Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-22 / 95. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 április 32. AZ ORSZÁGOS BEKETANÁCS ÜLÉSE Az Országos Béketanács szerdán délután kibővített ülést tartott az Országház épületében. Az ülésen a Béke-Világtanács Irodájának leg­utóbbi bécsi ülésén kiadott okmá­nyok alapján megvitatták a nemzet­közi politika legfontosabb időszerű kérdéseit. Az üléSen megjelentek az Országos Béketanács tagjai, a poli­tikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége, az egy­házak képviselői, Kossuth-díjas írók, művészek, sztahanovisták, a terme­lésben kitűnt dolgozó parasztok. Je­len volt soraikban Lukács György Kossuth-díjas akadémikus és Péter János református püspök, a Béke-Vi- lágtanács tagjai, Mihályfi Ernő nép­művelési miniszterhelyettes, az Or­szágos Béketanács alelnöke, Senke Valéria, az Országos Béketanács tit­kára, Szabó István altábornagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, Czapik Gyula egri érsek, Bereczky Albert református püspök, Vető Lajos és Dezséry László evangélikus püspö­kök, Jánossy Lajos, Németh Gyula, Pais Dezső Kossuth-díjas akadé­mikusok, Veres Péter, Illyés Gyula Kossuth-díjas írók, Csók István, Kis- faludi-Strobl Zsigmond, Vedres Márk, Mészáros Ági, Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művészek, Pór Bertalan Kossuth-díjas' érdemes mű­vész, Rózsahegyi Kálmán színmű­vész, Taj-kov András, Deák János, Szőczey Sándor Kossuth-díjas szta­hanovisták, Hostyánszky József ten- gelici Kossuth-díjas termelőszövetke­zeti elnök, Andriska Jánosné kiskő­rösi dolgozó parasztasszony. Jelen volt az ülésen az Országos Béketanács vendégeként Zekeria Szertel török újságíró, a Béke-Világ­tanács tagja, valamint Guilelme Óvandó Ariola guatemalai parla­menti képviselő és Mario Antonio, a guatemalai békebizottság tagja. Az ülést Nánási László, az Or­szágos Béketanács alelnöke nyitotta meg, majd Parragi György ország- gyűlési képviselő, Kossuth-díjas új­ságíró, az Országos Béketanács El­nökségének tagja tartott beszámolót. Parragi György beszéde Parragi György, az Országos Béketanács ülésén mondott beszé­dében egyebek közt ezeket mon­dotta : Az Országos Béketanács mari ülése olyan időpontban ült össze, amelyben nagy reménységek élte­tik, de ugyanakkor nagy veszélyek is fenyegetik az egész emberisé" get. A reménységeknek és a veszé­lyeknek reális felismerése, latba- vetése, mérlegelése egyik fontos feladata mai ülésünknek. Minden magyar békeharcosnak, aki állan­dóan és cselekvőleg vesz részt bé­kemozgalmunkban, most az a leg­fontosabb kötelessége, hogy né­pünket felvilágosítsa a világpoliti­ka mai helyzetéről, kilátásairól, a béke és a háború erői között fo­lyamatban lévő sorsdöntő mérkő­zésről. Parragi György ezután azzal a hatalmas méretű ellenállással fog" lalkozott, amely az amerikai hábo­rús tervekkel, a német militariz- mus újjáélesztésével szemben egész Európában megnyilvánul. Kétségtelen, hogy ennek az új európai ellenállásnak, amelyet joggal nevezhetünk a szabadságszerető európai né­pek tavaszi viharának, a nem­zetközi békemozgalom adott szárnyat, lendületet és erőt — mondotta. — A betolakodott amerikai imperializmussal, a né­met militarizmus feltámasztásával, Nyugat-Európának beláthatatlan időre szóló amerikai megszállásá­val és az európai egységnek mes­terséges szétszakításával szembe­forduló európai ellenállásnak új erőt, elszántságot és hatalmas táv" latokat kölcsönzött a berlini érte­kezleten Molotov szovjet külügy­miniszter javaslata az összeurópai kollektív biztonsági szerződés meg­kötéséről. Ez a javaslat még nagyobb vo­nalú, még átfogóbb formát öltött a szovjet kormánynak a három nagyhatalomhoz intézett március 31-i jegyzékében. A Béke-Világtanács Irodájának március 28—-30-i bécsi üléséről Európa népeihez intézett felhívás az európai népek szívének legfor­róbb és legőszintébb érzéseit tol­mácsolja akkor, amidőn többek között ezeket írja:-,Az európai védelmi közösség halálos veszedelem Európa minden lakosára. Ez a vészé" delem lerombolással fenyeget minden otthont. . Nem természetes-e, nem a leg- ; mélyebb életösztönnek megnyilat- < kozása-e, ha minden európai em­ber, akár keleten, akár nyugaton él és iszonyattal fordul el a jövő- | nek egy olyan képétől, amelyben elpusztulnának a kis családi, ott­honok, éppúgy, mint az építészek­nek csodálatos remekei, halálme­zőkké alakulnának át a kenyeret, 1 gyümölcsöt termő földek, dómból- ' dalak. , Az európai népeknek közös ér­dekük, hogy közösen védekezze- f nek az Európát fenyegető halálos j veszélyek, a német militarizmus | feltámasztása, a náci barbárizmus i visszatérése, a bonni és párizsi há- i borús szerződések ratifikálása, az úgynevezett „európai védelmi kö­zösség“ megteremtése ellen. De közös életérdekük az is, hogy meg­szerezzék Európa békéjének meg­szilárdítását, az európai népeknek békés együttműködését, kis és nagy népek nemzeti függetlensé­gének tiszteletben tartását. Ennek a legegyenesebb, legbiz­tosabb útja az európai kollektív biztonságról szóló szovjet javasla­toknak megtárgyalása és megváló" sítása. Minden becsületes magyar ha­zafi a legnagyobb megelége­déssel fogadta a Magyar Nép- köztársaság kormányának március 21-i nyilatkozatát, amelyben- csatlakozik a szov­jet javaslatokhoz. A békemozgalomnak ebben az időszakában a legfontosabb fel­adata, hogy megerősítsen minden embert békeakaratában. A magyar békemozgalomnak is ki kell vennie részét az európai kollektív biztonság megvalósításá­ért elindított óriási jelentőségű küzdelemben. Ez a magyar béke­mozgalomnak is ez idő szerinti legfontosabb feladata. A berlini külügyminiszteri érte­kezlet egyik legnagyobb eredmé­nye, hogy igazolta a budapesti felhívás kezdő mondatát: „Nagy reménység született“ és főleg az, hogy sikerült megvalósítani e fel­hívás követelését, a nemzetközi feszültség tárgyalások útján törté­nő enyhítését. A tárgyalások szellemének nagy győzelme volt a berlini külügymi­niszteri értekezlet és ennek az érte­kezletnek ugyancsak ebben a szel­lemben történt legkonkrétabb és legnagyobb eredménye az április 26-i genfi nemzetközi konferencia össze- ülése. Az összehívás jelentősége nemcsak abban áll, hogy mr Dulles kénytelen egy asztalhoz leülni a ha­talmas Kínai Népköztársaság ötszáz milliós népének és kormányának képviselőivel, s ezze' maga kényte* len bebizonyítani annak az afrikai közmondásnak az igazságát, hogy az ember a tenyerével nem takarhatja el a felkelő napot. A másik óriási jelentősége a genfi konfe­renciának abban áll, hogy ezúttal elsőízben ülnek le, mint egyen­rangú felek a hosszú időn át el­nyomott, a gyarmatosítók által kizsákmányolt népek képviselői a gőgös gyarmati urakkal. Az amerikai külügyminiszter, az amerikai monopolkapitalizmus feke- tepéterje, hogy várható erkölcsi ve­reségét, az imperialista elvek zá- tonyrafutását már előre szépíthesse, elkezdte elméletben és gyakorlatban egyaránt az amerikai atomdiplomá­cia eddigi legnagyobb hadműveletét, az indokínai háború kiterjesztésére és a hidrogénbombarobbantási kísér­letekkel párosult atomzsarolásra vo­natkozó mesterkedéseit. Egyelőre az amerikai imperializmus mephistoja által kínált véres alkut a francia és az angol kormány nem merte saját népe vérével aláírni. Dulles azonban folytatja a genfi konferencia felrob­bantására irányuló aknamunkáját. A francia és a brit békeharcosok együttes fellépése akadályozta meg, hogy az indokínai háború kiterjesz­tésére vonatkozó washingtoni tervet, különösen a Kínai Népköztársaság­hoz intézendő közös ultimátum ja­vaslatát nem sikerült megvalósítani. Amíg Dulles úrnak és Nixen ame­rikai alelnöknek az indokínai há­ború kiterjesztésére irányuló tervei a genfi konferenciát már eleve ku­darcra szeretnék ítélni, addig az amerikai atomdiplomácia az atomzsarolásnak minden eddigi­nél agresszívebb és kihívóbb ma­nővereit valósította meg közvet­lenül a. genfi tárgyalások előtt a csendesóceáni Marshall-szigete- ken. Az amerikai atomdiplomácia és az amerikai hidrogénbomba lelkiisme­retlen mániákusai azonban, eddigi legnagyobb diplomáciai és1 erkölcsi vereségüket szenvedték el hidrogén­bombarobbantási kísérleteik által. Nemcsak a japán nép, nemcsak a hindu nép, nemcsak Ázsia összes népei, de a világ minden tisztességes embere felháborodással ítélte el, gyű­lölettel nézte ezeket az amerikai atomzsarolási manővereket. A stockholmi felhívás követelése most erejében megsokszorozódott az egész világon. Ma már a világ min­den részében ,a legkülönbözőbb po­litikai világnézetű emberek száz­milliói teszik magukévá ezt a köve­telést a római pápa húsvéti üzeneté­től kezdve a német protestáns lelké­szekig. Az emberiség tiszta lelkiismere­tének hangja nyilatkozik meg most világszerte. Befejezésül egy kis hírt akarok idézni a mai lapokból. Abból az al­kalomból, hogy öt éve ült össze Pá­rizsban és Prágában a béke híveinek világkongresszusa, a Hortobágyon 2 holdnyi területen békeligetet ültet­tek. Nem is a hírnek ez a tartalma ka­pott meg, hanem az, hogy a békeli­getben a hortobágyi puszta erdő­mérnöke, a 75 éves László János mérte ki a csemeték helyét. íme a különbség köztünk, a béke reménységében élő emberek, a békét szerető emberek és a hidrogénbom­ba árnyékában élő önkéntes öngyil­kosjelöltek és szellemi páriák kö­zött. Nálunk a 75 éves és 80 éves emberek is fákat ültetnek, mert hisz­nek az élet győzelmében, ott pedig az ifjak is elsorvadnak, elveszítik hi­tüket a hidrogénbomba, árnyékában, az életben. A magyar békemozgalom- nák feladata, hogy hirdesse az élet örömhimnuszát, a békének győzel­mét — fejezte be előadását Parragi György. Parragi György beszámolója után Sőtér István Kossuth-díjas irodalom- történész, az irodalomtudományok doktora szólalt fel. A francia iroda­lomból vett példákkal jellemezte a francia értelmiség válságát. Jánossy Lajos Kossuth-díjas aka­démikus felszólalásában leszögezte: a hidrogénbomba pusztító hatásáról Amerikában is sokat, beszélnek. Ép­pen ezért meg van a lehetősége an­nak, hogy Amerikában is indítsanak olyan mozgalmat, amely az imperia­listákat e pusztító fegyverek gyártá­sának beszüntetésére kényszeríti. A békemozgalomnak most az a feladata, hogy azokat az erőket, amelyek a hitlrogénbomba ellen fellépnek, összefogja a tömeg- pusztító fegyverek eltiltása elle­ni harcra. Ezután dr. Czapik Gyula érsek, az Országos Béketanács tagja szólalt fel. A leniniznms nagy eszméi élnek a szovjet emberek tetteiben írta: M. Jakovlev | ENIN NEVÉT írják zászló: jukra az egész világ dolgozói a békéért^ a demokráciáért, a szo­cializmusért, a boldog jövőért folyó harcban. Lenin alapította és nevelte a kommunisták pártját, a forradal­mi marxisták nagy pártját, a dolgo­zó nép harcos élcsapatát. Lenin esz­méitől áthatva a Szovjetunió dolgo­zói a kommunista párt vezetésével felépítették a szocialista társadal­mat. A szovjet nép Lenin útmutatásai«, követve sikeresen valósította meg a szocialista iparosítás, a mezőgazda­ság kollektivizálásának tervét, s az egykor gazdaságilag elmaradt Orosz­országot élenjáró hatalmas szocia­lista állammá tette. A kommunista párt és a szovjet kormány, Lenin végakaratát teljesítve, messzeme­nően fejleszti a nehézipart, a Szov­jetunió békés gazdaságának alapját. A kommunista párt és a szovjet kormány tevékenységének legmaga­sabb törvénye a nép anyagi jólété­ről, a szocialista társadalom ^állam­polgárainak állandóan növekvő anya­gi és kulturális szükségletei kielégí­téséről való gondoskodás. A Szovjet­unióban egyre újabb gyárak, üze­mek, erőművek, vasútvonalak épül­nek, a mezőgazdaság egyre újabb gépekkel gazdagszik. Mindez azért történik, hogy a munkások, kolhoz- parasztok, az értelmiség, az összes szakemberek minél jobban éljenek, anyagi és kulturális színvonaluk ál­landóan emelkedjék. E hatalmas iparra támaszkodva a szovjet állam most megvalósítja a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztésének gyors- ütemű programmját, hogy az elkö­vetkező két-három év folyamán az ország lakosságát fokozottan ellás­sák élelmiszerrel és iparcikkekkel. * * » A NAGY LENIN rámutatott, hogy a szovjet állam megszi­lárdulásának és a kommunizmus fel­építésének egyik legfontosabb felté­tele a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetsége. 1917-ben a szovjetek összoroszor- szági kongresszusa elfogadta a föld­ről szóló dekrétumot, amelynek ér­telmében az egész föld össznépi tu­lajdonba ment át, a földet átadták használatra a parasztságnak, azaz azoknak, akik a földet megművelik. A föld nacionalizálása megteremtet­te egyik előfeltételét a szovjet ha­talom megszilárdításának, s annak, hogy a dolgozó parasztság a szovjet hatalom köré tömörüljön a szocia­lizmus felépítésére. A szocializmus építésének évei folyamán a munkás- osztály és a parasztság szövetsége állandóan szilárdult. A kommunista párt és a szovjet kormány Lenin útmutatásait követve ma is állandóan szilárdítja a mun­kásosztály és a parasztság szövetsé­gét. A szocialista mezőgazdaság to­vábbi gyorsütemű fejlesztésében az egész szovjet .nép lelkesen részt vesz. Csupán 1953 negyedik negyedévében a szocialista ipar mintegy 42 ezer traktort, több mint, 11 ezer gabona- kombájnt, több mint 22 ezer trak- torvontatású vetőgépet, sokezer trak- torvontatású szénakaszálógépet és más kitűnő gépet adott a mezőgaz­daságnak. A gazdaság fejlődésével állandóan emelkedik a parasztság jö­vedelme. 1953-ban például több mint 13 milliárd rubellel- növekedett a kolhozok és kolhozparasztok jövedel­me. A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság tartós szövetsége biztosítot­ta 1917-ben az Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, majd a szo­cializmus felépítését a Szovjetunió­ban. Ma ez a nagy szövetség bizto­sítja a kommunizmus építésének to­vábbi sikereit. 4 KOMMUNISTA PART a le­nini eszméket követve egyet­len testvéri családba tömörítette a Szovjetunió összes népeit és hatal­mas, soknemzetiségű szocialista álla­mot hozott létre. A párt úgy őrzi a szovjet nép barátságát, mint ázeme- fényét és a dolgozókat állandóan a proletár-internacionalizmus szelle­mében neveli. A kommunista párt és a szovjet kormány likvidálták a cá­rizmus egyik örökségét: a gazdasági és kulturális fejlettségben meglévő különbséget Oroszország népei és a nemzetiségi területek elmaradott né­pei között. Az ötéves tervek eredmé­nyes teljesítése folytán a nemzeti köztársaságokban hatalmas, ipar és élenjáró gépesített mezőgazdaság jött létre. Ezen az alapon virágzott ki a tartalmában szocialista, formá­jában nemzeti kultúra, fejlődik^ a tudomány, az irodalom és a művé­szet. A szovjet népek megbonthatat­lan barátságának nagyszerű meg­nyilvánulásai napjainkban az Ukraj­na és Oroszország egyesülésének 300. évfordulójával kapcsolatos össznépi ünnepségek. * * * A szovjet állam következetesen válóraváltja a dolgozók kulturális színvonalának szakadatlan emelésé­re vonatkozó lenini tanítást. A párt és a kormány most az ötéves terv végéig feladatul tűzi ki az áttérést a Szovjetunió nagyvárosaiban az ál­talános hétosztályos oktatásról az ál­talános tízosztályos oktatásra. A kö­vetkező ötéves terv folyamán ezt az áttérést az egész országban meg kell valósítani. A szovjet országban megvan min­den feltétel a tudomány fejlesztésé­re. A szovjet tudósok az ismeretek minden területén jelentős felfedezé­sek sorával gazdagították a tudo­mányt. Elsajátították az atomener­gia előállításának módszereit, s ezzel megszüntették az Egyesült Államok monopóliumát ezen a téren. A szov­jet tudomány fontos feladatokat old meg a mezőgazdaság gyorsütemű to­vábbfejlesztése érdekében, a Szov­jetunióban égyre jobban kibontako­zik a tudomány és a gyakorlat alkotó együttműködése. * * * A KÜLPOLITIKA TERÉN a kommunista párt és a szovjet kormány legfőbb törekvése, hogy biztosítsák a Szovjetunió népei- szá­mára a békés munkát, megőrizzék a békét és megakadályozzák egy _ új háború kirobbantását. A kommunista párt és a szovjet kormány állandóan 'szem előtt tartja a nagy Lenin út­mutatásait a szovjet állam és a ka­pitalista országok tartós, békés^ egy­más mellett létezésének lehetősége­rői. Ezen a téren a lenini_ tanítás az elvi alapja annak a következetes harcnak, amelyet a szovjet kormány a tartós és szilárd békéért, a nem­zetközi feszültség enyhítéséért foly­tat. A, szovjet kormánynak ezt a harcát az egész haladó emberiség tá­mogatja. A leninizmus az egész ha­ladó emberiség harci lobogója az im­perializmus ellen, a világ összeg né­peinek barátságáért, szebb jövőjéért folytatott küzdelemben. ’ A hidrogén- és atombomba léte, amely nemcsak a hadrakelt sereget éri és pusztítja, alapjában és elvé­ben ellenkezik a háború erkölcsi törvényeivel. Ha valaki azt kérdezné tőlem, megengedhetőnek tartom-e a hidrogén- és atombombát, sértésnek venném, mert ez ugyanannyi volna, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy én, mint főpap, hiszek-e az isteiiben, vagy nem. Állásfoglalásom szerint tehát a hidrogén- és atombombát mindenképpen megengedhetetlen eszköznek tartom. Garai László mérnök, a XIII. ke­rület békebizottságának titkára fel­szólalása után Nizsalovszky Endre egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy az emberi érzés, amely a tömegpusztító fegyverek eltiltását követeli, egyre erősbödő kötelékkel fűzi össze a vi­lág népeit. Az atombomba borzalmaival szemben megnyilvánuló tiltako­zás hatalmas erő, amely lefogja azoknak a kezét, akik azt hasz­nálni kívánnák. Bereczky Albert református püspök felszólalásában foglalkozott azzal a veszéllyel, amelyet Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzése és a német imperializmus feltámasztása jelent az emberiségnek. A továbbiakban arról beszélt, hogy öt évvel ezelőtt ült össze az első békevilágkongresszus. — Boldog va­gyok — mondotta — hogy ezen részt vehettem. Boldog vagyok, hogy nem most kezdek el a béke ügyéért küz­deni, mellette helytállni otthon és külföldön, egyházi és nem egyházi fórumokon. Ezután felszólalt Májkut Tibor, a hajdumegyei békebizottság titkára. Mag Béla kanonok, a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságának tit­kára, Jó István ráckevei dolgozó pa­raszt. Kiss Ferenc Kossuth-díjas egyete­mi tanár felszólalása után Bulla El- ma színművésznő felolvasta az ülés határozati javaslatát, amelyet a részvevők egyhangúan elfogadtak. Az Országos Béketahács ülése Nánási László zárószavaival ért vé­get.

Next

/
Oldalképek
Tartalom