Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

Szombat, 1954 május 29. SOMOGYI NÉPLáf A IKagyar Dolgozók Pártja III. koiigre§§zuisa (Folytatás e 2. oldalról.) megpusztító fegyverek eltiltását és a gyarmati népek függetlenségi harcának támogatását helyezi tár­gyalásainak középpontjába. A Béke-Világtanács berlini ülé­sén eddig már elhangzott felszóla­lásokból egyre határozottabban cseng ki az az erősödő közvéle­mény, hogy az atom- és i hidrogén- bomba használata merénylet az emberiség ellen. A nemzetközi jog durva megsértése! Azok, akik atom- és hidrogénbombát használ­nak — háborús gonosztevők. Ezt fejtette ki a berlini ülésen többek között a nemzetközi jogtudomány olyan elismert korifeusa, mint Pritt. az angol békevédelmi bizott­ság elnöke. Erről beszéltek Japán nagytekintélyű képviselői is. Az amerikai imperialisták bűnös kí­sérleteit éles szavakkal bélyegezte meg Sartre. A békemozgalomnak a nők és az ifjúság körében való rendkívüli megerősödéséről szá­molt be a nemzetközi nőszövet­ség elnöke, Cotton asszony es a nemzetközi diákszövetség elnöke. A magyar békemozgalom képvi­selői résztvesznek a berlini tanács­kozásokon. Az egész magyar nép együttérzéssel és a legnagyobb fi­gyelemmel kíséri a berlini világ- tanács-ülés tanácskozásait és min­den erejét latba fogja vetni, hogy határozatai megvalósítását előre­segítse. (Taps.) Hazánkban a békemozgalom az elmúlt esztendők folyamán nagy- jelentőségű, valódi tömegmozga­lommá vált. Olyan mozgalommá, amelynek soraiban megtalálja he­lyét minden becsületes magyar férfi és nő, dolgozó népünk min­den hazáját szerető fia és leánya. A magyar békemozgalom pár­tunk segítségével eredményesen kezdi kialakítani a maga sajátos módszereit. Persze voltak és van­nak komoly hibák még ezen a té­ren. A békemozgalmat sokáig puszta eszközként tekintettük a jobb munkára, az állami kötelessé­gek jobb teljesítésére való közvet­len agitáció érdekében. Természe­tes, hogy a béke igazi híve az, aki nemcsak szavakkal, hanem tettek­kel segíti elő a béke nagy ügyét, de a békemozgalomban nem ural­kodhat el a közvetlen termelési agitáció, amely mellett a békemoz­galom sajátos jellege elhalvá­nyul. Összejöveteleink nem fog­lalkoztak eleget magának a nem­zetközi békemozgalomnak a kér­déseivel, éppen ezért nem tudtak elég széles rétegeket felölelni. Eh­hez járultak még olyan nézetek, mint például az, hogy a népi de­mokratikus országunkban csak a szocialista békemozgalomnak van létjogosultsága. A szektáns módszerek felszámo­lása tekintetében békemozgal­munkban is a komolyabb, határo­zottabb fordulat pártunk nagyje­lentőségű júniusi határozata után kezdett érezhetővé válni. Béke­mozgalmunk az utóbbi időben egyre jobban törekszik arra, hogy valóban a legszélesebb tömegek mozgalmává váljék. Maga köré gyülekeztesse mindazokat, akik ilyen vagy olyan meggondolásból, tudatosan, vagy kevésbbé tudato­san, de meg akarják akadályozni egy újabb háború kitörését, s ar­ra, hogy felölelje azokat a rétege­ket is, amelyek a tömegszerveze­tekben még nem találják meg a helyüket. Agitációnk ma már egyre többet foglalkozik a nemzetközi béke­mozgalom problémáival, a béketa­nács kiadványsorozatai népszerű­én, sokszor szépirodalmi formá­ban igyekeznek megtárgyalni a nemzetközi eseményeket. Békekís- gyűléseink egyre inkább a nem­zetközi politikai kérdéseivel foglal­kozó, szabad beszélgetésekké, vi­tákká alakulnak át. Nagy sikerük van azoknak az úgynevezett béke­esteknek, amelyeket helyi békebi­zottságaink művészi programmal, filmvetítéssel egybekötve rendez­nek. A békemunkának eredeti és jól bevált formái az úgynevezett baráti találkozók. Egy-egy tudo­mányos terület, vagy művészeti ág, vagy szakma képviselőit meg­hívták annak megvitatására, hogy a maguk területén miként segít­hetnék elő jobban a béke nagy ügyét. Elmondhatjuk-e mindezek alap­ján, hogy békemozgalmunk meg­felel mindazoknak a követelmé­nyeknek, amelyeket joggal tá­maszthatunk vele szemben, mind­azoknak az erőfeszítéseknek, ame­lyekre szükség van? Nem! Ezt tá­volról sem mondhatjuk el! Egyrészt a béke megvédése olyan hatalmas és nehéz feladat, amely minden eddiginél nagyobb erőfe­szítéseket kíván, másrészt a béke­mozgalomnak még hatalmas, ki­aknázatlan tartalékai vannak. Még távolról sem öleli fel a ma­gyar békemozgalom mindazokat, akiket meg tudunk nyerni és aki­ket meg kellene nyernie. Ne le­gyen hazánkban senki — mondja az Országos Béjcetanács kiáltvá­nya — aki nem ismeri meg az igazságot a háború és a béke mos­tani nagy küzdelmében. Erich Mückenberger elvtáns, a Né­met Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának póttagja a német nép testvéri üdvözletét tolmácsolta. Nagy érdeklődéssel kísérjük azt a hatalmas építőmunkát, amely a Ma­gyar dolgozók Pártja vezetésével fo­lyik országotokban és amely biztosít­ja a dolgozó nép egyre növekvő jó­létét — mondotta. Néhány héttel ezelőtt ülésezett Németország fővárosában, Berlinben a NSZEP IV. kongresszusa. Határo­zatában, melynek címe: »A német nemzet létkérdése megoldásának út­ja«, felhívja az egész német népet, hogy erősítse a harcot Németország nemzeti egységének békés demokra­tikus alapokon való helyreállításáért, határozott cselekvésre szólítja fel az egész német népet a sovinizmus és militarizmus ellen, az amerikai impe­rialisták és nyugatnémet csatlósaik háborúra éhes politikája ellen. A NSZEP IV. kongresszusa és a demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. kongresszusa népszava­zást követelt egész Németországban a következő kérdés felett: békeszer­ződés és a megszálló csapatok elvo­nulása, vagy a párizsi és bonni szer­ződések és további ötven esztendei megszállás? Az az ország, amelyből hozzátok jöttünk — folytatta — 1945 óta szét van szakítva. A béke, a demokrácia és a szocializmus ellenségei ezt a szétválasztást a német nép akarata ellenére fenntartják. A Német Demo­kratikus Köztársaságban a párt ve­zetésével megteremtettük a munká­sok és parasztok hatalmát, önálló, demokratikus ország keletkezett, amely hála a Szovjetunió kormánya nagylelkűségének, az államvezetés kül- és belpolitikai kérdéseiben el­nyerte teljes függetlenségét. A Német Demokratikus Köztársa­ság a *párt vezetésével a nérpet nép szilárd básyájává vált a nemzeti egységért és, a Németországgal való békeszerződés megkötéséért vívott nehéz küzdelmében. Biztosak va­gyunk abban, hogy a német nép igazságos nemzeti ügye győzedelmes­kedik az amerikai és nyugatnémet háborús uszítok tervein. Munkásosz­tályunk és népünk békeszerető erői nem fogják tűrni, hogy a huszadik században harmadszor is kinyúljon német földön a világháború lángja. (Taps.) Nehéz nemzeti küzdelmünkben örömmel és boldogsággal tölt el, hogy óráról-órára érezzük a Szovjet­unió, a népi demokráciák és közöt­tük nem utolsósorban a magyar nép támogatását és segítségét — mondot­ta végül lelkes taps közben Erich Mückenberger elvtárs. OSCAR NEUMANN ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Oscar Neumann elvtárs, a Német Kommunista Párt titkárságának tag­ja Nyugat-Németország békeszerető embereinek jókívánságait tolmácsolta a kongresszusnak. A békeszerető népek szerte a vi­lágon nagy aggodalommal látják — mondotta a többi között — hogy az amerikai imperializmus támogatásá­val a német imperialisták, a revans- politikusok és a Hitler-generálisok újból átveszik irányító szerepüket Nyugat-Németország állami és gaz­dasági szerveiben, hogy újra éled a német militarizmus. Nyugat-Németországra mind söté- tebb árnyékot vetnek az Egyesült Államok gazdaságának világtünetei. A csonka munkahetek a szénbányá- szátban, a gyakori kényszerű mun­kaszünetek az ércbányászatban, az acéltermelés és a gépkocsigyártás csökkenése nemcsak a munkásosz­tályt, hanem még a kormányzó pár­tok bizonyos köreit, is arra ösztönzik, hogy kiutat keressenek. így Nyugat- Németországban az atombombapoli- ti'kusok és a háborús szerződések mind jobban szembe találják magu­kat a munkásosztály vezette béke- harcos demokratikus erőkkel. Ez utóbbiak táborában örülnek annak, hogy Sztálinváros sikeresen felépült, hogy Magyarország mezőgazdasága erősödik, hogy hazájukban izmoso­dik a munkások és parasztok szövet­sége. Örömmel figyelik a magyar kultúra felvirágzását és lelkesednek a kiváló magyar sportolók győzel­mein. Ehhez a táborhoz csatlakozna^ azok a fiatalok, akik meggyűlölték a sovinizmust. Ezek a fiatalok erőt merítenek az elnyomók elleni harc­hoz Petőfi örökifjú, hazafias költé­szetéből A békeszerető erők táborában van­nak azok a tudósok, akik a magyar nemzet nagy fiának, Semmelweisnek a példáját követik, akik a vegyi és bakteriológiai kutatást az emberi élet érdekében folytatják. Gyűlölik az amerikai kultúrbarbárságot és szeretik a nagy művészet humaniz­musát: Munkácsy festményei, Liszt, Bartók és Kodály zenéjét. Nyugat-Németország békeszerető erői eddig szét voltak forgácsolva. A békemozgalom ezeket az erőket most kezdi összefogni akcióival, amelyeket az úgynevezett »európai védelmi kö­zösség« szerződése ellen a népszava­zásért, a békeszerződésért és a meg­szálló csapatok kivonásáért folytat. A népszavazás azt bizonyítja, hogy még olyan helyeken is, ahol Aden­auer pártja 1953 szeptember 6-án a szavazatok 30 százalékát kapta, most a nép 85 százaléka a párt poli­tikája ellen szavazott. Ez a tény is azt mutatja, hogy pár­tunk hatalmas feladatok előtt áll. Az eddiginél sokkal bátrabban kell ma­gasra emelni népünk előtt a demo­krácia és a nemzeti öntudat zászla­ját és mindenekelőtt erős kézzel kell vezetnünk a harcot a dolgozók min­dennapi szükségleteinek kielégítésé­ért, a militarizmus és az imperialista háborús előkészületek ellen. Minde­nekelőtt pedig meg kell tanulnunk türelmesen és következetesen meg­győzni szociáldemokrata osztálytest­véreinket arról, hogy szükségesek a közös akciók és ezeket az akciókat együttesen győzelemre kell vinni. Azért is olyan értékes számunkra, hogy részt vehetünk a III. kongresz- szuson, mert itt az egységes munkás- osztály és a vele szövetséges paraszt­ság erejét, pártunk tömegmunkája sikerét és a magyar dolgozók fel- emelkedését közvetlen közelről lát­hatjuk. A dolgozó tömegek jogaiért, jobb életéért és békés jövőjéért folyó küz­delmük értékes eredményeit tovább­ra is tanulmányozni fogjuk és Nyu- gat-Németországban pártunknak, a munkásosztálynak és a békeszerető emberek tömegeinek- továbbadni. (Nagy taps.). Utána Pióker Ignác elvtárs, az Egyesült Izzó Kossuth-díjas sztaha­novistája, a Szocialista Munka Hőse szólalt fel. PIÓKER IGNÁC ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Hazánkban a szocialista munkaver­seny, a Sztahanov-mozgalom erőtel­jesen fejlődött és lényegében széles tömegeket átfogó tömegmozgalommá vált. Ezt alátámasztja az a tény, hogy hazánkban jelenleg kb. 80 ezer azok­nak a száma, akik lelkes, odaadó munkájuk eredményéképpen elnyer­ték a büszke sztahanovista címet. Abban a gyárban, ahol én dolgozom, az Egyesült Izzóban, 1951-ben a szta­hanovisták száma 40 volt, ma már 907. . i A most folyó kongresszusi műszak­ban a dolgozók nap mint nap ki­magasló eredményeket érnek el. A kongresszus tiszteletére tett vállalá­saiknak becsülettel tesznek eleget. A kongresszusi munkaverseny újabb lendületet adott a Sztahanov-mozga- lomnak. Ismét tömegesen nőnek ki az új sztahanovisták. Éppen ezért joggal állapítja meg a Központi Ve­zetőség, hogy munkásosztályunk a termelésben, a munkaversenyben csodákat tud művelni, ha lelkesít­jük, ha támogatjuk kezdeményezé­seit, találékonyságát cs megmutatjuk az összefüggést, amely mindennapi egyszerű munkája és a szocialista jövő nagy célkitűzései között fennáll. Ugyanakkor, amikor hangsúlyo­zom a fejlődést, rá keil mutatnom a fennálló hiányosságokra is. A mi üzemünk pártbizottsága és szakszer­vezeti bizottsága a korábbi időkhöz viszonyítva — a kongresszusi ver­seny időszakában — többet foglalko­zott a munkaversennyel. Ez helyes! De az már nem helyes, hogy az utób­bi időben nem foglalkoznak kielégí­tően a sztahanovistákkal. Ez nemcsak üzemünk pártbizottsá­gának és szakszervezeti bizottságá­nak hibája, hanem a felsőbb párt- és szakszervezeti szerveknek is. Itt elsősorban a budapesti pártbizottság­ra. a kerületi párt- és sziakszervezeti bizottságokra gondolok. Pedig min­denki előtt világos, hogy a termelés élenjáróira, a sztahanovistákra az új szakaszban fontos feladat hárul. Viszont mi a helyzet az Egyesült Izzóban, de országosan is, az üzemi pártbizottság, a szakszervezeti bi­zottság, a vállalatvezetés a sztaha­novistákkal való foglalkozás terén nem tesz eleget a legelemibb köve­telményeknek. Pl. hónapok telnek el és nem hívják össze tanácskozásra a sztahanovistákat, nem kérik véle­ményüket a termelési problémák megoldása érdekében. A kongresszu­si munkaverseny és a kongresszusi műszak megindulása előtt sem hívták össze a sztahanovistákat. Pedig he­lyes lett volna. Egy-két tanácskozás minden bizonnyal jelentősen, még jobban növelte volna a kongresszusi verseny lendületét. Egyénileg sem foglalkoznak a szta­hanovistákkal. A párt, a gazdasági vezetők nem érdeklődnek munkájuk, egyéb problémáik iránt. Elhanyagol­ják a sztahanovisták politikai, szak­mai nevelését is. Gyárunkban ugyan indult sztahanovista iskola, de nem törődik vele senki, nem gondoskod­nak arról, hogy ezt tovább folytas­sák. 1949-ben, amikor hazánkban meg­indult a Sztahanov-mozgalom, a Szovjetunió elküldte hazánkba a leg­jobb tudósait, sztahanovistáit, hogy náiunk is elősegítsék a szocialista munkaverseny kibontakozását. 1949 —50-ben a Sztahanov-mozgalom nagy lendületet is vett hazánkban: meg­döntöttük a régi normákat. A szta­hanovisták és a kiváló dolgozók be­bizonyították, hogy nem lelnek az újtól és bátran kezdeményeztek'. Egé­szen kiváló eredmények is születtek. Hiba azonban, hogy a sztahanovistá­kat politikailag nem nevelték, s egyes sztahanovistáknak a fejükbe ■szállt a dicsőség. Egyes kiváló szta­hanovisták gyakran nem akarják a nagyobb szakmai tudást igénylő da­rabos munkát végezni, szériamunaán akarnak dolgozni. Ebben a bérezés hibái is közrejátszanak, amin javí­tani kellene. Ugyanis azok a dolgo­zók, akik egészen kiváló munkát vé­geznek, a hetes, nyolcas kategóriá­ban nem tudnak többet keresni, mint 1000-—1200 forintot, viszont akik csak szériamunkát végeznek, játszi köny- nyedséggel a dupláját keresik. Ez pe­dig nem serkenti a minőség javítá­sát, a szakmai tudás növelését. Amikor 1949-ben a Sztahanov-moz-’ galcm megindulása idején a párttit­kárunk említette, hogy vegyek részt a szocialista munkaversenyben, még azt mondtam: Elvtársak! Mit akar­nak, mennyiséget vagy minőséget? Mert a kettő együtt nem fér meg. — Őszintén megmondom, tévedtem. Magam bizonyítottam be, hogy meg­fér együtt a kettő. (Taps.) Szeretném elmondani azt, hogy amióta részt ve­szek a munkaversenyben, egyetlen selejtet nem gyártottam. (Taps.) Vi­szont nem elég, ha magam érek csak el ilyen eredményeket. Kiváló mun­kások tömegeit kell nevelnünk. A Jelenlegi bérezés viszont a széria- munka felé taszítja a munkásokat a nagyobb kereset miatt. Azért kérem a kongresszust és a pártvezetőséget, hogy próbálják a mi szocialista bé­rezésünket felülvizsgálni és azokat a dolgozókat, akik kiváló minőségű munkát végeznek, valahogy máskép­pen bérezzék. Fontos feladatunk az önköltség csökkentése. De ezt nem segítik elő az olyan öntők és hengerészek, akik­nek »újításai« eredményeként olyan kemény lesz az öntés, hogy három­szoros időt kel! fordítanom a meg­munkálásra. De nem segíti az önköltségcsökken­tést az sem, hogy egyes hengerészek hidegen hengerelnek, gyűrött az anyag és magyarán mondva, szét­szedhető, mint a leveles tészta. így azután egy mm helyett 7—8 mm-t kell legyalulnom belőle. Ilymódon nem csökken, hanem növekszik az önköltség. Ezúton kérem a budapesti pártbi­zottságot, a szakszervezeteket: segít­senek bennünket abban, hogy több eredménnyel segíthessük pártunk és kormányunk új feladatainak meg­valósítását. Bírálják is a sztahano­vistákat, de ne csak akkor, amikor már súlyos hibákat követtek el — amiért aztán lebunkózzák őket. — hanem akkor, amikor a hibák még könnyen kijavíthatók. Mi vállaljuk azt, hogy elvégezzük a ránk eső feladatot a minőség javí­tása, az önköltség csökkentése terén. Mindent el fogunk követni, hogy méltók legyünk a sztahanovista cím­re. (Taps.) SÍPOS JOLÁN ELVTÄRSNÖ, a feisőbogáti állami gazdaság igaz­gatója arról beszélt, hogyan igyekez­nek gondoskodni a dolgozók kulturá­lis, szociális igényeinek 'kielégítésé­ről. A télen megkezdtük dolgozóink politikai és szakmai továbbképzését — mondotta —, dolgozóink mester­képző tanfolyamon 4.7 átlaggal vizs­gáztak. Egy használaton kívüli zu­hanyozót rendbehozattunk. Napközi­otthont létesítünk. Uj üzemi étkezdét állítottunk fel. Ezenkívül sportolási lehetőségeket is biztosítunk. A kongresszus tiszteletére tett fel­ajánlások komoly eredményeket hoz­tak. Tejtermelésben például igen alacsony, 4.3 literes istállótálagunk volt az ősz folyamán, ezt a kongresz- szus megkezdéséig felemeltük 7.2 li­terre. Kukoricánkat négyzetesen ve­tettük el saját készítményű gépünk­kel. DISZ-szervezetünk különösen jó munkát végez, amiért dicséretet is kapott a DISZ járási bizottságtól. A DISZ-szervezet tagjai közül Nagy Mária 171, Szita Lajos 162 százalékos átlagteljesítményt ért el a tavaszi növényápolásban. Szeretnék egy-ké1 szóval foglalkoz­ni a nőknek a vezetésbe való bevoná­sával. Örömmel hallgattam Vorosilov elvtárs felszólalását, amelyben fog­lalkozott a nők munkájának jelentő­ségével, a szocialista építésben. Vass elvtársnő szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezen a területen véle­ményem szerint — még sok a javí­tani való. például a földművelésügyi minisztérium kádermunkájában is, hiszen háromszázhatvan igazgató közül jelenleg csupán tíz-tízenegy női. igazgató van. Sok vezetőelvtárs még bizalmatlan a női vezetőkkel szemben. Azt javaslom, hogy ezt a bizalmatlanságot számolják fel. (De­rültség, taps.) Mert vannak szép­számmal elvtársnők — itt is ülnek a mi sorainkban — akiknek különböző kitüntetések díszítik a mellét, s ez is azt bizonyítja, hogy a nők tudnak komoly eredményeket elérni a mun­ka frontján, s a vezetésben is. (Nagy taps.) Arra kérem a pártkongresszust és Pártunk Központi Vezetőségét, hogy a jövőben kísérjék figyelemmel a gazdasági és az állami területen dol­gozó vezető elvtársak munkáját ab­ban a tekintetben is, hogy hány nőt állítottak vezető beosztásba. (Taps.) Én ígérem, hogy jól meg fogom áll­ni a helyemet és a pártkongresszus útmutatásai szellemében arra törek­szem, hogy állami gazdaságunk az elsők közé kerüljön. (Hosszantartó taps.) (Folytatás a 4. oldalon.) 3 ERICH MÜCKENBERGER ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom