Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3Cu rßa fiúsoknak, ^/íttörűktiek Vasárnap, 1953 november 22. Kis Pajtások! Úttörők! Köszöntünk benneteket! Figyeljetek: Ezen a héten Bo­ros Ferenc tanárpajtás mesél a kaposfüredi úttörőkről. ^ fáradt őszi köd ott ült egész éjjel az iskolaépület tetején, s ráterpeszkedett, mint kotló a csirkéi fölé, hogy betakar ja a hatalmas épületet, mely í falu kellős közepén áll. Mire ; reggeli nap felkúszott az égre, a kéményekből már magasra szállt a füst. A tantermekben csend ül és csak néha-néha pattan egyet a kályhában égő fa. Az iskola be­járatánál még ott lengtek az út­törőzászlók, melyek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom emlékünnepéről maradtak itt. Az óra mutatója hét órát jelez. Az iskola ajtaja már hat óra óta nyitva és meleg tantermek vár­ják az érkező pajtásokat. A felső falu irányából vékony, nyurga fiúcska törtet az iskola felé. Nyakában madzagon lóg az aktatáskája; ebben vannak a könyvei és egyéb eszközei. Min­den lépésnél térdéhez verődik, de őt ez nem zavarja. Szeme az is­kola felé kémlel, Oda ér hozzám és mosolyogva kösszön: „Előre!“ —: „Előre pajtás! Korán felkeltél — válaszolok. — „Igen, és mindig korán felkelek, mert nem akarok elkésni, mint Gulyás Ferkó, aki azért került ki a raj-faliujságra. De viszont este 7-kor már ágyba vagyok“ — mondja még, aztán sietve befordul az osztály ajta­ján. Négy irányból, csoportosan jönnek a pajtások az iskola felé, s közben beszélgetnek. A novem­ber 7-i műsorukat tárgyalják. Közben az iskola rádiója 8 órát jelez, mindenki a helyére siet és a pajtások csendben várják a ne­velőket. Az épületben komoly munka kezdődik. Az úttörők az iskola élcsapata, övék a vezető­szerep. Ök a legfegyelmezetteb- bek, s ők a legjobb tanulók is. Most is felkészülten figyelnek óra végeztével párosával mennek ki a pajtások. A nagy sportpályán szinte elvész a 114 gyermek. Fo­lyik a vidám játék, még a lá­nyok is footbaloztak. De gyorsan múlik az idő, a csengő „befelét“ jelez. Tóth Laci az ügyeletes, fi­gyeli a leggyorsabb és a legfe- gyelmezettebb osztályt, mert az indulhat be elsőnek. S a tanítás megy tovább. JJélután két órakor ér véget a tanulás. De csak né­hány „nem-úttörő“ távozik el, a többiek valamennyien itt marad­nak az iskolában. A rajtanács el­nökök egész tűzbe vannak, ké­szülődnek a gyűlésre. Mikor be­megyek a IV. osztályba, a raj már vigyázban áll. Á rajtanács­elnök két lépést tesz felém és je­lenti, hogy a raj rendkivüli gyű­lésre együtt van. Két dolgot kell megtárgyalni: Biró Piroska fe­gyelmi ügyét. a másik pedig a vasgyüjtés elindítása. Megadom az engedélyt és én is helyetfogla- lok a kályha mellett. Fél perc alatt teljes a csend, s a pajtások várnak a szóra. A rajvezető már kezdi is: „Kedves Pajtások! Tud­játok, hogy pár nappal ezelőtt nagy ünnepe volt az iskolának: a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 36. évfordulóját ünnepel­tük. Mindnyájan arra töreked­tünk, hogy csapatgyűlésünk mi­nél jobban sikerüljön és minél szebb legyen. Erre a gyűlésre meghívtuk szüleinket is, a párt­titkár elvtársnőt és a tanács dol­gozóit, akik közül sokan el is jöttek. Két őrsvezetőnk azonban hiányzott a gyűlésről. Az egyik Biró Piroska, a másik Biró László a VI. osztályból. Mivel ez a két pajtás súlyosan megsértet­te a csapat fegyelmét, ezért Ko­moly büntetést kell kiszabni rá­juk.“ Szavai végeztével az eddi­gi feszült csend felenged. A paj­tások összefordulnak és élénken vitatják a fegyelmi ügyet. De a moraj nem tart sokáig. Biró Ma­riska feláll. Körülnéz, megvárja, míg a zaj teljesen elül és aztán. kezdi: ..Az ünnepélyen én is sze­repeltem — mondja kedvesen csengő hangján — és nagyon bántott, hogy pont az én őrsveze­tőm nem jött el. Ezért javasolom, hogy Biró Piroska helyett válasz- szunk másik őrsvezetőt.“ „Le kell váltani!“ követeli most már az egész raj giró Piroska ott ül a másik pad szélén, szemét le hunyja. Arca hol piros, hol sá­padt. Szeretne mondani valamit, de nem tudja kinyitani a száját. Egy pohár víz jó lenne most — sóhajtja halkan — de szó helyett beszélnek a könnyek. Egy da­rabig csak a szemén gyülekeznek, aztán végiggördülnek az arcán. Piroska hagyja, hadd folyjanak, nem törli le. S minél tovább foly nak. annál jobban felenged szí­vében a fájdalom, mely akkor ér­te, mikor leváltották őrsvezetői tisztségéről. Azonban a raj hatá­rozatát megváltoztam nem lehet, így Piroska egy időre nem lehet őrsvezető. még akkor sem. ha tiszta ötös tanuló. így járt Biró Laci is. aki a másik rajhoz tar­tozik. Most Vörös Árpád raj tanács­elnök veszi át a szót: „Kedves Pajtások! — kezdi. — A raj ha­tározatát én is igazságosnak tar­tom és beleegyezem. Most tehát áttérek összejövetelünk másik pontjára, mely a hulladékgyűj­tésre vonatkozik. Én úgy gondo­lom: őrsönként szervezzük meg a gyűjtést, még ma délután.“ „Jó lesz, jó lesz!“ — kiáltják a paj­tások. „Nekem van egy rossz ré­pavágóm, azt viszem el“ mondja Somogyi Laci. — „Én egy fél kocsitengelyt viszek“ •— szól visz sza Pergel Vili. S ekkor feláll Biró Piroska, a volt őrsvezető is, szót kér. Először lefelé néz, az­tán kitekint az ablakon, s végül megakad a szeme rajtam. Kis kor odaérek. „Előre!“ — „Előre” — fogadom a köszönést — „mi az Vili, nem megy a munka?“ Sze­mei rám nevetnek és rázza a fe­jét. „Nem megy sehogysem.“ Er­re fogom a féltengelyt és fellö­köm a talicskára. Még meg sem pihen a féltengely a talicskán, máris nagy diadallal tolja ki Vili az udvarról. Most már négy ta­licska vashulladékunk van. So­mogyi Laci a kapuban vár ben­nünket. Az ő talicskája tele van öntöttvassal. „Ezt emelje meg csoportvezető elvtárs“ — szól és sokatmondóan néz felém, mintha azt akarná leolvasni az arcomról, hogy meg vagyok-e elégedve. Megemelem a talicskát, hát bi­zony lehet vagy 40 kiló. „De most már induljunk pajtások, ránksötétedik, hosszú az út a gyűjtőhelyig“ — mondom, s erre indulunk. Felváltva tolják a ta­licskákat a pajtások. A gyengéb­beknek én is segítek. Elöl a két pajtás húzza a nagy talicskát, a többiek vigyáznak rá, hogy egy darab se vesszen el az értékes holmiból, mert bizony érték en­nek minden dekája. A járókelők mosolyognak a csörömpölő mene­ten, de látszik, hogy elismerik: komoly munka ez is. Ezekből a rozsdás vashulladékokból lesz a fényes traktor, a kerékpár, eke és borona is. A talicskás brigád megérkezik a gyűjtőhelyre, s kezdődik a mérlegelés. Az első gyűjtés eredménye 167 kg. Kint kezd már sötétedni, s a kis csa­pat boldogan siet haza. A család már együtt van mindenütt és kész a jó meleg, friss vacsora is, A munkában megéhezett pajtá­sok bizonyára jóízűen fogyaszt­ják el £ vacsorájukat Qdakint leereszkedett az őszi köd. A szobákban még ég­nek a lámpák. Az asztalokon könyvek, irkák, toltartók. Egyik A kálmáiicsai kultúresoportok készülnek a járási versenyre KÁLMANCSA község dolgozó népében szunnyadó művészi alkotó erőnek napfényrehozatala nagymér tékben hozzáse gítette a két évvel ezelőtt még gyermekcipőben járó 25 tagú „Béke" énekkarukat, hogy a művészeti együttesek II. or.szá gos versenyén, a budapesti feszti válón résztvehetett. Nagyon hosszú utat kellett m»g tenni, míg énekkariunk elérkezett | az országos bemutatóig. Községünk népe zárkózott természetű- a kul túrmunka nem érdekelte. Ezen nem is lehet csodálkozni, liiszm. a múltban nem volt alkalma & mű' vetődéshez. Meg kellett tehát fogni a nép kezét és mint a járni ta-nuló !kis gyermeket, vezetni kellett. Az 's 1 ső lépés a Szabad Föld Téli Esték keretében történt, ahol m gkedVeltettiik a 'hallgatósággal a régi népdalokat, táncokat, mesé­ket és szokásokat. Majd megismer •tettük a színművészetet (a Pécsi I Nemzeti és a FaluezíniMz több szőri előadásaival1. De foglalkoztat ni kezdtük a falu népét is. hogy ne csak gyönyörködjenek mások mű­vészetében, hanem ők is tevékeny részesei legyenek a falu kulturá­lis nevelésének. Ezzel kifejlesztet­^ ___ ___ .-----o - •—xüvwiv, luitai tUA. T-igyiK p iros ajka remeg az izgalomtól, j szobában két pajtás hajol a köny- Én-biztatóan nézek vissza rá, sivek fölé. közösen tanulni erre el is kezdi a szót: „Pajtások! v=, Én tudom, hogy hibát követtem el, amikor cserbehagytalak ben­neteket és nem jöttem el a csa­pa tgyűl ésre. Most látom igazán, hogy milyen nagy felelőssége van az őrsvezetőnek. Fáj, hogy leváltottatok, de megérdemeltem ezt a büntetést hanyagságomért. Itt a raj színe előtt megígérem, hogy jóváteszem hibámat és én fogom a legtöbb vasat gyűjteni ezen a héten.“ „Majd meglát­juk!“ — szólt közbe Somogyi La­ci. Mivel látom, hogy az érdeklő­dés a vasgyüjtés után igen nagy, biztatásképpen és csak annyit mondok: „Ma délután együtt visszük be a vasat a gyűjtőhely­re.“ Néhány vezényszó elhangzá­sa után a pajtások szétoszlana k, s a tantermekbe visszaül a csend, ^nap lebukni készül a nyu­gati égen. A mezőkről szekerek jönnek befelé a faluba, mindegyik után vetőgép van kötve. Az egyik kocsi az alsó fa­luvég felé megy, Pergel Vilmos édesapja a kocsis. Csak úgy me netközben fellépek rá, s odaülök mellé. „Hová megy csapatvezető elvtárs?“ — kérdezi barátságo­san. „Éppen magukhoz, Pergel elvtárs“ — válaszolom. — „Vil­mos egy fél kocsitengelyt Ígért, azt akarjuk elvinni.“ „Dehát majd elviszem és kocsival“ — ajánlja fel a segítséget Pergel István. „Nézze Pergel elvtárs, maga fáradt, a lovak is fáradtak; egész nap szántott-vetett velük, pihenjen csak most már. Majd mi elvisszük, nem lesz abban semmi hiba.“ Közben odaérünk Pergel Viliék elé. Három talicska áll a ház előtt, mindegyiket paj­tások veszik körül. A talicskákon sokféle vasdarab, sőt üveg, papír és rongy is. Mindnyájan Vilire várnak, aki sehogysem tudja fel­rakni a féltengelyt a talicskára, mert vagy a talicska billen fél­oldalt, vagy a féltengely gurul- le róla. Bemegyek az udvarra, Vili éppen a homlokát törli, ami­vek fölé, közösen tanulnak. Tóth Laci segít gyengébb pajtásának. ... Sok ilyen nap zajlik le a kapósfüredi úttörőcsapat életé­ben egy tanéven át. Minden har­cuk, minden munkájuk a közös­ségért történik, a csapatért, a népért, a hazáért és a békéért... Késő este van már, a kis fa­lusi házakban lassanként kialszik a fény. Biró Piroska hatalmas vashulladékhegyet lát álmában, amilyennel teljesíteni akarja majd pajtásainak tett Ígéretét. ... Odakint a csend vigyáz az édesen alvó úttörőpajtásokra... tűk a falu helyes és jó meglátását, úgyszintén a helyes bírálatét. De itt nem álltunk meg. Megis- m.rtettük a faluval a népi szoká­sokat a délszláv népi együttes tol­mácsolásában is. Ezután indultunk el felkutatni, [a falu -öregei közül kiválogatni az öregségük ellenére is friss- nótáz- rii- táncolni, meséfmon.dani vállako- zó embereket. A kutatás ered mennyel járt, de az öreg k. öreg­ségükre való hivatkozással nem akartak nótázni, táncolni, mert hát ök öregek,, ott vannak a fiatalok. Nem rettentünk meg az elutasító hangoktól. Nagy türelemmel, neve­lő és felvilágosító munkával, «= párt. a tanács és a Népművészet1 Intézet kiküldött, ivei értünk el eredményt. Napvilágra kerültek a feledésbe merülő régi nóták, tán- licok. mesék,, népi szokások és az új tartalommal (megtöltött versek, Papp JAnosné, szül. Pat?k Veroni­ka. özv. Nyáriné. Kustos Lica, Zá­kány Imréné, PosS-a Anna ás id. Kovács István 60 év körüli öregek segítségével. Az öreg nótafák új hajtásait csokorba foglaltuk és úgy kapta meg az énekkar. Az egyik n.kézség a másik után következett. Énekkarunknak még mindig nincs vezetője. A három- hetenként egyszer Budapestről jö­vő instruktor párórás foglalko­zása nem elegendő arra. hogy az, énekkar kellően felkészülhessem a versenyre. Hiába születtek és szü­letnek az új tartalommal megtöp tött népdalok. Nálunk egészében nem érvényesüli Széli Jenő, a Nép­művészeti Intézet igazgatójának felhívása: ,-Segítsük elő az új nép­dalok születését, olyanokat. ame­lyekkel: tavaly Hajduszovát és Kál­máné sa kórusai arattak sikert’* — ha nincs, aki állandóan betanítsa az újszületésű népdalokat, az ének­karnak. Ezt a nehézséget is igyekszünk áthidalni úgy. hogy akitől fel gyűjtjük a népdalt, ellénekli az énekkarnak és az énekkar átveszi az előóneklő stílusát, kiejtését, hanghord o zását. Km ltúrotthonunk csoportjai közűt a rigmus-brigád, a Hadi erdőgazida ság p:itronálásával a népi zenekar és a népi együttes vesznek részt az idei járási kultúrversemyem. .. rigmusibrigád htíyi témát dol­gozott fel a versenyre- a tánocso" port a Népművészeti Intézet által felgyújtott ..ugrós“-t, ,l'ibbenős’‘-tí .rezgős”-t tanulja. A népi zene­kar a faluban fel gyűjtött .népda­lokat tanulja Halász Kálmán zene­szerző feldőlgbzásában. A zenekar­nak szintén csak átmeneti -vezetője van. Népi együttesünk egy fcál mancsa i fonójelenetet mutat be. E jelenetben népi -szokások, táncok, dalok és zenekar szerepel. A jell- net szereplői: Papp Já.nosn'é. özv. Nyá­riné, Kustoe Lica, id. Kovács Ist­ván 60 éves, akik nótázni. táncolni tanítják a fonóban a fiatalokat. A NÉPMÜVÉSZETII INTÉZüT kívánságára ,a szöveget nem tanul ják, hanem mesemondásszerűen ad jak' elő. A próbákat a szereplők lakásán tartjuk- hogy a fonót a teljes valóságában adhassuk visz­sZa. Kátlmáncsa község ’rulitúrcsopoRt- ja a dolgozók legszélesebb tömegei­nek kulturális művelődési, szórako­zási- jgé-nyeit akarják a most kez­dődő járási versenyen kielégíteni, ezért tudásuk és tehetségük leg-' javát fogják nyújtani. Pakett Vilmos fcu'ltú rotth om -vezet ő. Kálmáncsa. Meleghangú Csokonai-emlékünnepéiy volt Csurgón (J-elelj, ha hufiz, fajtái. . . Melyik versből .van ez <i részlet: ,,Elfeküdt már Nap túl a nádas réten. Nagy vörös palástját künn hagyd az égen, De srz éj erőt, veti, icsakhnmar he- ronta, Az rget, a Földét bakacsinba vonta. És kiverte szépen koporsószegé- vcl: Fényes csillagaiénak mid\jom*ese- révei. Végre a szép Holdat elökeiítetté S ezüst koszorúnak fejtül oda Ftte.’1 Ki ívta. a verset? Kinek a regényében szerepel Pa­nel Korcsagin. Is mi a regény címe? Ki írta az .'Egy igaz ember" regényt. $ miről szól? Mikor írott a Dózsa-féle pamgzt- forradalom, mile voltak az előzmé­nyei és mik voltak bukásának okai? Milyír kezdődött a Szovjetunió első ötéves terve? Mit \tudsz .a Balatonról és gaz­dasági jelentőségéről? Mélyik a Szovjetunió legnagyobb itava és mit tudsz róla? Ha egy tégla súlya 1 kilogramm meg e.gy fél tégla, akkor hány téglát lehet felrakni egy 3 tonnás teherautóra? Pajtások, a feleleteket november 27-ig küldjék"k be a >,Somogyi Néplap1’ ,, Úttörő rovatához1’. A legjobb megfejtők könyv jutalom­ban részesülnék. tanulóival, nevelte őket a Szép be­szédre, oktatta, nevelte tanítványa­it. A késő esti órákig tartó ünnep­ség a gimnázium -dísztermében ért véget, ahol Pók Lajos fandapesti: előadó tartott előadást Csokonai munkásságáról. A háromszakaszos. ünnepséget, gazdag irodáim möh sor egészít, tte ki. Többek között a műsoron szerepelt: „Jövendölés az első oskoláról az So-mogyban**. .,Magyar hajnal hasad1’1. A versek között .szerepelt Bertók László IV. osztályos tanuló ..Csokonai él" cí­mű verse is. AZ ÉNEKKAR Csokonai versek feldolgozásaiból -adott elő. Ez alka­tommal kiállítást rendeztek a Csokonai relikviákból így a gim­názium tulajdonában" lévő ,-Kar­FELSZA-BADULT népünk ma gáénak vallja Csokonai Vitéz Mi­hályt, aki hányatott sorsa ellenére az optimizmus- az ihletett szere­lem nagy költője volt. Megyéink népe különösen a magáénak érzi- Emlékét számos község, sok erek­lye őrzi szerte a megyében. Csur­gón itanároskodott, Nagybajomban is élt. Csökölyben is járt. A nagy bajomi emlékünnepség után Csur­gón a róla elnevezett gimnázium­ban rendeztek meleghangú ünnep­séget a -költő születésének 180. év­fordulója alkalmából. Az ünnepség délután 5 órakor kezdődött a gimnáziutm kapuja alatti dombormű megkoszorúzásá­val. Az ünnepség folytatása a park­ban lévő „Csokonai-padnál" volt. amely kedvenc tartózkodási helye volt a köitőm k. Itt beszélgetett1 ny-óné” kéziratát is kiállították. ÚTTÖRŐINK ÍRJÁK Vilásics Ilona VII. oszt. pajtás Bala'tcmberényből arról ír, hogyan harcolnak osztályukban a késések és mulasztások elten. -Iskolánk íel- sőtagozatának négy osztálya ver­senyben áll; egymással, hogy melyik osztályban Van a legkevesebb ké- sőnjáró és mulasztó. Azt már elér­tük, hogy későnjövőink nincsenek, de a mulasztások ellen -továbbra is küzdenünk kell. Reggel, amikor is­kolába megyünk, beszólunk egy­másnak. akikről pedig tudjuk', hogy nincs komoly oka a hiányzásra. azért háromnegyed nyolc-nyolc óra körül elmegyünk. A szülőknek is bebizonyítjuk, hogy .többet veszít a tanuló azzal, ba hiányzik a tanítá­si napokról. mint amennyit az a néhány forint haszon ér, amelyet munkájával szüleinek szerez. Har­cunkat a késések és mulasztások elein, továbbra is folytatjuk, s rp* - méljük, nem lesz eredménytelen“ — írja Vilisics .pajtás, Győrf.fy Anna Ágnes, ‘kaposvári: VIII, oszt. pajtás levele arról szól. • hogy miért jelentkezett a fizika szakkörbe. „Még egészen kislány voltam — írja Anna pajtás —, amikor már felfigyeltem a gépekre. Emlékszem, -mindig -megcsodáltam a tovaröbogó gőzmozdonyokat, au­tókat. és motorkerékpárokat. Min­dig kíváncsi voltam, hogy vájjon- m.i az az erő. ami azokat hajtja. Később az iskolában tanultam és a tudománnyal foglalkozó folyó­iratokban is olvastam róluk. Ez . még jobban fokozta érdeklődése­met, Most. hogy jelentkezni lehe­tett a szakkörbe, örömmel jeient- k ztem én is,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom