Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 május 29. A Iflagyai* Dolgozók Pártja 515. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) I sztálinvárosi pártbizottság titkára Ezután Földes László elvtárs, a | szólalt fel: FÖLDES LÁSZLÓ ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Azok az erőfeszítések, amelyeket népünk, kormányunk a Sztálin Vas­mű és Sztálinváros építésébe befek­tetett, kezdenek visszatérülni. A Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasz­tója február 28 óta hozzájárul az ország nyersvasellátásához. Egy na­pi nyersvastermelése mintegy száz­húsz traktorhoz szükséges vasat biz­tosít. A Sztálin Vasmű erőműve annyi energiát termel, amely bizto­sítja a magyar könnyűipar áramszük- ségleténék mintegy kétharmadát. A tűzálló téglagyár a magyar tűzálló téglaipar termelését több mint 12 százalékkal emelte. Néhány hét múlva pedig megindul az első, majd nem sokkal utána a második 125 tonnás Martin-kemence is. Ez évben ezen­kívül üzembe kell helyezni az első nagyteljesítményű kökszolóblökkot, amely először fog magyar szénből kohókokszot előállítani. Áll a város, melyben majd négyezer világos, ké­nyelmes lakás ad otthont a Vasmű, a város dolgozóinak. (Taps.) Nemcsak a gyár és a város fejlő­dött azonban, hanem az emberek is. Az országnak mind a tizenkilenc megyéjéből, sokszáz községből kerül­tek ki az építők és elmondhatjuk, hogy itt váltak öntudatos munkások­ká. A sztálinvárosi munkások és mű­szaki vezetők közül sdkan kerültek már felelős beosztásba, minisztériu­mokba, vállalatok élére. A fejlődés nem ment magától. A fejlődés motorjai a pártszervezetek, a kommunisták voltak. Évenként mintegy ezerrel nőtt a párttagok száma. A kommunisták mindig ott voltak, ahol legnagyobb volt a nehézség és mindig legyőzték azokat. Pártszervezeteink döntő szerepet vittek a különböző üzemekből, fal­vakból kikerült dolgozók egységes kollektívává való összeforrasztásá- ban is. így jött létre például az I. számú nagyolvasztó nagyszerű kol­lektívája, amely az olvasztó megin­dulása óta mindennap túlteljesítette a tervét és eddig majdnem hatezer tonna nyersvasat adott a hazának terven felül. (Taps.) A sztálinvárosi pártszervezetek egyszerű falusi dolgozókból a munka hőseinek százait nevelték ki. A párt nevelte Jeszenovics Gyulát, a Szo­cialista Munka Hősét, Ruti Gyula, Kossuth-díjas kőművest, Elszász An­talt, a volt cselédet, kubikust, jelen­leg olvasztár és sok-sok más mun­kást, mérnököt és technikust harcos, öntudatos kommunistává. Kedves Elvtársak! Míg a Sztálin Vasmű építésének kezdetén kormá­nyunk pontosan meghatározta, hogy a vasmű építésének első lépcsőjében milyen műveket kell megindítani, minek mikorra kell elkészülnie és mit kell termelni — most távolról sem így van. Legutóbb is, amikor a beruházási terveinket többízben csök­kentették arra, hogy az eredeti ter­vekkel szemben, mikor, hová kell eljutni, felsőbb szerveinktől mind­eddig választ nem kaptunk. A Központi Vezetőség beszámoló­ja, amelyet Rákosi elvtárs ismerte­Mielőtt a kongresszusra elindul­tunk, tanácskoztam a járási pártbi­zottság több funkcionáriusává! és az a véleményünk alakult ki, hogy a pártbizottságokban és így a mi járási pártbizottságunkban is nyugodtabb, színvonalasabb és ütemesebb munka kezd kialakulni. Kevesebb a lótás- futás, az úgynevezett üres járat, kezdjük megérteni, hogy a kapkodás, a szervezetlenség nem a kollektív- vezetés, hanem a személyi vezetés mutatója, velejárója. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a járási pártbizottsá­gon jól szervezett, felelősségteljes munka folyjék. A mi járási bizottsá­gunk munkáját ma már egyre in­kább ez kezdi jellemezni. A pártbizottság munkájának másik jellemzője az, hogy a pártellenőrzést egyre szélesebb területre terjesztjük ki. Ellenőrizzük a kereskedelmi szer­vezeteket, a gépállomásokat, az álla­mi gazdaságokat, a közoktatást, a pénzügyi szerveket, st.b. Meg kell jegyezni, hogy mindez nem megy könnyen. Két felől is el­lenállásba ütközünk: egyrészt még tett, most országos mértékben vilá­gos helyzetet teremt a jövőt illető­en. Pártunk .lényegesen lassúbb ütemben folytatja a nehézipar fej­lesztését és így most az iparban a főfeladat a meglévő üzemek jobb ki­használása, az önköltség csökkentése, a .minőség javítása. Földes elvtárs ezután a pártélet kérdéseiről beszélt: A pártbizottsági, pártvezetőségi ülések a múlthoz képest jobban van­nak előkészítve, a gyakorlat azonban még most is az, hogy egy-egy ülés inkább befejezése, mint kezdete a munkának. Azt kell elérnünk, hogy ha egy választott szerv megtárgyal valamilyen kérdést, akkor azonnal induljon meg a munka, s mindenki tudja, hogy mit mikorra kell elvé­gezni. Ha ezt jól megoldjuk, nagy mértékben előrelendítjük a termelést. Ehhez viszont több segítségre van szükségünk mind a megyei pártbi­zottság, mind a Központi Vezetőség részéről. Mi például hibás módszernek tart­juk azt, hogy a Központi Vezetőség ipari és közlekedésügyi osztálya a gazdasági vezetést nem rajtunk — nem a helyi szerveken — keresztül akarja megjavítani, hanem közvetle­nül. A legutóbbi néhány hetet kivé­ve ugyanis, amikor ez már máskép­pen történt, rendszerint csak utólag szereztünk tudomást arról, hogy sok esetben lent jártak a városban és fontos megbeszéléseket folytattak. Végül szeretnék egy megjegyzést tenni a Központi Vezetőség kongresz- szusi beszámolójának egyik részleté­vel kapcsolatban. Idézem: »Az új, fejlődőképes fia­tal elvtársak mellett jobban meg kell becsülniök a harcokban kipró­bált, régi illegális múlttal rendelke­ző kádereket. Akadnak pártszer­veink, amelyeket nem felesleges fi­gyelmeztetni erre az egyébként ma­gától értetődő követelményre.« Ez az utolsó mondat azt a benyomást kelti, mintha alul nem becsülnék, de felül igen ezeket az elvtársakat. Véleményem szerint ez nem így van, hanem fordítva. Nem alulról, hanem a Központi Vezetőség szervei­ből indult ki ez az álláspont. Talán annak alapján, hogy a régi, illegális múlt senki számára nem jelenthet menlevelet. Ennek alapján azonban gyakran olyan követelményeket tá­masztottak velük szemben, hogy az gyakorlatilag sok régi elvtárs félre- állítását eredményezte. Kedves Elvtársak! A sztálinvárosi küldöttek már a kongresszus eddigi tanácskozása során is megerősödtek. A kongresszus már eddig is új har­cokra, új győzelmekre lelkesített ben­nünket. ígérjük, hogy ki fogjuk javí­tani hibáinkat és teljesítjük a párt által ránk bízott feladatokat. (Nagy taps.) Ezután Josef Lauscher elvtárs, Ausztria Kommunista Pártja Politi­kai Bizottságának tagja Ausztria Kommunista Pártjának és demokra­tikus erőinek üdvözletét tolmácsolta. maga az apparátus is idegenkedik e területek ellenőrzésétől, nem érti meg a pártellenőrzés szerepét, jelentősé­gét a szocializmus építésének minden területén. Azonban még jelentősebb az ellenállás, amelyet egyes gazda­sági, vagy állami vezetők fejtenek ki a párt ellenőrzésével szemben: sza­vakban elismerik ugyan, sőt »kérik« a párt ellenőrzését, segítségét, csak éppen úgy vélik, hogy a párt kérjen jelentéseket, azokat tanulmányozza és »általában és elvileg« irányítson. Amikor a járási pártbizottság a dol­gozókat meghallgatja, figyelembeve­szi panaszaikat, véleményeiket, vagy­is amikor a tömegek érdekeinek és a párt politikájának szellemében el­lenőrzi az állami és gazdasági szer­vek munkáját, gyakori az olyan ki­jelentés, hogy a párt ne avatkozzék konkrét ügyekbe, hogy a párt marad­jon »elvi színvonalon, vagyis másszó­val az ellenőrzés lényegét utasítják vissza. Az új, a megerősített járási pártbi­zottság gyakran tanácskozik a hely­színen a falusi aktivistákkal, a falusi dolgozókkal, egyéni parasztokkal is. Ez mindenekelőtt azt segíti elő, hogy az általános, a szólamszerű irányítás helyett a vezetést konkrétabbá, ha­tékonyabbá tegyük. A falusi pártak- tívisták, de a pártonkívüli dolgozók is igen fontos kérdésekre hívják fel figyelmünket. így pl. hogy az élenjá­ró, a szorgalmas parasztok nem he­lyeslik, hogy egyes hanyag parasz­toknak és különösen kulákoknak új­ra kezd felszaporodni az adó és a be­gyűjtési hátralékuk; hogy a helyi szerveinknél e téren tűrhetetlen en­gedékenység és opportunizmus van. A dolgozó parasztok nem egy helyen harcosan teszik szóvá, hogy a kulák spekulál, üzérkedik és jelentős pénz­eszközöket halmoz fel, s közben nem követelik meg tőle, hogy kifizesse adó­ját. Pl, az egyik kuláknak közel tíz­ezer forint adóhátraléka mellett 66 Ezután Házi Árpád elvtárs beter­jesztette a mandátum-vizsgáló bizott­ság jelentését. A jelentés a többi között a követ­kezőket tartalmazza: A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán résztvevő valamennyi küldöttet személyszerűen — titkosan — választották meg. A kongresszust előkészítő választá­sok hozzájárultak a pártdemokrácia elmélyüléséhez, növelték a párttag­ság aktivitását, felelősségérzetét. Ki­fejezésre juttatták és tovább erősítet­ték pártunk megbonthatatlan egysé­gét, győzelmeink legfőbb zálogát. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusára megválasztott 867 szavazati joggal és tanácskozási jog­gal rendllkező küldött közül, a kon­gresszuson jelen van 796 szavazati joggal rendelkező küldött és 54 ta­nácskozási jogú küldött. Igazoltan maradt távol 17. A kongresszus tehát határozatképes. A küldöttek 86.6 százaléka férfi, 19.4 százaléka nő. A küldöttek életkor szerinti meg­oszlása a következő: 30 éven aluli 22.2 százalék, 30 és 40 év közötti 42.6 százalék, 40 és 50 év közötti 23.3 százalék, 50 éven fe­lüli 11.9 százalék. A kongresszus küldöttei között a párt és az állami élet, a gazdaság és a kultúra minden ágának dolgozói képviselve vannak. Az összes küldött 64.3 százaléka munkás, a megyei pártszervezetek küldöttei 19.2 százaléka dolgozó pa­raszt, ebből tszcs tag 10.2 százalék, egyénileg dolgozó paraszt 9 százalék. Az összes küldöttek 21.7 százaléka értelmiségi, közülük 8.1 százaléka műszaki értelmiségi, a többi agro- nómus, tanító, orvos, művész, stb. Az értelmiségi küldöttek aránya az ösz- szes kongresszusi küldöttekhez vi­szonyítva kereken kétszer akkora, mint a II. kongresszuson volt. Ez szemléltetően mutatja, hogy a párt, az állami és gazdasági élet vezetésé­ben egyre jelentősebb szerepet tölt be az értelmiség. A párt és egyben az egész dolgozó nép növekvő politikai és kulturális színvonalát tükrözik a kongresszus küldötteinek iskolai végzettségéről szóló adatok. A kongresszus küldöt­tei közül 194 elvtárs egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik; a küldöttek 25.1 százaléka tanul je­lenleg egyetemen, vagy főiskolán, il­letve végzi a gimnáziumot, vagy a technikumot. A kongresszuson a munkásmozga­lom régi harcosaival együtt azok az új, fiatal káderek is résztvesznek, akik a felszabadulás óta kerültek a párt soraiba. A küldöttek 21.7 száza­léka a felszabadulás előtti párttag­sággal rendelkezik. A küldöttek 39.2 százaléka 1945 óta párttag. A kül­döttek 17 százaléka olyan elvtárs, aki az ut'bbi négy-öt év alatt ke­rült a párt soraiba. Ezek a számok is mutatják, a párt helyes káderpoli­tikáját, mely arra irányul, hogy a ré­gi harcosok mellett, megfelelő szere­pet kapjanak az új, fiatal káderek a párt és az állami életben. A küldöttek közül az illegalitás évei alatt 104 elvtárs szenvedett bör­tönbüntetést forradalmi tevékenysé­géért. A kitöltött börtönbüntetések összesen 354 évet és két hónapot tesz­nek ki. A felszabadulás után a küldöttek hetven százaléka részesült különböző kitüntetésben. A kongresszuson kül­döttként részt vesz egy Sztálin-díjas, ezer forintja volt takarékbetétben és ettől nem követelték meg az adófize­tést azzal az indokkal, hogy nincs mi­ből. fizetnie. A helyi pártaktivistáink jelzései alapján figyeltünk fel arra, hogy számos községben a társadalmi élet különböző posztjairól, — mint a tanácsok végrehajtóbizottságai, a földművesszövetkezetek igazgatósá­gai és a többi — kezdik kiszorítani a munkásosztály hű szövetségesét, a termelőszövetkezeti tagokat. Pl. Ten- gelicen, amely szövetkezeti község, a tanács végrehajtóbizottságának 9 tag­ja van és közülük csupán egy ter­melőszövetkezeti tag maradt meg. Vagy Alsónána községben ugyan­csak termelőszövetkezeti község — minden termelőszövetkezeti tagot ki­szorítottak a végrehajtóbizottságbői. Rákosi Mátyás: Ki szorította ki őket, hogy történt ez? 59 Kcssuth-díjas, 11 elvtárs a Szo­cialista Munka Hőse. A küldöttek között 110 elvtárs sztahanovista. Ezen kívül 417 küldött különböző fo­kozatú kormánykitüntetésben része­sült. Ezek az adatok és tények bizonyít­ják, hogy pártunk III. kongresszusá­Pár héttel ezelőtt ünnepelte az egész békeszerető emberiség, a ma­gyar nép is a világtörténelmi je­lentőségű nemzetközi békemozga­lom megszületésének ötödik év­fordulóját. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy a mi országunk is együtthalad a népek hatalmas, és egyre növekvő közösségével a bé­kéért és haladásért, a népek füg­getlenségéért és szabadságáért, a kultúra védelméért, az emberiség boldog jövőjéért folyó nagy küz­delemben. Az elmúlt öt esztendő folyamán a békemozgalom népünk nagy, ha­zafias mozgalmává nőtte ki ma­gát, olyan erővé vált, amely egyre önfeláldozóbb munkára sorakoztat­ja fel a magyar nép legszélesebb rétegeit. Ez a mozgalom a magyar nép leikéből lelkedzett, a magyar nép törekvéseinek, vágyainak hű kifejezője. Népünk a békéért való harcot legközvetlenebb, legszentebb ügyének tekinti. Munkásainknak és parasztjainknak, tudósainknak és mérnökeinknek, művészeinknek és sportolóinknak egyaránt szár­nyakat ad az a tudat, hogy ered­ményeinkkel nemcsak saját or­szágunk felvirágoztatását biztosít­ják, hanem a béke egyetemes, nagy ügyét, az egész emberiség ügyét is előre viszik. A magyar nép magáévá tette a nemzetközi békemozgalom nagy alapelveit. Igenis lehetséges a kü­lönböző rendszerek békés együtt­élése. Igenis lehetséges az egyes országok között felmerülő bármely Ez olyan egyszerűen történik, Rá­kosi elvtárs, hogy a termelőszövetke­zeti tag tavasszal kapálni jár, a vég­rehajtóbizottság ülését megtartja délben vagy este, a termelőszövetke­zeti tag nem ér rá és ilyen címen le- váljták, kicserélik ráérő emberekkel, a falusi borbéllyal, boltossal. (De­rültség.) A pártszervezetek igénylik, hogy a járási pártbizottságok többet se­gítsenek, hogy ott legyünk a helyi po­litikai csatározásoknál. Ha nem is mindenben, de ma már jelentősebb segítséget adunk pártszervezeteink­nek anélkül, hogy csorbítanánk ön­állóságukat. Ebben különösen nagy szerepe van a járási pártbizottságo­kon rendszeresített instruktori há­lózatnák. Persze mindez még csak kezdet. bak résztvevői dolgozó népünk min­den rétegét képviselik. A küldöttek az ipari munkásság, a dolgozó pa­rasztság, az értelmiség legjobbjai kö­zül valók. A kongresszus a mandátum-vizs­gáló bizottság jelentését tudomásul vette. nézeteltérés békés tárgyalások út­ján való rendezése. Népünk úgy értékeli a külügy­miniszterek berlini értekezletét, és méginkább a távolkeleti kérdések­ről folyó genfi értekezletet, mint a nemzetközi békemozgalom je­lentős eredményeit. A Szovjetunió őszinte, bölcs és határozott békepolitikája, a világ békemozgalma által teremtett új nemzetközi erőviszonyok közepet­te szinte törvényszerű jelenségnek tekinthetjük, hogy a háborús po­litikát folytató, vagy ilyen politi­kának magát odaadó kormányok egyre inkább szembekerülnek saját népükkel, másrészt egyre inkább kiéleződnek ellentéteik a kapita­lista táboron belüli szövetségeseik­kel is. Ugyancsak a hatalmas bé­keharc eredményének tekinthet­jük, hogy az imperialistáknak egy­re kevésbbé sikerül megfélemlíte­niük a népeket. Ellenkezőleg! A há­borús gyújtogatok újabb és újabb gaztettei mindinkább cselekvésre késztetik azokat is, akik eddig passzív szemlélői voltak az ese­ményeknek. Mindennek ellenére tisztán kell látnunk, hogy egy újabb háború veszélye távolról sem került le a napirendről. Nagyobb éberségre, hatalmasabb erőfeszítésekre van szükség, mint valaha. Ezért az egész magyar nép üdvözli a Béke­világtanács berlini rendkívüli ülését és helyesli, hogy az a. tö­(Folytatás a 3. oldalon.) Somi Benjámin elvtárs, a szekszárdi járási pártbizottság első titkárának felszólalása A MANDÁTUMVIZSGÁLÓ-BIZOTTSÁG JELENTÉSE Nagy István, a Ganz Vagon- és Gépgyár igazgatójának felszólalása Ahogyan közeledett pártunk III. .kongresszusának ideje, mindjob­ban megmutatkozott a Ganz Va­gon- és Gépgyár munkásainak és értelmiségi dolgozóinak szeretete pártunk iránt, amely kimagasló termelési eredményekben fejező­dött ki. Üzemünk kommunistái és pártonkívüli dolgozói a kongresz- szus tiszteletére indított munka­versenyben felajánlásaikat teljesí­tették. Április hónapban a befeje­zett termelési tervet 121 százalék­ra, teljes termelési tervünket H2 százalékra teljesítettük és export­tervünknek 106 százalékban tet­tünk eleget. A mezőgazdaság segítésére vál­laltuk, hogy a kongresszus nap­jáig 750 darab répavágót készí­tünk el. Dolgozóink ezt a felaján­lásukat is túlteljesítették és lelkes munkával a kongresszus napjáig 1103 darabot készítettek el és küldtek dolgozó parasztságunk munkájának megsegítésére. Az év első két hónapjában el­maradtunk az acélöntvény-gyár- tásban. Dolgozóink a kohászatban azt vállalták, hogy a kongresszus napjáig 100 tonnát törlesztenek adósságukból. Kohászaink vállalá­sukat túlteljesítették és 127 tonna acélt törlesztettek a kongresszus napjáig. Exporttervünk túlteljesí­tésére gyárunk dolgozói azt vállal­ták, hogy május hó végéig kilenc darab lengyel motoros-kocsit szál­lítunk ki. Ebből nyolc darab el­készült, a kilencedik motoroskocsi ma megy átadási próbára és a hő­nap végéig elhagyja gyárunkat. Gyárunk gyártmányai megköve­telik tőlünk, hogy a minőség javí­tására sokkal nagyobb gondot for­dítsunk, mint eddig. Azt akarjuk elérni, hogy gyárunk kiváló ter­mékeket gyártó vállalattá váljék és hirdesse a magyar munkások és mérnökök alkotó munkáját, mind a négy világrészen, ahova termékeinket exportáljuk. Befejezésül ezt mondotta: Kedves elvtársak! A Ganz Va­gon- és Gépgyár kommunistái és dolgozói mindig bíztak és követték pártunkat minden harcában fel- szabadulásunk óta. Ezen a kon­gresszuson népünk érdekében, ha­zánk erősítése és felvirágoztatása érdekében pártunk nagy feladato­kat tűz ki célul, amelyben nekünk, kommunistáknak élen kell járni, ígérjük, hogy gyárunk dolgozói egyemberként fognak harcolni azért, hogy a magunk területén valóra váltsuk Ígéretünket. (Nagy taps.) Andies Erzsébet elvtársnő felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom