Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

Vasárnap, 1954 június 6. SOMOGYI NÉPLAP 3 * PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ 4 A régi és az új harca a nágocsi Szabadság tsz-ben NEM SOK HIRT HALLOTTUNK mostanában a nágocsi Szabadság tsz-ről. Az 1950—51-es években pedig megyénk legjobb termelő- szövetkezetei közt emlegették, s joggal büszkélkedtek eredménye­ikkel a tsz tagjai. Hogy ma nem az elsők közt vannak, azt a veze­tés hiányosságainak róhatjuk föl, mert szorgalmas, becsületes embe­rek vannak a Szabadság tsz-ben és a tsz adottságai is jók. Juhász József elvtárs a tsz-nek már a ha­todik elnöke és volt olyan elnök is, aki csak két hétig töltötte be az elnöki tisztet. Hasonlóan válta­koztak a párttitkárok s a vezető­ségi tagok is. Nézzük csak meg egy kicsit mélyebben a vezetés hiányossága­it és vonjunk le belőle következ­tetést a hibák kijavítására. Forradalmi időket élünk, fejlő­désünk a kapitalizmusból a szocia­lizmus felé halad. A kapitalizmus és a szocializmus erőinek, a régi­nek és az újnak az összeütközése különösen falun mutatkozik meg ebben az időszakban. A termelő­szövetkezeti tagok, az új szocialis­ta paraszti élet úttörői döntögetik a régi élet bástyáit. A régi egyéni gazdálkodás azonban görcsösen ra­gaszkodik létéért. Az ellenség, a kulákok, természetes, hogy a ré­gi mellett állnak, s mindent meg­tesznek, hogy akadályozzák az új izmosodását, erősödését, mert tud­ják, hogy az új győzelme a ka­pitalizmus, az ő világuk pusztulá­sát eredményezi. Ilyen viszonyok közt eligazodni, szilárdan követni a párt politiká­ját csak elvhű, öntudatos kommu­nisták tudnak. Az újért, a szocia­lizmusért folyó harcot pedig olyan vezetők tudják irányítani, akik bírják a tömegek bizalmát, szere- tetét. Nágocson, amióta megkezdték a közös gazdálkodást a Szabadság tsz tagjai, állandó harcot kellett vívniok az ellenség mesterkedései, a régi, a maradi ellen. E harcban sok jó harcos kovácsolódott ki, akik közül többet a párt elszólí­tott, más munkaterületre állított Ez így rendjén is volna, abban azonban követtek el hibát a fel­sőbb szervek, hogy a tsz vezetésé­nek megszilárdítására kevés gon­dot fordítottak. S elsősorban a pártvezetés volt gyenge, amely az élesedő harcban nem tudta nevel­ni a tagságot, a tagok öntudatá­nak fejlődése elmaradt a tsz fej­lődése mellett. Ezekután meg kel­lett érni, hogy az irigység, a sze­mélyeskedés férge rágta az egész­séges kollektívát. A kulákok, a spekulánsok is hintették a viszály­kodás magvát a tsz-tagok között. A kommunistákat igyekeztek lejá­ratni, rágalmakkal befeketíteni. Mondjuk meg, ez nem kis részben sikerült is nekik. Ahelyett aztán, hogy a tagság összefogott és szilár­dan tömörült volna a tsz vezetői köré, különböző személyek köré való csoportosulással akadályozták azok munkáját. A bizalmatlanság, a széthúzás határozatlanná tette a vezetést, lazaságot hozott maga után. A legutóbbi vezetőség- és elnökválasztás mutatója ennek. A 7 tagú vezetőség helyett 17-re sza­vaztak (titkosan), és az egy elnök helyett 7 elnök között oszlott meg a szavazat. A megválasztott elnök 93 érvényes szavazatból 24-et ka- patt, 6-tal többet, mint az utána következő. Az elnök megválasztá­sa után aztán el is hangzott egye­sek részéről, hogy „úgysem soká­ig lesz elnök Juhász József.