Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282 szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1952. december 2.

A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban

(Folytatás az 1. oldalról.)

az állami iparban, 1952 -első tíz hónapjában a megelőző §v hasonló időszakához képest egészében mintegy 12.4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható termékek .önköltségén mérve az előirányzott 6.5 százalék helyetit, előreláthatóan csak öt százalékkal fog' .csökkenni ebben' az esztendőben, azaz az önköltség- csökkentés megvalósításánál igen jelentős az elmaradás. A minisztériumi ipar ez év első hárem negyedévében 345.9 millió forinttal lépte túl béralapját. Igaz, hogy ugyanakkor a minisztériurrpi iparban 354.5 millió forint béralapmegtakarítás is mutatkozott.'Ezek az adatok is mutatják, hogy a javulás ellenére mennyire laza nálunk még mindig a béralc-ptervezés.1

Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes területeken inkább emelkedik. A minisztertanácsnak a selejt elszámolására vonatkozó határozatát, amelynek értelmében a selejt egy részét a munkabérből maximálisan a havi munkabér 15 százalékáig terjedően le kell vonni, az igazgatók általában nem hajtják végre, s ez a selejt növekedését elősegíti. Az igazgatók azért nem-hajtják végre ezt a határozatot, mert ,,jó emberek” akarnak lenni, senkit mm akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vág" ják a fát és ártanak a munkás- osztály, a dolgozó nép érdekeinek. Vagy ha végrehajtják a határozatot, akkor ezt olymódon, csinálják, hogy ezzel valójában kompromittálják a minisztertanács határozatát, például a MÁVAG »-Mozdony- és Gépgyárban 1952 első kilenc hó- ' napjában 9.9 millió forint ögszgyá- ri selejtkárt állapítottak meg, ezzel szemben 159 forint kártérítést vetettek ki.

Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egyik fontos oka az az elég gyakori jelenség — s persze ez nemcsak az ipádban, hanem az egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok • vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból s nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását.

Gyakori jelenség, hogy minisztériumok és egyes miniszter elvtársak saját határozataikat sem veszik komolyan, ezek végrehajtását nem ellenőrzik, de sokszor még ki sem adják az üzemek igazgatóihoz. Többizben előfordult ilyen eset a kohó- és gépipari minisztériumban

Az üzemekben nem ritka eset, hogy a felülről kapott határozatokat, utasításokat opportunista módra kezelik. Jellemző erre az, ahogy a Diósgyőri Kohászati Üzemek elektroacélművében á tervfelbontást csinálták. Itt a tervet úgy •bontották fel, hogy kemencénkint és naponkint táblázatban egymás mellett két oszlopban ,,diktált terv” és „reális terv” elnevezés alatt szerepeltették a napi feladatokat. Ezzel nyilván azt akarták kifejezésre juttatni, hogy a minisztérium által előírt „diktált” terv nem reális, s ezért az el'ektro- acélmű a maga számára ,,reális” tervet állapított meg.

Külön kell -szólni rövidén iparunknak arról a részéről, amely külkereskedelmünk, exportunk számára dolgozik. Ez a kérdés nem új, ezt a kérdést már többször felvetettük, de meg kell mondani, hogy a megnövekedett feladatokhoz képest az eddig éléit eredményekkel megelégedve nem lehetünk. Külkereskedelmünk ez évben jelentős nehézségekkel küzd nagyrészt azért, mert — mint később erre még rátérek — igen nagymértékben csökkentettük a mezőgazda- sági termékek exportját. De külkereskedelmi nehézségeink távolról sem egyedül innen származnak. Az •alapvető ok az, hogy exportra dolgozó üzemeink jelentős része rosz- szul teljesíti kötelezettségeit. Az export terén mutatkozó lemaradás oroszlánrésze a kohó- és gépipari minisztériumra esik, s a minisztériumon belül is néhány 'üzemre, olyanokra, mint a Ganz Vagon- gyár , a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár, amely az utóbbi időben javított a munkáján, a Ghe-orghiu- Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár és még néhány más üzem. Természetesen netn lehet állítani, hogy. a lemaradásért ezek az üzemekI egyedül felelősek, mert felelősek velük együtt azok az üzfemek is, j amelyek kooperációs szállításaikat rendszertelenül, rosszul teljesítik.

A külkereskedelem számára dolgozó iparágak-és- üzemek lemaradásának azonban az is oka, hogy a külkereskedelem számára való termelés nagyobb gondosságok, pontosabb. precízebb, magasabb minőségű munkát követel; sok esetben megköveteli eddigi termelési és. műszaki színvonalunk emelését. Ezért üzemeink igazgatói ezt a munkát nem szívesen vállalják, opportunista módon igyekeznek maguktól elhárítani, a nyakukról lerázni, pedig népgazdaságunk fejlődésének és iparunk műszaki színvonalának emelése szempontjából ez a munka különösen fontos. De külkereskedelmünk számára dolgozó üzemeink jó munkáját az is hátráltatja, hogy az el'enség megértette ennek

a kérdésnek a jelentőségét, megértette, hogy a lemaradás ezen a téren fejlődésünket mennyire hátráltatja és. egyben a baráti országok gazdasági építését zavarja, s ezért igyekszik ezen a téren nehézségeket okozni népi demokráciánknak. Ugyanakkor pedig gazdasági szerveink, igazgatóink, párt- és tömegszervezeteink nem tudatosítják még eléggé a dolgozók között a

külkereskedelem számára végzett munka rendkívüli gazdasági és politikai jelentőségét.

Iparunk egészét tekintve megállapíthatjuk. hogy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik, s ha a még fennálló jelentős hibákat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehető'égünk megvan arra, hogy a továbbiakban újabb, még jelentősebb sikereket érjünk el.

A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben

Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitiv értékelést adni mező- gazdaságunk fejlődéséről az 1952- es év folyamán.

Növénytérmeiésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves térv 1952 évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás. A régi nagybirtokos-nagytőkés rendezer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget, s százezreket juttatott volna koldusbotra. A mi ál’a- munk azonban nem nagytőkés- nagybirtokos állam, nem a kizsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésévé) előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika utján, nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész fiépg.azda- ság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert, mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja megélhetését.

Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított?

Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszer- kivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abráktakarmányt hoztunk be. A takarmánygabona és abraktakarmány behozatala azért vált szükségessé, hogy az állam birtokában lévő igen jelentős állatállományt a kedvezőtlen takarmány- termés ellenére is, fenntartsuk és továbbfejlesszük, s hogy kevesebb takarmányt kelljen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetekből begyűjteni, mint ahogy terveztük. Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás mértékének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzetén enyhítsünk.

Ugyanez a cél vezette pártunkat és kormányunkat, amikor igen jelentős mennyiségű állatot*— malacot, süldőt, szarvasmarhát stb — vásároltunk fel, a piaci árnál magasabb áron, s nymodon az állam a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek sokmillió forint támogatást nyújtott. Ugyanekkor mintegy 300 millió forint összegű esedékes hitelt hosz- szabbítottunk meg, s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagvásárlás céljára. A leginkább rászoruló termelőszövetkezeteknek az állam természetben többszázezer métermázsa vetőmagkölcsönit is nyújtott.

Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybeveszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket — figyelembevéve azt a

lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű szocialista gazdálkodást nem lehet tartalékok nélkül folytatni —, az előző években előrelátóan gyűjtött.

Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk — ez is hozzátartozott •és hozzátartozik a fagy- és ’aszálykár következményeinek leküzdésé'-' hez — az opportunisták ellen saját sorainkban.

Ugyancsak a fagy- és aszálykár leküzdésének egyik fonts eszköze, hegy kemény megtorló intézkedéseket alkalmaztunk-és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsolok, a reakciósok, a rémhírterjesztők, a feketevágók, a1 begyűjtést szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önö3 céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasználni.

A mezőgazdasági ■ év kedvezőtlen eredményét azért is tudjuk ellensúlyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert a szabad országok a kapitalizmus rendszeréből kivált független, demokratikus é? szocialista nemzetek .nagy és hatalmas táborához tartozunk;

,.A háború utáni időszakban ezek az országok gazdaságilag tömörültek, megteremtették a gazdasági együttműködést és kölcsönös segélynyújtást”. (Sztálin; „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban”) Nem utolsó sor- banl ez; az újtípus-ú gazdasági együttműködés és kölcsönös se- gé’y-' nyújtás tette lehel övé a mi számunkra is, hogy bátran szembenézzünk a nehézségekkel, s a fagy és aszály ellenére biztosítsuk népünk zavartalan ellátását és népgazdaságunk szakadatlan fejlődését.

De persze hiba volna azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás s az ennek következményeként jelentkező terméshozamcsökkenés egyáltalán nem befolyásolja fejlődésünket. Ezt azért kell kifejezetten aláhúzni, mert úgylátszik, párt- funkcionáriusaink nem kis része, különösen a városi pártfunkcionáriusok közül sokan — de ez a vidékiek között sem kivétel — még mindig nem adnak maguknak számot arról az igen komoly kárról, amelyet az idei rendkívül kedvezőt, len, időjárás népgazdaságunknak okozott. És ha pártfunkciónáriu- saink előtt nem világos, mit jelent népgazdaságunk számára) az idei fagy- és aszálykár, úgy még ke- vésbbé vannak ennek tudatában az egyszerű emberek, akik azt Tátják, hogy a fagy és aszály ellenére az üzletek tele vannak áruval; élelmiszerekkel és iparcikkekkel. Az emberek ezt természetesnek veszik s nem, kevesen vannak, akik személyes sértésnek tekintik, ha ilyen aszályos esztendőben a kenyér színe. valamivel barnább, mint amit az előző években megszoktak, amikor rekordtermésünk volt. Ezek az emberek morognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú, vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg -kissé kevesebb van.

A fagy és az aszály okozta sú iyos károsodás lebecsülése az egyik oka — bár táv-olról sem egyedüli oka — annak is, hogy sok párttagunk és számos pártszervezetünk opportunista passzivitással szemlélte s helyenként még mindig így szemléli az ellenség támadását a közellátás frontján, amit pártunk vezetése ez év szeptember 3-i, a budapesti és részben a vidéki felvásárlásokkal kapcsolatban h-ozott határozatával a legélesebben elítélt.

Növénytermelésünk elmaradását a tehvh.z képest döntően a.rcséz időjárás okozta. De néni (phet-és nem szabad mindent csak az időjárás rovására írni. Nem az időjárás okoztáf, hogy az 1951—52 évi vetéstervet országosan csak 97 százalékban teljesítettük.

A növénytermelés hozamának a tervtől való elmaradása különösen élesen jelentkezik a mezőgazdaság szocialista szektorában, • ahci a t; rv szerint ebben az évben már az országos átlagot jelentősen meghaladó terme'eredményeket kellett volna elérni. Ezt nem sikerült elérni, bár a kedvezőtlen időjárás edenére számos élenjáró állami gazdaság é.s> termelőszövet1;.-'» zet kiemelkedő terméseredményt ért el. Ha valaha, úgy ebben az ■••-/'•én kézzelfoghatóan bebizonyosodott nálunk is a nagy forradalmár termé.szetátalakí tónak, Micsurinnak az a zseniális tétéle. hogy: „Nem várhatunk künyöradományt a 'természettől, feladatunk: el k 4 venni tőle azt, amire szükségünk ván”.

A példák százaival és ezreivel lehet ennek a tételnek a helyességét bizonyítani, így Ősz'iárpábó! Heves megyében a poro-'/Jói állami gazdaság 18.7 mázsát, Vas megyében a söptei állami gazdaság 17.8 mázsát, a martonvásári állami gazdaság 21.4 mázsát, a győrmegyeí peresztegi Szabadság termelőszövetkezet 16.5 mázsát ért el kát. holdankint.

őszi búzából a szoinokmegyei :í- szaigari állami gazdaság 12 mázsát, a győrmegyei bal.fi Micsurin termelőszövetkezet 17.2 mázsát ért el kát. holdamként. Rozsból a vasmegyei meggyespusztai állami gazdaság 15.7 mázsát, a győrmegyei peresztegi Szabadság termelő- szövetkezet 13.8 mázsát ért el kát. holdankint.

Egész §or hasonló példát lehetne felsorolni arra, hogy -számos állami gazdaságunk és termelőszövetkezetünk a viszonylag alacsony országos átlaggal szemben igen magas termést ért el tavasziárpából, zabból és egyéb tavaszi növé- ryekből is.

A kapásnövények alacsony országos terméseredményeivel szembon számos állami gazdaságunk és termelőszövetkezetünk igen magas terméseredményt ért el. így Bács megyében a bácsalmási állami, gazdaság egy 100 holdas táblán kát. holdankint 114 mázsa burgonyát termelt. Komárom nngyáben_ a bábolnai állami gazdaság egyik nagyobb tábláján kát. holdankint 22 mázsa kukoricát termelt, Győr megyében a mihályi Táncsics termelőszövetkezet kát. holdankint 22 mázsa kukoricát és 85 mázsa burgonyát takarított be.

Mindez azt bizonyítja, hogy a rossz időjárás ellenére sokkal jobb termést takaríthattunk volna be, ha a mezőgazdaságban jobbam, szervezettebben dolgoznánk, ha a földművelésügyi minisztérium jobban irányítaná termelőszövetkezeteink munkáját, ha állami gazdaságaink szervezettebbek, konszolidáltabbak volnának,- Állattenyésztésünk’ helyzete kétségtelenül kedvezőbb mint növény- • termelésünké. Az állatállomány az elmúlt egy év alatt jelentősen növekedett, s különösen nagy a növekedés a juhtenyésztés és sertés- tenyésztés térén. 1951 júniusától 1952 júniusáig juhállományunk 32 százalékkal, sertérá’.lományunk 19.1 százalékkal, /za: vasnaarttiaállümát- nyunk 9,5" ••zúzalékkal növekedett Nem lehetünk azonban megelégedve tehénállományunk növekedésével. Itt az emelkedés az említett időszak alatt mintegy öt százalék, de az emelkedésnek ennél nagyobbnak kellene lennie.

Mégis, egészében véve állatállományunk. a párt kezdeményezésére, kormányunk által hozott határozatok és rendszabályok megvalósításának eredményeként, jelentős mértékben megnövekedett és jól fejlődik. Különösen jelentő? mértékben növekedett állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink állatállománya. 1952 szeptember 30-án az állam kezében volt az ország sertésállományának mintegy 19.6 százaléka, juhállományának 15 százaléka, szarvasmárhaállomá- nyunk 11 százaléka és lóállományának 8 százaléka. Az állatállomány növekedése meggyorsult a termelőszövetkezetekben is. így a t rmelőszövetkezeteknél, illetve a III. típusú termelőszövetkezeti csoportoknál 1951 szeptember 30-án egy számosállatra 7.8 ka't. hold szántóterület jutott. 1952 szeptember 30-án pedig 6,1 hold szántó- terület. Ez azt bizonyítja, bo.erv a termelőszövetkezetekben és a III típusú termelőszövetkezeti csoportokban az állatállomány gyorsabban növekedett, mint a terület, vagyis megnőtt az állatállomány sűrűsége. De a termelőszövetkezetekben az állatállomány fejlesztésében még csak a kezdetnél .tartunk. Állattenyésztésünk fejlődésének, a tehénállomány lassú fejlődése mellett-, fő hiányossága — s ez a döntő kérdés — az állattenyésztés hozamának elégtelensége. Az adatállomány növekedésével általában nem tart lépést a hozam eme’k:dé?e. Különösen nem kielégítő ezen a téren a helyzet a termelő=zövetke?~- teknél, de az állami gazdaságoknál sem sokkal jeb'b.

Az. állatállomány eddigi fejlődését is veszélyezteti az idei kedvezőtlen termés, s ezért igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állatállomány fenntartása, áttelelte- tése és mennyiségi továbbfejlesztése érdekében.

FELADATOK

a) Az ipar terén

Az ipariban mindenekelőtt biztosítanunk ke:l az 1952-es termelési év sikeres befejezését s elő 'kell ■készítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenletet 1953-ra.

Ipari termelésünkéit 1953-ban 1952 várható termeléséihez képest 16 százalékkal kell emelnünk. Ehhez a 16 százalékos emeléshez meg kell jegyeznünk a következőket;

a) Az 1953-ra,. a Po itikai Bízott sáig által jóváhagyott 16 százalékos emelés mintegy 4—6 százalékkal kevesebb annál, -amit elérhettünk volna, ha népgazdaságunk nem szenvedett volna a súlyos fagy- és aszálykár következtében.

b) Az 1953 ra elfogadott 16 százalékos emie kedlés mellett is, mely messze túlhaladja bármely kapitalista ország ipari termelésének évj emelkedését, -a felemelt ötéves tervünkben előírt ipari termelési növekedést el fogjuk érni, mert az ötéves terv első három évében már jelentős e őnyt szereztünk a felemelt tervhez -képest is és mert 1954-ben a maradékot bepótoljuk.

c) Az ipari termelés 16 százalékos emelése 1953iban olyan feliadat, almely állami szerveinktől, minisztériumainktól, üzemeinlktő , párt- és tömegszervezeteinktől, egész- munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől rendkívül

roagasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg.

Amellett a nagy erőfeszítés mel- ett, amelyet most decemberben annak érdeklőben kell megvalósítanunk, hogy ezévi ipari termelési tervünket teljesítsük, sőt túlteljesítsük, illetve határidő előtt teljesítsük, biztosítani kell az 1953. év első negyedének termie -ése számára a zavartalan anyagellátást, a termeléshez szükséges félkész- gyár tmányek megfelelő készletét. JEI ke.'il érni, hogy 1953 első negyedében a termelés 1952 nto só negyedéhez képest folyamatosan tovább emelkedjék, s hogy januárban se legyen visszaesés — az idén yj-ellegű iparágaktól eltekintve — decemberhez képest sem.

Az 1953. évre való helyes átmenet biztosítására annál inkább fel Ikel. hívnunk gazdasági vezetőink figyelmét, mert máris találkozunk olyan tünetekkel, hogy csak az éves terv teljesítését tartják fontosnak — amely persze rendkívül fontos — azzal azonban nem törődnek, hogy mi lesz januárban s az azt követő hónapokiban.

Szénbányászatunk vezetőd és bá nyászaínk igyekeznek 'belhozni as utóbbi hónapokban a felem elit tervhez képest mutatkozó eimara, dást, s ez he yes és dicséretes do log! Az azonban már nem helyes

(Folytatása a 3. oldalon.)