Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-27 / 49. szám

Szombat, 1954 február 27. SOMOGYI NÉPLAP 3 Nagy szorgalommal készülnek a tavaszi munkák megkezdésére a lábodi állami gazdaság dolgozói A lábodi állami gazdaság dolgozói a kedvezőtlen hideg időjárás ellenére is nagy szorgalommal készülnek a tavaszi munkák megkezdésére, kü­lönösen a gépjavító műhelyben nagy a forgalom. Szinte naponta kerül ki a műhelyből egy-egy traktor, vagy talajművelőgép, kultivátor, eke, bo­rona. A javítóbrigádok között nemes vetélkedés folyik azért, hogy me­lyikük készül el előbb és milyen minőségben végzik el a javítást. A nemes verseny eredményeként vállalásukat a gépjavítás terén már február 5-ig teljesítették. Most célul ’tűzték ki, hogy február 28-ig vala­mennyi gépet kijavítják, hogy a ta­vaszt teljes felkészültségben várja a gazdaság. A gépjavító brigádok nemcsak a gyors és a minőségi mun­kát tűzték ki célul, hanem mintegy 75 ezer forint megtakarítást is, amit úgy akarnak elérni, hogy a hulla- dékanyagokat, illetve az eddig fel nem használt régi anyagokat felújít­ják. A lábodi állami gazdaság trakto­rosai a gépjavítás mellett már ter­vet készítenek a tavaszi munkákra is. Elhatározták, hogy egy 56 holdas Sztahanov-táblán a vetést, a nö­vényápolást, a betakarítást is teljes egészében géppel végzik el. Futács János, megyeszerte ismert sztahano­vista traktoros vállalta, hogy éves tervét május 1-re teljesíti és emel­lett védnökséget vállalt Tóth István segédvezető felett és elhatározta, hogy még ebben az évben okleveles sztahanovistát nevel belőle. Futács János vállalását követi a gazdaság többi sztahanovista traktorosa is, mint Derner Imre, Petronovics Jó­zsef, Csokonai István, akik szintén •május 1-re vállalták éves tervük tel­jesítését. Nagy a készülődés a tavaszi mun­kákra a növénytermelési brigádban is. Az elmúlt napokban megtartott /értekezleten részletesen kidolgozták a vetési és növényápolási munkák tervét. A terméshozam növelése érdekében elhatározták, hogy amint a talajra rá lehet menni, azonnal elvégzik a ve tósek-iej trágyázását. Mivel a tél elég h^Szú, úgy tervezik, a zabot jarovizálják és keresztsorosan vetik. De igen nagy gondot fordítanak a gazdaságban a burgonya- és kukori­catermelésre is. Ezért az ősszel mé- lyeniszántott, kapások alá készített táblákon, amint a fagy felenged, el­kezdik a simítózást, hogy a téli csa­padékot megőrizzék és tárolják a növények számára a nyári meleg időre. Tapasztalatuk azt mutatja, hogy csupán ezzel az eljárással mint­egy 5—10 mázsával növelhetik a burgonya-, s mintegy 2.5—3 mázsá­val a kukoricaterméshozamot. A ve­tés előtt, ha a talaj megkívánja, kul- tivátorozzák és utána kerül a földbe a mag. A burgonyát az eddigi ta­pasztalatok alapján a kapálás előtt a sorok közt nitrogéntartalmú trá­gyával szórják be és egyszeri kapá­lás után háromszor töltögetik. A ku­koricát négyzetesen vetik, hogy így alkalmazni tudják a gépi kapálást a munkaerő megtakarítása érdekében. A lábodi állami gazdaság dolgozói most a télen alaposan felkészülnek a tavaszi munkákra, mert amint mondják, ebben az évben a megye első gazdaságai közé akarnak kerül­ni. Még soha ilyen lelkes készülődés nem volt tapasztalható, mint most. Ezt a lelkesedést még fokozta a pártunk III. kongresszusára való készülődés. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt megfogadták, hogy pártunk III. kon­gresszusát jó munkával ünnepelik meg, mert tudják, hogy ez a kon­gresszus *is jelentős állomás lesz pár­tunk és népi demokráciánk fejlődé­sében, a dolgozók életszínvonalának további javulásában. A lábodi állami gazdaság dolgozói tettekkel, a munka jobb elvégzésével és a terméshozamok jelentős növelé­sével nyilvánítják ki szeretetüket pártunk és dolgozó népünk állama iránt. KORPAJUTTATÁS TÖRZSKÖNYVEZETT TEHENEK UTÁN A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló párt- és kormányhatá­rozat rendelkezése érteimében a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló te­henek után tejhozamuk arányában a termelőszövetkezetek és az egyénileg sági áron abraktakarmányt kapnak abban az esetben, ha a termelt tej­nek legalább 60 százalékát átadják a begyűjtő szervnek. E határozat értelmében az abrak­takarmány juttatás mértéke a követ­gazdálkodó dolgozó parasztok ható- | kező: 6000 literes évi tejtermelés esetén évi 3600 liter beadás mellett 15 q 5000 „ „ „ „ „ 3000 „ „ „ 11 q 4000 „ „ „ „ „ 2400 „ „ 8 q »000... „ „ „ „ „ 1800 „ „ . 5 q Az egyénileg gazdálkodó termelők | tőcsarnokba szállították, akár köte­lező, akár szabadáron, visszamenő­leg megkapják a korpát. Bővebb tájékoztatás céljából ' a Tejipari Egyesülés, valamint az ál­lattenyésztő állomások ellenőrei fel­keresik azokat a termelőket, akik már törzskönyvezték, vagy törzs­könyvezni kívánják teheneiket. a korpát havonta utólag kapják meg attól függően, hogy a termelt tejnek legalább 60 százalékát beszállítot­ták-e a csarnokba szabad-, vagy kö­telező áron. Azok a termelők, akik már 1953 évben is rendelkeztek törzskönyve­zett tehénnel és a fentiek szerint a termelt tejnek 60 százalékát a gyüj­A tabi földműves szövetkezet küldöttgyűlése Tavaszt váró DlSZ-fiatalok Lengyeltótiban... A februárvégi korareggeli nap sugarai bearanyozzák a so­mogyi lankák vastag hótakaróját. A tavasznak kellene már közelegnie, de a lengyeltóti utcákon kerékpáron, gyalogosan munkájukba siető dolgo­zók velünk együtt feltűrik a kabát gallérját. «Foga van« a balatoni szél­nek, tartják a lengyeltótiak, s a sok kipirult arcú dolgozó, köztük igen nagyszámú fiatal, velünk ’együtt be­lép a gépállomás kapuján. Hencz István igazgató már a mun­kahelyén van. Közel 6 éve vezeti a gépállomás munkáját. Minden fűszá­lat, téglát, gépet ismer, hisz az •ő jó munkája során fejlődött napról- napra, évről-évre ez a mezőgazdasá­gi üzem, amely megyénk egyik nagy járásában, a fonyódiban teszi eleven valósággá a mezőgazdaság megsegí­téséről szóló párt- és kormányhatáro­zatot. — A fiatalok és idősek munkájá­nak helyes összehangolása, az ifik lendülete, az öregek sokévi tapaszta­lata együttesen tették lehetővé, hogv eredményekben gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött, s hogy bi­zalommal nézhetünk a jövő elébe — mondja a népszerű igazgató. Megtud­juk, hogy a lengyeltótiak multévi tervüket 113.3 százalékra teljesítették és ehhez nagymértékben segítséget nyújtottak a gépállomás diszistái, kü - lönösen Tóth József és Heint Margit fiatalok, kiknek neve állandóan ott szerepelt a gépállomás dicsőségtáo- láján. A kongresszusi versenyre is jól mozgósított a DISZ. Kosár Lajos DISZ-titkár felhívására valamennyi fiatal versenyvállalást tett. Es nem­csak felajánlások születtek, hanem eredmények is, melyekről díszes kon­gresszusi emléklapok tanúskodnak. Megtudjuk, hogy Szekér Éva és Ba­konyi Erzsi traktorosok a cséplőgép­javításban és az elevátorok kijavítá­sában párosversenyben voltak, s mindketten máris túlszárnyalták vállalásukat. A legközelebbi mun­kaértekezleten lesz a hivatalos érté­kelés, ahol bizony a diszisták büsz­kék lehetnek eddigi szép eredmé­nyeikre. Nyirádi Sándor főgépész tekintete végigsímogatja a szépen sorakozó traktorokat. Nyugodtan néz a tavasz elébe, hisz valamennyi erőgépe üzemképes állapotban van. Heint Margit boldogan törölget.i már kija­vított gépét, mely a próbajáratot is elvégezte. Gondolatai valahol a pusz- taszentgyörgyi határban járnak, ahol dolgozni fog, mihelyt az időjárás megengedi. A fiatal lány két év ó*ta vezeti biztos kézzel a parasztság nagy segítőtársát, a traktort. Mint mondja, már kombájnt is vezetett és őt már el sem lehetne zavarni a'gép­állomásról. Nem csoda, már 9 éves korában édesapja kovácsműhelyében barátságot kötött a különféle szer­számokkal és gépekkel. A vadonatúj esztergagépről vas- tag fémforgács kígyózik a földre. Fiatal fiúk és lányok figyelik árgus szemmel Mátrai Tibor eszter­gályos, budapesti DISZ-fiatal mun­káját. A patronáló pesti brigád fia­tal tagja leállítja a gépét, fogaske­reket kapcsol, s máris menetet vált. Közben minden műveletet megma­gyaráz az új eszterga jövő gazdái­nak. Androki István fiatal szerelő maga is megpróbálja a menetvágást. Sikerrel . . . A szerelőcsarnokban serény mun­ka folyik. Itt dolgozik a Budapesti Gyapjúfonó- és Szövőgyár DlSZ-bri- gádja, a lengyeltóti gépállomás pat- ronálói. Vezekényi Béla, Fajta Ká­roly, Joszkin Antal, Mátrai Tibor a tagjai Kovács Antal diszista brigád­jának. Egy »öreg« van közöttük, Sit­kéi József, aki fiatalos hévvel segíti az ifik munkáját. Egy hónapja jöttek le Pestről a fiúk, de hamar otthon érezték magukat Lengyeltótiban, ahol igaz szeretettel fogadták őket a gépállomáson. Jó munkájukról a fel­sorakozó számos megjavított gép, meg a lengyeltóti gépállomás dolgo­zói tanúskodnak, -ú. Sokat tanultunk a pestiektől szakmailag és megismer­kedtünk a nagyüzemi munkafegye­lemmel — mondják többen a fiatalok közül. — A tízperces mozgalom, a pontos munkakezdés azelőtt »gyenge pontja« volt a gépállomásnak. A pestiek azonban meghonosították a munkafegyelem e két velejáróját. — Mi is sok tapasztalatot szerez­tünk ám azért — mondja Kovács elvtárs. a brigád yezetője. — Megis­merkedtünk a gépállomások problé­máival. Megszerettük a gépállomást, ahol eleven DISZ-élet folyik. — Cséplésre újra vissza fogunk jönni — toldja meg a szavakat Josz­kin elvtárs, akitől megtudjuk azt is, hogy egy téli balatoni kiránduláson lesz a »búcsúztató«, ugyanis a pesti fiúk rövidesen befejezik munkájukat és visszatérnek üzemükhöz. — Minden szép volt itt és nehéz lesz elválni — mondják a fiatalok, j de megjegyzik azt is, hogy azért itt! is elkéne egy Loy Árpi bácsi, aki az ' alberttelepihez hasonlóan vizet va­rázsolna a gépállomás új épületeinek csöveibe. — Soha nem vártuk még így a ta­vaszt — mondják a lengyeltóti fia­talok. Több mint kétezer normálhold vár megmunkálásra, s ez a szám még folyton emelkedik. A tsz-ek és egyé­ni gazdák mindig újabb szerződés megkötésére kérik a gépállomást »A jó bornak nem kell cégér« — mondja a közmondás és ez áll a jó munkára is. Az egyik tanácsülésen özv. Túli Józsefné dolgozó parasztasszony fel­szólalásában elmondotta, hogy a gép által megmunkált földje 50 százalék­kal nagyobb kukoricatermést hozott, mint a lóekével megművelt hasonló terület. A déli napsütés nyomán egyes •f*- helyeken felengedett a fagy. Az ebédszünetet tartó fiatalok hóvi­rágot kerestek a gyepű szélén, odébb pedig Kócián Gyuszi úttörő pajtás jóegynéhány társával még vígan sik­lik sítalpával a lejtőn. A kis úttörők nem bánnák, ha még nem távozna télapó. Az előbukkanó hóvirág azon­ban azt jelzi, hogy hiába tombol a tél, Gyuszi pajtás öröme már nem sokáig tart, hisz közeleg a tavasz, közeleg az idő, amikor a lengyeltóti gépállomásról éppúgy, mint a sok­száz más gépállomásról kigördülő traktorokon fiatal fiúk és lányok in­dulnak rohamra az új sikerek felé. A tabi járásban február 1—28 kö­zött megrendezésre kerülő szövetke­zeti küldöttgyűlések célja az, hogy értékeljék az eddig elért eredménye­ket, felszínre hozzák a kijavítandó hiányosságokat és megbeszéljék a so- ronlévő feladatokat. A tabi földművesszövetkezetnél a vezetőség február 21-én tartotta a szövetkezet küldöttgyűlését, melyen megjelent Dögéi Imre elvtárs, a SZÖ- VOS’Z elnöke is, hogy meghallgassa a szövetkezet eredményeit, problé­máik megoldásához pedig segítséget nyújtson. Részt vett az értekezleten a Magyar Rádió munkatársa is. BESZÁMOLÓ Az ünnepélyes megnyitó után Mi­hályi ügyvezető elvtárs beszámolt — a mintegy H50 küldött és meghívott előtt — a szövetkezet multévi mű­ködéséről. A mérlegbeszámoló azt tükrözi, hogy a földművesszövetkezet dolgozói és vezetősége jó munkát végeztek, mert az 1953-as gazdasági év 491.539 forint nyereséggel zárult. Azonban hiányosságok is mutatkoz­nak. így az 1653-as évben a szövet­kezetét 101.377 foriijt károsodás ér­té,' melyből mindössze 43.394 forint térült meg. A károsodás legnagyobb részben egyes boltkezelők hanyag, lelkiismeretien gazdálkodásának kö­vetkezménye. De hozzájárult ehhez a felügyelőbizottság hiányos ellenőrző* munkája is. Mihályi elvtárs a továbbiakban a kereskedelem, az áruellátás, vala­mint a bolthálózat fejlesztése terén elért eredményekkel foglalkozott. HOZZÁSZÓLÁSOK Ezután a küldöttek felszólalásai következtek, melyekben szövetkeze­tük munkáját ismertették. Számosán kifogásolták azt, hogy a nagykeres­kedelmi vállalatok a megrendelt árut nem szállítják le pontosan és nem a kívánt mennyiségben. Mint Keserű István somogymeggyesi küldött mon­dotta: á rendszertelen szállítások nagyban akadályozzák a vidéki bol­tok tervteljesítését. Mészáros Józsefné kapolyi szövet­kezeti boltvezető elmondotta, hogy a szövetkezet boltiéban hosszabb idő óta nincs tűzhely, patkóvas, varrótű, borotvapenge, gumipertli, s ezeket a vállalatok többszöri sürgetés ellenere sem szállítják le. Nagy hiányosság van még üvegáruban, úgyszintén rá­dióban is. A kenyér minősége ellen is kifogás van. s ezt már többször tudatták a sütőipari vállalattal, azon­ban eddig javulás nem mutatkozott. Hosszabb idő óta van papírhiány a földművesszövetkezetben. Törzsök Ferencné bálványosi, Szende László kapolyi, Pék Mátyás zalai küldöttek hasonló problémákat vetettek fel. Emellett a SZÖVOSZ küldöttgyűlés tiszteletére több új tag szervezését, valamint többszáz forint értékű részjegy befizetését vállalták. Nagy István községi tanácselnök foglalkozott a tabi földművesszövet­kezet étkezdéjének hiányosságaival és sérelmezte, hogy a gépállomás dol­gozói nem jutnak a földművesszövet­kezetnél megfelelő élelmiszerhez, mi­után vacsorával sem szolgálják ki őket. Deák János elvtárs, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályvezetője hozzászólásában kiemelte, hogy a mezőgazdaság* fejlesztésében milyen jelentős szerep vár a földművesszö­vetkezetekre a vetőmagellátás és a vetőmagcsere terén. Jelenleg még hiányosságok észlelhetők a műtrá­gyaeladásnál. A földművesszövetke­zetek nem folytatnak megfelelő pro­pagandát ezzel kapcsolatban és így a gazdák nincsenek tisztában azzal, I hogy miféle műtrágya, milyen meny- jnyiségben kapható. A továbbiakban i az ellenőrzés kérdésével foglalkozott jés felhívta a vezetőségek figyelmét : a fokozott éberségre, a kártevők azonnali leleplezésére és az ellenőr­zési munka megjavítására. DÖGÉI ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Dögéi Imre elvtárs, a SZOVOSZ elnöke, nagy figyelemmel kísért hoz­zászólásában konkrét példákkal bi­zonyította, hogy a földművesszövet­kezetek gazdasági és áruellátási te­vékenységükkel hogyan mélyítik a munkás-paraszt szövetséget. Ahhoz, hogy a szövetkezetek eredményes munkát végezhessenek, elsőrendű fel­adat, hogy megjavítsák a falu és a városi dolgozók áruellátási viszonyait. Ismerni kell az egyes községek dol­gozóinak igényeit, tudni kell azt, hogy a község lakóinak milyen áru­féleségekre van szükségük. Dögéi elvtárs rámutatott a szövetkezeti bolthálózat fejlesztésének fontosságá­ra. Javasolta, hogy a földművesszö­vetkezet vonja be a tömegszervezeti munkába az egész vezetőséget, az összes tagokat és a szövetkezet vala­mennyi dolgozóját, mert csak közös erővel tudnak megfelelő eredménye­ket elérni a tervteljesítés és az áru-: ellátás terén. JUTALMAZÁSOK Dögéi Imre elvtárs nagy lelkese­déssel fogadott beszéde után került sor az élenjáró dolgozók megjutalma- zására és kitüntetésére. Szabó Győ- zőné beosztott könyvelő 400 forint, Sudár István boltkezelő 300 forint pénzjutalomban részesültek és a »Legjobb szövetkezeti dolgozó« című vándorzászlót kapták. Irányi Gyulá- né boltvezető és szövetkezete dolgo­zói 200 forint, Somogyi József fel­vásárló 300 forint, Fehér Lajos gyógynövényfelvásárló pedig 200 fo­rintos pénzjutalomban részesültek. Ez a küldöttgyűlés hosszú időre megszabta a szövetkezetek feladatait a kormányprogramm megvalósításá­ban. Bodor Károlyné Becsülettel do goznak vállalásai1' teljesítéséért a Textilművek dolgozói Kovács Sándor. A Kaposvári Textilművek dol­gozói pártunk III. kongresszusa tiszteletére -értékes felajánlásokat tettek, s többek között döntő sze­repet kapott vállalásukban az üzem termékei minőségének meg­javítása. Erre vonatkozólag válla' lásuk így hangzik: »A textilipari termékek minőségének további megjavítására vállaljuk, hogy a korábbi 12 százalékos fonalegyen­lőtlenségünket március 15-ig 11-9 százalékra, április 18-ig 11.8 szá­zalékra csökkentjük.« Ennek a vállalásnak különösen nagy a szerepe, hisz nem kis ré­sze van abban, hogy dolgozóinkat, dolgozó parasztságunkat jobbmi­nőségű, tartósabb textilanyaggal lássuk el. A Textilművek dolgozói ezen a területen máris beváltották pártunknak tett ígéretüket és áp­rilis 18 helyett már február első 10 napjában 11.8 százalékra csökkentették az üzem termékeinek fonalegyen­lőtlenségét. A minőség javításáért folytatott harc február második dekádjában tovább fokozódott és azt eredmé­nyezte, hogy a fonalegyenlőtlenség megszüntetésére tett vállalásukat máris túlteljesítették az üzem dol­gozói: a fonalegyenlőtlenség 11.1 százalékra csökkent. Hasonló ereményt értek el a minőségi együttható emelésében is. Ennél a résznél így hangzik a vállalás: »Minőségi munkánk megjavításával vállaljuk, hogy át­lagos együtthatónkat március 15- ig 0.56-ra, április 18ág 0.60-ra emeljük fel.« A február 1-től 10­ig terjedő dekádban a minőségi együtthatót 0.57're emelték, a má­sodik dekádban már a vállalást is túlteljesítve, 0.67-re emelkedett fel az üzemben a minőségi együtt­ható. , l A fonalegyenlőtlenségek csök­kentésében és a minőségi együtt­hatók emelkedésében az. üzem számos dolgozója tűnt ki * példa­mutató munkájával, s nem egy dolgozó bizonyította be jó munká­jával, hogy minőségi munka vég­zése mellett is lehet, sőt túl is le­het teljesíteni a tervet. Ezek kö­zé a dolgozók közé tartozik Né­meth Anna, Horváth Anna és Fu- | tó Magda, akik 9.4, Szabó Lajosné és Pintér Magda, akik tervfelada- I taik túlteljesítése mellett is 9.6 százalékra csökkentették a fonal­egyenlőtlenséget. Az üzemrészek és a műszakok közül a gyűrűsfonó üzemrész »C« műszaka érte el a minőség javításában a legkiemelke­dőbb eredményt. Ennek a műszaknak a dolgozói a fonalegyenlőtlenséget 10.6 szá­zalékra csökkentették. Kiemelke­dő még az előfonó üzemrész »A« műszakának eredménye, ahol a fonalegyenlőtlenséget 10.7' száza­lékra csökkentették. A Textilművek minden üzem­része, minden műszaka és minden dolgozója kövesse az élenjárók példáját és a jövőben is harcoljon a minőség javításáért. Emellett ne feledkezzenek meg az üzem töb­bi vállalásának teljesítéséről sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom