Somogyi Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-12 / 86. szám

A Vasipari Kombinat legjobb dolgozói ... A hangszórón keresztül a Kossuth Rádió jólismert szünet­jelét hátijuk. Majd a „Né­pek dalaiu című adás keretében szebbnél szebb dalok csendülnek fel. A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát esztergaműhelyében va­gyunk. Mindenütt munkások szor­goskodnak. A.kések alól finom acél és fémforgácsok hullanak kígyózva a kövezetre. Magyar Sándor esztergá­lyos gyors mozdulattal állítja le a gépet. Uj munlcadarabot fog a kés alá. Megszólítom. Kérdéseimre elmondja, hogy a felszabadulási hé­ten minden eddigi eredményét túl­szárnyalta: 281 százalékot teljesí­tett. — Az volt ám a munka — mond­ja mosolyogva. Altalaj tűzcsapot esz­tergáltam. Régen dolgoztam ha­sonló munkadarabon, ez nagy gondot akozott nekem. Sokszor ké­ső éjszakáig gondolkodtam, hogyan tudnék nagyobb ^eredményt elérni, mit keU tennem, hogy április 1-i fogadalmamat becsülettel teljesít­hessem. Tervet készítettem és elha­tároztam; növelem a fordvliatszd- mot, bevezetek egy újítást, kihasz­nálom a munkaidő minden percét, máris teljesíteni tudom fogadalma­mat. már ezek szerint kezdtem a munká­mat. Egy munkadarab elkészítésére 32 perc volt adva. Ezt az időt si­került pár perccel csökkentenem. Nem voltam megelégedve az ered­ménnyel. Ezért amerikáner helyett •egy tüskét készítettem, azzal .fog­tam be a munkadarabot. így elér­tem, hogy nem kellett két fogást al­kalmazni, hanem egy fogással a munkadarab mindkét végét meg­munkálhattam. Állandóan növeltem a forgási sebességet, ráadtam, amennyit csak elbírt a kés. Elöre- tcrlásnál nem hoztam működésbe a fogaskerékéket, hanem kézzel haj­tottam előre a szánt, újabb időmeg­takarítást értem el. Ezekkel a mun kamódszerekkel 32 percről sikerült 10 percre lecsökkentetem az 'egy darab elkészítéséhez szükséges időt. Má«na»| | 12 óra 10 perc | így értem d a 281 százalékot. Most úgy készülök az országgyű­lési választásokra, hogy tovább fo­kozom a felszabadulási hét lendüle­tét —mondja, majd újból az esz­tergapad fölé hajol. folyik az ön­tödében is. Dolgoznak a formúzók, a délutáni öntéshez készül az öntödei részleg. Verdesi László formázó egy nyolc mázsáis formát Icészít. öt is meg­szólítom. Kezdetben kissé tartóz­kodóan válaszol, de mindinkább bdetüzmedik a beszélgetésbe El­mondja. hogy a felszabadulási hé­ten 190 százalékot teljesített. Havi átlag teljesítménye 176 százalék volt. — Ezt úgy értem el — mond­ja —, hogy a háromrészes formát újítással l részesre vettem, így könnyebb a szétszedés, s az összera­kás és meggyorsul a munSca. Ezzel a munkamódszerrel naponta lóét órát takarítottam meg. Hetemként három formát készítettem el az ön­téshez. A 18 órai munkaidő csaknem kevésnek bizonyult ehhez. Most már mind)ennap 2 órát más munká­val tölthetek. | Serény munka ■ ív . . I vannav a kö­Nagy terveim | zdßJre ^ natkozóan — mondja munkaközben feltekintve. Az országgyűlési vá­lasztások tiszteletére megfogadtam, hogy a felszabadulási héten elért eredményemet jóval túlszárnyalom, 250 százalékot teljesítek.- így ké­szülök a választásokra. Sokat kap­tam a párttól, a népi demokráciá­tól. A múltban éveken keresztül dolgoztam ebben az üzemben, de a többi szakmunkástársammal együtt csak annyit kerestünk. ami a meg­élhetéshez szűkösen volt elég. Most van olyan hónap, amikor fizetésem 2.000 forintnál is több, attól függ, hogyan dolgozok. Három gyerme­kem van. a fiam katonatiszt, egyik lányom a Fonodánál dolgozilc, a másik a Tejüzem statisztikusa. A megváltozott életet köszönöm meg a választások napján, amikor sza­vazócédulámmal és a 250 százalé­kos tervteljesítésemmel ismételten hitet teszek a párt és szeretett ha­zánk mellett. munkájáról Magyar Sándor esztergá­lyos és Verdősi László formázó, a kombinát két kiváló dolgozója. Néz­zük meg, hogyan vélekednek róluk az üzem vezetői. Langer elvtárs. a kombinát igaz­gatója és Végh József elvtárs, a párttitkárhelyettes éppen a foga­dalmak összeállításán dolgoznak. Felcsillan szemük, amikor Magyar Sándor és Verdősi László teljesíté­sét, fogadalmát iktatjálc be a töb­biekéhez. Sok ilyen munkásra van szüksége a kombinátnak, az or­szágnak. ötéves tervünk megvaló­sításához — mondja Langer elv­társ. S mindkettőjükön látszik, hogy büszkék az üzem élenjáró dol­gozóira. A jó munka, magas szá­zalék. több pénzt, boldogabb életet jelent. Erről tanúskodik e két ki­váló dolgozó.- Magyar Sándor és Verdősi László bérjegyzéke ís. Magyar Sándor márciusban 217 százalékos átlagot ért el, 1900 fo­rint 70 fillért keresett. Verdősi László formázó 176 százalékra tel­jesítette márciusi tervét, 1621 fo­rint 73 fillér volt a fizetése. Ezzel szemben Kovács János esztergá­lyos, aki csak 93 százalékra telje­sítette márciusi tervét, 731 forin­tot keresett. Istvánéi József for­mázó márciusi tervteljesítése 115 százalék volt, 1007 forint 10 fillért leeresett. Tékát azontúl, hogy a terv túlteljesítése dicsőség dolga, a párt, a népi demokrácia iránti szeretet jelképe, fizetéskor nagyobb összeget is jelent. | fgv beszél | | \ kombinát | dolgozói köves­sék az élenjárók példáját. Istvánéi József igyekez­zen elérni Verdősi Lászlót, Kovács János pedig Magyar Sándort. Ez­zel nemcsak az üzem terv teljesíté­sét segíti elő. hartem családjuk, saját maguk boldogabb életét is. A május 17-i választásokon a kombinát valamennyi dolgozója ki­magasló eredményekkel tegyen hi­tet szavazócédulája mellett a párt és a yiépi demokrácia iránti szeré­té tér ől. GAZDA JÁNOS A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozóinak vállalása a választási békeversenyre Mi, a Kaposvári Vas- és Fém­ipari Kombinát dolgozói csatlakoz­va a választási békeverseny moz­galmához, a május 17-i választások tiszteletiére az alábbi fogadalmat tesszük: 1. Megfogadjuk, hogy a selejtet 11.01 százalékról 9 százalékra csökkentjük. A minőség megjaví­tása érdekében május 17-re beállí­tunk egy hiomiokeil'ökiészítő malmot és egy homoklazítót, amelyet üze­münk házilag készített el. Ezzel lehetővé válik, hogy egy ember felszabadul ettől a munkától, más munkát végezhet, a másik pedig rövidebb idő alatt a gépek segít­ségével elvégzi azt a munkát, amit azelőtt ketten végeztek. A homokelőkészítő malom és a homoklazító beállítása megkönnyí­ti a forgácsolók munkáját, csök­kenti az ‘önköltséget. 2. Vállaljuk, hogy naponta 210 kg kokszot takarítunk meg. Ezt úgy érjük el, hogy a kúpoilónál a 30 kg-os adagolás helyett 28 kg ot adagolunk. A kúpoló leeresztése­kor visszamaradt kokszmennyísé- get nem a szárító fűtésére, hanem kúpoló adagoláshoz, adagkoksz­ként használjuk fel. Ezzel a máso­dik negyedévben több minit nyolc ezeír forintot takarítunk meg. 3. A lak'atosrészleg dolgozói megfog adják, hogy a Vajgyár ré­szére a kazántartó vázait május 17- re elkészít k. A Faipari Vállalat szárító és porelszívó 'berendezését május 17 re, az építkezéshez meg­rendelt vasszerkezietet pedig május 1-re leszállítjuk, A ikazántantóváz szállítási határidejét 23 nappal elő'bibrehozzuk. A Faipari Válla­latnál pedig a június 1-ii határidő helyett május 17-re fejezzük be a szárító és porelszívó szállítását. A, faipari építkezéshez az épületsze- reívényeket május 15 helyett má­jus 1-ig szállítjuk le. 4. Márciusban kombinátunk 13 dolgozója teljesítette normáját 100 százalékon alul. Megfogadjuk, hogy a második negyedévben egyetlen dolgozónk sem teljesít 100 száza­lékon alul. 5. Első negyedévi tervünk telje­sítésével Lemaradtunk. Megfogad­juk, hogy a Lemaradást tőlünk tel­hetőén behozzuk. Így készülünk a szavazóé ódul ánk mellett tervünk túlteljesítésével hi­tet tenni a párt és népi demokrá­ciánk iránti szeretetünkrő'l. Kaposvár, 1953 április 11 én. Végh József pánttitkár h. Langer Károly igazgató Balázs Lajos ÜB-titkár. A 73/4. Építőipari Vállalat dolgozói felajánlásokat tettek május 1 és május 17-e tiszteletére A Fonoda-építkezés dolgozói; to­vább szélesítik a munkavensenyt és vállalják, hogy biztosítják a ver­seny nyilvánosságát. Kuti Gyula kőműves brigádja vállalta, hogy az utcai téglakerí­tés 270 folyóméter szakaszát má­jus 1-ne elkészíti. A Tanuló-bri­gád vállalta a sodronykerítés be­tonozását, idom vasoszloipck 'elhe­lyezését, isO'dronyháló rászenelését május 1-re, Vállalták, hogy máso­dik negyedéves tervüket 10 szá­zaié kik aí túl telje sít i k. Az öreglaki építkezés dolgozói­nál a Hanangiozó-lbríigád vállalta, hogy átlagos teljesítményét 140 százalékra emelik A tapsonyi gép­állomás építkezésének dolgozói vállalták, hogy az építkezésen 350’ munkaórát takarítanak meg. A nagyatádi építkezés dolgozói vállalták, hogy áprilisi tervüket 108 százalékra teljesítik és április: 27 re befejezik. A 73/4 iszámú Építőipari Válla­lat dolgozói harcoljanak a béke- versenében is olyan lendülettel, miint harcoltak a felszabadulási hét folyamán. EGY KŐMŰVES RÉGI ÉS ŰJ ÁPRILISA A „Somogyi Néplap'’ szerkesztő­ségének pályázatára beküldött cikk. A szerkesztőbizottság az „I. díj“- jal, 300 forinttal jutalmazta. AZ 1910-ES ÉVEK .egyik boron- gós, szeles áprilisi reggelén, ami­kor a földet még fehér dértakaró borította, fiatal parasztgyerek ban­dukolt a Kislakról Kaposvárra ve­zető kanyargós úton. Fázósan bujt bele kopott kabátjába, a szegényes „ceigiruha“ nem valami nagy me­leget adott. Hóna alatt pirosesikos kendőbe kötve jókora darab ke­nyér kevéske szalonnával, meg egy köpcös vöröshagymával. Reggel 6 óra körül járhatott az idő, mikor a kislak! malomhoz ért, ahol a fűtő éppen készülődött a .reggeli malomindításhoz. A fiatal gyerkőc illedelmesen köszönt, meg­kérdezte mennyi az idő és amikor meghallotta, hogy közel jár a mu­tató a hathoz, jobban megnyujtotta a lépteit. Nagy nap volt ez .életé­ben. Most ment először munkába, most kezdte meg azt az életet, amit azóta is folytat. Építőmunkás­nak ment. Édesapja Sándornapkor szerződtette el inasnak, mégpedig olyan szakmába, amelynek nyomán új épületek születnek. Fiatal bará­tunk kőművesinas lett és ezen a borús reggelen, tele ezerféle aggo­dalommal, sejtelemmel. sietett munkahelye felé. Mire a vátos reg­geli, zajos élete megkezdődött és a nagytemplom mutatója a heteshez ért, már ott találta a munkába hí­vó „fellezulás“ (felolvasás) munka­helyén. Múltak az évek, az első világhá­ború már előrevetette árnyékát. A kőművesinasból kőművessegéd lett és megkezdődött számára az építő- munkás élete. Szakmunka elvégzé­sére is vállalkozott volna, de mivel rajta kívül számos idősebb segéd volt, igen sokszor előfordult, hogy segéd korában is , culágerko- dofct“, csakhogy éppen munkát kap­jon. Évente alig néhány hónap volt ‘a kőművesek szakmunkában eltöl­tött ideje, utána falusi napszámos- munkával foglalkoztak. Otjthon, rajta kívül, öt kisebb testvére ült az asztalhoz és bizony öt éhes. ele­ven, gyerek számára kellett a ke­reset. 1914 SÖTÉT NAPJAIBAN az elsők között kapta m.eg a behívót. A somogyi rosseb-bakák között megjárta az olasz frontot. Az 191®- es forradalomkor piros szalagot tű­zött sapkája mellé, azonban a bol­dog napok hamar elmúltak és le­szerelése után újra folytatódott ott. még rosszabb körülmények között, ahol abbamaradt. 192,1-ben kiválik a családból, fa­lusi parasztlányt vesz feleségül. Amikor összekerülnek, éppen annyi holmijuk van csak, hegy leülhetnék, meg lefekhetnek. A jövőt tervezge­tik, mégpedig olyan jövőt, amilyent az önálló életre szokott fiatal pár .tervezgetni tud. A jövő csak addig volt szép, amíg a képzeletben volt meg, a valóság annál nyomorúságo­sabb lett. 1923-ban a fiatal pár boldogsága egy röpke időre fellán­golt, kisgyermekük született, de az örömteli órák után ott állt már a bizonytalanság, a munkanélküliség réme. A fiatal kőműves járja az országot, ahol munkalehetőség kí­nálkozik. A balatonparti villaép!t- kezéseknél talál néhány hónapos munkát, majd Fűzfőn rakosgatja magasba a téglákat. Budapest, Debrecen, Kecskemét és még ki tudná felsorolni azt a sok helyet, ahol megfordul, hogy hosszabb-rö- videbb ideig tartó munkához jus­son. 19-29—30-ban nagy fába vágta fejszéjét. Kölcsönre házat vesz a kislak! nagyréten. A bank. a me- gyeszerte hirhedt Somogymegyei Takarékpénztár adta a kölcsönt. A ház nedves, vizes, de mégis ház, saját ház, gondolták most már mindhárman. A bank azonban nem törődött mit gondolnak az embe­rek, könyörtelenül szedte a kamato­kat és a törlesztést. Az 1930-as évek nagy válsága a mi kőműve­sünknek is meghozta azt, amitől annyit rettegtek az emberek ná­lunk, rettegnek ma is a tőkés or­szágokban. Nem akadt már mun­ka. Egy-egy falusi istálló, vagy pajtaépltkezéshez tucatjával kínál­koztak a kőművesek, egyik kisebb bérért, mint a másik, csakhogy valami kis kereset jusson. HIÁBA ÁLLTAK a kaposvári piactéré „köpködőn1’ vasárnapom­ként, hiába kérdezgették egymást a munka felől, senki sem tudott biztatót mondani. 1934"ben, amikor már nem tudták fizetni a kamato­kat, még a törlesztést, a bank kö­nyörtelen volt. El kellett hagyni, a nagyréti' házat, nem maradt sem­mijük. Egyik rokon kocsijára felfért a szegényes motyó és talán a sors is mintha gúnyt akarna űzni vele azon a napon, amikor 13—14 éve először ment munkába, hurcolko- dott most is, be a városba. A ko­csi az Apponyi Albert utcában állt meg, ahol egy jómódú ügyvédnél talált munkát a kőműves, de nem mint szakmunkás, hanem mint ko­csis. ,A cseíédlakás közvetlenül az istálló mellett volt, a tráigyadomb a kis szoba ablaka alatt. A férfi e'látta a két lovat, gondozta a 300- 400 négyszögöl kertet, fát vágott, felesége pedig takarított, mosott az ügyvédeknél. Fia közben kijárta az elemi iskola öt osztályát. Vézna, sápadtképű fiúcska volt. Szinte magán viselte, hogy nem sok jóiban dúskálhatott, többet áb­rándozott a jó ételekről, mint azok­ból fogyasztott. Azonban a sápad­tan égő arcban tanulniakarás lát­szott. Látta apja küzdelmes életét, látta anyjának fáradt arcát, úgy gondolta, hogyha jól tanul, talán viheti még valamire. Szülei is így látták, azonban a gimnáziumba nem járathatták, így hát a gyerek a polgári iskolába került. Jeles eredményű tanulásával a tandíj gondját levette szülei válláról. 1939-ben hosszas kilineselés után, könyörgés, hajladozás után végre ismét szakmunkához jut kőműve­sünk a városi közüzemeknél. Csak néhány napig forgatja kezében a kőműveskanalát, meg a régen hasz­nált kőműves szerszámokat, újra le kellett tenni és megelégedni a segédmunkával, mivel a szakmun­kát más kapta. Hosszú napokon keresztül a közüzemek terhére vág­ta a fát, hordta az udvari szeme­tet az igazgató, Czanyó nagyságos úr Honvéd-utcai házánál. Az első világháborút fiatalon be­járt, most már 45—46 éves embert a második világháború is etszólítja a családtól. Hónapok, évek múlnak el, míg újra együtt lehet család­jával. A FELSZABADULÁS SZAMA­RA ís meghozza a szabad életet. A városi közüzemeknél dolgozik, de most már nem a Czanyók és tár­saik, nem a Kaposvári Györgyök és más, letűnt városatyák boldogítá- sára, hanem az új életet elkezdett Kaposvár, megnövekedett közműel­látási szükségletének kielégítésére. Az elsők között van, akik az üze­mi bizottság munkájában résztvesz- nek. 1947-ben mint üb-elnök dol­gozik, Munkáját sesríti a párt, melynek soraiba 1946-ban lépett'be. Nem könnyű a munka. Az 1945— 46-os években a keresetet ahogy kézhez vették és" kiértek vele a piacra, pedig az csak pár méterre van, már nem tudtak rajt vásárol­ni jóformán semmit. A jó forint megteremtésével megváltozott az élet. Örömmel adta feleségének az első forintokat, aki azért tömött kosárral távozhatott .a piacról. Megváltozott a család éle­te is. Jómaga munkástársaival együtt énekszóval ült fel az üzem teherautójára vasárnap reggel, a meleg nyári napokon, így vonultak vasárnap a magyar tenger partjá­ra. Az emberek megtanultak élni. szabadon liélegzeni és ez a szabad élet nagyon jól esett, a hosszú, küz­delmes évek-után. A falu villamosításának munká­jába kapcsolódik be. Együtt örül a falusi dolgozókkal, mikor felgyul­lad egy-egy községben a villany. A közüzemek munkája nyomán mind több és több községből tűnik el a petróleumlámpa és a villany- nyal együtt fény derül az emberek arcára is. Il948-ba.n a jó munka jutalma nem is marad el. Böhönye község villamosításának befejezésekor ott áll ő is azoknak a dolgozóknak so­rában, akiknek munkáját elismerő oklevéllel jutalmazza a párt. A há­roméves terv eredményeinek eléré­séért végzett munka elismerő írás­beli dokumentuma ma is ott függ szobája falán és ha rátekint, eszébe jutnak a boldog, munkában eltöl­tött napok. 1948-ban az üzem párt- szervezetének titkára. Tanítja, ne­veli az üzem kislétszámú pártszer­vezetét. MA BOLDOGAN BESZÉL a szemináriumok alkalmával mai éle­tünkről, saját életéből vett példák­kal tudja megvilágítani a múlt si­ralmas éveit. 1948-ban a munka ju­talmául Hévizén tölt el két boldog hetet. Nincsenek már anyagi gondjai^ Fia, alki 1945 után az ifjúsági moz­galmi munkába kapcsolódott be, a maga embere lett, nem kér, hanem segít szülein. Felesége, az egysze­rű parasztasszony, ma szeminári­umra jár, ismerkedik a Szovjet­unióval, mindazzal, amiben ma élünk, ismerkedik napi munkánkkal, a világ eseményeivel. Ma a Kaposvári Víz- ési Csator­naművek pártszervezetének titkára. 1939-ben elkezdett munkáját foly­tatja, más szemmel nézve, más munkaszellemme.]: átitatva. Vasára,aponkint talán a legbol­dogabb. Ilyenkor kézenfogja há­roméves kisunokáját, elsétálgat ve­le a Szabadság-parkba, mesél a kis figyelő apróságnak a .napfényben fürdő emlékműről, azokról a hős ka­tonákról, akik az ő számára a bol­dog életet teremtették meg. ÁPRILIS 4-ÉN tavaszi verőfény­ben pompázott a SzabadsátTpark.. Az 56 éves régi kőműves ott állt a felszabadító hősök emlékművénél. Gondolatai visszaszállnak inasévei- re, a munkanélküliségre és nyo­morra. Hálatelt szívvel gondol fel­szabadítónkra, a Szovjetunióra, hős katonáira, akik közül sokan életüket adták a mi szabadságunkért. Né­hány könnycsepp jelent meg sze­mében, amit méltán hihetnénk a meleg napsugár által kicsa’.t könny­cseppnek is, de ő tudta, hogy ezek az öröm könnyei, a boldog, sza­bad 1953-as április örömkönnyei.. BENCZE JÓZSEF.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom