Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-03 / 52. szám

Szerda, 1954 március 3. SOMOGYI NÉPLAP Felkészültek a tavaszi munkákra a darányi gépállomás dolgoséi A darányi gépállomás megyénk gépállomásai közül az elsők között tette meg vállalását pártunk III. kon­gresszusa tiszteletére. A gépállomás dolgozói megfogadták, hogy a gépja­vítást határidő előtt 10 nappal, tehái február 15-re befejezik. A téli gép­javítások elvégzésére versenyre hív­ták a csokonyavisontai gépállomás dolgozóit. Ennek eredményeként mindkét gépállomáson lelkes ver­senymozgalom bontakozott ki, mely­nek eredménye sem maradt el. Mind­két gépállomás dolgozói becsülettel tettek eleget vállalásaiknak és azo­kat túlteljesítve határidő előtt javították ki gép­állomásaik erő- és egyéb mező- gazdasági gépeit. A nemes vetélkedés eredménye­ként a darányi gépállomás dolgozói a vállalt február 15-i határidő he­lyett már február 9-én befejezték a 22 erőgép, 33 eke helyett pedig 36 eke javítását, ezenkívül 24 tárcsát, 20 vetőgépet, 4 kultivátort, 16 csép­lőgépet és terven felül február 20-ig még 4 arató-cséplőgépet javítottak ki. E nagyszerű eredmény eléréséért a gépállomás dolgozói ió munkát vé­geztek. Helytelen lenne azt mondani, hogy a javítási munkában nem vol­tak nehézségeik. Komoly akadályokat kellett elhárítaniok, hogy leküzdhes- sék az alkatrészhiányt. A Barcsi Fű­részüzem dolgozóinak segítségével e2 szaktudásával és példamutató műn sikerült is, akik önzetlenül segítették kájával számos esetben készített el patronálásukkal a gépállomás dói- olyan hiányzó gépalkatrészt, mely- gozóinak munkáját. nek beszerzése nehézségekbe ütkö­Sak segítséget kaptak a Bu- zöt^ a dapesti Utigépjavító Vállalat dol­gozóitól is, akik hasznos tanácsok­kal és nehezen beszerezhető alkatré­szek leszállításával járultak hozzá, hogy a gépállomás a vállalt határidő előtt fejezhesse be a téli gépjavítá­sokat. Természetesen, a gépállomás dől-: gozói mindezt nem nézték ölhetett kézzel és sokat tettek a hiányzó és nehezen beszerezhető alkatrészek biztosítására. Vállalásukban az is szerepelt, hogy a nehezen beszerez­hető alkatrészeket a lehetőségek sze­rint házilag készítik el és ezzel 44 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunknak. E. vállalásukat nagyrészt megvalósí­tották és közel 20 ezer forintos meg­takarítást értek el. Ezen a területen a gépállomás számos dolgozója tűnt ki példamutató munkájával, de a Gelencsér elvtárs elmondja, hogy a javítás ideje alatt sokszor gondolko­zott azon, vájjon hogyan tudnák be­szerezni az egyik traktor üzembehe­lyezéséhez szükséges szíjtárcsát. Kér­ték ezt a megyei, a központi és a bu­dapesti javítóműhelytől is, de nem kapták meg, márpedig a gépjavítási határidő gyorsan közeledett. Némi, de jogos büszkeséggel mondja Ge­lencsér élvtárs: — A leszakadt szíjtárcsát házilag készítettük el, illetve újítottuk fel, hisz nem várhattunk tovább, mert a gépek javítását időben el kellett vé­geznünk, hogy a tavaszi talajmun­kákat rövid időn belül meg­kezdhessük és mi ebben is az elsők akarunk lenni a megye gépállomásai között és túl akarjuk szárnyalni ver­senytársunkat, a csokonyavisontai gépállomást. Ennek valóraváltása nem is kétsé­ges, hisz a darányi gépállomás erő­gépei kijavítva, példás rendben áll­nak már február 10 óta a területen i- „ . , . - . es a dolgozok mar csak arra varnak, legnagyobb elismerés mégis Gelen- , ' í ha arra lehetőség nyílik, azonnal csei Béla elvtársat, a j avítóműhely | megkezdhessék a tavaszi talajmun- vezető főgépészét illeti, aki kiváló ' kát, a szántás-vetés munkáját. Mintegy 56 lioidnyi területen termelnek szerződéses rostlent és rostkendert a balaíonszabadiak HETEK múltak el azóta, amikor a balatonszabadi dolgozó parasztok elő­ször hallottak arról, hogy államunk milyen nagyjelentőségű kedvezmé­nyeket biztosít a rostlen és kender szerződéses termeléséhez a terme­lőknek. Antal elvtárs, a Rostkikészítő Vál­lalat körzeti megbízottja és a tanács­vezetők nap mint nap felkeresték a dolgozó parasztokat és megmagyaráz­ták nekik: az idén a multévihez vi­szonyítva jobban kifizetődik a szer­ződéses rostlen- és kendertermelés, mivel az átvételi árak is jóval maga­sabbak, a prémium is több az idén. mint tavaly volt. Be elmondták azt is, hogy több és olcsóbb ruha jut mind a városi, mind a falusi dol­gozóknak, ha elegendő kendert és lent termelünk. Tehát egyéni és köz­érdek a szerződéses rostlen- és ken­dertermelés. Az első időben azonban nem sok foganatja volt ezeknek az érvelések­nek. — Csak ezzel a kendertermelés­sel ne szekálnának — mondogatja egyik-másik gazda a Rostkikészítő Vállalat megbízottjának és a ta­nácsvezetőknek — még hallani sem szeretek róla. A múlt évben is ígér­tek magas árat és aztán mikor át­vette a vállalat megbízottja a ken­dert, akkor agyonbecsmérelte azt és alacsony árat fizettek érte. — Igaz, hogy a múlt évben mi a vállalat részéről is követtünk el hi­bát — ismeri be Antal Imre — de okultunk a hibákból. JÖNEHÄNY nap, vagy talán egy hét is eltelt, mire egy gazda egy hold kender termelésére szerződést kötött. Ezután aztán a többi gazda is jobban számolni kezdett a rostkender- és rostlentermeléshez biztosított kedvez­ményekkel. Az idén 120 forintot fizet a válla­lat egy mázsa elsőosztályú rostlenért, a tavalyi 62 forinttal szemben — latolgatta ifjú Molnár József dolgozó paraszt. A szerződéskötéskor termé­szetben előlegként kát. holdanként 200 forint értékű textiláru vásórlásá­Vágómarháért tenyészüszőt kaphatnak cserébe a tsz-ek és egyénileg termelő dolgozó parasztok A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat^ nak megfelelően termelőszövetkezeteink és egyéni dolgozó paraszt­jaink állatállományának minőségi megjavítása érdekében az Allat- és Zsírbegyüjtő Vállalat útján vágómarha-tenyészüsző csereakció indult be. Azok a tsz-ek és egyéni termelők, akik legalább 320 kg-os I., II-, III. osztályzatú minőségnek megfelelő vágómarhával rendelkeznek, az Állatbegyüjtő Vállalattól selejt vágómarháikért 250 kg-on felüli tenyészüszőt kaphatnak. A vállalat a cserevágómarhákért az állat ivarénak és osztályzatának megfelelő szabad árat fizeti a tsz-nek, vagy egyéni termelőnek. A tenyészüszőt kg-onként 5 forintos áron adja át a cserevágómarha akció keretében. (A tenyészüsző kg-on- kénti ára nem sokkal magasabb tehát, mint a cserében átadott vá* gómarha szabad ára!) \ A tenyészüszők az egyénileg dolgozó parasztok szerződéses ne­veléséből származnak, melyeket lehetőség szerint ugyanabban a községben cserevágóállat ellenében helyben át is ad a vállalat.; Amennyiben nincs a községben az igénylésnek megfelelő mennyi­ségben szerződéses tenyészüsző, a vállalat hízlalóteiepein (Csorna, Szőlősgyörök, Ságvár, Lulla, Kisbajom, Ujkút, Ádánd, Kaposmé- rő), vagy szükség esetén felhajtó napokon fogja a cserét lebonyolí­tani. , I dolgozókért, a mozőgazdaság fejlesztéséért az állami és szövetkezeti boltokban megkapják a