Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

Vasárnap, 1953 december 20. SOMOGYI NÉPLAP JCíj rpait(hűknak, QlilBröknek... KISPAJTÁSOK! ÚTTÖRŐK! KÖSZÖNTÜNK BENNETEKET! A május 1-úti iskolából Ma WoJf J'2;npai pastes, a kapos­vári Május l-ufcoai Mcolia úttörője «íeeSli pl nektefe egy orosz óra tör­ténetét: ,,Az iskoh udvarán nagy a zsi­bongd*. Fiuk, lányok egész tömege smiadgál pajkosait. Fogócskázva, nagy bujóc&kázva játszanak, ki-ki a saját módján igyekszik kihasználni vt 10 perc szünetet' Az általános jókedvnek és zajnak a szünet 'végét jelző éles csengő-be)-regés veit vé­get. Pilianatalc alatt cpend lesz. Fiúks lányok külön-killön sorba áll­nak, Néhány túlpajkos fiú, vagy lány még a sorban is izeg-mozog, azonban társad rendrevtasító pil­lantására behúzák nyakukat és csendben, rendesen vonulnak a töb- biehlcel. Á mi osztályunk az V. A. is csendben vonul fel » lépcsőkön. A tanterembe érvé halk suttogás közben ütünk la helyeinkre. Elő­készítjük orosz könyvünket és füze­tünket. Orosz óm lesz. Mindenki ■átnézi még egyszer az aznapra fát­adott anyagot. Majd pedig szép csendben várjuk a■ tanárnőt. Eltelik két-károm perc s aztán siyüik ae ajtó és belép a jóságos ■arcú, kedves orcszéanátmővk. A na­pos jelenti a hiányzókat és meg kezdődik az óra. A itcznáméni elő­veszi a naplót és a következő ta­nulókat hívja ki; Simm Kornél, László Mihály és Wolf JánOs. Ki­csit félénkem visszük ki a füzete­inket. Vájjon hányasra sikerül a felelés? ' Simon Kornél jól jelent, csak az voft a) kár, hogy a füzetébe néhány hiba csúcsait be. A tanárnéni né­gyest ír a füzetébe. László Miská­nak rendes volt a füzete, szépen is felelt, így megérdemelte az ötöst. Mosolygós arccal ült a helyére.. Rám nehéz feladat jutott. A táb­lára három mondatot kellett felír­nom. Mikora zu harmadik mondal'lai is kész {ettem, a 1tanárnőm meg­kérdezte a gyéreitektől, hogy nem tatádnak-e benne valamilyen hibát? Az egyik pajtás jelentkezett és azt mondta: Tanárnéni kénem Wolf Jancsi szépen leírta a rnmuixtokolt, de a harmadik mondatban egy hi­ba van.“ A tanárig:ni így szólt: ,.Gyere ,ki pajtás a táblához és javítsd ki a. hibás szót,“ A pajtás kiment és a hang súly jelet rátét­té a szóra, — Jancsi, mutasd a füzeted! — A tanárnőm kezébe ad­tam p szépen bekötött irkámat. Házti feladatomat ferule s-en megír­tam, ötöst kaptam. ígérem, hogy máskor is jól meg­tanulom a leckémet és a (házi fel­adataimat is rendesen él fogom ké­szíteni. Így — Irnbár még kicsi vagyok, de i— jótanulásommal \én is építem a szocializmust és védem a békét éppúgy, mint bátyám, aki a néphadsereg katonája. . Wolf János úttörő ÉRDEKESSÉGEK INNEN-ONN ÜV Amikor Kossuth Lajos a kaposvári számmal hagyták el könnyes sze­kerület képviselője volt Somogy megye népének legszebb haladó hagyományait gazdagítja az somogyi S most sz.óiljoín a Május l-utaali iskola úgy másik pajtása áss; Hall­gassuk meg Kooiez Gábort, a VIII. A. osztály tanulóját!, aki eíiruxndjia, hogyan 'került 'az elsők közé: .Jdöraet jól osztom be t— mond­ja Gábor pajtás. — A másnapra szükséges könyveik előkészítése után először írásbeli feladataimat vég­zem el. Ezután a kívülről feladott leckét tanulom meg. Először az egé­szít: átolvasom, majd szakaszomként próbálom \elmondani. Amikor a lec­két megtanultam, átnézem a muß órákra feladati leckék vágatait, hogy ezeket se feledjem el. Tanul­mányúmhoz felhasználom az isko­lai könyvtár könyveit is. Mérnök szeretnék lenni, ezért 'elsősorban a mérnöki vonatkozású műveket olva­som.. Az olvasott müvekről rövid kivonatot készítők• ezzel is kép­zem magam. Többi pajtásaimnak is ajánlom ezt a tanulási mádszert próbálják meg, egész biztosan jó eredményt fognak ők is átérni.“ * * * Pajtások! Ti is gon db iikoetatofc már ason, hogy miüt szeretnétek lenni, ha felhőttöík? Látjátok, Koncz Gábo-r már most tutdjja, Mi az « cél, amit tel 'alkar érni, a őntiek áilindó szem előtt tartásával oszt' ja jbe idejét és végzi munkáját. Ezért tanul ilyen szorgalmasan. B’iztoö, hogy- jó mérnök Tesz belőle. mekkel szülőföldjüket a parasztok. Arra a hírre, hogy 1945-ben itt— ... ,, .. ., , , hon megszűnt a földesurak és ban­a történeti tény hogy az országnak. károk uralma) 1950 elején nagyobb azon néhány helye köze sorozta J csoport egykori kivándorlóit ma­magát, amelyek a kiegyezés utáni években, 1869-ben Kossuth Lajost EZERMESTEREK FIGYELJETEK! Néhány nap és itt van máris a ka­rácsony. Biztosan sok pajtás töri fe­jét azon, hogy milyen meglepetést le­lhetne készíteni édesanya, édesapa vagy a kistestvérke számára. íme né- ihány tanács: édesanyának vagy nagy­mamának vastag kartonpapírból, ra­gasztott vagy széleinél összevarrt, színes vászon vagy selyemdarabbal déleit varródobozt készíthetünk, me­lyet kívülről szintén behúzunk vala­milyen anyaggal, vagy szép minták­kal kifestjük. Nagyanyának és nagy­papának a lányok készíthetnek szem­üvegtokot is, mégpedig úgy, hogy va­lamilyen maradék (fehér vagy egy­színű) anyagot a szemüveg nagysá­gának megfelelően zaeskóformára ki­Mőst pedig elmondjuk Móra Fe­renc, a*nagy magyar író egyik leg­szebb meséjét. Címe: . Három Ma­tyi Siiomerä kis iskola volt az a mienk* ahoí -ém a fce&rctést tanultam. Se ajíaja, se abla­ka, ahogy a mese mondja. Azaz, hogy volt '4biz awi ablak, de csak akkora, hogy nem íért te rajta annak a bolondos napraforgó­dnak a virágtányérja, amelyik előtte ágasko­dott. Annál nagyobb volt az ajtó; máig is ’CSudáíom, hogy ki nem sétált rajta az ■«gesz iskoluszoba. S ezen az öreg aj ión ak­kora repedések voltak, hogy a tanító úrék émacsla&ja znändig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját. Ti per­sze azt gondoljátok hogy én most csak mó- flkázok mesemondó jókedvemben. Az ám, »azóta nagyon sok esztendő megette egymást: de a tenyerem tón még ma is csupa seb a gpad faragást ói. Nekünk magunknak kellett összeeszkáfeálni azt a padot, amelyiken ül­tünk. összeállt két-két jó pajtás s addig fúrt-faragott, míg meg neiu volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a Miásfk. Biz azon nem esett olyan kényelmes -Ülé3, rarat a mostani», hanem ezért mégis 3»iRgáIta&k mi akkora „f“ betűket, hogy alig -fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakra- valójak adott sok dolgot, azt sehogy se tud­tuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a aiagy mKnkáka úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a ’tanító ár előtt állt a jövevény. Mezítlábas, ■YékonydoHgájá, sápadt fiúcska. Csuda hogy «el mm vitte a szól, míg idáig ért. — Mi kéne, ha vóna, öcsi kém? — kér­dezte a tanító úr. — Iskolába szeretnék jár­ni — .suttogta félénken a gyerek. — Miféle "legényke vagy te? Mi szél hozott ebbe a mi tálunkká? — Se apám , se anyám. Egy falu­beli rokonom hozott ide magához. — Kicsoda .-az a rokon? — öreg Banos- pék. — öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát mindéit paj­kos sílteder. — Hát neked mi a neved? — tfároia Matyi. — Mesében se lehet ilyen fur­csa nevet hallani. Tanító urunk is elmoso­lyogta magát s feltette a nagy kerek pápa- szemet, égy vélte sjsemügyre seegöny Három Matyit- — Egy Matyinek is kiesi vagy fiam, hát még háromnak? Hol adjak én most egy- werr. három embernek helyet az iskolában?“ "Egysaerre összehajtunk valamennyien és csendesen morogtunk: „Ide nem ül! Ide nem sfér! Cshiáijou magának padot!“ Három Ma- Nyi zavartan sütötte le a szemét s forgatta .kezében kalapját. — Tudod mit, fiam — mur.Sia a tanító űr — telepedjél meg a j vágnak, széleinél összevarrnak, vagy j még összevarrás előtt apró virágokat! hímeznek rá. Kistestvérkének gyufás- j dobozokból készített bababútort aján­dékozhatunk, melyet úgy készítünk, j ho’gy az üres gyufásdobozokat ragasz- j tóval, vagy akár kovásszal egymásra j ragasztjuk megfelelő formában és _ kívülről színes vagy egyszínű papír­ral bevonjuk az egészet. A székeket például úgy készítjük, hogy 2 darab gyufásdobozt laposan egymásra ra­gasztunk, majd mindkét oldalához, valamint a hátához is egy-egy élére állított gyufásdobozt illesztünk. Nyu­godtan hagyjuk megszáradni, majd az egészet bevonjuk az említett módon. Ugyanígy készíthetünk autót vagy HÁROM MATYI... kuckóban. Ott tesz csak a jó világ télen. — Nagy bogiyakemencéje voll az iskolának, an­nak a ziiga lett a Három Matyi tanyája. Sohsc volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknél. Jó kedvünket raj­ta tölthettük: soha annak szavát nem vehet­tük. Annál többet vette a tanító űr. Kará­csonyra Három Matyi volt a legjobb diák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mond­jad csak Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem; ha leekét mondott: mint a víz­folyás. Hanem egyszer annál csendesebb lett Há­rom Matyi, t még ha a tanító úr is kérdezte. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendellen az írá­sa, hogy rossz volt nézni. Elhányla a hetüket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szótttotta, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott,. mint egy törött szárnyú veréb. — Mi bajod neked, Matyi fiam? — tuda­kolta tőle sokszor a tanító úr , megsimogatva beesett, sápadt orcáját. — Nincs nekem semmi se — motyogta Matyi bágyadtan s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk. Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dicsérte a tanító nr se. Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megsze­gett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy el­aludt az iskolában, kezéből kiesett a köny s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta fejét a kemencének s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr meg­rázta a vállát: — Kedves fiam, szedd össze a holmidat és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában. — A fiú kivörösödött szemét n tanító úrra vetette, de nem szólt semmit, összeszedte az cgyet-mását s könnybclábadt szemmel kiment az iskolából. Tanító űrünk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját: — Gyerekek^ legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz. — Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévaj- ságboz. Azon tanakodtunk, ml lesz most Há­rem Matyival, mikor egyszerre csak vissza­jött a tanító úr, karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot. — Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Tát volt. Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi gyönge, mint a harmat s ez a gyönge gye­rek négy hét ófa alig hunyta te a szemét éjféltü! reggelig. Négy hét óta beteg az öreg kocsit is, melynek kerekeit üres és kimosott cipőkrémes-dobozból, vagy cérnás-spulniból készítjük kevéske drót segítségével, mely a felerősítés­hez szükséges. Édesapának az ügyes fiúk botot,. szipkát, vagy dohányos­dobozt faraghatnak, vagy pedig hu- gocska segítségével maradék bőrda­rabból dohányzacskót készíthetnek, mélyet a kislányok szép mintákkal hímezhetnek ki, felül pedig hosszú, erős zsinórt húznak bele. Pajtások, ügyeskedjetek és szerez­zetek minél több örömet szeretteitek­nek a magatok készítette kedves ajándékokkal! j Banos pék s azóta Három Matyi süti helyette j a kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg ezt a j kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga .mel- | let? — Talpra ugrott az egész osztály: „Én j is , én is!“ Egész életemben büszke leszek író, hogy Három Matyi mellettem választott j helyet magának. gyár, — köztük számos dunántúli is, — költözött vissza a szülőhazá­ba. így énekli meg ennek, az élet- emésztő, robotos esztendő alatt, titkon dédelgetett, szép álomnak a beteljesülését a kaposmenti (döb- röközi) népköltő, Nagy Kovács Ist­ván: Ködös táj merre látunk, tengerparton vártán állunk. Teljesül már régi álmunk, Kanadának búcsút mondunk..: Indul „Báthory“, nap ragyog rája, kelet felé evez hajónk kapitánya. Nyugati kisérőnk sirályok vihogása, Keleten fogad kakuk szólása. Kakuk szólása, ibolya nyílása, dolgozó népünknek új hazája. Játsszunk együtt, pajtások! Reméljük, hogy a múlt héten leírt három játékot nem volt nehéz meg­tanulni és jól szórakoztatok. Ezért most újabb érdekes játékot muta­tunk be, figyeljetek jól. Neve: »pin- círverseny«, s a következő módon kell játszani: az őrsök oszlopban so- í akoznak. Az őrsvezetők a kiindulási vonalhoz állnak, kezükben felfordí­tott bádog- vagy zománcozott tá­nyért tartanak és arra kis labdát tesznek. Indulj — vezényszóra az őrsvezetők, az otthon túlsó oldalára sietnek, vagy megkerülnek egy szé­ket és visszamennek a kiindulási vo­nalra. Átadják a következőnek a labdát és a tányért. Verseny közben állandóan egyensúlyban tartják a labdát. Az az Örs nyer, amelyik előbb áll vissza eredeti helyére. Ha a lab­da leesik a tányérról, vagy a pajtá­sok megérintik a másik kezükkel, akkor vissza kell menni a kiindulási vonalhoz és újra kell próbálni az egyensúlyozást. A tányéron labda he- í lyett lehet csordultig telt vizespohár ' is. Itt annak kell újra kezdenie, aki kilöttyinti a vizet. t Nosza, rajta pajtások! Próbáljátok meg! Biztosan sokat fogtok nevetni és izgulni. választották meg képviselőjükké. A túri ni emigrációban élő Kossuth természetesen nem akart egy olyan ország parlamentjének szavazógépében közreműködni, amely ország függetlenségét el­vesztette s államgépezete az el­nyomó Habsburg-uralom támoga­tását szolgálta. Kossuth a kaposvá­ri kerület egyhangú választását 1869 május 2-án kelt, történelmi jelentőségű levelében köszönte meg a kaposvári kerület ellenzéki szavazópolgárainak s ebben többek között ezeket írta: „Legyenek is tisztelt Hazám­fiái meggyőződve, hogy irántam oly nehéz körülmények közt ta- nusíott bizalmukra mély hálával fogok viszontagságos életem hát- relévő napjain áj emlékezni. És most megvallom, hogy meg-j illetődéssel olvasott s újra és új-■ ra megolvasott jeles szerkezetűi Falu végén a vasvella ... levelök nekem a nyilatkozást na-j A feudális kizsákmányoiás aiatt gyón nehézzé tette. Mert e levél, ö - somogyi parasztság életét Hazánk jelen államjog! helyzete-) különböző természeti csapások is nek alapos birala^ mellett, az_ nehezítették az elmúlt századok ellenzőképpen Somogy megye fol án Legfőképpen a gyenge székváros! kerületében kivívott táplálkozás a kútak rossz víze és győzelmének pohttka! fontossá-) a tisztálkodási lehetőségek hiánya . ? -1° 7 a.i °an e'‘S„ 6"j-S,aZOn-i következtében elég gyakran léptek kívül oly mely meggyőződés hang- j M különböző ragályos betegségek, jan s annyira szívhez szol: mi- mel k közül főként a kolera sze_ szerint attól kell tartanom hogy; dett óriási áldozatokat a megye kedvetlenseget fogok önöknek, ^^parasztságából. Ebben az okozni tiszte Hazamfiai! ha a, wőben keletkezett az a kis népi ream ruházott képviselői tisztet; eredetű versjke> mely rámutat a e nem oga om. i szörvnű járvány szociális eredetére Pedig nem fogadhatom el. Er-: • ip11pfArp. kölcsi lehetetlenség, hogy elfő-; gadjam. 1 Falu végén a vasvella, ........................................................; Mégis bejött a kolera. Tanácsot kértem a hideg észtől j Nem urakra, nem papokra, érett megfontolással, indulatos: Csak a szegény parasztokra, elfogultság és szenvedély nélkül,! : , , „ , ,, , és azon meggyőződésre jutottam, j Megbízható számszerű adatokba hogy most és így hazatérnem ’ csak, ® XIX-, szAaf * évtizedeiből menthetetlen politikai hiba ^elk?zunk’ A koterajarvany _az volna.“ A taszári parasztok harca a földért — 90 évvel ezelőtt Az 1848—49-es magyar szabad­1830—31-es, az 1853-as, az 1855- 56-os és az 1873-as évben, illetve években lépett fel a megye terü­letén. 1831-ben Balatonkilitin 116-an, Adándon és Balatonbogláron kb. ságharc eltiprása után következői ugyanennyien pusztultak el kole- önkényuralom idején a parasztság! r^ban. földtől való megfosztásának egyikj 1855—56-ban Buzsákon 400, Ga­formája volt az ebben az időbeni máson 164, Igáiban 120, Kapolyon végrehajtott tagosítás. A „Pesti 60> Nagybajomban 300, Som igy­Hírnök“ c. lap írja 1862 október 23-án: „Somogy megyéből tudósí­tanak, hogy Kaposvártól egy órá­nyi távolra lévő Taszár helység la­kói a tagosítás keresztülvitelének) nek egyharmadrészét, ellenálltak. Az illető törvényszéki! peiynek egyötödrészét szobon 200, Törökkoppányban 230, Vesén 122, Nagyatádon 200 áldoza­tot szedett a járvány. Balatonsze- mesnek több mint a felét. Őszöd­Nagycse- pusztította bizottmány és a kiküldött mérnök; ej Balatoni ellát, Kutast, Bá- nem kezdhették meg munkálatai- bonyt megtizedelte a kolerajár­kát és katonaságot kellett segítsé­gül hívni. Midőn ez megérkezett, vany. 1873-ban a nemrégen Baranyá­az eddig ismeretlen izgatóktól fel- boz csatolt szigetvári járás 11 köz­ingerelt „pornép“ megtámadta’gégében pusztított a kolera, (azokat). A dsidások erre fegyve­Felelj, ha tudsz, pajtás! 1. Ha a téglára 100 kg/négyzetcenti- métcrnél nagyobb nyomás hat, szét­mállik. Milyen magasra lehet maxi­málisan építeni a téglafalat •— anél­kül, hogy az alapzatot a szétmállás veszélye fenyegetné — ha a tégla hosszúsága 25 cm, szélessége 12 cm, magassága 65 mm, súlya pedig dara­bonként 3 kg? 2. Ki írta a »-Kárpáti rapszódia« c. regényt és miről szól a könyv? Ki volt az a nagy magyar költő, aki 1554 október 9-én született és 1594 június 3-án halt meg. Mit tudsz róla? 3. Mikor volt Magyarországon az első parasztlázadás és ki volt a ve­zére? Mit tudsz erről? reiket használták, szétoszlatván a nénet... Többen életveszélyes se­bet kaptak. A főcinkosok elfogat­tak s a tagosítási munkálatok a ka­tonaság védelme alatt megkezdet­tek.“ „Elmegy a kútágas, marad csak a kútja“ — írta vádoló szavakkal Ady Endre, a század elején meginduló kivándorlás idején, a tarthatatlan! nagybirtokrendszerhez görcsösen ragaszkodó feudális urakhoz, a „Werbőczi-utódokhoz“ intézett költeményében. Az első világhábo- j rú kitöréséig több mint másfélmil- ; lió magyar paraszt és munkás ; kényszerült vándorbotot venni a kezébe s nekivágni az ismeretlen Újvilágnak, Amerikának, hogy nagyrészük soha többé vissza ne térhessen. Somogy megyéből 1904-ben in­dulnak el az első kivándorlók, Dra­Terv a Balaton lecsapolására A Balatonról 1776-ban készítet­ték az első, mérnökileg pontos tér­képet. Egyidejűleg napvilágot látott egy. tervezet is, mely a Balaton le- csapolását tűzte ki célul. A terve­zet szerint.,.- melyef’ Krieger Sá­muel mérnök készített, — a Bala­ton hatalmas medre szántóföldként volna használható éspedig részle­ges lecsapolással 17, illetve 25 ezer, teljes lecsapolással 136 ezer hold termőföldet számítottak nyerni. Ez az elképzelés azért volt téves, mert a lecsapolással felszabaduló tófenék helyén nem termőföld, ha­nem homoksivatag keletkezett vol­na. Az egyébként nagyvonalú terve­zet nem veszett kárba, mert hasz­vaszentmárton községből, a barcsi í nos ösztönzést adott a Balaton sza- í járásból. Ebben az évben az egész; bályozásávai a későbbi időkben, j mes?ye területéről 293-an, 1905-ben) fc)fiiajk0zó szakemberek számára. ! 1089-en, 1906-ban 2505-en s a to-j i vábbi években egyre emelkedői Sz Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom