Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen a népünk jólétén és békéjén, Isa/ánk szabadságán és függetlenségén őrködő

Magyar Néphadsereg!

Példás munkával öregbítsük megyénk jóhírnevét

Megyénk az országos versenyben az elmúlt évek során állam iránti kötelezettsége teljesítésében «gyeden versenyszakaszban sem ért el 14-nél jobb helyezést. Ebben az évben azonban szakítottunk ezzel a káros hagyománnyal, s a begyűjtési versenynek ' voltunk második, a legutolsó értékelés szerint pedig harmadik helyezettjei. Bredményeik titka: párt- és tanácsszerveink megjavult munkája és a kongresszusi verseny hataT más lendítőereje. Számos községünk és tsz-ünk van, amelyek törvényes kötelezettségeik határidő előtti teljesítésével készülnek pártunk III. kongresszusára. Mező- gazdasági dolgozóink pártunk és államunk iránti szeretete abban jutott kifejezésre, hogy az elmúlt héten, amint az időjárás engedte, minden alkalmas percet a tavaszi vetésre használták ki, s a begyűjtésben és az adófizetésben egyaránt jelentős emelkedés mutatkozik.

Járásainknak a Megyei Pártbizottság kongresszusi versenyzászlajáért folytatott harcában

a fonyódi járás szerezte meg

az első helyet, s így elhódr

tóttá az MB zászlaját a marcali járástól.

Ebben nagy része van Öreglak községnek, amely továbbra is tartja az első helyet megyénk községeinek versenyében. Dicséret és elismerés öreglak dolgozó parasztjainak, pártszervezetének és tanácsának azért, hogy a község a tavaszi vetéseket határidő előtt befejezte, s esedékes beadási kötelezettségét nemcsak teljesítette, hanem tejből, tojásból, baromfiból és vágómarhából lényegesen túl is

szárnyalta. Harcoljanak az örekla- kiak továbbra is töretlen lendület' tel, szerezzék meg nemcsak a megyei, hanem az országos első helyet is. Példásan dolgoztak a so- mogyvámosi Törekvés tsz tagjai is, akiknek mindössze pár hold kukoricavetésük van vissza. Beadási kötelezettségeiknek is maradéktalanul eleget tettek.

A marcali járás dolgozó parasztjai ne csüggedjenek el, hanem vegyenek példát a mező- gazdasági munkákban Szenyér községről, a begyűjtésben pedig a sávolyi Szabadság tsz-től s rendez" zék esedékes adófizetési előirányzatukat, hogy a jövő héten ismét ők lehessenek a Megyei Pártbizottság kongresszusi versenyzászlajának boldog tulajdonosai.

Dicséretet érdemelnek jó munkájukért az iharosberényi, az igali, a szabási, a balatonőszödi, bedeg- kéri és darányi dolgozó parasztok, valamint az iharosi Békebástya, a nagyberki Győző, a lullai Uj Élet, a siófoki Uj Barázda és a barcsi Vörös Csillag tsz szorgalmas tagjai.

A nagyatádi és kaposvári járások továbbra is az utolsók között haladnak.

A kaposvári járás a mezőgazdasági munkákban és a begyűjtésben, a nagyatádi pedig a begyűjtésben és az adófizetésben mutatkozó le' maradását számolja fel.

A járások sorrendje a legutolsó értékelés szerint a következő: 1, fonyódi, 2. marcali, 3. tabi, 4. siófoki, 5. csurgói, 6. barcsi, 7. nagyatádi, 8. kaposvári.

Megyénk állami gazdaságai közül a nagybaráti, gépállomásaink közül a ladi, tsz-eink közül a fülecspusztai Kossuth tartotta meg továbbra is a Megyei Pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját.

Megyénk mezőgazdasági dolgozói a napokban, amint az idő megengedi, sürgősen vessék el a kukoricát, s kezdjék meg a növény ápolási munkákat — a cukorrépa sarabolását. — Gyorsítsuk meg a begyűjtés és adófizetés ütemét, hogy tovább öregbítsük megyénk jó hírnevét.

Május elseje hozta meg nekem a legnagyobb boldogságot

ötvenhárom éves vagyok, sok május elsejét megértem. Szüleim cselédemberek voltak, s a május, a tavasz csak nehéz munkát hozott nekünk az urasági földön. Korán megkezdtem én is a munkát és ökölbeszorított kézzel gondolok ma is arra az időre, amikor a csendőrséget vezényelték ellenünk, mert szót emeltünk csupán a jobb élei' mezésért. Sokat, nagyon sokat le hetne írni a múltról, de hagyjuk a múltat, örülünk, hogy megszabadultunk tőle.

1954 május elseje hozta meg nekem a legnagyobb boldogságot, mert most kapom meg a legnagyobb, legszebb ajándékot: a párttagsági könyvet. Boldog és büszke vagyok arra, hogy pártunk soraiba kerülhettem, melynek boldog, békés életemet köszönhetem.

Hajas Lajosné, Kefeüzem.

'J’ehát bízhatunk, hogy miénk lesz a versenyzászló? — kérdezte izgatottan Vörös József, a tsz párttitkára, s erősen füléhez szorította a telefonhallgatót, nehogy egy szót is elszalasszon a várva-várt válaszból. Nyírott, őszülő bajusza körül mosoly bujkált, s feltörő lelkesedéssel mondta:

— Akkor hát kétszeresen ünnepelünk május 1-én. — Öreg harcos, öreg harcos — ismételgette a két utolsó szót, amit a telefonból hallott.

A . hallgatót a készülékre téve, idézte az előbb hallottakat. Tudta, hogy nem rossz végről, hanem munkája elismeréséért nevezik őt öreg harcosnak. S- erre jogosan büszke is. Mert míg az 56 évet megérte, bizony volt része küzdeT mekben. Bár az idő jól fejére nőtt, ■azért ő mégis fiatalosan végzi munkáját a tsz-ben, különösen, amióta párttitkár. Neki és a tsz többi kommunistájának nagy része van abban, hogy a tsz földjein határidő előtt elvetették a tavasziak vetőmagját. Türelmes, nevelő szóval buzdítja a tagságot mindig és mint párttitkár, ő maga igyekezik élenjárni. A* felvilágosító munka eredménye az is, hogy a tagság már egész évre eleget tett _a kapásnövények és a gabonafélék kivételével állam iránti kötelezettségének.

— Nincs rá példa a járásban — gondolta magában, miközben elkészülődött a tsz-irodából —, hogy valamelyik1 tsz jobban harcolt voT na a pártnak adott szó valóravál- tásáért, mint a siófoki Uj Barázda.

^mint befejezte a vacsorázást, szokásához híven elővette az újságokat és belemerült az olvasásba. Jól esett neki, amint egy rövid tudósításban az ő termelőszövetkezetükről olvasott. De hirtelen elkomorult az arca, a homloka redőkbe gyúródott, amint egy nagy cimbetűs soron megakadt a tekintete.

— Hát még ez is lehet?! — S hihetetlenkedve még egyszer átbetűzte e sorokat: „A francia kormány betiltotta a hagyományos május elsejei párizsi felvonulást“. — Gazok. . . — tört ki ajkán a mélységes felháborodás.

Mintha valaki durván belémar- kolt volna leikébe, hogy felszaggassa a már gyógyuló régi sebeket; megelevenedett emlékezetében a múlt. Saját bőrén, fiatalon megtanulta gyűlölni az úri világot. 11 éves volt, amikor a ceruza és a tankönyv helyett a béresostor nyelét kellett fognia. Kora reggeltől késő estig robotolt 20—30 fillérért. Kevés bért kapott, de erre is nagy szükség volt a háznál, mert rajta kívül még 5 éhes gyermekszáj várta a családban a betevő falatot. Mintha csak ma történt volna — emlékszik vissza — egy délután, amint elcsigázott testtel álomba szenderült a szekéren, az ispán a lovaglóbottal vagy tizenötöt ütött a hátára, fejére. Nem szólhatott, pedig nagyon sajgott az ütések helye, de ez gyűlölet-tüzet gyújtott benne, arpely soha nem hamvadt ki, sőt egyre jobban lángolt, ahogy múltak az évek.

^ Siófok melletti Tóközpusztán, a veszprémi papok birtokán különös szigorral bántak a cselédekkel. A papok paráznáknak és elvetemülteknek nevezték az elégedetlenkedő, rongyos, soványarcú béreseket. Geiger Sándor intéző még azt sem tűrte, hogy a cselédek csoportosan beszélgessenek. Ennek ellenére Vörös József gyakran becsempészte az újságot a városból a pusztára. Esténként összeverődtek az istállóba vagy a szénáspajta mögött a béresek és felváltva őrséget álltak, míg az újságot felolvasták. így aztán min' dig tájékozódtak a városi dolgozók, a munkások megmozdulásairól. Előre tudták, hogy az elnyomó úri kormány milyen intézkedésekkel igyekszik megakadályozni a május elsejei ünnepséget. Tudták azt is, hogy a munkások igazságáért, az ő érdekeikért is harcolnak, amikor felvonulnak és tüntetnek az elnyomó rend ellen. Ezért ők, nincstelen parasztok is minden május elsején állítottak májusfát, amelyet piros és magyar nemzetiszínű szalagokkal díszítettek. Ezt éjszaka csinálták, s így az intéző sohasem tudta meg, kik a tettesek.

ablaküveget öreg esőcseppek kopogtatják, s ez Vörös Józsefet arra az időre emlékeztette, amikor az ország minden részén fegyverek ropogtak: az

1919'es vörös katonák űzték az ellenséget. Ekkor ünnepelték először szabadon a tóközpusztai cselédek is május elsejét. Vörös elvtárs ekkor pártbizalmi volt a pusztán megalakult kommunista párt szervezetében. ö hozta meg Tabról a direktóriumtól a Tanácsköztársaság által kiadott utasításokat, ami_ két az intézővel tudatott „miheztartás végett.“ Geiger Sándor nem ismerte el akkor sem a népuralmat, s gyakran megjegyezte: —

Csak csináljátok, úgy sem soká legénykedhettek, erről mi gondoskodunk.

Amikor a nép ellenségei újra magukhoz ragadták a hatalmat, Tóköz-pusztán is csakhamar megjelentek a fehérek kakastollas pribékjei. Vörös Józsefet és társait a magtárba hajtották és vért, köny- nyet nem nézve, verték, kínozták őket. A veszprémi „lelkipásztorok“ kőszíve nem lágyult meg cselédeik kínzásán. Arra azonban nem gondoltak a véreskezű fehérterroristák, hogy minden ütéssel csak edzik a kommunistákat még elszántabb harcra.

Vájjon a francia és egyéb tőkés országok dolgozóinak elnyomói számolnak-e ezzel? — tette fel magában a kérdést a párttitkár.

^ hosszú merengésből arra ocsúdott fel Vörös József, hogy a falióra éjfélt ütött. Hamarosan ágyba feküdt, de nem tudott aludni. Az a felemelő érzés ragadta magával, milyen szép lesz majd a tizedik szabad május elsejét ünnepelni. A tsz-irodában, ahol már kora reggel ünneplőbe öltözve gyülekeznek a tagok, ott áll az asztalon a csillogó, piros selymű versenyzászló ezzel a felirattal: „A kongresszusi verseny ben legjobb eredményt elért tsz“. Ott lesznek gyermekei, a géplakatos, az alhadnagy és a tényleges idejét töltő katonafia, akik büsz' kén néznek az ,,öreg harcosra“, a testileg megtört, de lelkileg fiatal, biztató tekintetű édesapjukra. Együtt vallják magukénak a munkásosztály nagy ünnepét, és kéz a kézben indulnak a menettel, magasra emelve a vérvörös selymű lobogót.

Szűcs Ferenc

Somogytarnóca a mezőgazdasági határozat végrehajtásának tükrében

Somogytarnóca községet, valamikor — nem is olyan régen, 10— 12 évvel ezelőtt még csak egy nótáról ismerték a somogymegyeiek és az országban is bárhol. A nóta így kezdődött: ,, Beszegődtem

Tarnócára bojtárnak“. Igen, a kis község lakói és a környék falvainak fiataljai itt bojtároskodtak az uradalomban, az uraság hatalmas birkafalkái mellett töltötték el fiatal korukat, vagy többen egész életüket.

Ma már nemcsak erről ismerős és híres Somogytarnóca. A kis község egykori bojtárainak, juhászainak utódai: gyermekeik, unokáik földtulajdonosok, szorgalmasan dolgozó parasztok lettek. A somogytamócaiak becsületesen megművelik földjeiket, jól gazdálkodnak, szorgalmas munkájukat a föld jó terméssel viszonozza.

„Kihozzuk a főidből, amit lehet!“

Somogytarnóca község már egy hónapja büszke tulajdonosa a barcsi járási pártbizottság vándor- zászlajának és a ,,a járás mező- gazdasági munkákban élenjáró községe“ megtisztelő címet viseli. A dolgozó parasztok büszkék erre a zászlóra és lelkesen dolgoznak, hogy megtartsák az elsőséget. A község dolgozói megérdemlik ezt a kitüntetést, lelkiismeretesen dolgoznak a mezőgazdasági határozat végrehajtásáért. A község dolgozó parasztjai a termelési bizottság irányításával, a tanáccsal és a tsz agronómusával közösen tervet dol_ goztak ki terméshozamuk növelésére. A kis község 43 gazdája lelkesen tette meg javaslatát, hogyan gazdálkodjanak, milyen módszerekkel műveljék földjeiket, hogy az eddigi terméseredményeket még magasabbra emelhessék.

A búza 8—9 mázást fizetett eddig jó időjárás esetén holdanként a tarnócai határban. — Ezzel nem elégedhetünk meg — beszélték a gazdák egymás között. — Kihozzuk a földből, amit lehet, mi is megadunk neki mindent — mondogatták. 12 mázsás holdankénti búzatermést akarnak elérni ebben az esztendőben.

A másik fontos terménye a vidéknek a burgonya. A burgonya 60—80 mázsás holdankénti terméssel fizetett eddig a jó munkáért. Ennél többet akarnak elérni, az idén máskép is vetették el, mint régen szokták. Szuperfoszfáttal, káliumos műtrágyával megszórt morzsalékos talajba ültették a gumókat, az eddigi 65 centis sortávolságot 70 cm-re bővítették, a tőtávolságot 23—30 cm-re szű' kítették. Ennek a vetési módszernek az az előnye, hogy a burgonya termését maga köré rakja és így a sortávolság meghosszabbításával van helye terjeszkedni, gumóit növelni. A burgonya növényápolására nagy gondot fordítanak a gazdák, egyszer kapálják majd meg és háromszor töltögetik.

A kukorica vetését befejezték, I

ezzel minden tavaszi veteményük a földben van. A kukorica eddigi 20—22 mázsás holdankénti átlagtermését 30—35 mázsára emelik az idén. A magot gondosan előkészített talajba vetették, szuperfoszfátot és pétisót arányosan ősz' szekevertek, ebből 80 kilót szórtak egy-egy holdra, ezt vetés előtt be- leboronálták a földbe és ebbe vetették el a kukoricát. Napraforgót nem sokat vetettek a gazdák, mindössze 14 holdat, ebből 6 mázsás termést várnak.

Az állattenyésztés is sokat fejlődött

A növénytermelés fejlesztése, terméshozamának növelése szükségszerűen megköveteli az állattenyésztés fejlesztését is. Nem feledkeznek meg erről sem a gondos somogytarnócai gazdák. Jelentős szaporodás mutatkozik az állattenyésztés területén az elmúlt éviekhez viszonyítva. A szarvasmarhaállomány növelésére többen vet' tek a faluban továbbtenyésztésre alkalmas szarvasmarhákat, például Gál József, Berkics József. Eddig még nem volt a községben törzskönyvezett szarvasmarha, ezért a továbbtenyésztésre alkalmas hazai tarkafajta teheneket törzskönyveztetni akarják.

A sertésállomány az elmúlt évinek ötszörösére szaporodott. Anyasertése valamennyi gazdának van, sőt van olyan gazda is, aki 3—4 kocát is tart.

Az állatállomány fejlesztéséhez szükséges a jó legelő. Legelőiket rendben tartják és legnagyobb részét fásították. Fákkal ül_ tették be az útszéleket is, a Szabadság-erdőn mintegy 200 darab új facsemetével új erdőt telepítettek most a tavasszal.

Gyümölcsfákkal is teleültették udvaráikat a gazdák. A gyümölcsfatelepítés kitesz mintegy 10—12 holdat a községben. A facsemetéket a pécsi Meszesről szerezték be a gazdák, kiváló minőségi almafajtákból és egyéb gyümölcsfajtákból.

Amint eddigi eredményeik is mutatják, a somogytamócaiak lelkesen harcolnak a mezőgazdasági határozat végrehajtásáért. Tudják, hogy ez még nem elég, a munka neheze még vissza van, éppen ezért nem is pihennek meg eredményeiken. A jó termés, a vetés utáni a jó növényápolási munkától függ. Ennek érdekében már tervet dolgoztak ki a termelési bizottság tagjai a gazdákkal közösen. Elhatározták, hogy valamennyi kapásnövényt a minisztertanács határozatában megjelölt határidőre elvégzik, annyiszor kapálják meg, ahányszor a növény megkívánja, hogy ezzel is elősegítsék a terméshozam növelését, hogy továbbra is úgy emlegessék Somogytarnócát, mint a barcsi járás és a megye I élenjáró községét.

„Örömmel ünnepelem május elsejét..."

Május elseje a dolgozók szabad, boldog ünnepe. Én is örömmel ünnepelem ezt a napot, mert a múltról keserű emlékeim vannak, amiket nehezen tudok elfelejteni. Dolgoztam látástól vakulásig, mégis alig volt meg a betevő falatunk. A felszabadulás hozta meg számunkra az igazi életet. Gyermekeimnek megadott mindent, amitől mi a múltban el voltunk zárva. A fiam egyetemen tanul, tanár lesz, a kislányom is tanárnő akar lenni.

A munkámat szívesen végzem és amit most 8 óra alatt keresek, azt 10—15 óra alatt sem tudtam volna megkeresni azelőtt. Akadnak olyanok, akik sokalják a munkát azok, akik a múltat jól élték át, s most nagyon fáj nekik, hogy nekik is dolgozniok kell. Engem csupán az bánt, hogy megöregszem, s nem tudok olyan fiatalos lendülettel dolgozni, de ami erőmből telik, megteszem gyermekeim boldog életéért.

Az üzem, ahol most dolgozom, a múltban hideg és piszkos volt, védőruháról szó sem lehetett. Télen majdnem megfagytunk, de melegítő italt nem kaptunk. Ma tiszta, egészséges helyen dolgozunk, védőruhát kapunk és télen melegítő italt. Üzemünk dolgozóit' megbecsülik, munkájukat jutalmazzák — én is részesültem már jutalomban. — Gondoskodnak a dolgozókról, figyelemmel kísérik egészségi állapotomat, olyan munkára osztottak be, amit könnyebben el tudok végezni. Azokat, akiknek pihenésre van szükségük, üdülni küldik az ország legszebb üdülőibe. Boldog vagyok és családommal együtt örömmel ünnepelem május elsejét, a nemzetközi proletáriá- tus nagy ünnepét.

Walter Gézáné, Baromfifeldolgozó Vállalat.

Vörös József emlékezik