Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-04 / 233. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓ K PÁRTJA MEGYE I PÄRT BIZOTTSÄGÄN AK LAPJ A, evlGlyam, 233. szám. ÄRA 50 FILLER Vasárnap, 1953 október 4. A KÖNYV ÜNNEPÉN Ma kezdődik az Ünnepi Könyv­hét. Ezekben a napokban az egész országban irodalmi esteken, szak­mai előadásokon, könyvkiállításo­kon, ankétokon, olvasómegbeszé­léseken vitatják meg az írók, könyvtárosok és a kultúra mun­kásai az egyre növekvő olvasótá­borral a könyvkiadás és a könyv­tári munka eddigi eredményeit, az írók és olvasók kapcsolatát, s az olvasók kívánságait a további munkával kapcsolatban. A könyv kultúrforradalmunk, szocialista építésünk egyik jelen­tős eszköze. A jó szépirodalmi mű­vek olvasása hozzájárul az új embertípus kialakításához. A po­litikai-ideológiai könyvkiadvá­nyokból dolgozóink a marxizmus- leninizmus iránymutató elméletét ismerik meg. Az ismeretterjesztő könyvek emelik az általános mű­veltséget és ráirányítják a figyel­met a társadalom, a természet és a technika bonyolult, de új éle-, tünkkel ezer szállal összefüggő kérdéseire. A tankönyvből száz- és százezer gyermek és felnőtt ké­szül fel, szerzi meg a szakmai tu­dás megfelelő elemeit. Szak­könyveink a szaktudományok újabb eredményeivel ismertetik meg dolgozóinkat, megteremtik a feltételét annak, hogy szakembe- reink elméletileg a technika leg­magasabb fokán álljanak. A tudo­mányos művek pedig az új kuta­tások eredményeit közvetítve népgazdaságunk fejlődését segítik elő. Az Ünnepi Könyvhét újfajta ünnepléssel emlékszik meg a könyvről, a tudás forrásáról. A felszabadulás előtt a magyar iro­dalom legjobbjai reménytelen küzdelmet vívtak azért, hogy a hagyományos könyvnapok szűk, vásári keretét fel tudják használni a magyar kultúra bázisának ki- terjesztésére, hogy a könyvkiadás tőkéseinek búsás hasznot hajtó alkalmat fel tudják használni a nemlétező magyar irodalmi köz­vélemény megteremtésére. Leg­mélyebbre látó íróink nagyon tisz­tán érezték, milyen fojtogató ha­tással van a jó könyv, a kultúra terjedésére a visszhangtalanság, az olvasói közvélemény hiánya. „Hódmezővásárhelyen az év augusztus havában egyetlen köny­vet sem adtak el — írta Móricz Zsigmond 30 évvel ezelőtt — s ebben a városban él kb. 65.000 lélek... Kisújszállásra még híre sem jut el az új könyveknek. Ká­bára még az a hír sem, hogy van könyv a világon... Kinek írunk? Vagy csak önámítás az egész ma­gyar irodalom ?‘‘ Az úri Magyarországon több olyan Hódmezővásárhely volt, ahol egyetlen könyvet sem adtak el. Vájjon a somogyi falvakban mennyivel jobb volt a helyzet, mint Kábán? A magyar könyvnek ez a helyzete sok-sok szállal volt összekapcsolva a felszabadulás előtti társadalom betegségeivel. Az a társadalom nem segítette elő a jó* könvv születését, a kultúrát vékony társadalmi réteg monopó­liumává süllyesztette, az addig született értékeket érdekeinek megfelelően elferdítette, az újakat torzszülötté tette. Ahhoz, hogv a könyv betölthesse a társadalom nevelésében, a kultúrforradalom­ban fontos szerepét, meg kellett vívnunk azokat a harcokat, me­lyek lehetővé tették az igazi kul­túra terjedését. Ma már elérkeztünk oda, hogy méltó ünnepléssel emlékezzünk meg a magyar könyv jelentőségé­ről. Népi demokráciánk kultúr­politikáié látta, hogy egyformán törődnie kell a jó könyv megszü­letésével és az olvasótábor meg­teremtésével. Míg 1938-ban 3.136 mű jelent meg 7.8 miihó példány­számban, addig 1950-ben 6.404. 1951-}?en 12.197, 1952-ben pedig 14.404 művet adtunk ki. A három utolsó évben megjelent kiadvá­nyok összpéldányszáma jóval meg­haladta a 150 milliót. Még szembe­tűnőbb a fejlődés a könyvtárháló­zat tekintetében. A tőkés, föld- birtokos társadalomnak nem volt célja az, hogy a könyv el­jusson a tömegekhez. Néhány val­lásos egyesület könyvtárán, s né­hány, a fasiszta állam szolgálatá­ban álló könyvtáron kívül, amely­ben csak a szigorúan válogatott propaganda-sorozat volt található, hiába kerestük a könyvtárhálóza­tot a magyar vidéken. Ma már jó és egyre jobban szervezett üzemi és falusi könyvtárhálóza­tunk van. 4028 üzemi és 3812 fa­lusi könyvtár juttatja el a növek­vő olvasóközönséghez a régi és az új irodalom legjavát, s a népszerű szakkönyveket. A könyvtárhálózat fejlődésében jelentős helyet tölt ki a somogyi népkönyvtárak szá­ma is. Megyénkben 171 népkönyv­tár, egy megyei könyvtár és négy járási könyvtár közvetíti a művé­szetet és tudományt. Emellett szá­mos üzemi könyvtár áll az ipari dolgozók rendelkezésére a mun­kahelyeken. S mindez még kevés. Dolgo­zóinkban soha el nem képzelt tu­dásszomj van és sürgetően köve­telik az új könyvek százezreit. E nagymérvű érdeklődés a könyveit iránt lemérhető a népkönyvtárak beiratkozott olvasói számának ál­landó emelkedésén, a kikölcsön­zött könyvek számán. Megyénkben 1950 január elsején lévő 33 nép­könyvtár beiratkozott olvasóinak száma még 784 volt. Ma az olva­sók száma elérte a húszezret, s az évi kikölcsönzött könyvek száma meghaladta a 7700-at. Ebben az évben még tovább emelkedett a könyv iránti érdeklődés. Ez év: nyolc hónapjában a kölcsönzött könyvek száma elérte a 300 ezret. Kormányunk programmja még nagyszerűbb távlatokat nyit mé^ dolgozóink előtt. A programm még több könyvet, még több könyvtárat jelent művelődnivágyó dolgozóinknak. Az Ünnepi Könyv­hetet megyénkben nemcsak iro­dalmi estekkel, olvasómegbeszélé­sekkel ünnepeljük, hanem 12 új falusi népkönyvtár és egy járási könyvtár avatásával tesszük még ünnepélyesebbé. Móricz Zsigmond országjáró kőrútjain a közöny fojtogatását érezte, ma már milliós olvasókö­zönsége van az új könyvtárháló­zatunknak, s büszkén mondhat­juk Majakovszkijjal: „a könyves­polcokra lecsap vidám csapatunk: agyunkba gyűjtjük a betűk sere­gét. Gondolatokat vetünk és ara­tunk".' Eddigi harcaink megteremtet­ték az olvasás terjedésének, az új irodalmi közvélemény megterem­tésének' feltételeit. De ezek a fel­tételek csak akkor válhatnak mél­tó sikerek forrásaivá, ha a kultúra munkásai és az olvasótábor ma­gáévá teszi sokat hangoztatott jel­szavunkat: a könyv ügye nálunk nem lehet egyes emberek ügye. Pártunk és kormányunk prog­rammja a nép anyagi és kulturális jólétének emelése mellett különös gondot fordít a kulturális igények fokozottabb kielégítésére is. Itt is, mint mindenütt, lehetetlen ezt a Drogrammot a dolgozók segítsége nélkül, az olvasók véleményének ismerete nélkül végrehajtani. Érezze tehát mindenki személyé­hez szólónak a könvvhét prog- rammját, s legyen aktív propa­gandistája a könyv ügyének. A termelőszövetkezetekből való kilépés és a feloszlás engedélyezésének szabályozása A földművelésügyi mimáseter ren- leletet adott ki a termelőszövet- •c. Zeitekbe' való kilépésnek és a ter- nelőezövetkeziet feloszlása ©ngede- yezésének és végrehajtásának sasa- oályczásárólí. a pénzügyminiszter­rel .begyűjtési' miniszterrel és gazeágüigymihiszterrel együttesen pedig utasításban szabályozta a ki­lépéssel és felosztással kapcsolatos Eljárást. A rendétet szerint ai termelőszö­vetkezetből csak a gazdasági év .vé­gén,, a közös termény betakarítása és az őszi kenyérgabona elvetése után leihet kilépni. A kilépni száhr tTékozó tagnak e munkák befeje­zéséig részt ke! vennie a1 közös munkában. Az a tag, aki ki akar lépni a. termelőszövetkezetből, ezt, a szándékát írásiban köteles a ter- melőszö vetkez et igazgatós á gának bejelenteni. A kilépéssel kapcsolatos, minden kérdésben, így a bevitt föld, az állatok és gazdasági felszerelés ki adása, valamint a kilépéssel kap­csolatos minden elszámolás ügyi­ben a termelőszövetkezet közgyű­lése — az igazgatóság javaslata, aip'jan dönt. Á kilépő tagnak a bevitt föld­iéi azonos értékű és lehetőleg azonos művelésű ágú földet kell ki- idni. Elsősorban a termclőszövet- cezet tagosítatliam parcelláiból, Fagy a tagosított tábla szélén. _A íiliépő tage': csak a saját termei! szövetkezetük által művelt földiből flaphatják meg’ területüket, vagy lia a községben hasznos! taitlan tartalékterület van, a termelőszö- reKo.zet •közgyűlése kérheti a 'köz­ségi tanácstól., hogy a kilépő tagoK földjét tártáléktierüiletbőlll adják ki. Az egyénileg gazdálkodók, vagy inás termelőszövetkezet földjét érin­teni. elcserélni. vagy igényibeivennii nem lehet. A kiadott föld megmű re léséről a ‘kilépő tag köteles gon­doskodni. Ugyancsak a termelőszö­vetkezet közgyűlése dönt arról hogy a kűépő tag által bevitt és a termelőszövetkezet birtokában egye­dileg megtalálható állatokat és gazdasági fölszerelést természetben adja-e ki. vagy pedig annak efienér tekét kifizeti. Mind a természetbe ni kiadás esetén, minid pedig a pénzbeli elszám óláénál! az érték 15 százalékát a termelőszövetkezet fel nem osztható állapjához kell csatol­ni és számításba kell venni azt, hogy annak rí'.en értékéit a ter­melőszövetkezet a kilépő tagnak kifizette-e. illetve abból mennyit törlesztett. Természetbeni kiadás esetén, ha a termelőszövetkezet az ellií mértéket, teljes egészében kifizet­te, a kilépő tag az útiak, Vagy fel­szerelés szabadpiaci árát köteles a termelőszövetkezetnek visszatéríte­ni. A kilépő tag egyéb követeléseit és tartozásait a zárszámadáskor keli elszámolni. Ekkor ki kell ad­ni részére a munkaegységei után járó még ki nem adott részesedést terményben és pénzben, de abibao az esetben, ha az elszámolás sze­rint a termelőszövetkezettel szem­ben tartozása van, azt az «egész évi munka,egy s é gr ész esed é s 50 száza­léka' erejéig lehet levonni. Anná! a termelőszövetkezetnél, amelyből a tag ki akár lépni, iki kell számí­tani, hogy a termelőszövetkezet hi'.eij és egyéb tartozásai a kor- mányprogramim alapján a termelő­szövetkezet: részére juttatott va­lamennyi kedvezmény figyelmen kívül hagyásával mennyit tesznek ki, ennék 50 százalékát a terme­lőszövetkezeti tagok száma, 50 százalékát pedig a tagok által be­vitt telid arányában kei! elosztani és az ilymódon egy tagra eső rész­szel miniden egyes kilépő termelő­szövetkezeti tag a fenti arány sze­rint az államnak tartozik. Az áíL- fámmal 'szemben fennálló tartozást közölni kell a mezőgazdasági és szövetkezeti bankkal, s a L _ t ag a tartozás esedékes részét banknak 1953 december 31-ig meg­fizetni köteles. Ugyancsak köteles» a kilépő tag egy éven belül meg­fizetni a termelőszövetkezettel szemben fennálló tartozását, ezek között .a termői őszövetkezet va- gyonlhiányából arányosan reá eső részt, valamint a termelőszővetke- zetneik szándékosan, vagy gondat­lanságból okozott 'kárt, A kilépő tag elveszti a termelőszövetkezeti tagsággal járó összes kedvezménye­ket, így az adófizetési, hitel- és egyéb kedvezményeket, a szociá­lis juttatásokat és a termelőszö­vetkezetnek nyújtott 10 százalékos beadási kedvezményből1 reá eső jrészt pótlólag teljesíteni köteles. A földművelésügyi miniszter rendeleté és a végrehajtási utasí­tás szabályozza a termelőszövet­kezet feloszlásának rendjét is. A termelőszövetkezet közgyűlési ha­tározat alapján kérheti a földmű­velésügyi minisztertől a feloszlás engedélyezését. Az erre a célra összehívott közgyűlés csak akkor határozatképes, ha azon a szava­zásra jogosultak négyötöde részt vesz és a tagoknak legalább két­harmad része a feloszlás mellett szavaz. fía a közgyűlés ilyen módon a feloszlás mellett dönt, a felosztási kérelmet a járási tanács elnöke útján küldi meg a földművelésügyi miniszternek. Ha a feloszlatást ké­rő ternielőszöve tkezeüböí 'Legalább 10 tag, továbbra is a szövetkezeti gazdálkodást kívánja folytatni, a termelőszövetkezet eredeti nevé­vel és a közös vagyon birtokában tovább folytatja működését, a fel­oszlást kérő tagok pedig a kilé­pésre megállapított szabályok sze­rint Léphetnek ki a termelőszövet­kezetből. Ha a földművelésügyi miniszter a feloszlást engedélyezi, a felosztó termelőszövetkezetnél a földek, az állatok és a felszerelés kiadására a termelőszövetkezet tartozásainak éis egyéb kötelezettségeinek ren­dezésére és a tágokkal való elszá­molás végrehajtására ielszámoó bizottságot kell szervezni, A fel­számoló bizottságnak munkáját 3 napon belül be kell fejeznie. A felosztó termelőszövetkezet tagjai az őszi betakarí'ásit isoronkívül kö­telesek elvégezni és a termények­kel elszámolni tartoznak. A feloszlás esetén a termelőszö­vetkezet összes hitelei esedékessé válnak és nem lehet figyelembe venni az állam által a termelőszö­vetkezeteknek nyújtott hitel, adó és beadási kedvezményeket. Az 1953. évi gazdálkodás alapján fi­zetendő jövedelemadót a'felszá­molás során ugyancsak figyelembe kell venni. A feloszló termelőszövetkezet tagjainak a tartozások megállapí­tása és kielégítése után ki kell ad­ni a földet, a bevitt állatokat és gazdasági felszerelést, nem lehet azonban kiadni a termelőszövet­kezet számára juttatott törzsállo­mányt és annak szaporulatát, ha­nem azt elsősorban a termelőszö­vetkezet hiteleinek fedezésére, vagv beadási kötelezettségének teljesítésére kell fordítani. Ilye­nek hiányában felhasználásáról és a feloszló termelőszövetkezet kártalanításáról a földművelés- ügyi miniszter gondoskodik. A törzsállományhoz és annak szapo­rulatához nem tartozó közös ál­latállomány szaporulatát vagy a közös beszerzésből származó álla­tokat, ha a termelőszövetkezet tartozásait már rendezte, a tagos között szét lehet osztani, de a ta­gokat az állatokra eső hiteltarto­zással az állatok kivitelének ará­nyában egyenként meg kell ter­helni. Ugyancsak ki kell adni a közös termény- és takarmánykész­letet, ha a feloszló termelőszövet­kezetnek hiteltartozása vagy be­adási kötelezettsége nincs, ha a termelőszövetkezetnek ilyen köte­lezettsége van, a termény- és ta- karmánykészletet ennek fedezésé­re kell fordítani. Ha a termelőszö­vetkezeti közös vagyon a kötele­zettségek kielégítésére nem ele­gendő, a fedezetlen tartozással a feloszló termelőszövetkezet tag­jait meg kell terhelni, s a kötele­zettségeiknek esedékes részét ugyancsak 1953 december 31-io teljesíteni tartozik. A kilépő tagok, illetve a felosz­lott termelőszövetkezet tagjai ré­szére kiadott földekre a tulajdon-, jogot telekkönyvileg be kell ke­belezni. A föld kimérésével és te- lekkönyvezésével kapcsolátos költ­ségek a kilépő tagot terhelik. A feloszló termelőszövetkezet tagjai által bevitt föld, állatok és gazdasági felszerelés kiadásá után fennmaradt földnek és egyéb va­gyontárgyaknak átmeneti meg­őrzéséről a községi tanács és a fel­számoló bizottság köteles gondos­kodni, annak végleges hasznosítá­sáról elsősorban a környező ter­melőszövetkezetek megerősítésére való fordításáról a földművelés- ügyi miniszter rendelkezik. TUDOD-E... . hagy a csökönyavisoritai Ha­ladás ts'z. melynek 125 tagja van,, szeptember 30-án lelkes hangulatú közgyűlést tartott. A tagság több fontos javaslatot ti. bt a munkafe- gye'j.m megszilárdítása érdekében, ugyanéikor az állatai omány fej­lesztésével kapcsolatban nagyszerű terveket dolgoztak ki. Ennek ered­ményeként tehén .törzs-állományu­kat minőségi és faj állatokkkal fog­ják felerősíteni. Az alapszabályzat módosítását is megtárgyalta a tag­ság, s azt LíT/eaen helyeselték. An­nak a1 kívánságuknak adtak ^kifeje­zést, hogy a vezetőség a továbbiak­ban eszerint végezze munkáját. A Haladás tsz-,bői egyetlen egy tag sem lép ki. * * * . . hogy Kocsié Lajos, cso«ko- nyavisontai 10 holdas egyénileg dolgozó paraszt — minit eddig minden esztendőben, úgy most is — már 100 százak!, ig tíijeeítette •minden beadását, kukoricából és burgonyából is. Nagy szorgalom­mal végzi a,z őszi mélyszántást, e búzáját 3 kb, holdon már el is ve­tette. * * * hogy a csokonyavisontai Haladás tsz védnökséget vállait a rinyaújlaki Petőfi tiz felett, mely­nek tagjaival tsz*ük megszilárdí­tásáról, s jövőévi terveikről beszél­getnék. * * * . hogy Csokonyavisonta egyé­nileg dolgozó parasztjai igen le­maradtak a baromfi* lés tojásbe- a,dósban. Eddigi kötekzetteágüket mindössze 43 «százalékra teljesítet* .t.éik. A tanács végrehajtó bizott­sága ne csak határozatokat, hozzon, hanem azokat haj tea is végre. * * * . . . hogy Somogymeggyesen 30 Egyénileg dolgozó «paraszt burgo- nyaibeadását 100 százalékra teljesí­tette. Ezenfelül 14 mázsát már sza­badpiacon «értékesítettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom