Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-30 / 75. szám

ILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KÖSZÖNTJÜK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETET! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP XI. évfolyam, 75. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1951 március 30. Vigyék sikerre termelőszövetkezeteink az előttük álló nagy feladatokat A termelőszövetkezetek kiváló dol­gozói március 27-én országos tanács­kozásra jöttek össze, hogy most, a avaszi nagy mezőgazdasági munkák cezdetén számot vessenek a félévvel azelőtt megtartott tanácskozás óta ltelt idő alatt elért fejlődésről, ered­ményekről és a szövetkezetek munká- ában még meglévő hiányosságokról :s arról, hogyan tehetik még jövedel­mezőbbé szövetkezetüket, jómódúvá a tagságot, hogyan növelhetik már ebben az évben jelentősen a termés­átlagot. Megyénk termelőszövetkeze­teiben is a legutóbbi tanácskozás óta igen jelentős fejlődés tapasztalható mind a vezetésben, mind a munkafe­gyelem megszilárdításában, mind pe­dig a mezőgazdasági eredményekben. A legutóbbi tanácskozás óta me- •gyénk termelőszövetkezeteiben sok nehézséggel kellett megküzdeni, ren­dezni kellett a tsz-ből kilépő tagok ügyét. A föld, a gazdasági felszere­lés kiadása hosszú ideig igénybevette a termelőszövetkezetek vezetőit, tag­ságát. El kellett készíteni a termelési tervet, emellett minden erőt mozgó­sítani kellett a tavaszi munkákra való felkészülésre. Mindez igen ko­moly feladatok elé állította a tsz-ek ve­zetőit és tagságát. Ma már elmond­hatjuk, hogy termelőszövetkezeteink e nehéz munkából győztesen kerül­tek ki. Megedződtek termelőszövet­kezeteink minden tekintetben, javult a munkafegyelem, megnövekedett a tagok 'öntudata, politikai és szakmai képzettsége és nem utolsósorban a szövetkezeti vagyon iránti felelősség- érzete. Ez a magyarázata annak, hogy termelőszövetkezeteink megyénkben is ezen a tavaszon elsőnek kezdték meg a tavaszi mezőgazdasági munkát és újból bebizonyították élenjáró szerepüket az egyéni gazdálkodással szemben. Megyénk termelőszövetke­zetei büszkén jelentették, hogy az időszerű tavaszi szántás-vetés mun­káját az agrotechnikai követelmé­nyeknek megfelelően határidő előtt teljesítették. A tavaszi búza vetéstervét 148.2, a tavaszi árpáét és a zabét 105.1, az istállótrágyázási tervet pedig 166.8 százalékra teljesítették. Jól halad ter­melőszövetkezeteinkben a vöröshere- vetés, melynek tervét 76.8, a cukor­répavetés, amelyét 30 százalékra tel­jesítették. Számos olyan termelőszö­vetkezet van megyénkben, mint a somodori Alkotmány, a fülecspusztai Kossuth, melyek a kukorica-, burgo­nyavetés kivételével minden vetéssel végeztek. Ebben a nemes küzdelemben igen nagy segítséget nyújtottak termelő- szövetkezeteinknek gépállomásaink, azok kiváló dolgozói. Igen nagy se­gítséget jelentett termelőszövetkeze­teinknek az a sokszáz agronómus, akik a párt hívó szavára vállalták, hogy az első vonalban küzdenek a termelőszövetkezetekkel, az egyéni dolgozó parasztokkal a magasabb ter­méseredményekért, a falu felvirágoz­tatásáért. Mindez azonban csak kezdete a szövetkezetek előtt álló nagy felada­toknak. A munkák dandárja még visszavan. Ezért mindaz a segítség, molyét államunk nyújt termelőszö­vetkezeteinknek a gépállomásokon, szakembereken és egyéb anyagi tá­mogatáson keresztül, csakis akkor kozza meg igazi gyümölcsét, ha az a termelőszövetkezeti dolgozók to­vábbi lelkes, odaadó munkájával pá­rosul. Most, amikor a vetési munkák második szakaszához érkeztünk, igen alaposan fel kell készülnünk, hogy mint eddig, egy napot se késsünk a vetéssel, mert a tavaszi munkától függ, hogy jó termést arathassunk a nyárén, hogy sok burgonyát, kukori­cát, cukorrépát takaríthassunk be az ősszel. Kcgjobb termelőszövetkezeteink — amint említettük — már eddig is be­Felszólalások a termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozásán bizonyították életképességüket, a nagyüzemi gazdálkodás vitathatatlan fölényét a kis gazdaságokkal szem­ben. A barcsi Vörös Csillag, a vitya- pusztai Vörös Csillag tsz tavalyi eredményei a megyén túl is ismertté váltak. De ilyen szövetkezetünk már jócskán van a megyében. Megyénk dolgozó parasztsága meggyőződhetett erről, de dolgozó parasztságunk nem­csak a jó szövetkezetek munkáját kí­séri figyelemmel, hanem a gyengéb- bekét is és erre bizonyos mértékig az ellenség tudatosan is ráirányítja a figyelmet, igyekszik a még meglévő átmeneti nehézségeket felnagyítani. Sajnos még van jónéhány ilyen gyen­ge lábon álló szövetkezetünk. Gyak­ran két szomszédos szövetkezet mun­kája és gazdasága is igen különbözik egymástól. Ennek okát nyilván nem valami természeti adottságban kell keresni — ez a nagy különbség olyan dolog, melyet el lehet és el is kell tüntetni az elmaradók felzárkóztatá­sával. A csurgói Zrínyi termelőszö­vetkezet pl. egy község határán be­lül gazdálkodik az Uj Elet tsz-el, még azt sem lehet mondani, hogy a földjük minősége eltérő, mégis a Zrí­nyi tsz az elmúlt évben jelentősen túlszárnyalta az Uj Élet tsz termés- eredményeit. Mindez annak a követ­kezménye, hogy a Zrínyi tsz-ben a vezetés, a munkafegyelem szilárdabb volt, időben végeztek minden munká­val, mely mögött nyilván az ered­mény sem maradt el. Hasonló a helyzet a barcsi Vörös Csillag és a vele szomszédos drávaszentesi ter- melőszövetkezet esetében is. Most, amikor az alapját rakjuk le lényegé­ben a szövetkezet gazdaságának, a tagok jólétének, mindezt igen komoly mértékben figyelembe kell venni. Az elifiúlíévi zárszámadó közgyűlé­sek, a tervek elkészítése igen komoly mértékben növelte a szövetkezeti de­mokráciát, a vezetők felelősségérze­tét a tagság felé. Mindez azonban itt is csak a kezdet volt. A szövetkezeti demokrácia, a vezetés megszilárdítá­sa, most a nagy munkák közepette kell hogy igazán érvényesüljön, mert a munkák sikerének ez a legfőbb biztosítéka. Ezen a téren megyénk jó­néhány szövetkezetében még hibák vannak. A tsz vezetői hangoztat­ják ugyan a szövetkezeti demokrá­ciát, de hónapok is elmúlnak, míg egy szövetkezeti gyűlést összehívnak. Gyakori az is, hogy egyedül, önké­nyesen, csupán az elnök irányít és nem veszi figyelembe a tagok javas­latát. Az ilyen szövetkezeti demokrá­cia úgyszólván semmit sem ér. Most a nagy munkák idején sürgősen vál- tozíatniok kell ezen a tsz vezetőinek, biztosítaniok kell a szövetkezeti tag­ság széleskörű bevonását a szövetke­zeti ügyek intézésébe. | Járási párt- és tanácsszerveink for­dítsanak nagyobb figyelmet a gyen­gébb szövetkezetek munkájára. Tár­juk fel őszintén a szövetkezet hibáit, keressük meg a bajok gyökerét. Ed­dig csak a jó szövetkezetek példájá­ból tanultunk, tanuljunk ezentúl a nehézségekkel küszködő termelőszö­vetkezetek tapasztalataiból is. A sür­gető nagy tavaszi munka idején min­den kézre szükség van. Ezért szövet­kezeteink vezetőinek biztosítaniok kell, hogy a női dolgozók is részt ve­gyenek a munkában. Ennek egyik alapvető feltétele a munkaszerveze­tek kialakítása, a területek művelés­re való szétosztása. Az eddigi tapasz­talatok igazolják, hogy ahol a terü­letet felbontották és egy-egy személyt bíztak meg és tettek felelőssé egy bi­zonyos földterület megműveléséért, ott nem maradt gazban a kukorica, a répa. Ezt kell tenni most is. Az el­következő napok, hetek igen komoly feladatok elé állítják termelőszövet­kezeteinket. De mint eddig sok más feladatot, úgy ezt is megoldják, ha minden percet kihasználnak és a tag­ság széles tömegeit mozgósítják a feladatokra. A termelőszövetkezetek dolgo­zóinak március 27-i országos ta­nácskozásán, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége és a minisztertanács hívott össze —• mint már közöltük — sok felszólalás hangzott el. A felszóla­lások egy részét az alábbiakban ismertetjük. LOSONCZI PÁL, a barcsi Vö­rös Csillag tsz elnöke, a szocialista munka hőse: Szövetkezetünkben a tagok egy" re jobban megértik: ahogyan dol­gozunk, olyan lesz a jövedelmünk. Szövetkezetünk vezetősége sokféle módon, eszközzel segíti a tagság­nak kézzelfoghatóvá tenni, hogy mindenkinek érdemes tudása leg­javát adni a munkához. 1950 óta minden évben külön prémiummal is jutalmazzuk a legjobb ered­ményt elérőket. Tapasztalataink szerint a helyes normák kialakítá­sa is arra ösztönzi a tagokat, hogy többet termeljenek. Mi 108 új nor­mát állapítottunk meg és 173 régi normát változtattunk meg. Szö­vetkezetünkben egy elég nagylét­számú bizottságot alakítottunk, amelyik elvégzi ezt a munkát. A bizottságot a közgyűlés választotta meg. A közgyűlésen voltak viták: azok, akik könnyebben jutottak munkaegységekhez, nem akarták elfogadni a módosítást, de a több" ség a normák megváltoztatását kívánta, s úgy fogadta el a nor­mákat, ahogy azt a bizottság ki­dolgozta. Szövetkezetünk eddigi eredmé­nyeit jórészt annak köszönheti, hogy helyesen terveztünk és a ta­gok tudják: érdemes jól dolgozni, magas terméseredményekért küz­deni. Hiba persze még nálunk is van bőven. A vezetés feladata, hogy ezeket a hiányosságokat idejekorán meglássa és bátran fel­tárja. Mi nem félünk attól, hogy feltárjuk hibáinkat és igyekszünk is, hogy kijavítsuk azokat. Ha a szövetkezet vezetőitől és tagjaitól megkívánjuk az egyéni felelőssé­get: javul a munka, erősödik a szövetkezet. Most nálunk van a minisztertanács vándorzászlája. Úgy dolgozunk, hogy ezt a zász­lót meg is tartsuk, s még erősebbé, jövedelmezőbbé tegyük szövetke" zetünket. Nagy Imre elvtárs felszólalása Amikor a párt és a kormány az országos tanácskozásra egybe­hívta önöket, az a szempont vezet­te, hogy mint máskor, nagy fel­adatok előtt, most is együttesen beszéljük meg a tennivalókat a szövetkezeti gazdálkodás terén. Elöljáróban engedjék meg, hogy felhasználjam az alkalmat és me­leg szeretettel köszöntsem termelő- szövetkezeteink élenjáró dolgozóit, akiket a kormány kiváló munká­jukért kitüntetésben részesített, és további munkájukhoz sok sikert kívánjak. A múlt ősszel lezajlott harmadik országos tanácskozás óta a mező- gazdasági termelést érintő nagy- jelentőségű esemény történt. De" cemberben megjelent a párt és a kormány határozata a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséről. E ha­tározat a termelés olymérvű fel­lendítését célozza, amely megte­remti a jómódú életet, felvirágoz- j tatja a mezőgazdaságot, továbbszi- j lárdítja a munkás-paraszt szővet- í séget. Ez a határozat a mezőgaz" J daság fejlesztésének nagyszerű programmja, amelynek végrehaj­tása emeli a növénytermelés és az állattenyésztés hozamát, növeli a parasztság jövedelmét, emeli a dolgozó rétegek életszínvonalát. A határozat, mint ismeretes, azt tűzte ki célul, hogy a mezőgazda- sági termelés általános fellendíté­sével el kell érni, hogy a követke­ző években biztosítva legyen a la­kosság bőséges ellátása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, borral, cukorral és tejjel, burgonyával és zöldséggel. A mezőgazdaság fejlesztése an­nak a hatalmas programmnak a megvalósítása, amelyet a párt és a kormány szabott meg. Egész né­pünk közös ügye ez; dolgozó né" pünk minden rétegétől nagy-nagy erőfeszítést követel. A párt- és kormányhatározatot, amely pél­dátlanul áll mezőgazdaságunk tör­ténetében, és az egész mezőgazda­ság fejlesztésének egységes pro­grammja, a termelőszövetkezetek­nek és tagságuknak is gazdálko­dásuk alapjává kell tenniök, ve­zérfonalnak kell tekinteniök an­nál is inkább, mert olyan Pro­gramm ez, amely csak a termelők gazdálkodási és életszínvonalának állandó emelése révén valósítja meg a dolgozó néptömegek élet- színvonala emelésének nagyszerű céljait. Olyan programm ez, amelyben a termelők és a fogyasz­tók, a munkások és a parasztok, a város és a falu érdekei a legszo­rosabban eggyéolvadnak. így lesz a mezőgazdaság fejlesztésének ha­talmas programmja nagy nemzeti ügy. Bár a párt- és a kormányha­tározat az egész mezőgazdaság fej­lesztésének általános programmja, annak megvalósításában kiemelke­dő szerep jut a termelőszövetke­zeteknek és tagságuknak. A tava­szi nagy munkákban is ez a hatá­rozat szabja meg a tennivalókat a' szövetkezeti gazdálkodás számára. A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló párt- és kormányhatározat megjelenése óta a mai országos tanácskozás az első alkalom arra, hogy szemlét tartsunk afölött: váj­jon kellőképpen, jól, gondosan felkészültek-e termelőszövet­kezeteink a tavaszi munkára úgy, mint ahogy a határozat előírja és mint ahogyan a párt és a kormány elvárja a termelőszövetkezetek vezető­ségétől és tagságától egyaránt. A mezőgazdasági határozat egy" szersmind felbecsülhetetlen segít­ség termelőszövetkezeteink számá­ra a fejlett és korszerű nagyüze­mi szövetkezeti gazdálkodás kifej­lesztésére. Nemcsak a feladatokat tűzi ki, de megjelöli megvalósí­tásuk módját is. A kormány egy­ben a határozat alapján az ipar és más gazdasági ágak terén fogana­tosítja mindazokat az intézkedé­seket, megteremti mindazokat az anyagi feltételeket, amelyek a ki­tűzött célok eléréséhez szüksé­gesek. Műtrágya, rézgálic, gép, fel­szerelés, alkatrész nagy tömegben áramlik a* mezőgazdasági terme­lésbe, a szövetkezeti gazdaságokba. A határozat nyomán a fejlett ag­rotechnika eszközei és módszerei, a tudomány és a tapasztalat leg­újabb eredményei mind rendelke­zésre állnak a termelőmunkában. A technika és a tudomány he­lyes alkalmazására már ed­dig is körülbelül 2100 agronó­mus — a volt körzetiket is beleértve — áll a termelőszö­vetkezetek rendelkezésére. Ugyanakkor, tisztelt értekezlet, a mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló párt- és kormányhatározat nagy követelményeket is támaszt a ter­melőszövetkezetekkel szemben, és­pedig teljes joggal. A nagyüzemi gazdálkodás előnyeire és erőforrá­saira támaszkodva, a párt és a kormány hathatós segítségével, a mezőgazdasági határozat követel­ményeinek a termelőmunkában, a mezőgazdaság minden ágában való következetes alkalmazásával be kell bizonyítaniok, hogy a nagy­üzemi, szövetkezeti, társasgazdál­kodás fejlettebb, magasabbrendű, eredményesebb és jövedelmezőbb, mint az egyéni gazdálkodás, ,és biztosabb alapja a földművelő nép emberibb, kultúráltabb, gondtala­nabb életének és boldogulásának. Gazdasági eredményeinkkel, a ter­melés korszerű fejlesztésével, a nagyobb és állandóan növekvő ho­zamokkal, a pénzbeli és természet­beni részesedés növelésével, a tag­ság jólétének megteremtésével be­csületet kell szerezni a termelő­szövetkezeti gazdálkodásnak, amit a múlt őszön ellenséges elemek megpróbáltak megtépázni. A szo­cialista mezőgazdaság becsületéről van szó, elvtársak! Ezért harcolni és küzdeni, ezt megóvni és gyara­pítani mindannyiunk, de elsősor­ban az önök és önökön keresztül a termelőszövetkezeti tagság be­csületbeli kötelessége. Ennek a mindennapi termelőmunkában kell érvényre jutnia. Az alacsony hozam, a gyomos föld, a leromlott jószág, a fe­gyelmezetlenség és a szegé­nyes jövedelem összeegyeztet­hetetlen a szocialista szövetke­zeti termeléssel. Ennek el kell tűnnie termelőszö­vetkezeti gazdálkodásunkból — termelőszövetkezeteinknek a felvi­rágzás és a jómód forrásaivá kell válniok. Tisztelt értekezlet! A mi viszo­nyaink között a mezőgazdasági munka dandárja általában a ta­vaszra esik. Az idén az elhúzódó tél és a késői tavasz csak fokozta azokat az amúgy is nagy követel­ményeket, amelyeket a mezőgaz­dasági termelés a dolgozókkal szemben támaszt. Ugyanazt a munkát rövidebb idő alatt kell el­végezni, mint máskor, tehát körültekintő munkára, jobb szervezésre, a határidők pon­tos betartására és szigorúbb munkafegyelemre van szükség. Ehhez járul mint fő követelmény, az agrotechnikai előírások betar­tása, a munka jó minősége, ami a jelenlegi viszonyok mellett fon­tosabb, mint bármikor volt. Mind­ennek megfelelni, persze nem könnyű, de meg lehet és meg is kell felelni. Hogy ez valóban így is legyen, az főképpen a termelő- szövetkezetek vezetésétől függ. Olyan erőforrások vannak a ter­melőszövetkezetekben, amelyek mégoly nagy termelési vagy szer­vezési feladatok megoldását is le­hetővé teszik. Az egyik ilyen kiapadhatatlan erőforrás a szövetkezeti demokrá­cia. Ennek megőrzése és messze­menő kifejlesztése a záloga a szö­vetkezeti gazdálkodás sikereinek, eredményességének, a nehéz fel­adatok megoldásának. A termelőszövetkezet olyan ter­melési forma, amelyben a tagok a szövetkezetnek nemcsak dolgozói, de egyben teljesjogú gazdái is. A vezetőség és a tagság szoros együttműködése, az egész tagság részvétele mind a termelőmunká­ban, mind a gazdálkodás irányítá­sában olyan erő, amelyre minden termelőszövetkezeti elnöknek tá­maszkodnia kell. A szövetkezeti demokrácia széles kibontakoztatása a jó vezetés biztosítéka a termelő- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom