Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-27 / 124. szám
Csütörtök, 1954 május 21. SOMOGYI NÉPLAP------------- hbhjbMHSIű 3 A Hlagpi* IloIgio*ék: Pártja IIS. kongreis§zn§a nyilvánul meg. Az ellenség tudatos bomlasztó tevékenysége mellett e hibákért nagyrészben a DISZ felelős és elsősorban a DISZ-ben dolgozó kommunista ifjúsági vezetők. Az ifjúság nevelése a párt Központi Vezetőségének 1952 júniusi határozata ellenére sem vált egyes állami és kulturális szervek fontos ügyévé. Az ifjúság nevelésén munkálkodó állami és társadalmi intézmények egy részében hiányzik az érdeklődés s a szükséges felelősség az ifjúság szocialista neveléséért. Erősen érvényesül még az a nézet, hogy az ifjúság nevelését a DISZ kizárólagos feladatának tekintik. Az oktatásügyi minisztérium és a közoktatás dolgozóinak egy része nem foglalkozik eléggé a diákfiatalok nevelésével, különösen szabadidejükkel. Tanácsszerveink és üzemi szak- szervezeti bizottságaink egyes esetekben a legelemibb segítséget és támogatást sem nyújtják a DISZ-nek, nem gondoskodnak például több helyen arról, hogy megfelelő helyiség álljon az ifjúság rendelkezésére. Az elmúlt hónapokban a népművelési minisztérium helyes rendeletet hozott a kul- túrotthonok ifjúság közti munkájának megjavításáról, de a gyakorlatban még mindig nem segíti elő kielégítően, hogy kultúrotthonaink ténylegesen az ifjúság tömegeinek otthonaivá váljanak. Az ifjúság szocialista szellemű nevelése, az új nagy követelmények az eddiginél is jobban szükségessé teszik, hogy az állami, társadalmi nevelési intézmények, az írók, a művészek, pedagógusok, a rádió, a mozi, a színház, a sajtó megkülönböztetett felelősséggel foglalkozzék az ifjúság nevelésével és gondoskodjék az ifjúság igényeinek kielégítéséről. Pártunk vezetésével, államunk, egész társadalmunk segítségével — mondotta végül Szakali elvtárs — a DISZ egyre alkalmasabbá válik nagy feladatai megoldására: mozgósítani az egész magyar ifjúságot a párt III. kongresszusa határozatainak végrehajtására. Pártunk bizton számíthat arra, hogy ifjúságunk, diszistáink minden erejükkel, szívvel, lelkesedéssel, fáradhatatlanul résztvesznek a szocializmus felépítéséért vívott harcban, a béke és hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmazásában. (Lelkes taps.) Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak és Elvtársnők’. A programmot, amelyet pártunk zászlajára tűzött, dolgozó népünk egyhangúan helyesli. Mindannyi- unk előtt világos azonban, hogy az új szakasz célkitűzései nem valósulnak meg maguktól. Ha nehezen is, ha lépésről-lépésre is, de előrejutnak. Nagyszerű céljainkat a párt vezetésével, egész dolgozó népünk részvételével megvalósítjuk. Népgazdaságunknak az új szakasz politikájára való áttérést — mint ahogy a Központi Vezetőség októberi határozata megállapította — igen sok területen megnemértés, sőt ellenállás akadályozta. A Központi Vezetőség e tekintetben különösen az Országos Tervhivatalt, a kohó- és gépipari minisztériumot, a nehézipari minisztériumot, valamint a Központi Vezetőség terv- és pénzügyi osztályát bírálta. Ez a bírálat helyes és igazságos volt. Vizsgáljuk meg az új szakaszra való áttéréssel kapcsolatos feladatokat és nehézségeket az ipar területén. A hibák együk alapvető oka kétségtelenül a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari minisztérium egyes vezetőinek az évek folyamán kialakult szemléletében gyökerezik. E2 abban is megnyilvánult, hogy a nehézipar fejlesztési ütemének lassítását és ennek konkrét beruházási követelményeit mindkét minisztérium a másik minisztérium területén tartotta szükségesnek. Ez a megállapítás a Központi Vezetőség bírálatában érintett ipari szervek vezetőire egyaránt vonatkozik. Ipari vezetőink téves nézeteit pártunk bírálata és útmutatása jórészt eloszlatta, amit az átcsoportosítás eddig: eredményei is igazolnak. Az új szakasz gazdaságpolitikájára való áttéréssel kapcsolatos nehézségek másik oka kétségtelenül az volt, hogy a párt határozatát megelőző években a nehézipar nagyarányú mennyiségi fejlesztése sok tekintetben hátíérbe szorította az ipar úgynevezett gazdaságos- sági mutatóval való gondos foglalkozást: nem törődtünk eléggé a termelékenységgel, az önköltség csökkentésével és a minőség megjavításával. Annak pedig, hogy az új szakasz gazdaságpolitikájára való áttérést megvalósíthassuk, alapvető feltétele, hogy az ipar gazdaságosságának kérdései az ipar vezetőinek, az egész műszaki apparátusnak központi feladatává váljanak. Ez a folyamat napjainkban bontakozik ki teljes egészében és már a közeljövőben bizonyára igen erősen érezteti hatását. Az új szakasz gazdaságpolitikájára való áttéréssel kapcsolatos nehézségek további oka az is, hogy az utóbbi években az iparvezetés — de sok vonatkozásban az államvezetés is — egészségtelen módon centralizálódott. Ez a nagyfokú központosítás oda vezetett, hogy a naponként jelentkező problémákat nem azon a' szinten oldották meg, ahol a gazdasági, politikai és műszaki feltételek biztosítva voltak, hanem rendszerint egy-két lépcsőfokkal feljebb. A vezetésnek ilyen „módszere“ azt eredményezte, hogy vállalati igazgatóink zömét szinte leszoktattuk az önállóságról. Emellett azt is magával hozta, hogy a vezető szervek létszámát a mesterségesen központosított problémák megoldására erősen fel kellett duzzasztani. Nagyrészben ez okozta a minisztériumok és az országos hivatalok nagyarányú létszámnövekedését és az ebből adódó, sokszor tűrhetetlen bürokráciát. Az új szakasz gazdaságpolitikájának megvalósítása terén nehézséget jelent az a tény is, hogy bérezési rendszerünk — bár alapjában szocialista bérezés — módszerében az új szakasz politikájának nem minden vonatkozásban felel meg. Bérezési és premizálási rendszerünk ma még nem eléggé segíti elő a termelékenység növekedését, az önköltség csökkentését, az anyaggal való takarékoskodást, a termékek minőségének megjavítását, hanem inkább a termelés mennyiségi teljesítését szolgálja. Egyes fontos területeken — részletkérdésekben — a minisztériumok saját kezdeményezések alapján már változtattak is bérezési és premizálási rendszerükön. Ez azonban csak részleteredményeket hozhatott. A feladat az,. hogy a kormányzat az elkövetkezendő időben az új szakasz gazdaságpolitikájának megfelelően tovább javítsa bérezési és premizálási rendszerünket, hogy ezzel is elősegítsük iparunk átállásának további egészséges kibontakozását, elsősorban a gazdaságosság vonalán. Az új szakasz gazdaságpolitikájára való •áttérést igen nagy mértékben elő fogja segíteni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében a baráti államokkal való még szélesebb gazdasági együttműködés. A nemzetközi együttműködés lehetővé teszi az iparfejlesztés terén jfa gazdaságosság fokozottabb figyelembevételét és helyesebb módon határozza meg az ipar egyes szektorainak a népgazdaságban elfoglalt szerepét. Utoljára, de nem utolsó sorban foglalkozni kívánok az új sza- • kasz gazdaságpolitkájára való áttéréssel kapcsolatos akadályok egyik döntő okával: a népgazdasági tervezésünkben mutatkozó hiányosságokkal. Népgazdasági terveink nem vették figyelembe a tervszerű arányos fejlődés objektív törvényét. Ennek következtében aránytalanságok jelentkeztek nemcsak az ipar és a mezőgazdaság között, hanem az iparon belül is. Népgazdasági tervezésünk megjavítását gátolja az a körülmény, hogy az Országos Tervhivatal a tervek legfontosabb összefüggéseinek és mutatóinak alapos, körültekintő kidolgozása helyett minden legapróbb részletre is kiterjedő tervezést vezetett be. Ahhoz, hogy a tervezési munkát megjavítsuk, az szükséges, hogy az Országos Tervhivatal a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődési törvényének figyelembevételével a népgazdasági tervek döntő összefüggéseit, arányait dolgozza ki és ellenőrizze. Ezen túlmenően a részletes tervezéssel, illetve jóváhagyással a minisztériumok foglalkozzanak Iparunk vezetői a Központi Vezetőség határozatai nyomán igyekeztek a felsorolt hibákat a saját területükön kijavítani. Ami a nehézipar vezetőit illeti, komoly erőfeszítéseket tesznek a párt helyes politikájának maradéktalan megvalósítására. A kezdeti eredmények, amelyeket 1954 első négy hónapjában elértünk, elsősorban ennek tudhatok be. Az eredmények kivívásában hatalmas segítséget jelentett a pártunk III. kongresszusára indított niunkaverscny lendülete. Munkások és műszaki dolgozók hősi munkával, ragyogó munkasikerekkel köszöntötték a kongresszust. Szénbányászatunk szombaton, május 22-én — a kongresz- szus előestéjén — fennállása óta a leghatalmasabb teljesítményt érte el és 133.3 százalékra teljesítette napi tervét. (Taps.) Külön ki keli emelni a Munka Vörös Zászlórenddel kitüntetett Tatabányai Szénbányászati Tröszt ragyogó teljesítményét, ahol hősi bányászaink 154 százalékra teljesítették napi tervüket. (Hosszantartó taps.) A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs megmutatta, hogy a II. kongresszus óta nehéziparunk milyen nagy lépésekkel haladt előre. A Szovjetunió baráti segítségével, a párt vezetésével, a munkások és mérnökök hősi erőfeszítésével, a nehézipar terén figyelemreméltó eredményeket értünk el. így széntermelésünk 1954-ben 1949-hez képest 11.84 millió tonnáról 22.650 millió tonnára emelkedik. Az elmúlt évek során bányáink jelentékeny részét újjáépítettük és hozzáfogtunk a kezdetleges módszerekkel dolgozó szénbányászat modernizálásához. így pl. a munkahelyi szállítás 50.5 százaléka gépesítve van. Jelenleg a bányákból kikerülő szén 39 százalékát frontfejtésen termelik. 1954-ben közel 100 százalékkal több fúrólyukat mélyítettünk le, mint 1949- ben. Pártunk és kormányunk nagy figyelmet fordít munkásaink és műszaki kádereink életkörülményeire is. Az ötéves terv során csak bányászaink és azok családja számára 6l02 lakást építettünk. A bányászok megbecsülését mutatja, hogy 1953-ban 67.5 millió forint hűségjutalmat adott kormányunk és 1692 bányász kapott kormánykitüntetést. A nehézipari minisztériumhoz tartozó egyéb iparágakban is van előrehaladás. 1949 és 1954 között a villamosenergiatermelés 2520 millió kilowattóráról 5100 millió kilowattórára emelkedett. Ugyanezen idő alatt vegyiparunk termelése kereken 200 százalékkal fejlődött, ezen belül a foszforműtrágyagyártás több mint kétszeresére növekedett. Az ásványolaj termelés kerek félmillió tonnáról 1 millió 118 ezer tonnára, az alumíniumtermelés 11.4 ezer tonnáról 32 ezer tonnára emelkedett. Pártunk II. kongresszusa óta eltelt három esztendő alatt a > nehézipar olyan fejlődést ért el, amely elképzelhetetlen egy kapitalista országban. Ilyen fejlődést csak egy szabad ország szabad dolgozói tudnak megvalósítani. A nehézipar fejlődésének számai a nehézipar dolgozóinak hősi, kemény munkáját szemléltetik. A párt csatasorba szólította hős bányászainkat, a nehézipar dolgozóit és ők a hívó szóra tettekkel, terveik teljesítésével és túlszárnyalásával válaszoltak. A nehézipar dolgozói is teljes szívvel ás akarattal támogatják az új szakasz politkáját és azt magukénak tartják. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a nehézipari minisztériumhoz tartozó vállalatok 1953. évi teljes termelési tervüket 102.5 százalékra teljesítették. A téli nehézségek miatt előállott első negyedévi lemaradást április hónapban a kongresszusi munkaverseny hatalmas lendületével nemcsak behozták, hanem április 30-ig a nehézipari minisztérium üzemei 15 millió forint értékű árut adtak terven felül dolgozó népünknek. így teljesítik, elvtársak., a nehézipar dolgozói a pártnak adott szavukat. így harcolnak vállvetve a munkások és műszakiak a kongresszusi zászló elnyeréséért. A nehézipari minisztériumra az új szakasz politikájának megvalósítása terén igen nagy feladatok hárulnak. Ezek közül csak egynéhányra kívánok rámutatni. A nehézipar feladata, hogy az ipart, a lakosságot, a vasutat elegendő mennyiségű és jó minőségű szénnel ellássa', biztosítsa az ország szükségletét villamosenergiával és folyékony tüzelőanyaggal. A mezőgazdasági programra megvalósításához, a falu és a város kapcsolatainak további megszilárdításához, a terméshozamok növeléséhez lássa el a parasztságot műtrágyával és növényvédőszerekkel. A nehéziparnak az új szakasz politkájának megvalósításánál döntő feladatai vannak. Most kell megmutatnunk, hogy az a sok áldozat, amelyet népünk hozott a nehézipar fejlesztéséért, nem volt hiábavaló. A nehézipar felsorolt eredményei nem homályos!thatják el a meglévő hibákat. A nehézipar még nagyobb eredményeket is elérhetett volna, ha nem követünk el számos komoly hibát. Ma még a nehézipar nem tudja az ország szükségletét jó minőségű szénnel. villamosenergiával biztonságosan ellátni. Hibák vannak a minisztérium irányító munkájában is. Még nem tudtuk megteremteni az egyenletes munkát, nem kielégítő a dolgozókkal való törődés, különösen a szénbányászatban még rendszeres a hóvégi rohammunka. Laza a béralapgazdálkodás, a termelékenység nem emelkedik kielégítő mértékben, az önköltség nem csökken, hanem növekszik. A geológiai kutatómunka elmaradt, a szénbányászat nem kapja meg a tervében szereplő valamennyi anyagot és gépet. A szénbányászat 1953. évi tervét nem teljesítette és 203 ezer tonna szénnel maradt adósa az országnak. Ez a körülmény az elmúlt télen igen sok nehézséget okozott az ipar, a vasút és a lakosság szénellátásában. Nem kielégítő a meglévő gépek kihasználása sem, például a jövesztő és rakodógépek kihasználása a trösztöknél csak 10 és 30 százalék között van. Emellett nincsenek kidolgozva a szénbányászat gépesítésének irányelvei sem. A szénbányászat számos területén a szervezés és a műszaki vezetés gyenge. Nem teszik meg a szükséges intézkedéseket és nem kielégítően harcolnak a szén minőségének megjavításáért. A szénbányászat a laza bérfegyelem miatt csak 1954-ben 33 millió forinttal lépte túl a béralapját. A dolgozók szociális, kulturális igényeinek nem megfelelő kielégítése és a rossz lakásviszonyok következtében nagy a munkaerővándorlás. Az elmondottak mutatják, hogy a szénbányászat ma iparunk egyik legelmaradottabb területe. Az elkövetkezendő évek során igen nagy figyelmet kell fordítani a szénbányászat fejlesztésére, hogy az ország szén- szükségletét kellő biztonsággal ki tudjuk elégíteni. E feladat megvalósításához emelni kell a termelékenységet a teljesítmény növelésével. Meg kell javítani a minőséget a kaló- riaéríék növelésével, s csökkenteni kell az önköltséget. A villamosenergia-ipar hatalmas fejlődése ellenére sem tudja kielégíteni az ország villamosenergiaszükségletét. Ismeretes, hogy az elmúlt télen jelentős fogyasztáskorlátozásra került sor, amely komoly kárt okozott népgazdaságunknak. A tervszerű villamosenergiagazdálkodás sokat javított a helyzeten, de ez nem jelenti, hogy az ezzel kapcsolatos problémák véglegesen megoldódtak. A villamosenergiaiparra az a feladat hárul, hogy az ország villamosenergiaszükségletét biztonsággal ellássa, s a rendszeres fogyasztási korlátozásoknak elejét vegye. Jelentős feladatokat kell megoldania vegyiparunknak a műtrágya- és növényvédőszergyártás biztosításán felül a szerves- és a műanyagipar területén is. A szerves alapanyagipar megteremtésével kell megerősíteni gyógyszer- iparunk nyersanyagbázisát és biztosítani műanyaggyártásunk fejlesztését. A mezőgazdaság gépesítésének jelentős fokozása kőolajiparunktól azt követeli meg, hogy elsősorban a jelenleg ismert nyersolaj kincsünkre támaszkodva növelje a feldolgozó kapacitást. Hazai bauxit-kincsünk észszerű és gazdaságos hasznosítása megköveteli, hogy a timföldgyártás fejlesztéséhez szükséges szódaipar megteremtésével timföldkivitelünket egyre gazdaságosabbá és egyre szélesebb méretűvé tegyük. Igen jelentősek a vegyipar feladatai — a hazai szükségletek biztosításán kívül — a kivitel területén is. A termelés gazdaságosabbá tételével, a technológiai fegyelem megszilárdításával, a minőség megjavításával a vegyiparnak — elsősorban gyógyszeriparunknak — egyre nagyobb részt kell vállalnia az ország importszükségletének fedezését szolgáló ellenérték kitermelésében. (Folytatás a 4. oldalon.) Hidas Islvási elvi ár« beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) Pártunk vezetésének és mindennapos segítésének eredményeként a magyar ifjúság életének, fejlődésének komoly tényezőjévé vált a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Ezek az eredmények nagymértékben köszönhetők annak, hogy: munkánkban egyre inkább hasznosítjuk a lenini Komszomol gazdag tapasztalatait. Az általános iskolákban a gyermekek nevelésében jó munkát végez a DISZ vezetésével az úttörő- mozgalom. Az úttörőcsapatok egyre jobban gondoskodnak a gyermekek vidám, boldog játékos életéről, tanulmányi eredményeik fokozásáról, az új, szocialista nemzedék neveléséről. Ifjúságunk egészségesen, jó irányban fejlődik. Fel kell azonban figyelnünk arra is, hogy ifjúságunk nem lebecsülhető részében nyugtalanító, veszélyes tünetek vannak. A fiatalok egy részének magatartásában bizonyos szabadosság tapasztalható, ami elsősorbán a munka és a tanulási fegyelem lazulásában, politikai közömbösségben, idősebbekkel és lányokkal szembeni durvaságban
