Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

Kedd, 1954 június 1. SOMOGYI NÉPLAP •aflr^aroTftnfirirTtgmri B£3EaUKffiL*X A Magyar Polgárok Parija III. koitgress*«sa (Folytatás a 2. oldalról.) életét, s vonzóvá teszi a pártót a nép legjobbjai, sőt az egész nép előtt. A pártdemokrácia a friss, pezsgő pártélet forrása! A pártdemokrácia erőteljesebb ér­vényesítése úi életre keltette pár­tunk számos szervezetét, új lendü­letet, új erőt adott szervezeteink munkájának. Uj, bátor, őszinte hang jellemzi egyre inkább pártszerveze­teinkben a kommunista összejövete­leket, a vezetőségi üléseket, a taggyű­léseket, a pártértekezleteket. Rövid hónapok alatt szemmelláthatóan nőt­tek, izmosodtak pártszervezeteink, javult politikai munkájuk. A párt­tagok ezrei váltak harcosabb, lelke­sebb, odaadóbb kommunistákká, a nép ügyének jobb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fejlesztése és kiterjesztése lehetővé tette számuk­ra, hogy nyíltan, bátran beszéljenek, megtegyék észrevételeiket, javasla­taikat, bíráljanak, küzdjenek a hi­bákkal, fogyatékosságokkal szemben. A módosított szervezeti szabály­zat kiterjeszti a pártdemokráciát. A demokrácia egyik leglényegesebb eleme a választás. A szervezeti sza­bályzat egyik leglényegesebb módo­sítása az, amely kimondja: a válasz­tások az alapszervezetekben is tit­kosak legyenek. A pártdemokráciát a bírálat, az önbírálat, az alulról jövő bírálat megvalósításán kell mindenekelőtt mérni. A pártdemokrácia egyik leg­lényegesebb előfeltétele a pártszerű vita. Ez az alapja a pártban a kér­dések helyes eldöntésének, a helyes politika kialakításának, az egész pártmunkának. Igaz, mindenki tud­ja, tapasztalja, látja, hogy a párt­szerű vita a bátor bírálat, a becsü­letes önbírálat kezd megvalósulni a pártban. Kár volna azonban azt hinni, hogy ezen a téren minden rendben van. Az elmúlt évek s az elmúlt hó­napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a bírálatot és az önbírálatot nem lehet egy intézkedéssel egyszer- smindenkorra «bevezetni». Megvaló­sításáért szakadatlanul harcolni, ■küzdeni kell. Különösen sokat kell még küzdeni azért, hogy minden párttag megértse, hogy a hibák fel­tárása, a pártszerű bírálat — szemé­lyekre való tekintet nélkül — köte­lessége ! Az utóbbi időben egyes kommu­nista vezetők — attól tartva, hogy olyanok hírébe kerülnek, akik ledo­rongolják munkatársaikat, az embe­reket — elmulasztják a helyes, párt­szerű bírálatot is. Ez veszélyes je­lenség. A vezető éles, elvszerű, segí­tő érvekre épített bírálata nélkülöz­hetetlen a pártmunkában. Akad más hiba is. Egyesek nyak­ra-főre komoly meggondolás nélkül mindent és mindenkit bírálnak ég bírálatuk nélkülözi a tárgyilagossá­got, sőt nem egyszer az igazságot. Az effajta bírálatra semmi szüksége sincs a pártnak. Különösen rosszul állunk az ön­kritikával. Kétségtelen, hogy a bírá­latnak ez a legnehezebb fajtája, de nélküle nem lehet meg a párt. S ta­pasztalni, hogy egyesek húzódoznak az önbírálattól, öríbírálatuk gyakran nem őszinte, formális, nem mutat­ják, de ha önkritikát várnak tőlük, megsértődnek. Nyíltan rá kell világí­tani, hogy az ilyen párttagok s az ilyen vezetők a pártnak kárt okoz­nak, nem képesek elég bátran saját személyüket a párt érdekei alá ren­delni. Az ilyen párttagokat s az iíyen vezetőket azoknak a kommu­nista kollektíváknak, amelyeknek tagjai segíteniük kell e hibák leküz­désében, bátran feltárva e fogyaté­kosságot, mely megronthatja a ve­zető kollektívák egységét, fegyelmét, harcképességét. Nem áll még jó] pártunkban az alulról jövő bírálat támogatása sem; az alulról jövő bírálat csak akkor bontakozik ki, ha lehetőséget adnák rá, ha elősegítik, ha igényt tartanak rá. Letöri és elkedvetleníti a bírálót az is, ha a vezető formálisan elfo­gadja a bírálatot, de nem tesz intéz­kedéseket a felfedett hibák kiküszö­bölésére. A legszigorúbban el kell ítélni azt a vezetőt, aki üldözi a bírálatot. Sajnos ezzel is találkozni a pártban. A leggyakrabban úgynevezett «fi-1 nőm» eszközökkel hái'ítják el a bí­rálatot: figyelmeztetik a bírálót; éreztetik vele, hogy jobb lenne, ha hallgatna, ‘felfelé buktatják, áthe­lyezik, stb. Egyes esetekben azonban nem riadnak vissza a bírálat durva elfojtásától sem. E jelenséget, nem szabad megtűrni a pártban. Ács elvtáirs ezután a pártaktíva jelentőségéről szólt, majd így foly­tatta: A párttag minden jogának tiszte- ietbentartása a pártdemokrácia egyik legfőbb feltétele. A párttagok jogait helyesen rögzítette a régi szervezeti szabályzat. Az erre vonatkozó elő­írások beváltak. Nem szükséges te­hát a tagok jogai című ponton lé­nyeges módosításokat végrehajtani. Szükséges azonban, hogy a tagok jogairól szóló pontot minden kom­munista valóban megtartsa. A tagok jogainak védelmére egy igen lényeges kérdésben kell a szer­vezeti szabályzatot kiegészíteni: job­ban védeni kell a párttagot a pártból való kizárás ellen. A párttag számára a pártból való kizárás a legsúlyosabb büntetés. A párttag védelmét jelenti a szer­vezeti szabályzat azon előírása is, amely felhatalmazza a párttagot ar­ra, hogy résztvegyen azon ügyek tárgyalásában, amelyeknek során a pártban az ő személyéről, magatar­tásáról döntenek. A párttagok kötelességeinek kiterjesztése és fokozása, a pártfegyelem megszilárdítása A párt szervezeti felépítésének vezérelvéhez, a demokratikus cen­tralizmushoz híven, a módosított szervezeti szabályzat tervezete nem­csak a pártdemokráciát terjeszti ki, hanem nagymértékben kiterjeszti a párttagok kötelességeit és kiemeli a pártfegyelem nagy jelentőségét. A szocializmus építése a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép hatalmas erőfeszítését kívánja meg. A szocializmus sikeres építése lehe­tetlen, a ■ pántkötelességek szigorú megtartása, a legszigorúbb párt- és állami fegyelem nélkül. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai­ból ez is világosan következik. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a pártkötelességek kiterjesztésé­nek jelentőségét kevésbbé értette meg a párttagság egy része, mint a pártdemokráoia kiterjesztését, hogy a pártkötelesség kiterjesztésének és a pártfegyelem megszilárdításának nagy fontosságát egyesek nem lát­ják elég világosan. Sőt egyesek arra gondolnak, hogy a pártdemokrácia kiterjesztése, kiszélesítése, megvaló­sítása egyet jelent a pártkötelességék csökkentésével, a pártfegyelem meg- lazításával. Ez nem kommunista fel­fogás, a kommunista szervezeti el­vek félreértéséből, meg nem érté­séből ered. A kommunista párttagokra háruló kötelességek kiterjesztését minde­nekelőtt az indokolja, hogy az el­múlt években növekedett a párttag­ság műveltsége, párttapasztalata, politikai érettsége, elvi szilárdsága. A szervezeti szabályzat a pártta­gok kötelességei között az első hely­re teszi — mint már erről szó volt — azt, hogy a párttag őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egysége fe­lett. A szervezeti szabályzat ezt megköveteli a legegyszerűbb párt­tagtól ugyanúgy, mint a Központi Vezetőség bármely tagjától. A szer­vezeti szabályzat ezen előírását bát­ran és joggal nevezhetjük a szer­vezeti szabályzat legfőbb előírásá­nak. (Lelkes taps.) A szervezeti sza­bályzat előírja azt is, hogy a párt határozataiért küzdeniök, harcol- niok kell a párttagoknak. A pártha­tározatok a nép ügyét szolgálják. A párthatározatok végrehajtásának el­hanyagolása miatt tehát a nép ügye szenved; éppen ezért tűrhetetlen a közömbös, közönyös, hanyag maga­tartás a párt határozatai iránt. He­lyes leszögezni a szervezeti szabály­zatban, hogy pártunkban vasfegye­lemre van szükség, melynek a párt­tagok öntudatából kell táplálkoznia. A párttagság vasfegyelméért síkra keli szállni, küzdeni kell érte. Emlékeztetni kell a párt minden szervét és szervezetét, a párt min­den tagját a centralizmus elvére; a megválasztott vezetőszervek utasí­tásait az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani. E nélkül a párt nem •teljesítheti hivatását, nem töltheti be vezető szerepét, nem képes ve­zetni a munkásosztályt, a dolgozó nép harcát és szervezeteit. Az utóbbi hónapok tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy pártunkban egyesek időn­ként megfeledkeznek erről: könnyel­műen kezelik a felsőbb utasításo­kat, akadnák, akik a határozat meg­hozatala után sem tekintik befeje­zettnek a vitát, vagy éppen arra Pártbizottságaink és pártszerveze­teink évek óta küzdenek azzal, hogy kialakítsák helyes munkastílusukat; ebben a küzdelemben némi ered­ményt mutathatnak fel. Különösen a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése óta vizsgálódva tanulmányoz­zák munkastílusukat, s küzdenek azért, hogy mindenben megfelelje­nek feladataiknak. Ez azonban nem mindig sikerül. A nemrégiben le­zajlott vezetőségválasztó kampány, a beszámolók, s a széleskörű vita — mélyben több mint 200 ezer párttag vett részt — élénken megmutatta, hogy a pártbizottságok s a pártszer­vezetek munkastílusa jónéhány he­lyen alapjában rossz, s számos he­lyen nem kielégítő. A dolog lényege abban áll, hogy a pártbizottságok s á pártszervezetek hajlamosak arra, hogy eltérve elsőrendű feladataiktól és rendeltetésüktől, irányító politi­kai tevékenység helyett saját belső ügyeik felé forduljanak. Nem kis számban van olyan szervezet, amely teljesen elmerül a pártbizalmiak, a népnevelők kiválogatása, a sze­mináriumok megszervezése, a felvo­nulások s a dekorációk előkészítése, különböző pártügyek, értekezletek megszervezése és lebonyolítása érde­kében folytatott »pártmunkában«. Mivel jár ez? Azzal, hogy a párt­munka elszürkül, elsekélyesedík, ki­merül az úgynevezett »szervezés­ben«, elvész a munka igazi tartal­gondolnak, hogy a pártdemokrácia kiterjesztésével csökken á felsőbb szervek jelentősége. Ez a magatar­tás tűrhetetlen, veszélyes"’ a pártra! Ezért élesen, keményen fel kell lépni ellene! A szervezeti szabályzat új pont­ként iktatta be a párttagok köteles­ségei közé azt., hogy a párttagnak őszintének kell lennie a párttal szem­ben, nem szabad elkendőznie, el­ferdítenie az igazságot. Ezenkívül, mint igen lényeges pontot, a köte­lességek közé beiktatja a szervezeti szabályzat azt, hogy minden egyes párttag kötelessége a káderek kivá­lasztásában, előléptetésében, levál­tásában megtartani a pártszerű elő­írásokat, a pártutasításokat! Ez azt jelenti, hogy küzdeni kell a káderek kiválasztásában megmutatkozó min­denféle elvtelenség ellen. ma, igazi célja; kiesik a pártszerve­zet látóköréből a népgazdasági terv, a termelés, a dolgozó ember, a dol­gozó ember szükséglete, gondja, a kommunista felvilágosító és nevelő­munka. A pártéletet elevenné, tartalmas­sá, vonzóvá csak az teheti, ha a pártvezetőség mindenekelőtt azzal foglalkozik, ami a párttagokat, a dolgozókat elsősorban érdekli: tehát a munka, a termelés, a megélhetés . gondjaival, a dolgozó emberek problé­máival, a népgazdasági tervvel, a párttagok, s a dolgozók nevelésével, a dolgozók szociális, kulturális pro­blémáival. Ha a pártszervezet, a ■pártbizottság ettől, elszakad, a párt- munka elszíntelenedik, ez az elsza­kadás lealacsonyítja a pártszerveze­tet, s megfosztja politikai irányító szerepétől, a pártgyűlések, pártérte­kezletek, pártbizalmi ülések tartal­matlanná és érdektelenné válnak, mert ezeken egyszerűen nincs mit. megbeszélni; legalább is nincs olyan, ami a párttagokat, a dolgozó­kat igazán foglalkoztatja. Ez azzal jár, hogy a pártszervezet sekélyesen végzi a politikái munkát és elhanya­golja a gazdasági és állami szervék pártellenőrzését, a pártmunka öncé­lúvá, bürokratikussá válik. E beteg­séget ma már nem egy életerős párt- szervezetünk legyűrte, de még min­dig elég szélesen fellelhető a párt­ban. A pártbizottságok és pártszervezetek feladatainak fontosabb meghatározása A járási pártbizottságokról A szervezeti szabályzat figyelembe veszi azt, hogy az elkövetkezendő években a népgazdaság fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdaság fellen­dítése. Ezért a járási pártbizottságok jelentőségét, szerepét külön pontban beiktatja a szervezeti szabályzatba. A járási pártbizottságok a mezőgaz­daság fellendítéséért folytatott harc­ban a legdöntőbb helyen állnak. A já­rási pártbizottságok: »A falusi párt- szervezetek irányításának alapvető szervei«. Ennek megfelelően pártifok Központi Vezetősége gondoskodik ár­ról, hogy a járási pártbizottságokat megfelelően megerősítse. Ezt célozza városi, kultúrált,- művelt káderék átcsoportosítása a falura. A járási pártszervezetek megerősítése azzal kell hogy járjon, hogy a falun meg« erősödik a politikai munka, a párt- szervezet, s a párt és a tanács he­lyi szervei körül a falusi pártonkí- vüli parasztaktíva. A kommunisták munkájáról a tömegszervezetekben A DISZ munkája A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata fő célul azt tűzte ki, hogy a párt megjavítsa, megsokszorozza kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. Ennek fő feltétele politikánk helyes végrehajtása. A párt politikájának helyes végrehajtása, megmagyarázá­sa, nem utolsósorban a dolgozók nagy tömegszervezetein is múlik. A dolgozók tömegszervezetei, melyeket a párt az ott dolgozó kommunisták révén irányít, közvetítik a párt po­litikáját az ifjúsági szövetségbe, a szakszervezetekbe, a demokratikus nőszövetségbe stb. tömörült dolgo­zókhoz, s az ezen szervek befolyása aiatt álló rétegekhez. Sajnos nem minden pártbizottság és pártszerve­zet értette meg a dolgozók nagy tömegszervezeteinek jelentőségét. Sokhelyütt még ma is tűrhetetlenül elhanyagolják mind a szakszerveze­tet, mind az ifjúsági szervezetet, mind a nők szervezetét, s a többi tömegszervezetet és tömegmozgal­mat. A tömegszervezetekben folyó gyen­ge munka többek között arra is visz- szavezethető, hogy az e szervekben tisztséget betöltő kommunisták nem hajtják végre megfelelően a párt utasításait. Ezért a szervezeti sza­bályzat úgy intézkedik: a tömeg­szervezetek tanácskozásán (például kongresszusán) és választott szervei­ben meg kell alakítani az MDP-cso- portot, amely az illetékes pártbi­zottság és pártszervezet irányítása alatt áll. A szervezeti szabályzat figyelembe veszi azt, hogy a Dolgozó Ifjúsági Szövetség létrehozása óta megerősö­dött, s mind alkalmasabbá válik az ifjúság helyes nevelésére, mozgósí­tására. Ezért a szervezeti szabályzat feladatává teszi a Dolgozó Ifjúság Szövetsége minden szervezetének, hogy küzdjön »a párthatározatok végrehajtásáért, a szocializmus épí­tésének minden területén«. A Dol­gozó Ifjúság szövetségének minden tagja — de különösen a Dolgozó If­júság Szövetségében dolgozó kom­munisták — részére a szervezeti szabályzatnak e tétele nagy megtisz­teltetés és egyúttal nagy kötelezett­ség. Váljék alkalmassá a Dolgozó Ifjúság Szövetségének központi ve­zetősége és minden szervezete e kö­telezettség teljesítésére! A szervezeti szabályzat figyelem­be veszi, hogy az ifjúság különösen fogékony az új iránt, s türelmetlen a fogyatékosságokkal s a hibákkal szemben, ezért külön feljogosítja a DISZ valamennyi szervezetét arra, hogy a párt megfelelő szervei elé terjesszék mindazon javaslataikat, amelyek az élet különböző terüle­tein megmutatkozó hibák és fogya­tékosságok kiküszöbölésére irányul­nak. Azon kell lenniök a Dolgozó If­júság Szövetsége szervezeteinek, hogy valóban éljenek a :párt szerve­zeti szabályzatában biztosított ómé jogukkal. Erre mindenképpen szük­ség is van. A párt nem nélkülözheti az ifjúság lendületét, lelkesedését, áldozatkészségét és odaadását, az új életünkben előforduló hibák és fo­gyatékosságok kiküszöböléséért ví­vott harcban. Az ifjúság nagy tett­ereje, szenvedélyessége, munkabírása hatalmas emelője lehet a fogyaté­kosságok ellen vívott küzdelemnek, e harcok sikere nem utolsósorban a Dolgozó Ifjúság Szövetségének köz­ponti vezetőségén és szervezetein múlik. A szervezeti szabályzat tervezetéről lefolyt vitáról Pártunk központi lapja, a »Szabad Nép« —■ több mint két hónappal ez­előtt — közzétette megtárgyalás és hozzászólás céljából a Magyar Dol­gozók Pártja módosított szervezeti szabályzatának tervezetét, melyet a párttagság nagy örömmel és lelke­sedéssel fogadott. A tervezet megvi­tatása elősegítette azt, hogy az élet­ben elkezdődjék a szervezeti sza­bályzatban rögzített új, helyes elvek megvalósítása. A szervezeti szabály­zat tervezete nagy hatással volt már eddig is a pártéletre; elősegítette a pártdemokrácia kiterjesztését, a pártfegyelem megszilárdításáért az el­múlt két-három hónapban folytatott kemény harcot, a pártbizottságok s a pártszervezetek munkájában, mun­kastílusában fellelhető hibák, büro­kratikus vonások elleni küzdelmet. A szervezeti szabályzat tervezete feletti vita igazolta, hogy a pártta­gok elméleti felkészültsége nőtt, s nagymértékben gyarapodott tapasz­talatuk a pártmunkában; igen sok értékes észrevétel, javaslat, módo­sítás, szövegkiigazítás érkezett a pártlapok szerkesztőségeibe. A párt- iapok azok egyrészét — elsősorban azokat, amelyek a legnagyobb ér­deklődésre tarthattak számot — közzétették abban az esetben is, ba a szerkesztőség a levélben javasol­takkal nem értett egyet. Ezzel biz­tosították a párttagok szabad vitá­ját a pártsajtó hasábjain; minden fontos vélemény a Vitában napvilá­got láthatott. a Ács elvtárs ezután ismertette a legfontosabb elfogadható és elfogad­hatatlan javaslatokat, . majd .' így folytatta: *■ • -• • • ' t-'.rti..-■ 1: Jr. í táj\ iTtí y. V. A párttagságtól a módosított szer­vezeti szabályzat tervezetéhez beér­kezett többezer javaslatot, észrevé­telt feltétlenül szem előtt kell tar­tani a pártnak további munkájában; ezt a párttagság elvárja a párt min­den vezetőszervétől, a párt minden szervezetétől! Mint látható, mind a szervezeti szabályzatra, mind a folyó pártmün- kára vonatkozó javaslatok, kifejezés­re juttatják a párttagok egyetértését a Központi Vezetőség júniusi hatá­rozataival s a szervezeti szabályzat tervezetének minden fontosabb mó­dosításával. Ez is alátámasztja, hogy a párttagság helyesli azokat az intézkedéseket, melyeket a Központi Vezetőség 1953 júniusában á párt életére vonatkozóan hozott. , A szervezeti szabályzat minden előírása váljék élő valósággá! Kedves Elvtársak! A módosított szervezeti szabály­zat a pártról szóló lenini tanítások­ra épül: Lenin dolgozta ki a párt­élet szabályait, melyet Sztálin to­vábbfejlesztett. Szervezeti szabályza­tunk érvényre juttatja a Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti sza­bályzatának szellemét; . figyelémbe- veszj azonban azokat a különbsége­ket, melyek hazánk s a Szovjetunió viszonyai között fennállnak. Szerve­zeti szabályzatunk előírásainak meg­valósítása keményebbre kovácsolja pártunk egységét, fegyelmezettebbé teszi pártunkat, lehetővé teszi, hogy elmélyüljenek a bizalomteljes kap­csolatok a párt és a munkásosztály, a párt és a dolgozó nép között! Szer­vezeti szabályzatunk előírásainak megtartása hasonlatosabbá teszi pár­tunkat nagy példaképéhez. « Szov­jetunió Kommunista Pártjához! (Nagy taps.) - i: • f.v.-j’sísf A pártnak új politikája, aú párt­kongresszus határozatai végrehajtá­sáért a közeli hónapokban és évek­ben hatalmas harcot kell folytatnia; sokoldalú politikai szervező-, neve­(Folytatás a 4. oldalon.) 3 * IMnNdT

Next

/
Oldalképek
Tartalom