Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

mm

Szerda, 1952 október 8.

. As SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

(Folytatás az 1. oldalról.)

a megegyezéses politikai irányvonalról, amelyen a háború idején a szövetségesek haladtak és amelyet a hatalmak teheráni, jaltai és a potsdami értekezletek lerögzítettek. Az Egyesült Államok az agresszív cselekmények egész sorozatával élezte ki a nemzetközi helyzetet és új háború veszélye elé állította a világot.

Minthogy a Szovjetunió az új háború fő 'ellenzője a béke fő támasza, az Egyesült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak. hogy a háborút a Szovjetunió és a béke többi hívei ellen kell megindítani. így alakult meg az észak-atlanti agresszív tömb amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mögött kovácsoltak össze. És hogy a nép elől eltitkoüják. ennek a tömbnek agresszív céljait és 'becsapják a népet , .védelmi” tömbnek nevezték el a ,,kommunizmus”, a Szovjetunió ellen, amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország és a tömb többi tagjai ellen.

Ugyanezen bűnös célból szerveznek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban.

Ugyanezen bűnös célból az Egyesült Államok uralkodó körei remi- i itarizálják Nyugat-Németországot és Japánt.

Az Egyesült Államok uralkodó körei és hívei a Nvugat-Németor- szág és Japán remilitarizálásával az egész világ szemeláttára újjá teremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszüntetéséért a népek ebben a háborúban vérüket ontották.

Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-iangol tömb az agresszív háború előkészítéséről áttér a közvetlen, agresszió cselekményére. A koreai nép a bátor kínai önkéntesekkel szoros együttműködés, ben hősiesen védelmezi hazájának szabadságát és függetlenségét, visszaveri a békebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszerető emberiség lelkes rokonszenvét. (Lelkes taps.)

A mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sa,játszerű vonása és sajátossága van. Ezek közül a következőket kell megemlíteni; A fő agresszív hatalom az Amerikai Egyesült Államok fokozott erővel hajszolja háborúba a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az észak-atlanti tömb tagjait. valamint a második világháborúban legyőzött országokat —, Nyugat-Németországot. Olaszországot, Japánt. Az amerikai főkolomposok a tömb valamennyi részvevője részére megszabják a háború céijait, menetrendjét, a háborús részvételre számbajöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéseit is, diktálják a ma. guk akaratát;

Malenkov elvtárs leleplezi az imperialisták hazúg propagandáját, mely szerint ők a szabad országokat védik a Szovjetunió részéről fenyegető háborúval szemben.

Rámutat arra, hogy az atlanti szövetség országainak uralkodó körei eladták hazájuk függetlenségét az amerikai milliárdosoknak. Az Egyesült Államok stratégiáját a beszámoló a következőkben jellem- zi:

Az amerikai imperializmus stra- tégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus főkolomposai katonai terveket idegen területeken és idegen hadseregek, első sorban nyugat-német és japán, valamint angol, farncia és olasz területek és hadseregek felhasználására, valamint más népek felhasználására építik, amelyeknek az amerikai stratégiák elgondolása szerint vak eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világuralmat. A józanabb és haladó politikusok, akiket nem vakított el .a szovjetellenes ellenségeskedés, az európai és kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult amerikai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. Fel kell tételez, ni. hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját, fogják folytatni ás megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai s egyéb ’országok erre az új útra lépve teljes megértésre találnak, valamennyi békeszerető nép részéről. (Viharos taps.)

Az Egyesült Államok uralkodó körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett ,,hidegháborút” békés védelmi politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás nemlétező veszélyével rémítgetik. Az atlanti tömb főkolomposai demagóg, békeszerető, frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó | hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában uem olyan- könnyű új háborúba, a

A párt legfőbb irányvonala a külpolitika területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biz. tonsága biztosításának politikája volt és marad.

A kommunista párt a szovjet állam fennállásának első napjától fogva hirdette és a gyakorlatban is keresztülviszi a béke és a népek közötti baráti kapcsolatok politikáját. A Szovjetunió a két világháíbo- rú közötti egész időszakban állhatatosan védelmezte a béke ügyét, nemzetközi porondon harcolt a háborús veszély éllen. igyekezett a kollektiv biztonság és az agresszor elleni kollektiv visszavágás politikáját folytatni. Nem a Szovjetunió bűne, hogy az Egyesült Államok és a nyugateurópai országok reakciós körei meghiúsították a kollektiv biztonság politikáját, támogatták a hitleri agressziót, s elősegítették a második világháború kirobbantását.

Pártunk rendületlenül védelmezve a békepolitikát és mindig figye- lembevéve az ellenséges környezetet, szüntelenül erősítette az ország védelmét is, hogy teljes fegyverzetben fogadhassa az ellenséget.

1939-ben, amikor már fellángolt az új háború tűzvésze, Sztálin elv- társ a XVIII. pártkongresszuson kifejtette a szovjet külpolitika alapelveit, s hangsúlyozta, hogy ,,Mi valamennyi országgal a békét és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítését akarjuk, ezen az állás ponton vagyunk és maradunk, ha ezek az országok ugyanilyen magatartási fognak tanúsítani a Szovjetunió irányába, ha nem fogják megkísérelni országunk érdekeinek megsértését.” Sztálin elvtárs egyut-. tál figyelmeztette is az agresszoro- kat, kijelentve, hogy „Mi nem felünk az agresszorok fenyegetéseitől és készek vagyunk arra, hogy kétszeresen adjuk vissza azoknak a háborús gyujtogatóknak minden ütését, akik megkísérlik megsérteni a szovjet határok érintetlenségét.”

S amikor a hitleri Németország hitszegően hazánkra támadt, a szovjet nép megsemmisítőén visszaverte s szétzúzta az ellenséget. Az egész világ meggyőződött róla, hogy pártunk nem beszél a levegőbe. (Hosszan tartó viharos taps.)

A második világháború befejeztével pártunk tovább folytatta a tartós és szilárd béke biztosítására és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére törekvő külpolitikáját. A szovjet kormány széles körben ismertté vált programmot terjesztett elő a háború megakadályozására alkalmas intézkedésekről.

A Szovjetunió békeszeretetét, nemcsak előterjesztett javaslatai bizonyítják, -hanem cselekedetei is. A Szovjetunió a háború befejezése után jelentős mértékben csökkentette fegyveres erőit: létszámuk most sem nagyobb, mint a háború előtt volt. A szovjet kormány a háború után a legrövidebb időn belül kivonta csapatait Kina, Korea, Norvégia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária területéről, ahová ezek a csapatok a fasiszta agresz- s-zorok elleni hadműveletek folyamán léptek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa — annak tudatában, hogy a nemzetközi légkör enyhítésében nagy szerepe van az új háború embergyűlölő propagandája elleni harcnak — 1951 március 12-én törbékeszerető népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, ame. lyek csak nemrégiben ismerték meg a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni.

Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agresz- szorok farizeus békekomédiájának ártalmasságát.

A háborús előkészületeket a mi- li tarizmus soha nem látott tobzódása kíséri, ami kiterjed az imperialista tábor országai népeinek r.ek egész életére és miniden életmegnyilvánulására. Ezekben az országokban a reakció vadul támadja a dolgozókat és az egész rendszer fasizálódik.

Malenkov elvtárs rámutatott a fasizálás gyorsuló folyamatára az I Egyesült Államok által leigázott országokban, beszélt, a békemozga- lom kifejlődéséről, .-azután áttért a szovjet békepolitika ellemzésére.

vényt hozott a béke védelméről s a háborús propagandát az emberiség elleni súlyos bűncselekménynek nyilvánította. Ezzel más államok- nak is példát mutatott.

A nemzetközi küzdőtéren a legutóbbi években keletkezett rendkívüli komoly bonyodalmak közepette éppen a Szovjetunió terjesztett elő olyan javaslatokat, amelyek alapul szolgálhatnak a vitás kérdések békés rendezésére. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy éppen a Szovjetunió terjesztette elő azokat a javaslatokat, amelyek a koreai fegyverszüneti tárgyalások alapjául szolgálnak.

A Szovjetunió kormánya komoly jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mert véleménye szerint ez a szervezet fontos eszköze lehetne a béke fenntartásának. Manapság azonban az Amerikai Egyesült Államok a béke elleni harcában a nemzetközi együttműködés szervéből — aminek az, alapokmánya értelmében lennie kellene —- diktátori politikájának szervévé változtatja és agresszív cselekedeteinek fedezésére használja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A Szovjetunió azonban az Amerikai Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetében működő szavazógépezete áltál okozott roppant nehézségek ellenére is a béke álláspontját védelmezi e szervezetben és -a jelenlegi nemzetközi helyzetnek megfelelő reális ha. tározatok elfogadtatására törekszik, amelyek az agresszív erők megfékezésére, az új háború megakadályozására, s a hadműveletek megszüntetésére irányulnak ett, ahol ezek már megkezdődték.

Helytelen volna azt gondolni, hogy a háború csakis a szovjet állam ellen irányulhat. Mind ismeretes az imperialisták az első világháborút jóval a Szovjetunió megalakulása előtt robbantották ki. A második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött, s a háborútól maguk a tőkés .országok is erősen szenvedtek. Azok az ellentámadások, amelyek jelenleg marcangolják az imperialista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek; Mindezeket a körülményeket figyelembevéve a Szovjetunió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárnemű háborút megakadályozza, s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást.

De a Szovjetuniónak a tartós béke biztosítására irányuló politikája az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei agresszív politikájába ütközik.

A kardcsörtető amerikai körök emellett megkísérlik a bűnösről az ártatlanra kenni a felelősséget és hazúg propagandájukkal a Szovjetunió részéről állítólag fenyegető veszélyről ágálnak. Ami ezeket a Szovjetunióra vonatkozó hazúg koholmányokat illeti, nevetséges volna, ha hosszasabban bizonygatnánk teljes alaptalanságukat. Hogy valóságban ki is az agresszor, azt vitathatatlan tények bizonyítják.

Köztudomású, hogy az Amerikai Egyesült Államok szítja a fegyverkezési hajszát, elutasítja az atomfegyver és a baktériumfegyver eltiltását és a hagyományos fegyverzet csökkentését, míg a Szovjetunió

az atom és baktériumfegyver betiltását az egyéb fegyverzet és fegyveres erők csökkentését javasolja.

Köztudomású, hogy az Egyesült Államok elzárkózik a békeegyezmény megkötésétől, a Szovjetunió viszont ilyen egyezmény megkötését javasolja. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok agressziv tömböket kovácsolgat a békeszerető népek eben, míg azok a szerződések, amelyeket a Szovjetunió kötött külföldi államokkal kizárólag a japán vagy a német agresszió újjáéledése elleni harc célját szolgálják.

Köztudomású, hogy az Egyesült Államok megtámadta Koreát és leigázására törekszik, a Szovjetunió viszont a második világháború befejezésének pillanata óta seho'.-eni folytat semminemű hadműveletet.

Az Egyesült-Államok Kina ellen is agressziót folytat. Elfoglalta Taivan szigetét, az ősi kínai földet. Légierői kínai területet bombáznak és ezzel megsértik a nemzetközi jog- általános elfogadott szabályait. Köztudomású, hogy a Szovjetunió légierői senkit sem bombáznak s hogy a Szovjetunió semmiféle idegen területet sem foglalt el. Ezek a vitathatátlan tények.

Rátérve Angliával és Franciaországgal való kapcsolatainkra, meg kell mondanom, hogy ezeknek a kapcsolatoknak azon szerződések szellemében kellene alakulniuk, amelyeket a második világháború idején kötöttünk ezekkel az államokkal, s amelyek kölcsönös együttműködést helyeznek kilátásba a háború utáni időszakra. Az angol és francia kormány azonban durván megsértik ezeket a szerződéseket. Abban az időben, amikor véres háborút vívtunk, hogy Európa népeit felszabadítsuk a német fasiszta rabság alól, Anglia és Fran- ciaország vezetői ünnepélyes ígéreteket tettek a Szovjetuniónak a háború utáni együttműködésre vonatkozóan. Most azonban ők i.s teljesen bekapcsolódtak az amerikai imperialistáknak a békeszerető államok ellen irányuló agressziv tei-- veinek megvalósításába. Érthető, hogy Anglia és Franciaország vezetőinek ilyen álláspontja következtében az említett államokkal való kapcsolataink sok kívánnivalót hagynak maguk után.

A Szovjetunió világos álláspontra helyezkedik az- Amerikai Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal és más burzsoá államokkal való kapcsolatok tekintetében és a mi részünkről nem egy Ízben hangzott el nyilatkozat erről az álláspontról. A Szovjetunió most, is kész együttműködni ezekkel az államokkal, a békés nemzetközi szabályok érvényesítését és a tartós és szilárd béke biztosítását tartva szemelőtt. (Taps.)

A legyőzött országokhoz — 'Németországhoz, Olaszországhoz és Japánhoz fűződő kapcsolatok tekintetében a szovjet kormány az imperialista hatalmaid politikájától elvileg eltérő politikát folytat.

Az a körülmény, hogy a szovjet szocialista állam a győztesek sorában vari, teljesen új, a' törté nejemben példa nélkül álló helyzetet és leheltőségeket teremtett a legyőzött államok népei számára. A szovjet állam politikája lehetőségeket .nyújt bármely ország számára, amely afeltétel nélküli fegyverletételt aláírta, a békés, demokratikus fejlődésre, polgári célokra termelő ipirának, továbbá mezőgazdaságának fejlesztésére, termékeinek külső piacokon való elhelyezésére és az ország védelméhez szükséges nemzeti fegyveres erők megalakítására. A Szovjetunió a potsdami egyezménynek megfelelően rendületlenül folytatja a német békeszerződés mielőbbi megkötésére, az összes megszálló csapatoknak Németországból való kivonására és az egységes, független, békeszeretö, demokratikus Németország megteremtésére irányuló politikáját, mert jól tudja, hogy ilyen Németország fennállása a békeszerefő Szovjetunió mellett kizárja az új európai háborúk lehetőségét, s lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái leigázzák az európai országokat.

Remélhetjük, hogy a német nép, amely az előtt a dilemma előtt áll hogy vagy ezen az úton halad, vagy pedig az amerikai és angol imperialisták zsoldosaivá válik, a helyes utat — a béke útját — választja (taps). Ugyanezt kell mondanunk Olaszországról is. (Taps.) A Szovjetunió és a testvéri olasz nép nemzeti függetlenségének teljes helyreállítását kívánja. A szovjet kormány úgy véli, hogy Japánnak is független, demokratikus, békeszerefő állammá kell váinia, ahogyan a szövetségesek közös határozatai megszabták. (Taps.)

A szovjet kormány nem volt hajlandó aláírni azt az. egyoldalú szerződést! amelyet 'az amerikai diktátorok diktáltak a sanfrancis- coi konferencián, mert ez a szerződés semmibeveszi a kairói és a potsdami nyilatkozat, valamint a jaltai egyezmény elveit, s arra irányul, hogy Japán az amerikaiak távolkeleti katonai támaszpontja legyen. A Szovjetunió népei mély. ségesen tisztelik a külföldi leigázás jármába kényszerített japán népet és bíznak abban, hogy a japán nép kivívja hazája nemzeti függetlenségét és rátér a béke útjára.

A békének és a népek biztonságának szovjet politikája abból indul ki, hogy teljesen lehetséges a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élése és együttműködése, föltéve, ha mindkét részről megvan az együttmű- köd/és óhaja, s ha mindkét fél kész teljesíteni vállalt kötelezettségeit az egyenjogúság és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének szemelőtt tartása mellett.

A Szovjetunió mindig a más országokkal való kereskedelem és együttműködés fejlesztéséért szállt síkra és ma is ezért küzd, tekintet nélkül a társadalmi rendszerek különbözőségére. A párt továbbra is ezt a kölcsönös előnyökre építő politikát folytatja. (Taps.)

Amikor a kardcsörtető amerikai és angol kormánykörök váltig bizonygatják, hogy csak fegyverkezési hajsza biztosíthatja a tőkés országok iparának kielégítő foglalkoztatottságát, valójában van egy másik perspektíva is: az összes országok kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztése és kibővítése tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Ez a perspektíva sok évre biztosíthatja az iparilag fejlett országok iparának kielégítő foglalkoztatottságát, lehetővé teheti, hogy egyes- — bizonyos termékekben bővelkedő —- országok fölöslegeiket más államokban elhelyezhessék, hozzájárulhat az -elmaradott országok gazdaságának -fellendítéséhez, azaz tartós gazdasági együttműködés kialakulásához.

A Szovjetunió teljes egységben folytatja békepolitikáját más demokratikus, békeszerető államokkal! — a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával. Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjetunió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen új államközti kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a történelem. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti függetlenség tiszteletbeíntar'tásának elvein alapulnak. A Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződéseihez híven segíti és támogatja, s a jövőben js segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps.)

Meggyőződésünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer a kapitalizmussal folytatott békés versenyében évről-évre szemléitető'b- ben megmutatja felsőbbrendűségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De mi senkire sem akarjuk erőszakki rákényszeríteni ideológiánkat, vagy gazdasági rendszerünket. — ,,A forradalom exportja — ostobaság. Minden ország, ha akarja, maga hajtja végre forradalmát, ha pedig nem akarja, nem lesz forradalom” — mondja Sztálin elvtárs.

A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal való békés együttihűködésre törekvő politikáját, de ugyanakkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatok részéről fenyegető új agiesz- szió veszélyével is. Ezért erősíti most és a jövőben is védelmi készségét. (Taps.)

(Folytatás a 3. oldalon.)

A Szovjetunió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért

%