Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-12 / 36. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 február 12. is A berlini külügyminiszteri értekezlet szerdai ülése Az „Európa biztonságának biztosításáról“ szóló szovjet javaslat vitája Berlin (TASZSZ). A négy hatalom külügyminisztereinek szerdai ülésén V. M. Molotov elnökölt. Az ülés elején V. M. Molotov nyilatkozatot tett az európai biztonság megőrzésének kérdéséről. Nyilatkozatának befejezése után V. M. Molotov átnyújtotta Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisztereinek a szovjet küldöttség javaslatát »Európa biztonságának biztosításáról«, valamint az »összeurópai kollektív biztonsági szerződés« alapelveinek tervezetét. V. M. Molotov nyilatkozatának befejezése után Dulles szünetet kért, hogy tanulmányozhassa a szovjet küldöttség nyilatkozatát és javaslatát. DULLES FELSZÓLALÁSA A szünet befejezésével Dulles kijelentette, hogy néhány rövid megjegyzést akar tenni a szovjet küldöttség javaslatának lényegét illetően. Dulles egyetértését nyilvánította az »Európa biztonságának biztosításáról« szóló szovjet javaslatnak azzal a részével, amely kimondja, hogy Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai kötelezik magukat a német kérdés kielégítő megoldását célzó erőfeszítések folytatására. Azután rátért az említett szovjet javaslat második pontjára, amely előirányozza, hogy a megszálló csapatokat még a né" met békeszerződés megkötése és Németország újraegyesítése előtt, egyidejűleg, hat hónap leforgása alatt kivonják mind Kelet-, mind Nyugat'Németország területéről, kivéve az őrtevékenység ellátására visszatartott, korlátozott számú csapatkontingenseket. Dulles kijelentette, hogy e javaslattal szemben elfoglalt álláspontja változatlan. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok küldöttsége nem fogadhatja el ezt a javaslatot, mert annak megvalósítása »védtelenül« hagyná Nyugat-Német- országot és Nyugat-Európa nagy részét »az agresszió veszélyével szemben«. Dulles elutasítóan nyilatkozott a szovjet javaslat 3. pontjáról is, amely előirányozza az európai államok értekezletének összehívását kollektív-biztonsági szerződés megkötése céljából. Dulles ezután ismertette állás- foglalását az »összeurópai kollek" tív-biztonsági szerződés« alapelveinek szovjet tervezetével kapcsolatban. Dulles kijelentette, hogy amennyire az említett tervezet 7. és 10. pontjára, valamint Molotovnak az északatlanti szerződéssel kapcsolatban tett megjegyzéseire emlékszik, az »összeurópai kollektív-biztonsági szerződés« rendeltetése az, hogy felváltsa az északatlanti szerződést. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok »semmiképpen sem sértődik meg a Szovjetunió képviselőjének olyan értelmű javaslata miatt, hogy az európai országok az Egyesült Államok részvétele nélkül gyűljenek össze.« Dulles után Bidault szólalt fel. Kijelentette: a szovjet javaslatoknak a német problémát érintő része azt mutatja, hogy a szovjet küldöttség kitart korábbi állás- ponja mellett. Ezután foglalkozott az európai kollektív biztonság megszervezésére vonatkozó szovjet javaslatokkal. Bidault, akárcsak korábban, úgy igyekezett beállítani az északatlanti tömböt, valamint a hat nyugateurópai állam »európai védelmi közösség« név alatt ismeretes katonai csoportosulását, mint tisztán »védelmi« szervezeteket. Bidault azt bizonygatta, hogy híve a kollektív biztonság gondolatának, de ugyanakkor ellenezte azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket a szovjet küldöttség javasolt az összeurópai kollektívbiztonsági rendszer megteremtésére. Minden bizonyíték nélkül tagadta az európai államok kollektív biztonsága megvalósításának szükségességét. Kikerülte azt a kérdést, miért lehetséges Amerika-közti kölcsönös segélynyújtási szerződés európai országok részvétele nélkül és miért nem lehetséges összeurópai kollektív-biztonsági szerződés az Egyesült Államok részvétele nélkül. Bidault kijelentette, hogy a kollektív-biztonság rendszerének megteremtését meg kell előznie a német kérdés rendezésének és a békeszerződés megkötésének. A francia külügyminiszter a, továbbiakban megismételte régi, tarthatatlan érveit annak a politikának védelmében, amely Európa széttagoltságára, a nyugateurópai államok olyan tömörülésének létrehozására irányul, amelyben részt vesz Nyugat-Németor- szág, e csoportosulásban a legfőbb ütőerő szervét betöltő re- vansvágyó fegyveres erőivel együtt. Ennek kapcsán Bidault megjegyezte, hogy a francia-szovjet szerződést mindig Franciaország »biztonsága nélkülözhetetlen elemének« tekintette. Megismételte azokat a régi és régen megcáfolt állításokat, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Né- metországot magábanfoglaló »európai védelmi közösség« létrehozásának terve nem irányul a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ugyanakkor kijelentette, hogy kész megvizsgálni a Szovjetuniónak nyújtandó »további garancia« lehetőségét, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az európai biztonságnak semmiféle garanciája nem lehet reális, ha nem tartalmaz garanciákat a német militarizmus újjászületése ellen. Bidault után Eden emelkedett szólásra. Szembehelyezkedett a szovjet küldöttségnek azzal a javaslatával, hogy akadályozzák meg Európában az államok egymással szemben álló katonai csoportosulásainak létrehozását és kijelentette, hogy az északatlanti szövetség Anglia politikájának az alapja. Eden Dulleshez és Bidaulthoz hasonlóan azt hangoztatta, hogy az északatlanti szövetség »védelmi jellegű«. V. M. MOLOTOV FELSZÓLALÁSA Ezután V. M. Molotov szólalt fel- Felszólalásában válaszolt a három nyugati hatalomnak a szovjet küldöttség javaslataival szemben emelt ellenvetéseire. V. M. Molotov rámutatott: A szovjet küldöttség azért javasolja a német kérdés megvitatásának és megoldása előkészítésének folytatását, hogy meggyorsítsa Németország újraegyesítését demokratikus és békés alapon, meggyorsítsa a német békeszerződés megkötését. Bidaultnak a francia-szovjet szerződésre vonatkozó megjegyzéseit érintve Molotov megkérdezte: de mi maradt ebből a szerződésből? Egyfelől Franciaország és a Szovjetunió szövetségesek az 1944-ben megkötött francia'szov- jet szerződés értelmében, másfelől viszont Franciaország segítségével, az újrafelfegyverzett Nyu- gat-Németország részvételével létrehozzák azt az »európai védelmi közösséget«, amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. V. M. Molotov kimutatta azoknak az állításoknak tarthatatlanságát, amelyek szerint létezik úgynevezett »Keleti tömb«. Elmondta, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között baráti, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok vannak. Viszont a Szovjetunió és egyetlen népi demokratikus ország között sincs olyan szerződés, amely a berlini külügyminiszteri értekezleten képviselt bármely ország ellen irányulna. V. M. Molotov megjegyezte továbbá, hogy a szovjet javaslatokkal foglalkozó felszólalások különös figyelmet fordítottak az Egyesült Államok szerepének kérdésére. Rámutatott arra, hogy az európai kollektív-biztonsági rendszer kérdésének megvizsgálásakor abból kell kiindulni, hogy az Egyesült Államok nem európai, hanem amerikai országMolotov rámutatott arra, hogy az európai kollektív-biztonság kérdéséről szóló szovjet javaslatot csupán Eden utasította el egyenesen. A szovjet küldöttség tudni szeretné, elutasítja-e a többi miniszter az összes európai országok kollektív-biztonságának gondolatát. A következő felszólaló Dulles volt- Kijelentette, hogy ez az »Európa biztonságának biztosításáról« szóló szovjet javaslat elfogadhatatlan az Egyesült Államok számára. Ami pedig az »összeurópai kollektív-biztonsági szerződés« szovjet tervezetét illeti, Du lies kijelentette, hogy az Egyesült Államok küldöttségének véleménye szerint a küldöttség nem illetékes választ adni erre a tervezetre, minthogy az nem irányozza elő az Egyesült Államok részvételét az összeurópai szerződésben. A Dulles után felszólaló Bidault elmondotta, hogy az összeurópai biztonsági rendszer eszméje teljesen elfogadható, de a francia küldöttség véleménye szerint ezt a rendszert csak a német kérdés végleges megoldása után és olyan feltétellel .lehet felépíteni, ha az nem zár ki más — ahogyan ő mondta — »védelmi szerződéseket és egyezményeket«. Jelenlegi formájában viszont — tette hozzá Bidault — a szovjet tervezet szövege elfogadhatatlan a francia küldöttség számára. Az ülés végén megtárgyalták az értekezlet további munkájának kérdését. V. M. Molotov javasolta, hogy az egyik következő ülésen folytassák a szovjet küldöttség szerdán előterjesztett javaslatainak megvitatását. Pontosabban, a február 13-i, szombati ülésre utalt, minthogy február 11-én zárt ülést tartanak az első napirendi pontról, pénteken, február 12-én pedig, miként ebben megegyeztek, meg kell kezdeniük az osztrák államszerződés kérdésének tárgyalását. Dulles javasolta, hogy halasszák el a kérdés eldöntését a február 12-i ülésig. V. M- Molotov azt javasolta, hogy tekintsék a szerdai ülésen felvetett kérdések megvitatását be nem fejezettnek és a február 12-i ülésen döntsék el, mikor folytatják e kérdések tárgyalását. Molotov javaslata nem talált ellenvetésre. Ezzel az ülés véget ért. A külpolitika hírei KANDY Az ENSZ ázsiai és távolkeleti gazdasági bizottságának ülésszakán felszólalt M. A. Menysikov, a Szovjetunió küldötte. Közölte azokat az alapvető intézkedéseket, amelyek előmozdítják az ázsiai és távolkeleti országok gazdasági helyzetének megjavulását, majd meghívta India, Burma, Indonézia, Ceylon, Afganisztán, Pakisztán, Thaiföld, Japán, Fülöp-szigetek, Nepal, Malájföld és Brit-Borneo küldötteit, egy hónapra a Szovjetunióba, hogy megismerkedjenek a Szovjetunió iparának és mezőgazdaságának fejlettségével. * * * RÖMA Olaszországban kedden tovább folytatódtak a tiltakozó tüntetések Scel- ba miniszterelnöki jelölése ellen. Einaudi köztársasági elnökhöz és a pártok parlamenti csoportjának vezetőihez a gyárak dolgozóitól többszáz tiltakozás érkezett. Rövidesen sztrájkok voltak Nápolyban, Rómában, Piombinoban, Livor- noban a kikötő élete déli 11 és 12 óra között egy órára megbénult. Sztrájkok voltak még Bariban, Rietiben, Vicenzában, Velencében, Modenában és Torinóban. A legjobb kommunistákat választották a vezetőségbe a Széchenyí-körzet taggyűlésén Minden pártszervezet életében jelentős esemény a taggyűlés. Itt teszik mérlegre a kommunisták végzett munkájukat: eredményeiket, hiányosságaikat és megszab- , ják feladataikat az elkövetkező időre. A most folyó taggyűlések azonban sokkal jelentősebbek az eddigieknél. Nem egy hónap munkáját értékelik, hanem ennél sokkal többet: két esztendő alatt elért eredményeket, hiányosságokat- Megbeszélik, hogy a két év alatt a pártvezetőség milyen gazdája volt az alapszervezetnek, jól vagy rosszul irányították, vezették, ne- | vélték a kommunistákat, mérlegelik, hogy mit tettek eddig a kor- mányprogramm megvalósításáért, a párt határozatainak végrehajtásáért. A Széchenyrkörzet pártalap- szervezetének életében is ünnepnapnak számított a szerda esti taggyűlés. A Donner-város minden részéből már jóval 7 óra előtt ünneplőbe öltözött asszonyok, munkásruhás férfiak siettek a párthelyiségbe. Az alapszervezet pár nappal előbb költözött az új helyiségbe, az elvtársak igyekeztek díszessé, széppé tenni a termet, hogy ezzel is emeljék az ünnep hangulatát. Hét óra múlott pár perccel, amikor az alapszervezet tagjainak több mint kétharmada együtt volt, megkezdődött a taggyűlés. Az elnökség a jelölő és szavazatszedő bizottságok tagjai, valamint a jegyző- könyvvezető megválasztása után az alapszervezet vezetőségének nevében Gergely Sándor elvtárs, az alapszervezet titkára tartotta meg beszámolóját. Nem könnyű feladat két esztendő munkáját, eredményeit, hibáit egy félórás, vagy egyórás beszámolóba összesűríteni, különösen olyan alapszervezetnél nem, ahol 1951 óta javult meg lényegesen a pártélet, s amelyet az 1951- ben megválasztott vezetőség mint egy szétbomlani akaró családot, vett át és forrasztott össze újra egy megértő, egységes pártszervezetté. Gergely elvtárs és a pártvezetőség ezt a feladatot jól megoldottá, úgy állították össze a beszámolót, hogy az foglalkozott az 1951 óta elért eredményekkel és hiányosságokkal, a pártélet minden egyes területén — igen helyesen — éltek a bírálat és önbírálat jogával. Legfontosabb kérdésként azonban a párt Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata óta eltelt fél év munkájával, eredményeivel és hiányosságaival foglalkozott a beszámoló. Jelentős javulás állott be az alapszervezetben a kollektív vezetésben. Érezték a kommunisták, hogy a kormányprogramm megvalósításában nekik kell zászlóvivőknek lenniök. Foglalkozott a beszámoló azzal is, hogy mit tett az alapszervezet a mező- gazdasági termelés fejlesztése érdekében, hogyan foglalkoztak a körzetükhöz tartozó dolgozó parasztokkal. hogyan emelhetik jobban terméseredményei két. Az alapszervezet vezetősége a dolgozó parasztok nevelésében is komoly hibát követett el, nem foglalkoztak a tagjelölt dolgozó parasztokkal sem, akiknek a tagfelvétele már hosszú idő óta húzódik. A pártépítés kérdései mellett — igen helyesen — foglalkozott a beszámoló azzal, hogy a tömegszervezetek hogyan segítették a pártszervezet munkáját, hogyan foglalkoztak a pártonkí- vüü dolgozókkal. Jó munkát végeztek: az MSZT-szervezet és a városrészben működő békebizottságok. A titkár elvtárs beleszőtte a beszámolójába a nemzetközi helyzet rövid ismertetését is, foglalkozott a berlini négyhatalmi értekezlettel és a békeharcosok feladataival. A beszámoló általában jól foglalkozott mindazokkal a kérdésekkel, amelyeknek a pártszervezet életében döntő szerepük van. Jónak értékelhető főleg azért, mert nem szorítkozott kizárólag az 1951. év óta eltelt két év munká- f jának értékelésére, hanem döntő 1 súllyal a Központi Vezetőség jú" ! niusi határozata óta elért eredmé- I nyékét és hibákat mérlegelte. Hiányossága volt azonban a beszámolónak az, hogy az eredmények elismerése mellett sokkal többet foglalkozott a hibákkal, j úgyhogy a hiányosságok hangsúlyozásával az elért eredmények eltörpültek, mintha az alapszervezet jó munkát nem is végzett volna. Hiba volt, hogy a beszámoló nem foglalkozott részletesebben pártunk III. kongresszusának jelentőségével, amely döntő esemény lesz alapszervezeteink életében is. , A hozzászólások igen helyesen kiegészítették a beszámolót, foglalkoztak az eredményekkel és hiányosságokkal. Bátran bírálta a vezetőség munkáját Palotai, Kohnné elvtársnő, aki maga is vezetőségi tag volt és Földesiné elvtársnő. Nagy jelvtárs és Tóth elvtárs arról beszélt, mit kell tennie a közeljövőben a pártszervezetnek a Központi Vezetőség december 19-i határozatának végrehajtása érdekében. — Többet kell foglalkozni a dolgozó parasztokkal, hogy érezzék a párt szerető gondoskodását és lássák, érezzék azt, hogy törődnek problémáikkal — mondta Tóth elvtárs. — Vörös elvtárs és Barcs elvtárs az oktatás megjavításával foglalkoztak. Arról beszéltek, hogyan lehetne megjavítani és emelni a politikai iskola színvonalát. Sok szó esett a hozzászólásokban arról is, hogy milyen vezetőket válasszon a tagság. — A mai taggyűlésnek fordulópontot kell jelentenie a mi alapszervezetünk életében is — mondta Vörös elvtárs. — Olyan vezetőket válasszunk, akik képesek lesznek arra, hogy megnövekedett feladataink megvalósításában irányítóink és vezetőink legyenek. — A mi városrészünk területén igen sok dolgozó paraszt család lakik — mondta Gergely elvtárs — pártszervezetünknek a dolgozó parasztok nevelésében a KV határozatának végrehajtásánál igen sok tennivalója van mind gazdasági, mind pártépítési vonalon- Dolgozó parasztjaink városrészünk területén a mezőgazdasági munkákat határidő előtt példamutatóan elvégezték az őszszel is, több dolgozó paraszt párttagunkat a városi tanács díszoklevéllel tüntetett ki. — Keveset foglalkozott azonban az alapszervezet a dolgozó parasztokkal, hogy a tavaszi munkákra már most készüljenek fel. Ankétot tartottak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párthatározatról, lakásukon azonban ritkán keresték fel a dolgozókat, nem beszélgettek velük a népnevelők a határozatról és nem segítettek nekik tervezni, nem adtak tanácsokat, A hozzászólások után a határozati javaslatot vitatták meg és fogadták el az elvtársak. Majd megtörtént a titkos szavazás és az új pártvezetőségbe választották: Gergely Sándor elvtársat, a régi párttitkárt, Jó Bálint elvtárs élenjáró dolgozó parasztot, Biszvurm Antalné, régi pártvezetőségi tagot, Földest Im- réné, Nagy Pál, Buzási István elvtársakat, ugyancsak régi pártvezetőségi tagokat és Vass elvtársnő fiatal párttagot. Éjfél is elmúlt már, amikor a taggyűlés véget ért. Az elvtársak elszéledtek a Donner-város minden részébe. Megelégedetten, boldogan váltak el egymástól, érezték, hogy eredményes volt a taggyűlés, döntő fordulatot hozott pártszervezetük életébe, mert helytálló, bátor elvtársakat választottak, akik képesek arra, hogy harcba vigyék őket a kormány programmjának megvalósításáért, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséért. Varga Mária
