkáját. A SIÓFOKI HAJÓSOK AZ ÉLET SZEBBÉTÉTELÉÉRT QieJZÍdífefh a esÁplőrjépnél S zép nyári est van. A nap már régen lehanyatlott. Az óra mutatója lassan eléri a 9-et. Kutas utcái ennek ellenére sem néptele- nedett el. Éppen úgy pezseg, lüktet az élet, mint a délelőtti, vagy a dél­utáni órákban. A mezőkről hazatérő, gabonakévékkel megrakott szekerek kerülgetik egymást. Mindenki hord­ja a gabonáját, mindenki igyekszik, hogy minél előbb a cséplőgépekre, a zsákokba kerüljenek az életet je­lentő búza- és rozsszemek. A ker­tek aljáról, a közös szérűkről csép­lőgépek zaja, a traktorok egyenle­tes puffogása hallatszik. Éz az -egyenletes zúgás a falu nyári zené­je, a kenyércsatáért vívott harc dallama. Ez az este nagyon ünne­pélyesnek tűnt, valahogy úgy érez­tem, hogy a nagy sürgés-forgás, a szorgos munka, az ünnepélyes han­gulat: a felszabadult falut, a boldog paraszti életet tükrözi. Mennyivel más most itt az élet, mint a múlt­ban volt, amikor három földesúri kastély és .20—25 kulák nagyporta tulajdonosai tartották rémületben a dolgozó parasztokat, a féljobbágyi sorsban sinylő nincsteleneket. Ezekkel a gondolatokkal foglal­kozva jutottam el az egyik cséplő­géphez. Ekkor már majdnem telje­sen besötétedett. Ösziárpát csépel­tek. Mohón nyeldeste a barnára fes­tett »-masina-« á kövérkés árpaké­véket, s ontotta magából a duzzadt szemecskéket. Szaporán teltek a . gépre akasztott zsákok, alig egy fél­óra elteltével 5—6 telt zsák sora­kozott katonás rendben a mérleg mellett. Közben asszonyok, lányok és férfiak ügyes mozdulatokkal vé­gezték munkájukat, a rájukháruló feladatokat. Tóth József, akinek a gabonáját csépelték, megelégedéssel figyelte a gépből kiömlő szemeket. — Az idén is szép a termés — mondotta a kö- rülállóknak. — A beadásomon kí­vül marad bőségesen, lesz mit aprí­tani a tejbe. — A beszélgetésbe be­lekapcsolódik Kerkápolyi elvtárs is, a községi pártszervezet vezetősé­gének egyik tagja. — Hát bizony nem rossz a termésünk. Jut is, ma­rad is, ahogy azt mondani szokták. Kell is ez a jó termés — fűzi to­vább a beszélgetést. — Az árvízká­rosultakra is gondolnunk kell... A mi feladatunk is, hogy segítsük őket. Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, módunkban áll, hogy se­gítséget nyújtsunk. — Segítünk is — veszi át a szót Nagy József. — Az első mázsálásból a beadásomat teljesítettem és ezen­kívül két zsákkal félretettem az ár­vízkárosultaknak — mondja.' — De a saját szükségletem sem lesz ve­szélyeztetve. Jut a padlásra is. Szó szót követ és élénk beszélge­tés alakul ki a jelenlévők között. A beszélgetést Kertkápolyi elvtárs irányítja, a község kommunistáinak egyike. Megragadta az alkalmat ez­úttal is, eljuttatta a párt szavát, a legújabb eseményeket az emberek­hez. A beszélgetés folyamán min­denki szavából megelégedés, biza­kodás csendül ki. —• Ilyen gyorsan még soha nem végeztünk 2z ara­tással, a betakarítással, mint az idén. Igaz, a rossz időjárás is sür­getett bennünket, de valahogy a szorgalom is nőtt — mondta Varga Imre. — A hiba az — szólt közbe Kertkápolyi elvt.árs —, hogy a tar­lóhántással nagyon elmaradtunk és ez csorbítja községünk hírnevét. Ezen változtatni kell a legsürgő­sebben. A másodnövényvetés is na­gyon gyengén halad. Pedig most nem lehet, kifogás, nem mondhatjuk, hogy száraz a talaj, nem lehet szántani. — Hát bizony nem. Ilyen jó nedves talajt öröm szántani — mondják a körülállók többen is. Kerkápolyi elvtárs ezután még beszél az árvízsujtotta lakosság helyzetéről, a legújabb külpolitikai eseményekről, s számot ad mind­azokról, ami a dolgozó parasztokat érdekli. S mindezt érdeklődve hall­gatják a körülállók. ÍT őzben a gép búgása egyre “• halkul, jelezve, hogy meg akar állni, míg végre teljesen elné­mult, megállt. A munkások elszé- lednek minden irányban, siet min­■II denki haza, hogy kipihenhesse fá­radalmait, hogy holnap friss erővel folytathassa a kenyérért vívott har­cot. Mi meg tovább beszélgetünk Kerkápolyi elvtárssal. Beszélgetünk a faluról, a dolgozó parasztok lel­kesedéséről, a pártszervezet tevé­kenységéről. Elmondja, hogy mind­egyik cséplőgépnél vannak kommu­nisták, s mindgn cséplőmunkáshoz eljut a pártszervezet mozgósító és irányító szava. — Mi, a pártveze­tőség tagjai, az egyszerű párttagok kocogásával felosztottuk magunk között a községet. Mindegyik csép­lőgép munkájáért egy-egy pártveze- 1 őségi tag a felelős. A cséplőgépek­hez beosztott kommunisták felada­ta, hogy napközben többször felke­ressék a gépeket, segítsenek a hi­bák elhárításában, beszélgessenek a parasztokkal, a cséplőgépmunkások­kal. Apró dolgokra is kiterjed a fi­gyelmünk. Ellenőrizzük, hogy mi­lyen az ellátás. A mozgó büffé meg­látogatja-e rendszeresen a brigádo­kat. Gondoskodunk, hogy mindig megfelelő üzemanyag álljon a gépek rendelkezésére, hogy biztosítva le­gyen a folyamatos üzemeltetés. Nincs is fennakadás. Minden a leg­nagyobb rendben megy. Jól bevál­tak a cséplőgépeknél lévő agitációs o=ooortiaink. Ezek a gyors beadásra ösztönzik a dolgozó parasztokat. Nincs is egyetlen hátralékosunk sem a községben. Aki csépelt, azonnal teliesíti beadási kötelezettségét. A beszélgetésből megtudjuk, hogy a kommunista példamutatás körül nincs hiba. A párttagok az elsők minden munkában. Kezdeményez­nek. igyekeznek, s ezzel magukkal ragadiák az egész falu népét. Papp József, Kovács István olvtársak az elsők voltak* az aratásban, elsők a behordásban és a tarlóhántásban is. Mindez ió fényt vet, s ösztönzőleg hat a pártonk.ívüliekre. növeli azok szorgalmát, lelkesedését. A mikor elbúcsúztunk Kerkápo- lyi 'elvtárstól, csak annyit mond: — Amire mégegyszer eljön­nek, még nagyobb eredményről szá­molunk be. Erre biztosíték párt- szervezetünk javuló munkája, párt­tagjaink fokozódó munkakészsége. Wirth Lajos Siófokon a dokkban kalapácsok pattogása ad kisérő muzsikát a ha­bok muzsikájához. Az égő napon a hajóbordázaton munkások dolgoznak, fehér trikóingükön átüt a verejték- Néha egyik-másik felnéz és végig- jártatja szemét a kék vízen. A távolban hajó himbálódzik. Az­tán visszafordulnak és dolgoznak tovább. Ennek á bordázatnak hol­napra készen kell lennie. Azért, hogy. egy hajóval tijjpb [egyen, mely üdülni indulókat szállít az azúr tó minden pontjára, hogy még több ki­ránduló-hajó járja a vizeket, még szebb legyen a Balatonon az élet. A munkások tovább kovácsolják a vasalkatrészeket. Arrébb hatalmas deszkák és faállványok között ácsok, a fészerben asztalosok és lakatosok dolgoznak. Még kényelmesebbé akar­ják tenni az üdülők hajózását. Köz­vetlen a vízparton az egyemeletes irodaépületben telefonok csenge­nek, írógépek kattognak. A te­lep vezetője nagy térkép fölé hajol és piros ceruzával be­rajzolja a most induló új hajóvona­lat. A térképen már lí tussal húzott vonal tarkállik. Kopognak az ajtón, két fiatal nő lép be, kéréssel fordulnak a vezető­höz. Ök — név szerint Baranyai Má­ria és Gulyás Mária — kisgyereke­ket akarnak magukhoz fogadni az árvízkárosult területről. A telepve­zető felírja nevüket egy füzetbe, megdicséri őket. Ismét a térkép fö­lé hajlik, de addig már egy hajóács lép a szobába.. Ö azt kéri, engedé­lyezzék neki, hogy sürgősen a Du­nához utazzék, harcolni akar az ár­víz ellen. Neki azt magyarázza, hogy a munkáját nem nélkülözheti itt sem, de csatlakozzék a mozgalomhoz, melynek keretén belül a DHV hajói és dolgozói őrt állnak az Alduna esetleges védelmére. Az ács megnyugodva távozik. Nemrég jött meg az egyik gazdaság­ból, ahol az aratási munkában segí­tett. Nemcsak ő, sokan a hajósok közül, akik fél életüket a fedélzeten töltötték, most kaszával a kezükben a búzatenger levágásában segítettek parasztságunknak- Most ismét új munkába kapcsolódik; az augusztus 20-i ifi-nap dísztribünjét építik a hajógyáriak. A balatoni hajósok ki­veszik részüket minden munkából, mely az életet teszi szebbé. Szerezzünk érvényt a munkavédelmi intézkedéseknek A munkavédelmi előírások be­tartása a vezetők fontos feladata. Pártunk és kormányunk állandó­an fokozódó mértékben biztosítja a dolgozók jobb munkakörülmé­nyeit. A kormányprogrammnak is fontos része a munkavédelmi viszonyok állandó javítása. Miért van tehát olyan nagy je­lentősége a munkavédelemnek? 1. Mert a tiszta, rendes és az egészségügyi követelményeknek megfelelő munkahelyen a dolgo­zók szívesebben, könnyebben és jobban dolgoznak. 2. Mert a balesetelhárítási in­tézkedések szigorú betartása biz­tonságossá teszi a munkát és megvédi a dolgozókat, valamint azok családját, a rokkantság sú­lyos következményeitől, a népgaz­daságot pedig komoly anyagi te­hertételtől óvja meg. 3. Mert a munkavédelmi intéz­kedések maradéktalan végrehaj­tása révén a dolgozók nap mint nap a legközvetlenebbül tapasz­talhatják a párt és a kormány féltő gondoskodását. A fentiek ellenére még mindig találhatók ipari és mezőgazdasági üzemek és intézmények, ahol a munkavédelmi, balesetelhárítási, valamint elsősegélynyújtás] in­tézkedéseknek nem szereznék ér­vényt. A vezetők egyrésze nem fordít erre kellő gondot. Nem ki­elégítően oldják meg feladataikat a balesetelhárítási felelősök, bár üzemeik falán plakátok, felira­tok jelzik a balesetek óvóintézke­déseit. A Sütőipari Vállalat pl. nem figyelt fel arra, hogy a tabi péküzemben hónapok óta nincse­nek meg a mentőládában a szük­séges gyógyszerek, kötszerek, stb. Minden vezetőnek állandóan szem előtt kell tartania, hogy a párt és a kormány rájuk nemcsak a népvagyon egyrészét bízta; épü­leteket, termőföldet, üzemi fel­szerelést adott át üzemeltetésre és gondozásra, hanem a dolgozó emberekről való j körültekintő gondoskodást is feladatukká tet­te. Mivel pedig az ember a leg­főbb érték, nyilvánvaló, hogy a róluk való gondoskodást is a leg­szigorúbban kéri számon a veze­tőktől a párt és a kormány. Csak az a vezető érdemli meg a vezetés megtisztelő feladatát, aki ezeket a szempontokat állan­dóan maga előtt látja és annak megfelelően minden rendelkezés­re álló eszközzel biztosítja a dol­gozók munkavédelmét. Ezen a téren fontos szerepe van a szakszervezeteknek, de maguk­nak az érdekelt dolgozóknak is, akik építő bírálatukkal és kezde­ményezéssel nagy mértékben hoz­zájárulhatnak a munkakörülmé­nyek állandó javításához. — Hazánkban húsz esztendővel ezelőtt kezdték meg a bauxit fel­dolgozását, a timföldgyártást, mégpedig Magyaróvárott. Ezt a jubileumot augusztus 20-án ün­nepli meg a magyar bauxitbá­nyászat és feldolgozó ipar. Erre a napra befejezik a Magyaróvári Timföldgyár termelőegységeinek bővítési munkálatait, . a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom