Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-06 / 133. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 június 6. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Szervezzük meg jól a széna betakarítását A. SzabUn főmérnök cikkéből A takarmányalapot a silótakarmányok mellett jórészt a zöldtakarmány és a széna adja. Rendkívül fontos, hogy megőrizzük ezeknek a takarmányoknak tápanyagtartalmát. A széna takarmányértékét sokban a kaszálás, a szárítás, a behordás és a tárolás módja szabja meg. A szénakészítésnél tehát a legfontosabb a betakarítás. Ezért ezt a műveletet a lehető legnagyobb gonddal és a leggyorsabban kell elvégezni. A sikeres szénabetakarítást legjobban a munka gépesítése biztosítja. KOMPLEX GÉPESÍTÉS A Szovjetunióban már a szénabetakarítás komplex gépesítése felé haladnak. Gépesítik a kaszálást, a ge- reblyézést, a boglyázást és a kazalozást. A gépesítés eredményei szem- beszökőek. A Rosztov-területi tan- szovhoz, ahol a szénabetakarítást teljesen gépesítették, a múlt évben 5.000 hektáron 16 nap alatt fejezte be a széna betakarítását. Az elkészített széna 80 százalékát ezalatt az idő alatt a jószág átteleltetési helyére szállították. A területen idén több mint húsz szovhoz valósítja meg a szénabetakarítás komplex gépesítését. A gépek jobb kihasználása végett gépcsoportokat alakítanak. Ez a módszer jól bevált a gyakorlatban. A múltban sok munkát vett igénybe a széna kazalozása és szállítása. Rosztov-terület jó egynéhány szov- hozában most ezt a munkafolyamatot is gépesítették. A gépkezelők a javítóműhelyekben házilag állítottak össze szénafelszedő gépeket, tológe- reblyéket, kazalrakógépeket és szállítókat, stb. Most fele, sőt harmadnyi idő alatt rakják meg a kazlat, mint azelőtt. A celinszki szovhozban a múlt évben — kazalrakó-géppel — házilag előállított kazalszállítóra raktak szénakazlakat s a kazlakat haladéktalanul az állattenyésztő telepekre szállították. 80—90 tonna ennek a kazalszállítónak napi telejsítménye, teherbírása pedig 10—12 tonna. Szerkezete igen egyszerű: szélessége ötméter, hossza 12 méter. 22x22 cm. keresztmetszetű, 5 méter hosszú keresztgerendára 16 csavarral 10x10 cm-es szögvasat erősítenek, arra meg — szintén csavarokkal —18 db 6x45 mm-es sinvasat. A sinvasak hossza 12 méter. A vonószerkezet a keresztgerendára füles csavarokkal rögzített gyűrűvel összefogott három rúdból áll. A keresztgerenda két végén horog van a két drótkötéllel merevített sodrony háló végeinek felerősítésére. A traktorvontatású kazalszállító a boglyasorok közé áll. Kazalrakó géppel két sorban hat-nyolc boglyát helyeznek rá. Két faros felemeli a sodronyháló hátsó részét és rááll az alsó kötélre, kezével meg kifeszíti a felső kötelet. Ők adják meg a jelt a traktorvezetőnek az indulásra. A traktor előrehaladása közben a kazalszállítóra helyezett boglyák hátracsúsznak s a sodronyháló kifeszül. A farosok ekkor felmennek a gépre. A traktor a kazalszállítóval a boglyasorok között halad, párhuzamosan a kazalrakógéppel. Boglyához érve megáll, hogy a kazalrakógép rakodhasson. Amikor több boglya már nem fér fel a kazal szállítóra, a kazlat rendeltetési helyére vontatják. A traktorvezető ott gyengén hátratolat, hogy a sodronyháló ne feszüljön. A sodronyháló egyik végét ekkor lekapcsolják a keresztgerenda horgáról s utána a traktor kihúzza a kazal alól a sinvasakat és a sodronyhálót. A kazlat ezután már csak be kell tetőzni. Ehhez még két-három kocsi széna szükséges. A SZÉNABETAKARlTÁS folyamatos MÓDSZERE A Rosztov-területi szovhozokban idén a széna betakarítására növény- termelő és traktorosbrigádokból komplex-brigádokat alakítottak. Minden brigádnak külön parcellája van. Megteremtették hozzá a feltételeket, hogy egy-egy ilyen brigád 3.000 hektáron 20—25 munkanap alatt befejezze a szénakaszálást. Bevezették a traktorok kétműszakos munkáját, ami a tapasztaltok szerint 25—30 százalékkal emeli a szénabetakarítögé- pek telejsítményét. Mindegyik traktorvezetőnek van váltótársa. Kombájnvezetők és segédkombájnvezetők a farosok. Mindegyik ilyen komplex brigádhoz beosztottak egy lakatost is. Segítségével a farosok gyorsan elvégezhetik a kisebb javításokat és a gépkarbantartást. Elegendő tartalékalkatrészt szereztek be. Ezzel elejét veszik a huzamosabb gépállásoknak, megjavítják a gépek kihasználását. Már összeállították a brigádok munkaterveit, a gépek menetirányterveit. Számbavették a helyi sajátosságokat, az egyes füvek kaszálásának más-más idejét. Lehetőleg vagy rendrakó fűkaszát, vagy tolóbereglyé- vel raknak rendet, majd szénafelszedő- és boglyázógépek állnak munkába. A gyors, gondos, folyamatos betakarítás érdekében ezenfelül most mintegy 50 szakembert küldtek a terület szovhozaiba — főmérnöknek és műhelyvezetőnek. Az új szakemberek energikusan odahatnak, hogy a gépeket legjobban kihasználják s a javítóműhelyekben tökéletes rend legyen. Qlapsagáv a mezők f ehlt A „Keresztyanka“ 4. számában jelent meg Vera Szpiridonova elbeszélése, amelyből egy részletet közlünk. A törlé- net Lonyija Kalajsz kolhozparaszt- asszonyról szól, aki minduntalan valami „halaszthatatlan otthoni munkát“ talál, ahelyett, hogy kapálna. Hárman dolgoznak együtt: Vilma, Abole néni, meg ő. Mikor végre rászánja magát, hogy ő is résztvesz a répa növényápolásában, a tábla nagyon elgazosodott. Lonyija elhatározza, csak az út mellett végzi el a gyomirtást. Petyer Iluncisz, a brigádvezető ellenőrzi a munkát, de nem veszi észre Lonyija csalását. Vilma figyelmezteti Lonyiját könnyelműségére és emiatt hevesen összeszólalkoznak. T ONYIJA gondolatban tovább vitatkozott Vilmával és nem is vette észre, hogy Limba közeledik feléje. Az öreg átnyújtott egy kettéhajtott papírost: — írd alá. Este vezetőségi ülés lesz Is az elnök meghagyta, hogy feltétlenül menj “el. Lonyija összerezzent. Szíve hevesen dobogott. Az az égimeszelő Vilma még majd kineveti ma este. Na, de csak próbálja meg, ő sem marad adósa a válasszal. Bármennyire is bosszankodott, arról nem feledkezett meg, hogy kicsinosítsa magát. Még sem mehet úgy az emberek közé, ahogyan otthon dolgozik. Mialatt a haját fésülte a tükör előtt, nézegette kerek, rózsaszínű arcát, fitos orrát. Bár a nap lebarnította, mégis egészen jól néz ki. Ez a kék selyemkendő pedig, amelyet a vállára dobott, szinte megfiatalítja. És ha még a lelkiismerete is nyugodt lenne, szívesen tréfálkozna magával Jan Laukmanisszal, a kolhozelnökkel is. Az értekezletre még csak szállingóztak. Lonyija a küszöbről gyors pillantást vetett Laukmaniszra. Az asztal végén ült és figyelte a belépőket. »Talán ha meglát, nagy lármát csap« — gondolta szívszorongva. De az elnöknek vidám volt a tekintete. Széltől cserzett, sovány arcán a haragnak még az árnyékát sem lehetett észrevenni. Barátságosan üdvözölte az asszonyokat és a hosszú terítővei letakart asztal mellé ültette őket. Lonyija'mellett Vilma ült, a másik oldalon félénken húzódott meg Abele néni sötét ruhájában. Runcisz birgádvezető gyűrött kis füzetet vett elő a táskájából és megkezdte jelentését a répakapálás eredményéről. — Nos ihát — mondotta, lapozgatva az apró betűkkel teleírt füzetben — úgy gondolom, hogy a kapálással megbirkóztunk. Lonyija le nem vette volna róla tekintetét. Vájjon mit mond még? Runcisz' letörölte gyöngyöző homlokát, aztán felsorolta a legjobb répatermesztőket. Lonyija összerezzent, meghallotta saját nevét. Leíhet, hogy téved? De hiszen a brigádvezető olyan világosan mondotta: Lonyija Kalajsz. Lopva egy diadalmas pillantást vetett Vilmára. — Köszönöm neked, Lonyija és neked Vilma, meg neked Abolo néni — mondotta melegen Laukmanisz és áthajolva az asztal felett, kezetszorí- tott velük. — Úgy gondoljuk a vörös zászlót a ti részlegetekre tüzzük. Hadd tudja meg mindenki, hogy a ti brigádotok a legjobb a kolhozban. Lonyija arca felragyogott a dicséret hallattára. Lehet, hogy Vilma nem kürtölte világgá ... Ö bizony hallgat. Ki mondana le szívesen egy ilyen megtiszteltetésről. Vilma ekkor váratlanul felállt és halkan beszélni kezdett: — Laukmanisz elvtárs, tévedés történt. Nézze csak meg a Lonyija Kalajsz gondjaira bizott parcellát: a domb mögötti négy soron még az első kapálást sem végezte el. Szégyen, hogy Lonyija itt ül, hallgat és ön még kezetfog vele. T AUKMANISZ kérdőn nézett Lonyijára, azután szigorú pillantást vetett Peter Runciszra. — Hogy történt ez? — kérdezte a brigádvezetőt. — Mit néztél te meg? — Valóban szép náluk a répa... —; nyögte ki a brigádvezető. — Be kell vallanom, hogy nem vettem észre ... Szemrehányóan nézett Lonyijára, mintha azt akarná mondani: »Nem vártam tőled, hogy így becsapsz«, Lonyija ettől a pillantástól teljesen zavarba jött. Ha akarja, ha nem, de mégis ki kell nyitni száját. — Csak egész kis darabon nem kapáltam — dadogta. Laukmanisz szigorúim nézett rá és idegesen kopogott ceruzájával. — Most mi legyen? — kérdezte Runcisz. — Kinek ítéljük oda a zászlót. — Ne döntsünk még — mondta az elnök elgondolkozva. — Később majd én magam kimegyek a földekre, megnézem, mi is a helyzet. Milyen hőség van a szobában! Nem segít még a selyemkendő sem, amellyel Lonyija égő arcát legyezi. Nem, itt meg kell fulladni. Jobb lenne kimenni a tornácra és egy kis friss levegőt szívni. Janisz Laukmanisz utánanézett, de Lonyija már nem volt a tornácon. Kék kendője felvillant a távolban, azután eltűnt. — Talán nem volt rossz ez a lecke — mondotta az elnök és pillantása Vilma tekintetével találkozott. — Aztán mintha magával vitatkozna, folytatta: — Nem lehet egyszerre átszabni az embereket, mint egy darab vásznat. Mindegyikhez közel kell férkőzni. Az egyiket bátorítani kell, a másikat megszégyeníteni. .. Lonyiját ma megdicsértük és észrevette, hogy ez milyen jó hatással volt rá. Azt hiszem, most siet megkapálni a répát. ... Enyhült a nappali hőség-. A mezőn hűvösebb lett. A nap leszállt és csak egy kis rózsaszínű felhőcske maradt a láthatár szélén. A kolhozelnök nagy léptekkel haladt, mellette Vilma, mögöttük Abole néni tipegett. Lonyija nem is nézett fel. Még egykét kapavágás és kész az utolsó sor is. \l ILMA messziről integetett, * hogy Lonyija jöjjön közelebb. »Nem is nagyképű ez a Vilma — gondolta Lonyija. — Hiszen neki köszönhető, hogy a kolhozban óvoda létesült. Most Lonyija nyugodt gyermekei miatt, jó helyen vannak. Milyen sokat fáradt Vilma, pedig neki nincs is gyermeke.1 Lonyija gyorsan letörölte kezét. Laukmanisz már egészen közel volt. Észre kellett, hogy vegye a domb mögötti frissen kapált sorokat. — Szép a répa — mondotta vidáman. — össze sem lehet hasonlítani azokkal a parcellákkal, amelyeket tegnap láttunk a második brigádnál. Erről a kis dombról jól látszik majd a vörös zászló. Laukmanisz kivette a kapát Lonyija kezéből és lehajolt, hogy egy kis gödröt ásson. Abolo néni gondosan beleerősítette a zászlót. — Vigyázzatok, hogy ezt a zászlót a betakarításig megtartsátok — mondotta Laukmanisz. — Igyekezni fogunk — mondotta váratlanul Lonyija — és maga is csodálkozott, hogy éppen ő mondja ezeket a szavakat. A Barcsi Fűrészüzem dolgozói elindultak a pártkongresszus mutatta úton JOGOSAN TÖLTÖTTE el öröm és büszkeség a Délmagyarországi Fűrészek barcsi üzeme dolgozóinak szívét. Nagy megtiszteltetés érte őket. Május 22-én megkapták a jó munkát dicsérő élüzem- címet. Az üzem dolgozói már akkor tudták: a kitüntetés még jobb munkát, még következetesebb helytállást követel tőlük. Ezért nem akartak visszaélni a párt, a dolgozó nép bizalmával, újult erővel fogtak munkához terveik, vállalásaik túlteljesítéséért. Még a kongresszusi héten, az ünnepi műszak alatt megfogadták: tovább fokozzuk teljesítményeinket, hogy növeljük üzemünk termelékenységét, tovább folytatjuk a versenyt, mert ez is feltétele az életszínvonal emelkedésének s a termelés önköltsége csökkentésének. Az élüzemavató ünnepségen elhangzottak mélyen belevésődtek a dolgozók szívébe, emlékezetébe. Az üzem kommunistái és párton- kívüli dolgozói egymásután szólaltak fel, hogy elmondják, mit jelent nekik a kitüntetés, hogyan akarnak dolgozni, hogy hosszú ideig boldog tulajdonosai legyenek az élüzem-címnek. Azóta három hét telt el. A dolgozók nem feledkeztek meg Ígéretükről: nap mint nap becsülettel küzdöttek az üzem hírnevének öregbítéséért, adott szavuk valóra- váltásáért. S erről az eredmények is tanúskodnak. Tervüket rendszeresen túlteljesítik; májusban 100 százalékos tervszerűség mellett 106 százalékos havi tervteljesítést értek el. Emellett nagy segítséget adnak a drávaszentesi és péterhi- dai termelőszövetkezetnek mind a faanyagok előállításában és feldolgozásában, mind pedig a mező- gazdasági kisgépek javításában. A 654 ezer forintos tervtúlteljesítésre tett fogadalmukat 162 ezer forinttal túlszárnyalták, ösz- szesen tehát 816 ezer forint értékű munkát végeztek terven fejül, anélkül, hogy ez a minőség rovására ment volna. AZ ÜZEM DOLGOZÓINAK és vezetőinek egyaránt elsőrendű feladata az exporttervek teljesítése: erről sem feledkeztek meg. Félévi exportkötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek, s most újabb 20 köbméter exportfűrészárut adnak terven felül népgazdaságunknak. Pártunk III. kongresszusa után még inkább fokozódott az üzem dolgozóinak lelkesedése, hisz új célokat, feladatokat tűzött a párt munkásosztályunk elé, s ebből a Barcsi Fűrészüzem dolgozói is példásan, még jobb munkával akarják kivenni részüket. Az üzem dolgozói tudják, hogy a kongresszus határozatainak megvalósítása az ő jó vagy rossz munkájukon is múlik. A kongresszus határozatainak gondos tanulmányozása után máris tettekkel, jobb munkával válaszoltak. Az üzem dolgozói tudják: a cél, lyet pártunk III. kongresszusa munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk elé tűzött, a népiedét emelkedése, a szocializmus felépítése. Ennek a magasztos célnak a megvalósításáért indultak harcba a kongresszus után: megfogadták: hogy a kongresszus beszámolóinak, a kongresszus határozatainak megfelelően járnak el. Sohasem tévesztik szem elől a kongresszus útmutatásait, melyek teljes egészében a mi javunkat, a dolgozó nép javát szolgálják. De arról sem feledkeznek meg, hogy csökkentsék termelésük önköltségét és továbbra is kifogástalan minőségű munkát végezzenek. Ezért az üzem dolgozói elhatározták: úgy dolgoznak, hogy az önköltség állandóan csökkenjen. Erre Gerő elvtárs kongresszusi beszámolójában is felhívta figyelmüket: „Nekünk olyan önköltségcsökkentésre van szükségünk, amely nemcsak változatlan, hanem javuló minőség mellett valósul meg. . . Népi demokráciánk ipara azonban ezzel nem elégedhet meg. El kell érnünk, hogy iparunk valamennyi terméke szebb, jobb, tartósabb legyen, mint a tőkés Magyarország által előállított termékek voltak!“ A célok, melyeket a Barcsi Fűrészüzem dolgozói maguk elé tűztek, nagyok, de nem megvalósíthatatlanok. Jó szervező munkával, helyes műszaki irányítással mindezt teljesíthetik, csak fel kell ka- rolniok a dolgozók kezdeményezését, az üzem termelékenységének állandó, rendszeres emeléséért, a termelés önköltsége csökkentéséért, a minőség megjavításáért. PARTUNK m. KONGRESZSZUSA felhívta munkásosztályunkat: induljon harcba a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, mert ez ma a legfontosabb lépés a népjólét további növelésének útján. A Barcsi Fűrészüzem dolgozói, munkások, műszakiak már elindultak ezen az úton. . . Berkics Vendel Magukévá tették a pártkongresszus tanulságait a vityapusztai állami gazdaság dolgozói A kongresszus ideje alatt szorgalmas hallgatói voltak a rádiónak a vityapusztai állami gazdaság dolgozói. Különösen nagy figyelemmel hallgatták azokat a felszólalásokat, melyek az állami gazdaságok munkájával foglalkoztak. De hogy nemcsak meghallgatták, hanem magukévá is tették ezeknek tanulságait, azt bizonyítja, hogy a kongresszus után 30 százalékkal emelkedett a teljesítmények százaléka. Az 1-es számú növénytermesztő brigád, melynek vezetője Szarka Sándor agronómus, határidő előtt két nappal befejezte a lucerna és lóhere kaszálását, valamint az ösz- szes kapásnövények első kapálását. A brigád legelső tagja: Kok- lec József 205 százalékot és Dózsi Ferenc 195 százalékos teljesítményt értek el. De nemcsak a növénytermesztő brigádnak vannak kiváló dolgozói, hanem az állattenyésztési brigád is számos példamutatóval dicsekedhet. Ezek közé tartozik Pergel Pál, aki a sertésszaporulattal kapcsolatos évi tervét ezideig 96 százalékra teljesítette. Fodor György tehenész 7.5 literről 8.3 literre, Koszta Ferenc pedig 7.5 literről 7.8 literre emelte a fejési átlagot. A fogatosoknál különösen Pajor Lajos és Koszta Imre érdemel dicséretet: 150 százalékos teljesítményük messze túlszárnyalja a napi normát. A vityapusztai állami gazdaságban becsülete van a női munkának is. Az „Uj Élet“ női munkacsapat tagjai már sok elismerést szereztek maguknak. A növény- ápolásban 145 százalékra emelték a régebbi 130 százalékos napi átlagteljesítményüket. A példamutatásban a diszisták járnak élen, köztük is első Lovas Irén munkacsapatvezető 162 százalékos kiváló minőségi munkájával. De nem sokkal marad mögötte Kalocsa Mária és Muzsi Lajosné — mindketten 160 százalékkal — és Szűcs Erzsébet sem, akinek napi átlagteljesítménye 150 százalék. Az „Uj Élet“ munkacsapatot nemcsak a szorgalom és a kifogástalan minőség, hanem a példás munkafegyelem is jellemzi. E kiváló dolgozókról — különösen Szarka Sándor elvtárs brigádjáról — példát vehet az állami gazdaság minden dolgozója, de leginkább Koósz János agronómus elvtárs brigádja, mert ezeket az eredményeket jó szervezéssel, szorgalommal és fokozottabb helytállással ők is elérhetik. A tabi járás megjutalmazott pedagógusai: Beht Béla Somogyacsa, Döbrössy István Gamás, Irányi Károly Bálványos, özv. Lukácsfi János- né Tab, Végvári Pál Kérpuszta, Cze- ne József Zics, Kelemen Mária Gamás, Bősze Gábor Nagyberény, Herk Mihály Karád, Bózsa Gabriella Tab, Vinkler Paula Karád, Benedek Lajosné Tab, Németh Sándor Karád, Horváth Ferenc Tab, Kovács Lajos Tab, Horváth László Tab, Horváth Károly Nagyberény.
