Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-12 / 240. szám

Vasárnap, Í952 október 12, , ••iTii—niufflirniMMMM iimi—nHT«a SOMOGYI NÉPLAP » «■aaanNDNMWKMaaMMMMNMan 5 EGERVÁR HŐSEINEK EMLÉKÉRE A takarékossági mozgalom fejlődése dőik maroknyi csapata felkészül­ten várta a támadást: a várfalak- ra igyekvő törököket kőzápor, tü­zes csuprok, szurokba mártoft égő szalmakcszorúk fogadták. A két­napos roham idején az asszonyok is beálltak a küzdők sorába: for­ró vizet, olajat, szurkot öntöttek a támadókra, s nem egy közülük — elesett ura . fegyverével a ke­zében — védte a hazát és a sza­badságot jelentő várat. A török seregek kísérletei sorra meghiú­sultak Eger védőinek önfeláldozó hősiességén. Végül is abbahagyták . kilátástalan küzdelmet, néhány napig még a vár körül tanyáztak, majd október lS-án rabolva, pusz­títva elvonultak Eger vára alól. A sikeres védekezés eredményeként Eger, s a Felvidék egy része négy évtizedre megmenekült a török rabságtól. Az egri hősök példát mutattak koruk, s a ma magyarjainak is. Példát mutattak egyéni áldozat- vállalásból, helytállásból, igazi hazaifi&áglból. Amit tettek, hazá­jukért tették. Ez adott nekik erőt a nehézségek leküzdéséhez, a sok­szoros túlerő visszaveréséhez. lit i, négvszáz évvel későbbi utódok a ^nult nagy pél­dáitól új erőt merítünk a ma és a holnap harcaihoz, szocializmust építő munkánkhoz. Az egri hősök csodálatra méltó tetteiből megta­nuljuk,, hogyan kell még izzóbban szeretni hazánkat és még izzóbban gyűlölni a haza, a nép ellenségeit. Megtanuljuk, hogy a hazaszeretet­től fűtött, az ellenség gyűlöleté­től áthatott, a közös, nagy célo­kért vívott küzdelemben egybe­forrt közösség ereje felülmúlhatat­lan. S ugyanakkor azt is megta­nuljuk, hogy folyton erősítenünk kell békénk védelmezőjét, szabad­ságiharcos hagyományaink méltó örökösét, néphadseregünket, mely kész arra, hogy bánmiikor vissza­verje az új háborít aljas kiagyalói­nak mindéin gyalázatos kísérletét. Erre tanítanak, erre buzdítanak minket haladó hagyományaink, er. re ösztönöz minket az egri példa is A nép nem felejti hőseit, a ma­gyar nép emlékezetében, soha el nem múló fénnyel világítanak az egri csillagok. Msríhy Re-na. N épköztársaságunk miniszterta­nácsa az 1950 decemberben közzé- f tett határozatával dolgozó népünk figyelmét ráirányította a szocialis­ta építés meggyorsításának egyik igen fontos módszerére; a takaré­kosságra. Dolgozóink ennek alapján kezdték felismerni. • minden kiló megtakarított anyaggal, minden megtakarított forinttal hazánkat erősítjük, a szocializmust építjük, békénket, jövőnket védjük. Ötéves tervünk, szocialista építé­sünk hatalmas munkája azt kívánja tőlünk, hogy az egyéni pénztakaré­kosságot tömegmozgalommá tegyük. A Városi Tanács Állandó Pénz­ügyi Bizottsága e nagyfontosságú feladatnak a jelentőségét idejében felismerve, már korábban foglctlko. zott ázzál hogy az anyag takarékos­ság mellett az egyéni pénztakaré­kosság is komoly szerepet kapjon, Az Állandó Pénzügyi Bizottság az Országos Takarékpénztár helyi fiókjával együtt támogatást nyúj­tott az üzemek, hivatalok, szerve­zetek takarékossági felelőseinek és így az egyéni takarékosság kezd ko­moly eredményeket felmutatni. Az Állandó Pénzügyi Bizottság elérkezettnek látta az időt arra, hogy a takarékossági mozgalmat a legszélesebb alapokra helyezve, vá­rosunk lakóterületeit is bekapcsolja és valóban tömegmozgalmat hív­jon létre. Ez év április 12-én meg­alakította a takarékossági albizott­ságot. A takarékossági albizottság leg­első feladatának tartotta, hogy az üzemi és hivatali takarékossági fe­lelősök munkáját megjavít-a. En­nek érdekében június 12-án váro­sunk összes takarékossági felelősei részére egy ankétet tartott, melyen értékelte a takarékossági tervtelje­sítés állását és igyekezett a takarékossági felelősök munkájá­nak eredményeit értékelve a to­vábbi munkára, a munka meg­javítására mozgósítani. A takaré­kossági ankétot megelőzően ötéves tervünk szocialista építésünk büsz­keségének. a kaposvári Textilmü- veknek dolgozói szocialista verseny­felhívással f(,rdidink városunk min- ■ den üzeméhez, hivatalához és intéz­ményéhez a takarékossági mozga. lom érdekében. A versenyfelhívás azt mondja : nem elég a jói végzett munka ah­hoz, hogy életünket még szebbé, még boldogabbá tegyük, szükséges a tervszerű takarékosság megvaló­sítása is, A kaposvári Textilrrmvek dolgozói felismerték a szoehWista takarékosság lényegét és jó példá­val mutatnak utat városunk dolgo­zóinak. Most már a takarékossági albi­zottság hozzáláthatott a takarékos­ságnak, mint tömegmozgalomnak beindításához és így július hóban megkezdte a Központ I. lakóterüle­tének beszervezését. A bizottság ak. tívái fáradhatatlan m. i’-áv*'' rég. zik a szervezés munkáját, dolgozó, ink szeretettel fogadják őket i s sok példa mutatja, hogy a bizottság aktívái ötletesen, a jó ügyért való odaadó szeretettel végzik munkáju­kat. A Központ I. lakóterülete szép és eredményes munkája közben a takarékossági albizottság a Fü­redi-utcai körzet lakóterületén is megindította a takarékossági moz­galom beszervezését, ahol a dolgo­zók éppen olyan szeretettel fogad­ták a mozgalom megindítását, mint amilyen jó eredményeket mu­tat a szervezés a Központ I. lakó­területén. . v A takarékossági albizottság fel­adatának tekinti a közeljövőiben vá­rosunk egész területén beindítani a takarékossági mozgalmat, hogy jó felvilágosító munkával a dolgozók­kal megszerettesse a mindennapi takarékosságot és biztosítsa azt, hogy dolgozóink ötéves tervünkön belül a saját egyéni kis kereteik között saját tervüket is elkészítsék, hogy ezáltal is hozzájáruljanak élet. színvonaluk emeléséhez. Sztálin elvtárs azt mondotta a takarékosságról: ..Szükséges. hogy a megtakarított feleslegek ne apró- zódjamk el az országban, hanem az állami hitelintézetekben gyűjtsék össze azokat, valamint belső kölesó. nők f aréná jában, hogy elsősorban az ipar javára legyenek felhasználta, tóky A takarékossági mozgalom meg. ismerésén keresztül a felesleges és átmenetileg felesleges forintoknak saját kis egyéni terveink meg­valósításának lehetőségén keresztül azt i- megértik dolgozóink, hogy milyen hatalmas jelentősége van jövőnk építése szempontjából pl. az Hosszú percekig néma csend feküdt a tisztásra. S aztán a fák közül szomorú női dal szállott az emberek felé. A dal egyre köze- « lebb és közelebb ért. Olyan volt j ez a dal, mint az árva csalogány j panasza. „Ki e hcsszasihosszú éjen Nem tűz csókot barna szemre: Szemét álom meg nem száilja. Szívét száilja bánat árja A tűz fényikörében fiatal1 lány alakja jelent meg. A lángok meg­világították arcát. Haja sötét volt, sima gömbölyű homlokát hullámos fürtök övez­ték. Szeme kútján bánat rejtőzött. Fejét méltóságteljesen hordozta. Ruhája fekete volt. Derekán szíj, "vállaín géppisztoly. Anna volt, a híres partizánlány. Az emelvénynél megállóit, kör­benézett, észrevette a kulákot, az udbás gazemberek remegő, gyáva ■csoportját. Megvetően rándult meg szája. Lobogó gyűlölet égett a szívében a titóista gonosztevőkkel szemben. — Mivel vádolod őket? — csen­gett tisztán és élesen a partizán parancsnok kérdése. Anna hátat fordított a vádlot­taknak. — Apámat és anyámat a náci megszállók ölték meg, vőlegénye­met ezek. — Beszélj Anna! A lány kezeivel a szikiiaasztal- nak támaszkodott, hátravetette fejét. Teste megnyúlt, kifeszült, Arca merev lett, mint a szoboré, így beszélt. Lassan, csendesen szó­lott, ám minden szava késpenge éléhez volt hasonlítható. — Beszélek. Beszélek azok ne­vében, akik forrón szeretik az életet, akik szeretik a szerelmet, ezt a csodálatosan szép érzést. Le­gyenek átkozottak azok, akik a fiatalokat halálra és szenvedésre kárhoztatják. Anna leült egy kőre, tekintetét Anna, a paríízánlány a tűzre vetette. Arcának vonásai elárulták, hogy fájdalmas és ne­héz emlékezni. De mégis beszélni kezdett. Nem panaszképpen, nem azért, hogv szánalmat keltsen, ha­nem azért, hogy még gyűlöltebbek legyenek azok, akikre a nép íté­lete vár. — Titoék elrabolják a gabonán­kat, hogy azokért fegyvereket vá­sároljanak. Egyetlen vadászgé pért 8 millió kilogramm kukoricát adnak, egy könnyű tankért több mint 3 millió kilót. A fegyverekért élelemmel, hegyetek kincseivel fi­zetnek. Népünk pedig éhezik, pa­rasztjaink a tavaszt az éhség ta­vaszának nevezik. — De nemcsak a kenyerét ra­bolják el, hanem a boldogságot is! —• Pásiztorlány voltam a hegyek között. Vidáman jártam az erdőket és mezőket. Gyönyörűséget okozott a köveken szaladó patak a messzi vidékeikről hírt hozó szél, az őzek, szarvasok csapata. Koszorút fon­tam a virágokból és szerelemről énekeltem. Bátor, hős szerelme semről, Csákóról, a tpartizánról. Vége lett a háborúnak és az én szerelmes hősöm hazatért. Még szebb lett az életem. Úgy tervez­tük, nemsokára megesküszünk. Most már egvütt jártuk a réteket s együtt énekeltünk. Mennyire szeretett dalolni, nangját a szelekre bízni! Felállott egy sziklára, rámkacsintott sze­mével és rákezdte. Anna énekelni kezdett; „Fürdik a lány DrenoweCz vizében Vigamóját zöld mezőbe dobja, Vékony ingét a folyó partjára. Szép juhászfi a parthoz lopódzik És .ellopja a leánynak ingét. Szitkozódik szörnyen a leányzó: „Ki lopta el tőlem vékony ingem? Eziesedjék háromszor juhnyája, Ménjei száma a mezőt takarja. Dűljön össze völgyében búzája, Hegytetőjén sarlójára dűljön.“ Meghallotta a juhásznak anyja: „Vájjon pásztor gyermekem ki szidj a ? Hozza isten őszig udvaromba, Szüljön őszig csecsemő fiacskát, És én inget varrják kisdedének.“ A. partizánok önkéntelenül is együtt dúdoltak Annáival. Ám csak néhány percig tartott ez a hangu­lat, hogy annál fájdalmasabb le­gyen újra az emlékezés. — Partizán volt a háborúban Csákó s hazatérve sokat beszélt a harcokról. Magáról keveset, an­nál többet a szovjet katonákról. Reggeltől másnap reggelig hallgat­tam vofna. Én, aki ott éltem fent a hegyek rejtett sziklái között, nem találkoztam a szovjetekkel. Csak a hírükkel és a nevükkel. Szeretettel beszéltek róluk az emberek. Úgy mondta ki Csákó a nevüket, mint ahogy nekem mon­dotta: „Szeretlek“. És volt egy név, amelynek említésekor levet­te sapkáját. Ez a név Sztáliné volt. — A háború után a hegyek kö­zé nem igen jöttek hírek, s nagy boldogságumkban mi is elfelejtkez­tünk a világról. Ősz volt akkori­ban s a tölgyek készültek már, hogy levessék lombjaikat. A szál­longó vörös és párga levelek olya­nok voltak, mint a nagy pillangók. Mi is téli szállásra készültünk. A fenyőkön túli jeges bércek felől lesűvítettek már a hideg szelek. Egy délelőtfön, amikor a ködöt legyőzte már a felhágó nap, Csákó észrevette, hogy katonáik közeled­nek. Leírhatatlanul megörült. A régi, dicsőséges harcok juthattak eszébe. Nyakába vette géppiszto­lyát s léiekszakadva rohant a ka­tonák elé. Néhány méterre tőlük megállóit, géppisztolyát lekapta a nyakából,-, üdvözlésre lendítette azt s örömujjongva kiáltotta: — Sztálin! Éljen Sztálin! Az egyenruhások udbások vol­tak! Tito pribékjei. Nem kiáltot­ták vissza, hogy „Sztálin". 1 Egy tiszt ugrott elő, ordítva ve­zényelt. — Lőjétek lel A környező sziklák megrsmeg- tek. Csákó szétcsapta karjait, hol­tan zuhant az útra. Megölték. Ezt az utolsó, szörnyű szót na­gyon halkan mondta a lány. Hang­talan zokogás rázta testét belül­ről. Később erőt vett magán, fel- állott. — A szerelem annyit jelent, mint élet. A szerelmet nem lehet elvenni senkitől, az megmarad örökre, minit ahogy Csákó emléke örökre velem marad. Aki szerel­mes, az szereti az életet s aki sze­reti az életet, az harcol a békéért! — Sztálin nevét nem tudják el­rabolni tőlünk a gyalázatosak! — kiáltotta szenvedélyesen. — Csá­kó sírjánál megfogadtam, hogy mindaddig harcolok, míg hazám szabad neim lesz s béke nem lesz! És Csákó sírjánál azt is megértet­tem, hogy győzni fogunk, mert (Sztálin velünk van. Úgy tűnt, mintha két fáklya lo­bogott volna. Egyik az, ahol a fák 'táplálták a tüzet. A másik Anna volt, akiben Sztálin elvtárs neve ■gyújtott harci tüzet. Sztálin neve nem maradt hatás ■nélkül a tisztás egyetlen emberére •sem. Carenko, a kulák összegör­nyedt. Az udbások, ezek a lélek- nélküli zsoldosok ijedten tekin­gettek jobfora-bplra. A partizánok hangja felzúgott. — Éljen Sztálin! Sztálin neve úgy szárnyalt, lo­bogott, mint a máglya tüzének száz és száz vörös zászlaja. ötéves tervkölcsünnek, az első és második és harmadik békekölcsön­nek, melyekből hatalmas gyárakat, békénket, jövőnket építjük és ugyanakkor pártunk és kormá­nyunk hogyan gondoskodik arról, hogy a kölcsön jegyzési: él államunk­nak adott kölcsönf érint jainkat nemcsak, hogy visszakapjuk, hanem számtalan nyerő javítja fel ezáltal igen komoly mértékben életkörül­ményeit. Éppen így nyerünk takarékossá­gi mozgalmunkéi is. amikor dol­gozó népünk Takarékpénztárán ke­resztül kamatot is élvezünk betéte jeink után és ugyanakkor biztosít­juk, hogy mogtakarített forint­jainkból bármikor, a nap bármely órájában valóra válthatjuk na­gyobb értékű szükségleteink kielé­gítését. TEDD TAKARÉKBETÉTBE... Előnyös kényelmes biztonságos t T jVff ultunk egyik csodálatos ténnyel tündöklő haditet­tét ünnepeljük ezekben a napok­ban. Most van 400 esztendeje, ihogy az egri várvédő vitézek, Do­bó István várkapitány irányításá­val megállították a török hódítók előrenyomulását. Dicső tetteikkel igaz példáját adták az önfeláldozó hazafiságnak, a magyar haza őszin­te, forró szeretetének. 1552. jelentős dátum volt a ma­gyarországi török hadjáratok tör téneteben. Ebben az esztendőben indult újabb hódító útjára a tö­rök: célja Temesvár és Ljppa be­vétele, Erdély elfoglalása, a szol­noki vár lerombolása és a Felvi­dék meghódoltatása volt. A török hatalmas seregeket mozgósított s egymásután estek el a kislétszá- mú várőiséggei, gyakran idegen és megbízhatatlan zsoldosokkal el­látott várak. S amikor Szolnok vá­ra is török kézre került, Ahmed hasa nagyvezér és Ali budai basa helytartó seregei megindultak a Felvidék kapuja, Eger felé. A 7^_ egri várkapitány, Dobó István, már előre készült az ostromra. Nagy lőszerkészlete­ket gyűjtött a várba, kijavíttatta a falakat, megerősítette a vár gyenge pontjait. Mindez természe­tesen nem volt elegendő, hiszen a vár sikeres védelméhez mintegy 7—8000 vitézre lett volna szükség. Dobó hiába fordult segítségért I Ferdinand királyhoz, csak ígére­teket kapott tőle: seregét tovább­ira is Becs védelmére tartogatta. Oláh Miklós egri püspök sem sie­tett az egriek segítségére: kije­lentette, hogy a vár védelme or­szágos ügy, ezért a királyra tar­tozik. Mindezzel szemben azonban 'megmozdult a hazátlannak bélye­gezett, megsanyargatott, minde­néből kifosztott szegény nép. A ■jobbágyok és kézművesek, sze­kérre rakva maradék holmijukat, ;a, kevés élelmüket, asszonyaikkal és .gyermekeikkel elindultak az egri várba. Menekülhettek volna a biztonságot jelentő erdőkbe és . legyekbe, menthették volna éle­tüket, de nem tették —■ mert meg­értették kötelességüket. Egysze­rűen nem tudták cserbenhagyni a ! hazát, nem nézhették tétlenül, j hogy Eger a török martálócok pré- 1 dája legyen, s amikor szeptember második hetében megindult a 100 —'120 ezer főnyi török sereg Eger falai alá, a várban mintegy 2000' harcos készült a védelemre. A törökök gyűrűje szeptember í.5 én zárult össze a vár körül, s másnap már csaknem minden ágyú ontotta lövedékeit a várra: a levegőben égő nyílvesszők sur­rogtak, dörögtek a puskák: meg­kezdődött az ostrom. Az erős ágyúzás szeptember 29-ig tartott, s akkor hajnalban megindult a ro­ham. ^ törökök ezrével és tízezré­vel zúdultak a megrongált várfalakra & maroknyi őrség de­rekasan védekezett. Balog Dénes, i Bornemissza Gergely tizedese csak akkor hagyta abba a kézitu- I sát, amikor már mindkét lábára megsebesült. Sebesülése után is tovább harcolt, míg a nagy vér- veszteségtől össze nem eseti. Do­bó, Bornemissza főhadnagy mindig ott voltak, ahol a legnagyobb volt a veszedelem, ahol a legerősebb volt a iörőíkök rohama. Az ostrom délig tartott, s a török csúfos visz- szavonulásával végződött. A török igyekezett kihasználni a védők egy kis csoportjának elé­gedetlenségét; mikor Dobó és | Mekcsei tudomást szereztek a ké­szülő árulásról, kivallatták a sut- togókat, s rövidesen megszületett az ítélet: Hegedűst a vár piacán felakasztották, bűntársait is pél­dásan megbüntették. Az ítélet er­kölcsi hatása felmérhetetlenül nagy volt. Az ostrom egyre tartott, s a török ágyuk mind közelebbről lőt­ték az amúgyis gyenge állapotban lévő falakat. De a védők ébersé­gén meghiúsult minden ravaszsá­guk. Bornemissza Gergely a vár­védelem újabb eszközeit fedezte fel. Puskaporral, lövedékekkel, kénnel teli bordókat gördítettek az ostromlókra, a törökök faraká- sei közé szurkot, olajat öntetett, szalonna és hájdarabokat dcbálta- tett, hogy azokat meggyujtva, visszakergessék a törököt. A z utolsó roham október 1 13-án indult meg, de a vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom