Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

Vasárnap, 1953 november 22. SOMOGYI NÉPLAP 5 A kormányprogramm nyomán fokozódik a bodrogiak munkakedve Szebb lett Kurucz Sándor tsz-tag élete, megváltozott gondolkodásmódja em nagy község Bodrog, csupán 840 lelket szám­lálnak itt, a házak száma pedig 216. Alig félszáz esztendeje, hogy itt az akácfákkal benőtt lankás ^dombok ölén néhány parasztcsa­lád letelepedett és azóta alakult ki a falu. A régiek szerint itt h falu mellett, az úgynevezett „Ebédvesztő“ völgyben volt né­hány ház, ami a falunak a csi­rája volt. Az „Ebédvesztő“ elne­vezést onnan kapta ez a völgy, hogy ez valamikor egy földesúr tulajdona volt, aki aztán kártyán eldorbézolta a vagyonát úgy, hogy ebédrevaló pénze sem rra- radt. A felszabadulás előtti né­hány évtizedben vitéz Hegyesi Iván jószágigazgató bitorolt még itt a 200 holdat a „felsőbűi“, az „alsóbűi“ és a „bodrogi,, dűlők zsíros, bőtermő földjeiből. A falu szegényparasztjai közül még sokan itt robotoltak a vitézi birtokon fillérekért, éhbérért. A falu kisebb gazdálkodóinak a né­hány holdjai akkor főleg a „hi­degéri“ és a „cseri” dűlői homo­kosban volt. Akkor a bodrogiak­nak Hetes községbe 10 kilométert kellett begyalogolniok esőben, hó­ban. sárban, ha postára akartak csomagot, vagy levelet feladni. Meg orvos és patika sem volt kö­zelebb. Ha Gréci Pál, akkori kör­jegyző úr úgy kívánta, vagy ép­pen valakinek hivatalos dolga akadt, hát szintén begyalogolha­tott Hetesre, mert ott volt a kör­jegyzőség' is. A körjegyzőségről csak adószedés, árverés és a kép­viselőválasztáskor szoktak ellá­togatni Bodrogba. — De még választáskor sem igen kerestek fel bennünket — emlékszik vissza Bútor elvtárs, a községi tanács elnöke — becitál­ták az embert azok magukhoz. Sohasem felejtem el, az 1932-es választáskor engem is hivatott a Gréci főjegyző és hetet-havat ígért, hogy csak az ő pártjára szavazzak. Pénzzel akart meg­vesztegetni, de én többre néztem a becsületemet. Igaz, hogy meg­vonták a szavazati jogomat, de mégsem adtam az ő szennyes pénzükért oda az én becsülete­met. A felszabadulás óta másképp áll a világ Bodrogon is. Orvosi rendelőt, autóbuszjáratot, posta­fiókot, kultúrházat, és ami a fő, helyi tanácsot is kapott a köz­ség. A volt vitézi zsíros földet is a dolgozó parasztok ekéi hasítják és amit belevetnek, azt maguk­nak aratják. Ház is épült a falu­ban a felszabadulás óta 27, még­pedig szép, piroszsindelyes, egészséges családi otthonok. Tehát az ebédvesztőbői kisar­jadt kis falu ma már egyre szebb és kulturáltabb község lesz. De nem is erről híres ez a falu. A jó hírnevét maguk az itt élő be­csületes, szorgalmas, kötelesség- tudó emberek szerezték meg en­nek a községnek. Egy világért sem hagynák a gazdák, hogy a falu határában megműveletlen terület maradjon. A múlt őszön már november 1-re befejezték a vetést, de tavasszal sem késleked­tek. A gondos munkáért hálás a föld. Az idén búzából 9—10 má­zsa volt az átlagtermés, kukori­cából pedig 25—30 mázsát taka­rítottak. be holdanként a község dolgozó parasztjai. ^ kormányprogramm megje­lenése óta még nagyobb szeretettel és kedvel dolgoznak a bodrogiak. A község 160 hold- nyi tartalékterületét már évek óta több gazda művelte, de most az ősszel alig tudtak igazságot tenni a gazdák között, mert majd mindannyian követelték, hogy kapjanak a tartalékterületből művelésre. Fehér Elek 7 holdas már néhány év óta 6 hold körüli tartalékföldet művelt, de most, hogy többen is követelőztek, átengedte egy részét másik gaz­dának. Ezt csak azért tette Fehér elvtárs, mert vb-tag és nem akart senkivel tusakodni a tartalékföld miatt. Rendben is van már a bodrogi határ, mindenütt szépen zöldéi­nek az őszi vetések. Már no­vember 14-én az utolsó holdat is elvetették. — Hogyne igyekeznének a gazdák — mondja Bútor elvtárs, a tanács elnöke — hisz megma­gyaráztuk nekik, hogy mit jelent a kormányprogramm számukra. Ha többet termelnek, több jut a szabadpiacra, mert hiszen most a beadás kevesebb lesz, mint ta­valy volt. Érdemesebb termelni, csak az őszi kapások beadásánál 38 mázsa kukoricával, 85 mázsa burgonyával és 15 mázsa napra­forgóval kevesebbet kellett be­adni a kedvezmény következté­ben. Igaz, hogy be is adták a gazdák pontosan kukoricából és napraforgóból, ami a kötelező és burgonyából is csak néhány gazdának van kint, akik a vetés­sel való elfoglaltságra hivatkoz­va nem hozták be a burgonyát. A jövő évben közel 250 mázsa ke­nyérgabonával kevesebbet kell beadni a bodrogiaknak, mint az idén. Meg a többi kedvezményről is tudnak a gazdák. Többen vannak a faluban, akik elhatározták, hogy a jövő évben nemcsak egy, hanem 2 vagy 3 tehenet tartanak. Piac nincs kö­zel a faluhoz, de ha a tejgyüjtő- höz eladják szabadon a felesleges tejet, akkor is megéri több tehe­net tartani A kormány által nyújtott le­hetőségeket kihasználva lelkesen harcolnak a nagyobb terméshozamért, boldogulásukért, s községük jóhírnevének megtar­tásáért a bodrogiak. Kurucz Sándor mindig szeret­te a munkát. Amióta a buzsáki Munkaharcos tsz tagja, mindig ott jár a munka frontjának élvo­nalában. Az idén 374 munkaegy­séget írtak javára. A nyáron azonban őket is elkapta a kilépé­si hangulat hulláma. Nem azért, mintha nem szeretné a tsz-t, ha­nem úgy látta, nem megy itt minden a rendjén. Tavaly kevés volt az osztalék a tsz-ben a szá­raz esztendő miatt. Évközben nem kapott előleget a tsz-ben, még annyit sem, hogy a legfon­tosabb szükségleteit fedezze. Többször beszélgetett olyan emberekkel, akik a nagybereki állami gazdaságban, vagy a tő­zegtelepen dolgoztak, s havonta hazahoztak 1000—1200 forint fi­zetést. Ilyenkor elfogta a boszu- ság: „Hát mi csak építünk, be­ruházunk és az ember ezért ta­karékoskodjék. Nem jól van ez így.“ Igaza volt Kurucz Sándor­nak, mert valóban nagyon sok volt a tsz-nél az olyan építkezés, amely miatt kevés jövedelmet tudtak osztani a munkaegységek­re. A tsz vezetősége is csak ak­kor jött rá, hogy helytelen min­dent a beruházásokra fordítani a tagok egyéni jövedelmének rová­sára, amikor pártunk Központi Vezetősége felhívta a figyelmet a hasonló hibákra. A tsz vezetősé­ge hallgatott pártunk szavára es a tagság véleményére. Minden le­hetőséget felhasználtak, hogy a tagok munkaegységének értékét növeljék. 72 darab hízottsertést eladtak szabadpiacon, ami 100 ezer forinttal növelte a pénzjöve­delmet. Kormányunk sokoldalú kedvezménye következtében is közel százezer forint' megtakarí­tása lett a tsz-nek. így aztán el­érték, hogy a bő termés, a helye­sebb gazdálkodás és az állam se­gítsége révén 40 forint értékben számolhatnak el egy-egy munka­egységet. Kurucz Sándor, de a többi ta­gok is megváltoztatták vélemé­nyüket, amikor egy előzetes szám vetés után látták, hogy most már másként lesz, mint addig volt. Több esetben vágták hízottser­tést a tsz-ben, amelyből hús és zsír szépen jutott a tagoknak. A malacszaporulatból is osztottak ki munkaegységekre. Kurucz Sándor is kapott egy 14 kilós ma­lacot. A 374 munkaegységére összes részesedése a közösből: több mint 23 mázsa kenyérgabo­na, közel 5 mázsa árpa, 748 kiló burgonya, ezek mellett széna, ta­karmányrépa, szalma, cukor, dió. alma, vöröshagyma és 4000 fo­rint körüli készpénz. A termé­nyek árát hivatalos áron pénzben számolva összesen 15-000 forint tiszta jövedelme van a tsz-ből Kuruczéknak. De a háztájiban is termett nekik 25 mázsa kukorica és 15 mázsa burgonya. A pénz­jövedelemből és a szabadon érté­kesített termények árából a na­pokban 6000 forint értékű ruha­neműt, lábbelit és takaréktűzhe­lyet vásároltak. „Most már la­tom, hogy rosszul tettem volna, ha itthagyom a tsz-t — mondta Kurucz Sándor — mert szinte rohamosan megváltozott az éle­tünk az utóbbi hónapok alatt. Szívesen dolgozik az ember, ami­kor látja, hogy megvan az értel­me. Nem is gondolok most már arra, hogy másutt keressek mi n- kát.“ Ahogy megváltozott a tsz- ben a tagok életmódja, úgy meg­változott gondolkodásmódjuk is. Most már Kurucz Sándor és a többi tagok is boldogulásuk for­rását látják a buzsáki Munka­harcos tsz-ben. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS j* A középparasztsággal való szövetség kérdése megyénkben A parasztkérdés egyike a legnehe­zebb és legbonyolultabb kérdéseknek. Ezen a téren sok téves nézet ütötte fel a fejét az elmúlt időben. Ebből következően egy sor hibás gyakorlat is érvényesült megyénk területén. Ezt sem párt-, sem tanácsszerveink nem vették észre, csak a Központi Veze­tőség határozata után. Azóta történt némi változás, de ez nem kielégítő ahhoz, hogy újból helyreálljon és szilárd legyen a párt és a tömegek közti kapcsolat. Még mindig nem értették meg, hogy a dolgozó pa­rasztsághoz való jó viszony bizto­síthatja csak a párt határozatának és a kormány programmjának sikeres végrehajtását. Még mindig nem ha­tolt mélyen tudatába — különösen az alsóbb szervek vezetőinek — hogv népi demokratikus államunk, szocializmust építő társadalmunk alapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. amelyben a munkásosztály a vezető­erő. Amilyen szilárd ez a szövetség, olyan szilárd proletárdiktatúránk. Ennek figyelmen kívül hagyása, vagy lebecsülése káros pártunk egész politikája szempontjából. Már­pedig ma is igen sok helyen figyel­men kívül hagyják ezt. Ez elvileg is és gyakorlatilag is helytelen. Köz­tudomású dolog, hogy az ország egyik legnagyobb paraszti megyéje vagyunk, ahol a dolgozó lakosság többsége kisárutermelő paraszt, s emellett megyénk paraszti lakossága eredetileg is jórészt középparaszt. A népi demokratikus átalakulás követ­keztében megyénk parasztsága osz- tályösszetátel szempontjából közép­paraszti. Megyénkre általában jel­lemző a középparasztosodás. Mivel magyarázható ez? 1. A földreform következtében kö­zel 50 ezer újgazda kapott földet. Ezek jórésze a föld birtokbavételé­vel középparaszttá lett, úgy, hogy a már meglévő földjével, vagy a tel­jesen újonnan birtokbavett földterü­letével a középparaszti gazdaság mértékét megütötte. 2. A középparasztosodást elősegí­tette a rendszeres állami támogatás és kedvezmények adása, amely se­gített megerősíteni az újonnan bir­tokba vett kisparaszti gazdaságokat. Nem árt megjegyezni: megyénkben jelenleg 72—73 ezer kisparaszti gaz­daság van. Ha ezt elosztjuk az ehhez tartozó földterülettel, akkor kb. 7 kát. hold föld jut egy-egy paraszt- gazdaságnak. Ez az átlagszám is iga­zolja, hogy megyénkben is a pa­rasztság osztályeltolódásának iránya a középparasztosodás. De nem lenne helyes, ha csupán erre korlátoznánk a parasztság osz­tályösszetételét, mert figyelmen kí­vül hagynánk az olyan fontos réte­get, mint a szegényparasztság, vagy figyelmen kívül hagynánk a szocia­lizmus legvadabb ellenségét, a ku- lákságot. Ha ezt tennénk, a legelv- telenebbül járnánk el és súlyosan megsértenénk a marxizmus tanítá­sait. Elvennénk a lenini hármas jel­szó elvi, gyakorlati alkalmazásának alapját, de meghazudtolnánk az élet tényeit is. Itt ugyanis arról van szó, hogy megyénkre is jellemző a közép­parasztosodás, de emellett számot­tevő a szegényparasztok és kulákok száma is. Szükséges külön foglalkozni a szegényparaszti problémával azért is, mert igen sok helyen lebe­csülik, vagy nem értik meg a beál­lott változást ezen a téren. Márpedig változás van, lényeges. Miben áll ez a változás? 1. A szegényparaszti gazdaságok jelentős része, a középparaszti gaz­daságok kisebbsége — mondhat­nánk töredéke — szövetkezetekben egyesült. Dolgozó parasztságunk 20 —25 százaléka társasgazdálködást folytat, így a munkásosztály fő tá­masza falun a termelőszövetkezeti parasztság. 2. A falun egyénileg gazdálkodó szegényparasztok ma is nagy szám­mal vannak. Ezek nem a régi érte­lemben vett szegényparasztok, hiszen népi államunk minden eszközzel se­gíti őket. Ma már nem kell félniök a létbizonytalanságtól, a tönkreme- néstől. 3. Az állami gazdaságokban és gép­állomásokon elhelyezkedő volt sze­gényparasztok szintén nagy számot képviselnek, akik megváltozott vi­szonyok között élnek és képviselik a szegényparasztságot. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a parasztság osztályösszetételében lé­nyeges változás történt. Ha vizsgál­juk a középparasztosodás kérdését, beláthatjuk, hogy a középparaszto­sodás ténye növeli a tulajdonosi be­állítottságot, a magántulajdonosi szemléletet, ez nehezíti a középpa­rasztsággal való foglalkozást. Ha vi­szont a szegényparaszti kérdést vizs­gáljuk, arra a megállapításra ju­tunk, hogy ennél a rétegnél nőttön nő a szocialista beállítottság, ra­gaszkodás a közös tulajdonhoz, vagy­is nap mint nap nő szocialista tuda­ta. Ez a tény maga után hozza a né­zeteltérések, a harc különböző for­máinak egész sorát. Ezzel párhuza­mosan folyik a kulákság elleni harc is, amely nehezíti és bonyolulttá te­szi a középparasztság megnyerésének, illetve a jó viszony kialakításának a kérdését, vagyis bonyolulttá válik a középparasztság megnyerésének módszere a kulákság elleni harcra. Itt van szükség igazán a politikai tudásra, a proletár érzékre, a határo­zott vezetésre, a lenini hármas jel­szó következetes — tételei együttes — alkalmazására, természetesen an­nak tudatában, hogy belátjuk a pa­rasztság osztályösszetételében beál­lott változást. Ezen a téren követtük el megyénk­ben a legtöbb hibát. Mi sokat be­széltünk a parasztkérdésről, a lenini hármas jelszóról, a középparasztság­ról. csak elfelejtettük az osztályösz- szetételben beállott változás alapján megfelelően tanulmányozni ezeket a fontos kérdéseket. így fordulhatott elő az, hogy párt- és tanácsszerveink elszakadtak a dolgozó parasztoktól, különösképpen a középparasztoktól és a túlkapások, a durvaságok egész sorozatát követték el velük szemben. Miben és mi okból követtük sl különösen a középparasztsággal szemben a hibákat? 1. Az elmúlt két évben nem for­dítottunk kellő gondot a mezőgaz­daság fejlesztésére. Figyelmünket fő­leg a nehézipar fejlesztésére fordí­tottuk. 2. A túlzott ütemű iparosításhoz szükséges beruházások és a közép­parasztság kulákosodási veszélyének túlbecsülése következtében begyűjté­si és adópolitikánk túlságosan nagy terheket rótt a középparasztságra. 3. Lebecsültük a középparasztság szerepét a szocializmus építésében, figyelmen kívül hagytuk szakmai hozzáértésüket a gazdálkodás terén, •különösen a termelőszövetkezetek­ben. Kirekesztettük őket a vezetés­ből és ehelvett hozzá nem értő veze­tőket állítottunk be, ami nyilván bántotta a középparasztok önérzetét. 4. Községi tanácsaink, de pártszer­vezeteink sem törődtek azzal, hogy a középparasztok megbecsült tagjai legyenek községük dolgozó népének, hanem ehelyett a törvénysértések egész sorát követték el velük szem­ben és ezzel a kuláksághoz taszítot­ták őket. Nem egy helyen ellenség­ként kezelik őket, durván, gorom­bán bánnak velük. Különösen most, amikor a termelőszövetkezetekből kilépők között nagy számmal vannak középparasztok. 5. A szegényparasztság nevelését is elhanyagoltuk azon az elven, hogy azok már úgyis öntudatosak és ez­zel nem egy helyen megingattuk azt a bázist, amelyre munkásosztályunk­nak a legszilárdabban kell támasz­kodnia. Nem egy esetben a nehézsé­gek láttán a szegényparasztok is meginogtak és ezzel csökkent a mun­kásosztály befolyása is a munkás­paraszt szövetség vezetésében. Hova vezettek ezek a hibák és mit eredményeztek? Csökkentették a középparasztság személyes anyagi érdekeltségét a ter­melésben és megingatták a termelés biztonságát. Megmutatkozott ez a paraszti gazdaságok termelési beru­házásainak nagyarányú csökkenésé­ben és bizonyos fokig az állami tar­talékföldek felszaporodásában is. A mezőgazdasági termelés nem meg­felelő alakulása fékezte a munkás- osztály szükségleteinek kielégítését is és megakadályozta a parasztság jövedelmének emelkedését. «Helyt­álló tehát az a megállapítás, hogy a mezőgazdasági termelésünk színvo­nala alacsony, nem fejlődik és hogy ilyen méretű termelés nem tudja ki­elégíteni a lakosság fokozódó szük­ségletét». (Nagy Imre.) Megállapíthatjuk, hogy Somogy megyében nagyon komoly tenniva­lónk van, különösképpen a középpa­rasztsághoz való viszonyunk meg­változtatása terén. Mit kell tennünk, hogy a kapcso­lat jó legyen? Megváltoztatni egész magatartá­sunkat, viszonyunkat a középpa­rasztság felé olymódon, hogy több figyelmet fordítsunk a velük _ való törődésre. Bizalommal és megértés­sel közeledjünk a középparasztok­hoz, neveljük őket, hallgassuk meg tanácsaikat, orvosoljuk jogos pana­szaikat, vonjuk be őket a falu poli­tikai életébe — a községi tanácsok és pártszervezetek előtt álló — leg­fontosabb feladatunk ez lesz a közel­jövőben. Az állam és a középparasztok közötti jó viszony biztosításában elsőrendű szerepük van a taná­csoknak. Feladatuk most elsősorban a törvé­nyesség további megszilárdításában áll, s abban, hogy a középparasztokat bevonják a tanácsok munkájába. A kölcsönös bizalom megteremtése ér­dekében minden községi, járási ve­zető bátran álljon ki a dolgozók, a saját osztálya elé és mondja el, mi­ben, mikor és milyen hibát követett el. Őszinte, közvetlen módon el kell mondani, nincs mit tagadni: Somogy­bán is súlyosan megbántottuk — különböző túlkapások miatt — a dol­gozó parasztság, különösen a közép­parasztság önérzetét. Ezen a téren nincs mitől húzódozni, mert a hibá­kat a munka hevében követtük el. Ezt tudja dolgozó parasztságunk is, éppen ezért kívánja és várja tő­lünk, hogy őszinte szóval, becsületes önbí­rálattal, a hibák kijavításával or­vosoljuk jogos kívánságukat. Elégtételt kell adni az elkövetett hi­bák miatt. Erre különösen nagy szüksége van most, amikor pártunk és kormányunk nagyarányú intézke­déseket készít elő a mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztésére, melyek to­vábbi hatalmas gazdasági segítséget nyújtanak majd a termelőszövetke­zeti parasztság mellett az egyénileg gazdálkodóknak, a középparasztok­nak. Erre a nagy, országos feladatra fel kell készíteni egész dolgozó paraszt­ságunkat. Soha jobb alkalom nem volt, hogy megfogjuk dolgozó pa­rasztságunk kezét és Vele együtt, szaktudósa, javaslatai alapján lás­sunk neki a mezőgazdaság termés­hozama fokozott növelésének, mező- gazdaságunk teljes fellendítésének. Nagy gondot kell fordítanunk a középparasztság állampolgári fe­gyelmének megszilárdítására. Ezt elsősorban a politikai nevelés, a meggyőzés, a szükséglete iránti fi­gyelmesség eszközével, a törvények következetes végrehajtásával kell el­érnünk. Párt- és állami szerveinknek min­dig szem előtt kell tartaniok, hogy az egyénileg dolgozó parasztok elsősor­ban közvetlen tapasztalataik alapján ítélik meg rendszerünket, szocialista építő munkánkat. Ingadozásukat nem szabad azonosítani az ellenség tetteivel. Csakis erre ügyelve tehet­jük szilárddá, tartóssá a munkásosz­tály és a középparasztság szövetségét. Illés Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom