Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-13 / 87. szám

Kedd, 1934 április ‘13. SOMOGYI NÉPLAP 3 A dolgozókról való gondoskodás növeli a munkakedvet Illetékesek figyelmébe A pártunk III. kongresszusá­nak tiszteletére indított munka- verseny a balatonnagybereki álla­mi gazdaságban is nagy lendüle­tet adott a tavaszi munkáknak. A dolgozók számos értékes vállalása közül kiemelkedik az I. sz. istálló­brigád vezetőjének, Tóth Ferenc elvtársnak és brigádjának vállalá' sa. Győréi István, Miklai Lajos, Berkes József, Horgos István, Boj- tor István és Kovács Lajos istálló tehenészek ugyanis vállalták, hogy 6.4 liter fejési átlagukat áp­rilis 1-re 8.4 literre emelik. Most örömmel jelentik, hogy ez utóbbit is túlteljesítették: 9 literre növekedett a tej ho­zam. Az eddigi értékelések szerint te­hát az imremajori 1-es számú is­tálló túlteljesítette vállalását. Ez az eredmény a jól megszervezett munkának köszönhető. A brigád mindent elkövet a tejhozam eme­lésének érdekében: tőgymasszá­zást alkalmaznak, utócsöpögtetést és egyedi takarmányozást, a jó­szággal is kíméletesen bánnak, így pl. fejés alkalmával idegeneket nem engednek az istállóba, ne­hogy a teheneket zavarják. Nagy gondot fordítanak a ta­karmány szakszerű elkészíté­sére is. Azonban nem dicsekedhetnek ilyen kiváló eredményekkel Imre' major többi istállójának dol­gozói. így például súlyos le­maradás mutatkozik a II., III. és IV. számú istállóknál, ahol keve­sebb tejet termelnek, mint ameny- nyit vállaltak. Kiváló eredmények születtek a tavaszi mezőgazdasági munkák során Imremajor üzemegységé­ben. Az időben elvetett cukorrépájuk olyan szépen ki­kelt, hogy április 9-én már megkezdték a kapálását. Vig elvtárs mondja, hogy a 85 kát. hold dohányból, melynek vetését április 15-re vállalták, eddig már több mint 24 holdat elvetettek. Még hozzá úgy, hogy a dohányt nem palántázzák, hanem a jól elő­készített magot sorosan vetik. Ez utóbbi eljárást Raáthi főagronó- mus kezdeményezte, aki már 1953-ban 5 kát. hold területen ki' sérletezett ezzel a módszerrel és szép eredményeket ért el. A nagybereki állami gazdaság tervei szerint 663 kát. holdon ter­mesztenek kendert, ebből a terü­letből már 70 holdat bevetettek. 69 hold zabos-bükkönyük is már kikelt és szépen zöldéi. A gazdaságban tehát jól halad a munka, s ez nemcsak a jó szerve­zésnek, hanem jelentős mértékben a dolgozókkal való jó bánásmód­nak, a róluk való gondoskodásnak is köszönhető, ami nagyban növeli munkakedvüket. A dolgozók elége' dettek mind az ellátással, a koszt­tal, mind a munkájuk után kapott fizetéssel. Emellett szórakozási le­hetőségük is biztosítva van: kul- tűrelőadások, filmvetítés, sport, tölti ki szabadidejüket. Még a* ta­vasz folyamán futball' és kosár­labdacsapatot alakítanak. A dol­gozóknak azonban panaszuk is van, mégpedig az, hogy a MOKÉP több esetben olyan filmet küld le hozzájuk, amit már többízben ve­títettek. így pl. az „őrs a hegyek­ben“ című — egyébként igen nagy tetszéssel fogadott filmet — újra leküldték a gazdaságba, a kért és régen várt „Állami Áruház“ című film helyett. Kicsiny és látszólag jelentéktelen panasz ez, de az ál­lami gazdaság és Imre-major ősz" szes dolgozói megérdemlik, hogy a napi jól végzett munka, a köteles­ség maradéktalan teljesítése után kedvük szerint szórakozzanak. A telierautóforgalom meggyorsításáért A 23-as számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói a kongresszusi verseny hevében mind jobb ered­ményeket érnek el vállalásuk és tervük túlteljesítésében. Ez a lel' kés munka meghozta gyümölcsét. A vállalat túlteljesítette már­ciusi tervét. A fuvaróratervet 112.2 százalékra, a kilométertervet 103.1 és a hasz­nos kilométertervet 101.3 százalék­ra teljesítették. A vállalat tervé' nek túlteljesítését nagyban elősegítette a műsza­ki dolgozók jó munkája, mert 5 gépkocsival többet adtak át a forgalomnak. Szita Imre szerelő és Fogarasi András gépkocsivezető — kongresszusi vállalásukhoz hí­ven — régi alkatrészek felhaszná­lásával, egy üzemképtelen és a for­galomból régebben kivont teher­gépkocsit javítottak ki. így még egy újabb gépkocsival segítették a szállítási terv teljesítését. A szállítási terv megvalósításában jó munkát végeztek Gyurkó Lajos gépkocsivezető 160, Bekk János gépkocsivezető 138 és Antii Gyula gépkocsivezető 125 százalékos eredményeikkel. Ezek az eredmé­nyek nagy mértékben segítették a teherautóforgalom gyors lebonyolí­tását. A szállított súlytervüket azonban csak 84.6 százalékra valósították meg, ezért ígéretet tettek a válla­lat dolgozói, hogy a kongresszus napjáig tervük minden részletének teljesítését 100 százalék fölé eme­lik. Balatonlelle község dolgozó pa- i rasztjai nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a mezőgazdasági határozat végrehajtásához. Erről tanúskodik az is, hogy őszi vetéseiket már március hónapban mintegy 300 rüázsa műtrágya felhasználásával fej trágyázták, s most a kedvező tavaszi időjárást kihasználva len­dületesen végzik a tavasai szántás­vetést. Mégis a járási tanács érté­kelése szerint a község állandóan a járásban az utolsók között kul­log. Ennek az az oka, hogy a köz­ség tényeleges szántóterülete 1470 j •Ad. hold, ezzel szemben a járási í tanács 1751 holdat tart nyilván, s erre a területre állapítja meg a község vetéstervét, valamint be' adási és adófizetési kötelezettsé­gét. Jóllehet a fonyódi járási ta­nácsnak eddig is tudomása volt erről, de semmit sem tett ennek az állapotnak a megváltoztatásáért. Most már itt az ideje, hogy a já­rási tanács törölje a községi nyü- vántartásból azt a nem létező 281 holdat, amely nemcsak a község, hanem a járás tervteljesítését is nagymértékben akadályozza. Csaba József vb-elnökh.: Járásunk, a csurgói járás terme­lőszövetkezetei büszkén mondhat­ják, hogy teljesítették a III. párt' kongresszus tiszteletére tett válla­lásaikat. A tavaszi növények veté­sét a minisztertanács által előírt határidő előtt elvégezték. Ezzel példát mutattak az egyénileg dol­gozó parasztságnak is. Meg is van ennek az eredménye, mert járá­sunk a szégyenteljes utolsó helyről az elsők közé küzdötte fel magát. Ezt a helyet meg is akarjuk tar­tani, ezért igyekezniük kell terme­lőszövetkezeteinknek, hogy mi­előbb befejezzék a burgonya' és kukoricavetést. Ahhoz, hogy jó termést érjünk el, nemcsak időben kell elvetni a1 magot, hanem bátran aikalmazni keli az élenjáró agrotechnikai mód­szereket, különösen most a kukorica vetés­nél. A négyzetesen vetett kukorica több termést hoz és komoly vető­magmegtakarítást eredményez. Lehetővé válik a keresztbe-hosz- szába végezhető fogatos művelés, a gépi kapálás; ez munkaerőmeg" takarítást jelent. Amellett, hogy a növény tenyészterületének jó kihasználását teszi lehetővé, a ke- resztbe-hosszába való művelés jó hatással van a talaj szerkezet meg­javítására is. j, Termelőszövetkezeteinknek nagy gondot kell fordítaniuk a kapásnövényeknél a terület tagonkénti felbontására is, hogy a növényápolási munkák ugyanúgy, mint a tavaszi vetés, lendületesen haladjon. A kapásnö­vények területét tagokra felbontot­ták a berzencei Uj Barázda, a csurgói Zrínyi és Kossuth, a so' mogycsicsói Békebástya termelő- szövetkezetben. Ezekben a terme' lőszövetkezetekben a tsz-tagok már tudják, hogy melyik területen kell elvégezniük a növényápolási munkát és így idejében hozzálát­hatnak a munkához. E téren hiá-* nyosságok vannak a zákányi Al­kotmány és Győzelem termelőszö' vetkezetben. Termelőszövetkezeteinknek jól fel kell készülniük a nö­vényápolási munkákra, hogy munkájuk továbbra is példa­ként álljon az egyénileg dolgozó parasztok előtt. Major Ferenc, Csurgó, Jó délfelé jár mar as idő, mikor feltűnik előttünk az ülünk végcélja, jelző fehér tábla, mely mu­tatja, hogy Italai oncndréd határához érkeztünk. Megszólítjuk az első ve­lünk szembe jövő bácsit és tőle ké­rünk felvilágosítási: hol talá juk Kluik László 11 holdas do gozó pa- i ásztól, az endrédi termelési bizott­ság elnökét. — Hát — vakarja meg tarkóját az öreg — nehéz lesz most megtalálni, mert az ilyenkor nem igen van ott­hon. Vagy a saját földjén dolgozik, vagy a határt járja. De az is meg­lehet, hogy valame'yik istállónál ta­lálják, mivel a gazdák sokszor hív­ják Ót segíteni, ha valami baj van az ■állatokkal. Ért az mindenhez. Az ál­latoknak meg olyan ismerője, hogy valóságos orvosnak is beillenék. Azért választottuk meg öt a terme­lési bizottság elnökének is. De talán otthon jobban meg tudnák mondani, hol van most. Menjenek csak, ked­veseim, az úton lefelé. Az új bolt előtti házban lakik -— mutat lefelé <iz öreg. Megköszönjük s nemsokára már a Kluik gazda, fehérremeszelt, takaros kis házát őrző irgalmatlan nagy ku- lyától riadozunk. — Ejnye te, meg ne edd a vendégeket, nem mész hát­ra! — harson az istálló, felől egy ér­ces hang. — Jöjjenek csak bátran, elvtársak — int felénk egy barna­arcú, keménykötésű, csupaerő férfi ■az ist átlóajtó felől.- — Nem harap az meg senkit, csak kicsit játékos. — >S derűsen nézi, amint némi bizalmat­lansággal, óvatosan, mindig csak a fal mellett, körbe-körbe forogva igyekszünk felé. — No, túl vannak a veszélyen, jó napol kívánok, mi járatban vannak «- elvtársak? — kérdezi, miközben kölcsönösen bemutatkozunk s kezet fogunk egymással. — Én vagyok Kluik László, jókor jöttek, mert ebédhez készülődünk éppen. Tessék, jöjjenek beljebb. — Szívélyesen a kongta felé vezet bennünket, melynek «■Hajában ekkor már ott áll az egész család, nagymama, asszony, két kis fiúcska. Milyen kedvesen, milyen szeretettel vezetnek be bennünket! Nagymama köténye sarkával letörli • sarokban álló asztal melletti pad­kát.miközben a menyecske a tűzhely körül sürög-forog, készíti ura ebéd­jét. Észre sem vesszük, olyan ottho­nosan érezzük magunkat, olyan ha­mar belemélyedtünk a mindnyájun­ké' érdeklő beszélgetésbe, mintha, már nagyon régi barátok tennénk. Kjük László meg a. közben szin­tén odaérkezett tanácstitkár: Bozso- vics József felváltva mesélik, hogyan alakult meg a termelési bizottság. A TERMELÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKE Még januárban roll, hogy egy gazdagyűlésen elhatdroz.uk: ter­melési bizottságot alakítunk — me­séli Kluik László. — A gazdák en­gem vá osztottak meg elnöknek, s bi­zony először nem is tudtam, hogyan fogok én ennek a vagy feladatnak eleget lenni, hiszen fiatal vagyok még, nem áll mögöttem hosszú élet­tapasztalat. Azonban félelemre nem volt ok, hiszen a többiek mind a hu­szonnégyen jó gazdák, elsők a köz­ségben. Jól megértjük egymást, így aztán nem volt nehéz összefogni. Megválasztottuk a növénytermeszté­si, az állattenyésztési, a szőlészeti, gyümölcs'.ermesztési szakcsoportokat, s munkához is láttunk. Volt dolog elég. Sorra jártuk a házakat, meg­szerveztük g tiszta-udvar mozgalmat, aztán a gépek javításánál is utána­néztünk: rendben megy-e minden. A fö'dművesszövetkezelben megrendel­tük a műtrágyát, s amint megkaptuk, azonnal kiszórtuk a földekre. A le­gelőn 22 mázsa pétisót hintettünk szét, s elültettünk 500 darab facseme- ‘ét. 100 holdon a tüskeirtással is kész leszünk hamarosan. Minden nap 10— 12 gazda ment ki a határba, hogy a legelőt minél jobb állapotba hozzuk. fjclkesen, csillogó szemmel beszél Kluik László, öröm hallgatni. Meny­nyi akaraterő, mennyi magoMztos- ság, céltudatosság és bátorság, meny­nyi dolgozó társai iránt érzett sze­retet, megbecsülés van ebben az egy­szerű, szerényszavú emberben. Be­széde nyomán szinte megelevenedik előttünk az egész falu. Látjuk — a legelső alkalmas napon — a földekre kigördülő szekerek hosszú sorát, hall­juk a hangos, felszabadult, vidám kiáltásokat, ahogy egymást biztatják a dolgos parasztok, ki lesz készen hamarabb a szántással, vetéssel. — Mert Üld jók, úgy van az nálunk, elvtársak, hogy itt nem igen kell biz­tatni egy gazdát sem. arra: ébredjen fel, mert elmarad a, többi mögött — fűzi tovább a szót Kluik László. — Ha i‘t egyik gazda reggel négy óra­kor kel fel és indul a földekre, ak­kor a szomszédja, aki ezt látja, más­nap már három órakor kint jár a ha­tárban. Egyik sem akar lemaradni a másik mögött. El is vetettünk már minden tavaszit, a napraforgót szint- j úgy, és a krumplinak, is végefelé já­runk. A kukoricát most kezdtük a, na­pokban, azzal is hamarosan készen leszünk. Pedig a saját tulajdonunk­ban lévő fö'delc mellett az összes ál­lami tartalékterületeket is megmű­veltük, Tavaly nem igen vették ki a gazdák, az idén meg ha háromszor annyi lett volna, akkor is kevés len­ne, Igaz, a. beadásnál van egy kis le­maradásunk, de ennek a. behozása leié is jó úton haladunk. Nem lesz ezzel sem. baj . . . Hirtelen abba marad, a beszéli. Elhah'gat a gazda s a ’antics, it kárra néz. Összebólintanak. — Mondjuk el az elvtársaknak szól Bozsovics József — hátha ök se­gítenek rajtunk. Mert arról van szó — fordul felénk most a titkár, — hogy nincs fedeztető állomásunk. Ba- laloncndréd mindig torzsáié atokat nevelt. Különösen lovakat, meg ser­tést. Nem. lehet szót találni arra, hogy milyen kedvük van a gazdáknak az állattenyésztéshez, azonban nincs fe­deztető állomásunk és ez nagyon nagy baj. Még a télen itt járt egy­szer a járási tanácselnök és akkor kértük, hogy segítsenek ezen. Meg is ígérte egész biztosra, úgyhogy mi nekiláttunk és közös erővel 'fépítet­tünk egy istállót is. S akkor egy­szerre, mint a villámcsapás, jön egy levél, mely értesít bennünket, hogy a fedeztető állomást sajnos nem kap- ha’juk meg. Gondolhatják, evtársak, milyen nagy volt az elkeseredés, ami est követte. Azóta is Kőröshegyre visszük a lovakat fedeztetni. De mi­lyen eredménnyel? Gondolják el, nyolcvan fedeztetett kancából csak négynek lesz az idén csikója! Haragos, komor a tanácstitkár ar­ca, ahogy ezt mondja. S keserű a hangja Kluik Lászlónak is, ahogy átveszi a szót. —■ Tudják, hogy milyen óriási kár ez az államnak és nekünk? S mind­ez miért? Azért, mert ha fedeztetni visszük az állatokat, 32 kilométert kell meg'enni velük egy nap és ezt nem bírják a. lomk, Előfordul, hogy nagy kínnal megérkezünk Körösbenv. re, s akkor azzal fogad az á omás vezetője, hogy ma nem kerülhet a m% lovainkra sor, mert csak négy ménje . van és nagy a torlódás. Erre haza- ■ hozzuk az állatokat. Másnap vagy újra elmegyünk és akkor gondolhat­ják, hogy milyen állapotban érkéz- i nek meg a lovak, vagy esik az eső, ■, amiért nem mehetünk. így aztán el- 1 marad. Most aztán itt vagyunk. ) Nyolcvan lótól négy csikó! Kétségbe- i ejtő ez! És nem segít senki, hiába 1 fordulunk akárhová, mindenhol visz- j szautasító választ kapunk. Fáj a szí- { vünk, amikor látjuk, hogy hová ke­rült a mi híres állattenyésztésünk! t Pedig ha valaha, akkor mos! igazán nagy eredményeket tudnánk elérni! De így nem lehet. Hogyan? Most ott tartunk, hogy a gazdák nem is vi­szik fedez.etni már a kancákat, mi­nek?! Ez a mi, legnagyobb bána­tunk . . . Mély, súlyos csend ereszkedik a tá­gas, meleg konyhára. Hallgatunk mi is. Kluik László mindig mosolygó szája keskeny, keserű vonássá szű­kül. Barna, erős, kemény keze tehe­tetlenül feleszik az asztal lapján, mint valami hatalmas sas sebzett szárnya. A nagy cseréptűzhely mel­lett a nagymama szólal meg csende­sen: — Tavaly is hét lovunk volt, de ősszel el kellett adnunk három csi­kót, meg egy vemhes kancát, mert- minek tartsuk őket? így nincs értel­me. Pár évvel ezelőtt is még export­csikókat neveltünk. Most meg . . . Pedig az én fiam hogy szereli az ál­latokat. Még a kutyáját is szereti, ha az szép, erős, ha nem kell vele szégyenkezni. — Halk sóhajtás — az asszony bólint rá. Tekintetünk tovább siklik. A lá­dán könyvek, felül két fényképes fe­delű: Keller Ferenc—Nagy László: Helyes malacnevelés — áll az egyi­ken nagy fekete betűkkel. Dr. Há­mori Dezső: Lótenyésztés — ez van a másikon. — Szereti a szakkönyve­ket? — kérdezzük erre. — Nemcsak én, hanem a faluban mindenki szívesen forgatja őket. Azaz csak forgatná, ha egyáltalán nálunk hozzá, lehetne jutni. Pedig mennyit tanultunk már eddig is be­lőlük! Dehát a földművesszövetkezeti boltban nincs. Szabadiban kevés, így aztán nekünk nem jut. Látják, elv­társak, már ez is egész rongyos, mert, annyi kézen ment keresztül. olyan gazdától, aki már nem tudott mit kezdeni vele, mert az állat leso­ványodott, meg görbüllek a lábai S az istennek sem akart enni. Mond­tam én neki, hogy hogyan etesse, de azt felelte, neki nincs kedve már to­vább bajlódni vele — erre én meg­vettem. Akkor egyéves volt és S# kiló. Most lí hónapos és több mint 170 kiló a súlya! Na, mit szóinak eh­hez? — néz ránk ragyogó arccalt büszkén csillogó szemmel Kluik László. — Ez igen! És honnan tudta, mit kell ve’c csinálni? — kérdezzük ál- mélkodva. Pajkosan, hangját suítogóra, fogva hajol felénk: — A szak-köny-vek-ből! — mondja lassan szótagolva, aztán újra- hango­san el neveti magát: — Na látják, ez a. titok! Arrébb sétálunk. Boldogan muto­gatja kis gazdaságát s közben mesél, mesél, mesél a munkájáról, meg ap­ró, kedves történeteket gazdatársai­ról, a falu életéről —■ és mi minden szavából érezzük, hogy ez az ember nagyon jó gazda, nagyon jó dolgozó­társa lehet itt mindenkinek. Egyszercsak villan a, szeme, ahogy karóránkra tekint: — Hűha, de eltelt az idő! — röp­pen akaratlanul is ajkáról a kiáltás. Mire őszinte borsóim’kérések között gyorsan szedclőzködni kezdünk mi is. Valóban, nagyon sok időt elbeszélget­tünk, sok drága percet elvettünk munkájából. De zavart szavainkra csak meleg nevetéssel, jószívvel vá­laszol: — Nem baj, elvtársak, behozom én ezt a kis időt. Kiiönben is nem sok munkám van már hátra. Csak azért sietek, mert este gazdagyű és lesz, amin megbeszéljük a legközelebbi ha’árszemlét. Hát ezen ott akarok feltétlenül lenni. Mindenki pontosan el szokott jönni, nem illik, hogy kés­sek. A kapuban szívélyesen búcsúzunk az egész családtól és a tanácstitkár elv’árstól is. Még utoljára utánunk kiáltanak: — Aztán a fedeztető-él­íomást el ne feledjék megírni! A szomszéd kapukban álló, meg az utcán haladó emberek, akik beszél­gessünk utolsó foszlányait hallot­ták. elkapják a szót: — L'gy bizony, el ne feledjék, mert nagyon nagy szükségünk van rá! Felbúg a motor, s mi indulunk. Hosszan integetnek utánunk. A ta- uicsháztól még látjuk, ahogy Kluik László a kisfiává' együtt felül a '>akra, s os'or át megpattintva indul ■issza a földek felé . . . SZIJJ RÖBERTNE. Kluik László szeretettel kézbeveszi a legfelső könyvet és lapozgatja. Hir­telen felkapja fejét és eddig gond­terhelt arcán egyszercsak újra végig­suhan a pajkos, kisfiús, vidám mo­soly. — Jöjjenek. Mutatok valamit — szól s felugrik a székről; szaporán siet előttünk kifelé. Hátra­nézd bennünket a tavaszi fényárban úszó udvarba, ahol rügyeiket bontó fák mellett szép, tiszta ólban röfög­nek a simaszőrü, rózsaszínhátú ma­lacok. Kukoricái morzsolgatva csa­logatja elő a hüs árnyékban pihenő hnsszútörzsű disznókat, s közben büszkén mutat az egyikre. — Látják, elvtársak? Azt a, malacot én két hónappal ezelőtt vettem egy fsHiiitt jól lel kell kraléi a weipisi hűd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom