Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

Vasárnap, 1952 szeptember 14. SOMOGYI NÉPLAP É barcsi járás ősisi mezőgazdasági és begyűjtési munkájáról A 'kedvező (időjárás megyénk minden községében lehetővé tette, hogy meggyorsuljon az őszi szán­tás-vetés munkája. Községeink és termeSőszöveikezetéínk nagyrésze időben felkészült, hogy a minisz­tertanács határozatának megfele­lően végezzék el az őszi munká­kat­A barcsi járásban is megkezdték az ősziek alá a szántást és több községben, mint Drávafamási, Kas- télyosdcrrbó, Potony, igen komoly eredményeket értek el. A vetőszántást minden község­ben megkezdték, a gépállomások traktorosai komoly kezdeti sike­rekről tudnak beszámolni. Kü'lönö- -sen jó eredményt értek el a darányi gépállomáson. Hiba.van azonban az őszi ter­mények betakarításánál, a burgo­nya szedésénél és a kukorica tö résénél főleg. Ehhez a munkához ■épper.rsak, hogy hozzákezdtek és vontatottan halad a, (begyűjtés .munkája is. Mi az oka, hogy a betakarítás murikéra lassú üt egriben halad, hogy a községi tanácsok nem fog­lalkoznak súlyának megfelelően az ősziek begyűjtésével? A járási ta­nács apparátusán az el bizakodott^ ság, az eredményeken való meg­nyugvás lett úrrá. A munkaterv hiánya meglátszik a munkán A Megyei Tanács időben felhív­ta a járási tanács figyelmét, hogy .az őszi mezőgazdasági munkák végrehajtására pontos munkater­vet, ütemtervet dolgozzanak ki. A mezőgazdasági osztály időben el is készítette munkatervét, de a begyűjtési osztály várt a munka­terv elkészítésével egészen addig, míg a Megyei Tanács begyűjtési osztálya a szempontokat le nem küldte a járási tanács begyűjtési osztályához. A Megyei Tanács begyűjtési osztálya ezeket a szempontokat el­késve, 5 nappal ezelőtt juttatta el a járási tanácshoz, s így a járási tanácsnak a begyűjtés végrehajtá­sához még ma sincs meg a kidol­gozott munkaterve. A járási tanácson lévő lazaság, az eredményeken való megnyug­vás kihatott a községi tanácsok munkájára is, s ennek a következ­ménye az, hogy például Csokonya- viscotán, Kastélyosdombón, Drá- vatamásiban, Somogyaracs köz­ségben, Bélaváron, de a többi köz­ségekben sem működnek a mező- gazdasági állandó bizottságok és a begyűjtési állandó bizottságok. Ahogyan a járási tanácsnak nin­csen kidolgozott munkaterve a be­gyűjtésre, az ősziek betakarításá­ra, ugyanúgy nincsen meg a köz­ségi tanácsoknak sem. A járási tanácsnál, de a közsé­gekbe* is olyan nézet uralkodik, hogy „a burgonyaszedést még nem lelhet megkezdeni, a kukorica még zöldéi“. Ezzel magyarázzk, hogy a járás mindössze 20 százalékot J;el- jestíett burgonyából, a kukorica- beadást pedig még százalékban ki sem lehet fejezni. Nincs megszer­vezve a községekben a jelentőszol- gála't, nincsen kiépítve az ellenőr­ző hálózat, így nem tudják figye­lemmel kísérni, hogy hol, melyik területen lehet ia betakarítás mun­káját megkezdeni. Az ellenőrzés hiánya nagymér­tékben mutatkozik meg Homok- szentgyörgyön, ahol a tanács nem adott engedélyt a burgonya és á kukorica szedésére, mert szerinte miég nem érett be a termés. A ku- lákok. azonban nem vártak az en­gedélyre, megkezdték az ősziek betakarítását. A tanács engedélye és tudta nélkül Bojtor János 45 holdas kuláik 1 mázsa tengerit, Bojtor István 45 holdas kulák pe­dig 25 kilogramm burgonyát sze­dett fel engedély nélkül. Balogh József 28 holdas kulá'knál nagyoihb mennyiségben találtak engedély nélküli felszedett burgonyát, lesze­dett tengerit, amelyet már régebb óta etetett állataival. Ez a példa is bizonyítja, hogy ahol hiányzik az ellenőrzés, ahol rossz a jelen- tőszorgálat, ott az ellenség szaba dón garázdálkodhat. Ugylátszik a barcsi járásban más éghajlat van, mint például öreglak községben, Varászlón, Fé­nyeden és Lullán, ahol a burgonya­beadást már 100 százalékon felül teljesítették. Vajjen tanulmányozták-e a já­rásban a minisztertanács határo­zatát, amely megyénkben a napra­forgó, burgonya, kukorica aratásá­nak, szedésének, illetőleg törésé­nek időpontját meghatározta. Eze­ket a munkákat szeptember 20-ig kell végrehajtani. Az igaz, hogy számos olyan te­rűiéit van a járásban, ahol a késői esőzések miatt a kukoricatörést még nem lehet megkezdeni, de a homokos területen és .számos köz­ség határában ehhez a munkához már hozzá kellett volna kezdeni. De nemcsak a kukorica és bur­gonya betakarításánál van a le­maradás, ugyanez a helyzet a nap­raforgónál is, amelynek jórészét learatták, s a begyűjtésnél 9.6 százaléknál mégis mindössze tartanak. A lemaradás oka: nincs rendszeres népnevelő munka Ha megkérdezzük a lemaradás okát, a magyarázat egy. „Még zöld, nem lehet betakarítani." De a nap­raforgóra ezt nem lehet mondani. Vájjon, ennék miért nem megy a begyűjtése? A magyarázat erre az, hogy a községekben nem folyik rendszeres népnevelő munka, s a pártszervezetek sem foglalkoznak kellőiképpen a begyűjtés munkájá­val, valahogy úgy érzik, a gabo- nabeigyüjtést sikeresen végrehaj­tottuk, több feladat már nincs. Van pedig feladat bőven. Hiszen általában a megye területén és a barcsi járás területén is az egyéni­leg dolgozó parasztok a búzát, fő­képpen burgonyaföldbe vetik s ad­dig a vetési munkákat sem tudjak elvégezni, míg a burgonyaszedés munkáját el nem végzik. Ä járási tanácsnak sürgősen változtatni kell helytelen munkamódszerén, ami abban nyilvánul meg, hogy le- küidík a tanács dolgozóit a köz­ségekhez, akik levisziik ugyan >l szempontokat a községi tanácsok részére, de nem nyújtanak segít­séget a munkaterv elkészítéséhez s a feladatok végrehajtásához, A járási tanácsnak tisztában kell len­nie azzal, hogy a jövő évi termény- betakarítás alapjait most rakjuk le. — Éppen ezért széles körben népszerűsíteni kell* a járás terü­letén is a jól bevált szovjet agro­technikai módszereket, a kereszt- soros vetést, a műtrágya haszná­latát és egyéb agrotechnikai mód­szert. Vájjon, mit tettek a járás területén a vetési munkák időbe­lin elvégzéséért? A szántásnál ko­moly eredmények vannak, de a vetéssel le vannak maradva, s a járási tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője, Kurucz elvtársnak a véleménye szerint az ősziárpa ve­tését nem tudják időben elvégezni, hivatkoznak arna, hogy „nincs vető­mag“, De nem keresték meg a mód­ját, hogyan, milyen formában tud­nák a vetőmagot biztosítani, nem mentek el ezokba a községekbe, ahol bőven rendelkeznek felesleg­gel, hogy csere útján, vagy felvá­sárláson keresztül biztosítsák a vetéshez a magot. Adjanak több segítséget a felsőbb szervek A járási pártbizottság több eset­ben felvetette már a végrehajtó - bizottsági ülésen, hogy a tanács sürgősen _változtasson munkamód­szerén. De ennél tovább a járási pártbizottság sem ment, nem adta meg a kellő segítséget alanácsok- nak a hibák kijavításához, felszá­molásához. De nem ad segítséget a Megyei Tanács sem. A mezőgazdasági és a begyűjtési osztály küld le ugyan instruktorokat az osztályértekez­letekre, levisziik a szempontokat kimennek a községekbe is, de az ott tapasztalt eredményeiket, hiá­nyosságokat nem beszélik meg az osztályvezetőkkel. A járásban meglévő laza munka eredményez­te azt is, hogy a hízottsertésbe - adási kötelezettséget szeptember hónapra mindössze 8 százalékra, a második félévre pedig 27 száza­lékra teljesítették. S csiak egy községet ha megné­zünk, Csokonyavisontát, a 36 ku­lák közül eddig még egy sem tel­jesítette hízottsertésbeadási köte­lezettséged, iS Budai elvtársnő, a községi tanács elnökhelyettese azt mondja, hogy „nem tudunk velük mit csinálni“. Nem mintha sajnál­ná a kulákokat, de éppen a járási tanács segítségének hiánya miatt nem tudja, hogy mit csináljon. Vájjon, mit? Erre egy lehet a vá­lasz. Szerezzen maradéktalanul érvényt a törvénynek. Ami ebben a községben folyik, az nem más, mint tehetetlenség, a feladatok elöl való meghátrálás, s minderről tudnak a járásnál, de nem szünte­tik meg a községben lévő tűrhetet­len állapotot. S vájjon, a többi községekben mi a helyzet a kulá- lcok elszámoltatása körül? a leg- több községben ugyanolyan laza­ság van, mint Csokonyavisoníán. Ideje, hogy felszámolja a járási ta­nács a munkájában lévő lazasá­got, s olyan légkört teremtsen, hogy egészséges munka induljon meg a járás minden községében. Üdvözöljük a III. Szövetkezeti Napot A mai nap szövetkezeteink éle­tében a fejlődés újabb állomását jelenti. Határkő amikor büszkén tekinthetünk vissza eddig elért eredményeinkre, megszabva a fel­adatainkat. új. az eddiginél még fokozottabb harcot indíthatunk a szövetkezeti mozgalom kiszélesíté­se. megerősítése érdekében. A fel- szabadulás óta eltelt 7 esztendő eredményei igazolták pártunk szö­vetkezeti mozgalmának helyességét. Elért eredményeink, amelyekről a ■mai napon, számot adhatunk. hűen tükrözik vissza azokat az eredmé­nyeket is. amelyeket egész orszá­gunk életében elértünk. A múltban is volt szövetkezeti mozgalom. Ki ne emlékezne a ..Hangya” szövetkezetekre, amelyek a múltban a tőkések, a földbirtoko­sok érdekeit képviselve folytogatta a falu dolgozó parasztjait, kizsa­rolta. becsapta az ország dolgozó népét. Elég megnézni a volt ,.Han­gya” szövetkezetek vezetőit, köny- nyen reális képet alkothatunk a ,.Hangya” szövetkezet működéséről. Barcson Horváth István. Horváth, Balázs és Gyuricsán Gyula, volt nagybirtokosok, a ..Hangya” sző- vetkezet volt vezetői, hosszú időn keresztül élősködtek a dolgozóik ve­rejtékkel szerzett keresetéből, mind­addig, amíg a Szovjetunió fel nem szabadította hazánkat az elnyomás alól. Horváth István és társai a többi Horváth Balázsok és Gyuri­csán Gyufák mem várták meg a dol­gozó ^ nép igazságszolgáltatását, gazdáiknál, a Nyugat tőkéseinél kei restek és találtak menedéket. Népünk megtanulta a múlt társa­dalmi rendszert gyűlölni a földbir­tokosaival, tőkéseivel és szövetkeze­teivel egyaránt. Pártunk vezetésé­vel olyan szövetkezeteket hoztunk létre, amelyek a dolgozó nép érde­keit képviselik. '1946-ban megyénk­ben még gyermekcipőben járt a szö­vetkezeti mozgalom. Mindössze 8 millió forint értékű árukészlettel rendelkeztek üzleteink. A fejlődés egyik évről a másikra mind na­gyobb méreteket öltött és ma már megyénk földművesszövetkezetei 408 fogyasztási egységgel rendel­keznek, több mint 52 millió forint árukészlet birtokában. Barcson a volt , Hangya” szövet­kezet helyén ma már hatalmas szö­vetkezeti áruház hirdeti szövetke­zeti mozgalmunk fejlődését. A szövetkezet vezetőségében azok az egyszerű dolgozó parasztok, pa­rasztasszonyok, dolgozók foglalnak helyet, akik a múltban a munká­jukon és a vásárlásukon keresztül is a tőkéseket gazdagították. Ma a dolgozóké a szövetkezet. S ezt egyre többen értik meg megyénkben is. A szövetkezeti tagok száma több mint 68 ezret tesz ki. Ezeknek a dolgozóknak is harcos seregszem­léje lesz a mai nap. S amikor a szövetkezeti mozgalom eredményei­ről beszélnek, saját maguk eredmé- nyeit mondják el: azt, hogy Ka- posváron, Marcaliban, Tabon, Sió­fokon és a megye valamennyi járá­sában mindenütt megtalálható a földművesszövetkezetek áruháza. Azt, hogy 4 nagyáruház és 36 kis- áruház ontja bőséges áruit a dol­gozóknak. Amikor földművesszövetkezeteink eredményeiről beszélünk, feltétle­nül meg kell említeni, hogy a mi szövetkezeti mozgalmunk nemcsak értékesítéssel, hanem felvásárlással is foglalkozik. Ebben az évben már eddig 3000 vagon kenyérgabonával vásároltak fel többet, mint az el­múlt évben. Termelési szerződése­ken, műtrágyán, kisgépeken, minő­ségi vetőmagon keresztül segítik dolgozó parasztságunkat a magas terméseredmények elérésiéhez. A földművesszövetkezet a termelő, szövetkezet előiskolnja, ahol a föld- művesszövetkezeti tagok megismer, kednek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel és mind közelebb kerül­nek hozzá. Sok községben a szö­vetkezeti tagok a kezdeményezői a termelőcsoportok létrehozásának. Szép eredményeket értek el föld­művesszövetkezeteink különösen most, amikor megyeszerte szocia­lista fogadalmak valóra váltásával készültek a szövetkezeti napra. Nagyszerű eredményt értek el a tabi járásban, ahol a szövetkezeti nap tiszteletére 11 új termelőszö­vetkezeti csoport alakult 122 dolgo­zó családdal, 1250 holdon. Több köz­ség alakult át szövetkezeti község, gé. mint Zics. Bedegkér, Gamás, Zala és Tab. Pap István 15 holdas. Apáti József 15 holdas igazgatósági tagok voltak a csoport megalakítá­sának kezdeményezői. Példájuk nyomán 5 vezetőségi tag, 3 megha­talmazott és 45 szövetkezeti tag lé­pett be a termelőszövetkezeti cso­portba. Megyénk dolgozói a szövetkezet tagjai éberen őrködnek, hogy ne furakodhasson be az ellenség soraik közé. Következetes harcot folytat, nak azok ellen, akik gátolják, aka­dályozzák a terv tejesítését, meg­próbálják fékezni a szövetkezeti mozgalom fejlődését. A mai szövet­kezeti nap serkentse még jobb munkára a szövetkezetek dolgozóit, legyen harcos seregszemléje a szö­vetkezeti dolgozók aktiv békehar- cának. Vörös Lajos MÉSZÖV szerv. o. vez. A fiatal parasztgyerelket Kotu- rék csapatába osztotta be a par- tizánparancsnok. Koturra bízta a fiú nevelését. Ő hozzá is látott. Pihentek a szálláson. Valaki halkan dudorászott. Ki tudja, hon­nan kerül ide a dal, a lengyel partizánok dala: „Varsó, te szép, látlak-e még . .. ?“ — Gyönyörű volt ez a dal. Forró vágyakozás és szeretet 'búgott mjnden szavá­ban a haza fővárosa, szíve iránt. Kotornak Belgrád. jutott eszébe. ElérZé'kenyült, amikor meggyötört hazájának szenvedő fővárosára gondolt. Megkérdezte a parasztle­gényt, — Jártál-e már Belgrádiban? — Nem, — rázta a főjét a fiú­— Na a/kkor ma este Belgrádba „utazunk". Térképet terítettek a földre. Mellé heveredefí. A többiek is köré gyülekeztek, A legény nagy- ranyitotta szemét, lelkét, hogy abba minden beleférjen. Kotur pe­dig Belgrádról kezdett beszélni. — Én magam nem Vagyok bel­grádi. A főváros mellett laktam, s ha cseppnyi időm volt, — megláto­gattam. —• Akár dolgom volt, akár nem. Amikor utcáján sétáltam, ak­kor éreztem, hogy az ország min­den emberével találkozók, s ke- zetszorítok. — Mennyire csalódtam! Meny­nyire csalódtam! — sóhajtott és ujjait a térképre helyezte. — Belgrád nem a testvériség városa lett, hanem a gyűlölködésé. — Ma háromféle Belgrád van a Duna partján. Induljunk el a fő­térről, a Terazieről. Látjátok, itt B G L Cl 1 A D még elég világos van ilyenkor éj­szaka,égnek a lámpák. Arrébb, ott jobbra még nagyobb a ragyogás — s keze a Dedinye-kerületre mu­tatott- — Vájjon, kik vigadnak ott? Jól jegyezzétek meg, itt van a ,,Majestic"-szálloda, arrébb a ,,Lotos“-bár. Ragyogó termek, drá­ga csillárok. Frakkos uraságok sietnek be ékszeres hölgyekkel. Az ott, egy amerikai bankár. Ven­dégségbe jöit, biztosan rézre, vagy ólomra van szüksége. Tito, a ku- fár, olcsón árul... A páholyokat aranyveretü függönyök takarják, Lebbentsük fel az egyik függönyt. Kik ülnek ott részegen? Nem más, mint Gyilasz és Pijade, a két hó­hér. Hallottátok hírét a legendás Arsze Jovanovícsnak, aki dicsősé­ges harcokban lobogtatta a sza­badság zászlaját? Ezek a gyaláza­tosak gyilkolták meg! Jól ismer­jük a két hóhér tevékenységét. Akkor, amikor Montenegróban 1944 nyarán megjelent Gyilasz és riijade, ezrek és ezrek pusztultak el. Azt a parancsot adták a parti­zánoknak, hogy a csapatokat 2—3 emberből álló egységekre kell fel­osztani. Könnyű volt ezekkel, a gyenge csoportocskákkal a nácik­nak elbánni. Pijáde a saját kezé­vel lőtte agyon a legjobb harco­sokat, megrágalmazva őket. Most itt ordítoznak részegem, Az a nagyhangú fickó velük, egy angol. — A térkép sokmindent elárul — folytatta tovább Kotur —, csak tudni kell olvasni. Kanyarodjunk egyet. Itt a külügyminisztérium, s nem messze tőle, alig néhány mé­terre az amerikai követség. Itt székel mister George Allen, Ju­goszlávia igazi vezetője; az ameri­kai nagykövet. Az ő parancsára szállítják a búzát, rezet, kukori­cát Titóék, s kapnak helyette ágyút, fegyvert. Az ő narancsára építik a hadiutakat, repülőtereket. Jól jegyezzétek meg ezt az épü­letet, ez is a kémek és gyilkosok tanyája. — S ha már itt tartunk, látogas­suk meg a főhóhért is palotájá­ban. Rendőrök, detektívek hada veszi körül fényűző kastélyában, S csak a kivételeseknek van sza bad bejárásuk az orgia-tanyára, ahol a leggaládabb népellenes dol­gokat tervezik ki. Itt lakik a fő­hóhér, Josip Broz Tito, a kém, a gyilkos, a kulákfi. Ha kilép a kas­télyból, testőrök százai kísérik rendjelektől csörgő puffadt alak­ját- De hiába a nagy testőrség, a védelem. A nép bosszúja elől nem lehet menekülni. A nép bosszút áll! — Belgrád! Drága Belgrád! Itt, ezen az utcán — és Kotur ujja áthalad a Dedinyen, s Terazie-té- ren — látjátok, már gyérülnek a lámpák. Csak némelyik helyen pislákolnak. Az utcák néptelenek, mintha az emberek meghaltak vol­na ezen a környéken. Időközön- kint motorzúgás veri fel a csen­det, fekete gépkocsik szágulda­nak végig az utcákon. Ezek a fe­kete gépkocsik rabszállító autók. Mennyi derék harcost hucoltak el a gyalázatosok! A halálautó nagy része egy irányban halad: a Glav- tiyacaka felé. Ez egy óriási börtön, szürke nagy falakkal övezve. A Glavnyacska környékén az embe­rek nem tudnak aludni. Jaj-kiáltá­sok, borzalmas sikolyok verik fel az éj Cisendjét, a meglkínzottak, halálragyötörtek kiáltoznak így. Ez a második Belgrád. Börtön és éhezés. Nincs kenyér, nincs hús, nincs pénz a dolgozók számára, de vau börtön, haláltábor. — De él a harmadik Belgrád. — Mindenütt ott van. Hiába nyargalásznak ijesztő bömbölésscl Belgrád utcáin a hialálautók, hiá­ba cirkálnak éjt- és naphosszat fegyveres udbások az utcákon, az éjszaka köpenye alatt bátor és elszánt emberek futnak. Időnkint megállnak, néhány gyors mozdulat, aztán tovább. S reggel, amikor a főtióhér a Miklós herceg-útján a Szkupscsinába hajtat, a rend­őrök sorfala között, a falakon, a házakon ilyen feliratokat lehet ol­vasni; — „Halál Títora!", „Vessze­nek hazánk árulói, a fasiszta Tito­banda . ..!“, „Halál az amerikai háborús gyújtogatok kutyáira!" Ez a harmadik Belgrád. Nem tudom megmutatni a térképen, hogy hol laknak ezek az emberek. Legtöbbjének lakása sincs. Ám mégis összemérhetetlenül gazda­gabbak, mint a dollárból hájasodó Tito, mert ezeknek az emberek­nek hazájuk van. Ezek az embe­rek kommunisták, Sztálin katonái. Semmi meg nem rettenti őket. Sem a halálautók, sem a ■ Glav­nyacska jajkiáltásai. ~ SOLTÉSZ ISTVÁN.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom