Somogyi Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-22 / 196. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1953 augusztus 22. A. J. Visinszkij beszéde az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának ülésén a koreai kérdésről New York (TASZSZ). A. J. Vi- sinszkij, a Szovjetunió küldöttségé­nek vezetője az ENSZ-közgyűlés po­litikai bizottságának augusztus 19-i ülésén elhangzott beszédében először a koreai fegyverszüneti egyezmény jelentőségét méltatta, majd hangsú­lyozta, hogy a szovjet kormány a koreai népre kényszerített háború kezdete óta e háború megszüntetésé­ért, a fegyverszünet megkötéséért, majd tartós békéért harcolt. A. J. Visinszkij elvtárs visszapil­lantást vetve arra, hogy a Szovjet­unió hány esetben, milyen alkalmak­kor szállt síkra a fegyverszünet meg­kötéséért, leszögezte: — Önök, uraim, láthatják, hogy a szovjet kormány a szovjet nép aka­ratát kifejezve és minden más nép érdekeinek, valamint béketörekyései- nek megfelelően, évről-évre minden erejét latbavetette a koreai véron­tás megszüntetése, a koreai népre kényszerített és új világháború ve­szélyét rejtő háború megszüntetése, a koreai béke és az egyetemes béke biztosítása érdekében. Ezután a szovjet küldöttség veze­tője azokkal a rágalmazó koholmá­nyokkal foglalkozott, amelyekkel Munro újzélandi küldött és Lodge amerikai küldött a' Szovjetuniót il­lette és kimutatta azok alaptalansá­gát. A. J. Visinszkij elvtárs ezután az­zal foglalkozott, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak és a Kínai Népköztársaságnak a nemzet­közi jog elvei és a genfi egyezmény rendelkezései mellett mindvégig hű­ségesen síkraszálló kormányai — ab­ban az igyekezetükben, hogy elhá­rítsák a hadifoglyok hazatelepítési rendjének kérdésében felmerülő aka­dályt, — beleegyeztek abba. hogy a hadműveletek megszüntetése után haladéktalanul hazatelepítsék mind­azokat a hadifoglyokat, akik szorgal­mazzák hazatelepítcsüket, a többi hadifoglyot pedig semleges államnak adják át hazatelepítési kérdésük igazságos megoldása céljából. Ez 1953 áprilisában történt. Tekin­tet nélkül arra, hogy megvolt a le­hetőség a tárgyalások gyors befejezé­sére és a fegyverszüneti egyezmény aláírására, a dolog befejezéséhez még több mint két hónapra volt szükség. Mi okozta ezt? Ezt a meg­engedhetetlen huzavonát a Li Szín Man-klikk provokációs álláspontja okozta. A Li Szin Man-klikk ugyan­is mindent elkövetett annak érde­kében," hogy meghiúsítsa a fegyver­szüneti egyezmény aláírását. A liszinmanisták egész magatartá­sa azt bizonyítja, hogy a koreai kér­dés békés rendezését ellenző reak­ciós körök most sem mondanak le ar­ról a szándékukról, hogy minden eszközzel megakadályozzák Korea demokratikus alapokon történő bé­kés .egyesítését, megakadályozzák e fontos feladat sikeres megoldását. Senki számára nem titok, hogy a liszinmanisták provokációs játékuk­ban az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei részéről támogatásra találnak. A koreai fegyverszünet megkötése után kialakult helyzetet értékelve feltétlenül különleges figyelmet kell fordítanunk arra a tényre, hogy nyomban a fegyverszüneti egyez­mény aláírása után az Egyesült Ál­lamok és Dél-Korea megkötötte az úgynevezett "kölcsönös segélynyújtá­si egyezményt». Még a reakciós ame­rikai sajtónak is be kellett ismer­nie, hogy ez az egyezmény fontos láncszeme azoknak az intézkedések­nek, amelyeket a reakciós körök ab­ból a célból tettek, hogy támaszpon­tokat biztosítsanak az amerikai fegy­veres erőknek a jövőben, a Csendes-, óceán térségében esetleg kifejtendő agresszív haditevékenysége érdeké­ben. Hogy világos legyen ennek az egyezménynek igazi értelme, elégsé­ges például szemügyre venni harma­dik cikkelyét, ahol szó van olyán "területekről... amelyekről a jövő­ben valamelyik fél elismeri, hogy azok a másik fél igazgatása alá tör­vényesen átadandók». Ez a harmadik cikkely természe­tesen teljesen világos és célja senki­ben nem kelthet kétséget. Szembeötlő, hogy ezt az egyez­ményt — amely feljogosítja az Egye­sült Államokat arra, hogy fegyveres erőiket Dél-Korea területén tartsák — nyomban azután írták alá az • Egyesült Államok, hogy aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt, amely hangsúlyozza, hogy a politi­kai értekezlet egyik kérdése lesz va­lamennyi külföldi fegyveres erő ki­vonása Koreából. Merően ellentétes két okmányt majdnem ugyanakkor írnak alá! Mint ismeretes, az úgynevezett "kölcsönös segélynyújtási» egyez­ménnyel közvetlen összefüggésben áll a koreai intervencióban részvevő 16 kormány nyilatkozata, amely kor­mányok ebben a nyilatkozatban elő­re kötelezték magukat arra, hogy részt vesznek az újabb távolkeleti háborúban, ha a katonai kalandok kedvelői azt ismét kirobbantják. Ter­mészetszerűleg ebben az esetben sem mellőzték a jóindulattól csepegő szó­lamok felhasználását bűnös célkitű­zéseik palástolására. Ez a nyilatkozat komoly aggodal­mat kelt a nyugati «világ országainak -társadalmi köreiben is. Megítélhető ez például az «Observer» című angol konzervatív lapból, amely méltán jellemezte ezt a nyilatkozatot olyan okmányként, amely «harmadik vi­lágháború elindulásával fenyeget, ha újabb helyi incidens következik - be Koreában». ’ Uraim — folytatta A. J. Visinszkij — ilyen a politikai helyzet annak a napnak küszöbén, amikor a politikai értekezletnek munkához kell látnia. Most az a feladat, 'hogy segítséget nyújtsunk a koreai népnek népgaz­dasága mielőbbi és minél teljesebb sikeres helyreállításában, segítsük a koreai népet békés élete folytatásá­ban, a háború okozta súlyos sebek begyógyí fásában. A szovjet kormány — figyelembevéve e feladat rendkí­vüli fontosságát — elhatározta, hogy azonnal egymilliárd rubelt utal ki Korea lerombolt gazdaságának hely­reállítására. Nézetünk szerint a köz­gyűlésnek elő kell irányoznia olyan intézkedéseket, amelyek elősegítenék annak a politikai értekezletnek si­kerét, amelyet a fegyverszüneti egyezmény negyedik cikkelyének 60, pontja értelmében kell Összehívni,- hogy tárgyalások útján rendezze a Koreában tartózkodó külföldi fegy­veres erők kivonásának, a koreai kérdés békés rendezésének stb. kér­déseit. A szovjet kormány álláspontja eb­ben a vonatkozásban az, hogy kö­vetkezetes békepolitika folytatásával törekszik valamennyi kérdés békés megoldására. Abból indul ki, hogy a kérdéseket maguknak a koreaiaknak kell eldönteniük az Észak- és Dél- Korea közötti tárgyalások útján. Nézetünk szerint hibás az a javas­lat, hogy a két fél képviseletének el­vére támaszkodva kell megkonstruál­ni az értekezletet. Pedig éppen ezen az állásponton vannak az > Egyesült Államok és az őket támogató álla­mok. Az értekezlet ilyesféle felépítésé­nek hibás volta látható már abból is, hogy a politikai értekezlet helyes megszervezésében nemcsak a ne­gyedik cikkely 60. pontjában megje­lent felek érdekeltek, hanem érdekelt minden békeszerető nép, elsősorban a Koreával szomszédos népek. Az említett határozattervezet szerzői vi­szont mellőzik ezt a rendkívül fon­tos körülményt, kitartanak a fegy­verszüneti egyezmény negyedik cik­kelye 60. pontjának sajátos értelme­zése mellett. A szovjet küldöttség vezetője ez- ütán behatóan fejtegette, hogy meny­nyire helytelen, amikor az Egyesült Államok vezette államok csoportja határozattervezetének szerzői és el­sősorban Lodge olyan értelmezést adnak a 60. pontnak, amely szerint a politikai értekezlet részvevői csak olyan országok lehetnek, amelyeket mindegyik fél külön jelöl ki, még­hozzá azon országok közül, amelyek részt vettek a háborúban. Nyilvánvaló — folytatta A. J. Vi­sinszkij, — hogy Lodge úrnál itt va­lami nincs rendjén. De ez bennünket kevéssé nyugtalanít. Fontos az, hogy az ilyen helyzetet természetszerűleg nem lehet normálisnak tekinteni. Nem is logikus, sem a legtekintélye­sebb nemzetközi értekezlet meg­szervezésének szempontjából, ami­lyennek a koreai fegyverszünetii egyezmény 60. pontjában megjelölt politikai értekezletnek lennie kell, sem abból a szempontból, hogy biz­tosítani kell az értekezlet munkájá­ban a legnagyobb eredményt. Maga Lodge úr jelentette ki tegnap, hogy ha a közgyűlésnek javasolnia kell bármilyen más fél meghívását az ér­tekezletre, akkor logikus — amint hangsúlyozta, — hogy nem lehet ok, amiért olyan országokat, amelyek szomszédai Koreának és amelyeknek közvetlen érdekei vannak ezen a te­rületen, ne hívnának meg erre az értekezletre. Amikor azonban Lodge ilyesféle kijelentést tesz és ugyanakkor ta­gadja annak szükségességét, hogy a közgyűlésnek ajánlania kellene a háborúban részt vett országokon kí­vül más országok részvételét is a politikai értekezleten, voltaképpen az alatt a határozattervezet alatt vágja a fát, amelynek ő egyik társszerzője. Ugyanekkor még nyilvánvalóbbá vá­lik a határozattervezetben foglalt ja­vaslatok logikátlansága. A 60. pont Lodge úr által adott ér­telmezése tehát teljesen tarthatatlan. Ennek az értelmezésnek tarthatatlan­ságát és a 15 küldöttség által előter­jesztett határozati javaslat elégtelen­ségét bizonyítja az a tény is, hogy ebben a bizottságban két további ki­egészítő javaslatot terjesztettek elő az értekezlet összetételéről. Ez a két javaslat, valamint Lloyd úrnak, Nagy-Britannia küldöttének felszólalása, Schumann úrnak, Fran­ciaország képviselőjének felszólalása, a kanadai képviselő mai felszólalása csupán azt bizonyítja, hogy az Egye­sült Államok vezette 15 ország hatá­rozati javaslata nem szolgálhat alap­jául az értekezlet összetételével kap­csolatban felvetett kérdés megoldá­sának. Ami a Szovjetuniót illeti — hang­súlyozta a szovjet küldöttség veze­tője —• küldöttségünknek szilárd meggyőződése az, hogy a politikai ér­tekezlet csakis abban az esetben jár­hat sikerrel, ha a "kerekasztal kon­ferencia» elv alapján épül fel. Úgy gondoljuk, hogy az értekezletnek csak akkor lesz sikere, ha a "kerék­asztal konferencia» elvén nyugszik, amely konferencián nemcsak két fél képviselői vesznek részt, hanem a koreai kérdés békés rendezésében ér­dekelt más országok képviselői is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az alapokmány 10. cikkelye értelmé­ben jogában áll javaslatot tenni bár­milyen kérdésben az alapokmány ál­tal megszabott határokon belül, el­sősorban a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartását érintő kérdések­ben. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Szovjetunió által előterjesz­tett határozati javaslat szintén felté­telezi, hogy az értekezlet szavazás igénybevétele nélkül fogja meghozni döntéseit és hogy — természetesen — az összes döntéseket a fegyverszü­neti egyezményt aláíró felek teljes egyetértésével fogadják majd el. A Szovjetunió küldöttsége reméli: a bizottság túlnyomó része támogat­ja ezt a javaslatot, szilárdan meg­győződve arról, hogy az ilyen ala­pokon felépített politikai értekezlet a legnagyobb sikerrel oldhatja meg az előtte álló feladatokat. A szovjet kormány közleménye a hidrogénbomba kipróbálásáról A napokban a Szovjetunióban kísérleti célokból felrobbantották a hidrogénbomba egy fajtáját. Mi­vel a íhidrogénboimbában a mag által termelt hő' nagymennyiségű volt (thermonucleáris) reakció), a robbanás igen nagyerejű volt. A kí­sérlet bebizonyította, hogy a hidro­génbomba hatóereje sokszorosan fe­lülmúlja az atombomba hatóerejét. Ismeretes, hogy a Szovjetunió már több éve rendelkezik atom­fegyverrel és kipróbálta ezt a fegy­vert. Amint G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének ez év augusztus 8-án a Leg­felső .Tanács ötödik ülésszakán el­hangzott beszédéből kitűnik, a Szovjetunió ismeri a hidrogénbom­ba gyártásának titkát is. A szovjet kormánynak ez a be­jelentése hatalmas visszhangot kel­tett külföldön. Egyes külföldi kö­rök, amelyek azelőtt az Egyesült Államok atombombamonopoliumá- ra, majd hidrogénbombamonopoli- umára alapozták politikájukat, ijesztgetni akarták a népet azzal á ténnyel, hogy a Szovjetunió ren­delkezik a hidrogénfegyver gyártá­sának titkával. Ezzel kapcsolatban — a fegyverkezési hajsza érdeké­ben — riadalmat igyekeztek kel­teni. A szovjet kormány szükséges­nek tartja kijelenteni, hogy — mint eddig — riadalomra most sincs semmi ok. A Szovjetunió következetes poli­tikájának megfelelően — amelynek célja a békének és a népek bizton­ságának megszilárdítása — a szov­jet kormány többször javasolta más országok kormányainak,- hogy jelentősen csökkentsék á fegyver­kezést és tiltsák be az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverek gyártását és e tilalom betartása fe­lett az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének keretében gyakoroljanak szigorú nemzetközi ellenőrzést. A szovjet kormány most is szi­lárdan képviseli ezt az álláspontot. V. M. Molotov fogadta O. Grotewohlt Moszkva (TASZSZ). Augusztus 20-án V. M. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere fogadta Otto Grotewohlt, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnö­két. A fogadáson jelen volt V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjet­unió németországi főbiztosa. A fülecspusztai Kossuth tsz pártszervezete a szövetkezet ereje 1949 október 15-én alakult meg 24 családdal a fülecspusztaí Kos­suth termelőszövetkezet. A ter­melőszövetkezet olyan dolgozó pa­rasztokból alakult, akik magukévá tették Rákosi elviárs kecskeméti beszédét: megértették, hogy egye­dül a társasgazdálkodás biztosít­hatja a dolgozó parasztság fel­emelkedését, kulturális fejlődését. A termelőszövetkezet kommu­nistái látták, hogy eredményes munkát csak akkor tudnak végez­ni, a tsz-t akkor tudják igazán szi­lárd alapokra helyezni és sikere­sen felépíteni, ha jó’lműködő pártszervezetet hoznak létre. Ezért közvetlenül a termelőszövetkezet megalakulása után megalakították a pártszervezetet is. A pártszerve­zet azóta keményen harcol .a tsz megszilárdításáért, a közös va­gyon növeléséért, a tagság jólété­nek emeléséért. A pártszervezet a megalakulás után egyik legfon­tosabb feladatának a tsz-tagok ne­velését tekintette. A pártszervezet és a tsz ve­zetősége — amely kezdettől fogva szoros együttműködés­ben végzi munkáját — ideje­korán felismerte, hogy jó gaz­dasági eredményeket csak ak­kor tudnak felmutatni, ha a tsz tagjait polít'kailafü szakmailag képezik. Ennek érdekében a pártszervezet vezetői politikai iskolákat és gaz­dasági szaktanfolyamokat -'Szervez­tek, Mind a politikai iskolán, mind a szaktanfolyamokon megismertet­ték a tagsággal a Szovjetunió szo­cialista mezőgazdaságát, annak eredményeit, a kolhozpárasztok életét és a fejlett szovjet agrotech­nikai módszereket. Az előadáso­kon ás az előadást követő vitákon keresztül ösztönözték ia termelő- szövetkezet tagjait jobb munkára, kimagasló eredmények elérésére, A pártszervezet tagjai mint kezde­ményezők léptek fel az új mód­szerek alkalmazásában és bátran alkalmazták a Szovjetunióban be­vált eljárásokat. A pártszervezet vezetősége he­tenként rendszeresen megtartja a vezetőségi üléseket; ahol a park­építés kérdése mellett a szövetke­zet termelési problémáit is megvi­tatják. A pártszervezet vezetősé­ge és a tsz intéző bizottsága a termelőszövetkezet feladatait kö­zösen vitatj-a meg, határozatot hoz, amit tagértekezlet elé visz. A ter­melőszövetkezet tagjai megvitatják a határozatokat és javaslataikkal kiegészítik azokat. A tagok egyéni kezdeményezésének nagy teret en ­gednek. A pártszervezet vezetősége különösen nagy gondot fordít a szövetkezeti demokrácia be­tartására. A soroklévő feladatokat és a veze­tőség által hozott határozatokat minden esetben megbeszélik a tsz tagjaival, így a tsz tagjai részt vesznek a vezetésben, magukénak érzik a szövetkezetét. A tsz tagjai bátran bírálják a vezetőiket és ez az egészséges, alulról jövő bírálat helyes irányba tereli a gazdaság vezetését. Jó a pártszervezet és a tsz-ta­gok közötti kapcsolat, ami meg­nyilvánul abban, hogy munkában élenjáró, becsületes tsz-tagok ké­rik felvételüket a pártba. A pártszervezet munkájának eredményessége lemérhető a tsz állandó gyarapodásán, a tagság ön­tudatának fokozódásán. A termelő- szövetkezet tagjai büszkék eddig elért eredményeikre. Az utóbbi 2 év alatt különösen jó eredményt értek el. Nagymértékben gyarapo­dott a tsz közös jószágállománya: 16 lovat, 38 tehenet, 267 sertést és több mint 100 darab baromfit számlálnak a tsz-ben. De ezenkí­vül valamennyi tag háztáji gazda­ságában meg lehet találni egy te­henet és egy vagy két hízónak való süldőt is. Ugyanakkor nagy mennyiségben rendelkeznek apró- jószággal. A termelőszövetkezet tagjainak jó munkáját dicséri a ghzdag termést ígérő kukorica és burgonya. A tsz terményféleségei sokkal szebbek, mint az egyénileg dolgo­zó parasztoké, Búzából elérték a 12 —14 mázsás átlagtermést. Ilyen búzatermés a fülecspusztai határ­ban még nem volt. A rozs-, árpa és zabtermés is jóval magasabb, mint az egyénileg dolgozóké. Ezek­kel az eredményekkel bebizonyí­tották a tsz tagjai a társasgazdál­kodás előnyeit. Az eredményeket a termelőszövetkezeti tagság szor­galmas munkája mellett az új ag­rotechnikai módszerek alkalmazá­sával — aminek nagyrésze csak táblásgazdálkodással valósítható meg — tudták elérni. A kenyér- és takarmánygabona 80 százalékát keresztsoro-san vetették, tavasszal fejtrágyázták, a rozsnál pedig a pótheporzást is alkalmazták. A burgonya és a kukorica nagyrészét fészkes trágyázással vetették. Az eredményekhez hozzájárult, hogy a pártszervezet tagjai példa- mutatásukkal, felvilágosító mun­kájukkal a családtagokat és a nő­ket is bevonták a termelőmunká­ba. Szabó Józsefné a növényápo­lásban végzett jó munkát. Példája serkentette a tsz többi tagját. Jú­lius 1-ig több mint 170 munkaegy­séget szerzett. Jut neki bőven a jövedelemből. — A csoportban megtaláltam a számításomat. Ami­óta a tsz-bem vagyok, sokkal több a jövedelmem, mint amikor egyéni­leg gazdálkodtam — mondja Sza- foó.né. A termelőszövetkezetben külö­nösen jó munkát végez ifj. Mar- csingó János elvtárs, aki a nö­vénytermesztési brigád tagja. Ed­dig 300 munkaegységet szerzett­Molnár József párttag példa­mutató munkát végzett. A tsz sertésállománya van gond­jaira bízva. Az idén több mint 450 munkaegységet szerzett. Munka- egységei után gabonából 15 mázsát kapott., Molnár József eilvtárs jó félvilágosító munkát végez a tsz tagijai körében, állandóan mozgó­sítja őket jobb eredmények eléré­sére. Nem bánta meg, hogy a szö­vetkezetbe- lépett. — Igaz, hogy amikor tsz-ünk megalakult — mondja — kezdeti nehézségekkel küzdöttünk, az ellenség is igyeke­zett bomlasztani, sokan meginog­lak. De mi rávilágítottunk, hogy minden kezdet nehéz; a nehéz­ségeket leküzdöttük és a jövőben is leküzd,jük. Jó munkánknak pe­dig meglesz az eredménye. A multiban egyénileg dolgoztunk, leg­többünknek jószága -sem volt. Még brágya sem nagyon jutott föld­jeinkre. Nem tudtuk megtermelni azt, amit a föld elbírt volna. Most már mindez másképpen van. Van állatállományunk, tudunk trá­gyázni, jó gépi munkát adunk a földnek, s így sovány földjeinket bőtermővé tettük. Szövetkezetünk­kel az egyénileg dolgozók éppen Úgy nem tudják felvenni a ver­senyt, mint a szekér az autóval. A termelőszövetkezetben egyet­len tag sincs, aki a kilépés gondo­latával foglalkozna. Valamennyien továbbra is a nagyüzemi gazdálko­dással akarják biztosítani felemel­kedésüket és jólétüket. Most nagy lendülettel fogtak hozzá az őszi vetésék élőkészületeihez. G. M. Malenkov fogadta a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét Moszkva (TASZSZ). Augusztus 20-án G.« M. Malenkov, A Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke fogadta a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét. Szovjet részről a megbeszélésen resztvettek: V. M. Molotov. N. Sz. Hruscsov, N. Ä. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan. M. Z. Szaburov. A. G. Zverjev pénzügy- miniszter, I. G. Kabanov, a bek és külkereskedelmi miniszter he- helyettese.- V. Sz. Szemjonov nagy­követ, a Szovjetunió németországi főbiztosa, G. M. Puskin, a Szovjet­unió külügyminisztériuma kollégiu­mának tagja. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben folytak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom