Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

VILÁG PROLETÁRJA / EG VE SÜL JE TEk'/ 0 ÉUEN AZ SZK(B)P XIX. KONGRESSZUSA! A MAGYAR D< ’• •'>;» .■ •> - r™*' ^ a Ám ' ' iá ’ oiGo; IÓV PÁRT JA MEGVEl PÁf ?T BÍZOTT . SÄG A'NAK LAPJA 1 IX. évfolyam, 236, szám. ÁRA 50 FILLÉR __ • Szerda, 1952 október 8. Ax Központi íi ott á^án.'ik be$zániolöja sí párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SZK(b)P KB titkárának előadói beszéde Moszkva, október 6. (TASZSZ) l. A Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak! A párt XVIII. kon- gresszusa óta eltelt időszak bővel­kedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A második világháború alapjai­ban rendítette meg Sok nép és ál­lam életét, s megváltoztatta a világ arculatát. A Szovjetunió megsemmisülése vagy gyengülése helyett a Szovjet­unió megerősödése* következett be; a Szovjetunió nemzetközi tekinté­lye megnövekédett. A demokrácia meggyengülése és szétzúzása he­lyett több közép- és délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett országokban gyökeret vert a népi demokratikus rendszer. A gyarmati és függő országok né­peinek még súlyosabb rabságba döntése helyett ezekben az orszá­gokban a nemzeti felszabadító harc újabb, hatalmas fellendülése követ­kezett be, kiéleződött az imperia­lizmus gyarmati rendszerének vál­sága. A nagy kínai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész imperialista világrendszerre. Immár az emberiség egyharmada megszabadult az imperializmus el­nyomásától, s lerázta az imperia­lista kizsákmányolás láncait. Sőt a, háború következtében három nagy- imperialista állam, Németország. Japán és Olaszország kiesett a nagyhatalmak közül, Franciaország és Anglia pedig elvesztette korábbi pozícióit. A háború utáni időszak a kapita­lista világrendszer további gyengü­lésének, a demokrácia és a szocia­lizmus erői növekedésének időszaka. Gazdasági téren a háború utáni éveket a tőkés országokban új gaz­dasági nehézségek fokozódása jel­lemzi, az amerikai imperializmus fokozódó terjeszkedése és1 ennek nyomán a tőkés országok ellentétei­nek kiéleződése. Még’inkább fokoz­ták az ellentéteket az imperialista körök arra irányhló próbálkozásai, hogy a gazdasági élet militarizálása és az új háború előkészítése útján lábolijanak ki a gazdasági nehézsé­gekből. Politikai téren a háború utáni időszakot két tábor kialakulása jel­lemzi. Az agresszív, antidemokrati­kus tábor vezetője az Egyesült Ál­lamok. A másik tábor: a békesze­rető, demokratikus tábor. Ez idő alatt a kapitalista világban a re­akció és az agresszió új központja alakult ki az Egyesült Államok ké­pében, ahonnan most a békét, a szabadságot és a népek nemzeti függetlenségét fenyegető legfőbb veszély kiindul. A béke erői e ve­szély láttán minden országban dön­tő harcra keltek, hogy megvédjék a békét és hazájuk nemzeti függet­lenségét. A Szovjetunió a háború utáni időszakban folytatta a háború által megszakított útját a párt XVIII. kongresszusa által megjelölt irány­ban; ez az út a békés fejlődés, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A há­ború utáni esztendőkben nagy ered­mények születtek az iparban, a köz­lekedésben és a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a mű­vészet minden területén. Ezekben az években egyszersmind tovább szi­lárdult a sz0vjet rend, erősödött a szovjet társadalom erkölcsi és po­litikai egysége és országunk népei­nek barátsága. A Szovjetunió aktivan harcolt; ezekben az években a világ béké­jének megőrzéséért és megszilárdí­tásáért. Vizsgáljuk meg a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit.­A világgazdasági helyzet általá­nos képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik; a békegazdaság szaka­datlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokrá­ciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társada­lom anyagi és kulturális szükségle­teinek maximális kielégítését szol­gálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszinvonalának rend­szeres emelését és a munkaerő tel­jes foglalkoztatottságát. Ezt a gaz­daságot a demokratikus tábor or­szágainak baráti gazdasági együtt­működése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitaliz­mus termelőerői egyhelyben topog­nak; ez a gazdaság, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan ismétlődő gazda­sági válságoknak harapófogójában vergődik. Ez a gazdaság militarizá- lásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejleszté­sének, az országok közti konkur- reumának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Az itt vázolt helyzet azért alakult ki. mert ez a gazdaság nem a tár­sadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjá­nak biztosítását, az adott ország la­kossága többségének kizsákmányo­lása, tönkretétele és nyomorba dön­tése útján, más országok — külö­nösen az elmaradott országok népei­nek leigázása és rendszeres kifosz­tása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. Malenkov elvtárs összehasonlítja a Sz. U. és a kapitalista országok termelésének fejlődését, rámutat a népi demokratikus országok éred- ményeire és a világpiac szétesésére, majd rátér az amerikai imperializ­mus gazdasági politikájának jel­lemzésére. Az Amerikai Egyesült Államok megszedte magát a háborún, az amerikai milliárdosok megszilárdí­tották gazdasági hadállásaikat. Az Egyesült Államoknak azokban nem sikerült elérnie célját, nem sikerült megteremtenie az amerikai tőke uralmát a világpiacon. Az Egye­sült Államok azt gondolta, hof^y Németország és Japán harcképte­lenné tétele után négyszeresére, öt­szörösére emelheti termelését. Azon, ban mindössze kétszeresére emelte termelését, most. pedig lefelé csú­szik a gazdasági válságba. Tény. hogy az Egyesült Államokban most legalább hárommillió teljesen mun­kanélküli és még több részleges munkanélküli van. A munkások t.ö- megsztrájkjai még bonyolultabbá teszi az Egyesült Államok, milliár­dosainak helyzetét. Azért van ez így. mert az Egyesült Államok ipara, az Egyesült Államok uralko­dó köreinek hibájából, elvesztette olyan piacait, mint a Szovjetunió, Kina, az európai népi demokrá­ciák. Az amerikai imperializmus most nemcsak a népek nemzetközi ki- zsákmánvolója és leigázója. hanem olyan erő is. amely bomlasztja a többi kapitalista ország gazdasági életét. Az Egyesült Államok mo­nopoltőkéje kihasználta versenytár­sainak gyengülését é. a háború után meghódította a kapitalista vi­lágpiac jelentékeny részét. Az Egyesült Államok .monopoltőkéje szétrombolja a kapitalista országok között történelmileg kialakult sok­oldalú gazdasági kapcsolatokat és ezeket a?; említett országok és az Egyesült Államok egyoldalú kapcso­lataival helyettesíti. Az amerikai monopóliumok a legarcátlanabb dömpinggel erőszakolják ki export­jukat, ugyanakkor kirekesztik belső piacukról a külföldi árukat. Ennek következtében a magas árak fojto­gatják az amerikai népet. Az ame­rikai monopóliumok egyre inkább megbontják a kapitalista világpia­cot. Az amerikai imperializmus le­hetetlenné teszi a nyugateurópai országok számára, hogy élelmiszer- árukat szerezzenek korábbi kelet­európai piacaikon. Pedig a nyugat­európai országok .mindig nagy- mennyiségű ipari árut szállítottak oda, cserébe az élelmiszerért és nyersanyagért. Az amerikai imperializmusnak ez a gazdaságpolitikája ki kellett, hogy élezze az Egyesült Államok és a többi tőkés állam közti ellentéte­ket. Ezek közül a legfőbbek az Egyesült Államok és Anglia közötti ellentétek. Ezeknek nyomán nyílt harc folyik az amerikai és angol ■monopóliumok között a kőolaj, a kaucsuk, a ritka- és színesfémek, a kén és a gyapjú forrásaiért, az áruelhelyező piacokért. Ehhez járulnak még az Egye­sült Államok és Japán, az Egyesült Államok és Olaszország, az Egye­sült Államuk és Nyugat-Német.or­szág igen. komoly ellentétei. Ahogyan az. amerikai imperializ­mus „segély” leple alatt hitelnyúj­tással befészkeli magát Anglia, Franciaország, Olaszország gazda­sági életébe, elhódítja az angol— francia gyarmatokon lévő nyers­anyagot és az árupiacokat, úgy éle­ződnek és még tovább fognak éle­ződni az ellentétek az Egyesült Ál­lamok és Anglia, az Egyesült Ál­lamok és Franciaország között. Anglia, majd utána Franciaország és a többi kapitalista ország' arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államoknak való .aláren­deltségből, hogy önálló helyzetet és magas profitot biztosítson a ma­ga számára. Az angol kapitalisták még most kemény harcot folytat­nak a nemzetközi kereskedelemben megnyilvánuló amerikai túlsúly el­len. A kapitalista országok háború utáni gazdasági nehézségei még fokozódtak azáltal, hogy az impe­rialisták maguk zárták el maguk előtt a demokratikus világpiacra vezető utat. Az Egyesült Államok kapitalis­tái felismerve ezeket a gazdasági nehézségeket, igyekeznek őket a koreai háborúval, fegyverkezési versennyel az ipar fmilitarizálá- sával egyensúlyozni. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország imperialistái a koreai nép elleni leakciós háború kirobbantása után és a demokratikus tábor elleni há­borús hisztéria felszításával egy­idejűleg háborús vágányra terel­ték a gazdasági életet, hatalmas arányúvá tették országuk gazda sági életének -milita’.'izálását és a fegyverkezési versenyt. Jelenleg ezen országok ipari termelésének egyre nagyobb részét használják fel hadfelszerelésre. A hadi meg rendelések döntő szerepet játszi; nak az Egyesült Államok és a töb­bi kapitalista országok iparának fő ágazataiban. A kapitalista álla­mok költségvetésében szakadatla­nul növekszik a fegyverkezési ver­senyt szolgáló közvetlen és köz­vetett kiadások aránya. A háborús gazdaság vágányaira való áttérés lehetővé tette az Egyesült Államoknak és más kapi­talista országoknak, hogy ideig- oráig emeljék ipari termelésük színvonalát. A burzsoá közgazdá­szok ezen az alapon igyekszenek bebizonyítani, hogy a nagy kato­nai megrendelések a végtelenségig képesek fenntartani az „üzleti te­vékenység'1 magas színvonalát. A valóság azonban rácálfoi .ezekre az állításokra. Most, a kapitalista gazdaság különösen erős, mílitari- zálásának harmadik évében egyre nyilvánvalóbbak lesznek a miliía- rizálás pusztító következményei. A nemzetgazdaság miljtarizáiá- sa nem küszöböli ki, hanem el­lenkezőleg, kimélyíti az arány ta- ianságot a termelési lehetőségek és a lakosság csökkenő fizetőké­pes kereslete között, amelyet a kapitalista országok vezető körei a végső minimumra csökkentének. Ez a kapitalista piac felvevő ké­pességének egyre nagyobbarányú csökkenését vonja maga után. A katonai költségvetés felduzzasztá­sa ilymódon szükségképpen újabb, mélyreható gazdasági válság ki­bontakozásához vezet. Különösen súlyos teherként ne­hezedik a fegyverkezési verseny az Egyesült Államok csatlós or­szágainak gazdaságára. Az Egye sült Államok — miután kirobban­totta a koreai háborút fokoz­ta nyomását a nyugateurópai álla­mokra, azt követelve töltik, hogy egyre teljesebben állítsák át ipa­rukat háborús vágányokra, fordít­sanak aránytalanul magas összege­ket a háború előkészítésére, meg­fosztotta ezen országok polgári termelési ágazatait a nélkülözhe­tetlen nyersanyagoktól és segéd­anyagoktól. Az amerikai imperia­lizmus végkép levetette magáról' a kapitalista országok gazdasága „helyreállítójának" álarcát. Az amerikai „segítséget" most már csak fegyverkezésre és egy újabb háború előkészítésére adják. Az a fegyverkezési hajsza, amelyet Ang­lia, Franciaország, Olaszország, Nyugai-Némeiország, Belgium, Norvégia és más kapitalista or­szágok vezetői az amerikai mo­nopóliumok parancsára folytatnak, tönkreteszi ezen országok gazda­sági életét és katasztrófába dönti azokat, Malenkov elvtárs beszél az Egyesült Államok csatlós orszá­gainak gazdasági nehézségeirő.1, népei életszínvonalának süllyedé­séről, ami a háborús politika egyenes következménye, azután így folytatja beszámolóiját: —- A kapitalista világrendszer helyzetét ezidőszerínt az teszi még bonyo­lultabbá, hogy a háború következ­tében *és a nemzeti felszabadító harc újabb fellendülése következ­tében a gyarmati és függő orszá­gokban az imperializmus gyarmati rendszerének tényleges szétesése megy végbe. A fasiszta Németország és az imperialista Japán szétzúzásának közvetlen eredménye volt az im­perializmus frontjának áttörése, Kínában, Koreában és Vietnam­ban, ahol a gyarmatok és félgyar­matok helyén népköztársaságok jöttek létre. A kínai nép győzelme méginkább forradalmasította a Ke­letet és elősegítette az imperializ­mus által elnyomott népek felsza­badító harcának fellendülését. A háború utáni időszakban még­inkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok között. Anglia, Franciaország, Bel­gium és a többi gyarmattartó ha­talom a gyarmatok rovására igyek­szik kárpótolni magát azokért a terhekért, amelyet a gazdasági élet militarizálása és &z Egyesült Államok terjeszkedése rájuk há­rít. Ugvanakkor az amerikai ,mpe- rialisták behatolnak e gyárimig,ir­tó hatalmak gyarmati érd vkköreí- be, ott pozíciókat hódítana« meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok népeinek ki­zsákmányolását. E harc során az amerikai hódítók összsskiivéseket sugalmaznak angol és francia „szövetségeseik" ellen, cselekede­teikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának to­vábbi elmélyülését. Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Jván, Szíria, Marokkó, Tunisz és má­sok) területét katonai támaszpon­tok céljaira használják fel, lakos­ságát pedig a jövendő háború „ágyutöltelékének" szerepére ké­szítik elő. A gyarmati és függő or­szágok népei egyre határozottab­ban ellenállnak az imperialista le- igázóknak. A nemzeti felszabadító mozgalom növekvő lendületét bi­zonyítja Vietnam, Burma, Malájfőid, Fülöp-szigetek és Indonézia népei­nek harca, a nemzeti ellenállás fo­kozódása Indiában, Iránban, Egvip- tomfcan és más országokban. A háború utáni időszakban &?■ Ame­rikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó köreinek tevékenysége a nemzetközi kap­csolatok területén is az új hábo­rú előkészítésének jegyében bon­takozott ki. Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború befejezése ufán csaknem azonnal letért arról (Folytatás a 2. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom