Somogyi Néplap, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-29 / 124. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP CSÜTÖRTÖK, 1952 MÁJUS 29. Új nagykohó épült a trineci Molotov Vasművekben r Trinecben, a Molotov Vasművekben május elsején avatták fel a csehszlovák népi demokrácia új, büszke alkotását, a hatodik olvasz­tókemencét. Az olvasztókemence a ,,Május 1" nevet viseli és ott lát* juk rajta felépítésének célját: a „Za mir“, a „Békéért“ feliratot­ifjjli Viacseszlav Truszov szakmát választ A KOMSZOMOL NEVELI A PÁRT TAGJEJOLTJEIT írta: D. Novopljanszkij Vjacseszlav Truszov falusi fiú volt. Egy alkalommal szüleivel együtt meglátogatta Moszkvában élő nagyanyját. Ekkor hallott elő­ször a moszkvai Csapágygyár ipariskolájáról. Már akkor nagyon megtetszett neki az elmondottak alapján az ipari tanulók vidám éle­te és az általános iskola elvégzése után felvételét kérte a Csapágy gyár mellett működő 2, számú ipariskolába. Truszov hatszáz társával együtt az állam költségén végezte el * kétéves Iskolát, ő is, mint a Szov­jetunió valamennyi ipari tanulója, ingyen kapott ruhát és ellátást, s gondoskodtak a 'tanszerellátásról is. Truszov az esztergályos szak­mát választotta. Az elméleti ki­képzése mellett az iskola tanmű­helyében a gyakorlati 'tudást is el­sajátította. Tanulmányi ideje utol­só félévének gyakorlati óráit tár­saival együtt már a Csapágygyár műhelyében töltötte. Szinte észre sem vette, hogy el­repült a két év tanulási idő és el­érkezett a szakvizsga ideje. A si­keres szakvizsga után Truszov is a Csapügygyár szakmunkása lett. Jüannak az ember életében je­lentős•, őrötöké emlékezetes események, amelyek megsokszoroz­zák erőit, felemelik, hőstettekre sar­kalják. Az almwakn cipőgyár kom- szomalisitái ilyen eseménynek tart­ják a nemrégiben megrendezett gyű­lésüket. A gyűlést forró, lelkes hangulat kísérte végig. A lelkes hangulat ünnepélyes csenddé változott, ami­kor felhangzottak a titkár szavai: örömmel jelentem, elvtársak, — mondta — hogy munkatársiunkat Burljubajevát a párt a Komszomol- ból felvette ci tagjelöltek sorába. Szívből köszöntünk Zenkid. Büszkék vagyunk rád. A párt tagjának lenni -- ez a legkedvesébb és legnagyobb álma minden komszo’nw'islának. A te álmod valórávált Zerkul. És mi összejöttünk, hogy megosszuk veled a komszomolista életének ezt a leg­nagyobb örömét. Ezután Ljabov Lukjanova, a Komszomol bizottság tagja ismertet­te Zerkul Burl juha jeva életét, mun­káját. Zerkul tevékeny komszomolista. Állandóan igyekszik tudását gya­rapítani, nem nyugszik meg a si­kereken. Talál időt arra, hogy há­rom gyermekét go^ndoisan ellássa, vezesse a háztartást és emellett nem mulaszt el egyetlen foglalkozást sem « mesterek iskolájában, nem hiányzik egyetlen Komszomol gyű­lésről sem. ' A szovjet-küldött kötelesség©, hogy szoros kapcsolatot tartson fenn választóival, (hogy ismerje vá­lasztókerülete dolgozóinak szükség­leteit, kise.bb-nagyolbb problémáit. A választók és a küldöttek közti kap­csolat szórosatlbátételőnek logifőibb föltalálja: a választók és a küldöttok rendszeres és minél gyakoribb talál­kozási». Az ilyen találkozások során a szovjetek küldöttei meghallgatják a választók észrevételeit, (bírálatát és javaslatait, fokozhatják ia töme­gek aktivitását, amely legfontosabb előfeltétele annak, hogy a szovjet eredményes, jó munkát végezzen. A szovjet küldött és a választó közvet­len beszélgetései bizonyultak a leg1 alkalmasabbnak arra, hogy minden egyes dolgozóból kiváltsák az alkotó energiát, felélesszék és kifejlesszék a kezdeményezőkészséget. ,A (területi és kerületi szovjetek vég r eh aj t ó(b izottságiai n ak fontos kö­telessége megszervezni a küldöttek és választóik rendszeres találkozá­sát és e kapcsolat eredményességé­nek ellenőrzését. A mi végr©hajtó- itoizottságuink utaslítollt'a iá helyi szovjetek küldötteit, hogy rendszere­sen tartsanak beszámolóit válasz­tóik előtt. A beszámolók során a dolgozók megtudják, mit tett a he­lyi szovjet a mOglbizaíások teljesí­tése érdekében, hogyan harcol a kifl­iit ikor Zerkul a gyárba jött, a komszomolisták örömmel fogadták családjukba. Az alap szer­vezet esti iskolára küldte, hogy tanuljon, szakképzettségét fejlessze. És Zerkul mindig túlszárnyalta a normát, takarékoskodott az anyag­gal, amiért meg is jutalmazták. Burljubajevánák mór két ifin volt, amikor a Komszomol bizottság aján­lására mint kiváló sztahanovistanőt Moszkvába küldték a könnyűipari ifjú sztahanovisták összszövetségi értekezletére. A Kamszomol-szerve­zet ezután továbbképző tanfolya­mokra küldte Zerkult és segítségére volt, hogy jól tanuljon. Most már Zerkul tanítja a fiatalokat. — A Komszomol megadja, ami legdrágább ifjú életünkben — az élet igazi célját és boldogságát, a barátság, elvtársiasság nagy örömét. A Komszomol töltötte meg Burlju- bajeva életét tartalommal. Késő es­te, amikor gyermekei már elalud­tak, Zerkul előveszi könyveit és te nul. N&m akar elmaradni az élet­től, a kollektíva fejlődésé!öl. — KomsZomol is iának lenni! Nem hxl'ini, van-e a világon nagyobb boldogság! Ma, amikor Zerkult kö­szöntjük, kívánják neki: bizonyítsa be, hogy méltó a párt és a Kom­szomol bizalmára•, 'tanuljon és dol­gozzon még jobban. Ezután több hozzászólás követke­zett, moijd Marija Aszabina kért szót. M 1TM inden nappal újból és újból meggyőződhettünk arról, hogyan gondoskodik a párt az ifjúságról. Csak egy példát akarok elmondani. Bizonyéra sokan ismerik Valja Ti- sinát. Nemrég érkezett hozónk a gyermekotthonból. Nem dolgozott sokáig, mert hirtelen súlyosan meg­betegedett. Kommunistáink úgy bán­tak vele, mintha saját leányuk len­ne. A pártszervezet gondoskodott gyógykezeléséről. Tapasztalt orvoso­kat! professzorokat hívtak hozzá. A gyár igazgatója intézkedett szana­tóriumi beutalásáról és amikor fel­gyógyult betegségéből, üdülni küld­ték. Most teljesen egészségesen tért vissza. Elmondhatja: ,,A gyár meg­mentette életemet“. — Olykor nőm is vesszük és?re, milyen gyorsan fejlődünk. A párt atyai gondolkodásának eredménye­képpen a nemrégen még újonc kom- szomolisiókból lassan nevelők vál­nak — szólalt fel Ahkszandra Trnszkajovna. — Nagyon örülünk hogy Zerkult felvetlek tagjelöltnek, különösen alágy öröm, hogy még sokan vannc(k nálunk hozzá hason­lóak. A komszomol titkár a gyár alap- szervezetének nevében megajándé­kozta Burljubajevát. Viharos taps közepette nyújtotta át Osztravszkij: ,,Az acélt megedziik“ című könyvét, azt a müvet, amelyből a komszomo- .lista nemzedék élni tanult és tanul. A könyv !első oldalára ezt írták: „A mi drága barátnőnknek, Zerkul Burljubajevánák. Kívánjuk neked Zerkul, hogy légy Lenin-Sztáhin nagy párt jának méltó harcosa és ne­veld gyermekeidet a kommunista társadalom cselekvő építőjévé“. Képünkön Viktor Sztarsínovof, a gyár esztergályos üzemrészének fiatal főnökét látjuk az újonnan munkába álló ifjú szakmunkások kö­zött. Szfarsínov, aki néhány évvel ezelőtt szintén a 2, számú iparis­kolában tanult, most meleg Szeretette! fogadja új munkatársait, köz­tük a jobbszélen álló Truszovot. A SZOVJET-KÜLDÖTTEK A LAKOSSÁG ANYAGI ÉS KULTURÁLIS ELLÁTÁSÁÉRT dőlt a választóik javaslatainak meg­valósításáért. A dolgozók gyakran élnek jogos és helyes bírálattal. Amikor a lvovi városi szovjet második ülésszaka előlit a küldöttek beszámoltak a dolgozóknak a városi szovjet munkájának eredményeiről, á városrendezés, a kulturális és gaz­dasági építés sikereiről, a külső kerületek dolgozói merjbírálták a városi végrehajtó-bizottságot, és egyes osztályait, mert nem fordí­tottak keHő figyelmet egyes város­részek lakosságának szükségleteire. A háborút követő éveikben Lvov körül nagy iipiari üzemek létesültek. Körülöttük niiinlvásílakótelepek épültek. A városi szovjet nem for­dított kellő figyelmet a munkáste­lepek lakóinak ellátására. Kevés Megkezdődött a Don vizének áláramlása a Volga—Don-csatorna Volga felé eső szakaszán Sztálingrád. (TASZSZ.)) Megkez­«iött a Volga-iDo'n csatorna Volga é eső szakaszán lévő zsilipek megtöltése a Don vizével. A hatal­mas szivattyú állomások három és fél hónap alatt emelték fej a Don vizét a csatornának a Don felőli emelkedőjén. A Don vize egymás­után töltötte meg a karpavkai, be­reszlávkai és varvarovkai víztáro­lókat és elérte a vízválasztó legma­gasabb pontját, amely 44 méterrel magasabb, mint a Don és 88 méter­rel magasabb, minit a Volga1 szintje- Május 24-én elbontották a vízvá­lasztón létesített .zárógátat és ekkor a Don vize megindult a csatorna Vo]ga if©lé lejtő szakaszán, a 9- zsi lip kapuja felé. Mihelyt itt is eléri a szükséges magasságot, megnyitják a zsilip kapuit és a 9- zsilip befo­gadnia n Don vizét. A viz ezután ■tovább halad lefelé a csatorna # szakaszán ós elíjult a Volgához. üzem létesüli, n&m rendezték és szé­pítették iaz utcákat, nem biztosí­tották a külső városrészek és a bel­város közöl ti sutóbu.S'ZÖSszeköt'tetésl. A választók .jogos kifogásaiból a Szovjet küldöttek levonták a tanul­ságokat és a szovjet soronl©vő ülé­sén javaslatot 'terjesztettek elő a hibák kiküszöbölésére. A szovjet má­sodik ülésszaka azután határozatot hozott a dolgozók jogos kívánsá­gainak teljesülésére. A küldöttek szigorú ellenőrzés alá vették a ha­tározat végrehajtását. Az állandó bizottságok ,a,k|[iivahálózafuk segít­ségévéi ellenőrizték, hogyan telje­sítik 'az elfogadott városrendezési tervet, hogyan gondoskodnak a kül­ső területek lakosságának anyagi és kulturális ellátásáról. • JONASZ, a kerületi Komszomol bizottság propagandistája lelkesen magyarázott: — Szóval, Balisz apó, estére várjuk... Tudja a múltról beszé lünk majd, a kapitalizmus koráról és maga .. . maga . . . hogy is mond­jam csak . . . maga lesz az eleven illusztráció! Balisz apó egy pillanatra abba­hagyta a sárga dohánylevelek vá­gását és felnézett: — Mi az az illusztráció? — Hát tudja, Balisz apó — ma gyarázta tovább a fiatai propa­gandista — az úgy van, ha könyv­ben leírnak valamit, mindjárt ké et is rajzolnak mellé, hogy jób­an és könnyebben megértsék . . . — No, — dünnyögött az öreg — belőlem ugyan szép kis íllusztrd- cit lesz... De azért elmegyek! * * * Az olvasóterem, ahol az esti szemináriumot tartották, már 8 óra előtt megtelt. Lenin és Sztá­lin arcképét a falon friss'- fenyő- gallyak ölelték körül. Pár perc múlva becseszagoft Balisz apó és kissé megilletődötten előadói asztalhoz, Jonasz mellé. Ilyen megilletődött volt akkor is, amikor Jonasz" bejelentette, hogy Balisz apó szólal fel. ^ Az öreg zavartan kereste á sza­vakat. — Nem kenyerem ugyan a be­széd, de megpróbálok eleget ten ni a kívánságtoknak ... Pedig ne­héz dolog, mert olyasmit kell el­mondanom, amit • szeretnék kitö­rölni az emlékezetemből... Ak­koriban, jó huszonöt esztendővel ezelőtt itt, litvánföldön nagy nyo­morúságban éltünk ... Földünk ke­vés volt, s ez a kevés is rossz, kö­ves, szinte megművelhetetlen . . . Az egész falu a kulákok igájában nyögött. Maritával, a feleségem­mel elhatároztuk, hogy elmegyünk innen, a tengerentúlra, szerencsét próbálni... Ott sem fogadott jobb világ... A hajó fedélköze tele volt kivándorlókkal, akiket a szükség kergetett. Mindenkiben élt a reménykedés, hogy munká­hoz jut, de Amerika keserű csaló­dással szolgált... Csak ígéreteket adott, de nem munkát. Éhezve és reménytelenül ténferegtünk az ut­cákon. Csak alkalmi munka ju- t&tt néha-néha, ami édes kevés volt a megélhetéshez. Sok társam­ra emlékezem, aki éhen pusztult, én pedig ... én . . . börtönbe ke­rültem. Meghökkenés ült az arcokra az öreg szavai nyomán. Balisz apó pedig folytatta: IGEN, börtönbe kerültem, mert a sokat dicsért Amerikában a sze­gényembernek joga van éhenhal- ni, de nincs joga alamizsnát kérni. Számomra pedig akkor nem volt más lehetőség. Munkát nem kap­tam, az éhségtől tántorogtam, kol­dulni kényszerültem, Ezért dug­tak a rács mögé! Jonasz vette át a s*ót: — És, amit Balisz apó mondott, nagyon tanulságos. Nézzétek meg, elvtársak, mi lett itt, a mi szabad szovjet földünkön az Amerikában munka nélkül tengődő, börtönbe vetett emberből? Balisz apó köz­szeretetnek örvend, a községi szovjet küldötte, érdemes kolhoz­paraszt, a múlt héten ő avatta fel ú; iskolánkat, előadásokat tart és gazdag tapasztalatai átadásávl se­gíti a kolhoz jó munkáját. És azóta — folytatta emelt hangon —- Ame­rikában még súlyosabb a helyzet. A dolgozó nép élete most még ke­gyetlenebb, a munkanélküliek szá­ma egyre növekszik, milliók és milliók hiába keresnek munkale­hetőséget- A tőkések csak a há­borúra gondolnak. Vérbeborították Koreát és fenyegetik az egész vi­lág békéjét. De kudarcot vallanak, ártó szándékaik megtörnek a bé­ketábor millióinak erős falán. * * Vége az esti szemináriumnak. Élményekkel gazdagodva oszlanak szét a hallgatók. Az utca sötétjé­be tehergépkocsik lámpájának fénykévéje hasít. MENNEK az építkezésekhez, ahol éjjel-nappal folyik a munka. A kerületben most épül a villa­mos vizierőmű, villany lesz a fa­luban! Az erdő mellett sporttelep épül, az iskola mellé pedig napközi otthon. Uj gyümölcsöst is telepí­tenek, épül és gazdagodik a kis litván falu. Hangos zúgással robognak el mellettük a tehergépkocsik. Az­tán, hogy halkul a zaj, Balisz apó Jonaszhoz fordul és a motor tá­voli duruzsolásában megszólal csendes, meleg hangja: — Látod, fiam, — és az építke­zések messze villanó fényeire mu­tat — ez a mi erőnk, a mi békés törekvésünk legkifejezőbb ... ej­nye, hogy is mondtad csak? Pillanatig gondolkozik az öreg, azután diadalmasan kivágja: — Megvan! A letfkifejeaóbk — tUusítrútiéjft! ^ , , .Mcij.szólal a matt ült le az

Next

/
Oldalképek
Tartalom