Somogyi Néplap, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-10 / 160. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP CSÜTÖRTÖK, 193-2 JULIUS 10, EGY ÉVBEN KÉT TERMÉS Nálunk, Kárpátukrajnában régebben nem ismerték a tarlóvetést. Területünkön mi voltunk az elsők, akik gondosan tanulmányoztuk a keletukrajnai, kaukázusi, krími, továbbá a rosztovi és sztá lingrádi területen lévő kolhozok tarlóvetési módszereit és eredményeit. Mi, kolhozparasztok, óriási lelkesedéssel építjük új életünket. Ebben hatalmas segítséget nyújt nekünk a Bolsevik Párt és a szovjet kormány. A kolhozgazdálkodás útjára a párt vezetett bennünket, dolgozó parasztokat, s a párt tanít állandóan arra, hogyan építsük újszerűén, közös munkával egyre szépülő, új életünket, A párt és a kormány küldi ne künk a legkorszerűbb mezőgazda sági gépeket, a legjobb minőségű vetőmagvakat, a párt és a kormány gondoskodik róla, hogy egyre több tudós, agronómus és zoo- tecbrúkus segítse munkánkat. Mindez pedig azért történik, hogy szovjet államunk még erősebb legyen, Hogy egyre fokozzuk termés eredményeinket, ami nagy élelmi szerbőséget és jómódot biztosít minden dolgozónak. Heküí«l$, feoütozprasztoknaK imioítánüítioz legtentosabb a fűid. Ezt a földet a szovjet hatalom adta nekünk. Magunkénak mondhatjuk immár azt a földet, amely hét évvel ezelőtt még grófok, földesurak és kulákok tulajdonában volt. Ez a föld ma a szovjet államé s a szovjet állam nekünk adta örökös használatra. A mi kötelességünk tehát (az, hogy évről évre fokozzuk a terméshozamot. Nekünk úgy kell megszerveznünk a munkát, hogy a mi földünk két- szeresen-lliáromszaroson többet hozzon, mint a múltban, annál is inkább, mert kárpátukrajnaí kolhozaink nem rendelkeznek túl sok szántóval. Három évvel ezelőtt, 1949 tavaszán az egyik kolhozvezetőségi ülésen vetette fel a másodvetések kérdését Fjodor Hidi brigádvezető. — Arassunk egy és ugyanazon területről két termést egy évben — mondotta a jelenlévők nagy csodálkozására. — Hogyan? — kérdezték. — Egészen egyszerűen. Ha például learatjuk majd az őszíbúzát, vagy őszirozsot, szántsuk fel nyomban a tarlót s vessünk beléje gyorsanfejlődő növények magvait, például kölest, hajdinát, tarlórépát. Sokáig vitatkoztunk, végül is az agronómuslioz fordultunk magyarázatért. Valiosi beérik-e a másod vetés? — hangzott az első kérdés. — Nézzük meg például a kölest és a hajdinát — kezdte az agronómus. — Tenyészidejűk 70—90 nap. Ennyi meleg napunk feltétlenül lesz, hiszen az őszi vetésű gabonaféléket június végén vagy július elején már aratjuk. Tegyük fel, j hogy a tarlóvetést július 15-ig el- - végezzük. Hány meleg hónap áll írta: N. P. Porohnavec még előttünk? Július fele, augusz tus és szeptember s majdnem a teljes október. Tehát van 90—100 napunk a reggeli fagyokig. — No és hogyan leszünk a talajnedvességgel? — A köles jól tűri a száraz ságot — folytatta az agronómus. — Egy mázsa búzaszem kícsírázásához 55 liter víz szükséges, egy mázsa, köles csíráztatásához csak 25 liter. Ha a termést — magot és szalmát együtt — vesszük, akkor a kép a következő: a tenyészidő alatt egy kilogramm zab fejlődéséhez 430, egy kilogramm búza fejlődéséhez 410, egy kilogramm kukorica fejlődéséhez 300, egy kilogramm köles termesztéséhez pedig 250 liter víz szükséges. Ennél azonban jóval több nálunk a talajnedvesség. Azokon a területeken, ahol tarlóvetést végzünk, természeteseti kétszemnnyí szerves- és műtrágyával keli majd trágyáznunk. Néhány nap múlva már Uzsgo- rodba utaztunk és elmondtuk tervünket a kerületi pártbizottság titkárának, Hodák elvtársnak. — A terv igen jó. Minden segítséget megadunk — mondotta. Június végén hexdtllk sz aratást. Minden munkaképes férfi és asz- szony pirkadattól sötétedésig a mezőkön dolgozott. Először azokon a táblákon arattunk, amelyeken másodvetést akartunk végezni. A szántást traktorokkal végeztük, 18—20 centiméter mélységű barázdákat szántót tunk, A boronák az ekék nyomában haladtak. Július 3-án már vetettük a kölest és a hajdinát. A vetőmag- szükséglet kölesnél 18, hajdinánál 100 kilogramm volt. A magokat 3—5 centiméterre munkáltuk be a talajba, kétszer végeztünk gyomirtást a kölestáblákon. A köles 70, a hajdina 80 centiméter magasra nőtt. Kölesből 16, hajdinából pedig 11 mázsa veit a hektáronkénti átlagtermés. Szeptember végé% jóval a fagyok előtt, megtörtént a betakarítás. — Keveset vetettünk — sopánkodtak a kolhozparasztok, miután kiszámították, hogy ahol a köles termett, ott előzőleg hektáronként 32 mázsa rozsot takarítottunk be, összesen tehát 32 mázsa rozs és 16 mázsa kölest fizetett egy-egy hektár ugyanabban az évben. Ahol hajdinát termesztettünk, ott egy-egy hektáron 24 mázsa búzát és 11 mázsa hajdinát gyűjtöttünk be: összesen tehát 35 mázsát! A következő évben már 57 hektáron teimeltünk másod- vetésű kölest, 35 hektáron hajdinát, 45 hektáron csalamá- dét, 5 hektáron uborkát, 10 hektáron káposztát és tarló répát, Gsalamádéból például mintegy ezer tonna zöldtömeget takarítót tunk be Példányt kfiveUE a iiföbi kérpaíimjnai bofiiaz is. A ,,Lenin“-kolhozban (Mukacsevo- kerület) Jurij Homa növénytermelő brigádja például már 18.32 mázsa másodvetésű kölest takarított be egy-egy hektárról. Rekorderedményt ért el tarlóvetésnél a be- regovói kerület ,,Kalinyin“-kolho- za: hektáronként 25 mázsa kölest takarítottak be. Ilyen termést nálunk eddig még a tavaszi vetésű köles sem adott. Kolhozaink már azon vannak, hogy egy évben három dohány- termést, két burgouva. uborka, káposzta és hagymatermést is betakarítsanak. Az „egy évben két termés* nálunk már valóság. Tyimirjazev a nagy orosz tudós mondotta: „Az az ember, aki két kalászt termeszt ott, ahol csak egy nőtt, megérdemli az egéiz emberiség háláját“. Ilyen emberek a szovjet emberek, akik a nagy Sztálin vezetésével építik új életüket — a kommunizmust. GYORSCSÉPLÉS A SZOVJETUNIÓBAN A magtisatfíó szérűk gépesítése Elmondta: N. Kravcov, a voronyezsi ieriiiet Iralacsevi gépállomásának komszomol-tltkára Nozsenko elvtárs, az egyik ifjúsági gyűlésen felvetette a magtisztító szérűk gépesítését és javasolta, hogy a kolhozparasztok munkájának megkönnyítése céljából minden kombájnhoz szalmaboglyá- zót is kellene szerelni. Javaslatát telkesen támogatták és a Komszomol-tagok hozzáláttak a nagy fizikai erőt igénylő munkák gépesítéséhez. Elhatározták, hogy nyolc magtisztító kolhozszérűn osztályozógépeket állítanak fel. Az osztá- [yozókkal dolgozó nyolc brigád egyikét Boriszov vezeti. Ez a brigád különösen élenjár a gépesítésben. Boriszov és a brigád tagjai a Csapajev-kolhoz szérűjén szállítószalagokat és röpítőszalagos szárítógépeket szereltek fel. Ezáltal a kolhozparasztok tucatjai szabadultak fel más munkákra. A másik brigád a Vorosilov-kolhozban kazalrakót készített. Hasonló gépeket készítettek más kolhozokban is. Nemrégiben ellenőrző portyákat tartottunk, hogy számbavegyük, hogyan készültek fel a kolhozok a nagy nyári munkára. A Komszo- mol-ellenőrző csoportok felkeresték a kolhozszérűket, magtárakat, és műhelyeket. Figyelmüket nem kerülte el a legapróbb hiányosság sem. A Lenin-kolhozban például megállapították, hogy a szérűt nem készítették elő, az aratőgé- ' pékén nincsenek magfogók. A Komszomol-tagok maguk segítettek a hibákat gyorsan kiküszöbölni a szérűn. A Szovjetunióban tavaly a gabonafélék 60 százalékát takarították be kombájnokkal. A szovjet ipar, a szocialista nagyüzemi gaz dálkodás gyorsiramű fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy idén már a gabonafélék több mint 70 százalékát gyűjtik be kombájnokkal a szovjet mezőgaz daságban. 1 szérű előkészítése és a biztonsági intézkedések Azokban a kolhozokban, ahol a kombájnok mellett marokrakó és kévekötő aratógépék is dolgoznak, a gabona összehordását és asztag- barakásáf a lehető leggyorsabban elvégzik. A szérűk helyének kijelölésénél több szempontot is figyelembe vesznek. Fontos, hogy a szérű területe magasabb fekvésű, száraz, sima, széltől, vizek áradásától védett, magtártól, gabonatábláktól, közlekedési utaktól nem távoleső s szállítóeszközökkel könnyen megközelíthető legyen. A szérűknek kijelölt területet alaposan le tisztítják, a földet 7 egyengetik, majd ledöngöli'k, vagy hengerelik, a szemetet, gyomokat pedig elége tik vagy betemetik. Idejében meg- megszervezik a tűzoltókészültséget. Az egyes asztagokat egy-két barázdával, az egész szérűt 3—4 barázdával körülszántják. A hajtógép környékét cséplés idején ál landóan t’sztán tartják, a szalmát, pelyvát onnan eltakarítják. Tűzoltófecskendő, vízzel telt hordók, vedrek, lapátok, ásók, 'homokos ládák és egy eke állandóan készenlétben van a cséplőgép közelében. Dohányozni, gyufát gyújtani csak az arra kijelölt helyen szabad. A cséplést már az aratás első napján megkezdik, de legkésőbb öt nappal az aratás megkezdése után, A cséplést Bregyuk vagy Grigorenko elvtárs módszere szerint szervezik meg. fóisnkgsmraés kélműszafcas csépEésüiéi A Bregyuk-féle gyorscséplésnél a cséplőgép a szérűn éjjel-nappal dolgozik. A szérűn rendszerint 4 asztag gabona áll s ezek 60—70 hektárról learatott gabona kévéit tartalmazzák. A kévéket egyidejűén kétoldalról adogatják, a cséplőgépen két etető dolgozik. A.z etetőpárok óránként váltják egymást. Munkájuk eredményét óránként értékelik és kiírják a versenytáblára. Az etetőpárok versenyben vannak egymással. Az óraütemterv szerinti cséplés igen emeli a cséplőgép teljesítményét, Minden asztagon 8—8 nő adogatja egymásnak láncszerűen a kévéket. A távolság az adogatok között másfél méter. Míg a közönséges cséplésnél dolgozó kolhozparasztok száma csak alig 30 volt, addig a Bregyuk-féle gyorscséplés nél összesen 60 ember dolgozik, a létszám tehát kétszerese az előbbinek, a munkatermelékenység viszont több mint háromszorosára emelkedik. Az ,,MK—1100“ cséplőgép napi teljesítménye 24—30 tonnáról gyorscséplésnél 70—100 tonnára növekedik. A cséplőgép két műszakban 22 órát dolgozik naponta. Az első műszak reggel 8 órakor kezdi meg a munkát és tart délután 2 óráig, a 45 perces ebédszünetig. Az ebéd szünetben végzi a gépész a gép karbantartást, szabályozza a csép lőgépet az este 8 óráig tarló munkára. Este 8 órakor kezdődik az éj szakai műszak. Ezt a műszakot munka közben veszik át. Az éj szakai műszak hajnali 3 óráig dolgozik. Ekkor 45 perces reggeli szünetet tartanak, megtörténik a gépkarbantartás, majd folytatják a munkát reggel 8 óráig. Grigoranfeo gépész nióűszera N. Sz. Grigorenko, a Kirovográd területen lévő „Zsovtnya volja“ kolhoz gépésze az „MK—1100“ típusú cséplőgéppel 22 órai mur. kával 123.3 tonna gabonát csépelt ki. Ezt az eredményt azzal érte ©b hogy műszakilag tökéletesítette a cséplőgépet. A cséplődobba go- iyóscsapágyat tett. A rázószekrénybe tízcentiméteres járatot fúrt, hogy a gabona és a pelyva szabadon juthasson a második tisztítóműhöz. A közönséges törek- rostát -a kombájn törekrostájával cserélte ki s ezzel megakadályozta, hogy a gabona a szalma és a törek közé kerülhessen. A szérűn két műszakban összesen 85 kolhozparaszt dolgozik. A lét számnövelést az a körülmény igazolja, hogy a cséplőgép teljesítménye csaknem ötszörösére emelkedik a Grígorenko-féle gyorscséplé- sí módszer alkalmazásával. A brigádvezetők állandóan ellenőrzik a cséplés minőségét. Kö telesek a cséplőgép beindításánál és a cséplődob beállításánál jelen lenni és úgy megszervezni a cséplést, hogy a kolhoz folyamatosan teljesíthesse gabonabeadási kötelezettségét. A kombájntól egyenesen a magtárba l szaratovi terület krasznozRanienki gépállomásának komszomol-litkára júságra. Mindegyik brigád élén tapasztalt gépkezelő áll. A Vörös Zászló-kolhozban például Bjeijajev kombájnvezető végzi a betakarítást, aki először készült el gépe javításával. Bármilyen időben dolgozhat majd kombájnjával, amelyet ellátott villanyvilágítással, magfogóval és harmadik tisztítóművel. így lehetővé váiuK, hogy a gabonát a kombájntól közvetlenül a magtárba szállíthassuk. A gépállomás^ igazgatóságának és pártszervezetének terve alapján mindjárt a tavaszi vetés után megkezdtük az előkészületeket a betakarításra. A munkából mi, Komszomol-tagok is alaposan kivesszük részünket. Ivan Iljin esztergályos például társaival vállal ta, hogy komplex szerszámokat készít a kombájnokhoz. Felajánlá sát már teljesítette is. A Komszomol-bizottság javaslatára három kombájnt bíztak az if(Vietnami hazafiak IDESTOVA két éve, hogy a nagy ordultit beállt a vietnami nép éter ■ében. fíanopai város és a környékbeli falvak lakossága hűséget esőd öt t a Demokratikus Köztársságnak. iHo Sí Min a nép nevében üggetlenségi nyilatkozatot hirdetett i, amelyben többek között ez állt: Népünk a japán kapituláció után •Ikelt, kinyilvánított füygetlensé- ét és megalapítóit a a Vietnami De- i'okraitikus Köztársaságot“. A francia gyarmatosítók azonban z amerikai imperialisták ösztön- isiére már néhány nap múlva meg- dí tolták a rablóháborút a fiatal ízt ár saság ellen. A francia nagykések nem tudtak belenyugodni ’arimati birtokaik gyöngyének ef- sztésébe. A vietnami nép eí/gem- rként állt talpra és nemzeti fel ctbadító háborút kezdett A viet- \nvi nép azóta is hősiesen harcol abadságácrí és függetlenségéért. A harcolóban az ifjúság jár az ín. A néphadsereg harcosiénak >b mint a fele fiatalok közöl kerül A fiatalok a legcsodálatosabb sititeket hajtják végre és nem- 1 űksfépy övezi, j AZ IFJÚ partizánok egyizben a sötét trópusi éj leple alatt behatoltak a snigoni kikötő legnagyobb kau- cr,ük-raktárába, hang nélkül elintézték az őrséget és felgyújtották az épületet. Ugyanakkor egy másik partizáncsoport, a,mely a kikötő közeiéiben kiskaliberű ágyukat rejlett el, szétlőtte a kikötőben horgonyzó komcsiikkal megrakott hajókat. Mire a gyarirmbásító csapatok megérkeztek, már nem tudtak mit csinálni. Ilétszúzötven tonna k'iir csuk égett el, amelget az USA-ba kellett -volria szállítani — cserébe Bao Daj bábkormányának nyújtott segítségért. .4 partizánok veszteség nélkül tértek vissza cr hegyekbe. N^m sokkal később egy amerikai repülőgép anyahaját vártak Saigonba. Amikor a hajó « kikötőtől 35 kilométerre fekvő Nah városkához érkezett, iCt néphadsereg katonái a part sűrű bozótjában elrejtett ígyiMból tüzet nyitottak és komoly károkat okozták a hadihajóban. Amikor a hajé kikötött Saigonban, egy hő» fiatalokból álló partizánosztag a rakpartra lopakodott és gránátokat dobott at hadianyag kirakását végző katonákra. Ezzel egy- időben egy másik pariizún-csoport megtámadta a mulatókban tivor- nyázó nmerikd(lkat. Egész Vietnamban emlegetik rul az ifjú névtelen hőst, aki Nű-Trang kikötőben élete, kockáztatáséval aknát helyezett el egy csapatszállító hajóban. Almikor 900 jranda katona és tiszt elhelyezkedett a hajó fedélzetén, szörnyű robbanás következett |be. ,4 hajó kettészakadt, kigyulladt és víz alá ■merült. NEMRÉGIBEN futótűzként járta be a Köztársaságot nz <t hír, hogy egy fiatalokból álló partizánosztag megrohanta Ba0 Daj ibábcsászár palotáját. Ugyanakkor más partizánok felgyújtottak ás leromboltak több rádióién,dót. .4 gyarmatosítók érzik, hogy nem tudják visszaállítani a régi rendel és ezért kegyetlen terrorhoz folyamodnak. Barbár módon bánnak a még hatalmuk alatt élő vietnamiakkal, Nem kímélik a nőket, örege kel Ó3 gyermekeket sem. A saigoni francia hadbíróság n°mrégi\ben például halálra ítélt egy tizenhét éves lányt, miért kijelentette, hogy együttérez a vietnámi hazafiakkal De a nehézségek és a terror n^m tudják megtörni az ifjú vietnamiak harci kedvét. Harcolnak a végső győzelemig. És a győzelem nincs nvesisze. .1 francia gyarmatosítók egymásután szenvedik .a. vereségeket. Az ország területének több iirünt kilenctized része már felszabadult. .4 VIETNAMI Demokratikus Köztársaság nemcsak a harc terén, hanem a gazdasági és kullúrális étet területén is komoly sikereket élt el. Hatalmas demokratikus átalakulások mentek végbe az országban. Az iparban bevezették a nyolcórás munkanapot, betiltották a gyermekmunkát, bevezették a társadalombiztosítást. A francia gyarmatosítóktól és hazaárul óktól elkobozták a földet, 2.5 százalékkal csökkentették a földbérletet. Minden 18 éven felüli állampolgár kaphat földet az állami földalapból. A parasztok szövetkezetekibe tömörülnek a föld közös megművelésére, .4 népgazdaság állandóan fejlődik. Az utóbbi években a széntermelés több mint tízszeresére emelkedett és az üzemek el tudják látni a lakosságot és a hadsereget. Megindult az autómotorok és munkagépek sorozatgyártása. Nagyarányú a fejlődés kullúrális téren is. A francia gyarmati uralom állott a lakosságnak >csafc .néhány százaléka tudati irni-ulvu.mi. 1938- ban Jndokin&nak 25 millió lakosa volt. A: ország területén 1703 ó\pi- unibarkmgot tartottak nyilván, die mindössze csak négy iskola működött. 1945 szeptember 8-án, hat nappal a Demokratikus Köztársaság kikáltásia után már {el állították a közoktatásügyi hivatalt. Hatvanezer nyilvános iskola nyílt meg országban, amelyekben 80 ezer fiatal tanító tanítja ími-olvasni a dolgozó népet. A lakosság 85 százaléka tanult meg írni és olvasni. Főiskolák is vannak az országban. VIETNAM NÉPE hősiesen harcol az imperialisták elten, szikla&zilár- dm védelmezi a Demokratikus Köztársaságot és harcol a végső győzelemért, amit ki is fog nfnt\i.
