Somogyi Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-25 / 21. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953. január 25. Á 73/4-es számú Építőipari Vállalat tervismertető értekezletéről A 73/4. számú Építőipara Vállast kultúrtermében január 21-én ártották meg az 1953-as terv- smertető termelési értekezletet- ^.z értekezleten a vállalat veze-1 ői, építésvezetői, sztahanovistái, . termelésben élenjáró dolgozók 'ettek részt. Bedegi István üb. ellök megnyitó beszéde után Szigetvári György főimérnök mondott >eszámolót. Bevezetőben foglalko- :ott a nemzetközi helyzettel, najd utána elmondotta, hogy a vállalat 1952 iben 46 százalékkal érméit többet, mint 1951-ben. En- vek forintértéke 14 millió. A nunka termelékenysége 31 száza- ékkal emelkedett, ugyanakkor a lolgozók létszámát mindössze 13 százalékkal növelték. A múlt évi érvét december 9-én teljesítet- :é'k, 31-ig 108 százalékot értek ti. Az eredményeket a nehéz tesli- nunkák gépesítésiével, a fejlett sztahanovista módszerek alkalmazásával érte el a vállalat. A dolgozók újításokkal, javaslatokkal segítették a vállalat vezetőségét, 17 olyan újítást dolgoztak ki, amely meggyorsította az építkezéseket és nagy megtakarítást eredményezett. Dezdepold József elvtárs egy vashajlító szerkezetet készített, újításával 106 ezer forintot takarított meg. Déri János elvtárs újítása ia fhídpalló gyártásánál! egyediül a Fonoda építkezésénél 35.000 forintot jelentett. A Gazda-mozgalom kérdésével foglalkozva elmondotta, hogy a da rabtéglák felhasználásával, a zs a hí z ó any ag o k ú j r aif elh a s zn á 1 á s á - val, a hulladékanyag csökkentésével 278 ezer forintot takarított meg a vállalat. Szigetvári elvtárs beszámolójában részletesen foglalkozott az 1953-as évi feladatokkal. Elmondotta, hogy négymillió forint értékű épülettel kell többet készí- teniök, mint az elmúlt év'ben. E feladat megköveteli, hogy nagyobb gondot fordítsanak a szakmunkások nevelésére. A segédmunkásokból új szakmunkásokat kell nevelni, megismertetve velük a szovjet sztahanovista módszereket. A művezétők és a műszaki dolgozók részére továbbképző tanfolyamokat indítanak. Meg kell szüntetni a hónapvégi rohammunkát Ezt pedig csak tervszerű munkával, körüliek intő szervezéssel, az építési anyagok biztosításával tudjuk megvalósítani — mondotta, majd felhívta az éjpítésvezetők figyelmét a sokoldalú feladatra. Befejezésül kérte a vállalat sztahanovistáit és élenjáró dolgozóit, hogy tapasztalataikat, munkamódszereiket adják át a kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkező dolgozóknak: ez egyilk feltétele a tervteljesítésnek. Szigetvári elv- társ beszámolója után Bedegi elvtárs, a vállalat ü!b.-elnöke a szó. icialista munkaverseny jelentőségével foglalkozott. — Harcolnunk kell — mondotta —, hogy vállalatunk minden dolgozója alkalmazza a sztahanovista munkamódsze- íreket, hogy még nagyobb eredményeikét érhessünk el az 1953- ,as évben. Majd felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy bátrabban alkalmazzák a bírálatot és az önbírálatot, meglátásaikkal, javaslataikkal segítsék a vállalat munkáját. Felszólalások A beszámoló után Kovács József elvtárs, a Fonoda- építkezés alapszervezetének titkára szólalt fel elsőnek. A Központi Vezetőség határozatának jelentőségére hívta fel a figyelmet, majd a vállalat személyzeti osztályának vezetőije, Illés elvtárs szólalt fel. Elmondotta, hogy a vállalat az elmúlt évben jó eredményeket ért el, mégis voltak komoly hibák a munkában. Az építésvezetők cgy- része nem dolgozott tervszerűen, nem bontották le a tervet, így a dolgozóik sok esetben nem tudták, hogy mit kell csinálni. Javasolta, hogy a vállalat vezetőcége és a műszakiak dolgozzanak ki egy tervet a folyamatos munka íme,gszervez és éré. Nagy Lajos sztahanovista betonszerelő elmondotta, hogy a iinult évben sokszor órákhosszat .nem tudtak dolgozni, mert nem volt megfelelő mennyiségű és méretű vas. Kérte a vállalat vezetőségét, tegyénék meg mindent az anyagellátás biztosítása érdekében. Végül Kántor elvtárs, a vállalat igazgatója köszönetét mondott a dolgozóiknak a multévi jó munkáért. :|c A tervismertető értekezlet csak részben mondható eredményesnek. Szigetvári elvtárs jól lelkészült a beszámolóra, a hozzászólásoknál azonban komoly hiányosságok mutatkoztak. Mindössze 6 felszólalás volt és csak egy fizikai dolgozó szólalt fel. Az értekezlet célja az volt, hogy a sztahanovista és élenjáró dolgozók elmondják módszereiket és javaslatokat tegyenek a vezetőség felé. Ezt a feladatát nem töltötte be az értekezlet, A pártszervezet és a válla'at vezetősége az értekezlet hiányosságaiból tanulva biztosítsa, hogy a dolgozók bírálattal, javaslattal nyújtsanak segítséget az 1953. évi feladatok végrehajtásához. Országos kertészeti értekezlet az állami gazdaságok és erdők minisztériumában Pénteken reggel kétnapos kertészeti értekezletre gyűltek össze az állami gazdaságok és erdők minisztériumában az ÄGEM a földművelésügyi minisztérium sza1' »emberei, a trösztök és gazdaságok küldöttei, : Valamint a kutatóintézetek tudományos dolgozói. Az első napon Bor- bás Lajos, az ÁGEM mezőgazdasági fejlesztési főosztályának kertészeti előadója beszámolt hathetes bulgáriai tanulmányújáról •— a bolgár zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelésről. I Borbás Lajos elmondotta;, hogy i Bulgáriában a gyümölcs- és sző’.ő- , termelés feladatait minisztertanácsi I határozat szabja meg. -Valamennyi üzemágban széles körben alkalmaz, zák az öntözést. Az öntözött gyű mölcsösök hatalmas termést hoznak. A műtrágyát a bolgár állami gazdaságokban és terme'.őszövet’eze- tekben oldatban juttatják a fák alá a talajba. Magas színvonalú a mezőgazda- sági szakoktatás. A termelőszövetkezetek elnökeit és az állami gazdaságok vezetőit kétéves tanfolyamokon képezik. A brigádvezetők .minden évben egyhónapos tanfolyamon vesznek részt, hogy elsajátítsák a legújabb agrotechnikai módszereket. Borbás Laijos előadást számos hozzászólás és vita követte. A nagyatádi járás egészségügyi dolgozói negyedévi munkaértekezletet tartottak A nagyatádi járás egészségügyi dolgozói folyó hó 22-én tartották meg a szokásos negyedévi munka- értekezletüket, melyen felmérték az elmúlt negyedévben végzett munkát és megtárgyalták az elkövetkezendő negyedév feladatait. Ez a munkaértekezlet annyiban tért el a többitől, hogy most először vettek részt az értekezleten a megyei kórház vezető főorvosai, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetésével, hogy közös értekezleten megtárgyalják a területen dolgozó orvosok gyógyító munkáját is. A csecsemőhalálozás értékelésénél. néhány kisebb mulasztás került felszínre, amelyet éles kritika tárgyává tett az értekezlet. A nagyatádi járás a csecsemőhalálozás csökkenése terén az elmúlt negyedévben jó eredményt ért el, mert míg az országos csecsemőhalálozási átlag 7.6 százalék, addig 1952 utolsó negyedévében a nagyatádi járásban 3 százalék, volt. Az egészségügyi munka bírálata A kórházba utalt több beteg esete kapcsán az értekezlet bírálat tárgyává tette a körzfeti orvosok gyógyító munkáját, de ugyanakkor kritikát gyakorolt a megyei kórház osztályai felé is. A gyógyító munkának ilyen kritikai elemzése még teljesen új módszer és a Nagyatádon megtartott értekezlet az országban az elsők közé tartozik, amelyik használta a kommunista bírálat eszközét a gyógyító munkában. Az értekezletnek ezt a részét a részvevők a legfeszültebb figyelemmel hallgatták. Az építő szellemben elhangzott kritika fényében felmerült hiányosságok a jobb minőségi munka végzése irá nyában mindenkire serkentőleg ha tottak. munkát is felmérték, majd a megye szülészeti eseményeit ismertette dr Hargitai Ferenc szülészkerületi adjunktus és a 'nagyatádi járásra vonatkozólag községekre felbontva értékelte a végzett munkát. Ehhez a témához kapcsolódott dr Sivó József szülészfőorvos előadása a népszaporodás problémáiról. Az előadáshoz fűzött hozzászólások a vetélések elleni küzdelem nagy fontosságát tükrözték. Az értekezlet többizben foglalkozott a szocialista munkastílussal és a táppénzes helyzet alakulásával, amelyek új társadalmi rendszerünkben az egészségügyi dolgozókra újszerű feladatokat romák, amelyeknek jó megoldása a szocializmus építésének egyik lényeges elősegítője. Az értekezlet eredménye Ha a kritika, önkritika jegyében nézzük a gyógyító-megelőző munkát, akkor ez a statisztika tükrében is pontosan számszerűleg le- csecsemőhalálozás és a felnőtthalá- lozás csökkenésében és a táppénzes százalék alakulásában. A jól végzett megelőző munka a megbetegedések számát csökkenti, ezáltal több idő jut a minőségi, gyógyító munkára. Az értekezletről meg kelj. állapítanunk, hogy jó, eredményes volt, a megjelent egészségügyi1 dolgozók szakmai továbbképzését is szolgálta és utat mutatott arra, hogyan válhatnak egészségügyi dolgozóink szocialista dolgozókká. Egészség- ügyi dolgozóink szemlélete még át van hatva a polgári ideológiával és éppen ezért termékeny egy ilyen értekezlet, ahol a haladó szovjet orvostudomány tapasztalatai alapján nevelik a részvevőket a szocialista embertípus kialakítására. A járásban folyó vöröskeresztesÜnnepi ülés Nicolae Bnlcescu, a nagy román forradalmár halálának századik évfordulóján A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat csütörtökön délután az Eötvös Lórán-d Tudományegyetem aulájában ünnepi ülést tartott Nicolae Baleescu, a román nép nagy fia, a kiváló forradalmár és történész halálának századik évfordulója alkalmából. Megjelent az ülésen Molnár Erik külügyminiszter, Andies Erzsébet Kossuth-díj as akadémikus, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai. Jelen volt az ülésen Jacob Farlandanschi, a Romáin Népköz- társaság budapesti követe és a kö- vetsiég több más tagja. Az ünnepi ülésen tudományos életünk számos' kiválósága. Kossuth-díjasok, egyetemi tanárok vettek részt. Az ünnepi beszédet I. Tóth Zoltán Kos- suth-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője tartotta. „Meg kellene fürödnünk Lour- desi vízben. E csodavízben, mehj olyan hatású... hogy a féllábú nyomorék három lábbal száll ki belőle... A bölcs, ki rámutatott az üzleti könyvre: ennyi és gnnyi millió frankot jelent Lourdes . . . Óh, be jó is, hogy még nem járt le a csodáknak korszaka< hogy ma még a vakok is láthatnak. Az oltárok előtt pedig száll a tömjénfüst. s az áhitatos fohász. hogy minél később következzék el az épszeműek látása ... (Ady.) A csoda Andocson is jó üzlet volt hosszú éveken keresztül. Egy évben 12 búcsút tartottak és a hívőik ezrei sereglettek, hogy a „szent tó” vízében megmossák fájó, vagy sebes tagjaikat, hogy igyanak a csodás „gyógyító” vízből. A „szent tó” körül elhelyezett perselyekbe az adakozása buzdító szavak után hullt a pénz. Akik összegyűjtötték a perselyek tartalmát, nem vetették meg, hisz a pénzen jól lehetett élni itt a földön, és istennek alázatos szolgái nem akartak osztozni a nyomorban, a nép mőlkü'özésében,! kiknek a, túlvilágon ígértek „kennyei boldogságot.” De nézzük csak, hogy is történt a csoda, mely Andocsra vom zotta a zarándokokat. „Angyalok” jártak Andocson és tették csodás hellyé. „Elhozták” egy éjtszaka Kalocsáról a Szűz Mária szobrát és az andocsi templomban helyezték el. Mivel pedig az emberek rosszaik, a szobor szeméből ,,' önnyek” peregtek. (Ha nem felejtettek el a barátok vizet tölteni a szobor fejébe.) De még mást is hoztak hozzá, egy egész kápolnát. Ez igazán nehéz 1 hetett: de így van ez, erősíthetik az andocsiak, mert nincsen A csoda és az üzlet" Andocson // fundamentuma sem. Azután a csodáihoz kellett valami, amit a földi vándor — ki a csoda látására elzarándokol — magával is tudjon vinni, hadd kapjon hát egy kis szenteltvizet és egy egész kúttá! hoztak az „angyalok”. Azt is tudták az ..angyalok”, hogy a betegek, nyomorékok, a legadalkozóV bak, hát ne' ik is legyén gyógyulás, „szent tavat” fakasztottak, melynek vize „gyógyító” hatású. De a tóba vezető lépcsőt a barátok csináltatták, mert azelőtt csak „kacsalépcsők” voltak —- mondják az andocsiak. Ennyit a csodáról. Nézzük az üzletet. 12 búcsú egy évben, jó summa pénzt jelentett. A barátok éjtszakákon át készítették a kegytárgya' at„ olvasókat, kereszteket, utána pedig nagyban vásárolták és a maguk „kis” hasznát hozzászámítva árulták.., Nem is akárhol, hanem a templomban erre a célra létesített helyen. Nemcsak igével él az ember, fordították meg a „bölcs” mondást az andocsi barátok, hanem kenyérrel, sőt borral is. A templom mellett, közvetlenül a rendház épületében megnyitották a vegyeskereskedést és a kocsmát is, melynek Lénárt fő- tisztelendő úr volt a legfőbb részvényese. Ezzel a technikai felkészülés meg is történt, csak még országgá kellett hirdetni a búcsú at. Ebben segített a veszprémi püspökség, melynek 70 ezer kát. hold földje volt és Andocson is vagy 3400 hold. Jöhettek most már a zarándokok, szállt a tömjénfüst, hullott a péniz, híztak a barátok. Egy-egy búcsú 5—6, sőt 8 ezer pengő hasznot is jelentett. De nézzük meg azt is, hogy mit jelentett a fa!unav ez a „csoda”? Az andocsi, ha elhagyta faluját, letagadta, hogy odavaló, dehogy mondta volna meg, hiszen akkor sohasem fogyott volna ki a búcsú- sokból. Dehát jöttek azok ismeretség nélkül is. Ellepték a pajtákat, áro’partokat, sKérüskerteket. Hát, hogy mit csináltak? — arról jobb nem is beszélni. A barátok minden héten disznót, vagy borjút vágtak, tellett a párbérből, amit kímé’etlenül behajtottak, hiszen a cselédek részéből tiltakozás ellenére egyszerűen lefogták a mérce búzát, A búcsúkból a falunak nem volt haszna. Szava nem volt a faluban a dolgozóknak. Hencz földesúr, Lénárd rendfőnök, Simon főjegyző, dölyfö3 úrai a falunak, kisistenként uralkodtak. Az történt, amit ők a’ ar- tiak. „Szeresd a dúsiaíkodó papokat, éhezz, nyomorogj, búsú'j. törődj bele minden földi állapotba, majd örök világosság fényeskedik a túlvilágon” — hirdették és sötét fátyolt igyekeztek rakni az emberek szemére. A mise a szegényt nyomta. A párbért is ő izzadta. A fö'desúr őt ütötte. Földesűrnak, papnak, intézőnek ő volt a cselédje. Néha kitörtek a rabszolgamódra kizsákmányolt cselédek, s ha misével, papiszóval nem lehetett „ész- retéríteniii” őket. jött a csendőr, volt abból is bőven. Amint tudjuk, Andocs is itt, a földön van. Az „angyalok” nem vitték el, hanem templomostól, csodástól meghagyták a somogyme- gyei tabi járásban. Az ország felszabadulása változást jelentett az andocsia életében is. A földesúriak, papok, jegyzők hatalmát a nép ereje elsöpörte. A falu életének irányítója maga a nép lett. A nép szétosztotta a földesúri és papi birtokokat, ami persze nem igen tetszett a „csodatévő” baráto' nak. Előbb csak suttogó rémhírek keltek szárnyra „ejtőernyős angolokról”, no meg persze arról, hogy ,,a'i a papi birtokból elfogadja a földet, nem részesülhet a túlvilá- gi boldogságban”. De ezzé! már nem lehetett félrevezetni a falu népét, mert bizony keményen megmarkolták az ásónyelet, amikor a földről, a sajátjukról volt szó. A nép állama segítette a falu népét, világosságot visz a faluba. A villany, a rádió, a mozi a kultúrát terjeszti, s a fekete fátyol, amelyet a papok raktak a nép szemére, szintén eltűnőben van. A dolgozó parasztság Andocson is rálépett a felemelkedés útjára, két termelőszövetkezetben, mintegy 110 család a közös gazdálkodást választotta. Az andocsi „csoda” is sokat vesztett már híréből. Az emberek már mosolyogva beszélnek róla. A barátok közül jó páran megnősültek, akadtak köztük olyanok is, akik ott Andocson. A búcsú’' is mind ritkábbak lettek, a „szent tó” is mindinkább a kacsák usztatója lesz és a zarándokok is elfogynak. A rendháziban azonban még most is vannak, igaz, hogy nem húszán, csak ketten-hárman, akik régi „jó papjai a falunak”, köztük Német káplán is, sokat jár látogatóba,, s valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy egy-egy ilyen látogatás után mindig valami rémhír támad, persze nem véletlenül. Német káplán már egy esetben államellenes cselekedetért büntetve volt. A mosolya m‘ég mindig szelíd, tettei akinél sötéteibbek. A felnőtteknél? „tudományosan” megmagyarázza, hogy „a szél Ázsiából patkányokat hoz,, melyek szőrében baktériumok vannak”. Az asszonyokat jó tanácsokkal traktálja. „Tartsanak istennek is egy-egy tyúkot, hogy a papjának is tojjanak”. A párbért most' is szedi, s aki nem akarja megadni, annak „fordulatról” beszél. Az új úton járó parasztokat megfélemlítéssel igyekszik a maga oldalára állítani. Még a tsz-be is jelentkezett, mondván, ’ őművessé- get tanult büntetése alatt és tudna segíteni. Mivel ez nem sikerült, műszerészséget, rádió- és villanyszerelést tanul, „ugy-e sohasem lehetne tudni, mikor lesz rá szükség”. A gyermekeket mézes-mázos szóval a ma ellen, a szép, fejlődő, az új élet ellen „neveli”. De egyre több ember érti meg ma már Andocson, hogy a múlt nyomorának kik voltak a fő okozói és a község lakossága jó munkával, a tervek teljesítésével, túlteljesítésével munkálkodik a földi jó megteremtésén. Egyre kevesebben hisznek az ájtatos szavaknak, s úgy néz ki a helyzet, hogy Andocson is lejár már a „csodáknak” a korszaka. — H. J. —