Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282 szám

Kedd, 1952. december 2. SOMOGYI NÉPLAP _____________________________________________________________3 A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban (Folytatás a 2. óidéiról.) hegy emiiajt elhanyagoljak a fel- táráid, a munkahelyeik előkészíté­sét, az elővá’jást! S auui a szénbányászatra áll, az vo.mikozik, ha más viszonylatban is, vaskohásza túr Ikra, alTiol a kai" háztartást szinte rendszeresen el- h-ary agóniák! És vonatkozik ipari termelésünk minden területiére, nem utolsósorban a külkereskedel­münk számára termelő üzemekre', , amelyek különösen gyengén ké­szülteik fel az ezévi indulásra. És vonatkozik természetesen a köny- nyűiparra is, «melyben az év ele­jén a félikéisz-1erínékekkeil való e . íátottsáig terén az előrelátás hiá­nyossága folytán nehézségek vol­tak . Iparunk vezetc-inelk, üzemeink -igazgatóinak, pártszervezeteink­nek, szakszervezeteteknek és DlSZ-szervezeteinknek, pártkáde- reirJl nek és párttagjainknak, tuda iában kell lenniük annak, hogy részien az ipar jcibib, szervezet­tel!, gazdaságosabb, eredménye­se' b munkájával kell bepóto nunk azt. amivel a fagy és az aszály -miatt 1952 ben a mezőgazdaság adósa maradt a népgazdaságnak! Eg'sz további fejlődésünk szem. .. pontijából változatlanul döntő, alapivetö kérdés: az alapanyag'par gyorsított — az eddiginél is gyor sebib —. fej esetése, tehát ugyanaz a Jférdés, melyet pártunk második kongresszusa előtérbe állított. Ezért az ipartan'továbbra is erő- '•feszítéseink javát az alapanyag- iparra kell összpontosítanunk, an­nál is inkább, mert alapanyagipa­runkat 1953-ban Efz ipar átlagos fejlődésénél jóval nagyobb mér­tékben ke 1 fejlesztenünk. Vonat­kozik ez mindenekelőtt szénbá­nyászai u n k r a, vaskoh ás zabunkra és yíHamoisenergliaiparunlkra, de ok"- - nyélszatunkra, aluminiumipa- - runícra és nehézvegyiparunkra is. Szú ^bányászatunk termelésiét egyetlen év alatt több m'r.t 4,6 millió tonnával kell -eme nünk. Ez az emelkedés a háború «előtti Ma., gyarerszág egész széntermelésé­nek fele. E liataimes feladat teljesítésére a bánya- é~ nergiaügyi miniszté­riumnak jobban fel kell készülnie, mint ahogyan az 1952. évi terv tel­je sí tí-s-ére felkészült. 1953 ban fel kell számolni az ez évben tapasz talt rendszertelenség it, az ideges kap'kcdást, a hajrázást, amo.y ez évben a szénbányászat s minde­nekelőtt a minisztérium szénbá­nyászati főosztályának munkájára sokszor rányomta b<é yegát. A bá­nya- és energiaügyi minisztérium­tól, a bányamunkásoktól, s m mű­szakiaktól, valamint bányászpár;.- -szervezeteinktől, a bányaterületek .városi és megyei pártbizottságai­tól, a szakszervezettől, a DISZ-tői azt kérjük, hogy biztosítsák e,z 1953. évi erősen emelkedő terv teljesítését magasabb szervezett­ség, átgondoltabb vezetés, fegyel­mezettebb munka révén. De nemcsak mennyiségi teljesí­tést várunk a miniszteri.inúó. és bányászainktól. Meg kell javítani a miinőségét is- A szlén gyenge mi­nősége komolyan zavarja villamos­én er g i a -1 erm élés ti nlk e t, ame l yb e n egyéniként is komoly rendellenes­ségek vannak. A szénbányászat ve­zetőinek ;s bányászainknak a szén­bányászat termelési tervét nem­csak mennyiségileg, tonnában, ha­nem kalóriában is teljesíteni kell-1 Lehetetlen tovább tűrnünk • az el­ír áradást a számunkra legfonto­sabb és legértékesebb széni ruták­nál; a feketeszénnél és a minőségi barnaszénnél. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkor, amikor hatalmas erőfeszítést kell tennünk, hogy . szénbányászatunk erősen felemelt terme ősi tervét egészében megvalósítsuk, az átla­gosnál is n/agyobb erőfeszítésre, tervszerűbb, átgondoltabb, ze.ve- zette.tb, alaposabb munkára van szükségünk a pécs-mecseki me­dencéiben, valamint a tatabánya- dorogi szénvidéken! Széntermelésünkkel együtt -a vaskohászat az az alapanyag-ipar­águnk, melynek fejlesztésére 1953- ban és a következő években a legnagyobb erőt kell összpontosí­tanunk. Néhány szám segítségével érzékeltethetjük leginkább, hogy ezen a téren mekkora erőfeszítés­ről van szó. Míg, mint említettem, egész iparunk termelését 1953-ban, az 1952. évi tényleges termelés­hez kémest, 16 százalékkal keli emelnünk, addig a nyersrvastarme- I lést 44.3 száz aljákkal, az aeélter- ' meiést 18.5 százalékkal, s ezen be. lül az elektrciacél, vagyis a minő­ségi acélfajták termelését 28 szá­zalékkal. Vas- és acéltermelésünk e nagy­mértékű emelkedésének megvan a reális alapja, mert á jövő évben rész-ben már működő kohászati üzemmé válik ötéves tervünk büszkesége, a Sztálin Vasmű és mert a Diósgyőri Kohászati Üzem újjáalakításában is olyan mérték ten jutunk előbbre, hogy ez erő •■-on fogja éreztetni hatását a tér m; ülésben. A szénbányász,attal és a vasko­hászattal, mondhatni egy sorba kell állítanunk vifl-jam-osen-ergiia- iparunk fej esztését. Megköveteli ezt egész népgazdaságunk fejlesz­tése^ de szükséges azért is,, bogy a jelenleginél nagyobb tartalékkal rendelkezzünk cs nagyobb bizton­ságot érjünk el villamoserisngiacl- Étásün.kban. Ugyanekkor jelentős lépést k ell t ennünk nyersein'ipa­runk fejlesztésében is és kereken 50 százalékkal kell növelnünk alu­míniumiparunk termelését, aminek ugyancsak teljes mértékben reá- ■!_S alapja van. Ezekre, a számunkra döntő' te­rületekre, s mindenekelőtt a szén­bányászaira, a vaskohászatra, a viilamoseriergiaiparra kell össz­pontosítanunk az eddiginél sokkal nagyobb mértékben a rendelkezé­sünkre álló anyagi eszközöket, ipa­ri felszerelést, építőanyagot, szá - lítás-i eszközöket, munkaerőt, mű­szaki, gazdasági és nem utolsósor­ban párt- és t-ömegszervezeíli ká­dereket­Minden,nkelőtt gyorsan üzembe kell' helyeznünk — terveinknek megfelelően — a Sztálin Vasmű vet. Meg kell gyorsítanunk a Diós­győri Kohászati Üzem teljes re­konstrukcióját. A Sztá in Vasmű építésével és üzenib,elhelyezésével párhuzamosan kell fejlesztenünk az ezt kiszolgáló ríj kő,szénbányá­inkat. s új bányavárosunkat, Kom­lót. B,e kell fejeznünk az inotai kooperáció építkezéseit, gyorsabb ütemben kell építenünk c,s üz?m- téhelyezmir.ik új, nagy viiiiamos- ercműveket, (Ino'ja, Kazínicbarci- ha stib.) Az -alapanyagipar különféle ágaihoz -kell számítanunk az épí- tőanyagiparf is, különösen a ce­mentté r.meiést, abol, mint már em­lítettem, jelentősen elmaradunk a - szükségletekhez képest, s ahol ezért 1953-Icán és a következő években igen nagy erőfeszítéssé• be kell hoznunk eddigi elmaradá­sunkat. Ehhez természete,sen nem­csak az szükséges, hogy jobban használjuk ki meglévő üzemeinket, hanem az is, hogy meggyorsítsuk épüilő üzemeink, cementgyáraink befejezését s mindenekelőtt a He- jccsabai Cementgyárét! Az alapanyagipar előtérbe állí­tása, minden eszközzel való fej­lesztése me lett rendbe kell szed­nünk néhány olyan országos ie lentő-ségű vas- és gépipari nagy­üzemünket, mint például a Ganz Vagongyár, a MA VÁG, a Beloi­annisz, a GheorghiuDej Hajógyár, a Gye ri Vagongyár s még néhány más üzemünk. Ezek olyan üze­mek, melyék szocialista iparosítá­sunk megvalósítása, s exportunk szempontjából különösen jelentő­sek, s amelyek je -en-leg tervüket nem teljesítik. Egész iparunk korszerűsítése, az iparban, de különösen a gépgyár- iáéban, a kohászaiban, a vegyipar­ban a gyártmányok é,s termékek minőségé ne,k megjavítása s a se­lejt csökkentése paraúcsoió-an megköveteli, r.iogy az eddiginél sekkaj nagyobb gondot fordítsunk a hazai műszer- és készülékgyár­tás, valamint a híradás technika fejlesztésére. A szénbányászat, s a bányászat egyéb ágainak fejlesztése, a szén­bányászat tervszerű, egyenletes, ütemes termelésének megva ósítá- sa, továbbá a vaskohászat gyors- ütemű fejlesztése, s emellett a színesfém-ipar, a vegyipar é-s vii- 1 amosenergia-!erme-lésnek az átla­gosnál nagyobb arányú fejlesztése, s az egyéb felsorolt feladatok meg­követelik a vezetés megjavítását. A vezetés az ipar, a köz ekedés, de az egész népgazdaság vezetése megjavításának, együk alapvető feltétele népgazdasági tervezé­sünk további tökéletesítése. Nem kétséges, hogy a -tervezőmunká­ban jelentős előrehaladást tettünk. Azonban bizonyos az is, hogy jz Országos Tervhivatal munkájában komoly hiányosság a munka sok­szor szertelen, kapkodó jellege, valamint a marxi-lenini-sztá-ini tu­dományos megalapozottság elégte lensége. Ezért szüntelenül tökéle­tesítenünk kell az Országos Terv­hivatal és általában a tervezés munkáját, ki ke!', küszöbölnünk az említett hiányosságokat. Az iipar állami vezetésének meg­javítására, pártunk javaslatán«,k megfelelően, a minisztertanács el­határozta -külön kohászati és kü­lön vegyipari' minisztérium létesí­tését, hogy ezáltal az ál -am az ed­diginél sokkal konkrétabban és közvetlenebbül irányítsa az alap­anyag-ipar legfontosabb ágainak termelését, fejlesztését, beruházá­sait. De meg kel! javítaná az üzemek vezetéisét is. Jobban meg kel szer­vezni a minisztériumok részéről a párt- és -kormányhatározatok és •saját' határozataik végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését. Ipari termelésünk megjavításá­nak egyik döntő kérdése az üze­men belüli és az üzemeik közötti együttműködés, a kooperáció bä lyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyen­gébb pontja. A kooperáció jelenleg túlzottan széles. Ezen vá toztatn'i kell, kü­lönösen a gépiparban. A legfjino- sulb gyártmányokra kötelező kooperációs tervet kell készíteni (ami eddig is elő volt írva, de amit eddig miniszteriurnáink elmulasz­tottak), g végrehajtását ellenőrizni k el . Érvényt kell szerezni, az egész ’■parii--an és nem utolsósorban az építőiparban a párt határozatának az önköltség és az építőiparig költ­ségek csökkentésére vonatkozóan. Maradéktalanul meg kell való­sít áru nk a termelékenység növe­lés-ének 1953-ra előírt íe adatát az ipar valamennyi ágában és minden egyen üzemben. További ^ is következetes, szí­vós harcot kell folytatnunk az üte­mes, egy enlalos termelés míg való­sításáért -egész iparunkban, mert az ezen a téren elért eredmények még egyáltalán nem kielégítőek. Követik,azete-sen meg kei, való­sítani a minisztertanács határoza­tát a^trlórázt-atás korlátozásáról és a dolgozók pihenőnapjának -bizto­sításáról. Gazdasági felső, közép és alsó vezető,kádereinknek meg kell értenjök, hogy a roham,mun­ka felszámolása s a munkavédelmi és ba esetellenes .intézkedéseik megtartása nem egyszerűen ,,szo- ciíá'ltpoÜtdlka“, hanem a termiélés érdeke í-s. Ugyanekkor: a munka­védelmi és balesetelleni előírások megtartása és megtiartatása —. tör­vényes kötelezettség, melynek tel­jesítéséiért a gazdasági vezető a törvény előtt felel. Sú yosabb ese­tekben nemcsak állami vonalon, de amennyiben párttagok, párt­vonalon is felelősségre kell vonni a kötelezettségeiket e téren el­mulasztó gazdasági vezetőket. Jóllehet iparunk fejlődésével egészében nem lelhetünk elégedet­lenek, mert üteme megfelel tér vünk. előírásainak, mégis fel kell vetnünk a kérdést, mi az oka an­nak, hogy azoknak a feladatoknak a megvalósítása — mint a terme­lés' egyenletesen emelkedő, üte. mes jelege, a kooperáció stb. —- melyeket pártunk vezetése a ja­nuári aktíva-értekezleten vetett fel, viszonylag las-san halad elő-re? Ennek egyik igen fontos oka gazdasági cg pártkádereink elég­telen műszaki és gazdasági ’Kép­zettsége! Ezé-rt siettetnünk ke.l kádereitek műszaki-gazdasági kép­zését, elő kell segítenünk kádere­ink gyorsabb fej ődiését! Iparú nlkban, kő zlek etdé siinlkb e.n, népgazdaságunk egész területén az eimúlt évek folyamán mélly gyö­kereiket vert a szocialista munka - verseny, mint a munka termelé­kenysége emelésének, a szocializ­mus építésének alapvető módsze­re. Pártunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz a szocialista munka- verseny jobb, eredményesieibb meg­szervezésére, a munkaverseny ki­szélesítésére, a sztahanov-mozga­lom kifej esztésére. Pártunk veze­tő szervei számos határozatban foglalkoztak ezzel a nagyfontossá­gú kérdéssel s Lenin—Sztálin ta­nítása, a Szovjetunió gazdag ta­pasztalata és saját tapasztalataink alapján meghatározták a feladato­kat, amelyek ezen a téren pár tűnik, szakszervezeteink, munkás­osztályunk, dolgozóink e-őtt á Iá­nak. Ki tagadhatná, hogy a mur-ká­véidén y terén értünk el eredmé­nyeket? De az is bizonyos, hogy az eredmények mellett e'ég gya­kori jelenség nálunk a munka ver­seny e'lbürokratizálása, melyről Központi Vezetőségünk ez év jú­niusában megtartott teljes ü lésén is szó volt. Ezek a jelenségek a júniusi plenum óta éltéit idő alatt, sajnos nem szűntek meg, hanem helyenként tovább jjurjánzotitak. Emellett a munka-verseny -itt- ott azért is akadozik, mert kimondot­tuk ugyan, hogy a munkaversany gazdája legyen a szakszervezet, de a szakszervezet a munkaverseny gazdájának szerepét m,ég csak kis mértékben, hiányosan tölti be, párt,szervezeteink cgyréisze pádig úgy gondola: ha a munk-averseny gazdája a szakszervezet, akkor a pártszervezet nem féle a munka- versenyért, nem kell irányítania a munkaversenyt. Ez természetesen teljesen helytelen! Pártszervezeteink, sz-aks terveze­teink, DISZ-szervezeteink egyik legfontosabb feladata, hogy meg­szabadítsák a munikavensenyt a bürokratikus kinövéseiktől, a fel­ajánlásoknak felülről, a do gozók tudtán kívül való deklarálásától, hogy a munkaversenyt minid széle­sebb és hatalmasabb tömegmozga­lommá bontakoztassák ki orszá­gunkban, s nem utolsósorban ipa­runkban, hogy felkaro j-álk, támo­gassák, segítsenek valóraváltani az újítók, az lélenjáró,k, a fejlettebb, korszerűtb termelési eljárásokat kezdeményezők javaslatait, s ez­zel segítsenek, egész term,élésünket •magasabb színvonalra emelni. Te­gyék ellev-e-n valósággá, Igazi szé­les lemegrversennyé a Gazda-, a Rödler-, a Deák-, a Loy mozgil- irtat! EleverílíStlk fel a gépek jobb kihasználására irányuló 550 órás mozgallmat, amely jelentős -kezdeti eredményeket hozott, de amely mozgalomról utóbb mintha kissé megfeledkeztünk volna. Emeljék az e maradókat az élenjáróik szint­jére! b) A mezőgazdaság és a begyűjtés terén Mint már leiszögeztük, a mező- gazdasági termelésben a fő fel­adat: » hozam növelése. A növénytermelésben a hozam emelésének a kuilcs-a: az alapvető agrotechnikai rendszabályok kö- vellkezete-s megvalósítása, vala­mint a talajerő fokozása. Az ezévi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ott, ahol betartottálk és betartják az a‘apv-ető agrolech.. nikaí elc-íréscikiat, az .eredmény nem marad el.. Az agrotechnika te­rén bizonyos előrehaladást tet­tünk a f elszabadul ás óta. Ugyan­ekkor mezőgazdaságunk sokezer traktort és egyéb mezőgazdasági nagygépet kapott. Mezőgazdasa- igUTik műtrágya,ellátása a háború előttinek 4.4-szeresére emedkedett. Mindez az erőfeszítés azonban, amelyet » fel,szabadulás ótia tét- türk, nem mutatkozik meg kel ö- kiápjpen a növénytermelés hozamá­nak növekedésében. Ennek persze részint az az oka, hogy a hálború alatt a nagytőkéseik és nagybirto­kosok, ív német fasiszta imiperia- Jiizmus érdekéiben, az uralkodó Horthy.rendszer a termőtalajt ki­szipolyozta és a háborút követő gazdaságii romlás évaibsn nem volt med a talaj t e rmőképe-sségéneik gyors helyreállítására. De nem ez az alapvető ok. Vegyük pá dául a mélyszántást. 1951 őszén mintegy 3 millió- 800 ezer kát. holdon vé­geztünk mélyszántást, s ez körül­belül kétszerese annak a terület­nek, a.melyen a második világhá­borút megelőző -években Magyar- országon őszi mélyszántást végez­tek. A mé.yszántás kétségtelenül hozzájárult terméseredményeink növeléséhez, de nem adta meg ed­dig a szükséges eredményt azért, mert ez a mélyszántás nem elég mély és, mert nem dlég korai. Az őszi mélyszántást nálunk a szük­séges 20—25 cm helyett gyakran cslak 15—18 em-esen végzik, emellett nem használják ki teljes miért-ékben az egyre inkább ren­delkezésre álló és a termést foko­zó előhántós ekéiket. A másik döntőfontosságú rend­szabály a terméislhoz-am fokozásá­ra: a trágyázás. Népgazdaságunk­ban rendkívül nagy veszteségeket okoz, hogy nálunk elhanyagolják a helyes trágyak-ezelést, minden-eik- c'iőtt az istállótrágyázást. A trá­gyázás elhanyagolt vo tát mutat­ja, hogy 195i-ben mindössze 1.2 millió kát. holdat, a szántóterület­nek csak mintegy 12 százalékát trágyázták meg szerves-trágyával, s ez is túlnyomórészt rosszul ke­zelt, alacsony értékű trágya volt. Ugyanekkor számos ál ami gazda. Ságban és termelőszövetkezetiben évek óta hever a trágya haszná­latlanul. Ez évben a trágyázás v.a- .amelyes javulást mutat. De a trá­gya kezelésénél még nincs javulás. A terméshozam növelése érde­keb, un lényegesen meg ikel. javí­tani a vetőmag- terme lést. Meg kell valósítani a írjmiiszi’tertanác-s hatá­rozatát, melynek értelmében min­den állami gazdáságinak, ,miniden teime.-ő,szövetkezetnek, a saját icj'iclbb parcelláján ike, 1 megter­melni a maga számára a vetőma­got, s az állami vetőmag-termelés­nek, vető,magne,me.sítő állomások­nak ehhez kell segítséget nyújta­ni ck. Igen fontos szerepet játszik a növénytermelés hozamának emel­kedésűben a betakarításnál mutat- kuzó veszteségeik csökkentése. Ez évben, amikor egyébként i-s igen gyenge termést takarítottunk be, s amikor ezért kü önösen nagy gonddal kelllett volna biztosítani a termés veszteségnéi'küli betaka­rítását, az átlagosnál iis magasabb volt ,a betakarítási veszteség. Igen nagy károk érték a népgazdaságot á Uizs késői aratása, a gyapot ké­sői szedése és a cukorrépa kése­dé’,mes betakarítása mi-aft is. Végül rá kell irányítanunk a ír gye.imet az öntözés kérdésire, mint ív terméshozam fokozásának egyik fontos eszközére. Az öntő. zest -a riég'i Magyarországon te je- :e-n elhanyagolták. Elég mcgemlí leni, hogy 1938 'bari Magyarorszá­gon míndöissze 19.500 kiat. holdon folytatták öntözéses termelést. Ez évben pedig 100.000 ikat. holdom vagyis a háború előttinek ötszörö­sén! 1953-bo-n mintegy 150.000 kát. holdnyi öntözött területünk lesz. Ez kétségtelenül igen gyorsütemű fej edé-s. De ezen a területen mé­gis elmaradunk -a felemelt ötéves terv célkitűzéseihez, képest, s az a veszély fenyeget bennünket, hogy az 1954-ben elkészül/ő ti-szalöki Guzzasz'tómű vizét 'hosszabb ideig esetik kisebb résziben leszünk ké- ■ pes-ek őntőz-ésKis termelésre fel­használni a duzzaszt ómű vet kiege. szí tő öntözömű vek építésének ké­sedelme mixitt- Ezért ezt a fonto-s kérdést újból fe-ül keld vizsgálni s mindent el kell követnünk, hogy öntözéses termelési lehetőségem­et a n-övéiVytermelés hozá-má-n-ak növelése és az időjárás szeszélyei­től való függőségünk csöldkenfés-e c rdthüéb-en teljes mértékben ki­használjuk. , A nagy, országos jelentőségű ön tözőművek nie lett rendkívül fon­tos ezen a téren a helyi kezdemé­nyezés, -melyre széles lehetőség van. Államíi gazdaságaink, termelő szövetkezeteink he-sználja mák ki ennek érdekiében minden adottsá­got, folyókat, tavaikat, patakokat, öntözéses szántó- és legelőterüle- túk kiszélesítésére; párt- és ál a- mi szerveink pedig karolják fel, támogassák az ilyen helyes, helyi , kezdemény ezéseke t! A növénytermelés hozamának növelése, mint alapvető és fő fel­adat mellett, a Ieglköze ebbi évek­re, nem szabad megfeledkeznünk a még mindig folyó őszi mezőgazda- sági munkákról. Az őszi mezőgaz­dasági munkák vontatottan halad­nak. Jóllehet ősziárpából mintegy 90.000 kát. holddal többet vetet tünk el az idén, mint a múlt év­ben, s jóleket, az utóbbi évek fo­lyamán az őszi-árpa vetés-területe a háború előttinek többszörösére emelkedett, az ezévi tervet nem teljesítettük, s ezt tavasszal kell pótolnunk. Ennél nagyobb bc-j azonban, hogy elmaradtunk a ke- nvérgabona vetésével, amely túl­ságosan későre húzódott, s ame y- ből most, november végén még mindig hiányzik néhány százalék. (Folytatása következő számunkban.) T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom