Somogyi Néplap, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-13 / 163. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP VASÁRNAP, 1952 JULIUS 13. TANULJUNK A SZOVJETUNIÓTÓL A népnevelő munka próbája az aratási időszak írta: M. Zsurovljev, az „Új élet útja“ kolhoz népnevelő kollektívájának vezetője Czenijon Viplickij népnevelő végigpilkntott a 150 hek tárnyí rozstáblán. Gondolatban mérlegelte, miképpen volna leghelyesebb megkezdeni a gazdag ka lászú, embermagasságúra nőtt ga bona aratását. A csoportvezető és egyben népnevelő tudta, hogy min den előkészületet megtettek az aratásra, kipróbálták a kombájnokat és a kaszások is aljg várják már, hogy levágják az első rendet. Mégis izgatott volt. Ez az izgalom elpárolgott, ahogy munkához láttak. Már az első na pi eredmény is bizonyította, hogy népi könnyen bár, de teljesíteni lehet az aratási ütemterv naponkénti előirányzatát. Vacsora után a népnevelő beszélgetésre hívta össze a gépcsoport személyzetét, összegezte a kombájnvezetők az napi munkájának tapasztalatait, ismertette a legnevesebb kombájnvezetőik módszerét és részletesen adatokkal alátámasztva elmondta, milyen eredményeket biztosítana a kollektíva számára, ha a gépkeze lök átvennék ezt a módszert és a feladatokat órákra kiszabó ütemtervet dolgoznának ki. A következő napon Viplickij gépcsoportja 24' hektárt, harmad nap 27 hektárt aratott le, majd a negyedik napon elérte a 30 hektáros teljesítményt. A népnevelő figyelemmel kísérte versenytársuk, a Szkidanov elvtárs vezet'e másik gépcsoport munkáját- Naponta ismertette a dolgozókkal a verseny állását és mindkét csoport munkaeredményeit. Százötven Jiektárnyi rozs learatása után Viplickij csoportja valamelyes előnyre tett szert a versenyben. Ennek az előnynek köszönhette a csoport, hogy megkapta a kolhoz vörös vándorzászlaját. A dolgozók fogadalmat tettek, hogy mindenáron megőrzik a. dicsőségzászlót, amelynek megszerzése a büszke öröm érzésével töltötte el mindegyiküketkövetkező megbeszélés alkalmával a népnevelő a begyűjtési munka minőségéről be szélt. Hangsúlyozta, nem elég csak mennyiségében teljesíteni a tervelőirányzatot. Ez nem sokat ér — mondotta — ,ia a dolgozók közben megfeledkeznek a szemveszteség ellen ví -lőtt harc nagy fontosságáról. Viplickij elvtárs kitűnő példákon mu tatta meg, „milyen kárt okoz az államnak, a kolhoznak és minden egyes kolhozparasztnak a legkisebb szemveszteség is. A jó népnevelő munka eredményeként Viplickij csoportja továbbra is megőrizte elsőségét és magára vonta a pártszervezet figyelmét. A pártszervezet felismerte, hogy a kiváló termelési eredmények elsősorban a jó politikai felvilágosító munkának, a népnevelő fáradhatatlan és élettel teli nevelő munkájának köszönhetők. Elhatároztuk, hogy tanulmányozzuk Viplickij elvtárs munkamódszereit és a munkában szerzett tapasztalataival együtt átadjuk ezeket a többi gépcsoportnál működő népnevelőknek. A tapasztalatátadás eredményesnek bizonyult. Viplickij példája nyomán a többi gépcsoport is hamarosan kidolgozta a maga óraütemtervét. A versenyben sereghajtó csoport is felfejlődött és megközelítette az élenjáró csoport teljesítményét. ^Italában elég széles körben alkalmazzuk a tapasztalat- cserét. Barakov elvtárs, az egyik kombájnvezetőnk lemaradt a versenyben, teljesítménye csaknem a fele volt az élenjáró Ikombájnveze- tőkének. A népnevelő értekezleten megbeszéltük, hogyan lehetne segíteni Barakovnak. Kiderült, hogy Barakov máá típusú kombájnt vezetett tavaly és a rábízott „Sztálinyec" típusú gépet nem ismeri eléggé. Az értekezlet azt a határozatot hozta, hogy Szkidanov elvtárs, tapasztalt kombájnvezető- nek Barakov segítségére kell sietnie, hogy elmúljék az új géptől való idegenkedése és félelme, mely hátráltatja a munkában. Szkidanov oly eredményesen foglalkozott kombájnvezető társával, hogy Barakov teljesítménye rövid idő alatt megkétszereződött. Ez is hozzásegített bennünket ah- noz, hogy nyolc munkanap alatt befejezzük a rozs aratását. ^ népnevelők munkája kiterjed a gabona tisztításával és szállításával megbízott koEToz- parasztok körére is. Kezdetben fennakadás mutatkozott a szállításban. Az igás szállítóeszközök mindössze egy utat tettek meg naponta, s a gépkocsik sem fordultak többet, mint ötöt vagy hatot a 12 kilométeres távolságon. A gabona- Oeszolgáltatási terv teljesítése megkövetelte, hogy gyorsítsuk a szállítás ütemét és naponta legalább 250 mázsa gabonát juttassunk el az átvevőhelyre. A jó népnevelő munka nyomán a gabona tisztítása gyorsabban ment és jobban folyt, a szekerek és tehergépkocsik fordulóinak száma pedig megkétszereződött. Kolhozunk július második hetének elején már olyan mennyiséget adott be, ami kétszeresen felülmúlta az előírt feladatot. Népnevelőink erőfeszítése most arra irányul, hogy az eddigi munkaütemet megtartsuk továbbra is és júliusban befejezzük a termés begyűjtését. Minden népnevelő tudja, hogy az aratási időszak a népnevelő munka próbája. ^zt a célt szolgálják az agitáció legkülönbözőbb formái. Rendszeresen tartunk beszámolókat a nemzetközi helyzetről, a párt és kormány határozatairól, más vidékek kolhozainak begyűjtési eredményeiről. Széles körben alkalmazzák népnevelőink a szemléltető agitációt. A munkaverseny eredményeit naponként megjelenő villámokon ismertetjük, de előfordul az is, hogy naponta két villám jelenik meg Hetenként tartanak a kolhozparasztoknak filmélőadást a mezőn. A gépkezelők és kolhozparasztok kulturális szükségleteinek kielégítése is segít a magunk elé tűzött feladatok megoldásában. Méray Tibor: JCmm,Kiflié Phenjan, március Gyerekek! Drága, sápadt, akossze- mü koreai gyerekeik! Nézlek benneteket az utcákon, a földbevájt odúk tövében, a kórházi ágyakon, anyátok hátán és anyátok sírja mellett. Ti szenvedtek legtöbbet éhben a háborúban. Mennyi miniéent látlak /már fiatal szemeitek. Mennyi véri kellett látnotok, hányszor zúgott e haláltosztó repülőgép a fefetek felett, hány bomba csapott le a közeletekben. Értetek folyik ez a harc. Értetek ömlik a férfiak vére, értetek do<l goznak látástól vdkulásig az asszonyok. Hogy ne csapbassénak a falhoz benneteket a betolakodott gong szterek, hogy ne sorvadjatok szóig" ságiban és n'Jomoiibm, mint apáitok évezredeken át- Érietek folyik ez <t harc. Hogy újra otthonos legyen a mosoly kis arcotokon, hogy meg húsosodjék vézna festetek, szakadt ruháitokat jóra cserélhessétek játszhassatok a játszóié, eken, békében és szabadon élhessetek. Értetek folyik a harc. Mert romiok között is, baktérium szennyében, „éz nán és rongyosan is ti vagytok o biztos, a fényes, a boldog jövendő Phenjan, májú A szind'oni tömeggyilkosság nép bírósági tárgyalása folyik. A tanú kát hallgatják- ki. Egy fiaid nssZomi áll az emelvényen. Csöng Jong E nek hívják. Tanítónő. A paining úttörők vezetője volt. Hogyan viselkedtek az amerikai ak az önök környékén a gyermekek kel szemben? — kérdi tőle az elnök. Tompán hangzik a felelet: P-ah\ungban háromszáz gyermekei öltek meg, az ancsoni falusi iskolában Emlékszik a nevükre is? A tanú sorolni kezdi a nevüket. Ötöt, tízet, harmincat. Meggyilkolt gyerekek neve. Elégi — szakítja félbe az elnök. — Kíván még valamit mondani? — Igen — jön határozottan a válasz — valamit még el kell mondanom. — Megölték az én osztályom legjobb úttörőjét is, Li Mjong Szánt. És azért, mert ő volt a legjobb tanuló az osztályban, ki ír totók az egész családját. Tizenkét embert. Li Mjong Szán ott ült a börtönné alakított iskola egyik termében, olt, ahol annyiszor olyan jól felelt, ahol élete legnagyobb öröme érte: megkapta az éltanuló jelvényt. Ott ült és várta a halált. A zsebében volt egy. füzetlap és- egy cent aa. Az amerikaiak elfelejtették elvenni tőle. Li Mjong Szán sebes, összetört kis kezeivel levélbe kezdett. Ezt a levelet megtaláltam a zsebében, amikor kiásták a tömegsírból. A bátyjához címezte, aki katona. Kérem engedjék meg, hogy -elolvasmm n levelet. — Tessék! — mondja az elnök. A tanú kis papírdarabot vesz elő és olvasni kezdi: „Drága Bátyám! Én egy félóra mtlva meghalok. Olgán szép volt az élet. Kérlek téged, hogy pusztítod íz amerikai imperialistákat. Ha én meg is halak, sok úttörő azért tovább menetel. Azok a gyermekek mind eljutnak a ,ko-rnnmnizrrmsha.'“ Sűrűn jegyzem a tanítónő szavait a tudósításhoz, amelyet a Szabad Népnek a túr gyalusról fogok írni. Qe most megáll a késeimben a toll. Hamsi, június Azért vagyok itt, hagy az új csatornát nézzem meg, amelyet a falu asszonyai rohammunkával építettek. A háború minden nehézségével dacolva, tizenhétezren.. Gyenge, pos- ványos földet változtattak át ezzel a csatornával rizsfölddé. Útban a csatorna felé egy magányod kis épület mellett megyünk el. A párttitkár, aki kalauzol, csakúgy véletlenül megemlíti, hogy ez az isicob. Az iskola mell-eít homokkal beszórt udvar. A szélén három apró földihalom. A párttitkár megint csak futólag megjegyzi, hogy ez a három kisgyermek sírja. Még a múlt ősszel történt. A gyerekek az órákközti szünetben ideídnt fűlsz attak. Váratlanul egy amerikai lökhajtásos bukott alá, a gépágyuk tüze végigsöpörte az udvart. Hárman meghaltak, nyolcán megsebesüllek. A halottakat ide temették, emlékeztetőül. Ahogy megyünk * sírok mellett, én is csuk úgy véletlenül észreveszek valamit. Az udvaron túl három f&ldbevájt óvóhely van. Kitaposott ösvények vezetnek a fekete nyílások felé. Ezek az ösvények az is kőid három ablakától indulnak ki- Úgy ásták az óvóhelyeket, hogy h" tanulás közben törnek tájul} a lé qikalózök, a gyerekek az ablakon keresztül siethessenek valamivel bi z t o sabib men edekbe. A nyitott ablakom át látni: karba- tett kezekkel, figyelő arccal ptt ülnek a fiúk meg a lányok a padok ban. Egy kétszemélyes púdban hárman ülnek., a háború az iskolapadokig is eljut- Nem is kérdezem, hogy milyen a fegyelem, a tanulmányi eredmény. így is tudom a választ: jobb, mint a háború előtt, így van ez egész Koreában. Koreai szövőmunkásnök A Mun Man Vük vezetése alatt álló szövőgyárat az amerikai barbárok lerombolták. A gyárat az állandó bombázások ellenére is újra felszerelték és üzembehelyezték. Belépünk a szövődébe. A munka teljesen zökkenőmentesen folyik. A falakon jelszavak olvashatók: „Szedjétek össze minden erőtöket az ellenség szétzúzására! Utolsó csepp véretekkel verjétek le az ellenséget!“ Nézzük a szédítő sebességgel forgó gépeket. — Az imperialisták barbárságának nincs határa — mondja kísérőnk, az üzem igazgatója. — Az amerikai légirablók barbár módon elpusztították gyárunkat, de a munkások a tűz tombolása, a bombák hullása közepette is önfeláldo- zóan harcoltak, hogy megmentsék a szövőgépeket és a nélkülözhetetlen darabokat. Hősiességük, er- nyedetlen és rettenthetetlen munkájuk eredményezte, hogy gyárunkat új helyen fel tudtuk állítani. Hogyan építették fel az új gyárat? — A munkások az alapépítményt húsz nappal a határidő előtt elkészítették. A legnehezebb kiadat a felszerelés elszállítása volt. A gépek legsúlyosabb részei kivételével, amiket szekereken szállítottunk, csaknem mindent a munkások cipeltek az új gyárhoz, pedig sokszor támadták őket az amerikai vadászgépek. Minden órában új akadály, és nehézség állt útjukba, de óriási akaraterejük mindig diadalmaskodott. A gyár csaknem valamennyi dolgozója résztvett a szállításban. Ebben a kemény munkában a nők ugyanúgy kivették részüket, mint a férfiak. — Hatalmas lendülettel folyt az üzem felszerelése. Kim Bjung Mo brigádja két nap alatt végezte cl azt a munkát, amire a terv öt napot írt elő és régente a háború előtt 15 nap kellett hozzá. A fonal Eiőbb érik be és nagvoüb termést hoz a palántáról ültetett gyapot Üzbekisztán sok kolhozában az idén alkalmazták első ízben nagymértékben a gyaoottermesztés új módszerét, a palántáról történő ültetést. Kora tavasszal szakszerűen felszerelt és fűtött melegházakba és melegágyakba vetették el a gyapotmagvakat. A növényt akkor ültették ki, amikor kihajtott rajta az első két-három levél. A palánták mindenütt jól megeredtek és messze maguk mögött hagyták a magról ültetett gyapotot. Az üzbég tervezők jelenleg xij gyapotpalántálógép szerkesztésén dolgoznak. tekercselő brigád két nap alatt teljesített négynapi munkát. A brigádok dolgozói a gépek felszerelésében és az elhasznált részek kicserélésében nagy találékonyságot és ügyességet tanúsítottak. Li dong Szung mérnök brigádja a gyapotfeldolgozó gép számára fontos gerebenező alkatrészt talált fel és új „trombitát“ a szövőgép részére. Han Jun Ju és Li Ik Baj elvtárs ötletes orsócsiszolót talált fel. Találmányaikkal igen nagy szolgálatot tettek országunknak. Hogy megy a termelés az új üzemben? — Erre válaszolnak eredményeink. Csői Rin Hi munkásnő, akinek férje a néphadseregben harcol, kötelezte magát, hogy az augusz tus 15-i felszabadulási műszakot 150 százalékban végzi el. Li Vong Szil szövőmunkás napi termelési átlaga 159 kilométer volt, de az augusztus 15-i verseny megindulása óta 190 kilométert teljesít és eközben két munkásnőt képez ki. — Li Csang Ok munkásnő, aki az egyik kanhvontartományi gyárban dolgozott és most ebben a gyárban termel, ezt mondta elvtár- saínak: „A gyárat, amelyben dolgoztam, az ellenség szétrombolta. Boldog vagyok, hogy ismét dolgozhatom. Azzal állok bosszút az ellenségen, hogy napi normámat 150 százalékra teljesítem". Meg is tartotta, amit ígért, Kitűnő eredményét gondos, figyelmes munkájának köszönheti — fejezi be szavait az igazgató. „Leánymunkások! Harcoljunk bátran az ellenség szétzúzásé ért!" — olvassuk az egyik feliratot. Nézzük a szövőnők munkáját. Szinte egyemberként végzik moz dulataikat. Tudják, hogy a több munka több egyenruhát jelent a tisztek és katonák számára a fronton. A lányok énekre gyújtanak: „Magasra tartjuk Kim ír Szén zászlaját". (New Korea) Albániában nagy ipari építkezések folynak, az idén 54.871 négyzetméternyi területen létesülnek gyárak és üzemek, 1952 végéig egy cement, egy üveg, egy gyapjúszövő és egy fa lepárló üzem épül fel. A felszabadulás óta épült gyárak és kombinátok több mint 105 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el. Elbasanbian fafeldolgozó kombinát létesül. Tirana mellett pedig felépült a Sztálin-textilkom- bínátÉPÜL A TÁVVEZETÉK írta: K. Kechainov A Rodope hegység gyönyörű erdőin haladunk keresztül. Az egyik most vágott útnak a végén megpillantjuk a munkásokat- Több- százan dolgoznak itt. Ezer és ezer köbméter földet mozgatnak meg. A nagy tehergépkocsik egymásután indulnak el a kiemelt főldtő- meggel. — Nézz csak a magasba! — mondja Danko Míkov mérnök. — Látod? Ott húzódik a mi villamos- távvezetékünk. A villamosvezeték Dimitrov- grád, Kirdzsalí, Konski, Dől kö zött húzódik majd. A munkálatok vezetőije Mikov mérnök. Ő építette a Mezdra—Vi- díni-i, a Russe—Bjelal-i, a Ruse— Razgrad-i magasfeszültségű távvezetékeket is, de '— mint mondja — ilyen nehéz tereppel még nem volt dolga. Kezdetben többen nem bíztak a munka sikerében, ma azonban már egy sem akad ilyen kishitű. A nehezen járható helyekre ősz vérek és szamarak szállítják fel a tartóoszlopokhoz szükséges vasat,- a szigetelőket, a fát meg a munkások élelmét. A nehéz teherrel megrakott állatok ügyesen lépkednek a szakadékok mellett és sohasem csúsznak el. Madárdaltól visszhangzik az erdő. Egy terebélyes fa alatt subáikon fekvő munkások pihenik ki fáradalmaikat. Amott hatalmas tartóoszlopokat szerelnek. Ezekre kerül a távvezeték. A porcellán szigetelőket még a földön szerelik a tartóvasakra. A tartóoszlopok sok Ingyen — különösen ahol a vezetéket mély völgyeken kell keresztülhúzni — egészen közel vannak egymáshoz, nehogy az erős szél leszakítsa róluk a vezetéket, — Az építkezéshez szükséges anyagokat — például a tartóoszlopokat — a különböző szófiai gyárakban előre elkészítik — mondja Mikov mérnök. — Az egyes oszlopok szerelése és felállítása már a mi munkánk. A hegyek szikláin csak robbantások segítségével tudjuk az oszlopokat felállítani. A völgyekben, ahol forrásokra bukkanunk, eró’s, jól szigetelt betonágyakat kell építenünk, nehogy az oszlopok alapját a víz gyorsan alámossa, A bátor építek legyőznek minden nehézséget. Tudják, hogy munkájuk nyomán számos újabb bolgár faluban gyullad ki a villany és hatalmas új ipartelepek kapnak majd áramot.
