Somogyi Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-26 / 121. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1953 május 26.

A JELENLEGI NEMZETKÖZI HELYZETRŐL

A „Pravda“ május 24*i száma „A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ címmel eg íszoldalas szerkesztőségi cikket közöl. Alábbiakban közöljük a szerkesztőségi cikk teljes szövegét;

Az utóbbi hónap ókban maidén országiban nagy érdeklődés 'nyilvánul meg azok iránt ,a lépések iránt, »melyeiket a vitás nemzet" közi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetes.

Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősöd nek a nemzetközi viszonyokban tapasztalható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A Vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené ia népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené .sok-millió ember helyzetét. És viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, ,ai katonai kiadások további növekedését, az adók további emelkedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik.

Ilyen körülményeik között bármely ország kormányának nemzetközi téren megtett minden újabb lépését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a leg szélesebb körökben is.

Köztudomású, milyen (figyelemmel és rokonszenvvel fogadták szovjet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, 'hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján megoldani a vitás vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek ai nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt ,a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendé- zése, a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kormány nyilatkozatai soha nem tiérnek el valóságos szándékaitól.

Az is köztudomású, hogy a béke —megőrzéséiben érdekelt emberek békés zerető me gnyilvá nu-lásk é n t--.fogadták Eisenhower elnöknek április 16-| nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdések közül, „legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisztelet.bentartására“ és hogy „az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magúikra“ a- vitás nemzetiközi kérdések megoldásában, jó»e,het Eisenhowernek ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyilvánulásnak, mem is .szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchill- nek, Nagy-Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartott alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel .kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain túl is.

A brit miniszterelnök sok tekintetben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Nagy-Britanniia és az Egyesült Államok állásfoglalása között.

Churchill 'beszédének jelentős részében NagyBritannia és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem fogadhat el mindent bírálat1 és komoly ellenvetéseik nélkül. Most ■azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy Britannia minisztere],nőkétől1. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezését a népek békéje és biztonsága érdekében.

Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép béketö.rekvéseit tükrözik és azt bizonyítják, hogy Nagy-Britan- nia miniszterelnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet

néhány lényeges mozzanatát. Ezeket a megállapításokat helyeslés- süi fogadták a béke megőrzésében érdekelt széles társadalmi körök. Ugyanakkor ,e megállapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a .körök, amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásához.

Figyelmet érdemel Churchill következő kijelentése; „Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és JNyugat- Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetéséinek rendkívül komoly problémája". Ez a kijelentés szükségképpen. együttérző visszhangot váltott ki azoknál; az embereknél, akik valóban a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi köríílméinyek között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Church'® említett kijelentése országunkban magára vonta a figyelmet, mint kellő időiben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben,

Amikor a miniszterelnök a Szovjetunió és a nyugateurópai országok „biztonsága összeegyeztetésének“ lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdékeit tartotta szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az a politika, 'amely Anglia nemzeti érdekeinek, másfelől a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekeinek összehangolására irányul, a Szovjetunió és a többi békeszerető nép megértésével és támogatásával találkozik.

ChurchillInelk az .a megállapítása, amelyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Európa 'biztonsága ösz- szeogyez te léséről tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel 'a brit miniszterelnök é kérdés.- felvetésével nemesük a Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem ,a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját is.

A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és meg-, áldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó 'kísérletre kudarc várna. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését, előkészíthetné a talajt más problémáik megoldására ils. Nyilván a nemzetközi problémáik rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, ami kor kijelentette: „Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szo yj e t Oro sz or.szágga 1,

ha — vagy amíg — mem kerül rendezésre minden. Két Vagy három nehézséget jelenítő mozzanat rendezése eredmény volna minden békeszerető ország számára". Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a .koreai kérdés.

Köztudomású, hogy a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi -Demokratikus Köztársaság diplomáciai 'kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott, reális lehetőségieket nyitott meg a koreai fegyverszünet .megkötése és a 'Koreai háború beszüntetése előtt.

A Koreában létrejött megegyezés alapján máris megtörtént a beteg és sebesült (hadifoglyok kicserélése. Április 26-án Panmindzs-on- ban újra megikezídődtek a tárgyalások az összeg hadifoglyok hazatelepítéséről. A kínai-koreai fél javaslatai, és küLönősen május 7-i legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot a fegyverszünet megkötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következésképpen, a koreai háború megszüntetéséhez.

Churchill a koreai-kínai fél javaslatának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állást. Kijelentette: „Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnék, hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés

„Pravda“ szerkesztőségi cik

alapjául". Ohurchillnek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai, amelyben élesen bírálták az „ENSZ parancs, nokságnak" ,a panmindzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, 'azt tükrözték', hogy az angol tár&ada lom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phenian és más koreai városok és falvak, valamint Antun.g és néhány más kínai város folytatódó vadál- la-tj bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoni tárgyalások megszakítására irányuló állásfoglalása, jogos felháborodást é.s tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban. Néhru indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy Harrison álláspontja nyílván valóan ellentmond annak a határozatnak is, amelyet a múlt év végén hoztak az ENSZ- ben a koreai hadifoglyok kérdésé' ben. Neíh-ru egyenesen kijelentette, hogy a koreai kínai fél javaslatainak ,,a tárgyal ás oknak — és reméljük, a probléma megoldásának — alapjául 'kelj szolgáltnak". A panmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja 'következtében — újból lefékeződitek.

Ebiben a helyzetben teljesen érthető a panmindzsoni tárgyalások menete miatt tapasztalható (határozott elégedetlenség, amelyet Attlee, a Labouristák ismert vezére juttatott kifejezésre az a!sóház ban.

Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma, amelyet méltán nevezett „Európa domináló problémájának". De, ha ez valóban így van, ebből az következik, hogy Cfhurchillnek a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. Churc Ildinek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett „domináló" nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének.

Mindenekelőtt figyelemre méltó az a tény, hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jalfai .nyilatkozatot és a potsdami1 határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is résztvett és amelyek megformulázták a német kérdés tényleges rendezéséneik legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető, demokratikus állam meg teremtésének alapján.

A fentemlítet’t nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésbe ma háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az említett megegyezések, amelyek előírják Németország. mint békeszerető és demokratikus állam 'egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredmények „Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és b í z t o ns ága ö s s z e eg y e z t et és ének

ügyében.

Most is .feltétlenül érdekelni fog bennünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a miniszterelnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmak aláírásai és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek keretében a nyugati hatalmak egyoldalúan elvetik a megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiéleződöttségé és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között a legfontosabb nemzetközi kérdésekben Kötött m egál! apadásokat.

Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni amellett, hogy Churchill bizonyos okoknál1 fogva célszerűnek tartott# megemlíteni a hírhedt 1925. évi locarnói szerződést, ctinely — szavai szerint —- azon az „egyszerű tételen" alapult, hogy ha Németország megtámadja Francia- országot, akkor Anglia a franciák oldalán lesz, ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locarnói rendszer adott szabad kezet a tániadószei- lemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát, Ke-, létén azonban cselekvési szabadságot adott néki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locarnói politika v-olt egyike azoknak a nem csekély fontosságú tényezőknek, amelyek előkészítették a második világháborút.

A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revarnsvágyó elemeknek, amíg nem foganatosíta- nak olyan hathatós intézkedéseket, amelyek 'biztosítják Németország békeszerető alapon való fejlődését, a német militarizmus elég gyorsan feltámad és semmiféle for- maszerinti garanciák és kötelezett- ségek sem nyújthatnak bizonyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk If előli, afelől, hogy nem fogja őket isméit' német agresszió fenyegetni. Még kell jegyezni, hogy a Locarnóra utaló terv maga Nagy Britamná biztonságának érdekei szempontjából is tarthatatlannak látszik, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaország, Belgium, 'Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel’ a Locamo-tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, hanem kiéleződését vonná maga után.

Nos, és hogyan lehetne megvalósítani Locamo eszméit a mai Németországot illetően? Churchill, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, »mi pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve is.

A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Churchill az angol kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzítésére orientálja. Sőt. mi több, Churchill beszédéiből az következik, hogy nemcsak befejezett (ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyugodni.

„Őfelsége kormányának politikája az — jelentette kj Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyugat-N ómetországgal fennálló egyezményehlk szelleméhez és szövegéhez“. „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani

— hangsúlyozta a miniszterelnök

— azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Németországgal kapcsolatban vállaltunk magunkra". Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy ai nagyihatalmak között az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtése érdéké- beu kötött egyezmények szellemét és szövegét áldozatul vetik oda más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötötték és amelyek szentesítik Németország széttagoltságát, Nyugat -Németország újra feil fegyverzését, Németország e részének átalakítását a militarizmus és a támadó revansszellem tűzfészkévé?

Figyelmen .kívül hagyjuk Cbur- chillnek azt a teljesen helytelen állítását, hogy a német próbléma kiéleződésének olka ai szovjet politika. A Németországban előállott helyzet valóságos okát ismételten \'í megvilágították a Szovjetunió tekintélyes képviselői és nincs értelme itt éltemét élni őket. Nem

foglalkozunk Cburchiílnek azokkal az elég erős szavaival, amelyeket a- kel-etnémetországí helyzet nega tív jellemzésére válogatott össze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbé lecsepüiö, hanem még jóval ilgazabb szavakat is találhatnánk a nyugatnémetországi helyzet jellemzésére, de most nem az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást.

Mindenki előtt világosnak keli lennie,Ahogy Németország széttagoltsága1 a háborús veszély tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szívében. A német nép nem nyugszik bele, hogy 'elveszítse egységét, melyet1 majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések. és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb feladat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fennálló széttagoltságát, s olyan békeszerződést készítsünk elő és kössünk meg Németországgal, amely a nagyhatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését. E téren német agressziótól nem egyszer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell hogy legyen. Ezzel, együtt minden feltételit' biztosítani kell a német népnek Németország békeiparánaik fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelési-technikai színvonalának megfelelően résztvehessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nemzeti kultúrája.

Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a versaillesi rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt sem titok, hogy a versaillesi rendszer kidolgozóit sokkal! .inkább foglalkoztatta a világpiaci versenytársként sze. replő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása, semmint Németország újrafelfegy- verzésének tényleges lehetetlenné tétele.

Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német békeszerződés megkötése, azzal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségét a Nyugat-Níémeti- országgal .szemben vállalt legutóbbi külön-,kötelezettségei iránt megzavarta azokat is, akik 'beszédében a mai világ nézeteltéréseinek rendezésére irányuló (tényleges törekvést szerettek volna látni.

Figyelmet érdemeli! áz a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett említést annak az angol-szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésnek létezéséről, amelyet 1942- ben Londonban kötöttek egy újabb német agresszió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést egyébként mind a Szovjetunió, mind Anglia biztonsága megerősítése érdekében kötötték és teljes összhangban áll a német kérdéssel foglalkozó legfőbb nemzetközi okmányokkal, többek között a potsdami megállapodással, Churchill! érintette beszédében az osztrák kérdést, rámutatva, hogy az osztrák állam- szerződés megkötése szintén előmozdítaná a jelenlegi nemzetközi •helyzet feszültségének megszüntetését. Ezzel kapcsolatban alá kelt húzni, hogy az osztrák államszerződés kérdésében a döntés elhúzódásáért közvetlen felelősség terheli az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország kormányait, amelyek nemcsak komoly ingadozást mutattak, hanem egyenesen el is fordultaik a négy hatalom között korábban összehangolt állásfoglalástól.

A dolog odáig fajult, hogy a három nyugati hatalom élutasította ez osztrák államszerződésnek azt a szövegét, amelyben hosszas tárgyalások után majdnem teljesen megegyezett a négy hatálom. A szerződés összehangolt szövegével szembeállították a Szovjetunió részvétele nélkül kidolgozott s^n ját, úgynevezeitt „rövidített szerződést", amely durván sárba tiporja a Szovjetunió jogait, valamint az osztrák nép demokratikus jogait.

Mindez megmutatja, kitől függ az osztrák államszerződés megkötésének útjában álló akadályok ki' k ü szöb öles én ek lehe t ősége.

(Folytatása a 3, oldalon.) j