Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-26 / 252. szám

Vasárnap, 1952 október 26.

SOMOGYI NÉPLAP

3

vám

A böliönyei egységes pártvezetőség fordítson nagyobb gondot a munkára

Nagy feladatok várnak pártszervezeteinkre. Az üzemekben a tervév utolsó negyedének sikeres befejezése, felkészülés a következő tervév feladatainak megoldására. Falun az őszi mezőgazdasági munkák befejezése, a jövő évi bő termés alapjainak lerakása, a begyűjtés, a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítése. 'Hatalmasak ezek a feladatok és hogy pártszervezeteink sikeresen meg tudják állni a helyüket ezekben a munkákban, az eddiginél fokozottabb áldozatvállalás szükséges. A kommunistáknak példát kell mutatni, másrészt szervezni a dolgozókat a feladatok végrehajtására, aktivizálni az élenjáró dolgozókat és bevonni őket a népnevelőmun- kába.

/A fcöhönyei egységes pártveze- töség számos feladatot oldott meg sikeresen. A,z aratás, cséplés munkálatainak gyors elvégzése, a ga- bonafoegyüjtés sikere a kommunisták áldozatkész munkájáról és a példamutatásáról tanúskodik. Jól mozgósították a népnevelőket a III. Békekölcsön-jegyzéskor is. 110 népnevelő végzett nevelő, felvilágosítómunkát. Bevonták a nép- nevelcmunlkába a párttagokat, a töroegsteervezeteket, az élenjáró dolgozókat. A tömegszervezetek és az élenjáró gazdák segítségével érték e’l azt az eredményt,

hogy a III. Békekölcsön-jegyzéskor 40 százalékkal többet jegyeztek, mint a II. Békekölcsön-jegy zéskor.

iSzép eredményeket értek el.a burgonyát együjtésben is, amelyet 108 százalékra teljesített a község és megkapta a szabadpiaci jogot- Ugyancsak a jó felvilágosító munka eredménye, hogy a község 100 százalékra elvégezte az ősziárpa és a rozs vetését.

Mi az oka aizonban annak, hogy a kukoricategyüjtés csak 50, a búza vetése szintén 50 százalékos? A lemaradás oka az egységes párt- vezetőség kapkodó, tervszerűtlen munkájából adódik, 'abból, hogy* már több mint hárem hete nem tartották meg a vezetőségi ülést és nem beszélték meg a feladatokat.

Az egységes vezetőség a kialakulóban lévő népnevelőcsoportot nem segítette eléggé. Míg a III. Békekölcsön-jegyzéskor százon felül volt a népnevelők száma, addig most 30 népnevelő végez időközönként felvilágosító munkát. A pártvezetőség nem támaszkodik az élenjáró dolgozó parasztokra, pedig vannak ilyenek a községben.

A. múlt héten a háromnapos béke-begyűjtés munkájába hét doi- gozó parasztot vontak be, szép eredményt éritek el. Három nap

alatt a község kukoricabegyüjíése 27 százalékról 50 százalékra emelkedett. Hiba, hogy az egységes partvezetőség nem aktivizálja a párttagságot, nem vonja be őket teljes egészében a feladatok végrehajtásába. A párttagságnak mindössze csak 40 százaléka végez népnevelőmunkát.

Mohári elvtárs, a függetlenített párttitkár, mindezt maga akarja csinálni. A tagösszeírásnál is felületesen magyarázta meg a pártbi- zalmiaknkk, hogyan végezzék az összeírást, nem ellenőrizte a párt- bizallmiak munkáját. Maga is elment tagosszeírást végezni, a pártfcizalmialk a segítség hiányában több hibát követtek el. Ezek a hibák akadályozzák a község egészséges fejlődését.

Az egységes párt vezet őség a legrövidebb időn belül tartsa meg a. vezetőségi ülést, a párttitkár eivtárs bízza meg feladatokkal a vezetőségi tagokat. Támaszkodjanak a jeli dolgozó aktíváikra, szervezzék meg a néonievelőcsoportot, vonják be a község élenjáró dolgozó parasztjait. A pártbizalimiaknak adjanak leiadatokat és ellenőrizzék a feladatok végrehajtását. Az eddiginél még fokozottabban aktivizálják a párttagságot. Az egységes pártvezefőség csak ezeknek a megvalósításávall tudja végrehajtani ,az előtte álló nagy feladatokat. /

Tóth Lajos békebizottsági tag békevédelmi szerződést kötött Tóth Ferenc dolgozó paraszttal

Megyénk területén mindenütt hatalmas lelkesedéssel készülnek a becsületes dolgozók, a legjobb béke- harcosok a Hl. Magyar Békekongresszusra. Uj, nagyszerű hőstettekkel, a munka, a begyűjtés vona- Ián való helytállással bizonyítják be, hogy a békének igaz harcosai. Alig, hogy híre futott az országban,’hogy dolgozóink újabb ünnepélyes formával, békevédelmi szerződések kötésével is készülnek a

III. Magyar Békekongresszus tiszteletére, máris lelkesen csatlakoztak megyénk dolgozói közül is többen. hogy a béke védelméből ilyenformán is kivegyék a részüket. A békevédelmi szerződést dolgozó 'parasztok kötik a békebizottságok tagjaival. Ebben a szerződésben mindkét fél kötelezettséget vállal; a dolgozó paraszt arra, hogy becsülettel eleget tesz állampolgári kötelezettségének, a békebizottsági tag pedig arra, hogy állandóan foglalkozik a dolgozó paraszttal, felkeresi, tanácsokkal segítséget nyújt

ahhoz, hogy a dolgozó paraszt a vállalásának becsülettel eleget tegyen. Az országban az első ilyen szerződést Bacsa György, újkígyós! öt holdas dolgozó paraszt kötötte Szujó Istvánná békebizottsági taggal. Megyénk dolgozói is lelkesen üdvözölték a békeharcnak ezt äz uj formáját es lelkesen csatlakoztak hozzá.

Megyénkben elsőnek Kaposfüre- den Tóth Lajos békebizottsági tag kötött békevédelmi szerződést Tóth Ferenc 10 holdas dolgozó paraszt- tal. Tóth Ferenc eddig is élenjárt az állami fegyelem betartásában, beadásának mindenből 100 százalékra eleget tett. Most kötelezettséget vállalt, hogy november 15-re a meglévő 5 katasztrális hold földön az őszi mélyszántását elvégzi. Ebből két holdat megtrágyáz, hogy jövőre több, jobb termése legyen. Vállalta, hogy miután a saját földjén a munkákat elvégezte, segítséget nyújt Ambrus Józsefnek és Keszthelyi Lászlónak az őszi búza

elvetésében. Az őszi mélyszántásban fogattal siet a segítségükre Kötelezettséget vállalt Tóth Fe. renc dolgozó paraszt arra is hogy érikor répáját határidőre; leadja és a cukorrépafoldön másnap elvégzi a mélyszántást. Ezenkívül a ITT Ti -ke- kongresszus tiszteletére vállalta, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára egész évi adóját kifizeti. Tóth Lajos elvtárs békebizottsági tag pedig kötelezte magát arra, hogy segíti Tóth Ferenc középparasztot a vállalt kötelezettsége teljesítésében, ügy nyújt segítséget., hagy gyakran felkeresi, beszélget vele, tanácsokat ad neki, állandóan ébren tartja benne azt a gondolatot, hogy az adott szó teljesítése becsületbeli kötelesség.

Az első békevédelmi szerződéskötést még több követi, békeharco saink, dolgozó parasztjaink így is megmutatják, hogy mit jelenít számukra a béke megőrzése.

Pártéleíünh fontos eseménye a párttagsági könyvesére

Pártunk Központi Vezetősége határozatot hozott a párttagok tagsági könyvének 1953 január 2—31 közötti kicserélésére, mert a jelenleg érvényben lévő tagsági könyvek ez év decemberében lejárnak. Pártéletünknek hatalmas jelentőségű -eseménye lesz a tagsági könyvcsere. Párttagjaink kézhez kapják az új párttagsági könyvükéit, a párthoz való tartozásuknak egyik alapvető bizonyítékát.

Nagyszerű dolog a ,mi pártunk tagjának lenni, hiszen a párt volt, amely évtizedek során erőt, bizalmat öntött munkásosztályunk legjobbjaiba, irányt mutatott a legnagyobb harcok, a legnagyobb elnyomás idején. A felszabadulás után its a Szovjetunió segítségével, a párt irányításával értük el mindazokat a sikereket, amelyekre olyan büszkék vagyunk és amelyek a kapitalista országok munka soszt'álvaít, dolgozóit is olyan csodálattal, lelkesedéssel töltenek el, Ahhoz a párthoz tartozni, amelyik népünk harcait mindig győzelemre vitte, amelynek irányításával egyre közelebb jutunk a szocializmus felépítéséhez, ennek a pártnak tagjánaik lepni , igen nagy megtiszteltetés.

A mi pártunk —

Rákosi ok/társ pártja,

az ország egyetlen vezető pártjának fcsak olyan becsületes dolgozók lehetnek tagjai, akik tettekkel bizonyították és bizonyítják be állandóan, hogy méltóak a párttag megtisztelő címére.

Az új tagsági könyv kézhezvétele tehát minden kommunista számára nagy jelentőséggel bír mert még jobban megerősíti kapcsolatát pártjával. Október 15-én megkezdődött megyénkben is a párttagoknak és tagjelölteknek az összeírása. Ennek a munkának jó, vagy rossz elvégzésétől igen sok függ: az üj párttagsági könyvek. Az összeírásnál komoly fogyatékosságok voltak, sőt vannak pártszervezetek, ahol még mindig nem tudták teljes egészében az összeírás munkáját -elvégezni. Ezeknél a pártszervezeteknél a mulasztást azor.üali pótolni ik<eíl. Azon túl, hogy a pártcsoportb:izalími elvtársaknak, a párívezetőségi ta- goiknak elsőrendű köt élességük e fontos pártmegbiza'tásnak .mara- dektialanul eleget tenni, párttagjaink, akiknél az összeírás nem történt meg, keressék fel a párt- c sop o r t fejz a kn i-j a ük a t, vagy á pári- vezetös.eg tagjait, nehogy az összeírás munkájából hanyagság miatt kimaradjanak, hiszen nagy jelentőségű dologról van szó: a párttagsági könyvükről.

Most mutatkozik meg igazán, ki hogyan becsülte meg párttagsági könyvét, hogyan vannak a bélyegek hónapról-hónapra sorjában beragasztva, milyen gondot fordított a párttag egyik alapszervezetből a másikba való átjelentkezésére. A tagsági könyv megbecsülése, rendben’tartása a párttagnak a párthoz való viszonyát árulja el. Megyénk kommunistái a párítéletnek erre a fontos eseményére — a párttagsági könyvcserére — a jobb munkával, termelésűik növekedésével készüljenek. Megyénkben is, mint mindenütt az országban, tovább szélesedik a munkaverseny.

Dolgozóink szocialista fogadalmakat tesznek

a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35* évfordulójára. Legyenek ebben is élenjárók a kommunisták, az ő lelkesedésüket, kiváló eredményüket tartsák követésre méltónak a partonkivülí dolgozók hatalmas tömegei. A párttagsági könyv sokmindenre kötelezi a párt tagjait. Elsősorban a helytállásra, a munkában való példamutatásra, Mutassa meg megyénk minden kommunistája, hogy érdemes a párttagságra, érdemes az új párttagsági könyvre. Mutassanak példát üzemi munkásaink az 5 éves tervünk döntő évének túlteljesítéséért folyó harcban. De hasonlóan nagy feladatok várnak a falusi kommunistákra is. A falusi párttagok p éld am u fa fásunk kai,

vagy lemaradásukkal nagyban elő- revihetik, vagy hátráltathatják a begyüjiés ütemét, az őszi munkák elvégzését. Ne legyen megyénkben egyetlen olyan kommunista, sem az üzemekben, sem pedig a falvakban, aki kommunistáihoz méltóan ne áilná meg a helyét ötéves tervünk megvalósításáért vívott harcunkban.

Párttagjaink állandóan tartsák szem előtt példaképünknek, a szovjet kommunistáknak példáját, akik úgy őrzik párttagsági könyvüket, mint a legféltettebb kincsükét, akik a Nagy Honvédő Háborúban életüket is szívesen fei- I áldozták pártjukért. Úgy kell nekünk is megbecsülni párttagsági könyvünket, ahogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjai megbecsülik, úgy kell szeretni a pártot, mint ahogy a szovjet kommunisták szeretik nagy pártjukat.

Készüljön minden kommunista megyénkben úgy a párttagsági könyvcserére', mint ahogy e nagy esemény ezt tőlünk megkívánja. Pártéletünk >e fontos eseménye mélyítse el párttagjainkban még sokkal jobban Rákosi elvtárs, a párt iránti szeretetet, legyen újabb sikereinknek kiindulópontja a párttagsági könyvcsere.

rJnie$ek cAndráj Hete.

g 939 tavasza. Sűrű, sötét fd- hőket kerget az áprilisi szél. Megered az eső, majd újra elöbújik a nap. Szeszélyes hónap az április. Egyik percben esik, a másikban már ragyogóan süt a nap. A sűrű nagy cseppekben megeredt eső az utat mindemütt sárossá, lucskossá dagasztja. Szinte bokáig belesüllyed az ember a ragadós agyagba.

Az országúton két kerékpáros ha. lad. Vézna testüJcre rátapad a vékony, foltos „ruhának” nevezett gönc. Hajuk csapzottan hull a hideg áprilisi széltől szikárra cser- zett barázdás homlokukra. Fázósan húzzák összébb a ruhát és teljes erővel tapossák a pedált, a sáros úton mégis csak. nehezen jutnak •előre. Hosszú utat kell megtenniök napnyugtáig. Hallgatagon haladnak egymás mellett, nincs kedvük beszélgetni, mindegyik a maga bajával van elfoglalva. Kora hajnaltól kerékpároznak, 70 kilométer nem kis út, ennyit kell megtenni a zuhogó esőben. A fáradságtól és az éhségtől alig érzik már lábaikat.

JVehezen buggyannak a szavak, amikor az egyik megszólal[

— Ni, mintha Tatabánya tornyait látnám — mutat az erdőn túlra.

— ügy néz ki — felel rá a másik. Szinte erőre kapnak. Jobban, néki- feszülnek az inak, hogy minél előbb odaérhessenek. A város tornyai.

komor emeletes házainak körvonalai egyre jobban kirajzolódnak szemük előtt. — Nem tudom milyen szerencsével járunk — szólal meg az egyik. — Nekem nem sok rémé. nyem van — hangzik a felelet, hiszen annyi az országban a munka- nélküli, mindenki ide igyekszik a bányába dolgozni. — Talán majd sikerül — mondja reménykedve Bucsek András, a fiatalabbik. Késő este érnek a városba. Az utcákon egymás után gyúlnak ki a lámpások.

— Nem tudón, hol kapunk szál. lást éjszakára — szól Búcsúk András, közben megdörzsöli az esőtől ázott fáradt kezeit. — Majd valamelyik háznál csak adnak az istállóban — f eleli rá az öregebb. Egyik alacsony kis házba bekopogtatnak. A gazda betessékeli őket a gyéren világított kis lakásba. Elmomdja a két jövevény, hogy mi járatban vannak, munkát keresnek, nem kaphatnánák-e éjszakára valahol szállást. A gazda szíves ember, mind. járt felajánlotta, hogy az istálló, ban a szalmán atf fekhelyet — ha ez megfelel, mert hát szűkösen vagyunk — teszi hozzá, mintegy mentegetőzve. Hogyne felelne meg — válaszolnak szinte egyszerre — Örülünk, hogy a hosszú út fáradalmait

ebben az idegen városban valahol kipihenhetjük. *

polcáig nem tudott egyik sem elaludni, « hideg és a gondolatok nem hagyták őket pihenni. Mindegyik fejében ott motoszkált, az: vájjon mire ébrednek reggel, lesz-e majd munka. A szomorú élet képe egyre élesebben rajzolódott ki Bucsek András emlékezetében. Felsóhajtott ,..

Réggel aztán korán ébredtek. Összeszorult a szívük, amikor a bányaigazgatóság épülete előtt meg. látták a tolongást. Vagy 5—600 ember várt a kapunyitásra, a munkára. Az emberek közé állt Bucsek András és társa is. Tíz embert vettek fel mindössze. Bucsek András és társa nem volt a szerencsés” tíz között. Az emberek szomorúan távoztak, hogy másnap ismét kezd. jék a reménytelen ácsorgást.

Bucsek Andráséit is lehajtott fejjel indultak útnak. Tejet, kenyeret vettek a városban, az volt a reggeli, ebéd és a vacsorájuk is, többre már nem jutott a kevés pénzből, amit még hazulról hittak el az útra.

JL/ff ágnap, harmadnap, negyednap megint csak odaálltak a gyár kapuja elé, de mindig csaló, dottan tértek haza szállásukra. Nem volt munka a számukra. így ment

ez két hétig. Egyik reggel aztán sikerült bejutni o.; bányába. Felvették őket. Bucsek András a cipészműhelybe került. 12 órát dolgozott naponta 3 pengő 50 fillérért. Szállásuk egy egészségtelen tömegbarakk volt. Éjszaka nem tudtak pihenni, mert a dohos szalmán százával nyüzsögtek a férgek. Amit ezért a „lakásért” és az élelemért fizettek, egész keresetüket felemésztette. Ruházkodásra vajmi kevés jutott, az öreg szülök és a testvér támogatására, segítésére a keresetből már egy fillér sem került. Itt dolgozott a bányában egy évig Bucsek András. 19U0-ben a kulákok- hoz járt aratni, testvérével. Tized- részért. Aratás után pedig az útépítőkhöz mentek kövezni. 12—13 órát dolgoztak naponta a nehéz kövezést munkában. Sokszor hónapokig nem láttak húst. Krumplin és szá- ráz kenyéren éltek. Nehéz volt így a munka. Erejük egyik napról a másikra fogyott, 19i2-ben behívták katonának, hogy védjél az „urak” hazáját. Pár hónap múlva fogságba esett. Ezzel lezárult Bucsek elvtárs életében egy szakasz: a múlt, amelyre sokszor gondol vissza, mint keserű emlékekre.

Az új élet ékkor kezdődött, amikor a Szovjetunióba került fogságba. Krim félszigetére

vitték, hat hónap alatt megtanulta a kőműves mesterséget.- a szovjet emberek tanították meg rá. Szanatóriumokat építettek a betegek számára. Itt a szovjet emberek között megismerte, hogy milyen az élet abban az országban, ahol nincs kizsákmányolás, ahol a dolgozó népé a hatalom.

19i8-ban hazajött Magyarországra. Falujában megalakították a ter- melöcsoportot. Ö már a Szovjetunióban megismerte, hogy mi a szocialista mezőgazdaság előnye, itthon is megismertette a dolgozó parasztokkal.

Amikor azonban meghallotta, hogy megyénk büszkesége: a Ka- posvári Textilmű építését megkezdték, idejött dolgozni. Szovjetunióban szerzett tapasztalatait hasznosítani akarja itt is. Azóta itt dolgozik. Sztahanovista. Á tlagteljesítménye 210 százalék körül van. Keresete 1500—1600 forint.

WMint egy rossz álomra, úgy gondolok vissza a múltra — mondja Bucsek elvtárs. De elég sűrűén: valahányszor, amikor kislányomra nézek, aki már boldogan, gond nélkül él, eszembe jutnak az én gyermekéveim. Ma mindenünk meg van, lakásunk, ruhánk, bútorunk, boldogan, gondtalanul élünk. Ezt pártunk, államunk tette lehetővé — és befejezi — csupán any- nyit mond még: tudom mi a kötelességem.