Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Marx, Engeis, Lenin, Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! Y. M. Molotov a genfi értekezlet csütörtöki ülésén kifejtette a Szovjetunió álláspontját a koreai kérdéssel kapcsolat kan Genf. Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Iljicsov, a szovjet küldöttség szó­vivője csütörtökön este sajtóértekez­leten számolt be a genfi értekezlet negyedik üléséről, amelyen Casey ausztráliai és Molotov szovjet kül­ügyminiszter mondott beszédet a na­pirend első pontjaként szereplő ko­reai kérdésről. Casey kijelentette: nem minden­ben ért egyet Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterének a genfi értekezle­ten előterjesztett javaslatával, de úgy véli, Nam ír javaslata feltétle­nül megérdemli, hogy a konferencia részvevői komolyan és érdemlegesen foglalkozzanak vele. A genfi értekezlet csütörtöki ülé­sén Casey után Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere emelkedett szólásra. V. M. Molotov a többi kö­zött a következőket mondotta: A mostani genfi értekezleten két kérdést kell megvitatni: először a koreai kérdés békés rendezésének kérdését, másodszor az indokínai bé­ke helyreállításának kérdését. El lehet mondani, hogy a genfi ér­tekezlet ázsiai kérdésekkel foglalko­zik. Mind a koreai, mind az indokí­nai kérdés a legidőszerűbb ázsiai kér­dések közé tartozik. Ezzel kapcsolatban feltétlenül fi­gyelembe kell venni, hogy ezen az értekezleten csak néhány ázsiai or­szág vesz részt. Ugyanakkor nem lehet eléggé felbecsülni azt a tényt, hogy ezen az értekezle­ten az utóbbi évek során most először vesz részt minden nagy­hatalom: Franciaország, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, a Szov­jetunió. Ezzel kapcsolatban különösen hang­súlyozni kell, hogy Ázsia nagyhatal­ma, a Kínai Népköztársaság hozzá­járulhat a jelenlegi értekezlet mun­kájához az ázsiai helyzet fentemlí- tett időszerű kérdéseivel kapcsolat­ban. Az értekezlet mai összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezd­te meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy békés úton megte­remtsük az egységes és független Koreát. Természetesen a koreai kérdés megoldása mindenekelőtt maguknak a koreaiaknak, magának a koreai népnek a dolga. Semmiféle olyan megoldás, amelyet más országok kényszerítenek rá a koreai népre, nem elégítheti ki a koreai népet, nem szolgálhatja a koreai probléma tar­tós rendezését. Feltétlenül számolni kell Korea tör­ténelmével és különösen a koreai nép függetlenségi harcának történe­tével. V. M. Molotov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújt­son a koreai népnek Korea egy­ségének helyreállításában. Minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében — mondotta — hogy a koreai nép békés eszközök­kel megtalálja a módot egységes, független, demokratikus államának megteremtésére. A koreai kérdés bé­kés rendezésében minden olyan ál­lam érdekelve van, amely a nem­zetközi feszültség enyhítésére és az egyetemes béke megszilárdítására tö­rekszik. Másfelől feltétlenül számol­ni kell azzal, hogy az ENSZ, egyes államok nyomása következtében egyoldalú álláspontra helyezkedett és képtelennek bizonyult a koreai kérdés rendezésére. A koreai kérdés megvizsgálása so­rán nekünk számolnunk kell azok­kal a gyökeres változásokkal, ame­lyek az ázsiai országok politikai fej­lődésében az utóbbi időben, különö­sen a második világháború befejezé­se óta mentek végbe. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségü­kért, az idegen uralom alóli felsza­badulásukért vívott harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagy­ni ezt. A földkerekség lakossága körülbe­lül 2 milliárd 400 millió emberből áll. A föld lakosságának több mint | a fele Ázsia területén él. Ázsia la- f kosságának túlnyomó többsége azon­ban még a XX. század elején is vagy gyarmati helyzetben, vagy fél­gyarmati és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások történtek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő for­dulat történt az Oroszországban 1917- ben végbement szocialista forrada­lom óta, azóta, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely szakított a cáriz­mus imperialista politikájával és a más országokkal való kapcsolatait ezen országok nemzeti szabadságá­nak és függetlenségének elismerése alapján alakította ki. Az Ázsiában lefolyt alapvető poli­tikai változások mindenekelőtt leg­inkább a több mint 500 millió lakos­ságú Kínában tükröződnek vissza. Amióta megalakult a Kínai Népköz- társaság, itt is létrejöttek a népi de­mokratikus rendszer szilárd alapjai. Ki tagadhatja továbbá, hogy a tör­ténelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amelynek la­kossága több mint 300 millió. Különösen foglalkozni kell Kína kérdésével, amely különleges hely­zetet tölt be a nemzetközi ügyek te­rén — hangsúlyozta V. M. Molotov. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között szilárd baráti kapcsolatok jöttek létre. Az is ismeretes, hogy sok más állam csak azért nem létesített normális kapcsolatokat a Kínai Népköztársa­sággal, mert ezt kívülről minden esz­közzel akadályozzák. Ami az Amerikai Egyesült Államo­kat illeti, ennek az országnak a kor­mánya nyílt agresszív politikát foly­tat a Kínai Népköztársasággal szem­ben. Ez az Egyesült Államok részé­ről folytatott agresszív politika egy­úttal rányomja bélyegét az egész mai ázsiai helyzetre is. Amióta a kínai nép elűzte országa területéről Csang Kai-sek csődbeke­rült klikkjét, amely nem a kínai nép szükségleteit tartotta szem előtt, ha­nem a külföldi tőke egyszerű kiszol­gálója volt és amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, az egyik agresz- sziós lépést a másik után követik el a Kínai Népköztársaság ellen. A fő felelősség ezért az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli. Az utóbbi időben az indokínai báb­kormányok védelmének ürügyével terveket szőnek egy délkeletázsiai katonai szövetség megteremtésére, jóllehet ebben a katonai szövetség­ben nem szándékozik részt venni egyetlen olyan ázsiai állam sem, amely ad magára. Mialatt igen nagy események tör­téntek, amelyek az ázsiai országok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szo­ciális újjászületésének kezdetét je­lentik új, demokratikus alapokon, amelyek összhangban állnak a hala­dás és a demokrácia fejlődésének je­lenlegi szakaszával, bizonyos amerikai körök görcsö­sen ragaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rend­szer fenntartásához. Az Egyesült Államok ellenséges po­litikája a Kínai Népköztársasággal I szemben a legnegatívabb módon hat ! ki az időszerű ázsiai problémák meg­oldására. Az Egyesült Államok külügymi­niszterének az ázsiai helyzet kérdé­sével kapcsolatos legutóbbi kijelen­tései arról tanúskodnak, milyen erős még bizonyos körökben a hajlam a régi iránt, ami már túlélte magát, milyen erős még mindig a vonzódás az imperializmus idej étmúlta gyar­mati politikájához. Április 16-án az amerikai lapok közölték az amerikai külügyminisz­ter egyik nyilatkozatát, amelyben a Kínai Népköztársaság megalakulá­sát — ami, mint ismeretes, a kínai nép önkéntes akarata alapján tör­tént — »nagy katasztrófának« mond­ja, amely »a kínai szárazföld elvesz­tését jelenti«. Az amerikai államférfi idézett nyi­latkozata egyetlen szót sem tartal­maz Kína, Délkelet-Ázsia és a csen­desóceáni szigetek népeinek nemzeti érdekeiről és jogairól. Ehelyett az a nyilatkozat világosan kifejezésre jut­tatja azt a törekvést, hogy minden eszközzel megakadályozzák a nagy kínai nép és a többi ázsiai nép átté­rését a régi gyarmati és félgyarmati életről egy új, szabad életre, új, de­mokratikus rendszerre. A genfi értekezlet lehetővé teszi — hangsúlyozta ezután V. M. Molotov — hogy minden oldalról megismer­kedjünk azokkal az ázsiai problé­mákkal, amelyeket jelenleg a leg­időszerűbbnek tartanak. Itt most le­hetőségünk van arra, hogy meghall­gassuk a különböző nézeteket és esz­mecsere alapján olyan megoldást ta­láljunk a felmerülő kérdésekre, mely megfelel az érintett országok érde­keinek és egyúttal a haladás és a bé­ke megszilárdítása érdekednek. Ha így kezeljük például a koreai kér­dést, ez sokban elősegítheti az egy­séges és független, demokratikus Ko­rea megteremtése kérdésének békés úton való megoldását, elősegítheti a koreai kérdés valóban békés rende­zését. A genfi értekezlet el fogja ezt ér­ni, ha abból az elvből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügyeiket s hogy ez mindenekelőtt saját dolguk. A jelenlegi értekezlet feladatainak ilyen értelmezése a legnagyobb mér­tékben összhangban állna az ázsiai népek szabadságának és nemzeti fel- emelkedésének érdekeivel és egyút­tal az ázsiai béke megszilárdításá­nak és az egyetemes békének érde­keivel is. Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság küldöttségének vezetője kifeje­zésre juttatta itt azt a gondolatot, hogy kívánatos az ázsiai országok egyesült erőfeszítése az ázsiai béke biztosítása szempontjából. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja ezt a véleményt. A szovjet küldöttségnek az a vé­leménye — mondotta végül V. M. Molotov — hogy azok a javaslatok, amelyeket Nam ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere terjesztett elő, alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy megfelelő határozatokat hozhassunk Korea kér­désében. Ezek a javaslatok megfelel­nek a koreai nép nemzeti törekvésé­nek, hogy helyreálljon hazájának egysége és összhangban vannak a népek közötti béke megszilárdításá­val. Peking (Uj-Kína). A Kína-Tibet! körzete és India közötti kereske' delem és kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény alá­írása alkalmából Csou En-laj csü­törtökön üdvözlő táviratot inté­zett Nehru indiai miniszterelnök­höz. A távirat hangsúlyozza: Ez az egyezmény — amely egy­más területi integritásának és szu­verenitásának kölcsönös tisztelet­ben tartása, a kölcsönös megnem- támadás, az egymás belügyeibe való kölcsönös benemavatkozás, ! az egyenlőség és a kölcsönös elő­nyök, valamint a békés egymás mellett élés elvein nyugszik — új alapokra helyezte országaink kap* csolatait Kína-Tibet körzetében. Ennek az egyezménynek megköté­se ékesszólóan bizonyítja azt a tényt is, hogy méltányosan rendez­ni lehet bármilyen nemzetközi kérdést mindaddig, amíg a nem­zetek a fent említett elvekhez tartják magukat és a tárgyalások útját járják,­Tibetre vonatkozó egyezményt írtak alá Pekingben Peking (Uj-Kína). 1953 decem­ber 31 és 1954 április 29 között a Kínai Népköztársaság kormá" nyának küldöttsége és az Indiai Köztársaság kormányának kül­döttsége tárgyalásokat folytatott Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról Kína-Tibet körzeté­nek kérdésében. A tárgyalásokról Pekingben ki­adott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság Közpon­ti Népi Kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy előmoz_ dítsák a Kína-Tibet körzete és In­dia közötti kereskedelmet és kul­turális kapcsolatokat, valamint, hogy megkönnyítsék a két ország népei közötti zarándokolást és uta­zást — elhatározta, hogy egyez" ményt köt az alábbi elvek alap­ján: Egymás területi integritásának és szuverénitásának kölcsönös tiszte­letben tartása; kölcsönös megnemtámadás; kölcsönös benemavatkozás egy­más belügyeibe; egyenlőség és kölcsönös előnyök; békés egymás mellett élés. A fenti elvek alapján a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köz­társaság egyezményt kötött Kína- Tibet körzete és India közötti ke­reskedelemről és kapcsolatokról. A hatodik cikkely kimondja: Az egyezmény aláírásával egy­idejűleg az alábbi tartalmú jegy­zékváltás történt Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes és N, Raghavan nagykövet között. India kormánya örömest vissza­vonja Kína'Tibet körzetében lévő katonai kísérő alakulatait és tel­jes felszerelésükkel átadja Kína kormányának az összes pihenőhá­zakat, posta, távirda és távbeszélő szolgálatokat, amelyek Kína-Tibet körzetében India kormányának birtokában vannak. A két fél Pe­kingben további tárgyalásokat folytat az ezzel kapcsolatos gya­korlati intézkedésekről, valamint más kérdésekről, mint a két fél kereskedelmi ügynökségeinek és kereskedőinek elszállásolása, ál­landó jellegű kereskedelmi ügy­nökségek létesítése a két kormány által, a kereskedők és zarándokok utazásának és normális kereske­delem folytatásának kérdései. 1 nyugi' sajtó főtémája a genfi értekezlet Imái napja után: Csou En-laj beszéde és a nyugati tábor ellentétei (MTI). Csütörtökön reggel a nyugati lapok első helyen Csou En-laj-nak, a Kínai Népköztársa­ság külügyminiszterének felszóla" lásával foglalkoztak. Jean Allary, az AFP genfi tudó­sítója azt írta, hogy,, a szerdai nap legfeltűnőbb eseménye Csou En-laj megjelenése volt a nemzet­közi politika színterén“, majd ké­sőbb annak beismerésére kénysze­rült, hogy „a tervek szerint a harmadik ülés legfontosabb szóno­ka John Foster Dulles lett volna, de a kiemelkedő esemény Csou En-laj felszólalása volt.“ Az angol lapok nem hallgathat­ták el afölötti aggodalmukat, hogy a Kínai Népköztársaság reális nagyhatalom és az ázsiai népek előtt hatalmas vonzóereje van, sőt hivatalos ázsiai kormánykörök is vezető távolkeleti tényezőnek te­kintik. Ez érződik a „News Chronicle“ cikkéből, amely utal Csou En-laj "nak azokra a szavai­ra, hogy „az ázsiai országoknak tanácskoznak kell egymással, kölcsönös kötelezettségeket kell vállalniok és kölcsönös erőfeszíté­seket kell tenniök a béke megszi­lárdítása és az ázsiai biztonság fenntartása érdekében“. A másik kérdés a harmadik nap után, ami különösen behatóan fog_ lalkoztatja nemcsak a sajtót, ha­nem a nyugati politikai köröket is, az Egyesült Államok és nyugat» európai partnerei között tapasztal­ható ellentét. Jellemző erre a nyu­gati hírügynökségnek az a híre, amely beszámol Radford tenger­nagynak Eisenhower elnöknél tett szerdai látogatásáról. Radford az elmúlt napokban váratlanul ta" nácskozott francia és angol kor­mány-, valamint katonai körök­kel. E tárgyalások témája a „tá­volkeleti NATO“ megteremtése volt. Mint ismeretes, Radford Lon­donban negatív választ kapottj Az amerikai vezérkari főnökök egye­sített bizottságának elnöke európai megbeszéléseiről számolt be szer­dán az Egyesült Államok elnöké­nek, de — mint a hírügynökségek megjegyzik — „mellékbejáraton érkezett a Fehér Házba és ugyan­ott távozott is“, hogy ne találkoz' zék az újságírókkal és ne kelljen válaszolnia esetleg kellemetlen kérdéseikre. A nyugati hatalmak közötti né­zeteltérésre jellemző az is, hogy amióta csak Genfben tartózkod­nak, küldöttségeik minden nap tartanak tanácskozást az „egység megszilárdítására1 ‘. Igen jellemző a nyugati kapcso. latokra Maurice Duvergernek a „Le Monde“-ban megjelent cikke. Duverger azt írja: „szükséges len­ne, hogy a nyugati hatalmak a genfi értekezleten a távolkeleti kérdésekben egységes politikát követnének. Természetes csak ak­kor, ha észszerű politikáról van szó, mert még mindig jobb a né­zeteltérés, mintha egyetértés van, de bolondságokat követnek el.“ Duverger kiemeli, hogy „az Egye­sült Államok diplomáciájához való igazodás rosszabb lenne, mint a jelenlegi nézeteltérés.“ Ned Russel, a „New York He* raid Tribune“ cikkírója azt írja egy cikkében, hogy „a genfi érte­kezleten legalább négy olyan fon­tos vitás kérdés van, amelyben a nyugati hartalmak nem értenek egyet.“ Russel szerint az első el­lentét akörül van, hogy „milyen széles legyen az indokínai tüzet- szüntess-re vagy politikai rende­zésre irányuló tárgyalások tere. A másik három ellentét „a kommu­nista Kína kormánya elismerésé­nek kérdése, a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kérdése, va" 1 amint a hidrogénbombával kap­csolatos szövetségi politika kérdé­se.“ Russel egy másik cikkében azt a gondolatot fejti ki, hogy „Euró­pában mindinkább kételkednek az Egyesült Államok vezetőképes­ségében.“ Párizs (TASZSZ). Párizsban április 29-én nyilatkozatot írtak alá, amely rendezi Franciaország és a Bao-Daj- féle bábállam viszonyát. A nyilatko­zat kimondja, hogy a felek elhatá­rozták: »két alapvető szerződés ke­retében rendezik kapcsolataikat«. Az egyik szerződés elismeri a baodajis- ta Vietnam »függetlenségét« és »szu­verenitását«. A másik szerződés ér­telmében Bao-Daj Vietnamja a Fran­cia Unió tagállama marad. Párizsi újságíró körökben a nyi­latkozat közzétételét azzal hozzák összefüggésbe, hogy az amerikaiak kísérleteket tesznek az indokínai há­ború kiszélesítésére. Az utóbbi idő­ben, azokkal a hírekkel kapcsolat­ban, hogy Franciaország az indokínai expediciós hadtestnek nyújtott kato­nai segítség fokozását kérte az Egye­sült Államoktól, rámutattak, hogy az Egyesült Államok a »segítség« felté­teléül a baodajista és a többi báb­rendszer »függetlenségének kinyilat­koztatását« kötötte ki. A Bao-Daj-rendszernek adott „függetlenség" CSOU EN-LAJ ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA NEHRUHOZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom