Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-15 / 293. szám

Kedd, 1953 december 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 Több mint kétezer bold földet trágyáztak meg a marcali járás dolgozó parasztjai Megyénk legjobb járásában, a helyett 15.528 holdat 'trágyáztak am arcaid járásban a kenyérgabona- ; meg, vagyis 2028 holddal túlteijesí- vefcée befejezése óta is sörény mun-j tették istálló trágya zás i elóirányza. ikuikori­Kétszázéves a magyar szénbányászat mint Babsics Viktor 18 holdas kö záp,paraszt, aki minden munkában élenjár és négy hold földjét trá­gyázta mag, melyre itöbib mint 80 ika folyik. Minden község határa- I tnkat. Ha ezt a területet '1 •ban szorgalmas gazdákat 'lehet lát-! cával "vetik el tavasszal és hol- ; szekér jól kezelt istállótrágyát bor­iid: hordják a föld 'táplálékát, a jól jdEmiként három mázsa teffimiéstölbb- j dott ki és szántott alá. Babsics megérett istállótrágyát, melyet \ felet takarítanak le, akkor 6000 j gazda úgy számolja, hogy négy bol- alá is szántanák, latvalyjmázsa kukoricával lesznek gazda- jdon kukoricát vet tavasszal1 és kö- Myenlaor alig lehetett látni egy-két -j grlbbak, amivel ezer 50 kg-os hízó- j zepes termés esetén is 15 helyett dojgózó parasztot a földéken. Nem ;haállított süldőt tudnak másfél j 20 mázsát takaríthat le'holdanként, tartották érdemesnek jó erőiben "mázsásra felhizlalni. Ez 7500 kg; A 20 mázsa terméstöiblbietlböf be­tartani a földet, mivel nem látták; zsír többletet jelent, ami 400 sze-. adási kötelezettségét könnyen tud- eélját az egyéni ©azdáilkodásnaik. f mély eigész évi zsíréllátásá^ fedezi.! jg teljesítetni, vagy pedig két hízót A ikormányprogramm elhangzá- - A járás eredményét töfób olyan j hizlalhat fél. Babsics gazda példá­sa után megjött a kedve megyénk község, mént Kéthély jó munkája j ját követte az egész falu és decem- paraisztaágának a gazdálkodáshoz, i nagyban elősegítette. A mezőgaz- llber 12-ig száz holddal főbb terü- Már miintden gazdasági udvarból ki- dasági állandó bizottság ülésén és * letet trágyáztak meg, ami fagke­hordták a. trágyát a földekre. A marcali járásban december 12-ig a* előirányzott 13.500 hold a gazdagyűLéseken ismertették a ! vesebb 200 mázsa tenmiéstöbibfetet trágyázás jellen'tőS'égét és népsze- j jelent majd a fcéthelyi gazdáknak rűsítet’iék az olyan élenjár ókat, < jövőre. A Gyapjátermelő Vállalat pusztakovácsi gazdaságának munkája és jövőévi tervei A Gyapjú-termelő Vélúalat ipusz- takcuvácsi gazdasága feladatául tűz­te ki, hagy olyan gazdálkodást foly­tat, ámeilyU' hathatósan támogatja a koimányprogramm célkitűzései- m-ek mielőbbi imagyalúsíftását Széfc- völgyi Zoltán elvtárs — a puszta­kovácsi telep vezetője — elmondja, hogy 3200 darab ürüt gondoznak és az ürfik nyírásából 13.440 kg gyap­jút -adtak á't a könnyűipar számá­ra, hogy még -több ruha, szövet jus­son a diofigozíákn'ak. Birkásá Ferenc álla-ttemyésztési briigádivezotő elvtárs jól! tudja, nem mindegy az, hogy a birkaigyap- jú mffiye» költség©;!1 kerül ai fel­dolgozó így árba és végső fő­iken milyen áron jut el a kész szövet a -dolgozókhoz. Arra tö­rekszik, hogy az önköltséget minél .jobban csökkentse, mert ezzel le­hetőivé alkarja tenni az árak továb­bi csökkentését, ami az életszínvo­nal cm. Ikedáséhez vezet. Ezért hasz­nálja iki a kedvező őszi időjárást és az üirüfcdt erdei legeltetéssel táplál­ja, amellyel tetemes takarmányt takarít meg. Hagy még olcsóbbá tudják tenmi a birka tartását, 1800' köbméter silótakamiányjj készítet­téig de * silótaüranmánnyal is csak akkor etetnek, ha az időjárás nem engedi meg a kihaj.tásit. A költsége­sebb szálas- és szemestakanmány etetését teljesen kiküszöbölik, mert a jóízű és olcsóbb siló takarmány tápérté'klben is pótolja azt. Nagy szerétettél és figyelmes gonddal mondja Horváth elv-társ, kcigy^ az a birka ad dús és zsíros gyapjút, amelyik jól fejlődik. Éppen i zért feül'cm fjnl'kásiitoftitíi. a gyengébben fejletteket és ezt a falfeát dúsabb legelőre tereli. Székjvölgyi elvtárs — a telep vezetőji;i — örömmel beszél a igaz- j daiság jövő terveiről. Júniusiban járja a julraik-oit Birkási elv-1 poOO darab anyajuhát állítunk be, társ, s szinte kívülről ismeri az ál- I amely 4800 liter fejet fog «dini és lomány mindem egyes műjét ^ abból saját feldolígozássa-l jóminősé- gondois ápolással igyekszik a beteg- j ^ juhsajtot készítünk. Két év séget megelőzni, hogy az elhullás! | alatt megháromszorozzuk j-uhálíc- saáziaMlktot a legminimálisabbra anyunkat, mert a kát esztendő csökkentse. alatt háromszori éltetést végzünk. Horváth János ürügondozó büsz­kén dicsekszik azzal, hogy az ál­tala gomdloizott’ 510 darab ürüből egyetlen se!m'hullott el, de egyet. A tejhozamot pedig azzal növeljük, hogy anyásítjuk a báirámyokat, vagyis 2 anyának 1—1 bárányát •egy anyához adjuk és így az len „betege’“ sem volt a birkák kö- anyák 50 százalékának tejéből! zött. — Igen gyakori a- büdös sán-1 újabb sajtot készítünk a dolgozók itaság nevű betegség fellépésié, de; részére. Biztosak vagyunk, hogy Horváth élvtárs gondozása alatt j terveinket megvalósítjuk, ment lévő birkáknál ez még nem fordult í olyan munkatársiak kezében van a elő, mert a legelőre harmat előtt j tervtelj'esítée kulcsa, mint B'irfcá.­nem hajtja ki a birkáit. Az akoltisi Ferenc, Horváth János, aüci(k is tisztán tartjia, állandóan száraz 1 világosam látják a célt, a bold'o- ajsnot rak a birkák ajá. ELi gablb, gazdagabb jövőt. KÖZÖSSÉGI ÜGY tó űrű köd ülte meg a falut. A ^ falut kettéválasztó ország­úton egy tompa fény vibrált. Úgy hatott, mintha a sűrűn leereszkedő ködben egy lámpa imbolyogna, ame­lyet egy legény lóbál, aki hazafelé tart szíveválasztottjától és közben a búcsúzás szívszorongató pillanataira gondol. adást és az is csak olyan tingli-tangli darab volt. Gondolatain saját maga is íellel­— Nagy dolog egy autóbuszt meg­húzni, mert ahhoz erős lovak kelle­nek. Az enyémek még fiatal csikók, azokat nem lehet befogni — ráné­zett a színészre, s arcáról le lehetett olvasni ,hogy ezt a kérést községi, közösségi ügynek tartja, összehú­zott szemekkel vonultatta fel képze- . leiében azokat a gazdákat, akiknek Ki járna más ilyentájt, mert hí- • megfelelő erős lovuk van. — Meg-; beszélni. — Választ nem kapott, csO' szén reggel kipihenten kell ébrednie • van! — szólt örömmel hangjában, • szogás jelezte, hogy az öreg az ajtó Két évszázaddal ezelőtt, 1753-ban Sophon környékén, a fenyvesekkel övezett völgyben egy Rieder nevű szögkovács szénkibúvásra bukkant. Sürgősen jelentette a felfedezést a soproni városi tanácsnak, nehogy ab­ba a gyanúba essék, hogy az ördög­gel cimborái — vagy ami még rosz- szabb — jogtalanul fa-szén égetést folytat. A lelet felkeltette a város magistrálusának figyelmét, bár ak­koriban még nem ismerte fel a szén felfedezésének óriási jelentőségét. 1753-tól kezdve már oklevelekben találunk utalást a szén kitermelésé­re, s eszerint Rieder után névszerint Völlner soproni órásmester, majd később Schneider Vencel nevű bá­nyász kapott engedélyt szénbányá­szaira Brennbergbányán. A hagyo­mány pedig nevében őrzi a múlt em­lékét az «égő hegy» németül «Bren- nenderberg» nevéről tanúskodik Brennbergbánya (Brennender Berg). Időrendi sorrendben az első ma­gyar bánya után Nógrád-Verőcén in­dult meg a szénbányászat. Tárót haj­tottak a szénréteghez, a szén azonban sem az akkori polgárságnak, sem a környékbeli iparosságnak nem kel­lett, bár olcsón, sőt ingyen is kínál­ták. Nem akadt senki, aki ezt a tü­zelőanyagot használta volna. A történelmi adatok arról tanús­kodnak, hogy 1780-ban Vértessom- lyón nyílt meg egy újabb bánya, 1782-ben pedig a Mecsek környékén, s II. József kiadta a rendeletet — amely egyébként a felszabadulásig érvényben volt, s amely jelentős mértékben gátolta szénbányászatunk fejlődését, — hogy azé a szén, aki-j hogy az ottani szénbányászat megöl­nek a birtoka alatt van. Közben • dulását követő 16. esztendőben már megjelentek Brennbergbányán az el- évi 2 millió tonna szenet termel. 1914 ső szénbányászok, akik — munkájuk! — az első imperialista háború de- megkezdésével — bérmunkásokká x “ válna!;, s talán mert különlegesen ne­vár- és 1850-ben a Pécs-környéki szénbányászat. Néhány adat: 1850- ben nyílik meg a pilisvörösvári bá­nya, a pécsbányai András-akna ez évben ünnepli létesítésének 100. év­fordulóját, s természetesen az első időszakban kismennyiségben lévő széntelepeket műveltek, s fokozato­san hatoltak le a mélységekbe. 1861- ben Brérich János mérnök kezdemé­nyezésére hívnak életre egy rész­vénytársaságot a salgótarjáni szén kitermelésére. 1865: Puzdor Gyula ajkai földbirtokos kezdeményezésére kutatások indulnak meg Ajka kör­nyékén, amelyet később a világhírű Hantken Miksa irányít igen eredmé­nyesen, s akinek geológiai-bányászati szakkönyve még ma is igen 'értékes adatokat tár az olvasó elé. Várpalo­tán 1886-ban indul meg a szénbá­nyászat. S a korábban művelés alatt lévő szénbányák az 1890-es évek derekán kénytelenek átadni vezető szerepüket egy hirtelen megnőtt fiatal óriásnak, a tatabányai szénbányászatnak. Az 189]-ben megalakult Magyar Általános Kőszénbánya RT. műszaki vezetősége fúrásokat kezdett Alsó- gallán, a negyedik fúrás Síkvölgyön eredményre vezetett. 1896 július 28-án 79.1 méter mélységben 7.66 méter vastag széntelepet, találtak. Ezt a lejtősaknát 1896 augusztus 1-én telepítették. Egy lokomobil és nagy sietséggel összerótt két deszkabarak jelezte a tatabányai bányászat meg* indulását. A fejlődés ezután már gyors és mi sem bizonyítja jobban, mint az, héz és veszélyes munkát végeztek, már akkoriban jobban nehezedik rá­juk a kizsákmányolás, mint az egyéb bérmunkásokra. Néhány évtizeden keresztül — a XVIII. század végén — keveset em­lítik okmányaink, a levéltárak anya­gai a szénbányászatot és az akkori «szakértői» vélemények szerint ha­zánk szénkincse rosszminőségű, váro­sokban tüzelésre alkalmatlan, s ezért nem isi ajánlatos használata. Csak 1805-ben létesült újabb szén­bánya Sárisápon — ahol egyébként most mélyítenek egy ikeraknát majd Csolnokon 1817-ben. 1818-ban nálunk jár Francois SupliCe Beudant, korának egyik legnagyobb geológusa a párizsi királyi ásványtár aligazga­tója, aki tanulmányában már részle­tesen szól a sárisápi. brennbergbá- nyai és vasasi szénbányászatról, amelyről elmondhatjuk, hogy éppen a feudális gazdasági viszonyok miatt fejletlen volt. A magyar szénbányá­kesült és határozott léptekkel ismét szat''^uUjának legjobb ismerői, így az ablakhoz lepett, majd erélyesen j FaUer Jenö; állapít.;ák meg, megkopogíatta. Ugyanaz a hang kér­dezte: — Ki az? — Adjon isten jó estét, bátyám! Fontos ügyben szeretnék magával a falu népének, hogy az áldott ter-í örült a megoldásnak és mindjárt ma- mőföldet műveljék, amely évről-évre gyarázgatni kezdett. — Az utcának dúsabban ontja jókedvű munkájuk jutalmát: a kenyeret. A lámpa fénye most egy kiskapu körvonalait világítja meg. A kiska­pu reteszének zörgése és egy kutya szűkölő ugatása jelzi, hogy a községi tanácselnök udvarába lépett a lám­pát tartó legény. Mert hát ez a ház a tanácselnöké, azt mindenki ismeri, hiszen sokan keresik fel az otthoná­ban. Van olyan gazda, aki későn es­te, reggel korán, vagy éppen vasárnap délután szeretne intézni egyetmást. így hát nem mehet a tanácsházára, hanem felkeresi családi házában az elnököt, ahol évtizedek óta lakik és amelynek ablakát már zörgeti a lám­pás legény. A tanácselnöknek nincs fia, tehát nem az tér haza, de nincs eladó lánya sem, hisz az már férjhez- ment. Az ablak mégegyszér megkop- pan, de egybehangzik a tanácselnök jólismert hangjával, akit álmából vert fel az ablak zörgése. — Ki az, no? — szólt ki kétszer egymásután. — Jó estét kívánok — hangzott egy kissé röstelkedve a felelet, majd egy kis szünetet tartott és amikor az elnök nem válaszolt, tovább folytat­ta s szinte egy szuszra mondta: — én az Állami Faluszínháztól vagyok, Tassi Tamásnak hívnak és segítsé­get kérnék az elnök elvtárstól. Az autóbuszunk ugyanis elromlott és az országúton vesztegel. Feltétlenül to­vább kell mennünk, de ahhoz szük­séges lenne egy pár ló, amelyik meg­húzná, hogy beindulhasson. Pár másodperc szünet következett. Az elnök töprengő hümmögése hal­latszott, de azután kiszólt: —"Várjon egy kicsit, kinyitom az ajtót, aztán majd meglátjuk ... Már nyílt is az ajtó és ott állt a konyhában a segítséget váró Tassi Tamás, az Állami Faluszínház tag­ja és szemben vele az államhatalom helyi szervének képviselője, a községi tanácselnök. ezen az oldalán, az én házamat nem számítva, arra lefelé — kézével mu­tatva az irányt — az ötödik, helye­sebben a hatodik ház. Igen, ott la­kik Berecfi Péter, annak jó két lova van és nem is lakik messze. Nyugod­tan bemehet hozzá az elvtárs. Szívélyes köszöngetés közben ki­kísérte a kapuig és mégegyszer tü­zetesen megmagyarázta, nehogy el­tévessze a hatodik házat. ¥Ttban Berecfi Péterekhez, ^ minden háznál felemelte a felé tart. Felgyijj tóttá a villanyt és kinyitotta az ajtót. Tassi Tamás be­lepett és ismét illedelmesen köszönt. — Kedves bátyám, én Tamás oá- tya vagyok. Hallott-e már rólam va­lamit? — Hát a Jóska fiam beszélt az este valami Tamás bátyáról, aki meghalt a kultúrban. — Hát én volnék az, kedves bá­tyám. Az öreg kétkedve nézett. — Hát ha meghalt, akkor csak nem kísértet? — kérdezte .némi meghökkenéssel. — Nem igazán haltam meg, de iga­,,, __,, „ . _ ______• ; zán meghalok, ha nem tudunk to­l amp.at, nehogy egy nagyobb ken-. * • átkn./ntt ■ tést is háznak számoljon. Mikor be lépett a kiskapun, még mindig azon gondolkodott, milyen szíves volt aj tanácselnök és vájjon hányszor kel­tik fel éjszaka, amikor egy-egy ilyen vagy más sürgős intézkedésre van szükség? Megkopogtatta az ajtótól a második ablakot, ahogy a tanácsel­nök magyarázta. — Ki az? — szólt ki egy öreges hang, s Tassi Tamás gyorsan elha­darta, mi járatban van és egy kissé kapkodó volt a hangja, mert röstel- te, hogy már a második embert kel-; kak ti fel álmából. — Nem tudjuk mi kihúzni az autó­buszt, — szólt ki az öreges hang — mert a mi csikóink nem bírják el. — Köszönöm... — szólt, s re­ménytelenül a kiskapu felé indult. Megállt és felrémlett előtte az álló hogy szénbányászatunk fejlődésére, műszaki felkészültségére nagyban rá­nyomja bélyegét az a körülmény, hogy a feudál kapitalista társadalom­ban alakult ki. Hogy szénbányásza­tunk méretei — a természeti kin­csekben gazdagabb, széntermelő or­szágok bányászatával összehasonlít­va — kisebbek és szerényebbek s különösen a gépesítés terén elmarad­tunk, természetes következménye azoknak a fejlődésgátló körülmé­nyeknek, amelyet a feudálkapitalista rendszer hozott létre. A dunai gőzhajózás megindulásá­val nagyobb mennyiségű szénre volt rékbatöri a magyar bányászatot, a kutatások megszűntek, új bányák nem születtek ezekben az időkben. Nagy vonalakban áttekintve szén* bányászatunk így jutott el a felsza* badulásig, amikor korszerű bányamű­velés indulhatott meg. S miként a szénbányászatunk fejlődésének a fel- szabadulás adta meg a lehetőséget, a magyar bányász is csak 1945 óta is* meri az emberi életet. A múltban a kizsákmányolás, a nehéz és veszé­lyes munkakörülmények keserítették' meg a bányászok életét, a velejárói voltak az apáról-fiúra szálló mester­ségnek. A 200 esztendő alatt a ma­gyar bányászatnak fel kellett vennie a harcot a természet erőivel, de még több erőt és keménységet követelt a tőkések elleni küzdelem. 1882 május 15-től 18-ig a pécsi bányászok sztráj­koltak. A pécsbányatélepi és a sza­bolcsi kerület munkásai május 15-én délután 2 órakor kezdődő műszaknál nem szálltak le a bányába és sztrájk­jukhoz 17-én csatlakoztak a vasasi bányászok is. S ezt a hősi megmoz­dulást a viszontagságos küzdelmek hosszú sora követte és sok ember­élet-áldozatot követelt. Tanúskodik erről a csertetői sortűz, a tatabányai csendőrsortűz, s más bányáknál is végrehajtott terrorakció Sokszor hó­napokig tartó sztrájkokon követelte a magyar bányász az emberi bánás­módot, a tisztességes megélhetést. S hosszú a sora azoknak a szerencsét­lenül járt bányászoknak is, akik a tőkések nemtörődömsége miatt vesz­tették életüket a bányamunka során. A magyar szénbányászat ünnepek emlékezik az első bánya megnyitá­sának 200. évfordulójára. S azok a bányászok ünnepelnek, akiknek szebb , életét pártunk, a néni demokrácia te­szükség és ebben az időben alakult í remtette meg, s akik biztosan te- ki a Dorog-környéki, majd 1820-ban j kintenek még szebb bányászjövő a Nagymányok-, 1848-ban a Szász-. felé ... vább menni azzal az átkozott busz- szal. Az öreg egy kissé megrémült és többször szólította fiát: — Jóska, hal­lod-e, Jóska, gyere már a konyhába. Álmosan, mint akit az első álmá­ból keltettek fel, jött Jóska. — Tudod-e, ki ez az úr? — Mielőtt még válaszolt volna, közbevágott Tassi Tamás: — Én vagyok a Tamás!® Ikadivező időjárást kiiliavzmaívia December 14-ig 7000 holdon szántottak az egyénileg dolgozó parasztoknak megyénk traktoristái Gépállomásaink tra'ktarLtái ter­vük teljesítése után sem pihennék: bátya. Szeretnénk másik faluban is játszani, de nem tudunk tovább men­ni mert nem akar elindulni a bu­szunk. Meg kellene huzatni lovak­az egyéniek parceíáin 10 nap óta állandóan 130 erőgéppel forgatják a földet. Deoemb-er 14-ig 7 ezer holdon végezték el a szántást a lelkes traktor i®ták. — Hát csakugyan az elvtárs ját­szotta Tamás bátyát? Ejnye, de szép, és megható volt! Ezt pedig minden-j Szívesem is hallják most megyénk kinek látni kell, mert anélkül nem pana-sz.tjiai a traktorok dü­is egesz ember az ember. Édesapám,! ° ^ r . f,. .. hozzon már egy korsó bort, amíg fel- j hörgeset saját földjeiken, mert öltözöm, aztán kihuzatom én azt a' nemcsak segítőtársat látnak a igé» autobusz és látta szemei előtt meg-j masinát, mert ezek a lovak mindent; o-H-iák szÁ­jelenni színésztársainak várakozó te-1 elbírnak. Kihuzatom bíz, mert hát .»fiain --J , OgT kintetét, akik szeretnének pár órát mit szólnának a szomszéd faluban, raiz ősz következtéiben fotgaitaikkal aludni a ma esti előadás után, hogy. hogy Berecfi Jóska miatt nem lát- & minőségi mitnfcá't úgyseim holnap ismét egy másik faluban hatják Tamás bátyák ami olyan szép ’ ', . , ‘ ., , , . és tanulságos. Ha mégegyszer eljön-, tudtak elvegezni es mindezért a játszhassák el «Tamás bátya kuny- hójá»-t. Mi lesz, ha reggelig itt kell rostokolni és nem tudiák az előadást megtartani? Pedig, hogy örül és szo- morkodik 'velük együtt a falu népe, amikor részeseik az új magyar kul­túrának, amit olyan szívesen visz­nek a faluba, hiszen azelőtt ritkán láthatott a falu népe egy-egy jó elő­nek, apám, azt magának is meg kell , k or mán ypro gramm nézni, de meg ám. * Az i-'ddügi 7 ezer hold felszámításá­val 3050 -mázsa búzával maradt ímeg több a somogyi gardáknak, «■mii egy 1200 lakosú község egész- évi kenyérellátásra elegendő. A gépállomások köriül december 5-ig a -fonói vezetett az egyénieknél végzett ezámtási mudkiáJbfph. Az utolsó 5 napiban azonban a marcali gépállomás tört az élre. Körzetében. 11 erőgépéből 8 állandóan az egyéniek földjét hasítja és decem­ber 14-ig. 1371 holdon készítette elő jó minőségben .fevasziiak aSá a földet. Nem is maradnak adósai a dél­után biztosított kedvezménnyel, a trakterszántási/ díjnak fizetni; 122 kg búza helyett 67 kg búzát Horváth László — j holdamként, vagy 134 -forintot. elnangsása g075 parasztok a gépállomás oknak. Íj1 élóra múlva az autóbusz tavalyi reflektora mélyen fúrta be . , magát a sűrű ködbe és vitte a kul-. majdnem csak feiiut kelt túra terjesztőit... A szántás befejezése után azonnali kifizetik ta- bért és már előre tkérik, hogy jövőre is adjanak segítséget a.j*abb termés elérése érdiekében. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom