Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

Az épülő kommunizmus országéból A város segít a falunak Egy moszkvakörnyéki kolhozban A. Kondratyenko, a Szumi-terület pártbizottsága titkárának cikkéből A területi pártszervezet az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén ho­zott határozatok végrehajtása érde­kében fokozza a kolhozparasztok kö­zött a politikai szervezőmunkát és javítja a kolhozok, a szovhozok és a gépállomások vezetését. A területen ma a kolhozok és a gépállomások vezető kádereinek te­kintetében nem kielégítő a helyzet. 59 gépállomás van a területen. Ezek közül 11-et elemi iskolát végzett, 25-öt középiskolát végzett igazgató vezet és csak 23 gépállomás élén áll főiskolai végzettségű szakember. A gépállomásokon dolgozó 59 főmérnök közül mindössze 25-nek van főiskolai vagy középiskolai műszaki képzett­sége a többi a gyakorlatban szerezte meg a gépészi ismereteket. A javító- műhelyek vezetői között csupán két olyan szakember található, aki mű­szaki középiskolát végzett; a többiek a gyakorlatban szerezték meg a szakmai ismereteket. Mindez természetesen meglátszik a gépállomások munkáján. Nem tud­ják megfelelően kihasználni a mező­gazdasági technikát. Területünkön .például 1952-ben a traktorok átlag­teljesítménye — 15 lóerős traktorok­ra átszámítva — 630 normálhektár volt. Tehát a traktorok átlagos napi teljesítménye nem haladta meg a 3.3 hektárt. Nyugodtan megállapíthatjuk: ahol a gépállomások- vezető kádereinek hiányos a szakképzettsége, ott jóval több a gépállás és a veszteglés, ala­csony a traktorok, a kombájnok és a többi mezőgazdasági gép teljesítő- képessége, az ilyen gépállomások kör­letébe tartozó kolhozokban a termés­hozam nem éri el a tervezett színvo­nalat. Nézzük például a burinszkajai gép­állomást, amelynek igazgatója és fő­mérnöke nem irányította szakszerűen a munkát. Ezért aztán a gépállomás 1952-ben nem teljesítette a kolho­zokkal kötött szerződésben vállalt kö­telezettségeit: a kombájnnal végzett betakarítást 75.6 százalékra, a szán­tás-vetést 69.6 százalékra, a szénaka­szálást 73.5 százalékra, a silózást 57.8 százalékra teljesítette. A párt felhívását a mezőgazdaság­nak szakképzett káderekkel való megerősítésére — csak úgy, mint az egész országban — területünkön is lelkesen fogadták. A területi párioi- zottságnál, a területi mezőgazdasági és begyűjtési igazgatóságnál, a helyi pártszervezeteknél és a helyi szovje­teknél több mint 350 iparvállalati mérnök és technikus, mezőgazdasági szakember és gépész jelentette be, hogy a kolhozokba és a gépállomá­sokra kíván menni dolgozni. Ezek közül 250-en már el is utaztak falura. Az a szándékunk, hogy a legelma­radottabb kolhozokat és gépállomá­sokat szakképzett vezetőkkel erősít­sük meg. Tizenkét gépészmérnököt, gépállomási főmérnöknek, 17 mérnö­köt és gépésztechnikust műhelyveze­tőnek, 7 szakembert gépészellenőr­nek, 15 szakképzett technikust rész­leg-gépésznek és 8 technikust mű­helynormásnak neveztek ki. A helyi mezőgazdasági és begyűj­tési igazgatóság számos vezető mun­katársa, továbbá sok iparvállalati mérnök és technikus dolgozik ma már a gépállomásokon. Halipenko elvtárs, a területi mezőgazdasági ős begyűjtési igazgatóság egyik osztá­lyának volt főmérnöke most a szúrni gép- és traktorállomás főmérnöke, Kljucsnyikov elvtársat, a pivnyenko- voi üzemi iskola volt tanulmányi ve­zetőjét főmérnöki megbízatással egy másik gép- és traktorállomásra irá­nyították. A városból a falura érkező szak­emberek nagy lelkesedéssel fogtak munkához. Halipenko elvtárs a szú­rni gépállomásra érkezte után azon­nal megszervezte az erő- és munka­gépek géprészenkénti javítását és az állomás gépkezelőinek rendszeres oktatását. A mezőgazdasági termékek bősé­gének megteremtése országos feladat. Éppen ezért az iparvállalatok to­vábbi védnökségeket vállalnak a kol­hozok és a gépállomások felett, nagy műszaki segítséget nyújtanak a kol­hozparasztoknak. A szúrni Frunze gépgyár dolgozói igen komolyan veszik vállalásukat: két kolhoz számára egy-egy üveghá­zat készítenek, ugyanakkor az öntö­zőberendezések létesítésében is segí­tenek. A gyár mérnökei a Lenin kol­hoz számára elkészítették egy új kul- túrház építészeti tervét. Ugyanebben a kolhozban a gyár.villany szerelői se­gítenek megépíteni a magasfeszültsé­gű áramvezetéket. Ebben az évben az iparvállalatok segítségével a Szumi-terület kolho­zaiban 23, összesen kb. 10 ezer négy­zetméter területű melegházat építe­nek. Ezeket a gyárak és üzemek fá­radt gőzével fogják fűteni. A területi pártbizottság megfelelő intézkedéseket tett, hogy fokozza a kolhozok és gépállomások felett véd­nökséget vállalt iparvállalatok támo­gatását. A területi pártbizottság irányítása mellett a kerületi pártbizottságokban összeállították azokat a pártmunkás- csoportokat, amelyek — élükön a kerületi párttitkárral — állandó se­gítséget nyújtanak majd a gép- és traktorállomásoknak. Film mint borítóanyag A fal csillogva veri vissza az ab­lakon beömlő fényt. Úgy tűnik, mintha a szoba tapétáját üveg borí­taná. Ha közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tapétát valóban nagyon sima, átlátszó anyag fedi. Ez azonban nem üveg, hanem kátrány- szerű anyagból készült film. Ez a film elég szilárd, éghetetlen, nem hat rá sem gépolaj, sem benzin, sem spiritusz, sőt még a gyenge savak és lúgok sem gyakorolnak rá hatást. Nem ég ki, festékek nem fogják. T-nr ~iiiim»»ii iii ■■IIIIHHI \ | Portól, tintafolttól és egyéb szeny- nyeződésektől nedves ronggyal lehet megtisztítani. Ennek a filmnek az alkalmazása szükségtelenné teszi a bútorok fé­nyezését is, s módot nyújt arra, hogy bármilyen fafajtához hasonlóvá te­gyék a bútor felületét. Hogyan lehet­séges ez? Vékony papírra rányom­tatják az értékes fafajta színes min­táját. Utána a papírlapot ráhelyezik a bútor felületére, lefedik a filmmel és az egészet rápréselik. la Szovjetunió ipari életéből Fejlődik Norilszk, a messzi Észak legfiatalabb városa Norilszk a Szovjetunió sarkkörön- túli vidékének legfiatalabb városa. Még nemrégen pusztaság terült el ott, ahol ma többemeletes házakkal beépített szép utcák állanak. Ebben az évben is sok új lakóház és kultu­rális intézmény épült. Nemrégiben nyílt meg a drámai színház, nézőtere 550 néző befogadására alkalmas. Fel­épült a mérnökök és műszaki dolgo­zók klubja, az Uttörők-háza. Nemré­giben nyílt meg a «Rogyina» (Haza) filmszínház. Hat iskola, két polikli- nika, négy kórház, egy szálloda, több napközi otthon, bölcsőde épült az utóbbi időben, sok üzlet és kisipari műhely kezdte meg munkáját. Ha­marosan megindul egy újabb film­színház és a kultúrpalota építkezése is. Folyik az utcák aszfaltozása. Az utcákon kényelmes autóbuszok bo­nyolítják le a közlekedést. Az építőanyagipar új gyártmányai A Szovjetunióban az építőanyag­ipari üzemek egyre több közszükség­leti cikket gyártanak. Sok gyárban új műhelyeket létesítettek, amelye­ket edények, bútorok, üveg, kerá­mia és fém árucikkek gyártásához szükséges felszerelésekkel