Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-27 / 22. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda. 1954 január 27. A négy hatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A potsdami értekezlet részvevő államai az említett jaltai határozatokat megerősítve a potsdami nyilatkozatban Németországról kijelentették, hogy »a német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a •zövetségesek megegyeznek abban, hogy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak«, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét. Ezekhez a határozatokhoz csatlakozott Franciaország is. E döntések támogatásra találtak a világ minden népénél. A német kérdésnek az európai biztonság fenntartása követelményeinek megfelelő megoldása nemcsak az európai népek és különösen a Németországgal szomszédos államok érdekeinek felel meg — ez utóbbi államok többízben voltak az agresszív német militarizmus áldozatai — hanem- megfelel maga a német nép nemzeti érdekeinek is. A fent említett potsdami nyilatkozatnak a Németországról szóló fejezete a német kérdés megoldásának ezt az oldalát is előírta. A nyilatkozat ezt mondja: «-A szövetségeseknek nem szándékuk megsemmisíteni, vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget kívánnak nyújtani a német népnek, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon történő újjászervezésére. Ha a német nép erőfeszítései állhatatosan e célra fognak irányulni, akkor idővel lehetségessé válik, hogy elfoglalhassa helyét a világ szabad és békés népei között«. Ugyanezt a gondolatot még 1942- ben kifejezte J. V. Sztálin, emlékezetes szavaival; »A történelem tanulsága az, hogy hitierek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad«. Érvényben vannak-e most ezek a Németország fejlődésének békesze- retö és demokratikus útjáról szóló határozatok? Erről nem lehet két vélemény. Mind a szovjet népnek, mind Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kell határozatot hozniok a német kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánya elfogadott és amelyekhez Franciaország kormánya csatlakozott. A Jaltában elfogadott határozatoknak, a potsdami egyezményeknek és az e határozatokban a német kérdésre vonatkozó alapvető céloknak kell megmutatniok azt a fő irányt, amelynek meg kell felelnie a berlini értekezlet határozatainak a német kérdésről. Akkor az európai béke megszilárdításának érdekeit fogják szolgálni. Akkor az európai népek közötti kapcsolatok — beleértve a német néppel való kapcsolatokat — normálisan, a nemzetközi együttműködés megszilárdítása útján fognak fejlődni. A háború után kialakult európai helyzet teljesen alátámasztja, hogy ezek a határozatok, amelyek előírják, hogy szükség van a német kérdésnek az európai biztonság követelményeinek megfelelő rendezésére, — helyesek. Ebből következik, hogy Németország egysége újjáteremtésének és az össznémet kormány megalakításának kérdése elszakíthatatlan kapcsolatban van azzal a kérdéssel, vájjon békeszerető, demokrtikus állam lesz-e az egységes Németország, avagy újból militarista és agresszív állammá vélik. Ebből következőleg megengedhetetlen, hogy egész Németországot, vagy Németország valamelyik részét bevonják az „európai védelmi közöség“-féle csoportosulásba. Az „európai védelmi közösség“ ugyanis az európai országok egyik csoportjának katonai tömbje Európa más államai ellen. Hogy például Nyugat-Németországnak az „európai védelmi közösségbe“ történő bevonása összeegyeztethetetlen az európai biztonság fenntartásának megoldásával, az már abból is kitűnik, hogy államok ilyen katonai tömbjének megalakítása nemcsak lehetetlenné teszi Németország nemzeti egységének újjáteremtését, — elkerülhetetlenül arra vezet, hogy komolyan fokozódik az új európai háború veszélye. Erre tanít bennünket a XX. század történelmének tapasztalata is, hiszen senkinek közülünk nincs oka kételkedni abban, hogy az újjáteremtett német militarizmus előbb, vagy utóbb, de feltétlenül darabokra tép minden olyan .nemzetközi megállapodást, amelyhez most jelenlegi képviselői hozzájárulnak. Ezek csak arra várnak, hogy elfogadják az „európai hadsereg“ megalakításáról szóló határozatot. Aid' mostanában illúziókban ringatja magát azt illetően, hogy a német militarizmus megtartható az úgynevezett „európai hadsereg“ eredeti terveinek keretei kozott, az talán később majd megbánja ezt, de akkor már későn lesz. Ha a német militarizmus előtt megnyílik újjászületésének útja, akkor — amint erről két világháború történelmi tapasztalata tanúskodik — az új világháború veszélye kérlelhetetlenné, reálissá és elkerülhetetlenné válik. Éppen ezért nem meglepő, hogy Európa népeit igen nyugtalanítja az a kérdés, milyen utón halad Németország további fejlődése, — az egységes demokratikus Németországnak más országokkal folytatandó békés együttműködése útján-e, avagy az új világháború előkészítésének és kirobbantásának útján, olyan úton, amely egyúttal maguk a németek közötti testvérgyilkos háborúra is vezet. Gondolni kell a német militarizmus újjáteremtése politikájának más komoly következményeire is. Az úgynevezett „európai hadsereg“ megalakítása, azaz helyesebben szólva a néhány nyugateuró- pai állam olyan hadseregének megalakítása, amelyben a fő katonai erő a revansista, agresz- szív célokat követő nyugatnémet hadsereg lenne, előidézheti más európai államok védelmi szövetségének megalakítását az utóbbiak biztonságának fenntartása érdekében. Ebben az esetben, ahelyett, hogy az európai népek az európai béke és biztonság közös fenntartásáról gondoskodnának, két egymással szembenálló katonai államcsoportosulásra szakadnának. Ez pedig feltétlenül az új európai háború veszélyének fokozására vezetne. Az ilyen veszélyes európai helyzet 'kial'ialkulásóvaj küllőnősen olyan szárazföldi európai országaiknak keli számoiriiiok, m'nt a Szovjetunió és Franciaország. Teljesen. érthető, hogy Franciaországban növekszik az „európai hadsereg“ eUeoíeÖeinek szánva, hiszen ebben a hadseregben uralkodó helyet, foglalna el a nyugatnémet hadsereg, élén bitS'erisita tábornokokkal, akik megmutatták ábrázatukat, mint Franciaország területének nemrégi megszállói is. A Szovjetunió területének ,je— llemóős részét négy éven át megszállva tartotta a hitlerista hadsereg. A szovjet nép óriási áldozatot hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden eszközzel gondoskodik jövendő b ztonságának szava tolásáról. Meggyőződésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekei azonosak mind Franciaország, mind) Len- gyeübrszág, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a lobbi békeszerető európai nép — • és nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért' a Szovjetunió — éppen úgy, mint a többi európai ország — mindenekelőtt a Nemeit' órszággal szomszédos államok — jogosan véti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre, ha megakadályozzák agresszív erőként való feltámadását. A német kérdésnek csak ilyen megoldása felel meg az európa'. népek érdekelnek és egyúttal a német nép létérdekeinek is. Más megoldás nemzetközit öngyilkossá,ggcí fenyegető útra terelt a német népet. Nem nehéz megérteni: e feli- adat megoldása azú követeli, hogy szükséges intézkedésekéit tegyenek az olyan helyzet megakadályozására, amelyben Németország sorsát ismét militaristáik éis re- vainsisták ragadták magukhoz, intézkedéseké:.' tegyenek annak 'érdekében, hogy elzárják a hatalom fellé vezető utat Németország oílyan elemei elöl, akik már most sem titkolják agresszív és revansista európai terveiket. Ezzel kapcsolatban emlléike.z'et- ni keűl nőhány fontos nemzetközi jeiledt'ősiégű okmányra. Érvényben van a német militarizmus ujj agresszív cselekménye.nelk elhárítására kötött francia-szovjet szerződés. E colokat szolgálja az 1952. évi angol-szovjet szerződés is. Érvényben van az 1947. évii francia- aegoil szerződés is, amelynek ugyanez a rendéfi'etése. Végül, nem szabad iltebeesiijnti -a német kérdésekre vonatkozó potsdami határozatok jelentőségét. Vájjon m ndiez nem szolgalfhat-e és nem keli-e, hogy alapú] szolgáljon olyan konkrét' intézkedések együttes megtételéihez, amelyek megfelelnének az európai népek tartós békéje és biztonsága fenntartása érdekének? Mint ismeretes, a négy hatalom a potsdami egy ezm ényb en k ő t e fezeft s'ége t váltót, hogy megköti a békeszerződést olyan német kormánnyal), amelyet „e cóiból Németország megfelelő kormányának“ tekint- hét, „amidőn, ilyen kormány megalakul“ Németország e célnak megfelelő kormánya csakis a béke kormánya lehet, nem pedig a háború kormánya. Olyan kormány, amely békés- 'kapcsolatok fenntartására törekszik a német nép és Európa más népei közötti, nem pedig az agresszió és a revans-kormány, nem olyan kormány, amely egyideg az észak- atlanti katonai tömjb -eszköze lenne, majd pedig fegyverrell a kézben lépne fel' a határmödosítás érdi ekeiben, következésképpen az új Ivilágháború kirohhaittá&a érdekében. Szere'ném kifejezni az,t a reményünket, hagy éppen az európai béke és biztonság fenntartásának ezen magasztos és nemes céljaira törekszik majd ia jelenlegi tanácskozáson képviselt valamennyi áliL íam, hiszen csak ezen az úton llehet megtalálni az igazi európai biztonság fenntartása föladatának megoldását. Ennek érdekében meg kel lene egyezni arra vonatkozóan, hogy ne húzódjék tovább az ezzel kapcsolatos, Németországra vonatkozó fölkérd estiknek — a Németországgal! való békeszerződés megkötésének és Uz egységes német álfám demokratikus és fcékeszere'jő állapokon történő újjá tér elütésének — megoldása. Az elmondottak megmutatják, milyen szorosan kapcsolódik ösz- sze a német kérdés az európai biztonság problémáival. Az európai biztonság kérdése viszont szorosan kapcsolatban van napjaink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával. A három hatalom kormányai és a Szovjetunió kormánya közti jegyzékváltás során nem történt megegyezés arra vonatkozólag, hogy a Kínai Népköztársaság részvételével összehívják az öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében. E helyett lehetségesnek minősítették, hogy a jelenlegi tanácskozáson visszatérjünk erre a kérdésre. A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelemben kell részesíteni. Ezzel kapcsolatban kifejezzük készségünket, hogy megfelelő konkrét javaslatot terjesszünk elő- az öt hatalom tanácskozásának összehívására vonatkozóan. E tanácskozást a berlini értekezletet követően nemsokára meg lehetne tartani. Az öthatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével régen szükségessé vált. A jelenlegi körülmények között csak az összes nagyhatalmak egyesült erőfeszítései — más államok erőfeszítéseivel együtt — biztosíthatják a feszültség enyhülését az egész nemzetközi helyzetben és csak ezek az együttes erőfeszítések biztosíthatják megfelelő megegyezések elérését az égető nemzetközi kérdésekben. Mint ismeretes, az ENSZ biztonsági tanácsára hárul a „főfelelősség a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért-“ Az is ismeretes, hogy az ENSZ alapokmánya értelmében a biztonsági tanács minden, a nemzetközi béke fenntartásával összefüggő határozatát az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjeunió és Kina egyetértésével kell meghozni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának ezeket a fontos tételeit jelenleg már csak azért sem lehet teljesíteni, mert a kinai népi kormány, a kínai nép egyetlen törvényes képviselője, nincs képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a helyzet pedig főképpen annak következtében alakult ki, hogy az égjük állam, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok szembeszáll azzal, hogy helyreállítsák a Kinai Népköztársaság törvényes jogait. Ennek abnormálitása és megen- gedhetetlensége azonban annyira nyilvánvaló, hogy helytelen volna belenyugodni a kialakult helyzetbe. Éppen a jelenlegi körülmények között volna különösen nagyjelentőségű az öthatolom külügyminiszterei tanácskozásának ösze- hívása. Ilyen tanácskozás összehívása sokban elősegítené a nemzetközi felszültség enyhítését és következésképpen az általános béke megerősítését. , Az öthatalom tanácskozásának összehívása szükséges -mindenekelőtt azért, hogy végetvessenek a fegyverkezési hajszának. Ezt feltétlenül meg kell tenni, mert a fegyverkezési hajsza folytatása nemcsak a népek számára teszi elviselhetetlenné a fegyverkezés terheit, de a nemzetközi helyzet további kiéleződésére, valamint államok katonai csoportosulásainak alakulására vezet mind az egyik, mind a másik oldalon. Egyetlen állam és köztük egyetlen nagyhatalom sem érhet el a jelenlegi körülmények között se müyen pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshatja az ország állami pénzügyeit és gazdaságát, ha továbbra is elhúzódik ennek az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politikának a folytatása. Lehet sok-sok milliárd dollárt, újabb és újabb milliárd fontsterlinget felhasználni a fegyverkezési hajsza politikájának céljaira és lehet vigasztalni a fegyverkezési hajsza és az „erő politikája“ valamilyen eredményeinek látszatával. De mindennek nincs szilárd alapja és következésképpen nem biztosíthatja a kitűzött cél elérését, bár erőfeszítést és megfelelő újabb és újabb rendszabályok megvalósítását idézi elő a másik oldalon is. Ilyen esetekben elnyeri jelentőségét az ismert szabály: az egyik oldalon történt akció megfelelő reakciót kelt a másik oldalon. Egyes hatalmak messzemenő terveket hajtanak végre, hogy számos katonai támaszpontot létesítsenek idegen területen, távol határaiktól. Közben azt mondják, hogy ezt a védelem éhekében teszik, bár ezt nem hiszik el sem azok, akik ezt mondják, sem azok, akik e kijelentéseket hallgatják. Másrészről mindenki előtt világos, hogy jónéhány európai államban, Észak-Afrikában, továbbá egyes közeli és középkeleti államok területén folyó amerikai katonai támaszpont létesítésének semmi köze sincs a védelmi célokhoz. Nem kevés amerikai katonai és nem katonai személyiség kereken kijelentette, hogy az idegen területen létesítendő számos amerikai katonai támaszpont megteremtése a Szovjetunió ellen, a Kinai Népköztársaság ellen, a népi demokratikus országok ellen irányul. Az ilyen politika és az ilyenfajta tervek a népek szemében önmagukat fosztják meg hitelüktől és elkerülhetetlen kudarc vár reájuk. Mindebből bizonyos következtetéseket kell levonni. Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy haladéktalanul olyan intézkedéseket kell tenni, mint valamennyi fegyverzet — különösen a nagyhatalmak fegyverzetének — jelentékeny csökkentése és olyan határozatokat kell hozni, amelyek az atom-, a hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltását, e tilalmak végrehajtásának hatékony nemzetközi ellenőrzését szolgálják és efelé vezeti első lépésként el kell ismerni, hogy a kormányoknak le kell mondani az atomfegyver alkalmazásáról. Ami az utóbbi kérdést illeti, a szovjet küldöttség természetesen abból a tényből indul ki, hogy az atomkérdésben az utóbbi időben bizonyos tárgyalási rendet állapítottak meg, amelyet követni kell. Elsőrendű nemzetközi jelentőségű volna az öt hatalom tanácskozásának összehívása és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseknek — köztük a fegyverkezési hajsza megszüntetésének — e tanácskozáson történő megtárgyalása. Nincsen olyan nép, nincsen olyan állam, amelynek ne lenne érdeke, hogy legalábbis az alapját megvessék ezen igen fontos nemzetközi problémák gyümölcsöző megtárgyalásának. A jelenlegi berlini értekezlet a maga részéről tehetne valamilyen konkrét lépést annak érdekében, hogy elősegítse í> fegyverkezési hajsza megszüntetését. Feltétlenül megengedhetetlennek kell minősíteni az olyan kérdések további halogatását is, amelyek a nagyhatalmak közti kapcsolatok rendezésére vonatkoznak. E nélkül nem biztosítható sok nemzetközi probléma megoldása és nem lehet sikeresen elősegíteni a nemzetközi feszültség további enyhítését. Ezzel kapcsolatban különös jelentősége van a Kinai Népköztársaságra vonatkozó kérdések rendezésének, beleértve a Kinai Nép- köztársaság törvényes jogának helyreállítását az Egyesült Nemzetek szervezetében. Az előrehaladásnak e téren nagy jelentősége volna fontos nemzetközi politikai és gazdasági problémák rendezése, többek között a koreai kérdés megoldása szempontiából. Mint ismeretes, magának a koreai politikai értekezletnek az összehívása is komoly nehézségekbe ütközik. Mindeddig nem értek el megállapodást még az értekezlet részvevőinek összetételéről sem. Más éles ellentétek is vannak a felek között, ami kifejezésre jutott abban, hogy durván megsértették a fegyverszüneti egyezménynek a hadifogolykérdésre vonatkozó feltételeit. Mindez nagymértékben azzal kapcsolatos, hogy egyes nagyhatalmak között nincsenek meg a normális kapcsolatok. Nem lehet kétséges, hogy az öt nagyhatalom értekezletének összehívása elősegítené számos nehézség eltávolítását, amelyek ma fennállanak mind a koreai kérdésben, mind néhány más időszerű nemzetközi pro« bléma megoldása terén. Vannak or« szágok, amelyek még most sem haj« (Folytatás a 3. oldalon.)
