Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-29 / 126. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 május 29. A Iflagyai* Dolgozók Pártja 515. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) I sztálinvárosi pártbizottság titkára Ezután Földes László elvtárs, a | szólalt fel: FÖLDES LÁSZLÓ ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Azok az erőfeszítések, amelyeket népünk, kormányunk a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építésébe befektetett, kezdenek visszatérülni. A Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója február 28 óta hozzájárul az ország nyersvasellátásához. Egy napi nyersvastermelése mintegy százhúsz traktorhoz szükséges vasat biztosít. A Sztálin Vasmű erőműve annyi energiát termel, amely biztosítja a magyar könnyűipar áramszük- ségleténék mintegy kétharmadát. A tűzálló téglagyár a magyar tűzálló téglaipar termelését több mint 12 százalékkal emelte. Néhány hét múlva pedig megindul az első, majd nem sokkal utána a második 125 tonnás Martin-kemence is. Ez évben ezenkívül üzembe kell helyezni az első nagyteljesítményű kökszolóblökkot, amely először fog magyar szénből kohókokszot előállítani. Áll a város, melyben majd négyezer világos, kényelmes lakás ad otthont a Vasmű, a város dolgozóinak. (Taps.) Nemcsak a gyár és a város fejlődött azonban, hanem az emberek is. Az országnak mind a tizenkilenc megyéjéből, sokszáz községből kerültek ki az építők és elmondhatjuk, hogy itt váltak öntudatos munkásokká. A sztálinvárosi munkások és műszaki vezetők közül sdkan kerültek már felelős beosztásba, minisztériumokba, vállalatok élére. A fejlődés nem ment magától. A fejlődés motorjai a pártszervezetek, a kommunisták voltak. Évenként mintegy ezerrel nőtt a párttagok száma. A kommunisták mindig ott voltak, ahol legnagyobb volt a nehézség és mindig legyőzték azokat. Pártszervezeteink döntő szerepet vittek a különböző üzemekből, falvakból kikerült dolgozók egységes kollektívává való összeforrasztásá- ban is. így jött létre például az I. számú nagyolvasztó nagyszerű kollektívája, amely az olvasztó megindulása óta mindennap túlteljesítette a tervét és eddig majdnem hatezer tonna nyersvasat adott a hazának terven felül. (Taps.) A sztálinvárosi pártszervezetek egyszerű falusi dolgozókból a munka hőseinek százait nevelték ki. A párt nevelte Jeszenovics Gyulát, a Szocialista Munka Hősét, Ruti Gyula, Kossuth-díjas kőművest, Elszász Antalt, a volt cselédet, kubikust, jelenleg olvasztár és sok-sok más munkást, mérnököt és technikust harcos, öntudatos kommunistává. Kedves Elvtársak! Míg a Sztálin Vasmű építésének kezdetén kormányunk pontosan meghatározta, hogy a vasmű építésének első lépcsőjében milyen műveket kell megindítani, minek mikorra kell elkészülnie és mit kell termelni — most távolról sem így van. Legutóbb is, amikor a beruházási terveinket többízben csökkentették arra, hogy az eredeti tervekkel szemben, mikor, hová kell eljutni, felsőbb szerveinktől mindeddig választ nem kaptunk. A Központi Vezetőség beszámolója, amelyet Rákosi elvtárs ismerteMielőtt a kongresszusra elindultunk, tanácskoztam a járási pártbizottság több funkcionáriusává! és az a véleményünk alakult ki, hogy a pártbizottságokban és így a mi járási pártbizottságunkban is nyugodtabb, színvonalasabb és ütemesebb munka kezd kialakulni. Kevesebb a lótás- futás, az úgynevezett üres járat, kezdjük megérteni, hogy a kapkodás, a szervezetlenség nem a kollektív- vezetés, hanem a személyi vezetés mutatója, velejárója. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a járási pártbizottságon jól szervezett, felelősségteljes munka folyjék. A mi járási bizottságunk munkáját ma már egyre inkább ez kezdi jellemezni. A pártbizottság munkájának másik jellemzője az, hogy a pártellenőrzést egyre szélesebb területre terjesztjük ki. Ellenőrizzük a kereskedelmi szervezeteket, a gépállomásokat, az állami gazdaságokat, a közoktatást, a pénzügyi szerveket, st.b. Meg kell jegyezni, hogy mindez nem megy könnyen. Két felől is ellenállásba ütközünk: egyrészt még tett, most országos mértékben világos helyzetet teremt a jövőt illetően. Pártunk .lényegesen lassúbb ütemben folytatja a nehézipar fejlesztését és így most az iparban a főfeladat a meglévő üzemek jobb kihasználása, az önköltség csökkentése, a .minőség javítása. Földes elvtárs ezután a pártélet kérdéseiről beszélt: A pártbizottsági, pártvezetőségi ülések a múlthoz képest jobban vannak előkészítve, a gyakorlat azonban még most is az, hogy egy-egy ülés inkább befejezése, mint kezdete a munkának. Azt kell elérnünk, hogy ha egy választott szerv megtárgyal valamilyen kérdést, akkor azonnal induljon meg a munka, s mindenki tudja, hogy mit mikorra kell elvégezni. Ha ezt jól megoldjuk, nagy mértékben előrelendítjük a termelést. Ehhez viszont több segítségre van szükségünk mind a megyei pártbizottság, mind a Központi Vezetőség részéről. Mi például hibás módszernek tartjuk azt, hogy a Központi Vezetőség ipari és közlekedésügyi osztálya a gazdasági vezetést nem rajtunk — nem a helyi szerveken — keresztül akarja megjavítani, hanem közvetlenül. A legutóbbi néhány hetet kivéve ugyanis, amikor ez már másképpen történt, rendszerint csak utólag szereztünk tudomást arról, hogy sok esetben lent jártak a városban és fontos megbeszéléseket folytattak. Végül szeretnék egy megjegyzést tenni a Központi Vezetőség kongresz- szusi beszámolójának egyik részletével kapcsolatban. Idézem: »Az új, fejlődőképes fiatal elvtársak mellett jobban meg kell becsülniök a harcokban kipróbált, régi illegális múlttal rendelkező kádereket. Akadnak pártszerveink, amelyeket nem felesleges figyelmeztetni erre az egyébként magától értetődő követelményre.« Ez az utolsó mondat azt a benyomást kelti, mintha alul nem becsülnék, de felül igen ezeket az elvtársakat. Véleményem szerint ez nem így van, hanem fordítva. Nem alulról, hanem a Központi Vezetőség szerveiből indult ki ez az álláspont. Talán annak alapján, hogy a régi, illegális múlt senki számára nem jelenthet menlevelet. Ennek alapján azonban gyakran olyan követelményeket támasztottak velük szemben, hogy az gyakorlatilag sok régi elvtárs félre- állítását eredményezte. Kedves Elvtársak! A sztálinvárosi küldöttek már a kongresszus eddigi tanácskozása során is megerősödtek. A kongresszus már eddig is új harcokra, új győzelmekre lelkesített bennünket. ígérjük, hogy ki fogjuk javítani hibáinkat és teljesítjük a párt által ránk bízott feladatokat. (Nagy taps.) Ezután Josef Lauscher elvtárs, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja Ausztria Kommunista Pártjának és demokratikus erőinek üdvözletét tolmácsolta. maga az apparátus is idegenkedik e területek ellenőrzésétől, nem érti meg a pártellenőrzés szerepét, jelentőségét a szocializmus építésének minden területén. Azonban még jelentősebb az ellenállás, amelyet egyes gazdasági, vagy állami vezetők fejtenek ki a párt ellenőrzésével szemben: szavakban elismerik ugyan, sőt »kérik« a párt ellenőrzését, segítségét, csak éppen úgy vélik, hogy a párt kérjen jelentéseket, azokat tanulmányozza és »általában és elvileg« irányítson. Amikor a járási pártbizottság a dolgozókat meghallgatja, figyelembeveszi panaszaikat, véleményeiket, vagyis amikor a tömegek érdekeinek és a párt politikájának szellemében ellenőrzi az állami és gazdasági szervek munkáját, gyakori az olyan kijelentés, hogy a párt ne avatkozzék konkrét ügyekbe, hogy a párt maradjon »elvi színvonalon, vagyis másszóval az ellenőrzés lényegét utasítják vissza. Az új, a megerősített járási pártbizottság gyakran tanácskozik a helyszínen a falusi aktivistákkal, a falusi dolgozókkal, egyéni parasztokkal is. Ez mindenekelőtt azt segíti elő, hogy az általános, a szólamszerű irányítás helyett a vezetést konkrétabbá, hatékonyabbá tegyük. A falusi pártak- tívisták, de a pártonkívüli dolgozók is igen fontos kérdésekre hívják fel figyelmünket. így pl. hogy az élenjáró, a szorgalmas parasztok nem helyeslik, hogy egyes hanyag parasztoknak és különösen kulákoknak újra kezd felszaporodni az adó és a begyűjtési hátralékuk; hogy a helyi szerveinknél e téren tűrhetetlen engedékenység és opportunizmus van. A dolgozó parasztok nem egy helyen harcosan teszik szóvá, hogy a kulák spekulál, üzérkedik és jelentős pénzeszközöket halmoz fel, s közben nem követelik meg tőle, hogy kifizesse adóját. Pl, az egyik kuláknak közel tízezer forint adóhátraléka mellett 66 Ezután Házi Árpád elvtárs beterjesztette a mandátum-vizsgáló bizottság jelentését. A jelentés a többi között a következőket tartalmazza: A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán résztvevő valamennyi küldöttet személyszerűen — titkosan — választották meg. A kongresszust előkészítő választások hozzájárultak a pártdemokrácia elmélyüléséhez, növelték a párttagság aktivitását, felelősségérzetét. Kifejezésre juttatták és tovább erősítették pártunk megbonthatatlan egységét, győzelmeink legfőbb zálogát. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusára megválasztott 867 szavazati joggal és tanácskozási joggal rendllkező küldött közül, a kongresszuson jelen van 796 szavazati joggal rendelkező küldött és 54 tanácskozási jogú küldött. Igazoltan maradt távol 17. A kongresszus tehát határozatképes. A küldöttek 86.6 százaléka férfi, 19.4 százaléka nő. A küldöttek életkor szerinti megoszlása a következő: 30 éven aluli 22.2 százalék, 30 és 40 év közötti 42.6 százalék, 40 és 50 év közötti 23.3 százalék, 50 éven felüli 11.9 százalék. A kongresszus küldöttei között a párt és az állami élet, a gazdaság és a kultúra minden ágának dolgozói képviselve vannak. Az összes küldött 64.3 százaléka munkás, a megyei pártszervezetek küldöttei 19.2 százaléka dolgozó paraszt, ebből tszcs tag 10.2 százalék, egyénileg dolgozó paraszt 9 százalék. Az összes küldöttek 21.7 százaléka értelmiségi, közülük 8.1 százaléka műszaki értelmiségi, a többi agro- nómus, tanító, orvos, művész, stb. Az értelmiségi küldöttek aránya az ösz- szes kongresszusi küldöttekhez viszonyítva kereken kétszer akkora, mint a II. kongresszuson volt. Ez szemléltetően mutatja, hogy a párt, az állami és gazdasági élet vezetésében egyre jelentősebb szerepet tölt be az értelmiség. A párt és egyben az egész dolgozó nép növekvő politikai és kulturális színvonalát tükrözik a kongresszus küldötteinek iskolai végzettségéről szóló adatok. A kongresszus küldöttei közül 194 elvtárs egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik; a küldöttek 25.1 százaléka tanul jelenleg egyetemen, vagy főiskolán, illetve végzi a gimnáziumot, vagy a technikumot. A kongresszuson a munkásmozgalom régi harcosaival együtt azok az új, fiatal káderek is résztvesznek, akik a felszabadulás óta kerültek a párt soraiba. A küldöttek 21.7 százaléka a felszabadulás előtti párttagsággal rendelkezik. A küldöttek 39.2 százaléka 1945 óta párttag. A küldöttek 17 százaléka olyan elvtárs, aki az ut'bbi négy-öt év alatt került a párt soraiba. Ezek a számok is mutatják, a párt helyes káderpolitikáját, mely arra irányul, hogy a régi harcosok mellett, megfelelő szerepet kapjanak az új, fiatal káderek a párt és az állami életben. A küldöttek közül az illegalitás évei alatt 104 elvtárs szenvedett börtönbüntetést forradalmi tevékenységéért. A kitöltött börtönbüntetések összesen 354 évet és két hónapot tesznek ki. A felszabadulás után a küldöttek hetven százaléka részesült különböző kitüntetésben. A kongresszuson küldöttként részt vesz egy Sztálin-díjas, ezer forintja volt takarékbetétben és ettől nem követelték meg az adófizetést azzal az indokkal, hogy nincs miből. fizetnie. A helyi pártaktivistáink jelzései alapján figyeltünk fel arra, hogy számos községben a társadalmi élet különböző posztjairól, — mint a tanácsok végrehajtóbizottságai, a földművesszövetkezetek igazgatóságai és a többi — kezdik kiszorítani a munkásosztály hű szövetségesét, a termelőszövetkezeti tagokat. Pl. Ten- gelicen, amely szövetkezeti község, a tanács végrehajtóbizottságának 9 tagja van és közülük csupán egy termelőszövetkezeti tag maradt meg. Vagy Alsónána községben ugyancsak termelőszövetkezeti község — minden termelőszövetkezeti tagot kiszorítottak a végrehajtóbizottságbői. Rákosi Mátyás: Ki szorította ki őket, hogy történt ez? 59 Kcssuth-díjas, 11 elvtárs a Szocialista Munka Hőse. A küldöttek között 110 elvtárs sztahanovista. Ezen kívül 417 küldött különböző fokozatú kormánykitüntetésben részesült. Ezek az adatok és tények bizonyítják, hogy pártunk III. kongresszusáPár héttel ezelőtt ünnepelte az egész békeszerető emberiség, a magyar nép is a világtörténelmi jelentőségű nemzetközi békemozgalom megszületésének ötödik évfordulóját. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy a mi országunk is együtthalad a népek hatalmas, és egyre növekvő közösségével a békéért és haladásért, a népek függetlenségéért és szabadságáért, a kultúra védelméért, az emberiség boldog jövőjéért folyó nagy küzdelemben. Az elmúlt öt esztendő folyamán a békemozgalom népünk nagy, hazafias mozgalmává nőtte ki magát, olyan erővé vált, amely egyre önfeláldozóbb munkára sorakoztatja fel a magyar nép legszélesebb rétegeit. Ez a mozgalom a magyar nép leikéből lelkedzett, a magyar nép törekvéseinek, vágyainak hű kifejezője. Népünk a békéért való harcot legközvetlenebb, legszentebb ügyének tekinti. Munkásainknak és parasztjainknak, tudósainknak és mérnökeinknek, művészeinknek és sportolóinknak egyaránt szárnyakat ad az a tudat, hogy eredményeinkkel nemcsak saját országunk felvirágoztatását biztosítják, hanem a béke egyetemes, nagy ügyét, az egész emberiség ügyét is előre viszik. A magyar nép magáévá tette a nemzetközi békemozgalom nagy alapelveit. Igenis lehetséges a különböző rendszerek békés együttélése. Igenis lehetséges az egyes országok között felmerülő bármely Ez olyan egyszerűen történik, Rákosi elvtárs, hogy a termelőszövetkezeti tag tavasszal kapálni jár, a végrehajtóbizottság ülését megtartja délben vagy este, a termelőszövetkezeti tag nem ér rá és ilyen címen le- váljták, kicserélik ráérő emberekkel, a falusi borbéllyal, boltossal. (Derültség.) A pártszervezetek igénylik, hogy a járási pártbizottságok többet segítsenek, hogy ott legyünk a helyi politikai csatározásoknál. Ha nem is mindenben, de ma már jelentősebb segítséget adunk pártszervezeteinknek anélkül, hogy csorbítanánk önállóságukat. Ebben különösen nagy szerepe van a járási pártbizottságokon rendszeresített instruktori hálózatnák. Persze mindez még csak kezdet. bak résztvevői dolgozó népünk minden rétegét képviselik. A küldöttek az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, az értelmiség legjobbjai közül valók. A kongresszus a mandátum-vizsgáló bizottság jelentését tudomásul vette. nézeteltérés békés tárgyalások útján való rendezése. Népünk úgy értékeli a külügyminiszterek berlini értekezletét, és méginkább a távolkeleti kérdésekről folyó genfi értekezletet, mint a nemzetközi békemozgalom jelentős eredményeit. A Szovjetunió őszinte, bölcs és határozott békepolitikája, a világ békemozgalma által teremtett új nemzetközi erőviszonyok közepette szinte törvényszerű jelenségnek tekinthetjük, hogy a háborús politikát folytató, vagy ilyen politikának magát odaadó kormányok egyre inkább szembekerülnek saját népükkel, másrészt egyre inkább kiéleződnek ellentéteik a kapitalista táboron belüli szövetségeseikkel is. Ugyancsak a hatalmas békeharc eredményének tekinthetjük, hogy az imperialistáknak egyre kevésbbé sikerül megfélemlíteniük a népeket. Ellenkezőleg! A háborús gyújtogatok újabb és újabb gaztettei mindinkább cselekvésre késztetik azokat is, akik eddig passzív szemlélői voltak az eseményeknek. Mindennek ellenére tisztán kell látnunk, hogy egy újabb háború veszélye távolról sem került le a napirendről. Nagyobb éberségre, hatalmasabb erőfeszítésekre van szükség, mint valaha. Ezért az egész magyar nép üdvözli a Békevilágtanács berlini rendkívüli ülését és helyesli, hogy az a. tö(Folytatás a 3. oldalon.) Somi Benjámin elvtárs, a szekszárdi járási pártbizottság első titkárának felszólalása A MANDÁTUMVIZSGÁLÓ-BIZOTTSÁG JELENTÉSE Nagy István, a Ganz Vagon- és Gépgyár igazgatójának felszólalása Ahogyan közeledett pártunk III. .kongresszusának ideje, mindjobban megmutatkozott a Ganz Vagon- és Gépgyár munkásainak és értelmiségi dolgozóinak szeretete pártunk iránt, amely kimagasló termelési eredményekben fejeződött ki. Üzemünk kommunistái és pártonkívüli dolgozói a kongresz- szus tiszteletére indított munkaversenyben felajánlásaikat teljesítették. Április hónapban a befejezett termelési tervet 121 százalékra, teljes termelési tervünket H2 százalékra teljesítettük és exporttervünknek 106 százalékban tettünk eleget. A mezőgazdaság segítésére vállaltuk, hogy a kongresszus napjáig 750 darab répavágót készítünk el. Dolgozóink ezt a felajánlásukat is túlteljesítették és lelkes munkával a kongresszus napjáig 1103 darabot készítettek el és küldtek dolgozó parasztságunk munkájának megsegítésére. Az év első két hónapjában elmaradtunk az acélöntvény-gyár- tásban. Dolgozóink a kohászatban azt vállalták, hogy a kongresszus napjáig 100 tonnát törlesztenek adósságukból. Kohászaink vállalásukat túlteljesítették és 127 tonna acélt törlesztettek a kongresszus napjáig. Exporttervünk túlteljesítésére gyárunk dolgozói azt vállalták, hogy május hó végéig kilenc darab lengyel motoros-kocsit szállítunk ki. Ebből nyolc darab elkészült, a kilencedik motoroskocsi ma megy átadási próbára és a hőnap végéig elhagyja gyárunkat. Gyárunk gyártmányai megkövetelik tőlünk, hogy a minőség javítására sokkal nagyobb gondot fordítsunk, mint eddig. Azt akarjuk elérni, hogy gyárunk kiváló termékeket gyártó vállalattá váljék és hirdesse a magyar munkások és mérnökök alkotó munkáját, mind a négy világrészen, ahova termékeinket exportáljuk. Befejezésül ezt mondotta: Kedves elvtársak! A Ganz Vagon- és Gépgyár kommunistái és dolgozói mindig bíztak és követték pártunkat minden harcában fel- szabadulásunk óta. Ezen a kongresszuson népünk érdekében, hazánk erősítése és felvirágoztatása érdekében pártunk nagy feladatokat tűz ki célul, amelyben nekünk, kommunistáknak élen kell járni, ígérjük, hogy gyárunk dolgozói egyemberként fognak harcolni azért, hogy a magunk területén valóra váltsuk Ígéretünket. (Nagy taps.) Andies Erzsébet elvtársnő felszólalása