láttak el. A leningrádi színházi-bútorgyárban székeket, karosszékeket, ebédlő- és íróasztalokat, könyvszekrényeket ké­szítenek. A gyár dolgozói a negyedik negyedévben több mint másfélmillió rubel értékű bútort készítenek a vá­sárlóközönség számára. Rövidesen megindul a munka a brjanszki terület több típusházépítő üzemében is. Ezeken a helyeken kü­lönleges bútorműhelyt létesítenek. A kugyinovi kerámiagyár (mosz­kvai terület) és a kirovi építészeti fajánsz-gyár kollektívája különböző alakú, fonott kétszersültes "tálakat, korsókat, tejesköcsögöket és egyéb színes zománccal bevont edényeket gyárt. A tbiliszi márványmegmunkáló gyárban új műhely alakult, amely­ben a megmunkálásnál visszamaradt hulladékokból asztalilámpákat, író­készleteket és egyéb művészi fara- gású árucikkeket készítenek. Az óriási mozdonygyár A vorosilovgrádi «Októberi forra­dalom» mozdonygyár kollektívája és a város dolgozói a napokban ünne­pelték a gyár újjáalakításának 20. évfordulóját. 1933 november 27-én helyezték üzembe a Lugan-folyó partján ezt az óriási szovjet moz­donygyárat. A primitiv gépekkel dol­gozó régi üzem helyén ma már új gyár épült, amely a vasút technikai átalakításának szilárd alapja lett. A gyár kollektívája az elmúlt 20 esztendő alatt sokezer mozdonyt ké­szített, megindította az «FD» típusú új szovjet mozdony gyártását, majd az «ISz» típusú személyvonat-mozdo­nyét. A későbbiekben a gyár átállt a tökéletesített «L» típusú mozdony gyártására. A közlekedésügyi és nehézgépipari minisztérium a jubileum alkalmával köszönetét fejezte ki a gyár számos élenjáró munkásának és alkalmazott­jának. Moszkvától néhány kilométerre, a itanyenszkij-kerületben van a Mo­lotov kolhoz. Soküzemágú gazdaságában különösen fejlett az állattenyész­tés és zöldségtermelés. A kolhozparasztok állandóan növelik a gyümöl­csösök és szőlők területét» A kolhoz méhészettel is foglalkozik. A kolhozparaszíok igen nagy figyelmet fordítanak a tehenészet fej­lesztésére, Az évi átlagos tejhozam eléri a 4208 kilogrammot. A takar- mánybázis alapját a vetett fűfélék képezik. A kolhoz gazdag termést gyűjt be az évelő füvekből és évente átlagban minden tehénre legalább 5 tonna takarmányt silóz. A Molotov kolhoznak gépesített állattenyésztő farmjai vannak. Min­den állattenyésztési helyiséget villamosítottak, önitatókai, drótkötélpá­lyákat szereltek fel. A takarmányelőkészítőben különböző takarmányfel- dolgozó és szállítógépeket találunk. Áz élenjáró agronómiái és zootechni- kai tudomány vívmányainak alkalmazása, a mezőgazdasági növények terméshozamának növekedése, az állatállomány, valamint az állatte­nyésztés hozamának megnagyobbodása nagy jövedelmet biztosít a kolhoz­nak. Tavaly a Molotov kolhoz pénzbeli jövedelme felülmúlta a 3 millió rubelt. | A képen: A. Novikova feiőnő a villanyfejőgép munkáját figyeli a Msszkva-környéki Molotov kolhozban. Óvoda a Szovjetunióban A szovjet gyermekekről az állam a legteljesebb mértékben gondosko­dik. Napközi otthonok, óvodák állnak a kicsik rendelkezésére, melyek biz­tosítják a kicsik legteljesebb ápolását és nevelését. A képen a rigai 34. számú óvoda látható, ahol elmerülten játszanak az apróságok. gép a Donyec-medence bányáiban A sztálinoi Cseljuszkincev-bánya üzemi lapjában cikk jelent rry:g, amely beszámol az egy évvel ezelőtt üzembehelyezett «SBM—IV» típusú elővájó vágatfúró-kombájn munkájá­ról. A gép nagy teljesítményt ért el a nyugati vágatban, már tavaly de­cemberben több mint 150 métert ha­ladt előre. A későbbiekben havi tel­jesítménye elérte a 191 métert is. A szovjet bányagépipar új alkotá­sának, a vágaffúrógépnek az üzem­behelyezése új szakaszt jelent a bá­nyászat gépesítésében. Idén novemberben a Cseljuszkin­cev-bánya még tökéletesebb típusú vágatfúrógépet kapott, amely már ae első kísérletek alkalmával bebizo­nyította, hogy még nagyobb teljesít­ménnyel képes dolgozni. A Sztálin- ugolj kombinát bányáiban már lt vágatfúrógép dolgozik, s ezeknek se­gítségével idén többkilométer vága­tot készítenek. A NÉP BOLDOGSÁGÁÉRT DOLGOZOM Irta : P. Nyelctov kombájnvezető, a Szocialista Munka Hőse Naponta sok levelet kapok az or­szág különböző részeiből. Munkások, katonák, falusi gépkezelők, tudósok, úttörők írják a leveleket. Különösen sok levelet kapok, amióta a Szocia­lista Munka Hőse címmel tüntettek ki. A szovjet emberek jókívánságai­kat tolmácsolják és egyben további sikereket kívánnak. Vannak elvtársak, akik csodálkoz­va kérdezik levelükben: hogy lehet az, hogy noha mindkét lábam hiány­zik, mégis kitűnően vezetem a kom­bájnt, sőt első helyre kerültem a ke­rületi kombájnvezetők versenyében: egy idény alatt 1700 hektárnyi terü­leten végeztem kombájnaratást. Mit is válaszoljak ezeknek az elv­társaknak? Természetesen beszélhet­nék arról, hogy a különböző szerke­zetek segítségével tökéletesítettük az amúgyis igen jó szerkezetű «Sztali- nyec—6» típusú kombájnt. írhatnék arról is, hogyan szervezzük a mun­kát. Ha azonban így hangzik a kérdés: mi tette lehetővé, hogy súlyos sebe­sülésem után ismét munkába álljak, ismét kombájnt vezessek és bizonyos eredményeket érjek el, ebben az esetben azt válaszolom: a mi szocia­lista rendszerünk, a mi embernevelé­sünk, a szovjet élet tette mindezt le­hetővé. Régen, a forradalom előtti időkben is sok sebesült és rokkant tért vissza a harctérről. És mi lett a sorsuk? Koldultak vagy súlyos ter­het jelentettek a családnak. Érdekes a következő eset. Egy Snithe nevű amerikai milliomos fia, Fred repülőszerencsétlenség követ­keztében hosszú évekig ágybaníekvő beteg volt. Teljes öntudatnál volt, mindent látott és hallott, tudott be­szélni is. Sorsa mégis szenvedés volt. Az újságok azt írták, hogy élete kín­lódás a barátok megfeledkeztek róla s Fred a rokonok szeméből ezt a kérdést vélte kiolvasni: mikor jön már el halálod napja? A rokonokat csak egy dolog érdekelte: az örök­ség. Tehát sem a vagyon, sem a dol­lárok milliói nem tudtak örömet sze­rezni Fred Snithenak, nem oltottak reményt és bizakodást szívébe, nem keltették fel benne az élniakarást, a munka utáni vágyat. Nálunk más világ van, mások a szokások, mások az emberek. Cé­lunk a boldog, emberi élet. Ami engel illet, lehetetlen volt vissza nem térnem a munkához. Gye­rekkoromban anyám nevelt, apám még az első világháborúban meghalt a fronton. De mit tehetett volna ér­tem az anyám egyedül, ha nem se­gítette volna az új hatalom, a szov­jet rendszer? Már pedig és sohasem éreztem, mi az árvaság, mi az apa nélkül felnőni. Én is úgy tanultam az iskolában, mint a többi falubeli gyerek, mindig jóllaktam, mindig volt ruhám. Aztán szakmát tanultam, traktorista lettem. Hamarosan trak­torosbrigádot vezettem. Mindenki se­gített nekem, tanítottak, neveltek en­gem. Én megszoktam, hogy minden szovjet emberben barátomat lássam. Amikor azután baj ért, az egész kolhoz segítségemre sietett. Sohasem felejtem el, hogyan gondoskodtak ró­lam a mi falunk emberei. Ha valaki­nek új könyv került a kezébe, hoz­zám sietett vele; volt, aki új har­monikával ajándékozott meg, hogy ne unatkozzam. A falubeliek közös erővel új házat építettek nekem — és ami a legfontosabb — mindezt nem kérésre, hanem szívük szavára hallgatva tették. Gyakran csodálkoz­tam, hogy mennyire törődik velem a pártszervezet, a kolhoz. Hiszen én csak egy egyszerű ember voltam s akkor még folyt a háború és sok gond, sok nehézség volt a kolhoz­ban. Akkoriban Konsztantyin Danyi- lov volt a kolhoz pártszervezetének titkára. Hamarosan ő lett a legjobb barátom. Konsztantyin Danyilov ál­lította össze számomra a napi foglal­kozások tervét, tanácsára sok kitűnő könyvet olvastam el és ő volt az el­ső, aki traktoralkatrészeket hozott hozzám, hogy vizsgáljam meg, javít­sam meg őket. Az államtól szép nyugdíjat kaptam, a legjobb orvosok kezeltek. Állan­dóan" éreztem, hogy száz és ezer ba­rátom van. Es igaz az a mondás,, hogy boldog az, akinek sok barátja < van. Mivel válaszolhattam volna erre a megható, szívbőljövő gondoskodás­ra? Minden vágyam az volt, hogy visszatérjek a dolgozók, a kommunis­ta élet építői közé. Munkára, közös­ségi életre neveltek kiskoromtól kezdve. A családban, az iskolában, a kolhozban egyaránt a munka iránti szeretetet fejlesztették ki bennem. Egy napon aztán elhatároztam, hogy ismét munkába állok, megint gépet fogok vezetni. "Bevallom, voltak két­ségeim, sokat tépelődtem. Különösen nehéz volt elviselni a kezdeti siker­telenségeket. Egyesek azt tanácsol­ták, hogy csak vigyázzak az egész­ségemre és azt bizonygatták, hogy megérdemlem a pihenést. De a tét­lenség számomra elviselhetetlen volt. Arra gondoltam, hogy a láb valóban rendkívül fontos, de van 'még annál fontosabb is az ember számára és ez az öntudata, a jelleme. A Komszo- mol, a párt arra nevelt engem, hogy legyőzzem a nehézségeket. És ebben a barátaim is segítettek. Amikor el­határoztam, hogy rendbehozok egy régi kombájnt, tervem megvalósítá­sában a kolhoz is, a gépállomás is segített. Vaszilij Barisnyikov kom­munista kovács például azzal segí­tett, hogy sok alkatrész kovácsolását . végezte el a kolhoz kovácsműhelyé- * ben. A komszomolista Ivan Szemjo­nov segített a kombájnt rendbehoz­ni és amikor ezzel elkészültünk, ki­jelentette, hogy szívesen lenne mel­lettem segédvezető. A pártszervezet segített erkölcsileg, segített renflbe- hozni a kombájnt és munkábaállítani a gépet. Mindig nagyszerű segítőim voltak. Együtt dolgoztunk, barátok vagyunk, közösek az örömeink, a bá­nataink. öröm dolgozni az ilyen munkatársakkal. Tíz év telt el azóta, hogy sebesül­ten visszatértem a kolhozba. Azóta is állandóan tanulok. Ma már ismét tudok traktort vezetni. Vásároltam egy «Moszkvics» személygépkocsit és magam vezetem. A legfontosabb feladatok azonban mindig azok, amelyek még előttünk állanak. Most hatalmas lendületű munka indult meg a mezőgazdaság­ban. A párt rendkívül fontos fel­adatokat állított elénk és e felada­tok eredményes teljesítése nagyon nagymértékben tőlünk, traktoristák­tól, kombájnvezetőktől, brigádveze­tőktől, gépkezelőktől függ. Az állam nagy erőt, kiváló szovjet gépeket adott a falunak. Bániunk hozzáér­téssel, odaadással ezekkel a gépek­kel! Az elmúlt tíz évben minden be­takarítás idején átlagosan négysze­res normát teljesítettem. A végzett munkák minőségét mindig kitűnőnek tartották. Kollektívánk most elhatá­rozta, hogy jövőre legalább ötszörös normát teljesítünk és vállaltuk azt is, hogy az elkövetkező két-három évben több szakmát is elsajátítunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom