Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-06 / 81. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 április 6. A Szövetkezetek Országos Szövetségének III. országos küldöttgyűlése Péntéken és szombaton tartották a SZÖVOSZ III. országos küldöttgyű­Dégen Imre elv Dégen Imre elvtárs részletesen fog­lalkozott a SZÖVOSZ II. küldött- gyűlése óta eltelt időszakban végzett munkával. Rámutatott, hogy a dol­gozó nép életszínvonalának emelésé­re irányuló kormányprogramm vég­rehajtásának kulcskérdése a mező­gazdasági termelés általános fellen­dítése. A kormányprogramm sikere azon­ban nemcsak a munkapad mellett és a földeken dől el — mondotta — ha­nem annak megvalósításában óriási feladat és felelősség hárul szocialista kereskedelmünkre mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelemre. A földművesszövetkezetek fejlődése nem volt egyenletes az eltelt három esztendő során. A begyűjtés ered­ményességét jelentős mértékben elő­segítették ugyan, elhanyagolták azonban a dolgozó parasztság számá­ra közvetlen gazdasági előnyt jelen­tő gazdasági ágazataik, az áruellátás és a szabadpiaci értékesítés fejlesz­tését. A földművesszövetkezetek szerepe a falu áruellátásában, különösen a jegyrendszer megszüntetését követő- leg, évről-évre növekedett. 1953-ra a földművesszövetkezetek az áruellá­tás jóformán kizárólagos szervei let­tek a falun. A múlt év második fe­létől kezdve a földművesszövetkeze­tek szabadfelvásárlási tevékenysége mindinkább kiszélesült. és hozzájá­rult ahhoz, hogy a szabadpiac — amely 1951-ben még a spekuláció szabad vadászterülete volt — foko­zatosan a városi dolgozóik ellátása megjavításának egyik forrása legyen. A tagságnak a szövetkezeti mun­kában saját anyagi eszközeivel való részvétele is csak 1953 II. felétől kezdve öltött nagyobb mértéket. Hi­bát követtünk el, hogy elhanyagol­tuk a szövetkezeti tagság közvetlen anyagi érdekeltségét. Sok esetben nem került kifejezésre a részjegyek utáni térítés, a vásárlási visszatérí­tést eltöröltük. Ezt a hibát kijavítva, most a vásárlási visszatérítést, sőt az értékesítési visszatérítést is rendsze­resítettük. Ahhoz, hogy a szocializmus a me­zőgazdaságban győzedelmeskedjék és a szövetkezés legfelsőbb fokát, a termelésre való szövetkezést elérje — mutatott rá a továbbiakban Dégen Imre elvtárs — nélkülözhetetlen esz­köz a földművesszövetkezetek fejlesz­tése. A földművesszövetkezetek — ha működésüket igazi szövetkezeti szel­lem hatja át és gazdaságilag is szi­lárd szervezetekké válnak — alkal­masak arra, hogy megmutassák az önkéntes társulás gazdasági előnyeit a beszerzés és az értékesítés terüle­tén, a szövetkezeti munkában való együttműködésre és összefogásra ne­veljék a dolgos parasztságot, előse­gítsék áttérését a magasabb szövet­kezeti formákra. Szükség van olyan áruforgalmi szervezetre, amely a kisárutermelő- ket és a termelőszövetkezeti parasz­tokat, mint fogyasztókat és termék- féleségeik értékesítésében érdekelt árueladókat egyesíti. A szövetkezeti kereskedelem jelen­tőségét népi demokráciánk új fejlő­dési szakaszában különösképpen megnöveli, hogy a mezőgazdasági tertnelés fellendítése a szocialista építés döntő láncszemévé vált. A szövetkezeti mozgalom fejlesz­tésénél négy főfeladat áll előttünk: az első — egyben mai küldöttgyűlé­sünk főjelszava: a falu jó áruellá­tásával, a felvásárlás megjavításával, a mezőgazdasági termelés fellendíté­séért, a kormányprogramm megváló- , sításáért. A második: tegyük földművesszö- ; vetkezeteinket a dolgozó parasztság tényleges fogyasztási és értékesítési ; társulásaivá. A harmadik: tegyük a szövetkezeti irányító szervezetet iga­zi szövetkezetekké, hogy azok a ben- , nük egyesült szövetkezetek tényle­ges társulásai, irányító szervei és . egyben a falusi áruforgalom szem­pontjából alapvető áruk tekintetében : tényleges gazdálkodó szervek is le- . gyenek. A negyedik: harcoljunk kö- , vetkezetesen az igazi szövetkezés legfőbb veszélye, a bürokratizmus ellen és fejlesszük a szövetkezetek önállóságát, a tömegeknek a szövet- 1 kezeti munkában való részvételét, a j szövetkezeti demokráciát. i i lését. A beszámolót Dégen Imre elv- - társ, a SZÖVOSZ főtitkára tartotta. itárs beszámolója I A szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalma a legutóbbi küldöttgyű- : j lés óta eltelt időszakban jelentősen ■ növekedett, 1950-hez képest 1953-ra több mint kétszeresére emelkedett. A szövetkezeti kereskedelem mun­kájának megjavításában legfontosabb feladat — mondotta ezután — a bolti munka megjavítása. A boltban nyílik a legtöbb alkalom arra, hogy a la- ; kosság igényeit a kereskedelem fel- ■ mérje, szükségleteit rendszeresen ta­nulmányozza, óvja a vásárlók érde­keit. A szövetkezeti kereskedelem dolgozói a falusi dolgozókkal való mindennapos kapcsolat során, to­vábbá szakmai és vevőankétokon, a panasz- és kívánságkönyvek vezetése útján ismerjék meg a lakosság ízlé­sét, igényeit és az így szerzett ta­pasztalataikat használják fel meg­rendeléseiknél. De ne elégedjenek meg csupán ezzel, hanem legyenek a lakosság jogos érdekeinek képviselői a nagykereskedelem és az ipar felé is. Fejleszteni kell a szövetkezeti ke­reskedelem hálózatát, mely a ma­gánkereskedelem gyorsütemű kiszo­rítását követőleg nem fejlődött kellő mértékben. A hálózatfejlesztés feladata a na­gyobb településeken szaküzlet-háló- zat — textilruházati boltok, mező- gazdasági szaküzletek, építőanyagte­lepek stb. — létesítése. Ez évben a földművesszövetkezetek 430 új szak­üzletet létesítenek. A kisebb telepü­léseken, tanyabokrokban, kisebb ál­lami gazdaságokban, ahol iaz állandó jellegű bolt gazdaságos fenntartásá­nak előfeltétele nincs meg, mozgó árusítással szervezzék meg a földmű­vesszövetkezetek a lakosság ellátá­sát. A szövetkezeti kereskedelem jó működéséhez az is hozzátartozik, hogy közvetlenebb legyen a kapcso­lata nemcsak a nagykereskedelem­mel, hanem az iparral is, különös­képpen azokban a cikkekben, ame-' lyeknek többségét a szövetkezeti ke­reskedelem hozza forgalomba. A földművesszövetkezetek begyűj­tési és felvásárlási feladatai terén az állami begyüj tőszervek hálózatának fokozatos kiépülésével és a szabad­piaci forgalom kifejlődésével a föld­művesszövetkezetek erejüket mind­inkább a szabadfelvásárlásra össz­pontosítják. 1954-ben a mezőgazda­ság árutermelésének növekedésével, a beadási kötelezettség csökkentésé­vel jelentős mértékben kiszélesedik a szabadpiaci forgalom, számottevően megnövekszenek a parasztság sza­badpiaci termékfeleslegei. Ez lehető­vé és egyben szükségessé teszi a föld­művesszövetkezetek felvásárlási mun­kájának erőteljes továbbfejlesztését. A szövetkezetek gazdálkodásának még eredményesebbé tétele terén három feladat áll előttünk — szögez­te le a továbbiak során a SZÖVOSZ főtitkára: 1. Az áruforgalom terjedelmének fokozásával, a kereskedelmi munka jobb megszervezésével, a forgalmi költségek csökkentésével növelni kell a földművesszövetkezetek jöve­delmezőségét. 2. A társadalmi tulajdon megszi­lárdítását tovább kell fokozni. 3. Állandóan növelni kell a szövet­kezetek belső erőforrásait, saját esz­közeit. El kell érni, hogy a tagság a részjegyeire jelenleg fennálló hátra­lékait még ez évben befizesse. A személyes anyagi érdekeltségnek a földművesszövetkezetek munkájában is érvényesülnie kell. Ezért hozott a tagság a most megtartott közgyűlé­seken olyan határozatokat, hogy az alapszabályszerű keretekben a tiszta jövedelem 20 ■ százalékának erejéig fizessenek vásárlási, illetve értékesí­tési visszatérítést tagjaiknak. A szervezeti irányítás kérdéseiről szólva Dégen Imre elvtárs rámuta­tott, hogy a szövetkezeti szervek ve­zetői az egyéni felelősség elve alap­ján irányítsák a szövetkezetek mun­káját. A tömegekkel való kapcsolat megerősítésének legfőbb eszköze a szövetkezeti demokrácia és az alul­ról jövő bírálat érvényesítése. A vezetőségválasztás egyik hiá­nyossága, hogy bár az új vezetősé­geken belül növekedett a középpa­rasztok száma, részarányuk jóval ki­sebb, mint amilyen szerepe és jelen­tősége a középparasztságnak a falu életében, a mezőgazdasági termelés­ben van. A földművesszövetkezetek nem fe­ledkezhetnek meg egy pillanatra sem arról a feladatukról, hogy elősegítsék a termelőszövetkezetek fejlődését. A földművesszövetkezetek szervezeti kereteit fel kell használni a terme­lőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok közötti együttmű­ködés elmélyítésére, tapasztalataik kicserélésére. A főtitkári beszámoló után élénk vita indult meg. Számos földműves­szövetkezeti tag, szövetkezeti dolgozó és más küldött szólt hozzá. Több felszólaló ismertette a föld­művesszövetkezetének eddigi mun­káját és beszámolt eredményeiről. Erről beszélt Szabó István, a Kecs­kemét és környéke körzeti földmű­vesszövetkezet vezetőségi tagja. Sza- I bó István versenyre szólította az or­szág összes földművesszövetkezeté­nek igazgatósági tagjait, hogy minél eredményesebb munkát végezzenek a fémgyüjtési hónap során. A küldöttgyűlésen felszólalt Hege­dűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi mi­niszter. Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter felszólalása A földművesszövetkezetek szere­pe a Központi Vezetőség múlt év júniusi határozata után jelentősen megnőtt — állapította meg. A dolgozó parasztok elsősorban azt várják a földművesszövetkeze­tektől, hogy ellássák őket a mező- gazdasági termeléshez szükséges árukkal. A mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagokat két csoportra kell osztani. Az egyik csoportba azokat a cikkeket kell sorolni, amelyekre a mezőgazdasági tér' melés szempontjából minden nap szükség van. Ilyen például a1 ko­csikenőcs. Ezeket a cikkeket min­den faluban árusítani kell. A má­sik csoportba a kisgépek jelentős részét és a műtrágyát, stb. kell sorolni. Ezekből legalább a járási székhelyeken elegendő mennyisé­get kell tartani. A továbbiak során megállapí­totta Hegedűs elvtárs, hogy miköz­ben a szövetkezeti bolthálózat szé­lesen fejlődött és sok községben szövetkezeti áruházak nyíltak, egyes területeken csökkent a bol­tok száma, s ezért a dolgozó pa­rasztoknak az ilyen helyeken nagy távolságokat kell bejárniok, hogy mindennapi szükségleteiket kielé­gíthessék. Ez nincs rendjén. He­lyes, hogy fejlesztik az áruházakat és a szövetkezeti boltokban sok olyan cikket árusítanak, amelyet azelőtt falun nem lehetett kapni, de a szövetkezeti áruházak fejlesz­tése nem mehet a kis falvak és a tanyák bolthálózatának rovására. Azt is meg kell állapítani — folytatta —, hogy az ipar nem he­lyezett megfelelő súlyt a közszük­ségleti cikkek gyártására. Most iparunk előtt az a feladat áll, hogy biztosítsa a lakosságnak közszükségleti cikkekkel és külö­nösen a mezőgazdasági termelés­hez szükséges anyagokkal, gépek­kel való ellátását. Fejlett iparunk képes arra, hogy kiváló minőségben gyártson ipar­cikkeket. A felmerült minőségi ki­fogások oka részben hanyagság, nemtörődömség, részben a földmű­vesszövetkezetek, vagy a földmű­velésügyi minisztérium hibája. Éppen ezért a SZÖVOSZ'nak és a földművesszövetkezeteknek, va­lamint a földművelésügyi minisz­tériumnak fontos feladatuk, hogy az ipartól megfelelő minőségű ter­mékeket követeljenek és ugyan­akkor segítséget is adjanak a mi­nőség tekintetében felmerült ta­pasztalatok közlésével, a hibák feltárásával. Az új szakasz — mondotta a to­vábbiakban — a'földművesszövet- kezeti mozgalom számára újabb felvirágzás korszakát nyitotta meg. A földművesszövetkezetek akkor tudják igazán kamatoztat­ni a megnövekedett lehetősége­ket, ha az eddiginél sokkal jobban bevonják munkájukba tagjaikat és teljesebben megvalósítják a szövetkezeti demokráciát. Nagyon fontos szerepük van a földművesszövetkezeteknek annak elősegítésében, hogy a termelési bizottságok megvalósíthassák köz­érdekű elgondolásaikat. De más szempont is megköve­teli, hogy a földművesszövetke­zetek szélesebb fronton kapcsolód­janak be a mezőgazdaság terme­lési igényeinek szolgálatába. A mezőgazdaság gépesítésével kap­csolatban be kell bizonyítaniok az egyénileg dolgozó parasztok előtt, hogy érdemes összefogniok és meg kell mutatni, hogyan kell a ter­melést nagyüzemi módon megszer­vezni. Soha népünk történelme során nem volt még ilyen lehetőség, mint most arra, hogy a népét, ha­záját szerető dolgozó minden ere­jét és tehetségét népünk szolgála­tába állíthassa — mondotta befe­jezésül Hegedűs elvtárs. Felszólalt a vitában Bognár József bel- és külkereskedelmi miniszter A kereskedelemnek el kell lát­nia a falut jóminőségű, a falu íz­lésének, fejlődésének és hagyomá­nyainak, a parasztság fejlődésének és szükségleteinek megfelelő fo­gyasztási cikkekkel — mondotta a többi között. A szövetkezeti kereskedelemben 1954 első negyedében 1953 azonos időszakához viszonyítva a ruházati cikkeknél az értékesítés 148 száza­lék, vegyesiparcikkben pedig 180 százalék. A második negyedre ru­házatban 1953 második negyedé­hez képest 58 százalékos, a ve­gyesiparcikkben 50 százalékos for­galomnövekedést tervezünk. A szocialista kereskedelem a mező- gazdasági termelés fokozását szol­gáló cikkekben az idén a múlt évekhez képest* többszörös mennyi­séget hoz forgalomba, bár még mindig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az összes igénye­ket ki tudjuk elégíteni. így példá­ul 1953 első felében 1000, második felében 2000, 1954 első negyedé­ben 3800 ekét értékesítettünk, a második negyedévben pedig már 8000 darabot fogunk értékesíteni. Még szembetűnőbb a fejlődés más cikkekben: vetőgépben, boro­nákban, lókapákban, permetező- gépekben, szecskavágókban és ré­pavágókban. Hasonló fejlődés mutatkozik a falu élete és a termelés fejlődése szempontjából is fontos építőanya­gok forgalmában. 1954 első felé­ben 13'szorannyi téglát, három- szorannyi cserepet, három és fél- szerannyi cementet, kétszerannyi meszet, öt és félszerannyi fenyő­fűrészárut adunk a lakosságnak, mint az elmúlt év első felében. Értünk el bizonyos javulást ab­ból a szempontból is, hogy a pa­rasztság, a falu hagyományainak megfelelőbb, speciális árukat tu­dunk a falun forgalombahozni. így néhány hónap óta újra meg­jelentek az úgynevezett tájviseleti kalapok, a csizmanadrágok, csiz­mák, különféle, a falu ízlésének jobban megfelelő választékú kar­tonáruk, delének. Feladataink ellátásában gátat jelent számunkra az a sok hiá­nyosság, amelyekkel az állami és szövetkezeti kereskedelemben egy­aránt meg kell küzdenünk. Az új szakasz gazdasági politikája az eddiginél sokkal nagyobb mozgé­konyságot és rugalmasságot köve­tel. Az új szakasz gazdasági politi­kájának megvalósítása során a ke­reskedelemben nagy súlyt helye­zünk az állami és a földművesszö­vetkezeti kereskedelem és irányí­tószervei viszonyának megjavítá­sára. ; Sok hiányosság van a nagyke­reskedelem és a szövetkezeti ke­reskedelem együttműködésében is. I. V. Borodin, a Centroszojuz elnökhelyettese a többi között elmondta, hogy a Szovjetunió egész népgazdaságá­nak hatalmas fellendülésével együtt izmosodik és fejlődik a szovjet fogyasztási szövetkezeti rendszer. A szövetkezeti áruforgalom az 1953. évben az 1952. évhez vi­szonyítva 24 százalékkal emelke­dett. Az évi tervet; túlteljesítették és az áruforgalom a folyó év első negyedében az 1953. év első ne­gyedéhez viszonyítva több mint 30 százalékkal növekedett. Az 1954. évi áruforgalmi szintet jelentős mértékben túlteljesítjük és a fogyasztási szövetkezetek öt­éves tervét négy év alatt teljesít­jük. A szovjet fogyasztási szövetkeze­tek mindig arra törekedtek és tö­rekszenek, hogy együttműködje­nek valamennyi ország szövetke­zeti szervezeteivel, tekintet nélkül azok társadalmi, szociális rendsze­rére. Edward Drozniak, a lengyel szövetkezeti főtanács elnöke, pénz­ügyminiszterhelyettes, a lengyel szövetkezeti dolgozók üdvözletét tolmácsolta. Jan Pistek, a Csehszlovák Köz­társaság küldötte, a szövetkezetek központi tanácsa vezetőségének tagja rámutatott: A szocializmus felé vezető htun­kon a szövetkezeti mozgalomra háruló feladatok teljesítésében fontos tényező a leghaladóbb szö­vetkezeti mozgalom, a szovjet szö­vetkezeti mozgalom gazdag ta­pasztalatainak felhasználása, va­lamint a szocialista munkaver­seny kibontakozása. Georgi Videnov, a bolgár dele­gáció vezetője a többi között eze­ket mondotta: A bolgár fogyasztási szövetkeze­tek további fejlődése és erősödése érdekében a kormány és a párt határozatot hozott. Ebben feladat­ként jelölte meg, hogy bővíteni kell az áruválasztékot, javítani kell a lakosság minőségi árukkal való ellátását, kultúrigényeinek kielégítését, erősíteni kell a pénz­ügyi fegyelmet, gondoskodni kell az áruknak a termelő vállalatok­tól a lakossághoz való gyors el­jutásáról. A külföldi küldöttek a felszóla­lásaik után értékes ajándékokat adtak át a küldöttgyűlés elnöksé­gének. A küldöttgyűlés határozata A küldöttgyűlés határozati ja­vaslatot fogadott el a földműves­szövetkezetek előtt álló további feladatokról. Legfontosabb fel­adatként jelöli meg, hogy a falusi dolgozók a közszükségleti cikkeket és a mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagokat és eszközöket a lakóhelyükhöz közeleső földmű­vesszövetkezeti boltokban hiány­talanul beszerezhessék. A határozat a továbbiakban fel­adatul tűzi ki: A földművesszövetkezetek nö­veljék és javítsák meg a közétkez­tetési és szolgáltatási tevékenysé­güket. A szövetkezeti kereskede­lem áruellátásának megjavítása érdekében rövidíteni kell az áruk útját. Ebben az évben az elmúlt évihez képest háromszorosára kell növelni a felvásárlást, külö­nösen gyümölcs- és zöldségfélék­ből, burgonyából, hízottsertésből, baromfiból, tojásból és borból. A tagság váljék anyagilag is közvetlen érdekeltté, ezért az év­végi mérlegmegállapító közgyűlé­seket követően minden földmű­vesszövetkezet rendszeresen fizesse ki a tagságának a részjegyek után járó térítést, az idén bevezetett vásárlási és értékesítési visszaté­rítéseket, továbbá a vezetőségi ta­gok tiszteletdíját. Végül a határozat felszólítja a küldöttgyűlés részvevőit, hogy ha­zatérve ismertessék a küldöttgyű­lésen hallottakart a szövetkezeti tagsággal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom