Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-15 / 39. szám

2 SOMtHiYI NEFLAf Vasárnap, 1953. február 15. A Magyar-Szovjet Társaság II. országos koogresszusának tanácskozása Folytatás az első oldalról. ügy, hanem orosz ügy, hogy az iparosítás nem olyan cél, amit mi tűztünk ki és mi valósítunk meg a magunk érdekében, hanem a Szovjetunió erőszakolta ránk, hogy az ötéves terv nem magyar érdek, hanem szovjet érdek. Nos, elvtár­sak, ezeknek az állításoknak egyik felével egyet lehet érteni. Azzal a felével ugyanis, hogy mindaz, ami­ért mi küzdünk és fáradozunk: szovjet érdek is. Az ostobák nem veszik észre, hogy rágalmaikkal ön­magukat cáfolják meg. Ha a sztá- linvárosi vasmű, ha a budapesti földalatti, ha Tiszalök és Inota, ha a veszprémi és miskolci műegye­tem. ha a négyszer több egyetemi hallgató és ötször több középisko­lás Magyarországon-, szovjet érdek, ha az anyák védelme, a gyermekek támogatása: szovjet érdek, akkor ebből az következik, hogy szovjet és magyar érdele egy és ugyanaz! (Taps.) A Szovjetuniónak valóban érdeke, hogy a magyar nép erős, egészséges és boldog nép legyen, ura legyen saját sorsának. Mint ahogy a magyar népnek is érdeke, hogy a Szovjetunió viruljon, erő­södjék, még hatalmasabb támasza legyen a népek szabadságának és békéjének. Sztálin szavaiból. a mi népünk és a szovjet nép érdekeinek: azo­nosságából azonban más is követ­kezik. Az következik belőle, hogy csak az szolgálja igazán a szovjet­magyar barátságnak, a népek test­vériségének, az internacionalizmus­nak nagy ügyét, aki odaadóan, fe­gyelmezetten szolgálja a magyar nép, a magyar haza ügyét. Köszön, jük szépen az olyan rokonszenvet a Szovjetunió iránt, amely megfér a hanyag munkával, a laza fegye­lemmel, a terv nemteljesítésével, a szocialista versenyben vállalt fel­adat elmulasztásával, az adott szó be nem tartásával. Lehetsz barát­ja a Szovjetunióinak, ha nem vagy barátja Magyarországnak? Nem le­hetsz! De vájjon milyen barátja saját hazájának az az ózdi, vagy diósgyőri kohász, martinász, mér­nök, vagy igazgató, aki lemarad a terv teljesítésében? Milyen barát­ja Magyarországnak az a tatai vagy pécsi bányász, mérnök, párt­titkár, vagy-" akár miniszter, aki félvállról veszi, teljesítik-e a szén- bányászati tervet, vagy nem telje­sítik? Milyen híve a békének — és ami ezzel egyet jelent; a szov­jet-magyar barátságnak — az a traktoros, vagy gépállomásvezető, aki el ésik a mélyszántással, vagy a vetéssel? Nem mondom, talán az ilyen, lus­ta és nemtörődöm emberek is le­hetnek barátai -— tisztesség ne es­sék szólván — a Szovjetuniónak. De az MSZ'l'-nek legyen gondja rá. hogy a Szovjetuniónak Magyar- országon ne lusta és nemtörődöm barátai, hanem szorgalmas és lel­kes barátai legyenek, akik nem tes- sék-lássék módra, hanem odaadás­sal szolgálják saját ügyüket, a ma­gyar nép ügyét. Sztálin elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán arról ia beszélt, hogy: „Érthető, hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adósa és neki is támogatnia kell őket, vala­mint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béke megvédé­séért vívott harcukban”. Nos, elvtársak, van adós és adós­ság. Kétségtelen, hogy mi. magya­rok — és ez nem csak ránk, ma­gyarokra vonatkozik — sokkal, de sokkal többel tartozunk a Szovjet uniónak, mint amennyivel a Szov­jetunió tartozik nekünk. Sztálin szavait a szovjet nép adósságáról nekünk lehetetlen bizonyos szégyen- érzés »nélkül olvasni. Hiszen ne­künk. magyaroknak, sokkal, de sok­kal nagyobb a törleszteni valónk! Kétségtelen, hogy egyet-mást tör­lesztettünk az adósságunkból, a fel- szabadulásért, a békénk megőrzése érdekében nyújtott segítségért, a szocialista építés terén nyújtott műszaki és egyéb támogatásért. De nem jó magyar hazafi az, aki inem érzi, hogy törlesztve adósságunk egy részét még mindig jócskán hát­ralékban vagyunk! Legyünk rajta, hogy törlesszünk ebből a hátra­lékból. De itt sajátságos tartozásokról és követelésekről van szó. Nem ke­reskedők közötti adósság ez, hanem testvérek, barátok kölcsönös támo­gatása. Mindazt, amivel a Szov­jetuniónak tartozunk, önmagunk­nak kell visszafizetnünk. A Szov­jetuniónak azzal kell törlesztenünk az adósságunkból, hogy jól dolgoz­zunk saját magunknak, hogy fel­építsük a magunk szocialista orszá­gát, hogy megvédjük a magunk bé. kéjét és függetlenségét, hogy tel­jesítsük a magunk kötelességét sa­ját népünkkel szemben, hogy a kör­mére üssünk a magunk ellenségei­nek — külsőknek és belsőknek —, hogy éberek legyünk a mi építé­sünk kártevőivel .szemben. És ha törleszt jük mindazt, amivel saját magunknak tartozunk, akkor — de csak akkor — mondhatjuk el. hogy törlesztettük a Szovjetunióval szem­ben fennálló adósságunkat! Tanulj a Szovjetunió példájából, vedd át és alkalmazd a szovjet építés tapasztalatait, légy ugyanolyan szi­lárd és állhatatos, kitartó és bá­tor, mint a szovjet nép! Tanuld meg ugyanúgy leküzdeni a szo­cialista építés apróbb-nagyobb ne­hézségeit, mint a szovjet dolgozó, tanulj meg «ugyanúgy harcolni és helytállni, mint a szovjet nép: ez­zel törleszted a magyar adósságot a Szovjetunió iránt. Elvtársak! Az idén különlleges körülmények között ünnepeljük meg a magyar-szovjet barátság hónap­ját. Amerikában új emberek ke­rültek kormányra és azt mopdják, hogy ezek az új emberek — akik mellesleg szólva egytől-egyig az amerikai milliárdos monopóliumok­nak az emberei — valamiféle „új politikát’1 akarnak kezdeni, többek között velünk kapcsolatban is. Akármilyen furán hangzik: ,,Fel akarnak szabadítani” bennünket. Ugyan mitől? Mióta hívják „felsza­badításnak” azt, hogy az amerikai Weiss Manfrédok vissza akarják szerezni Csepelt a magyal1 Weiss Manfrédoknak? Mióta hívják „fel­szabadításnak” azt, hogy az ame­rikai milliárdosok barátaiknak, a volt magyar grófoknak és bárók­nak vissza akarják szerezni azt a földet, ami a magyar paraszté lett? Ezekre, a „felszabadításról” szóló ostoba amerikai beszédekre a mi válaszun. cspk egy lehet: Csepelt többé nem W.M.-nek, hanem visz- szavonhatatlanul és mindörökre Rákosi Mátyás Műveknek (nagy taps) hívják, jeléül araiak, hogy Csepel és vele együtt az egész ma­gyar ipar, az egész magyar föld nem a grófoké és báróké többé, ha­nem a magyar dolgozó népé. (Taps.) Mi tudjuk, hogy az ameri­kai háborús uszítok szélsőséges ele­meivel jónéhány kalandorpolitikus került kormányra, olyanok, akik szavaikban és tetteikben sokszor beszámíthatatlanok, Az;t a. taná­csot. hogy ezek a kissé gőzfejű ka­landorok legyenek józanabbak és gondolkodjanak néha ne a zsebük­kel, hanem a fejükkel, nem mi ffd- juk nekik, hanem — épp mostaná­ban — az angol és francia polgári sajtó. Mi persze helyeseljük ezeket a tanácsokat. A magunk részéről folytatjuk azt a politikát, amit ed­dig folytattunk: a nyugalomnak és a szilárdságnak a politikáját, az építésnek és a békének h politiká­ját és egyben az éberségnek a poli­tikáját. Támaszkodni ebben a politiká­ban, elvtársak, úgy, mint eddig, továbbra is a Szovjetunióval való barátságunkra és szövetségünkre támaszkodunk. Az idén a magyar-szovjet barát­ság hónapja, egybeesik a Szovjet­unió és Magyarország közötti ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének ötödik év­fordulójával. Ez a szerződés öt év­vel ezelőtt hatalmas segítője volt a magyar állam taipraállásának. Ennek a szerződésnek a megköté­sétől kezdve nem voltunk többé le­győzött inép, egyenrangú, megbe­csült tagjává lettünk a szabad né­pek családjának. Ez a szerződés lett egész építőmunkánk alapjává, békénk és függetlenségünk sikeres megvédésének biztosítékává. Ez a szerződés tette lehétővé hároméves tervünk befejezését, első ötéves ter­vünk megkezdését és valóraváltását, hazánk és népünk gyarapodását» gazdaságilag, kulturálisain, honvé­delmi készenlét dolgában ez a szer­ződés tette lehetővé felemelkedésün­ket, nemzetközi becsületünk és te­kintélyünk helyreállítását és nőve kedését. Mindvégig ki kell tarta­nunk és ki fogunk tartani a szovjet, magyar barátság nagy ügye mel­lett, amelyet ez a szerződés öntött jogi formába. Fogadjuk meg, hogy mindvégig követjük azt a férfit, aki a ma­gyar népet a Szovjetunió iránti, tehát magunk iránti hűségre ne­veli, aki szüntelenül arra tanít, hogy tanuljunk, tanuljunk és har­madszor is tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból és kövessük példá­ját; a mi szeretett Rákosi Mátyás elvtársunkat. (Hatalmas taps.) Fo­gadjuk meg, hogy mindvégig hűek leszünk a szovjet nép és az egész Valerij Pavl< a filológiai tudományok kandidá­tusa, a „Zvjezda” főszerkesztője. Kedves Élvtársak! Kedves Bará­taim! A szovjet kulturális küldöttség nevében forró szeretettel üdvözlöm a Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusának részvevőid és a Magyar-Szovjet Társaság tagjait: a Magyar Népköztársaság városi és falusi dolgozóinak százezreit, az ér. telmiség és a tanulóifjúság képvise­lőit, akiknek minden vágyuk, hogy megismerjék a Szovjetunió népgaz­daságának, kultúrájának és béke­harcának eredményeit. A Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusának, s a néhány map múlva kezdődő magyar-szovjet ba­rátság hónapjának jelentőségét még jobban növeli az a körülmény, hogy február 18-án ünnepeljük a magyar-szovjet barátsági együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának ötödik évfordulóját. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus Magyarország egy tábor­ban küzd a békés életért, a békés fejlődésért, a dolgozó emberek bol­dogságáért. A békeszerető dolgo­zóknak ez a tábora a világbéke fenntartásának igazságos ügyéért harcol az új háború gyujtogatói. az amerikai-angol imperialisták el­len. A béke ellenségei újabb világhá­ború kirobbantására törekednek, s nem riadnak vissza semi’yen aljas­ságtól, hogy megszakítsák a béke- szerető népek békés építőmunká­ját. A világuralomra törő ameri­kai és angol imperialisták gazda­sági blokád alá vették a Szovjet­uniót, Kínát és az európai demo­kratikus országokat, azt gondolva, hogy így megfojthatják őket. De az imperialista urak ellenséges cselekedete és gazdasági blokádja »számunkra nem várt eredmények­kel járt. A szocialista tábor békeszerető országai gazdaságilag még közer lebb kerültek egymáshoz, mégin- kább megszilárdították együttmű­ködésüket, s kialakították a köl­csönös megértés szellemét. Sztálin elvtárs, a szovjet nép és az egész haladó emberiség nagy vezéré azt tanítja, hogy ez az együttműködés már eddig is rendkívül fontos és gazdag eredményeket hozott és hoz a jövőbeni is. Sztálin elvtárs „A szo­cializmus közgazdasági problémái a iSzcvjetunióban” című zseniális munkájában hangsúlyozta; „Ennek az együttműködésnek a tapasztalata mutatja, hogy egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokra- tifms országoknak olyan • igazi és magas műszaki színvonalú segítsé­get nyújtani, amilyet a Szovjet­unió nyújt nekiüt. Elsősorban arról vau szó, hogy ennek az együttműködésnek alap­ja az egymást segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya.” A Szovjetunió és a népi demo­kratikus Magyarország együttmű­ködése mindkét fél számára igen hasznos. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével nagyszabású, békés, szó. cialista építőmun a bontakozott ki a népi demokratikus Magyarorszá­gon. A munkaszerető magyar nép­nek minden nap újabb meg újabb örvendetes eseményeket hoz az ipar, a mezőgazdaság és a kulturális élet területén. Magyarországon a szocialista épí- tőmunka gyorsan halad és egyre nagyobb méreteket ölt, a mezőgaz­daságban alkalmazzák az újabb, fejlettebb módszereket, új kulturá­lis értékeket teremtenek, .amelyek lehetővé teszik a dolgozók neve­lését a szocializmus szellemében. haladó emberiség vezérének, Sztá­lin elvtársnak halhatatlan tanítá­saihoz. (Viharos taps.) Révai József elvtárs szavait gyak­ran szakította félbe a küldöttek lel­kes tapsa. A beszéd elhangzása után lelkes tapssal köszöntötték a világ dolgozóinak knagy tanítómes­terét, Sztálin elvtársat éís legjobb magyar tanítványát, a Szovjetunió legjobb magyar barátját, Rákosi Mátyás elvtársat. A következő felszólaló Csik Róza. a martfűi „Tisza” cipőgyár sztaha­novistája volt. A jelenlévők lelkes tapsa közben emelkedett szólásra >vics Druzin, Magyarország békeszerető dolgozói sokoldalú munkájuk során a szov­jet emberek tapasztalatainak mér­hetetlenül gazdag kincsestárából merítenek, tanulnak a szovjet em­berektől, akik országukban már fel­építették a szocializmust s maga­biztosan haladnak a kommunizmus építésének útján. A szovjet emberek; az ipar és a mezőgazdaság dolgozói, a kultúra, a tudomány és a művészetek képvise­lői kész örömmel adják át tapasz­talataikat és a jövőben is örömmel ismertetik meg eredményeikkel a szocializmus építésének útjára lé­pett testvéri magyar népet. A béke és a demokrácia táborá­nak szabad népei őszintén együtt­működnek egymással.' hogy még gyorsabban törhessenek . előre az ál­talános haladás és felvirágzás út­ján. A multié már az az idő, ami­kor a Szovjetunió egyedül építette új életét, amikor a világ forradal­mi munkásmozgalmának ..roham­brigádja” egyesegyedül állott, s élenjáró szerepét úgyszólván egy­magának kellett betöltenie az ellen­séges kapitalista környezet okozta legsúlyosabb körülmények közt. Sztálin elvtárs a .Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kon­gresszusán mondott történelmi je­lentőségű beszédében hangsúlyoz­ta : ezek a nehézségek' ma már nin­csenek. Sztálin elvtárs kijelentet­te; .Most egészen másként áll a dolog. Most. amikor, Kínától és Ko­reától Csehszlovákiáig és Magyar­országig új rohambrigádok11 jelen­teit meg a népi demokratikus or­szágok képében — most könnyebbé vált pártunk harca és vidámabban folyik a munka”. És valóban vi­dámabban és eredményesebben fo­lyik a mun' a, ha az . emberek meg­értik egymást, őszintén igyekeznek segíteni egymásnak, boldog és jó módú életet akarnak élni. A szovjet emberek szívből kíván­ják a magyar dolgozóknak, hogy továbbra is biztosan haladjanak a szocializmus építésének megkezdett útján. Közös óhajunk és törekvé­sünk, hogy erősítsük a világbékét, meghiúsítsuk az új háború gyuj- togatóinak; az amerikai-angol im­perialistáknak mesterkedéseit, biz­tosítsuk magunk, gyermekeink és a jövő memzedék számára a bé­kés, boldog, életet. A Magyar-Szovjet Társaság több mint egymillió magyar dolgozót egyesít soraiban és sokoldalú mun. kát végez a magyar-szovjet barát­ság továbbfejlesztése és megszilár­dítása céljából. Mindez a magyar­szovjet barátság népi jellegét tükrü. zi és azt mutatja, hogy a Szovjet­unió iránti tanúsított barátság mé­lyen gyökerezik a magyar nép szí­vében. A Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusa előtt tartott gyű­léseken az emberek tízezrei szólal­tak fel. Ezekben a felszólalások­ban egyszerű emberek hangoztatták szeretetüket a Szovjetunió iránt, kijelentették, hogy még szilárdab­bá és szorosabbá akarják tenni né­peink baráti kapcsolatait. A szovjet emberek jól ismerik a Magyar-Szovjet Társaság ered­ményeit. A dolgozók millióit egye­sítő Magyar-Szovjet Társaság szé­leskörű munkája folytán egyre job­ban megszilárdulnak népeink ba­ráti és kulturális kapcsolatai. Engedjék meg, hogy sikert kí­vánjak a Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusának munkájához, amely feltétlenül elősegíti a magyar nép és a szovjet nép megbontha­tatlan barátságának és kulturális egy üttműk ödésén ek továbbfej lesz:, tését és megszilárdítását. Éljen és viruljon a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság test­véri népeinek megbonthatatlan ba rátsága! Éljen a magyar nép vezére, Rá­kosi Mátyás! Éljen a szovjet nép és az egész haladó emberiség vezére, a világ­béke zászlóvivője, a nagy Sztálin! Ezután dr. Lisák Kálmán Kos suth-díja-s akadémikus, a pécsi 'or­vostudományi egyetem professzora lépett a szónoki emelvényre. László Gyula, az MSZT zalame- gyei titkára a megye dolgozóinak harcos üdvözletét tolmácsolta. Be­számolt arról, hogy a megyében milyen eredményeket értek el a szovjet tapasztalatok elterjesztésé­ben, megismertetésében. Ezután ebédszünet következett. Ebédszünet után Aczél Tamás, Sztálin-díjas és Kossuth-díjas ír-ó elnökletével folytatódtak a tanács­kozások. Az első felszólaló Horváth József, az MSZT balassagyarmati járási titkára volt. Nagy lelkesedéssel fogadták a küldöttek Vei Csuee, a kínai köz ponti népi kormány közoktatás- ügyi- és kulturális bizottságának tagja, közoktatásügyi miniszterbe. Ivettes felszólalását, aki a ,kinai szovjet baráti társaság üdvözletét tolmácsolta. Elmondotta, hogy a kinai-szovjet baráti társaságnak közel Gö millió tagja van. A társaság az elmúlt évben több mint 400 millió ember körében fejtett ki agitációs mura- iát. Ezután így folytatta: — Nagyon boldog vagyok, mert éppen a mai napra esik a kinai- szovjet barátsági, szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződés megkötésének harmadik évforduló­ja. Sztálin és Mao Ce-tung elvtár? munkássága nyomán jött létre ez a szerződés, amely a világbéke egyik legfontosabb alapkövének lerakását jelenti. A kínai nép Mao Ce-tung elvfárs vezetésével és Sztálin erv- társ segítségével a békés építkezés útján halad és jelentős sikereket ér el. — Kedves elvtársak! Nagy örömmel állapítom meg, hogy a kí­nai és a szovjet nép- barátsága egy­re jobbam: megszilárdul s naprói- napra mélyül. Ugyanakkor nagy örömmel látom azt is, hogy a ma gyár és szovjet nép barátsága Is mind szilárdabbá válik. A kínai és a magyar népet is a bensőséges barátság szálai fűzik össze. A Szovjetunió a béke, a demo­krácia és szocializmus legerősebb védőbástyája. A kínai és a magyar nép sorakozzon fel még szorosab: ban a Szovjetunió mögé a népi de­mokratikus országokkal és a békét kívánó emberek millióival együtt a világ békéjének fenntartására, a harmadik világháború kirobbantá­sának meghiúsítására. A kongresszus részvevői «agy lelkesedéssel fogadták Vej Csuee szavait és hosszantartó tapssal, - fel­állva ünnepelték a szovjet, a kínai és a magyar mcp barátságát és e barátság legkiválóbb harcosait, Mao Ce-tung és Rákosi Mátyás elv- tái-sakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom