Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-27 / 22. szám
A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi Bépgaastamgi terv teljesítéséről Hol terem a legjobb szőlő — hol mérik a legjobb bort? A forradalmár Ady XI. évfolyam, 22. szám. Szerda, 1954 január A világbéke megszilárdításáért A négy hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének megnyitása Berlin (TASZSZ különtudósítójától.). Január 25-én a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében megnyílt a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezleten résztvesz V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, G. Bidault, Franciaország külügyminisztere, A. Eden, Anglia külügyminisztere és J. F. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Az értekezlet munkájában szovjet részről résztvesz: A. A. Gro- miko, J. A. Malik, továbbá G. N. Zarubin, Sz. A. Vinogradov, G. M. Puskin, V. Sz. Szemjonov, L. F. Iljicsev, A. A. Szololjev, N. T. Fedorenko, Franciaország részéről: Parodi, De La Tournelle, De Margerie, Broustra, Seydoux, Bayence, angol részről: Roberts, F. Hoyer-Millar, W. Hayter, Ch. F. C. Coleman,- A. Nutting, az Egyesült Államok részéről: R. L. O’ Connor, D. Macarthur, Ch. Bohlen, R. R. Bowie, D. Bruce, J. Conant, Ch. D. Jacksson, C. W. Maecardle. A miniszterek az első ülésen megállapodtak abban, hogy a kialakult rendnek megfelelően sorrendben elnökölnek. Az első ülésen Dulles elnökölt. Miután a miniszterek megállapodtak a munka rendjének kérdésében, az elnök G. Bidaultnak adott szót, hogy elmondja nyilatkozatát. Bidault kifejezte azt a meggyőződését, hogy a berlini értekezlet első lépésül szolgál majd a négy hatalom közti kapcsolatok tartós megjavításának útján és újból megnyitja az utat az általános rendezés felé, amely véget vet a világ kettészakítottságának. Bidault ezután rámutatott, hogy az értekezleten résztvevő országok között vannak nézeteltérések és hogy az értekezletnek minden megoldatlan kérdést meg kell vizsgálnia. A francia külügyminiszter azt állította, hogy aa Egyesült Államok által beterjesztett javaslatok lehetővé teszik az átomveszély kérdésének megoldását és hogy Franciaország véleménye szerint a leszerelés kérdése kapcsolatban áll az atomkérdésről folytatandó tárgyalások eredményeivel. Bidault elismerte az ázsiai problémák fontosságát és kijelentette, hogy ezeket a kérdéseket meg kell oldani »minél gyorsabban, annál jobb«. Azt állította azonban, hogy »e kérdés megoldását nem gyorsítanák meg olyan kísérletek, hogy a kérdést természetes határain túl vizsgálják meg« és kijelentette, hogy ezt az értekezletet az európai kérdések megtárgyalásának kell szentelni. »Nem gondolom — mondotta — hogy Ausztria sorsa Korea sorsától függ. Miért kellene összekapcsolni Németország egyesítésének kérdését Kína nemzetközi státusza megállapításának kérdésével?« A francia külügyminiszter elismerte, hogy Európa fennálló megoszlása »nem egészséges jelenség«, amelyet az érdekelt hatalmaknak meg kell szüntetniük. Emellett azonban megismételte azt a régen megcáfolt állítását, hogy ezt a megoszlást, »^ákény- szerítsék« a nyugatra, noha az a valóságban a nyugati hatalmak politikájának következménye. Bidault kijelentette, hogy tartózkodik a történelmi sorrend minden elemzésétől és az elsődleges okokra való minden hivatkozástól- Ügy véljük — mondotta, — hogy »védelmi programmunk semmi esetre sem lehet megbeszélések tárgya«, Bidault ezt azzal „indokolta“, hogy a nyugati hatalmak úgynevezett „védelmi“ intézkedéseinek célja, biztonságuk szavatolása. Bidault véleménye szerint a vita tárgyát a német békeszerződésnek és az osztrák államszerződésnek kell képeznie. A német kérdést érintve kijelentette, hogy a békeszerződés előkészítésének feltételeit, mégpedig az egész Németországot képviselő kormány létrehozását még nem valósították meg és ismét megismételte a nyugati hatalmak ismert állítását, azt, hogy a probléma megoldását úgynevezett „szabad választások“ megtartásával kell kezdeni. Bidault kijelentette, hogy a német nacionalizmus erősödésének és a Németország részéről fenyegető veszélynek az elhárítása érdekében »célszerű Németországot tisztán védelmi jellegű szervezetbe kapcsolni, amelyben a csoportosulás természeténél fogva lehetetlen bármely tag egyéni és kollektív agressziója«. Azt állította, hogy »a demokrácia sorsa Németországban Németországnak a nyugattal való társulásától« függ. Ezután A. Eden, Anglia külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát. »Ez a berlini értekezlet — mondotta — reményeket keltett az egész földkerekségen. A békeszerető népek békés munkát várnak tőlünk, nem szabad bennük csalódást keltenünk«. Eden a továbbiakban azt mondotta: Angliában sokan azt remélték, hogy a háború idején kialakult együttműködés a béke éveiben is folytatódik és hogy a brit nép mélyen sajnálja, hogy ez lehetetlennek bizonyult. Azt állította, hogy Angliának ezzel kapcsolatban »nem volt más választása, minthogy szövetségeseivel együttműködésben cselekedjék, hogy megőrizze biztonságát és fenntartsa a békét Európában«. Eden e próbálkozás után, amellyel menteni igyekezett a nyugati hatalmak tömbjének megalakítását és Európa ket- tészakításának politikáját, kijelentette, hogy az értekezletnek azt a célt kell maga elé tűznie, hogy »feljebb emelje azokat a sorompókat, amelyek Európában fenn- állanak, másodsorban pedig bizalommal teljesebb kapcsolatokra ösztönözzön a nyugati országok és a Szovjetunió között«. Az angol külügyminiszter ellenezte a »világproblémák« megtárgyalását. Kijelentette, hogy az értekezlet többet ér el, ha a minisztereknek sikerül elhárítamiok a feszültség fontos okainak egyikét vagy másikát »és nem tárgyalják a feszültséget elvontan«. »Ez az értekezlet — mondotta — Európa értekezlete Európáról«. Éppen ezért mindenekelőtt a fő európai problémákkal — Németországgal és Ausztriával — kell foglalkoznia. Eden a továbbiakban egyetértett Bidaultnak azokkal a megjegyzéseivel, amelyek a biztonság fenntartására vonatkoznak. »Őfelsége kormánya — mondotta — az Egyesült Nemzetek tagja. Ugyanakkor szerződésünk van a Szovjetunióval. Ez a szerződés még sok évig érvényben marad. Mi rendületlenül tartjuk magunkat e kötelezettségekhez. Ezek a kötelezettségek biztosítják, hogy sohasem veszünk részt valamilyen agressziós cselekményben, sohasem fogjuk fenyegetni a Szovjetunió biztonságát«. Eden megpróbálta úgy feltüntetni a nyugati hatalmak egyezményeit és szerződéseit, mintha azok »tisztán védelmi jellegűek«, a biztonságot garantáló intézkedések lennének. Késznek nyilatkozott arra, hogy — ha a szovjet kormány ezt 'szükségesnek tekinti — megtárgyalja a Szovjetunióval a Szovjetunió biztonságának kérdését. Eden utalt arra, hogy a Szovjetunióval fennálló ellentétek és az európai nehézségek alapját a német kérdés és Németország meglévő és mesterséges megoszlása képezi és elismerte, hogy Németország békés egyesítése és a német békeszerződés megkötése a tartós béke áj távlatait nyitná meg Európában. E kérdés megoldásának útjairól szólva azonban megismételte a nyugati hatalmak kormányainak ismert állításait arról, hogy az első lépés a német kérdés megoldása felé állítólag úgynevezett »szabad választás« egész Németországban, ami — mint ismeretes — Németország megoszlásának jelenlegi körülményei közepette és az ország nyugati részében a terrorista bonni rendszer fennállása mellett nem vezethet a német nép szabad akaratnyilvánítására és Németország békés, demokratikus alapon való egyesítésére. Eden javaslata szerint, ha megtartották ezeket a »szabad választásokat« — amelyeknek az a valóságos célja, hogy a német nép akarata ellenére egész Németországra a bonni rendszert terjesszék ki — az első feladata az al- kotmányozó gyűlés előkészítése volna, hogy biztosítsák az össznémet kormány megalakítását. Eden hozzátette, hogy az össznémet kormány megalakulásáig egész Németországban az úgynevezett szövetségi köz- társasági közigazgatásnak kellene működnie. Ezután V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát. a négy V. M. Molotov nyilatkozata hatalom hül ügy mini szt erei berlini értekezletének január 25-1 üléséi Berlin (TASZSZ). Elnök úr, Minis zier Uraik! Franc aorsizág, Antilla, az Egyesült Államok és -& Szovjetunió külügyminisztere inak jelenlegi ér- telkezEiote magára vonja a széles nemzetközi társadalmi körök figyelmét. Sokan fontos eredményeket várnak ettől az érteke,zitet-'őlL Vannak (homlokegyenest ellenkező vélemények is. Mint ismeretes, kudarcra van ítélve és 'hogy — úgymond — már most-, amikor a berlini értekezlet még hozzá sem kez- keít a munkához, elő ‘kéül készíteni a közvéleményt annak elkerülhetetlen csődjére. Az efféle vélemények természetesen nem olyanoktól származnak, akiket a berlini értekezlettel kapcsoLa’jb&n Jóakaróknak ©evezhetnénk. Ami a szovjet kormányt ffilietí, nem fogadhatja éli azoknak az álláspontját, lalkiík eleve készek be- lenyttgodni a berlini értekezlet eredmény'elienséigébe. Felteszem, hogy közöttünk, -az értekezlet részvevői között, az említett szempont egyáltalában nem találL- koziik együttérzéssel). A berlini értekezletet a jetgyzéikkoigy noha a négy -hatalom kormánya egyik-másik kérdésben eltérő álláspontot keipviseä, teljesen megérett annak szükségessége, hogy ezeknek az államoknak képviselői értekezletre jöjjenek össze. Valóban;, emberek milliói várnak választ arra a kérdésre, ellő- segíti-e ez az értekezlet a 'béke megerősítésiéi, a nemzetközi feszültség enyhülését, vellaminlt az európai biztonság valóságos meistere músisét. Amiilyen mértékben megfelel a beirOini értekezlet -ennek az atiap- vető fellada'ániaik, olyan mértékben. lesz majd pozitív szereire, a nemzetközi kapcsoltatok további fejlesztésében, A jie-lienDegi tanácskozás napirendijét nem állapították meg elő' zetesen, ikiönit, hogy célszerűbb, ha maga ,a külügyminiszterek értekezlete szabja meg napirendijét. Ami a. szovjet kiüfldöliséget illeti, az ajclhöß indul’] ki, hogy a jeten-liebe.n már születtek bizonyos eredményeik. Vallóiban nem sziaifca-d lebecsülni a koreai háború betelj ernes ét és a 1 fegylvers zűréit megkötését, amit mlíndienelkeöő.tf a Kínai Nép-közit ár- sasáig és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezésének eredményeként ériünk el. ! Ennek az eseménynek pozitív 1 eredményei megmutatkoznak mind ; Ázsiában, mind Európában, mind pedig Amerikában. A megtárgyalandó kérdések közű] először a német kérdéssel foglalkozom. Úgy tekintjük, ai ijeBenllegii értekezlet vr.-amennyi részvevője egyetért 'altban, 'hogy a német kérdést értekezletünk napirendjére kell tűz- jniink. Egyúttal nyilvánvaló az is, hogy a német kérdési nem lehet elszigetelten tárgyaltai, hogy e kérdés megvrizsgállásia -eHszakí tbataj'lan kapcsolatban van az -európai b'iz- | focisáig megteremtésének általiá- 1 nos kérdésével, bogy a mérne* pro- : váltás elég hosszú időszaka 'előzte meg, amelynek során három kormány — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — valamint a Szovjetunió kormánya részletesen kifejtette véleményét ennek az értekezletnek a -felaidat-airóli. Ez a véleménycsere megmutattál, gi értekezlet napirendijének meg- álllapíá sárnál -ezt a kérdést nem formálisan, hanem érdiemben kelll megvizsgálni. Pelltéfllemüil akt a szempontot ikeflll követnünk, hogy ! értekezletünk napirendjén olyan kérdéseik szerepélljenelk, amelyeknek megtárgyalása elősegítené a I béke megszilárdítását- és a nemzetközi feszültség további enyhi- I tésé't. Ezen a téren az e-ilmdlt évblémán-ak csakis ilyen megoldása , : lesz tartós és igazságos, olyan, f amely elősegíti az európai béke . I megszilárdít ás át. Ismeretes, hogy mind aiz elsői, 1 mind a második világháború kirobbanásáért elsősorban Németország felelős, Vilmos császár korában ,a német múlítar.iizmuiS ag- 1 resszáv erői rottbainltotláík (ki aiz első vrYbl'j/iahierite Bálr ,a német míliitarázmius ikegyei'öera vereséget szenvedett ebben a háborúban, a bi'tlleirjslia N ímetonszág kirobbantotta a második világháborút, amely még súlyosabb vereséggel végződött. Az is is merles,, hogy a második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt Európa népeitől. Ezek az áldozatok sok tekintetben felülmúlták azt a szerencsétlenséget és kárt, azt a vért, amelyet az első világháború okozott. A' legnagyobb áldozatokat — -nem is szólva a legnagyobb erőfeszítésekről — országunk, a Szovjetunió népei hozták. Szovjet családok milliói vesztették e- szeretteiket — férjek, fiúk, testvérek pusztultak el. Óriási áldozatokat hoztak a szovjet nők is. A Szovjetunió népei mindezt sohasem felejtik el. Teljes mértékben megértjük a hitlerista agresszió által sújtott mis népek áldozatainak jelentőségét is. Érthető számunkra a német nép érzése is, amelyet az agresszív német militarizmus értelmetlenül belehajszolt mind az első, mind a második világháborúba és mindmáig érzi a német militarizmus politikájának pusztító következményeit. Mindebből következik: a jelenlegi körülmények között a német kérdést úgy kell megoldani, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hegy a német militarizmus újból megpróbáljon világháborút kirobbantani. Ez azt jelenti, hogy a német kérdés , megvizsgálása elszakíthatatlan kap- I csolatban áll az európai biztonság 1 megőrzésével. Mint a történelmi ta- j pasztalat mutatja, ennek óriási je« | lentősége van a világbéke biztosítá« sának szempontjából is. Külön kell utalni arra a tényre, hogy mind a második világháború idején, mind pedig annak befejezése után a négy hatalom kormányai, \ amelyek a jelenlegi értekezleten kép- , viselve vannak, egységes véleményen voltak, közös nézeteket vallottak ebben a kérdé.ben. Elegendő ezzel kapcsolatban emlékeztetni az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió kormányfői által az 1945 feb- i ruárjában Jaltában tartott értekezle- | ten meghozott döntésekre, valamint ugyanezeknek a kormányoknak 1945 augusztusában a potsdami értekez- | létén kötött megállapodásaira, i A jaltai értekezlet határozatai elő« írják, hogy »szilárd és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német, militarizmust és nácizmust s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét«. Ezek a határozatok telje* támogatásra találtak mind Franciaországban, mind pedig a többi egyesült nemzetnél. (Folytatás a 2. ollíiMba)