textilárut. Emellett a leszerződött +erület mentesül a tojás-, állat-, baromfi- és • termény­beadási kötelezettség alól. Ezenkívül a kamatmentes hitelen biztosított gépszántás, a műtrágya, a művelési előleg is nagy kedvezmény a gazdá­nak. így aztán ifj. Molnár József egy hold rostlen termelésére kötött szer­ződést, amely után azon nyomban megkapta a 200 forint értékű tex­tilre az utalványt. Ifj. Molnár Józse- i ha'tá7id&-e' teijesítették télf gépja- fet csakhamar -több dolgozó paraszt I vítási tervüket. Az élelmiszeripar a lakosság jobb ellátásáért az eddigi minta­boltok mellett 1954-ben 8 új mintaboltot nyit az ország külön­böző részeiben. így Komlón tej', konzerv- és édesipari mintaboltot létesítenek. * * * Á Telefongyár dolgozói a nagy- szénási és a mezőkovácsházi gép­állomások részére nagymennyisé­gű szerszámot és számos pótalkat­részt készítettek. Ezenkívül mű­szaki segítséggel járultak hozzá, hogy a gépállomások időben be­fejezzék a téli gép javítási munká­kat. * -x- * Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat a medgyesegyházi és a kunágotai gépállomások felett állalt védnökséget. A zavartalan munkához szükséges 529 különfé­le szerszámot — köztük golyós­csapágyakat, villanyvezetéket, re- szelőt és sok egyéb hiányzó mun­kaeszközt — küldött a vállalat. Együttműködésük eredménye: a medgyesegyháziak két nappal ha­táridő előtt, a kunágotaiak pedig követte.. Illés Mátyás 800, Vecsei La­jos 400 öl rostlen termelésére kötött szerződést. MOST már szívesen keresik fel a gazdák a tanácsot a rostlen- és ken­dertermelési szerződés ügyében: Ed­dig már több mint 56 holdnyi rost­len és kender termelésére kötöttek szerződést a balatonszabadi dolgozó parasztok, mert belátták, hogy ez ra kap a termelő utalványt, amelyre I egyéni érdekük, de közös ügy is. * * * A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz küldte el kiváló szakmunkásokból álló pat­ronáló brigádját. Hamarosan el­juttatják a gépjavító vállalathoz a hiányzó anyagokat is. így nagy- mennyiségű sziluminhulladékot, 1 mázsa bronzhulladékot és 1 te­li erautórakomány gömbvas- és le­mezhulladékot küldenek Szolnok­ra. < * * * A nagyarányú erdősítéshez és fásításhoz sokmillió csemetét ne­velnek az erdőgazdaságok cseme­tekertjeiben. A parányi fácskák ápolása nagy gondot okozott a csemetekertek dolgozóinak, mivel fafajoktól függően 45—80 centi­méterig, különböző sortávolságban vetik a magot. Eddig minden sor­távolságra külön gépet alkalmaz­tak. Az erdőgazdasági szerszám- gyárban most olyan csemetemű­velő gépet gyártanak, amely 45—í 80 centiméter sortávolságra kí­vánság szerint szabályozható. A késeket úgy lehet szabályoz­ni, hogy 2—14 cm mélyen dolgoz­zanak s így sarabolásnál és mély­kapálásnál egyaránt jól használha­tó a gép, amely mindössze 56 ki­ló, s egy ló könnyen húzza egy ember irányítása mellett. Az új csemetekerti sorközi művelőt ho­mokon, kötött és kemény talajon is kipróbálták, s mindenütt igen jól bevált. Az eddigi gépek teljesítésénél másfélszer nagyobb területet lehet vele egy műszak alatt megkapálni. A tavaszi csemeteápoláshoz 250 ilyen gépet kapnak az erdőgazda­ságok. A gépek nagyrésze már el­készült. * * * A kongresszusi verseny lendület te a Vegyipari Gép- és Radiátor­gyárban is szép eredmények el­éréséhez segíti a dolgozókat. Az üzem első negyedévi tervében töb­bek között 20 ipari mosógép el­készítése szerepel. Ezeket vegy­tisztító üzemek, kórházak és na­gyobb intézmények számára gyárt­ják. A hosszúra nyúlt téli estén Mol­nár József vacsora után mé­lyen elmerült az újságolvasásban. Arcát, vörösesszőke, tömött ba­juszát és mélyenülő, világoskék sze­mét teljesen elfedték a feketebetűs papírhasábok: csak időnként, amikor cigarettára gyújtott, lehetett látni ábrázatát. A család többi tagja már lefeküdt s őt is biztogatta felesége: — Feküdj már le, ne rontsd a sze­medet — zsörtölődött az asszony. — Nem tudom, mit tudsz olyan sokat olvasni abból az újságból? —• Mindjárt fekszem — válaszolt megnyugtató hangon az ember — már csak néhány sor van vissza. Egy pillanatra az asztalra tette az újságot, két öklével megdörzsölte fá­radtan mozgó pilláit, s alattomban a vekkerórára pillantott, aztán siet­ve vetette bele tekintetét ismét az új­ság hasábjai közé. Az asszony csak nem hagyta annyiban, s kissé gú­nyosan odabökte férjének: — Ugylátszik, nagyon meg akarsz okosodni ... Ennyi idő alatt már akár kétszer is elolvashattál volna egy újságot!... Feküdj már le!... — Hagyjál békén! "— vágott vissza az ember most már kissé indulatosan —■ te csak aludj nyugodtan... En tudom, hogy mit csinálok! Mély csend ülte meg a szo­bát. Az asszony álomba merült. Molnár József letette az újságot, s két kezébe temetve redős homlokát, az asztalra könyökölt és egy vastag­betűs című cikkre szegezve tekinte­tét, hosszan elgondolkozott. »-Jó mun­kával, s az állam iránti kötelezettsé­Molnár József becsületszava... í günk teljesítésével köszöntjük a Hl. | pártkongresszust«. Ez a két. sor ! valami különös érzést keltett ben- I ne. — Igen, a párt és az állam J megtette a magáét — fűzte hosszan , gondolatait — vájjon mit tettem én? (Vagy mit tehetek? Eh, de minek tö­röm ilyesmin magam, jobb, ha lefek­szem. Csak ne olvastam volna ezt az újságot. Nem izgatott engem az új­ság valamikor — kalandozott vissza a régi cselédidőre. — Igaz, hogy ak­kor nem is olvashattam. Az uraság, meg az intéző gondoskodtak arról, hogy ne jusson a cseléd újsághoz — most hirtelen libabőrös lett a háta, amint eliszonyodott — dehogy kívá­nom vissza azt az időt. Csak paran­csoltak, mint a barmot, hajtották e dolgozó embert. Amint megint a vekkerre tekintett, meglepetten állapította meg, hogy már éjfélre iár az idő. Megropogtatta erős karjait és csendben lefeküdt. * * * ]V| ásnap időben felkelt, nehogy az asszony szólhasson a késői le­fekvés miatt és befogott a szánkóba: trágyát hordott a mezőre. Egész nap munka közben is még azoknak a gon­dolatoknak volt rabja, amiket az éj­szaka fejében forgatott. Még este, amint a kultúrház nagytermében az egyik sarokba behúzódva hallgatta a tanácselnök beszámolóját, akkor is ugyanazt hajtogatta magában, mint előző este: mit tettem én és mit tehetek ... Az állam megtette a ma­gáét. Aztán egyszercsak egy újabb — szinte úgy érezte végső elhatározásra késztető —- gondolat ütött fejébe s majd hogy el nem vörösödött a szé­gyenérzéstől. — Ugyan, mit tehetek én... Csak kinevetnének talán _ a többiek, ha itt most én is vállalnék valamit. Jobb lesz hallgatni. Amint ott ült küszködve határo­zatlanságával, kétirányú gondolatá­val, olyasvalamit hallott, amiről ő is olvasott. — Pártunk és kormá­nyunk megtette a magáét, most raj­tunk, dolgozókon a sor — csengett a tanácselnök érces hangja. — Köze­leg a III. pártkongresszus és azt hi­szem, nemes cselekedet lenne, ha kötelességvállalást tennénk, illetve tennének Jut község dolgozó paraszt­jai is a pártkongresszus tiszteleté­re ... De mindenki csak annyit vál­laljon, amennyit teljesíteni is tud, mert a becsületszó kötelez. A beszámoló után több egyénileg dolgozó paraszt szólalt fel és tett fo­gadalmat a pártkongresszus tisztele­tére. Molnár József izgatottan ült a székén, homloka tüzelt, mellén erős szorongást érzett. Már-már úgy lát­szott, nincs több hozzászólás. Molnár József még mindig küzdött a gondo­latokkal. Egyszercsak reszkető inai­val felegyenesedett és keresetlen sza­vakkal gyorsan elmondta, amit ki­gondolt. — Én, Molnár József, aki 6 és fél holdon gazdálkodom, becsületszavam adom rá, hogy a párt III. kongresz- szusának tiszteletére — most egy pil­lanatra elakadt a hangja, nagyot nyelt, s aztán tovább fűzte a mondó- káiát — még az első negyedévben teljesítem egész évi hízottsertés- beadási kötelezettségemet... Az­tán meg a tavaszi munkákat határidő előtt elvégzem és versenyre hívom Farkas János gazdatársamat... Csak ... csak ennyit akartam. Aztán ismét visszaült a helyére s egy pillanatig zavartan tekintett a mellette ülő emberek felé, akik ba­rátságos mosollyal néztek rá. * ífc A lig telt el két hét, amikor Nagy J * Károly községi tanácstitkár beállított Molnárék portájára. Mol­nár József éppen az istállóból tolta , ki a trágyával megrakott targoncát, amikor ráköszöntött a tanácstitkár. Miután Molnár gazda a trágyatele­pen elrakta a friss trágyát, betessé­kelte a titkárt a szobába. — Mi az, mikor vezették be a vil­lanyt? — kérdezte a tanácstitkár, amint szemébe csapódott a szobát el­árasztó fény. — Hát mostanában — válaszé11 mosolyogva Molnárné — mert hogy leadtunk egy 170 kilós hízót, s a kötelezőn felüli súly után szabadárat fizettek és így a villanyra is jutott pénz. — A tavaszra, amikor már koráb­ban kell az istállóban etetni, este meg későn — az istállóba is beköttet­jük a villanyt — vágott közbe Mol­nár József, majd megint az asszony vette át a szót. — Még édesapám­nak is nagyon tetszik a villany — mutatott oda az öreg János bácsira, aki az ágy szélén üldögélt — pedig ő 97 éves már és villanyfénynél is kö­veset lát. Azt mondta: »Én sok éj­szaka zsíros pipicslámpánál dolgoz­tam, jól esik, hogy megértem, ami­kor villany , világít a mi házunkban is«. — Hát igen — mondta vontatottan a tanácstitkár — többszörös előnyük van, hogy már beadták a hízottser- tést egész évre. Egyrészt nincs gond­juk a sertésbeadásra, másrészt 300 kiló kukoricabeadás alól mente­sültek, harmadszor meg a villanyt is bevezették a sertés árából... — most egy pillanatra elgondolkozott, majd felemelte fejét és elismerő mosollyal Molnár József szemébe nézett. — Ami azt illeti — mondta hatá­rozottan Molnár gazda — én már a tavaszi munkát végzem, megkezd­tem a gyengébb őszi vetések kom- poszttrágyázását. így aztán idő­ben tudom végezni az egyéb tavaszi munkákat is, ahogy jönnek sorba. — Egy pillanatra elhallgatott, gondola­tait rendezgette, majd így fűzte to-1 vább a szót: — A múlt évben 12 mázsát termeltem búzából holdan­ként, s ennél többet nem igen • ter­meltek a juti gazdák. De az idén úgy ápolom vetéseimet, hogy több te­remjen, mint tavaly. 1 holdon ken­dert is termelek, 400 ölön meg cukor­répát ... mert ez is érdekem. — Én biztos vagyok abban, hogy Molnár gazda a tavaszi munkáknál és a továbbiakban is- teljesíti, amit vállalt — mondta a tanácstitkár és kezet szorított Molnár Józseffel, aki barátságos mosollyal csak eny- nyit mondott: — Nekem mindennél drágább a becsületszavam. Szűcs Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom