Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1954 május 27.

A fflagyar Dolgozók Pártja III. kongresiznsa

(Folytatás a 3. oldalról.)

Elvtársak! Ahhoz, hogy pártunk politkáját megvalósítsuk,

termelési terveink minden mutatójának teljesítése nélkülözhetetlenül szükséges.

A termelés parancsnokai mi vagyunk. A tervek mennyiségi teljesítése során gyakran szem elől tévesztjük a termelékenységi és önköltségi mutatókat.

Elfeledjük, hogy nem mindegy az országnak, a népnek: a termékeket olcsóbban vagy drágábban, jobb vagy rosszabb minőségben állítjuk elő.

Az életszínvonal fokozott emelésének biztos aranyalapja: a munka termelékenységének állandó emelése, az önköltség fokozott csökkentése.

E feladatok megoldása nélkül lehetetlen az új szakasz pro- grammját megvalósítani.

A Központi Vezetőség beszámolója rámutatott arra, hogy az ipar

1953-ban sem a termelékenységi, sem az önköltségi tervét nem teljesítette. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a helyzet 1954 első negyedében sem változott lényegesen. Pl. a nehézipari minisztérium egy munkásra eső forint termelési előirányzatát csak 92.1 százalékban teljesítette. E téren kemény rendszabályokra van szükség.

Ha mérnökeink, műszaki embereink kidolgozzák és megvalósítják a termelékenység emeléséhez és az önköltség

csökkentéséhez szükséges műszaki előfeltételeket, s ha a pártszervezetek, a szakszervezetek felvilágosító, mozgósító munkája ezzel párosul, az eredmény az ediginél lényegesen nagyobb lesz.

Pártunk III. kongresszusa új lendületet ad munkánkhoz. Dolgozó népünk még jobb munkával ■viszi győzelemre az új szakasz célkitűzéseit, mert világosan látja, hogy azok a még jobb, még boldogabb életet segítik elő. Ez az alapja pártunk és népünk egybefor- rottságának, ezért sorakozik fel dolgozó népünk szilárd egységben pártunk mögé, ezért harcol a munka frontján a párt és kormányprogramul teljesítéséért. (Nagy taps.)

Ezzel a kongresszus tanácskozásának második napja végétért.

A KONGRESSZUS SZERDAI TANÁCSKOZÁSA

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának harmadik napján, szerdán 9.02 órakor kezdődött meg a tanácskozás. A délelőtti ülést Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja nyitotta meg. Folytatódott a vita »a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beKedves Elvtársak!

Engedjék meg, hogy átadjam kongresszusuknak és az Önök személyében a Magyar Dolgozók Pártjának és az egész magyar népnek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép forró testvéri üdvözletét! (Hosszú taps.)

A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa a szabad népi demokratikus Magyarország fennállásának tizedik esztendeje kezdetén ült össze. A magyar nép az évek során a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével nagy sikereket ért el az ország arculatát gyökeresen megváltoztató, új, szabad élet építésében. A magyar nép sikerei fényesen bizonyítják a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály által vezetett dolgozó tömegek hatalmának nagyszerű életerejét.

Ezzel kapcsolatban helyénvaló visszaemlékezni Magyarország közelmúltjára, az akkor leigázott, függőségben lévő és elmaradott félfeudális országra. A magyar nép több mint 400 évig sínylődött az ország életerejét giízsbakötve, idegen hódítók rabságában. A szabadságszerető magyar nép évszázados elkeseredett harcot vívott a nemzeti felszabadulásért, hazája szabadságáért és függetlenségéért. A magyar földet bőven öntözte legjobb fiainak e szent felszabadító harc hőseinek vére. A nagy Petőfi mély lelki fájdalommal írta:

»Van-e egy marék föld a magyar hazában,

amelyet magyar vér meg nem áztatott?«

Magyarország az első világháború után formálisan önálló állam lett. De ez nem hozta meg a magyar népnek az idegen függőség alól való felszabadítását. A magyar nép folytatta hősi harcát nemzeti és társadalmi felszabadulásáért. De Magyarország akkori urai, a bárók és a kapitalisták az idegen beavatkozók segítségével vérbefojtották az 1919-es prolctárforradalmat. Magyarország az imperialista (nagyhatalmak gazdasági rabságába került; ezeknek érdekei gyökeresen ellentétesek voltak a magyar nép érdekeivel. Az imperialista nagyhatalmak minden erejükkel Igyekeztek feltartóztatni az ország gazdasági és kulturális fejlődését, s rabló céljaikért örökös elmaradottságra akarták kárhoztatni az országot.

A magyar nép sohasem felejti el, hogy a magyar földesurak és kapitalisták a külföldi imperialistákkal együtt mily kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták a Horthy-rend- szer sötét éveiben, a véres fasiszta rendszer éveiben. Magyarország ezekben az években hírhedt volt mint a munkanélküliség és a néptömegek elszegényedésének az országa, ahol ,a dolgozók százezrei éhezve és nyomorogva tengődtek.

A népellenes Horthy-klikk, Magyarországot nemzeti érdekei ellenészámolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai« című napirendi pont felett.

A vitán elsőnek Kovács István elvtárs, a borsodmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel.

Ezután Kliment Jefremovics Vo- rosilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Párt Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust. A beszédet Non György elvtárs tolmácsolta.

harcolt a fölkelt magyar nép oldalán.

Oroszország minden haladó fia forrón üdvözölte a magyar népet, amely az 1848—49-es dicső forradalomban Kossuth, Petőfi, Táncsics és más népi hősök vezetésével harcra kelt külföldi és hazai elnyomói ellen. I. Miklós orosz cár, a forradalmi mozgalom fejlődésétől halálosan megrettent »Európa zsandárja« segítette az osztrák elnyomókat, hogy elfojtsák a magyar nép hősi felkelését. Az orosz nép igazi képviselői, a forradalmi demokraták, a kiváló orosz férfiak, mint Herzen, Csernyisevszkij az akkori orosz társadalom haladó rétegének érzéseit fejezték ki, amikor fölháborodva megbélyegezték az orosz cárizmusnak a magyar néppel szemben elkövetett szégyenteljes cselekedetét. A magyar nép szabadság- harca együttérzést keltett a cári hadsereg néhány egységének katonái és tisztjei közt is. Mint ismeretes, egy csoport orosz katona és tiszt Guszev kapitány vezetésével megtagadta, hogy részt vegyen a magyar szabadságharc leverésében, ezért hadbíróság elé kerültek és kivégezték őket.

Oroszország és Magyarország népeinek barátsága különös erővel nyilvánult meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom éveiben. A szovjet emberek sohasem felejtik el, hogy a magyarok ezrei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket adták a világ első szovjet köztársaságának .védelmében. (Taps)

A szovjet nép 1919-ben óriási lelkesedéssel és örömmel fogadta a magyar proletárforradalom győzelméről és a tanácshatalom kikiáltásáról szóló hírt. A nagy Lenin Szovjet- oroszország nevében ezt írta a magyar munkásoknak: »Önök az egyetlen törvényes, igazságos, valóban forradalmi háborút vívják, az elnyomottak háborúját az elnyomók ellen, a dolgozók háborúját a kizsákmányolok ellen, a szocializmus győzelméért folyó háborút. Az egész világon minden, ami becsületes, a munkásosztályban az Önök oldalán van«.

A külföldi intervenciósok és a magyar reakció egyesült erői akkor megfojtották a Magyar Tanácsköztársaságot. De nem tudták megtörni a szabadságszerető magyar népet, amely szilárdan hitté, hogy eljön a nap, amikor lerázhatja hazai és külföldi elnyomóit és országa gazdájává válik. S ez a nap eljött.

Az új népi Magyarország megszületése óta népeink barátsága új történelmi szakaszba lépett, új tartalommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzetköziség, az őszinte kölcsönös segíteniakarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik.

A Szovjetunió a második világháború befejezése után — híven a népek jogai tiszteletbentartásának politikájához — elsőként létesített diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, s határozottan kiállt Magyarország függetlensége és állami szuverénitása megvédéséért az imperialista blokkal szemben, amely megkísérelte, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe s igazságtalan békét kényerítsen rá az országra.

Az állami függetlenség és a nemzeti szuverénitás elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló és a béke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttműködési es kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése 1948 februárjában megerősítette Magyarország és a Szovjetunió baráti kapcsolatait. A szerződés aláírása óta eltelt hat esztendő alatt a testvéri barátság és szövetség országaink közt még jobban megszilárdult, az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált.

A gazdasági kapcsolatok országaink közt évröl-évre fejlődnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködési és árucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes, a kölcsönös előny elvén alapulnak, s jótékonyan hatnak országaink gazdasági fejlődésére. A szovjet emberek nagyra értékelik a magyar iparnak a Szovjetunióba érkező készítményeit: a folyam- és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket és számos közszükségleti cikket. Évröl-évre nő az épülő magyar gyáraknak szállított szovjet gépek és berendezések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar ipar számára szállított nyersanyag. Az áruforgalom Magyarország és a Szovjetunió közt 1953-ban az 1946. évhez képest 14-szeresérc emelkedett.

A szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok további megerősítését szolgálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közt kötött, a kölcsönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés, valamint a komplex-vállalatok számára történő felszerelések szállítására és a Magyarországnak az 1952—55. években nyújtandó műszaki segítségre vonatkozó egyezmény.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok közt a gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és hatékonyabban használhassák ki valamennyi fél érdekében az egyes országok természetes gazdaságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szovjetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait a szocializmus alapjainak a népi demokratikus országokban, köztük a Magyar Népköztársaságban való sikeres felépítése végett,

A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra területén is megerősödtek a baráti kapcsolatok. A Szovjetunióban nagyra értékelik és jól ismerik (Liszt Ferenc. Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály és a magyar nép más, nagy férfiainak zseniális műveit. A magyar klasz- szikusok és a jelenkori írók könyveit a Szovjetunióban hatalmas példányszámban, a Szovjetunió különböző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai széles körben ismertek, s megérdemelt népszerűségnek örvendenek hazánkban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók műveit Sztá- lin-díjjal tüntették ki. (Taps.)

A magyar nép a hazája javára végzett alkotó munkával hozzájárul a béketábor, a demokrácia és a szocializmus megerősítésének ügyéhez. Az Önök sikerei és eredményei, melyek szemléltetően bizonyítják a népi demokratikus rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel töltik el pártunkat, a Szovjetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a népi demokratikus országok viszonya a testvéri barátság, a kölcsönös tiszteleíbentartás, a bizalom és az állandó kölcsönös segítés viszonya. (Hurrá, taps.) E viszony alapja a nagy és a kis népek egyenjogúságának elve, amely gyökeresen különbözik a gyengéknek az erősek által való leigázása kapitalista elvétől.

A béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei sikereire és eredményeire, jogosan tekinti ezeket saját sikereinek és eredményeinek. Az emberiség történelmében ez az államok közt teljesen smeretien, újtípusú viszony biztosic- a a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora országainak a kapita- 'ista világtól való politikai, technikai és gazdasági függetlenségét, s biztos záloga a baráti népek mindég! ke sikeres haladásának.

A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e tabor erejének és legyőzhetetlenségének kiapadhatatlan forrása.

A demokrácia és a szocializmus országai a hatalmas béketáborba egye- ülve folytatják Lenin és Sztálin bé- kepolitikájáí, amely a földkerekség minden népének legforróbb rokon- szenvével és támogatásával találkozik. Ez a békepolitika a szocialista és a kapitalista rendszer hosszú együttélésén és minden ország normális viszonyán és kereskedelmi kapcsolatainak megteremtésén alapul.

E politika, amely elnyerte valamennyi békeszerető nép bizalmát, a Szovjetuniónak a kollektív biztonságról tett javaslatában, valamint a genfi értekezleten a Kínai Népköztársaság küldöttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésében való részvételéről szóló javaslatában ragyogóan fejeződött ki.

Az imperialista reakció erői az új világháború kirobbantásának meg(Folytatás az 5. oldalon.)

K. J. VOROSILOV FELSZÓLALÁSA

re, a magyar nép akarata és kívánsága ellenére a rabló hitleri-blokkba kényszerítette, a Szovjetunió elleni bűnös háborúba taszította és ezzel nemzeti katasztrófa szélére sodorta az országot. Ettől a nemzeti katasztrófától mentette meg a magyar nemzetet a hős Szovjet Hadsereg. (Nagy taps.) A Szovjetunió fegyveres erői kemény harcokban megsemmisítették a Magyarországot megszállva tartó német fasiszta csapatokat és 1945 április 4-re teljesen felszabadították a magyar földet a hitleri hódítóktól. Ez a nap lett a magyar nép igazi szabadságának születésnapja, történelmi sors gyökeres fordulópontjának kezdete. (Taps.)

Sztálin elvtárs, Lenin ügyének nagy folytatója ezt mondotta a Szovjetunió népeinek a hitleri Németország és cinkostársai ellen vívott háborúja igazságos, felszabadító jellegéről:

> »A mi háborúnknak nincsenek és nem is lehetnek olyan céljai,, hogy ráerőszakoljuk akaratunkat és saját rendszerünket azokra a rabigában sínylődő szláv népekre és Európa más népeire, amelyek tőlünk várják a segítséget. A mi célunk az, hogy segítsük ezeket a népeket a hitleri zsarnokság ellen vívott felszabadító harcukban, s azután teljes szabadságot adjunk nekik, hogy saját földjükön úgy rendezzék be életüket, ahogyan akarják. Semmiféle beavatkozást más népek belső ügyeibe!«

S valóban, a magyar népnek a hitleri megszállóktól és csatlósaiktól való felszabadulás eredményeként sok évszázados történelme isorán először nyílt lehetősége arra, hogy önállóan döntsön sorsáról. Megvalósultak a nemzeti függetlenségről, a szabad és boldog életről szőtt évszázados álmai. A földesurak és a kapitalisták gazdasági és politikai uralma a külföldi töke elnyomása alól teljesen felszabadult magyar nép előtt a gazdasági és kulturális felemelkedés olyan távlatai nyíltak meg, mint történelme sarán még soha. A munkaszeretetéről, állhatatosságáról és tehetségéről híres dicsőséges magyar nép a népi hatalom idején hatalmas eredményeket ért el.

A Magyar Dolgozók Pártja, amely a nép legjobb fiait egyesíti Marx. Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, elvezette az országot az új társadalmi rend megteremtésének, a szocializmus építésének útjára.

Megszűnt a régi Magyarország elnyomó és kizsákmányoló rendszerével a munkanélküliség és az »embervásárok« rémségeivel együtt már a múlté az országutakon kóborló és munkát kereső »hárommillió koldus« Magyarországa, mindez elmúlt, hogy soha többé ne térjen vissza.

E rövid történelmi időszak alatt Magyarország elmaradott agrárországból fejlett szocialista iparral és haladó kultúrával rendelkező országgá vált.

Ma fejlett iparral rendelkező népi

demokratikus Magyarországon minden szükséges feltétel megvan, hogy a dolgozók életszínvonala a lehető legrövidebb idő alatt mindinkább emelkedjék, minthogy a dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítéséről való gondoskodás a Magyar Dolgozók Pártjának legfőbb törvénye, nünt minden párté, amely népének igazi érdekeit fejezi ki.

A Magyar Dolgozók Pártja helyesen vallja, hogy ezt a feladatot csak a mezőgazdaság rohamos fellendítésével lehet megoldani.

A nagy Lenin arra tanított bennünket, hogy minden pillanatban tudnunk kell, hogyan találjuk meg az események történelmi láncolatának azt a láncszemét, »amelyet minden erőnkkel meg kell ragadnunk, hogy kézben tarthassuk az egész láncot s szilárdan előkészíthessük az áttérést a következő láncszemre«. Magyarország gazdasági fejlődésének ilyen döntő láncszeme jelenleg a lakosságot élelmiszerrel és a könnyűipart nyersanyaggal ellátó mezőgazdaság fejlődése. E nagy és bonyolult feladat megoldása a magyar dolgozók minden rétegének létérdeke, ez az egész nép ügye.

A Magyar Dolgozók Pártja által megadott mezőgazdasági fejlesztési terv a következő évekre megszabja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek további szervezeti-gazdasági megerősítését és fejlesztését, mint a haladás alapját a népgazdaságnak ebben az ágában, s nem feledkezik meg arról sem, hogy a mezőgazdasági termelés növelése végett gondoskodni kell az egyénileg dolgozó parasztok szükségleteiről is. Mindez még jobban megerősíti a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetséget.

Mindannyian tudjuk, hogy a. Magyar Dolgozók Pártjára váró új feladatok nem könnyűek, de kétségtelen, hogy az íinök pártja le fog küzdeni minden nehézséget, mert tervezett intézkedései megfelelnek a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség létérdekeinek, s teljes támogatásukkal találkoznak.

A magyar nép a népgazdaság és a kultúra további fellendítéséért, a szocializmus alapjainak építéséért vívott harcában nincs egyedül. Mint eddig, ezután is részesülni fog a szocializmust építő valamennyi nép testvéri támogatásában és segítésében. (Hurrá, taps.)

A Szovjetunió népei és a magyar nép történelmük folyamán sokszor támogatták egymást szabadságukért és függetlenségükért vívott harcukban.

Valamikor az oroszok és a magyarok Kelet-Európa más népeivel együtt verték vissza a mongol hordák támadásait. A XVIII. században a magyaroknak a Habsburgok gyarmatosító igája ellen irányult nemzeti felszabadító mozgalmak idején Oroszország sok katonája és tisztje