“ E hangok terjesztői nem is támogat­ták' az elnök munkáját, akinél ezekután nem is lehet csodálkozni azon, hogy többször határozatlan, kiengedi a vezetést, irányítást a kezéből. NE HIGGYÜK AZONBAN, hogy olyan sötét a helyzet a Sza­badság tsz-ben, mint ahogy azt Nágocson „egyesek“ szeretnék. Bő termés ígérkezik az idén, s egyet­len hold sem marad műveletlenül a tsz földjein. Peng a kapa, kat­tog a kaszálógép, a növényápolás­ban szorgoskodnak a tsz tagjai. Juhász József, Fábián Lajos, Bo- zóki Sándor, Vas Lajos, Pál Ist­ván, Darázs Boldizsár, a tsz veze­tői is szeretik a szövetkezetét. Olyan emberek ők, akiket az élet tanított meg becsülni a munkát, értékelni azt, hogy mit köszönhet­nek a pártnak, a kormánynak. Igyekeznek is ők a maguk módján végezni munkájukat. Örömmel be­szélnek terveikről, szövetkezetük felvirágoztatásáról. Látják is a hi­bát, ami gátolja fejlődésüket, de makacskodnak, ,,haragszom rád“- ot „játszanak“, nem veszik észre, hogy ezzel az ellenség malmára hajtják a vizet, saját jólétük növe­lését akadályozzák. Az utóbbi na­pokban a munka láza, az, hogy pártunk kongresszusa előtt nem akarnak szégyenkezni, közelebb vitte egymáshoz a tsz vezetőit, tagjait, szép eredmények is szü­lettek ennek nyomán. Tegyék félre hát a személyeske­dést, testvérien fogják meg egy­más kezét és minden erejükkel harcoljanak az újért, a boldogabb paraszti életér.t, ezt várja tőlük a párt, az ország érdeke. A közösségi szellem kovácsoló ja a pártszervezet legyen! Fábián, Vas, Sári elvtársak, a pártvezető­ség tagjai a III. pártkongresszus útmutatásai alapján vezessék a tsz kommunistáinak harcát a tsz megszilárdításáért. Elsősorban a pártmunkát javítsák meg. Szerez­zenek tekintélyt a pártszervezet­nek, a kommunistáknak. Tegyék rendszeressé a vezetőségi üléseket, taggyűléseket, erősítsék pártszer­vezetüket a munkában kitűnt be­csületes tsz-tagokkal. A pártszer­vezet legfontosabb feladata a tsz- tagság szocialista szellemben való nevelése. Magyarázzák meg a ta­goknak, hogy a tsz közös vagyona nem „azoké“ — valami idegeneké — ahogy ma a közösről beszélnek, hanem az övék és úgy beszéljenek róla, hogy a miénk, az enyém is. Ebben természetesen a párttagok mutassanak elsősorban példát,, akik jó munkájuk mellett áldozat- készségükkel, kommunista sze­rénységükkel szerezzenek megbe­csülést maguknak. A pártszervezet támogassa poli­tikai munkájával a tsz gazdasági vezetését. Lucza János agronómus javaslatait vitassák meg és segít­ség meggyőzni a tagságot az új módszerek alkalmazásáról. Legyen a szövetkezeti demokrácia őre a pártszervezet. A tsz-tagok jogai­nak szerezzenek érvényt, mert csak akkor várhatják, hogy köte­lességeiket ők is becsülettel telje­sítik. AZ A BIZAKODÓ HANGULAT, mely a kongresszus után a Szabad­ság tsz vezetőit, tagjait eltölti, ígé­ret arra, hogy a meglévő hiányos­ságokat megszüntetik és sikerrel harcolnak az újért, a régi ellen. A közös akarat és cselekvés nagy tettekre képes. A nágocsi Szabad­ság tsz-ben erre van szükség. Sze­rezzék vissza hát régi jó hírüket a tsz tagjai, s kiváló eredményeik­kel sorakozzanak fel megyénk, az ország legjobb termelőszövetkeze­tei közé. Horváth János Megyénk kommunistái, dolgoséi válaszolnak a pártkongresszus határozataira Szerte megyénkben párttagjaink, dolgozóink nagy érdeklődéssel kísér­ték a Hl- pártkongresszus tanácskozásait. Több helyen kollektív rádió- hallgatást szerveztek, amelyet vita követett, sokan pedig a sajtóból érte­sültek a kongresszus munkájáról. A kongresszusi beszámolók népünk leg­égetőbb kérdéséire adtak választ, me gszabták a párt politiká jának irány­vonalát, feladatainkat a szocializmus építésében. Most a kongresszus után dolgozóink még alaposabban tanulmányozzák a beszámolókat, hogy mun­kájukat a kongresszus útmutatásai szerint végezzék. S válaszuk a kon­gresszus határozataira alkotó tettekben nyilvánul meg. Minden erőmmel harcolok megyénk mezőgazdaságának felvirágoztatásáért »Pártunk kongresszusa világosan megszabta feladatainkat az új sza­kaszban — mondja Bajcsy Ede elv­társ, megyei főagronómus. — Tisz­tázta azokat a téves nézeteket, ame­lyek a párt júniusi, októberi és de­cemberi határozatainak megnemérté- séből fakadtak. Nagy Imre elvtárs beszámolója világossá tette azt a kérdést, hogy miben domborodik ki a tanácsoknak, mint államhatalmi szerveknek a tevékenysége és me­lyek igazgatási szerveink feladatai. A kongresszus útmutatásai nyomán munkámat még jobban el tudom lát­ni. s minden erőmmel harcolok me­gyénk mezőgazdaságának felvirágoz­tatásáért«. fi közös gazdálkodás útját választották Göllében a tsz-tagok és egyénileg dolgozó parasztok közösen hallgatták a kongresszusi beszámolókat. Egy- egy beszámoló után beszélgettek, vi­tatkoztak a falu, saját sorsukról. Az csak természetes, hogy szó esett, a közös gazdálkodásról is. A pártkon­gresszus bőven foglalkozott a terme-, lőszövetkezetekkél, világosan meg­mutatta, hogy a párt továbbra is a közös gazdálkodásban látja a pa­rasztság felemelkedését és minden segítséget megad az új úton hala­dóknak. Egyik nap, amikor Hegedűs elvtárs felszólalását közvetítette a rá­dió és ismét mellette ültek a göllei dolgozó parasztok, komoly elhatáro­zás született. Sujszter János, Sujszter József, Kovács Pál, Táncos István egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­toknál, amikor Hegedűs elvtárs fel­szólalását végighallgatták, megérett az elhatározás: belépnek a termelő- szövetkezetbe. Felismerték, hogy bol­dog jövőjüket a közös gazdálkodással tudják biztosítani. Botytsai Kálmán kopogtat a tsz kapuján Istvándiban az ősszel több dolgozó paraszt kilépett a termelőszövetke­zetből, köztük Botykai Kálmán is. A kilépettek most nagy figyelemmel kí­sérték a kongresszust, hogy lesz, mint lesz. Egyik nap, Rákosi elvtárs beszéde után, Botykai Kálmán ta­lálkozott a Petőfi tsz párttitkárával.-— Úgy látom, neked lesz igazad — szólította meg a párttitkárt: —»ko­pogtatok én még a tsz kapuján-«. Be­látóm, hibát követtem el, amikor ki­léptem. Botykai Kálmánt szeretettel fogad­ják vissza a tsz-be és a többi dolgo­zó parasztot is, akik a közös gazdál­kodást választják. Pandur Károly, a Barcsi Fűrészüzem munkása elmondta, hogy a kongresszus, külö­nösen Gerő elvtárs felszólalása meg­mutatta, mit kell tenniök a munká­soknak. »Ahhoz, hogy emelni tudjuk a termelést, meg kell fogadnunk a kongresszus útmutatásait. Szilárdíta­ni kell a vezetést, a munkafegyel­met, egyes dolgozóknak növelniök kell felelősségérzetüket az általuk elkészített munkáért-«. Gyűri Dénes egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is bizalommal beszél a kongresszus beszámolóiról. Növeli terméseredmé­nyeit, s becsülettel teljesíti állam iránti kötelezettségét. Látja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fölötte áll az egyéninek, s előbb-utóbb ő is rálép a közös gazdálkodás útjára. Helyesli, hogy a kulákok szarvát letöri a párt, mert nagyon elszemtelenkedtek az elmúlt ősszel. Dr Szabó Sándor kaposvári járásbíró is következtetést vont le munkájára a kongresszus beszámolóiból: »Rákosi elvtárs helyesen mutatott rá — mon­dotta — hogy egyesek tékozolják a nép vagyonát. S nekünk, bíróknak példás ítéletekkel kell eljárni a kö­zös vagyon eltulajdonítóival szem­ben«. Elmondja azt, hogy a kártevő osztályellenséget ezután még szigo­rúbban felelősségre vonják és méltó büntetést szabnak ki rá. Szabás község1 pártszervezete a szép gazdasági eredményeket a pártpolitikai munka megjavításával szilárdítsa meg Szabás már évek óta megyénk élenjáró községei között van. Ebben a községben a dolgozó parasztok év- ről-évre becsülettel teljesítik állam iránti kötelezettségeiket és szorgal­masan végzik az időszerű mezőgaz­dasági munkálatokat. Az idén a köz­ség termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai szor­galmukkal, becsületes helytállásuk­kal ismét megszerezték az első helyet a járás községei között folyó verseny­ben. Minden terményféleségből jóval túlteljesítették esedékes beadási kö­telezettségeiket. A mezőgazdasági munkákban sincs lemaradás: gyors ütemben haladnak a növényápolás és a szálastakarmányok betakarítási munkálatai. Ha valaki kizárólag csak a község gazdasági eredményeit vizsgálná, s a tervek teljesítéséről szóló kimutatá­sokból és egyéb értékelésekből akar­na meggyőződni, világos képet al­kotni a község helyzetéről, a pártszer­vezet életéről, munkájáról, nagyon rózsaszínűén látná a községi párt- szervezet munkáját. A község gazdasági eredményei azonban nem adnak hű tükörké­pet a pártszervezet tevékenységé­ről. A pártszervezet életét,- a kommu­nisták munkáját vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy a pártszervezet nem látja el kellőképpen feladatát. Mun­káját egyoldalúság jellemzi és a kö­rültekintés hiánya. A pártszervezet vezetőinek munkája nem nyugszik megfelelő elvi alapon. Egyes felada­tok végrehajtását nem politikusán, meggyőző agitációs munkával, hanem adminisztratív úton igyekeznek meg­valósítani. A legtöbb esetben dob­szó útján értesítik a dolgozó parasz­tokat és hívják fel őket olyan fel­adatokra, amelyek sikeres megoldá­sához jó népnevelő-, meggyőző, agi- tóciós munkára volna szükség. A községben nem domborodik ki megfelelően a párt irányító, el­lenőrző szerepe. Az utóbbi időben egyes feladatok és határozatok megvalósításáért folyó harcban nem bontakozott ki a kom­munisták példamutatása. A kommu­nista példamutatás pedig hatalmas erőt rejt magában, mérföldes léptek­kel viszi előre a pártszervezetet, a dolgozó parasztokat a feladatok meg­valósításában. Elmosódott bizonyos fokig a pártszervezet, a községi tanács és a községben működő egyéb tö­megszervezetek közötti határ. A községi pártszervezet és a tanács szinte egybeolvadt. Mindkét szerv egyforma feladatot egy és ugyan­azon eszközökkel, munkamódszerrel igyekezett ellátni. A pártszervezet éppen úgy, mint a községi tanács, ki­zárólag csak a begyűjtéssel és a me­zőgazdasági munkálatokkal foglalko­zott. Emellett elfeledkeztek a poli­tikai munkáról, a propaganda és agi­tációs munka viteléről. Ez nagyrészt abból adódott, hogy maga a párt- szervezet vezetősége sem látta tisz­tán, végeredményben milyen felada­tokat kell megoldaniuk, milyen irá­nyú tevékenységet kel1 kifejteniök a párt erősítésének, a falu felemelésé­nek érdekében. Pl. ha Kincses Jó­zsef elvtárs, a pártszervezet titkára a pártszervezet feladatairól, eredmé­nyeiről beszélt, automatikusan felso­rolta, hogy a község hány százalékra áll a begyűjtéssel és a mezőgazdasá­gi munkálatokkal. A pártszervezet vezetősége csupán ebben látta a párt- szervezet feladatait, munkáját, s eb­ben nem kis része volt a járási párt- bizottságnak. Kincses elvtárs szerint a begyűjtés állása a pártszervezet munkájának egyedüli fokmérője. Ez a nézet pedig helytelen. A pártmunkát nem lehet csak a mezőgazdasági feladatok végre­hajtásában lemérni. Ez a helytelen nézet, egyoldalúság a • falusi pártszervezetek feladatainak nem ismeréséből fakad. A pártszer­vezet vezetősége nem látja tisztán a pártépítési feladatok rendkívüli fon« tosságát. A taggyűléseken hosszú idő óta mással sem foglalkoztak, mint. a köz­ség gazdasági ügyeivel, problémáival. Egy-egy párttaggyűlés sok esetben inkább tanácsüléshez vagy gazdagyű­léshez hasonlított. A gazdasági fel­adatok mellett háttérbe szorították a pártszervezet politikai munkáját, a párt erősítésének feladatát. Nagyon helyes lett volna, és feltétlen szükséges, hogyha sok­kal többet törődnek az ideológiai munkával, eddig elért eredményeink megma­gyarázásával, a helytelen, téves né­zetek tisztázásával. Ha e feladatok­ra nagyobb gondot fordítanak, ak­kor az ellenséges elemek megnyilvá­nulásai, rágalmazásai nem terjedtek volna nyíltan a dolgozó parasztok kö­zött. Az alapszervezetben taggyűlésekén és vezetőségi üléseken tehát a gaz­dasági kérdések mellett foglalkozza­nak a szabási kommunisták a párt- építés kérdéseivel is. Látniok kell azt, hogy a falusi pártszervezetek előtt álló feladatokat csak úgy tudjuk si­keresen megoldani, ha megerő­sítjük a falusi pártszervezeteket, növeljük azok harci erejét, új, friss erőket vonunk be a párt tagjaF'SÓ- rába. A pártszervezet napról-napra fog­lalkozzék a becsületes dolgozó fá­rasztókkal, nyerjék meg őket a párt számára, neveljék őket olyan irány­ban, hogy azok legjobbjai alkalmas­sá Váljanak a párt tagságára. A köz­ségben számos olyan dolgozó parászt van, aki munkájával, dérekas helyt­állásával már eddig is bebizonyítot­ta, hogy érdemes arra a nagy meg­tiszteltetésre, hogy pártunk tagja le­gyen, mint például Király Károly és Szabó István termelőszövetkezeti ta­gok. A pártszervezetet meg kell erő­síteni, fel kell frissíteni új har­cosokkal, akik majd küzdenek a párt határo­zatainak végrehajtásáért-' növelik a pártszervezet harci erejét és csata­sorba állítják a község dolgozó pa­rasztjait. Számos dolgozó paraszt van a községben, akik szívesen vennék, ha a pártszervezet foglalkozna velük. Szívesen vennék, ha a komrpun isták megmagyaráznák nekik pártunk.cél- • kitűzéseit, a dolgozó népünk előtt álló távlatokat és segítségüket ké» nék azok megvalósításához. A párt- szervezetnek tehát változtatnia kell eddigi munkamódszerén, meg kell szüntetnie a pártynunkában, való egy­oldalúságot. A pártszervezet vezetői­nek új módon kell irányítaniökg&a kommunisták harcát, a községi; dől« gozó parasztjainak munkáját. .c l A községben teljes egészében ér- , vényre kell juttatni a párt ve- zető, ellenőrző szerepét, növelni - kell a párt tömegbefolyását, . A község gazdasági problémáival való foglalkozás mellett állandó tó­adatuk legyen a pártpolitikai mun­ka megjavítása. Tanulmányozzákr -.a III. pártkongresszus anyagait, hatá­rozatait, ez hatalmas segítséget nyújt munkájukhoz. A kongresszus útmöt tatásait tekintsék vezérfonálnak munkájukhoz, a hibák kijavításához Nagy feladat hárul az alapszerve­zet vezetőségére, ezt a feladatot csak úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a kongresszus szellemében végzik munkájukat. t­Wirth Lajos. ■” ■ —------- ; ütő. A HÉT KÖNYVEI ' Í. ' ' ov i, .. vson Rochet: A francia parasztság útja a felszabadulás felé, (Szikra,) A fran­cia parasztság egyre növekvő nyug­talansággal és ellenséges érzésekkel nézi azokat a változásokat,’' mélyek országukban az utóbbi évek folya­mán bekövetkeztek: az1 agrárkapíta- •1 izmus térjeszkedéséfe-aínínek követ­kezményeként száz* .ési/százezer pa­raszt talpa alól kicsúszik <a föld. Rochet könyve érdekesen világít­ja meg a parasztság mozgalmait és a béke védelmében kialakuló, egyre szélesebben fejlődő egységfrontot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom