Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

HÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Páiiamerikanizmus az Egyesült Államok cégére Latin-Amerika leigázására Nevelje az állampolgári fegyelem betartására a község dolgozó parasztjait a szuloki tanács Rádióműsor XI. évfolyam, 91, szám. ÁKA 50 FÉLLEK A KOLLEKTIV vezetés elvének érvényesítése Pártszervezeteink előtt hatalmas munka áll a pártélet megjavításá­ban, gazdaságpolitikánk szerteágazó, bonyolult feladatainak végrehajtásá­ban. Pártszervezeteinknek mozgósí­taniuk kell a kommunistákat, a pár- tonkívüli dolgozó tömegeket a párt- és kormányhatározatok megvalósítá­sára, a tervek hiánytalan teljesítésé­re, az időszerű mezőgazdasági mun­kák zökkenőmentes lebonyolítására, fegyelmezett helytállásra. Mindehhez erős, jólműködő párt- szervezetek szükségesek, amelyek képesek irányítani a dolgozókat, ké­pesek arra, hogy szilárd harci közös­séggé forrasszák össze a kommunis­tákat, s aktivizálják őket a párt po­litikájának végrehajtására. Éppen ezért most a legfontosabb feladat, hogy megjavítsuk pártszervezeteink vezetését, magasabb színvonalra emeljük vezetési módszereiket. Párt- szervezeteinkben a kollektív vezetés elvének kell érvényesülnie, ami azt jelenti, hogy a pártszervezetekben minden fontosabb kérdést a kollek­tívának, a vezetők testületének kell eldöntenie, nem pedig egyes szemé­lyeknek, megkerülve a vezetőség tagjait, semmibevéve azok vélemé­nyét, javaslatát. A kollektív vezetés — a pártvezetés legfőbb elve. Ez azt követeli, hogy a pártvezetőségek, a pártbizottságok nőiden fontos in­tézkedésüket közösen vitassák meg, felhasználva saját tapasztalataikat, az aktívák tapasztalatait, s nem utol­sósorban a pártonkívüliek vélemé­nyét is. Ha a pártszervezet vezető­sége saját munkájáról beszámolót készít a felsőbb pártszervéknek, vagy taggyűlésen a párttagságnak és ha javaslatot tesz, terveket terjeszt a tagok elé, vagy ha a párttagság egé­szét érintő határozatot hoz — mind­ezt a pártvezetőségi tagok együttes megbeszélése és döntése alapján kell kidolgoznia, mindez a vezetőség kö­zös álláspontját kell hogy kifejezze. Nem lehet szilárd a vezetés ott, ahol a pártszervezet titkára mindenben maga intézkedik, utasítgat, figyel­men kívül hagyva a vezetőség többi tagjának véleményét, javaslatát. A kollektív vezetés elvének meg­sértése még több pártalapszerveze- tnnknél megtalálható. Vannak még vezóreskedő funkcionáriusaink, párt­titkáraink, akik mindent egyedül akarnak elvégezni, akik a megvá­lasztott pártszervezeti vezetők fölé helyezik magukat, háttérbe szorítva a pártszervezet kollektív vezetését. Ezek a funkcionáriusok a legtöbb esetben kisajátítják maguknak a döntési jogot. Hosszú ideig így dol­gozott Vajda János elvtárs, a lábodi egységes pártvezetőség titkára. Vaj­da elvtárs egyáltalán nem törődött a pártvezetőség tagjainak javasla­tával, még kevésbbé az egyszerű párttagok véleményével. Amit mon­dott, azt megváltoztatni senkinek sem volt jogában, még akkor sem, ha az helytelen volt és ellentétes a párt politikájával. A bírálatot úgy­szólván a sárba tiporta. Azt hangoz­tatta több esetben, hogy bírálni csak a titkárnak van joga, a tagság eset­leg kérhet, vagy javasolhat, de nem dönthet. Ez a helytelen nézet, a ve­zetés kollektivitásának súlyos meg­sértése, rossz kihatással volt a köz­ség pártéletére. A tagok visszahúzód­tak, munkát nem végeztek, később még a taggyűlésekre sem jártak el. így aztán nem csoda, hogy a nagy­atádi járás területén éppen ebben a köaségbcn sértették meg legjobban a párt parasztpolitikáját, ásták alá a párt tekintélyét, lazították meg a párt és a tömegek közötti kapcsola­tét. Bgyes alapszervezeteinkben hely­telenül értelmezték a kollektív ve­zetést. Pl. a kaposvári gépállomáson az alapszervezet vezetői úgy értel­mezik a vezetés kollektivitását, hogy az csökkenti a párt vezetőségi tagok és az egyszerű párttagok személyes felelősségét. Úgy képzelik, hogy a feladatokért valamennyien felelősek és ha hiba történik, a felelősséget egymásra háríthatják. Ez helytelen. A kollektív vezetés semmiképpen sem jelentheti az egyéni felelősség háttérbe szorítását. A határozatok végrehajtásáért személy szerint fe­lelősek a kollektíva ama tagjai, aki­ket megbíztak a végrehajtással. Nem is lehet jól végrehajtani azt a hatá­rozatot, amelyért nem bíznak meg felelőst. Ugyanígy helytelen lenne azt gondolni, hogy a vezetés kollek­tivitása csökkenti a titkár felelőssé­gét. A titkár irányítja a kollektíva munkáját: személyesen felelős azért, hogy a pártszervezet választott ve­zetősége jól működjék, helyes hatá­rozatokat hozzon,, s hogy végre is hajtsák a határozatokat. A vezetés valójában csak akkor kollektív, ha a legteljesebb személyes felelősség­gel párosul. A kollektív vezetés megköveteli, hogy a vezetőség minden egyes tagja aktivan dolgozzék. Azonban még sok helyen tapasztalható, hogy a titkár mindent egyedül akar elvégezni, tét­lenségre kárhoztatva a vezetőség többi tagját. A taggyűléseken a ve­zetőség beszámolója helyett gyakran a titkár beszámolója hangzik el, egyéni véleményt tükrözve. Az alap­szervezeti titkárok nem egyszer egyedül készítenek fontos jelentése­ket a felsőbb pártszervek számára. Vájjon mi biztosítja, hogy az ilyen beszámoló és jelentés helyes képet ad a helyzetről, a tennivalókról? Nagyatádon Táczli elvtárs, a közsé­gi pártbizottság titkára minden mun­kát saját kezében összpontosított; azt gondolta, hogy megáll az élet, ha nem éppen ő intézkedik egyes kér­désekben. Táczli elvtárs sok esetben megsértette az alapszervezetek ön­állóságát, olyan ügyekben intézke­dett, amelyekben döntési jog csak az illetékes alapszervezet vezetőségét illeti. Két esetben ő maga készítette el a beszámolót a Kézimunkafonal- gyár taggyűlésére. Ez persze azt eredményezte, hogy a beszámolók torz képet adtak az alapszervezet éle­téről, az üzem munkájáról. Ezeken a taggyűléseken alig akadt egy-két hozzászólás. Más a helyzet a rinyaszentkirályi pártszervezetnél. Itt jól érvényesül a vezetés kollektivitása. Major elv­társ, a pártszervezet titkára minden fontos kérdést alaposan megvitat a vezetőség tagjaival, becsüli vezető­társait. A feladatok megbeszélésére jól felhasználják a vezetőségi ülése­ket. A vezetőségi ülésen minden egyes vezetőségi tag elmondja véle­ményét, javaslatait a feladatokkal kapcsolatban. A vezetőségi üléseken minden egyes vezetőségi tagot meg­bízatással látnak el. A vezetőségi ta­gok a megbízatásukat öntevékenyen valósítják meg. Ez állandóan erősíti felelősségtudatukat, önállóságukat. Tehát a személyes felelősség meg­szilárdítása, a vezetőségi tagok ön­állóságának, öntevékenységének ja­vítása egyáltalán nincs ellentétben a kollektív vezetés elvével. Feladatunk, hogy minden egyes pártszervezetünknél és pártszer­vünknél megjavítsuk a kollektív ve­zetést, minden egyes pártszerveze­tünk munkáját a pártdemokrácia friss levegője hassa át. Csak jól irányított pártszervezetekkel, helye­sen vezetett párttagokkal valósíthat­juk meg pártunk és kormányunk ha­tározatait. A vezetés kollektivitása az egyik legfontosabb eszközünk a párt­élet megjavítására, a pártszerveze­tek erejének, harckészségének foko­zására. Szombat, 1954 április 17. Harcban a Megyei Pártbizottság kongresszusi versenyzászlajáért! rr Őrizzük meg községünk becsületét! Somogyszentpál élenjáró gazdáinak levele az elmaradókhoz Kedves Gazdatársak! Mi, Somogyszentpál község élen­járó dolgozó parasztjai beadásunk határidőre való maradéktalan telje­sítésével harcolunk községünk be­csületéért, azért, hogy méltóan kö­szönthessük a III. pártkongresszust. Az ösztönöz bennünket a kötelesség teljesítésére, hogy pártunk és kor­mányunk egész sor intézkedéssel se­gíti munkánkat, jólétünk növelését. Pártunk megtette a magáét, s most rajtunk, a falu dolgozóin a sor. Van­nak azonban még Somogyszentpá- lon jónéhányan olyan gazdák, akik hanyagságukkal, kötelezettségük el­mulasztásával igyekeznek csorbítani községünk becsületét. Ezek közé tartoznak Rató Sándor, Androsits István (miesicsa), Tóth Sándor (csu- ta), Kanizsai Sándor és Bulla Miklós dolgozó parasztok is, akik adósai né­pi államunknak. Mi azzai a felhívás­sal fordulunk ezekhez a gazdatársa­inkhoz, hogy saját maguk és egész népünk érdekében törlesszék le mi­nél előbb az állam iránti tartozásu­kat, hogy megőrizhessük községünk becsületét. A község begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztjai nevében: ifj Beke István és Bula Ferenc (széda). A csurgói Új Élet termelőszövetkezet példamutatása A csurgói Uj Élet tsz tagjai mindig közösen beszélik meg az előttük álló fontos feladatokat, közös javaslatok felhasználásával végzik munkájukat. A szervezett, lelkes munka jó ered­ményeket hozott a szövetkezetben. Időben elvetették a tavaszi kalászo­sokat és földbe került a termelőszö­vetkezet takarmányrépája, cukorré­pája és a burgonyája is. Sok olyan példamutató tagja van a termelőszövetkezetnek, mint Lőczi István, aki 243, és Papp István, aki 193 munkaegységet szerzett szorgalmával az ősz óta. Ott jár a munka élvonalában Hosszú Ferenc párttitkár elvtárs is, aki példamuta­tása mellett nevelő szóval sérkenti az embereket a munkák elvégzéséért folyó harcban. Nemcsak a tsz növénytermelésé­ben, hanem állattenyésztésében is ta­lálunk kiváló dolgozókat. A sertéstenyésztő brigád tagjai között Hernics Aníahié ért el kiváló eredményt. Úgy gondoz­za az anyakocákat, hogy pl. a legutóbb 8.7 darabonkénti fialási átlagot ért el. Az ő munkája nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a termelőszövetkezet az első negyedévben 100 százalékra teljesíthette egész évi hízottsertésbe- adási kötelezettségét. Nem mulaszt­ják el a beadás teljesítését a tsz tagjai a háztáji gazdaságuk után sem. A termelőszövetkezet minden egyes tagja már április 10-re telje­sítette a háztáji gazdaság után járó húsbeadást. A csurgói Uj Élet tsz tagjai tudják, hogy a beadás időbeni teljesítése egyéni érdekük is. A hízottsertésbeadás teljesítése után több mint 60 mázsa sze- meskukoricabeadás alól mente­sült a tsz, s ennyivel gyarapodik a tagok jö­vedelme. A tsz jó példája egyre inkább ma­gára vonja a figyelmet, különösen azoknak a figyelmét, akik a múlt évben valamilyen okból otthagyták a termelőszövetkezetet. S ezek kö­zül egyre többen térnek vissza a tsz közös nagy családjába. Eddig mint­egy 10 olyan csoporttag lépett visz- sza a termelőszövetkezetbe, aki né­hány hónappal ezelőtt otthagyta azt. A legutóbb Tálas Sándor kopog­tatott a szövetkezet ajtaján és kérte visszavételét a tagság so­raiba. A csurgói Uj Élet termelőszövetkezet tagjai harcoljanak továbbra is jó munkával, hazafias kötelességük tel­jesítésével jólétük forrásának, a ter­melőszövetkezetnek felvirágoztatásá­ért. . Kövessék a kéthelyiek példáját a balatonújlakiak KÉTHELY község dolgozó pa­rasztjai becsülettel, határidő előtt teljesítették első négyhavi begyűj­tési tervüket: tojásból 135, vágómar­hából pedig 116 százalékra. Az ál­lampolgári fegyelem betartásában jó I példával járnak elől a tanácstagok iés az állandó bizottságok tagjai, j Például Mike Lajos, Szabó Istvánná 'tanácstagok már egész évi tojás- és baromfibeadásukat teljesítették. Sza­bó Istvánná, a begyűjtési állandó bi­zottság elnöke ugyancsak egész évre eleget tett tojás- és baromfibeadásá­nak. Sok segítséget nyújtanak jó fel- világosító munkával és példamuta­tásukkal a községi tanácsnak a ■ DISZ-szervezet fiataljai is. A fiata- j lók segítségével egy nap alatt 415 j kiló tojást gyűjtöttek be. A fiatalok ■ maguk is élenjártak kötelezettségeik j teljesítésében. Például Biró Gyula DISZ-tag szülei tojásból és baromfi­ból elsőnek tettek eleget félévi be­adási kötelezettségüknek. Nem ma­rad le a beadás teljesítésében Kánya József 5 holdas dolgozó paraszt sem, akit már az elmúlt évben is kitün­tetésben részesített kormányunk jó munkája elismeréséül: elsők között teljesítette egész évi tojás- és ba­romfibeadását. • * # * A BALATONÚJLAKIAK nem di­csekedhetnek ilyen jó eredménnyel, akik még az első negyedévi tervü­ket sem teljesítették: tojásból 27, baromfiból 23, sertésből pedig 36 százalékos eredményt értek el mind­össze. A beadásban mutatkozó nagyfokú lemaradáshoz nagyban hozzájárul az, hogy a községi tanács nem törő­dik a begyűjtéssel, nem szerez ér­vényt a törvénynek. A község vezetőinek példamutatá­sa is hiányzik a beadásban. A dolgo­zó parasztok jogosan és helyesen bí­rálják a tanács munkáját, amikor látják, hogy a tanácstagok és az ál­landó bizottságok tagjai is mind adó­sai államunknak. Bene Istvánná, a begyűjtési állandó bizottság elnöke ebben az évben még semmiből sem teljesítette beadását. Nem törődik kielégítően a tanács a dolgozók problémáival, panaszai­val. A községnek nincs legelője, ez nagyban hátráltatja az állattenyész­tés fejlesztését. A dolgozó parasztok panaszukkal már nem egy esetben fordultak a járási tanácshoz is se­gítségért, jogos kérésüket azonban még a mai napig sem teljesítették. A községi tanács vezetői többet törődjenek a gazdák panaszaival és azokat megfelelő módon orvosolják is. A tanácsnak a pártszervezettel együttesen arra kell törekednie, hogy a község a mezőgazdasági és a begyűjtési tervben mutatkozó el­maradását minél előbb felszámolja. VÁSÁR ANDOCSON Csütörtökön, április 16-én nagysikerű vásárt tartot­tak Andocs községben, melyet még* ia távoli falvak la­kói is sokan felkerestek. A hosszú sátrak előtt már kora reggel nagy tömeg vásárló válogatott a szebb- nél-szebb ruházati cikkekben. Alig valamivel távolabb, az állatpiacon zajlott nagy zsibongva a vásár. A dolgozó parasztok állattartás iránti nagy érdeklődését mutatja az, hogy már a dél­előtt folyamán számos ló, szarvasmarha és sertés cse­rélt gazdát. így pl. Tóth Ferenc 10 holdas gazda — aki nem sajnálta a fáradságot és Jut községből jött el a vásárra — dél felé már nagy örömmel mutatta tár­sainak azt a szép tehenet, melyért hosszú alkudozás után pár perccel előbb fizette ki a 4 ezer forintot az egyik andocsi dolgozó parasztnak. Mint mondotta, ezenkívül még egy tehenet akar vásárolni a közeljövő­ben azért, hogy a tőlük nyert nagyobb tejmennyiség­ből könnyebben teljesíthesse évi tejbeadását. Ezenkí­vül a tej szabadpiaci értékesítése útján saját jövedel­mét is növelni tudja. Természetesen a két tehén után a családnak is több tej és tejtermék jut. A balatonboglári földművesszövetkezet sátra előtt Skerlecz Lászlóné és Huszár Györgyné andocsi dolgozó parasztasszonyok nézegetik a jóminőségű ingeket, ci­pőket és öltönyöket. Huszár Györgyné, aki mint jó gazdasszony becsülettel teljesíti államunk iránti köte­lezettségét, a beadást, most örömmel választ ki egy szép sötétkék öltönyt s veszi meg 980 forintért nagy fiának. Skerlecz Lászlóné a maga számára vásárolt egy pár szép cipőt. A ruhán és a cipőn kívül nagy a kelendősége a mé­terárunak is. Ilyen kereslet mellett nem is csoda, hogy egyedül a balatonboglári földművesszövetkezet vásáro­zó-részlegének fürge elárusítói: Panner Kálmán, Gyó- csi József, Mester József és Kordé József ezen a napon 30 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Hasonló bevétel volt a vásár többi elárusító részlegénél is. Ez azt bizonyítja, hogy dolgozó parasztságunk vásárló­ereje s, az ipari termékek iránti érdeklődése jelentősen megnövekelett. A vásár eladóinak általában az a vé­leményük, hogy az idén háromszorosan több árut ad­nak el, mint a múlt év ugyanezen időszakában. A dol­gozó parasztok ezzel szemben a gazdagabb választé­kot, jobb minőséget és — különösen a ruháknál és ci­pőknél — a szebb kivitelezést dicsérik. Azonban hiá­nyolják a mezőgazdasági kisgépeket, melyeket igen sokan kerestek és szívesen vásároltak volna meg. A MAGYAR DOLGOZÓK PACIJA MEGYEI PÄRT BIZOTTSÁGA n A k LAP ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom