Somogyi Néplap, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-09 / 58. szám
ooMoGfi NÉPLAP SZB9B VASÁRNAP, 1952 MÁRCIUS 9. fl mi falunk — mint sok más alföldi község és mezőváros — már régtől fogva el volt jegyezve a forradalommal. Már 1897-ben kö zé lőttek a népnek a csendőrök, »ext a fellázadt nép megrohanta • faliiházát- Egy ember — Tóth Gábor napszámos - meghaltA lázadás oka — - ahogy az öregebbek beszélték — nem közvetlenül politikai ügy volt. Vasárnap délelőtt az emberpiaccn — különösen nagy munkanélküliség idején ■’ —- rengeteg szegényember volt együtt- Munkára, munkaalkalomra vártak, mert ott lehetett elszegődni. Azon ,a. napon nagy sár volt a piacon és az emberek, akik közül jó csizmája kevésnek volt, de meg azt is kímélni kell, s különben -s senki se szeret a sárban álldogálni — felhúzódtak a keskeny gyalogjáróra 2 községháza előtti téren. A csendőrök ott mentek el a csendőrlaktanyából jövet, a köz ségházára menet és leszólongatták az embereket a járdáról, bele a sálba.. Akj nehezen mozdult, azt meg talán a puska előrelendített tusájával is megbillentették, mert így szokták. Ezen sokan — különösen a katonaviselt emberek —* felháborod t«k és nagy zúgás-morgás ke’etke zeft a csendőrök háta mögött, ahogy megint visszafolyt a járdára a nép. Hogy azután mi történt tovább •6 hogy robbant ki az indulat, azt már senk se tudja, csak arra emlékszik mindenki, hogy a nép, mint a darázsraj, megrohanta a csendérőket és azok beszaladtak a már közel lévő községházára. De ezzel most már nem lett vége, mert az egész emberpiac éaszeszaladt, csakugyan úgy, mini a darázsraj és ki akarták húzni a csendőröket. Mert az igaz, hogy a szegényember itt 's «tte-marta ugyan egymást a nagy nyomorúságban, irigyelte egymástól nemcsak a szebb házat, jobb ruhát, de még a falat kenyeret, sőt még a munkahelyet is, de ha valami közös baj, vagy gyalázat érte, akkor együt[fogtak és az egész nép nekizúdult az ellenségnek, s mint az öntudatlan tömegek általában, abban a pillanatban nem bánta, ha • feje beleszakad is, A csendőrök az ostromra — parancsuk és szabályzatuk szerint — sortűzzel válaszoltak és pedig «emcsak a levegőbe, hanem a nép közé is: így esett el Tóth Gábor. A nép erre szokás szerin-L széjjelszaladt és lehűlt, de a halottat magáénak tekintette és sokáig, •agyon sokáig emlegette. A fia, a ks Tóth Gabri velem járj elemi iskolába és míég mink, az apró gyerekek is számonfartot- tuk, hogy Tóth Gabri nem közönséges árva, mint mások, nem is olyan, mint a lelencgyerekek (sokat neve’tek nálunk a néhány forintokért), hanem az ő apját a csendőrök lőtték agyon. És még mi, a gyerekek is megilletödött tisztelettel néztünk néha Tóth Gabrra, pedig ,a, játékban és verekedésben élő gyerekek nem nagyon hajlamosak a megilletődésre • akkor miág — első és második elemiben — nemigen hallottunk a hősökről és a hősök árváiról sem. K csendőröktől való félelmünk és a csendőrök iránti fojtott gyűlöletünk, amelyet a felnőttektől szívtunk magunkba — vezetődött itt !• Balmazújváros község régeb ken mezőváros volt, de az uradalom faluvá kényszerítette vissza. Határa 45.000 hold és abból 38.400 ho’d a Semsey grófi családé, ezer told pedig a Fáy, később a Sfein- feld-családé volt. A község egész lakosságának, amely a századele- jési már 12.000 volt, összesen kétezer hold szántó s a falun kívül vagy háromezer ho'd hosszú legelő maradt, amely nagyrészében bá- rányüímös és kopogó« szik, aztán sós gzíkmocsár volt, amelyben még « csetkáka és a háromélű sás sem tudott gyökeret verni. A birtokot, amely eredet leg a Rákóczi-családé volt, még Ferenc császár adományozta hi[bizomány- képpen a kálvinista lakosság megfékezésére egy Semsey nevű udvari kancellistának. Ennek a földesúrnak .az utódai aztán a jobbágyfelszabadításkor, illetve a szabadságharc leveretése «tán, amikor a tényleges földosztályozás megtörtént, úgy kisem- miztók a falu népét, hogy a job- bágykorban használt 11.000 hold fö d helyett csak valami ötezer- egynéhányszáz holdat hagytak, s ■•ég abból Is — mint az előbb em IGAZ TÖRTÉNET EGY FALURÓL lítejtem, csak kétezer hold volt c szántó. Erre a telkes jobbágyok meg a zselléreket semmizték ki úgy hogy a falu lakosságának kétharmadát jo'entö zsellérség még gulyalegelőt se, sőt mi ág csürhe- és libalegelőt is alig kapott. Hetven évig folyt a per az uradalom ellen, haszta- ían, végül is abbamaradt, mert ahogy a nép mondja, a vezetőket, a bírót és a megbízottakat a grófék lekenyerezték, birtokot adtak nekik és eltűntek, megszöktek a faluból, .a nép gyűlölete elől. Volt hát oh — természetes ok a forradalmi indulatra és csakugyan, már az agrárszocialista mozgalmak sem csak egyszerűen bérharcé®, vagy szakszervezeti mozgolódások, hanem fórradalm jellegű népmozgalmak, tüntetések, a iát ósztrájk ok és cselédsztrájkok voltak. A mi falunk népének — minf a többi szegényparaszti tömegeiknek is — az 1918—19-es forradalom valóban forradalom és felszabadulás vö t- És ezt a nép úgy is értelmezte, mert a harcterekről hazakerült férfiak, élükön a megmaradt szocialistákkal — ámbár a két legharcosabb vezető, Eszenyi Lajos és Ecsedi István elpusztultak a háborúban — nem várták meg a Károlyi-kormány hirdetett földreformját, hanem még 1918 no-, vemberének legelső napjaiban elfoglalták és ellenőrziás alá vették •íz összes uradalmi tanyákat és a községi Nemzeti Tanács fegyveres nemzetőrökkel őriztette a rablók ellen is, de a volt tulajdonosok illetve bérlők ellen is. Ez a földfoglalás annyira ritka eset . volt m'ég akkor, hogy hírére Móricz Zsigmond is e’jött hozzánk, épp úgy, mint Somogyba Latinlká- ékhoz, megnézni azokat a szegényparasztokat, ak'k nem várták ■meg a kormány földreformtörvényét, hanem úgy őrzik a határt, mint a, jussukat és nem engedik meg a bérlőknek, hogy minden értéket, gépeket, jószágot, vetőmagot elhordhassanak és eladogassanak a tanyákról — mint kezdték — hogy íz tán a népnek csak a puszta föld maradjon. EllbÖl megint érthető, hogy nálunk a kommün sem néhány huzgó szegényparaszt és földmunkás próbálkozása, hanem a szegényparasz- fi többség szívügye volt. Nem is várta meg a helyi munkástanács, a községi direktórium lés a községi fö'digénylő b'zottság a rendele- teket, hanem mivel a tavaszi vetés szorongatott, 1919 áprilisában megkezdték a földosztást, egyelőre 3—4—-5—6 holdii.ával és ugyanakkor, a nagyháti Fürst-uradalom- ban Szép Szabó Sándor uradalmi kocsis vezetésével megalakult az első termelőszövetkezet is. A határ többi — fel nem osztott — ré- szé( pedig mint állami tulajdont harmados művelésre akarta kiadni a helyi munkástanács. Sajnos az egész forradalmi munkát deilékbakapta a román ellenforradalmi h?dsereg támadása. 1919 április 25-én a Tiszántúlnak erre a vidékére már nagy erőkkel bevonult Mardarescu tábornok. Természetesen első dolga volt, hogy mindent visszaadott az előkelő földbirtokosoknak és bérlőknek. Mindössze párezer hold maradt a nép kezén, az is csak azért, mert nem került elő a bérlője és különben is már bevetette a nép. Ebből szintién érthető, milyen súlyos ellenforradalmi megtorlás következett a falura. Nemcsak a huszonöt hot formájában, hanem óbban is, hogy a „bűnösöket" körű belül 180—200 emberj elvittek fogságba, 3 brassói Fellegvárba és a vulpesti fogolytáborba. Amikor pedig — ide csak 1920 tavaszára — bejöttek a „fehérek" (orosz példára így nevezték őket, hiszen Horthynak addig még a hírét is alig hallották) mindenkit elfogtak, megvertek és bezártak, elítéltek, aki valamilyen formában részt vett a forradalomban és a földosztásban. De 3 nép — s nemcsak a szocialisták, hanem az egész szegény- parasztság' — miág Horthyék bejövetele után sem nyugodott bele, hogy elbukott a forrad?.iom. 1920 novemberében, .amikor a 19-es vezetők még a börtönben vagy Romániában voltak, megint fellob- ba.nt a lázadás. Abból eredt o dolog, hogy Nagyatádi Szabó Istvánéit, hogy a szegényparasztságot Irta: veres Péter magukhoz csábítsák, szintén földet ígértek. El is rendelték, hogy - - egyelőre ide'glenes kishaszon- bérletbe — ez uradalom nagyságához és a családok számához viszonyítva, néhány hold földet ki keli osztani minden igénylőnek. Az egyeztető tárgyaláson azonban a bérlők 'ás a nép nem tudtak megegyezni, A nagybérlők kevés és rossz földet akartak a népnek adni s azt is a legtávolabbi batárrészeken, hogy hagyják ,ott és menjen vissza az uradalom kezébe, ahogyan sok helyen meg is történt, a nép pedig természetesen jó földet akart és közelebb a faluhoz, hiszen a jó uradalmi földek a falu alá, sőt a kertek alányúltak. A tárgyalás izgalma, a jövő-merő embereken át, Végighullámzott „ falun és délután már az egész nép a községháza folyosóin s kinn a |éren szorongott. A csendőrök nem voltak éberek és előrelátók (ki gondolt volna arra, hogy az ellenforradalom terrorja ar.tf nyögő nép fel merje emelni a fejét) és emiatt a tárgyalóterem ajtaját őrizték, nem gondoltak a folyosókra 'és >a kapukra. Később már, estefelé, amikor a folyosókra bezsúfolódott emberek közt, akik a tárgyalás elhúzódása miatt n gyon türelmetlenek voltak, felcsapott a lázadás hangja és fenyegetni kezdték a bérlőket, mozdulni sem tudtak a fegyvereikkel, de már nem is igen mertek, mert széttéphette volna őket a nép. így (örfént, hogy a tehetetlenné vált csendőrök előtt rákényszerí- tették Lichtschein Dezsőt, a bérlők vezetőjét (húszezer holdnyi' bérlet és néhányezer hold saját tulajdon gazdáját), hogy fogadja el és írja alá azt a szerződést, amelyet a uép részéről fogalmaztak meg. A nép erre eloszlott, a, bérlők ‘és a csendőrök kiszabadultak. Ámde másnapra a szerződést érvénytelenítették a megye urai, a falut megszállták a csendőrök és a kideríthető bűnösöket összefogdos- ták. (De sokszor megtörtént már ez a népek történelmében Budai Nagy Antalékkal csakúgy, mint az angol parasztforr’dalom vezetőivel.) így történt, hogy még az 1919-es forradalom emberei ki sem szabadultak, amikor újabb csapat bal- mazúivárosi szegényparaszt — Jenes Józsi bács'ék — vonultak be a debreceni börtönbe. A nép lelkében és gondolkodásában azonban az ellenforradalom még ekkor sem győzött. Mert csak így érthető meg az az egész országban egyedülálló jelenség, hogy sz 1922-es vá'asztáson, nyílt szavazás mellett Balmazújváros választóinak nyolcvan százaléka — pedig a szocialistáknak, a nagyon szegényeknek és írástudatlanoknak nem vólf választójoguk — a szociáldemokrata párt jelöltjére, Vá- gi Istvánra szavazott. Arra a Vági Istvánra, aki a szociáldemokrata pártban is az ellenzékhez tartozott aki később — sokadmagával — ki is vált onnan és a bal- old'li munkásmozgalmat szervező Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetője lett- És akit később letartóztattak és nyolc évre Ítéltek, mint kommunistátA választást ennek ellenére elbuktak, mert a kerület többi községei nem tartottuk velünk, hanem a kisgazdapárthoz húztak és különben is Vág it jóelőre kitiltották a kerületből, csak a mi falunkban tarthatott egyetlen gyűlést, de még azf is évtizedekig emlegették. Még utoljára, 1932 április hetedikén megint felforrott egyszer a nép. Közé’őtfek a tömegnek: újra egy halott: Pap György hadirokkant. Mindtzeket pedig nem a falum forradalmi d’csőségére mondtam el, hanem arra, hogy érzékeltessem: itt tudták, mi a forradalom, érezték, mi az ellenforradalom és igazán várták — és sokan várták — a felszabadulást. Nem tévesztették össze sem a Horthy- korszak keresztény-nemzeti és parasztfogó demiígógiá’áva!, séma nyilasmozgalommal. Néhány kó- iyagos, ütődött emberen és néhány bukott kereskedőn nem terjedt túl a nyilasság, hiába haso- g? ft a gyűlölködő szólamaival az eget a ta.jtékzó nagyszájúság. De ebből érthető az is, hogy a szegényparasztság, de különösen a fő dmunkásság nagyon el volt keseredve és valósággal megszállás a.att érezte magát, különösen a Beihlen-rendszer első éveiben. Hiszen a földosztás s semmibe ment. Az 1919-ben és 1920-ban kiosztott kishaszonbiér leteket visszavették és helyette 1925-ben kevesebb és rosszabb fődet adtuk, de családonként már csak egy-kéf holdat. Csak a nagyezüstösök kaptak három holdat és az 'aranyérmes „vitézek" 10—15 holdat. Ennél nagyobb baj lett ele- ven, mindennapi baj — hogy munka sem volt, ezrével ácsorogtak a piacon :3 munkanélküliek, mert se külföldi kivándorlás, se hazai vándormunka, se távoli kubikolás nem akadj. Az aratási részt is lejjebb szállították az uradalmuk. 1922- ben még — az elmúlt forradalom hatása alatt — a tizenkettedik részt kúp tűk és négy százalékért csépeltünk. 1923-ban már és aztán minden esztendőben csak a tizennegyedik részt kaptuk és három százalékért csépeltünk. A holdanként! biztosíték is leszállót^ 60 kilóról 40 kilóra, sőt a gyengébb gabonák vágásáért már, mind a Semsey grófnál, mind a Lichtschein bérgazdaságban, csak 30 kilót fizettek. Ez már alig több mint a közönséges napszám, mert ahhoz, hegy egy családapa — akinek még nincs is t'zenegy családja — kilenc mázsa búzát, vagyis újig- való kenyeret keressen, 30—35 hold gabonát kellett learatnia, ami messze túl van az emberi teljesítőkénesség m'nden határán. A gyakorlatban nem is adtak 10—12 holdnál több vágniva'.ót. A kom- menció is kevesebb lett egy harmadrésszel, a harmados tengeriföld is megszűnt, sőt negyedest is alig adtak. A debreceni nagy- gazdáknál pedig kezdett szokásba iönni az ötödén és hatodán való tengerikapálás is, ha ekekapával meghuzatták. D szegénvoarasztság, de kü Ionosén u földmunkásság ekkor már szabadulást egyedül a- forradalomtól, vagyis a Szovjetuniótól és a kommunistáktól várt, mert sehol máshonnan nem csillanj- reménysugár. Sajnos, mi, a faluba rekesztett szegényparasztok nem ismerhet" tűk még akkor Lenint. Hogy a felszabadulás előőrsei már 1924— 1925-ben itt vannak közöttünk, arról mi, a Elun és a tanyákon nemigen tudtunk. Minket is meglepett hát, de egyben fel is lelkesített az p hír, amit az újságokból és a to- vábbhullámzó beszélgetésekből megtudtunk, hogy vám már itt Magyarországon egy — egyelőre t’t- kos — forradalmi párt és annak a vezetőjét — vagy egyik vezetőjét (nálunk a Tanácskormány tagjait névszerint csak kevesen ismerhettük meg a román megszállás miatt), Rákosi Mátyást, aki halálos ítélettel a fején hazajött a forradalmi harc szervezésére és irányítására, elfogták Budapesten. Az agrárszocialista romantika és a vallásos szektárián'zmus, ami Achim és Várkonyi idejében nagyon erős volt, ekkorra már kiszorult a mozgalomból lés már 1919 óta a földimunkásság eleje és nagy többsége az ipari munkásságtól várta őz útmutatást és az ipari munkásság és a földmunkásság (még nem az egész dolgozó parasztság!) szövetségében és közös harcában látta a követendő utat. tehát sokkal nagyobb figyelemmel nézte, hogy mi történik az ipari munkásság mozgalmában, mint az előtt. (Annyira, hogy néhány év múlva, a következő mozgalmi fellendülés idején, néhány hónap alatt 1500 tagja lett a szociáldemokrata pártnak. De ez a tömeg nem nyugati, s még csak nem is pesti crte.emben vett szociáldemokráciát, b. nem teljes forradalmat akart. Ezért is tűzött, össze a ha talcmmal 1932 április 7-én ) így válik egészen érthetővé, hogy mit jelentett nekünk az a hír. hogy Rákos Mátyás hazajött Oroszországból es szervezik már az új forrrdalmi pártot. Túlzás volna azt, állítani, hogy ezek a tömegek teljes egészükben kommunisták, vagy akárcsak szocialisták lettek volna. Nem. Csak elégedetlen __ és sok okkal elégedetlen — keseredett szívű ég lázadó lelkületű szegényparasztok és földmunkások voltak, de egyben megegyeztek: az akkori úri rendet csendőreivel, szolgabíróival, 'Végrehajtóival és kasznámval együtt gyűlölték és utá’ták. Ezért tudta mozgósítani, együvé hozni és egy üt tartani minden terror ellenére az iff nßm túlnagy szocialista élcsapat. És ezért v»l't felvillanyozó re ménység az a hír, hogy Rákosi Mátyás megkezdte a forradalmi harcot. Nyilvánosan persze nem lehetett. a dologról még beszélgetni sem. Idegenek közt, vonaton, piacon, boltban, hivatalban, még a szocialista földmunkások is össze- szorított fogakkal hallgattak, de kinn a munkán, a mezőn, a kub> kon, a, vasúti töltéseken és min denüth ahol ismerték az emberek egymást és tudták, hogy nincsenek közöttük árulók és besúgók, fel-félbuggyanó örömmel és reménységgel mondták, különösen, ha baj volt az urakkal és a hajcsé- raikka.l — és sokszor baj volt — hogy van már forradalmi párt Magyarországon, hogy a szovjet munkásosztály és a szovjet állam nem hagyja el 1919-beli szövetségesét, magyar népet ás hogy lesz még egyszer nekünk is ünnepünk és az lesz az igazi ünnep, mert mindenért megfizetünk. És a férfiasságnak és ;gaz bátorságnak járó tiszte 'ette!' és szeretettel beszéltek róla, hogy milyen bátorság, és mi" lyen lelki erő van abban az em bérben, aki ebbe a farkasverembe, ami akkor Fehér-Magyarországon volt, haza mert jönni. Pedig a nyomozás és a tárgyalások, igazi ese mlényeít nem ismerhettük, csak * polgári újságok hiányos ég ham» tudósításait láttuk. Ettől kezdve azonban tudtuk, s az élcsapat mindig szamonjartot- ta s még a szociá demokrata szer Legetekbe Es ilyen értelemben mentek be, hogy bár Rákosi Mátyást elfogták és elítélték, de — mégis van Magyarországon igazi szabadító erő. És ennek ez erőnek a harci nyomát, ha nem is rendszeresen és ha, nem is min.de» mozzanatában, de mégis éreztük még a föld 'alól is, s ahogy közeledjünk a felszabaduláshoz, rain- dig-mándíg jobban éreztük, ámbár az ilyen 'értelmű postánknak a nagyobbik része a debreceni csendőr szárnypenancsnoksághoz ment be. Ott találtuk meg 1945 tavaszán. A történet Új fejezete 1944 október húszadikán kezdődik, amikor a Szovjetunió Hadserege, a Ti szántól többi részével együtt felszabadította a mi falunkat is é* 1944 december 21-én folytatódik, amikor megalakult az első demokratikus kormány, aztán 1945 március 18-án folytatódik, amikor megjelent « földosztásról szól rendelet és — és esztendőről esztendőre sorolhatnám, de ez már egésze» ú> történet és könyvet kell ítkí A ceglédi' gépállomás dolgozói Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére tíz nappal a h:tár.dő élőt t megjavították 48 erőgépüket. A gépek ünnepélyesen felvonulnak Cégléd szocialista város határában.
