Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

Vasárnap, 1954 február 21.

SOMOGYI NÉPLAP

8

Legyenek a falu életének irányítói az újonnan választott pártvezetőségek Andocson

Az andocsi kommunisták mind' a termelőszövetkezetben, mind a községben megválasztották új vezetőségüket. A termelőszövetkezetben Kopácsi József elvtársat választották meg párttitkáruknak, a községben pedig Bodó Ferenc elvtársat.

A tsz pártiitká^a

Kopácsi József elvtárs régi, kipróbált harcosa pártunknak. A Magyar Kommunista Párt andocsi szervezetének 1945-ben alapító tagja volt, a felszabadulástól kezdve harcolt a párt célkitűzéseinek valóraváltásáért. Mindig kéményén szembeszállt az osztályellenséggel, nem tűrt megalkuvást az osztályharcban. Már nem fiatal ember, de állandóan nagy szorgalommal tanul. így sokat szélesedett látóköre és híven követte a párt útmutatását. A község első termelőszövetkezetének alapító tagja és egyben párttitkára lett. Uj módon, új körülmények között kellett folytatnia harcát. A párt segítetté ebben. Elvégezte a haromhónapos pártisko- lót és még nagyobb lendülettel folytatta munkáját. Egy időben leváltották a párttitkári tisztségből, azt mondták rá, »baloldali« ember. Ez bántotta, de nem torpant meg. Igye- . kezeit kommunistához méltó, példamutató munkát végezni. Amikor az elmúlt ősszel a tsz megvédéséért kellett harcot folytatni, a legnagyobb odaadással küzdött. Hogyne harcolt volna, amikor »legféltettebb kincsét«, a termelőszövetkezetet fenyegette veszély, amelyet sok nehézség leküzdésével fejlesztettek virágzóvá. -A tsz kommunistái a vezetőségválasztó taggyűlésen újból titkáruknak választották meg Kopácsi elvtársat.

A községi párttitkár

Bodó Ferenc elvtárs 18 holdas kör zépparaszt. A község dolgozói jó gazdának ismerik. Az állam iránti kötelezettségét mindig becsülettel teljesíti, szereti a földet, szereti gazdaságát. Az elmúlt években úgy gondolta, jobban megtalálja számítását a termelőszövetkezetben. A község többi középparasztjával termelőszövetkezetet alakított. ' A szövetkezet azonban nem tudta kiállni a próbát, az elmúlt ősszel felbomlott. Bodó elv- társ elnöke volt a tsz-nek. Nem tudta összetartani az erősei) ingadozó lelkületű középparasztságot, őt magát is húzta vissza egyéni gazdasága.

Bodó elvtársnak tekintélye van a faluban, sokan figyelik munkáját, magatartását. A vezetőségválasztó taggyűlésen a községi pártszervezet titkárának választották meg. Párttitkárrá való megválasztását a falu egyénileg dolgozó parasztjai örömmel

(

vették tudomásul. Bizalommal fordulnak hozzá és Bodó elvtárs rászol- • gál e bizalomra, r Pártmunkáját is j igyekszik legjobb tudása szerint vé- i gezni. Áldozatkészségét mutatja, hogy . rossz időben is megjelent a járási pártbizottság által összehívott értekezleten.

A kommunisták feladatai

Elmondhatjuk tehát, hogy a tsz- ben a tagság megelégedésére, a köz- ! ségben pedig az egyénileg dolgozó parasztok megelégedésére választottak párttitkárt. Mégsincs minden i rendben. Andocson. Úgy néz ki a ; helyzet, hogy nagyon távol van egy- j mástól a két titkár, pedig mindketten a párt harcosai, a párt célkitűzésének megvalósításáért küzdenek. Az a fe’ adatuk, hogy Andocson való- raváltsák pártunk határozatát, kormányunk programmját, növeljék a ,falu dolgozóinak jólétét. Ehhez azon- jban az kell, hogy közösen harcolja- * nak A tsz és a községi pártszervezet, ja tanács, a tömegszervezetek vezetői valóban a falu életének vezetői, irányítói legyenek. Ne engedjék, hogy az osztályellenség gátolja munkájukat, akadályozza a falu felemelkedéséért vívott harcukat.

A termelőszövetkezet megvédéséért folyó harc nem fejeződött be Andocson. Nincs rendben még a tsz-ből kilépettek ügye, és a tagok munka- fegyelme sem kielégítő. Komoly feladatok várnak a pártszervezetre a tsz megszilárdításában, a tagok ne- j velősében. Tudja ezt Kopácsi elvtárs is. Mégis mi az, ami Kopácsi elv- j társnál és a tsz elnökénél is most j megtorpanást okoz? Miért beszélnek iúgy, hogy a tsz-ből kilépők »nagy szarvat kapnak«, hogy »megszűnt áz osztályharc«? Ha a kérdésekre választ akarunk "adni, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy az elvtársak mennyire értik meg az új szakasz, a falusi pártmunka jelenlegi feladatait. E téren vannak hiányosságok a tsz vezetőinél.

Kopácsi elvtársnak, a tsz kommunistáinak is alaposan tanulmányoz-a niok kell pártunk Központi Vezetőségének határozatait, az új helyzet problémáit. Az új kérdések megértéséhez, a párt politikájának helyes alkalmazásához kell segítséget ad- niok a felsőbb pártszerveknek is.

A munkás-paraszt szövetség erősítése

A szocializmus építése falun megköveteli a munkás-paraszt szövetség állandó erősítését, ez pedig azt, jeleníti, hogy a munkásosztálynak a szegényparasztsággal létrejött szövetségét ki kell egészítenie a közép- parasztsággal való szövetséggel. Az öntudatos termelőszövetkezeti pa - rasztokra, a szegényparasztokra támaszkodva a középparasztokat is be kell vonni a szocializmus építésébe, ugyanakkor harcolni kell a kulákok ellen.

Áz a bizonytalanság, amely közvetlenül a kormányprogramm ,meg- j jelenése után fennállhatott a párt- ' munkában, ma már semmiképpen 'sem érthető. Az elkövetett hibákat pártunk Központi Vezetősége bátran feltárta. Célkitűzéseink, a dolgozó nép jólétének növelése tettekre lelkesíti az andocsi tsz-tagokat és egyénileg dolgozó parasztokat. Tükrözik ezt a lelkesedést az andocsiak vállalásai is pártunk III. kongresszusára. A tsz-ben nagy lendülettel tisztítják a vetőmagot. Vállalták, hogy határidő előtt készen lesznek vele. A tehenészeti dolgozók vállalták, hogy bevezetik az egyedi takarmányozást, a napi háromszori fejest és a beadáson felül havonta 600 liter tejet adnak a tagság részére.

Az egyénileg dolgozó parasztok is nagyszámban tettek felajánlást. Vállalták a trágyakihordás gyors elvégzését, az időbeni vetést, az állam j iránti kötelezettségek hiánytalan teljesítését. Rózsa József, idős Pirkhof- ' fér Ferenc, Právics Istvánná a1 mező- t gazdasági munkákon kívül az első negyedévben egész évi tojás- és ba- romfibeadásuk teljesítését vállalták, A pártszervezet vezetői az élenjárók példáján, azok segítségével mozgósítsák^ az egész községet, indítsanak harcot a tavaszi munkák sikeréért, a begyűjtési tervek teljesítéséért.

A legfontosabb feladat

Andocson, hogy a község vezetői a község életét érintő helyi problémákat azonnal megoldják. Ehhez ne várjanak valami felsőbb rendelkezést, hanem az adott, a helyi, viszonyoknak, a párt útmutatásainak megfelelően intézkedjenek. A kommunisták egységes akarata, egységes cselekvése legyen intézkedéseik alapja.

Tanuljanak az andocsi kommunisták és munkájukat a párt politikájának szellemében végezzék.

Horváth János.

Az új vezetőség feladata a pártáiét megélcnkítése, javítása a leagveli állami gaz

Február 17-én tartották a lengyeltóti állami gazdaság kommunistái vezetőségválasztó taggyűlésüket. A szépen feldíszített helyiségben a párttagság teljes létszámmal megjelent. A vezetőség beszámolóját Cziráki József párttitkár elvtárs tartotta meg. A beszámoló nem töltötte be hivatását. Általában foglalkozott csak a pártszervezet problémáival, a hiányosságokkal, a gazdasági termelés kérdéseivel, de konkrétan nem határozta meg, milyen hibát követett el a vezetőség, személy szerint kit terhel a felelősség? A hibák ki javítására’ sem beszélt. Megállapította pl. a beszámoló, hogy két politikai iskola indult a gazdaságban, de mindkettő megszűnt. A megszűnés okául a helyiség hiányát állapította meg a beszámoló, de a vezetőség, a propagandista, a párttagok felelősségéről nem beszélt.

A hozzászólások bírálták a beszámolót, de mivel a beszámoló sem foglalkozott a pártszervezet előtt álló közvetlen feladatokkal, a hozzászólások is inkább csak a hiányosságokra mutattak rá. Cserei István elvtárs hozzászólásában elmondta, hogy a beszámoló nem foglalkozott a pártépítés kérdéseivel, a párt- és kormányhatározat végrehajtásával a gazdaságban. A kommunista példamutatásra hívta fel a párttagság figyelmét. — A pár- tonkívüli dolgozók figyelemmel kísérik a kommunisták magatartását — mondta — azok példáját követik.

Varga Erzsébet elvtársnő bírálta a párttitkár elvtársat, hogy a pártmunka hiányosságainál arra hivat- I kozott: beosztása miatt nem ér rá pártmunkát végezni, pedig Cziráki elvtárs munkáját sem végezte úgy. ahogy azt kellett volna. Nem hivat| kozhat arra tehát, hogy pártmunkát nem tudott végezni. Hibája még Czi- jráki elvtársiak — mondta — hogy nem bírja a kritikát, nem a bírálat ' igazságát nézi, hanem azt, ki bírálja őt. E téren változtatni kell magatar- jtásán.

I Újvári János élvtárs, a lengyeltóti (üzemegység vezetője azzal foglalkoI

zott hozzászólásában: a pártszervezet hasson oda, hogy a dolgozókról való gondoskodást a gazdaság vezetői betartsák. Ugyanakkor a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek mindkét oldali betartásáról is beszélt. Újvári elvtárs ä lengyeltóti üzemegység nevében versenyre hívta a szöllőskislaki üzemegységet a termelési tervek túlteljesítésére.

Mekker Margit, a gazdaság DISZ- szervezetének titkára hozzászólásában köszönetét mondott a pártszervezet vezetőségének, amiért a DISZ-szervezet megalakulásához segítséget adott, ugyanakkor keményen bírálta is a vezetőséget, hogy a megalakulás után egyáltalán nem nyújtott segítséget a DISZ-szervezetnek.

Az új vezetőség megválasztása elég ‘mechanikus volt. A régi vezetőségből két elvtársat választottak újra a vezetőségbe, de hogy miért hagyták ki Cziráki elvtársat, a volt párttitkárt, vagy miért javasolták az új elvtársakat, erről nem sok vita folyt a vezetőség megválasztásán. A vezetőségválasztó taggyűlés így nem töltötte be teljes egészében hivatásét. Az új vezetőség feladata, hogy munkatervében kidolgozza a pártépítés, a pártélet legfontosabb feladatait és azt, hogyan kél! mozgósítaniok a gazdaság dolgozód a párt- és kormányhatározat valóra- váltására.

MEGJELENT A „TÁRSADALMI SZEMLE“ ÚJ SZÁMA

I foglalkozik. Markója Imre ' élvfán' »Vita állam- és jogtudományain! , helyzetéről és feladatairól«, című cik ’kében a Tudományos Akadémia ál lám- és jogtudományi bizottsága á! tál rendezett vita eredményéit és tf Hiúságait foglalja össze. Huszár Is' ván elvtárs a »Folyóirat-szemle«-« vatban a »Statisztikai Szemle« utó só, évfolyamát bírálja.

A »Könyvismertefés«-rovatba Mao ’ Cte-tui)g válogatott műveinek kőtétét Tamás Aladár elvtárs ’isme teti. Eörsi Gyula elvtárs »Az amer kai igazságszolgáltatás« c. könyvár Szabó Imre elvtárs írt bírálatot.

A »Társadalmi Szemle« most megjelent januári száma Lenin emlékének szenteli két első cikkét. Lenin halálának 30. évfordulója alkalmából Fogarasi Béla elvtárs »Lenin és az átmeneti korszak kérdései«, Fekete Ferenc elvfórs pedig »Lenin tanítása az agrárkérdésről« címmel írt cikket a lenini tanítások _ legidőszerűbb kérdéseiről. Lenin nevének é$ műveinek magyarországi elterjedésével foglalkozik a »Szemle«-rovat első cikkében Práger Miklós elvtárs.

A »SzemIe«-rovatban Bodnár György elvtárs Urbán Ernő új darabjával és a szatíra kérdéseivel

J^rre főnek mönjenek csak édös fiaim. . . oszt köny- nyen mögtalálják Szabóékat, mert a házuk eleje piktoros. . . osztán mög a rádiójuk is hangosan szól, kihallik az utcára — igazít bennünket útba barátságosan egy kedves,, idősebb bácsi, aki az egyik kiskapuban komótosan pi' pázva az időt kémlelgeti. Amint néha' az égre tekint, a szél meg' borzolgatja a kucsmája alól redős homlokára omló deres fürtjeit- Bozontosra nőtt szemöldöke alatt lassan, ütemesen mozognak gyűrött, vérágas pillái, a borostás állát kétfelül keresztül szeli lecsüngő bajusza, amelyen át élvezettel szűri a kékes dohányfüstöt. Apró szemei már alig parázsla- nak, közel lehet a 70 évhez. Míg mi elköszönve, tovább haladunk a megadott irányban, ő még mindig magyarázza az utat, miközben pipája hosszú szárával a gyalogjáró felső vége felé mutat — még mönnyenek csak egy kicsit. . . mingyá ott lösznek. . . érdömös gazda a Szabó szomszéd, majd möglátják, hogy jó lösz vele beszélgetni. . .

E biztató szavak még jobban felcsigázták bennünk a kíváncsiságot és jobban szaporázzuk a lépést. Talpunk alatt csikorog, ropog a frissen hullott hó, amely sziporkázva csillog az utcai vil" lanylámpák fényében. Az esti csendben zenefoszlányokat hoz fe- lénk a szél és hamarosan megelégedéssel állapítjuk meg: itt

laknak Szabó Pálék. Amint az ajtón bekopogunk, ott bent hirtelen elhalkul a rádió és a jól fűtött konyhában egy feketekendős öreg néni fogad bennünket. A konyhát a villany szembántó fénye árasztja el s a nénike úgy áll egy pillanatig, mintha gyökeret vert vol- *a a lába. Gyanakodva végignéz rajtunk, de amint bemutatkozunk és közöljük, hogy mi járatban vaBoldog élet költözött Szabóék otthonába

' gyünk, mindjárt kedvesen kínál hellyel bennünket. • . — Üljenek már le minálunk — tolja oda a | széket öreges mozdulattal — a j fiam az istálló körül van. . . — | azt hiszem, most itatja a jószágokat. . . mingyár hívom.

Aztán egy nagy kendőt terít magára s mielőtt kimenne, még sietve megjegyzi: — Késő gyütt ám haza a fiam, mert a szerződéses bikát is ma adta el, aztán mög a tanácsházán is elidőzött. • . mert ezt sokat hijják a tanácshoz is. No, de már sietek is érte.

^ lig telt el egypár perc, már' is benyit a konyhába Sza* bó Pál s rövid ismerkedés után ő kezdi a beszélgetést. — Éppen a napokban volt róla szó' — mondja derűsen —, hogy az állattenyésztési ankét óta a »Somogyi Néplap«- tól nem látogattak meg bennünket, gölleieket, pedig mindig vártuk az elvtársakat. Jó volt az az ankét, sokat tanultunk ott az előadásból. No mög a hozzászólásokból is. De aztán már töttünk is valamit az állattenyésztés fejlesztése érdekében és nem is eredménytelenül.

Az idős Szabó néni, mivel már nehezen hall, egyre közelebb húzódik, hogy jobban megértse a szavakat, s egyszer csak közbeszól:

— Mi, gölleiek bizony szeretjük a jószágot, mert azzal érdömös is ám vesződni. Ezt a rádiót is a jó' szág árából vöttük.

— Ejnye, édösanyám, de hamar eldicsekedik — veti oda szerény kedését erősítve, s a mamát enyhén dorgálva Szabó Pál.

A boldog büszkeség azonban mégis arra biztatja, hogy megmutassa az új 1320 forintos világvevő készüléket, amely fényes barna pulitorozott elejével díszesen áll az asztalon. Gyengéden kattantja a gombot a zenemasina oldalán s gyönyörű fülbemászó dallam tölti be gyorsan az egész konyhát. Éppen a »Szivküldit« sugározzagzabó néni elbűvölve ül, arca felderül, s homlokán elsimulnak a mély barázdák, amiket a 82 esztendő szántott, míg aztán lassan kitör ajkán a boldog' ságtól csengő hang:

— Ugye, milyen szép? Bát' ran dicsekedhetünk vele, hisz ezelőtt ilyenre nem jutott nekünk.

— Igaza van, édösanyám — helyesel Szabó gazda, s közben halkabbra állítja a rádiót. —

— Most érdömös az állattenyésztéssel, mög a növénytermeléssel is foglalkozni — tereli másra a szót. — A múltkor adtam el szabadon két hízót: 4970 forintot kaptam értük. Máma mög átvették a bikát, amit szörződésesen neveltem továbbtenyésztésre: ezért több mint 7 ezer forintot kapok. Fiát így aztán ruha, cipő mellett rádióra is jutott. . . Az államnak sem maradok adósa.

— És milyen tervei vannak erre az évre? — érdeklődtünk. —> Na' gyobbak a terveim az idén, mint azelőtti — válaszol néhány pilla' natnyi gondolkodás után. — Most van egy előhasi üszőnk, amelyiknek az anyja 4400 liter tejet adott évente. Az öreg tehenünket is kicseréljük még ebben a hónapban, mert már nem fog bórjút. Olyan két tehenet állítok be az istállómba, amik küllemre, de tejhozamra is kiválóak,

— Hisz valami felajánlást is csináltatok a múltkor. . . Nem? — szól közbe Szabó néni.

— Ejnye, édösanyám, már megint dicsekszik — böki oda gyenge szemrehányással Szabó Pál, s majd így folytatja: — Hát a minap mi is beszélgettünk itthon a családban arról, hogy az újságban mennyi fölajánlás van a III. párt- kongresszus tiszteletére, oszt úgy határoztunk, hogy mi is teszünk vállalást. — Most hirtelen felemelkedik, aztán egy papírt vesz le a polcról, amit aztán büszkén odamutat. — Mi azt vállaltuk, hogy még ebben a hónapban teljesítjük az egész évi marha- és az első negyedévi baromíibeadá' sunkat. Hízottsertésből pedig a harmadik negyedévben teljesítjük az egész évi beadást. De vállaltuk még azt is, hogy a pártkongresz- szusig az összes tavaszi vetést elvégezzük és az őszi vetéseket fejtrágyázzuk. Tavaly csak 20 mázsa termett kukoricából holdanként, de az idén legalább 25—30 mázsát termelünk. Búzából mög holdanként 12 mázsás átlagtermést akarunk.

— Aztán miért vöszöd ezeket olyan biztosra, ki tudja, még milyen lösz az időjárás? — kérdi kétkedőén Szabó néni.

jSJzabó gazda széles mosollyal tekint édesanyjára, miközben így magyaráz: — Az csak valamikor volt, hogy egészen az időjárásra bíztuk a termést- Most már máskép számítunk, édösanyám. Azért kapáljuk többször a kukoricát, ha szárazság van és azért műtrágyázzuk, mög fogasol- juk a gabonaféléket, hogy több termésünk lögyön. Nem az időjáráson, hanem mirajtunk múlik a bő termés.

— Azért kell lazítani a talaj felületét, hogy el ne párelogjon be' lüle a nedvesség — szól oda okos szavakkal a 12 éves Szabó Karcsi, aki úgy surrant be a konyhába, hogy észre sem vettük és idáig a nagymamája háta mögött lapult.

— Iga’zad van, fiam — helyesel

Szabó gazda. Majd Szabó néni \ szí át a szót.

— Manapság már ezök as gyei j kök olyan dolgokat tanulni ! hogy csak csodálkozunk raj j Hej, valamikor mivelünk nem ;

i kát törődtek az iskolában, lg

hogy 12-en voltunk testvérek dolgozni köllött, nem értünk iskolába járni. No, meg akkor tanítókat is gyéren fizették.

— Jó, hogy megváltozott a lág, sok minden olyat tud ez gyerek, amit mi öreg korun’ sem tudunk. Tud oroszul is mutat a kis szőkefejű Kares aki lesütött szemmel hallgat.:

— No, mondj már egy orosz tát — biztogatja Szabó gazda gyereket — hadd lássuk,, tudsz.

Az apja biztatására el< Karcsi és vékony gyermekes 1 gon elénekli a »Jalócskát«.

— Aztán kitül tanultad ez orosz nótát? — kérdeztük a

— Van orosz szakos tanár’ Fekete Károlynak hívják r— gyarázza büszkén Karcsi — ő járt a Szovjetunióban és a sokszor mesélt arról, hogy ő harcolt a németek ellen Mosz nál. . . Mindig örülünk, amik. iskolában orosz óra köveik mert a tanár bácsi olyankor sél a Szovjetunióról is. - — Ezek a gyerökök jó vili élnek — jegyzi meg ked1 Szabó néni, s eközben a1 rád felcsendül egy ismerős orosz lám, amit Karcsi dudorászve noz.

tT lköszönés után, mikor * kint járunk a havas ban, még' mindig fülül cseng a rádióból sugárzott mes dallam s arra gondo" sokezer ilyen kis falusi házb tözött^^a Jji^tos, boldog él óta, amikor a szovjet err elhozták hozzánk a szabadsz

Szűcs 1