Somogyi Néplap, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-19 / 142. szám

2 SOMOGYI NtPLAF CSÜTÖRTÖK, 1952 JUNIUS 19. Á DISZ Központi Vezetőségének határozata a „Dicsőség Könyv" megalapításáról A magyar nép nagy pártunk ve­zetésével sikerrel építi hazánkban a szocializmust. Az óriási, hazán­kat átformáló munkában átalakul­nak az emberek, új erkölcsi tulaj' | donságokkal gazdagodnak: a nép, a párt ügy® iránti rendíthetetlen odaadással, az új iránti fogékony­sággal, mely a szocializmus építé­séért, drága hazánk megvédéséért folyó harcban a mindennapi hősi tettekben jut kifejezésre. Dolgozó népünket, s közte az ifjúságot a hősi tettekre a nagyszerű szovjet emberek példája lelkesíti, akik az első sorokban harcolnak a népek békéjéért. A magyar ifjúság soraiban is mind több olyan hős emelkedik ki, akik Rákosi elvtársnak a DISZ alakuló kongresszusán elmondott Berlin (MTI), A nyugatnémetor­szági polgári sajtó közleményei mindinkább azt mutatják, hogy a különszerződés és az úgynevezett európai védelmi egyezmény aláírá­sa nemcsak a lakosság egyöntetű ellenállását váltotta ki Adenauer nemzetáruló politikájával szemben hanem súlyos válságot idézett elő a bonni koalíció, sőt az Adenauer kormányon beiül is. A fővárosban hétfőn az esti órákban újra fellángoltak a tün­tetések Rídgway tábornok ellen. Az óriási karhatalmi felvonulás el­lenére sokezer ember tüntetett Róma legnagyobb terén, köztük a város szívében fekvő Colonna té-. ren. A rendőrség brutálisan lépett fel a tüntetőkkel szemben. Igen sok tüntetőt letartóztattak. Hatalmas arányokat öltött az egész országban a Rídgway érke­zése ellen tiltakozó sztrájkmozga­lom. Rómában hétfőn egész dél­után folyt az éftftőmunkások egy­séges sztrájkja. Igen nagy arányo­kat öltött a tiltakozó sztrájkmoz­galom Milanóban, ahol az OM gépgyár munkásai hétfőn egész nap távolmaradtak a munkától. Egytől háromórás sztrájkra került sor, Milano csaknem valamennyi gyárában a dolgozók a röpgyü- lések százait tartották az üze­mekben, tiltakozva a pestis­tábornok látogatása ellen. Minthogy a rendőrség Livorno- ban is betiltott minden nyilvános tanácsait megfogadva, a párt ve­zetésével a DISZ soraiban kérlel hetetlenül harcolnak az elavulttal szemben az újért, hazánk felemel­kedéséért. A termelés, a tudomá­nyos kutató munka, a tanulás, a művészet, a sport és a honvéde­lem terén egyre több ifjú és lány ér el maradandó eredményeket. A DISZ Központi Vezetősége el­határozza, hogy a Szövetség meg­alakulásának második évforduló­ján „Dicsőség Könyv"-et alapít, melyben megörökíti a békéért fo­lyó harc és a szocializmus építése terén kimagasló eredményeket el­ért ifjak és leányok nevét és hősi tetteit. Budapest, 1952 június 17. Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége A Düsseldorfban megjelenő „Welt am Sonnabend“ megállapít­ja, hogy Adenauer politikája sú­lyos válságba jutott. Adenauert megfontolásra kell, hogy késztes­se az a körülmény, horfv a kor­mánypártok képviselői, sőt a kor­mány tagjai között is bőven akad­nak olyanok, akik helytelenítik a kancellár kül- és belpolitikáját. tüntetést, a lakosság leleményes módot talált arra, hogy kifejezés­re juttassa békeakaratát. A nagy kikötőváros jelentős részében a lakosok fehér térítőkét aggattak ki ablakaikban és ezzel az impo­záns méretű „fehértüntetéssel" tüntettek a béke mellett. A rendőrök egész nap járták Livorno utcáit, hogy eltávolít­sák az ablakokból a békeaka­rat jelképeit. Drámai levélben adtak kifeje­zést tiltakozásuknak a cabernardi bányászok, akik már húsz napja ezer méternyire a föld felszíne alatt tartózkodnak, hogy megaka­dályozzák a bánya bezárását. Gyalázatnak tartjuk Ridgway tá­bornok látogatását — mondja a többi között a levél majd így foly­tatja: Nem tudunk felmenni a napvi­lágra, hogy tüntessünk ellene, mert itt kell maradnunk a föld mélyén, hogy megvédjük családunk kenyerét. Az olasz népnek azon- bafi éreznie kell, hogy együtt küz­dünk ebben az órában. Dél-Korea lakossága harcol az éhínség ellen Peking. (Uj Kína). A Koreai Munkapárt lapjának jelentése sze­rint Szöulban, Puszanban, Tegu- ban és más délkoreai városokban nap mint nap többszázan pusztul­nak el éhinség és járványos meg­betegedések következtében. A délkoreaiak fokozzák harcu­kat az elnyomás és az éheztetés ellen. Ez év februárjában és márciusá­ban, amikor a rizs ára mérhetet­lenül felszökött, Mokpoban a nők ezrei tiltakoztak a liszinmanista polgármesternél és rizs kiutalását követelték. Hampjong megyében (Dél-Csolla tartomány) április végén többezer paraszt követelt élelmiszereket a liszinmanista hatóságoktól. Április 30-án Csocsívonban (Dél- Csungcson tartomány) több mint kétezer paraszt megrohamozta a liszinmanista városházát. A felhá­borodott parasztok hangos kiáltá­sokkal követelték: „Adjátok vísz- sza elrablott élelmiszereinket!“ Hz Egyesült Államok a pakisztáni karmány megváltoztatására törekszik Róma (TASZSZ). Az „Avanti" londoni tudósítójának jelentése szerint a pakisztáni kormányhoz akkreditált amerikai diplomaták előkészítették a talajt Nazimuddin 'jelenlegi kormánya összetételének megváltoztatására. Laithwaite pakisztáni angol fő­biztos jelentése szerint az ameri­kaiak azt akarják, hogy Abdur Rab Nistar váltsa fel Nazimuddin jelenlegi miniszterelnököt, az utóbbi pedig az egyik tartomány kormányzója legyen. SiyugaMiámetország dolgozói továiibi egységes harci akciókat követelnek az ütienauer-kormány megbuktatására Berlin (MTI). Északrajna—Veszt- fália közüzemi dolgozóinak 170 küldöttje értekezletet tartott Düs­seldorfban. Az értekezleten hozott határozat elutasítja a bonni külön­szerződést és a munkásellenes üze­mi szabályzatot, amelyet az Ade- nauer-kormány az amerikai és né­met nagytőkések utasítására ké­szül bevezetni. A határozat fel­szólítja a nyugatnémet szakszer­vezeti szövetség vezetőségét, hogy szervezzen harci akciókat a hábo­rús egyezmények meghiúsítására ás ,az Adenauer-kormány megbuk­tatására. A küldöttek a legéleseb­ben elítélték a munkásáruló Fette gerinctelen fegyverletételét Ade­nauer előtt. Válság a bonni kormánykoalíción belül Tiltakozó tüntetések és sztrájkok Olaszországban Ridgway tábornok ellen AZ USZTASÁK MEGÖLTÉK ANYÁMAT... A CSETNIKEK FELGYÚJTOTTÁK HÁZUNKAT... írta: D. J. Rihar mikor tudomást szereztem arról, hogy\ a Tito-banda szabadanbocslátolta a háborús bű­nös Steipinác zágrábi érseket és 50.000 eseteiknek és usztasának biztosított bontatlan visszatérésit "r országba, mérhetetlen gyűlölet lett rajtam úrrá. pelelevenedtek bennem és filmszerűen peregtek le szemem előtt 1941 szörnyű em­lékek Azok a borzalmas gaztettek, amit a csetnik meg usztasn ggilkosok és gyújtogatok köveitek el. .. ...1941 júliusában falunkat, Mrzo Polget egy fasiszta banda szállta meg. Betörtek a házakba és az újszülötteket sem kímélve, mindenkit leggilkoltak. Természe­tesen ez nem volt egyedülálló eset Szerbiában. Híre járt, hogy az usztasa gyil­kosok 17—60 éves korig minden férfit összeszeidnek. A 17 évnél , 'idősebb férfiak a közeli erdők­ben kerestek menedéket. Az uszta- slák mindössze három öregembert találtak a házakban; ezeket ,,min­denesetre1‘ elhurcolták. Én akkor 12 éves voltam. A banditák bekerítették az egész falut. Úgy ebéd után két óra lehe­tett. Anyámmal kocsin hordtuk be a jószág alá való almot, Kö- rülbelül 500 méternyire házunktól a kukoricásból előugrott Pero La­ttes, a hirheidt usztasa és anyám­ra kiáltott: „Állj, az apád szerb istenit.“ Engem úgy látszik nem vett észre, mert a szalma között fe­küdtem. Persze meg sem várta, hogg a védtelen asszony mitévő lesz, máris elsütötte fegyverét• Anyám felsikoUatt és összero­gyott. A gyilkos ezután — mint aki jól végezte dolgát — adébb­állt. Kétségbeesetten borultam anyámra. Csupa vér volt;, a dum­dum golyó szétroncsolta a lábát. Egyezerre csak megmozdult, ma­gához ölelt iés testével takart el, nehogy az usztasák észrevegyenek. Több mint két órán keresztül folyt a lövöldözés az egész kör­nyéken. Azután elcsendesedett minden. Mikor felkeltem, láttam, hogy ruhám csupa vér. Anyám vére volt... M ég mindig nem tudtam tel­jesen felfogni, hogy mi történt velünk. ,,Otthon tatán lesz valaki, cuki segít anyámat haza­vinni“ — gondoltam. Lélegzet nélkül futottam házunkig. — Megsebesültél, gyermekem? kiáltotta rémülten nagyanyám. — Nem lén, hanem édesanyám! — felettem lihegve. Hazavittük anyámat. Még élt. Az úton öt asszony feküdt hol­tan. Vízért mentek a kúthoz és ott érte őket a golyó. Szomszé­dunknál, Milan Ribárnál borzal­mas■ kép tárult elém: az egész családot megölték és a hullákat egymásra dobálták. A következő ház előtt halott asszony feküdd, keblén szopós gyermekével, aki­nek fejét puskatussal verték szét. Később az usztasák visszajöt­tek és elföldelték a halottakat. Anyámat még élve temették el. A tragédia végére fél éso múlva a csetnikek tettek pontot; fel­gyújtották az egész falut. E zek előtt a gyilkosok előtt tárja ki az ország kapuit a Titó-banda, azokat pedig, akik akkor árván maradtak, üldözi, letartóztatja és börtönbe veti. De a jugoszláv nép hóhérai ne,m fog­ják elkerülni a kegyelmet nem is­merő büntetést. um »—um I»||»II'IIIIS un in mm —frirTnwr-fwr— JCiil pú Üli kai jegyzetek A BÉKE ÉRREKÉREA Junius 3 és 6 közölt zajlott le Peidnyben az ázsiai és csendesóceáni országok békeharcosainak előkészítő konferenciája. A konferencián 47 küldött vett részt húsz ország, közöttük a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság, a Koreai Népi Demoteratikus Köztársaság, India, az Egye­sült Államok, Indonézia, Pakisztán, Japán békeharcosainak képviseleté­ben. A konferencia részvevői kölcsönösen tájékoztatták egyrruíst or­szágaik békemozgalmsának fejlődéséről és megvitatták a küszöbönálló kongresszus összehívásához és munkájának sikerességeihez szükséges gyakorlati intézkedéseket. Ezenkívül jóváhagyták az ázsiai és csendes- óceáni országok népeihez intézett felhívást. A konferencia részvevőinek felszólalásai hű klipet adtak az ázsiai és csendesóceáni országok béke mozgalmának óriási arányairól. Ez egészen természetes is. Amint a konferencián elfogadott felhívás rámu­tat, ,,ázsiai és csendesóceáni országaink 1600 millió jóm kar a lú emberét ma a háború és a háborús előkészületek szőr nyű veszélye fenyegeti.“ Sőt, néliáng ázsiai nép számára a háború már szomorú valóság. Az amerikai imperialisták hódító háborút indítottak Koreában és a legembertelenebb eszközöket veszik igénybe, nem rettennek vissza a vegyi- ás baktériumfegyvertől sem. Irtják « békés lakosságot, kínozzák és gyilkolják a hadifoglyokat. Egyre átfogóbb arányokat öltenek a had­műveletek Vietnamban és Malájföldön, ahol az angol és francia- gyar­matosítók imegkísérlik elfojtani a népek törekvését a függetlenségre és szabadságra. Megcáfolhatatlan tények szólnak amellett, hogy az amerikai impe­rialisták és gyarmatosító partnereik még magasabbra akarják szilpni az általuk kipravokált háborúk lángját, szeretnének líjabb országokat bevonni eUbe a háborúba. ilyen körülmények között különösen fontos és halaszthatatlan fel­adata az ázsiai és csendesóceáni országok népeinek a béke megvédése Az előkészítő konferencia felhívása hangsúlyozza, hogy csakis maguk a népek változtathatják meg a riasztó helyzetet, vethetnek véget a je- nyegető összetűzéseknek, tudják elhárítani a háború veszélyét. Ha egy­ségesen lépnek fel és „közös béke akaratukat összesítik a béke megvé­dése érdekében“, megakadályozhatják a háborút. Az előkészítő konferencia ezért felhívott minden békeszerető em­bert és minden békesaerető szervezetet Ázsia és a Csendesóceán orszá­gaiban, hogy „függetlenül politikai állásfoglalásuktól, vallási meggyő­ződésüktől, nemzetiségüktől és foglalkozásuktól“ válasszanak küldöt­teket a már megszervezett vagy szervezés alatt álló helyi előkészítő-bi­zottságok vezetésével az ázsiai és icsendesóceáni országok békekomgresz- szirsára. Ez a kongresszus, amely szeptember végén Pekingben ül ösz- sze, ghatékony intézkedéseket dolgoz ki a béke éis biztonság megerősíté­sére“ Ázsiában és a Csersdes-óceán vidékein. Ahogy az előkészítő/konferencia visszhangjából megítélhető, fel­hívást lelkesen támogatják a világ minden részében az emberek száz­milliói. A REJTÉLYES JELÖLT Eisenhower tábornok, aki az Egyesült Államok elnökségére pá­lyázik, június 4-én a Kansas-állambeÚ Abileneben megtartotta első választási beszédét. Ezt megelőzőleg sajtókonferenciát tartott és a tudósítók kérdéseire ismertette nézeteit az amerikai politika fonto­sabb problémáiról. Eisenhower még vissza sem tért Európából, de az amerikai la­pok máris nagy buzgalommal szították az érdeklődést amerikai be­szédei iránt. Ennek igen nyomós oka volt. A tábornok a republiká­nus párt jelöltjeként akar szerepelni. Ezzel szemben a legutóbbi idő­kig semmivel sem igazolta, hogy a republikánusokhoz húz. Ellenke­zőleg, köztudomású volt, hogy Eisenhower szoros kapcsolatban áll a demokrata párt befolyásos köreivel és számos alapvető külpolitikai kérdésben egyetért Truman kormányával. Mivel lakatta jól a hallgatókat Eisenhower? Hogyan fest poli­tikai programmja, milyen politikai irányvonalat szándékozik követni? Eisenbowernek a sajtókonferencián és abílenei beszédében tett megállapításai belpolitikai vonatkozásban rendkívül rugalmasak: ke­rülte az egyenes véleménynyilvánítást a MacCarren, Smith és a Taft—Hartley-féle rendőri megtorló törvényekről, a négerek és más kisebbségek polgárjogait érintő törvényjavaslatokról, a lakásépítési, közegészségügyi és közoktatásügyi programmokról. Az Egyesült Államok külpolitikájáról már határozottabban nyi­latkozott. Az egyetlen dolog, amiért Eisenhower megrótta Truman kormányát az volt, hogy az amerikai imperializmus „tragikusan el­vesztette Kínát“. Eisenhower a továbbiakban egyetértett Truman politikájával. Amint az „Associated Press“ hírügynökség tudósítója közli, a tábornok kijelentette a sajtókonferencián, hogy támogatja a Truman-kormány nyugateurópai politikájának alapkoncepcióját. Ei­senhower teljes egészében helyeselte az őrült fegyverkezési hajszát is, a Fehér Ház jelenlegi lakóitól megszokott hangnemben ordíto­zott a „kommunizmus végveszélyéről“, a „szabad világ kollektív biztonságának“ eszméjéről, amelynek szerinte megtestesítője a tá­madó Atlanti-tömb. Nagy elismeréssel nyilatkozott Eisenhower a most készülő „európai hadseregről“ és az „európai nemzetközösség­ről“. Természetesen felvetődik a kérdés: kinek a jelöltje hát Eisen­hower? Május végén a párizsi „Liberation“ és a római „Avanti“ közöl­ték, hogy Eisenhower republikánus párti elnökjelöltsége a demokra­ta párti vezérek és a mögöttük álló monopolista csoportok mester­kedéseinek eredménye. A demokraták vezérei úgy vélték, hogy a de­mokrata párt elvesztette hitelét s egyik jelöltjének sincsenek ko­moly esélyei. Ezért megegyeztek Eísenhowerrel, hogy republikánus jelöltként lép fel a választáson, de ha bekerül a Fehér Házba, .elveti az álarcot. t Hickenlooper, az „Avanti“ közlése szerint kijelentette: „A té­nyek arra vallanak, hogy kockázatos módon egy álcázott demokrata belépését támogatjuk a Fehér Házba“. A londoni „Daily Telegraph and Morning Post“ Eisenhower beszédeit kommentálva rámutat ar­ra, hogy csak félig mutatta magát republikánusnak. A „New-York Ti­mes“ jelentőségteljesen emlékeztet arra, hogy Eisenhowert hívei ép­pen azért támogatják olyan erélyesen, mert a tábornok már régen bebizonyította, hogy össze tudja békitení a különböző csoportosulá­sokat. Mindezek után nehéz nem feltenni ezt a kérdést: kinek a jelölt­je hát Eisenhower?

Next

/
Oldalképek
Tartalom