Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen május elseje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje! A somogyszentpáli pártszervezet tag- és tagjelöltfelvételi munkájáról Az önköltségcsökkentés és a termelékenység növelése az életszínvonal emelésének forrása A TAG- ÉS TAGJELÖLTFEL- VÉTEL a párt életének, a párt építésének egyik legjelentősebb ré­sze. Pártszervezeteinknek elsősor­ban a tag- és tagjelöltfelvételen keresztül kell biztosítaniok a párt élcsapat jellegét, a párttagság nö­vekedésének, összetételének helyes alakulását. Éppen ezért a tag- és tagj elöltf elvétel felelősségtelj es munkát követel pártszervezeteink' tői és pártbizottságainktól. A Ma­gyar Dolgozók Pártjának, mint a munkásosztály élcsapatának sorai­ba csak a dolgozó nép legjobbjait lehet felvenni. A pártot elsősor­ban az üzemi dolgozók, dolgozó parasztok és népi demokráciánk építésében kitűnt értelmiségiek legjobbjaival kell erősíteni. Falusi pártszervezeteink előtt hatalmas feladatok állanak a me­zőgazdasági termelés növelése, a párt- és kormányhatározatok me­zőgazdaságra vonatkozó , részének végrehajtásában. Ezeket a felada­tokat csak akkor tudják sikeresen megoldani, ha új harcosokkal, munkában, az állam iránti kötele­zettségek teljesítésében élenjáró dolgozó-parasztokkal erősítik pár­tunkat, falusi alapszervezeteinket. A tag- és tagjelöltfelvételi mun­kában a párt október 3l-i hatá­rozata óta nagy javulás mutatko­zik a somogyszentpáli pártszerve­zetnél. A községi pártszervezet újjáválasztott vezetősége nagy gondot fordít az alapszervezet tag­létszámának növelésére, összetéte­lének javítására. A tag- és tagje­löltfelvételi munkát a pártépítés egyik legfontosabb feladatának te' kintik. Az alapszervezet erejének, harckészségének növelését a tagok nevelése, aktivizálása mellett — a tag- és tagjelöltfelvételen keresz­tül tudjuk a legjobban biztosíta­ni — mondja Androsits József elvtárs, a pártszervezet vezetőségi tagja. A pártszervezet vezetőségi Somogyacsáról jutott el a hang •Andocsra: »Ha most nem adjátok be a kilépési nyilatkozatot, az ősszel már későn lesz«. Két lábon jött ez a hír a Sztálin tsz-be, a somogyacsai felbomlott tsz elnökének, Cser Jó­zsefnek a lábán, ö dugta a bogarat a szorgalmasan dolgozó tsz-tagok fülé­be. Azt gondolta, ha már az ő tsz-ük felbomlott — az ő hibájából is — azok a tagok, akik tsz mellett vol­tak, ne vethessék szemére, hogy lám csak, az andocsiak milyen szépen boldogulnak; hadd legyen már ott is baj. És nem is akárkiket akart rá­venni a kilépésre. A tsz legszorgal­masabb tagjait — akik jó munká­jukkal már kiérdemelték a szövet­kezeti tag megbecsült címét, az egész tagság szeretetét — igyekezett megtéveszteni. Biró István, Müller János fogato- sok a legszorgalmasabb tagok közé tartoznak, szép jövedelem is jutott nekik az ősszel. Müller János rádiót vett, megelégedett volt a jövedelem­mel, Biró Istvánnal együtt mégis 'be­adta a kilépési nyilatkozatot. Tóth György tehéngondozó ás kiválóan végzi munkáját. Nem kis része van abban, hogy a tsz tejbeadásán felül 300—400 liter szabad tejet elad. Nem is akar ő nagyon kilépni, de »hátha kevés lesz a jövedelem és ki tudja, mi lesz az őszig« — mondja. Azok, akik beadták a kilépési nyilatkoza­tot, mind így gondolkoznak. »Bizto­sítani« akarják magukat: hátha »így«, hátha »úgy« lesz, s ők nehogy rosszul járjanak. Nem szűnt meg tehát az ellen­ség támadása a tsz ellen Andocson sem. A kulákoknak, a tsz minden rendű-rangú ellenségeinek nem tet­szik, hogy szépül, gazdagodik a kö­zös gazdálkodás nyomán a Sztálin tsz tagjainak élete. A nehézségeket felnagyítják, az eredményeket kiseb­bíteni akarják. A Sztálin tsz kommunistái, öntu­datos tagjai már megtanulták, hogy az ellenség kezét kell keresniök min­dig, amikor valami megzavarja a tagság jó hangulatát. Az ellenség cél­ja nyugtalanság, bizonytalanság kel­ülésein mebeszéljük, hogy kik azok a becsületes dolgozó parasz­tok, akik munkájukkal, derekas helytállásukkal kiérdemelték, hogy pártunk tagjai lehessenek. Az alapszervezet vezetőségi tag­jai rendszeresen beszélgetnek ezekkel a dolgozó parasztokkal, meglátogatják őket otthonukban, segítséget nyújtanak nekik egyéni problémáik elintézéséhez. Az egyé­ni beszélgetések mellett meghívják őket gyűlésekre, a pártszervezet rendezvényeire, és megbízzák őket kisebb-nagyobb feladatok végre­hajtásával. Bevonják őket a nép­nevelőmunkába is. A pártvezetősé­gi tagok mellett az egyszerű párt" tagok is sokat foglalkoznak azok­kal a dolgozókkal, akiket fel akar­nak venni az alapszervezet tagjai sorába. Nagyon helyes módszer az, hogy a népnevelőmunkában a párttagok mellé egy-egy pártonkí. vüli dolgozó parasztot osztanak be. így a pártszervezet meggyőződ­het a népnevelőmunkában bevont dolgozó parasztok helytállásáról. A pártszervezet vezetősége a tagjelölt­felvétel előtt álló dolgozók család­jával is foglalkozik, megismerik az illető családi körülményeit és se­gítséget nyújtanak problémáik megoldásához. A LEGUTÓBBI TAGGYŰLÉ­SEN 2 becsületes dolgozó pa­raszttal erősítették pártszervezetü' két. Androvits Istvánnét jó terme­lő- és az asszonyok között végzett kiváló politikai nevelőmunkájáért vették fel a tagjelöltek sorába. Androvits elvtársnő már több mint 7 hónap óta végez népnevelő, munkát, segíti a pártszervezetet. A pártszervezettől kapott megbíza­tásokat minden esetben készsége­tése a tagok között, s ezzel igyekszik keseríteni életüket. A közös gazdál­kodás teljes győzelemrevitele nem könnyű feladat. Nem könnyű ez An­docson sem a Sztálin tsz hűséges tagjai számára. Kopácsi elvtársnak, a tsz párttitkárának, Hegedűs Jó­zsefnek, idős Széles Istvánnak, Cser Józsefnének és a tsz többi szilárd tag­jának állandóan harcolni ok kell az ellenség ellen, a közös vagyon meg­védéséért. Nem elég az sem, hogy az ered­mények 'beszélnek a tsz, a közös gaz­dálkodás mellett. Szépek az eredmé­nyek is, van mivel dicsekedniök a Sztálin tsz tagjainak. Nincs adóssá­guk és már 10 forint előleget adtak munkaegységenként. 14 szerződéses és 4 szabad hízó gömbölyödik az ól­ban s aratás előtt ezek árából már újabb előleget osztanak. De hiába a szép eredmény, ha az emberek tu­datával baj van, ha az ellenség hang­ja megingatja a becsületes, szorgal­mas tsz-tagökat is. S itt egy kicsit mélyebben kell nézni a tsz életébe. A dolgozó paraszt magántulajdonosi gondolkozása nem szűnt meg azzal, hogy belépett a tsz-be. Visszahúzza még a saját föld, a saját gazdaság. Nem alakult még ki az elvtársi se­gítség sem teljes mértékben. Él még a kapitalista viszony maradványa az emberek között, amikor még a csa­ládokon belül is gyakran a viszály honolt; apa és fiú, testvér és testvér között nem volt békesség; az embe­rek viszonyát a pénz, a vagyon ha­tározta meg. A tsz-be belépő tagban is sokáig él az, hogy ő többet vitt be a közösbe, mint a szomszédja, hogy ő jobban dolgozik, mint a többiek. A tsz-be belépők tudatának fejlődése is hátramarad tényleges helyzetük mögött. Helyzetük szerint már nem egyénileg gazdálkodók, de tudatuk még a régi, magántulajdonosi tudat. S ez a magántulajdonnal kapcsolatos tudat gátolja a tsz megszilárdítását, ingatja meg a becsületes tsz-tagokat. II tsz megszilárdítása az inga­dozó tagok meggyőzése tehát komoly feladatot ró az andocsi Sztálin tsz kommunistáira, a közös gazdálkodás­sen végrehajtotta. A pártszervezet megbízásából létrehozta a község­ben az MNDSZ-szervezetet, amely jó munkát végez, beváltja hozzá­fűzött reményeket. A következő taggyűlés is ünnep lesz: öt terme­lésben, állam iránti kötelezettség teljesítésében kitűnt dolgozó pa­raszt kérte felvételét a párt tagjai sorába. Bogdán István 10 holdas élenjáró dolgozó paraszt jó népne' velőmunkájával,, paraszttársai mozgósításával vívta ki magának azt a nagy megtiszteltetést, hogy a következő taggyűlésen felveszik tagjelöltnek. Pál Lajos az ifjúság között végzett jó munkájával vált érdemessé arra, hogy a pártszer­vezet tagjelöltje legyen. A PÁRTSZERVEZET a tagság számbeli növelése mellett fordít­son nagyobb gondot a tagok és tagjelöltek nevelésére is. Neveljék szüntelenül a tagjelölteket, vonják be őket a pártmunkába, és mind­inkább követeljék meg tőlük a példamutató helytállást a terme­lésben, a párt iránti áldozatkész­ségben. A párttagjelöltek csak ak­kor váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, csak akkor válnak harcos, aktív párttagokká, ha a pártszervezet vezetősége állandóan foglalkozik velük, megbízza őket feladatokkal, segíti a feladatok végrehajtásában, megtanítja őket dolgozni, pártmunkát végezni. Fo­kozzák a politikai felvilágosító munkát a pártonkívüli dolgozó pa­rasztok között, hogy a legjobb dől' gozók, a termelésben élenjárók közül minél többen váljanak érde­messé arra, hogy pártunk tagjai legyenek. hoz hű tagokra. Elsősorban leplezzék le az ellenség tevékenységét, mutas­sák meg, mi az ellenség célja. E fel­adattal szorosan végezzék a nevelő- munkát. S a nevelést azzal kezdjék, hogy tisztázzák a párt politikáját. A tsz tagjainak mondják meg bátran, hogy előrenézzenek, lássák azt, hova akarunk eljutni. A párt júniusi ha­tározatának, a kormány programm- jának helyes megmagyarázása is le­gyen fontos feladatuk. A kollektív munka, az elvtársi segítségnyújtás szellemének kialakítása legyen a to­vábbi feladatuk. A tsz-tagok tudatá­nak megváltoztatásáért különöskép­pen a pártszervezetnek kell küzde­nie. A szocialista eszme hirdetőjévé, az emberek formálójává kell válnia. El kell mélyítenie a közös tulajdon megbecsülését, meg kell értetnie az egyéni és közös érdek összefüggéseit. Az elmúlt napokban már többen összetépték a kilépni akarók közül a kilépési nyilatkozatot. A többi inga­dozót is meg kell győzni, hogy az el­lenség, a kulákok malmára hajtja a vizet. Biró Istvánt, Tóth Györgyöt, Müller Jánost és a többi kilépni szándékozót meg kell nyugtatni, hogy a tsz-ben lesz jobb, hogy a közös gazdálkodás több jövedelmet, szebb életet biztosít, mint az egyéni. A párt, az állam segíti a tsz-tagok har­cát. Erről meggyőződhettek már a Sztálin tsz tagjai. Szocializmust épí­tő országunkban hős munkásosztá­lyunk minden segítséget megad, hogy felvirágoztassák tsz-üket. Feladat hárul most a tsz-et pat­ronáló Kaposvári Bőripari KTSZ kommunistáira is. A tsz megszilárdí­tását segítsék elő azzal, hogy üze­mük legjobb dolgozóját pártmunkára küldik a tsz-be. A politikai nevelő­munka, a kilépni szándékozók meg­győzése helytelen álláspontjukról — ez lehet ma a patronálok legfonto­sabb feladata. A tsz és a KTSZ kommunistáinak, a szövetkezethez hű tsz-tagok harca azt eredményezze, hogy az andocsi Sztálin tsz megyénk legjobb tsz-ei közé sorakozik fel. A megyei Pártoktatás Háza elő­adássorozata keretében a Kaposvári Textilművekben Róna Imre elvtárs előadást tartott: »Az önköltség, a termelékenység és az életszínvonal egyes összefüggései« címmel. Róna elvtárs előadása bevezető ré­szében rámutatott: a szocializmus gazdasági alaptörvénye — a dolgozók életszínvonalának gyorsabb és ál­landó növekedése — csak úgy való­sítható meg, ha egyre nagyobb mér­tékben látjuk el a lakosságot fogyasz­tási cikkekkel és emeljük a dolgozók reálbérét. Fontos tényezője ennek, hogy évről-évre rendszeresen csök­kenteni tudjuk a fogyasztási cikkek árát. A »termelj többet és olcsób­ban« jelszó nem új jelszó — mondta Róna elvtárs. — Az új szakaszban azonban megváltozik a jelentősége. Most e jelszó megvalósítása azt jelen­ti, hogy a munkások, a dolgozók nem évek múlva, hanem közvet­lenül érzik a termelésben elért eredményeiket, az anyagi és kul­turális szükségletek teljesebb, jobb kielégítésében. E cél eléréséhez azonban arra van szükség, hogy maradéktalanul végre­hajtsuk a Központi Vezetőség 1953 október 31-i határozatát, mely ki­mondja: »fokozott gondot kell fordí­tani az új helyzetben az önköltség csökkentésére s a termelékenység emelésére, mert ezek a szocialista felhalmozás és a nép életszínvonala emelésének döntő forrásai«. Róna elvtárs a továbbiakban az ön­költséget mint a termelés minőségi mutatószámát elemezte. Ha a válla­lati vezetők, műszakiak és munká­sok közös erőfeszítései nyomán ál­landóan csökken a termékek önkölt­sége, a vállalat dolgozói lényegesen több kulturális és szociális juttatás­ban részesülnek. A Kaposvári Textilművek ezt a nagyszerű feladatot nem jól végezte el, mert az 1954. I. negyedévre elő­írt önköltségcsökkentést, mely Ő.2 százalék volt, csak 1.5 százalékra tel­jesítette. A múlt évben magas volt a gyártmányegységre eső önköltség is. Ennek legfőbb oka az, hogy az üzem kapacitását nem használták ki teljes egészében. A kapitalista rend­szerben — folytatta Róna elvtárs a bérköltségeket főleg a munkabér leszorításával, a munkaidő meghosz- szabbításával stb. igyekeztek le­nyomni. A szocialista társadalomban, ahol a munkaerő nem áru többé, ép­pen ellenkezőleg, a nehéz munka- folyamatok gépesítésével tesszük könnyebbé a munkát, ugyanakkor az árak állandó csökkenése mellett is növekednek a munkabérek és egyéb járulékok. Az önköltséggel szorosan össze­függ termelékenység. A terme­lékenység állandó növekedése fontos tényező az életszínvonal emelkedésében. A munka termelékenységét sokféle módon lehet növelni. Gépesítéssel, a tudomány eredményeinek felhaszná­lásával, a munka helyes megszerve­zésével, munkaversennyel, szocialis­ta munkafegyelemmel stb. Jelenleg különösen azok a módszerek kerül­nek előtérbe, amelyek a munka ter­melékenységét újabb beruházások nélkül növelik: a munka jobb meg­szervezése, észszerűsítések stb. Mind­ezek a módszerek a munkások töme­ges kezdeményezéseit követelik meg. Ezen a téren a legfontosabb: az üze­mek vezetői tegyenek meg mindent a munkakörülmények megjavításá­ért, biztonságosabbá tételéért, a mun­kások kezdeményezéseinek betartá­sáért. A kormányprogramm célkitűzései magasabb követelményt vetnek fel, de új lehetőséget is biztosítanak. Ezek a lehetőségek azonban nem vál­nak valósággá, ha nem támasztja alá azokat a dolgozók millióinak tudatos cselekvése, az önköltségcsökkentés, továbbá a takarékosság különböző módszerei, a helyenként elburjánzott bürokrácia felszámolása, új techno­lógiai folyamatok bevezetése. Jelentős eredményt értünk el a múlt évhez viszonyítva a minőségi termelés terén, az I. negyedévi anyagkihasználásunkat azonban nem az előírt 91.8 százalékra, hanem mindössze 91.1 százalékra teljesítet­tük, ami ’kb. 111 ezer forint anyag­felhasználást jelentett. Az üzem tér» melésében ezt a lemaradást sürgősen ki kell javítani. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság életszínvo­nalának állandó és gyorsütemű növelése szorosan összefügg azok­nak a megtakarításoknak a nagy­ságával, amelyek az önköltség- csökkentés révén az állam költ­ségvetésében és a jövedelemben jelentkeznek. A kormányprogramm óta — amint azt Nagy Imre elvtárs parlamenti beszédében közölte — a bérből és fizetésből élők az árleszállítással 1200 millió forint, a parasztság pedig 490 millió forint megtakarításhoz jut. A reálbér, amint azt a legutóbbi hús < és zsír árának 10—15 százalékos csökkenése is bizonyítja, fokozottan emelkedik. Az életszínvonal állandó emelésé­nek biztosítása megköveteli, hogy a gazdasági és állami területen dolgozó kommunista funkcionáriusok komoly intézkedéseket hozzanak a takarékos- sági és önköltségcsökkentési tervek ihegvalósítására. Személyes példa- mutatással is arra kell nevelni a dolgozókat, hogy megszűnjék az e téren mutatkozó közömbösség és li­beralizmus — fejezte be előadását Róna Imre elvtárs. Az előadást vita követte, melynek során 14 elvtárs, műszaki és admi­nisztratív vezetők és üzemi dolgozók mondták el véleményüket, főként a saját üzemrészüket érintő kérdések­ről. Oberle Frigyes mechanikus, a re­zsiüzem önköltségéről beszélt. Leg­fontosabb teendőnek a gépek gondos kezelését és az esetleges hibák idő­ben történő kijavítását, szorgalmaz­ta. — Meg kell tanítani a dolgozó­kat a gépek szeretetére — mondta. Pőcze elvtárs, főkönyvelő az 1954. I. negyedévi 34 ezer kg-os lemaradás súlyosságáról beszélt. Elmondta azt is, hogy a szemétbe kerülő hulladék­anyag árából évente 4 gyűrűsfo­nógépet lehetne előállítani. Fontos feladatnak tartja a hulladék­anyag megtakarítását. ■ Csepreghy Győző elvtárs, a Textil­művek Kossuth-díjas főmérnöke a tervszerű megelőző karbantartásról beszélt. Felhívta a figyelmet a tar­talékalkatrészek biztosításának fon- I tosságára. Mint hiányosságot emlí­tette, hogy az üzemrészekre nincs pontos önköltségi terv, s javasolta ennek sürgős előírását. Vörös Zoltán munkaügyi előadó a bérfegyelem megszilárdítását köve­telte. Szabó József párttitkár elvtárs az önköltségcsökkentésről elmondta, hogy az nem új jelszó, azonban ezt elhanyagolták, nemtörődömség, laza­ság mutatkozott meg. Az adminisz­tratív és az üzemi dolgozóknak is közös és egységes feladata az ön­költségcsökkentésért harcolni, s ezen a területen legelsősorban a kommu­nistáknak kell élenjárniok, nekik kell példát mutatniok. Meg kell javítani és fokozni kell a termelés pártellen­őrzését — mondta — se téren az üzemi pártszervezetekre komoly fel­adat hárul. Az előadás, de főként az azt kö­vető vita megmutatta, hogy a Ka­posvári Textilművek dolgozói meg­értették: ha többet, jobbat és olcsób­ban termelnek, ezzel a saját maguk, családjuk és az egész nép életszín­vonala állandó emelkedését segítik elő. Az üzem vezetősége, valamint a pártvezetőség fokozottabban vegye figyelembe a dolgozók véleményét, javaslatait, s azokat használja is fel munkájában. Számolják fel az e té­ren mutatkozó nemtörődömséget, esetleges lazaságokat. Karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit, kísér­jék figyelemmel észszerű újító ja­vaslataik megvalósulását, vonják be a fizikai munkásokat az üzemveze­tés és ellenőrzés munkáiba. Ha az üzem vezetői és dolgozói közös aka­rattal, egymás kölcsönös támogatá­sával végzik munkájukat, akkor az MDP III. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukat teljesíteni tudják és valóban méltókká válnak dolgozó népünk bizalmára, elismerésére. Vass József, Megyei Pártoktatás Háza vezetője. A kilépni akarók ügye az andocsi Sztálin tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom