Somogyi Néplap, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-05 / 29. szám

\ SOMOGYI NÉPLAP A meggyar §ajié levelezői I. országos fkonferenciájáisak második napja A magyar sajtó levelezőinek I- erszágös tanácskozása vasárnap fo.lyta:ta tanácskozásait az építő­ipari dolgozók szakszervezeti székházénak dísztermében. A vasárnapi vita első fekzólaló­!Í1 BANDIK FERENC katymárí délszláv dolgozó paraszt, a Szabad Nép és a Nase Novine le­velezője vo’t- Azokról a szenvedé­sekről beszélt, amelyeket előbb a felszabadulás e.őt i kulák és csendőr-uralom alatt élt át, majd a jugoszláv nép szörnyű helyezetéj ecsetelte. TAJKOV ANDRÁS tatabányai sztabánovista vájár hozzászólásában megállapította: a mi sajtónk felvilágosítja a dolgo­zókat- Kritizálni lehet és kritikát is kaphatunk a sajtón kérész ül. A mi sajtónk megmutatja, hogyan kell megjavítani mindennapi mun­kánkat, hogy kell dolgozni és a to­vábbi munkánkban irányt mutat­MAGYAR JÁNOS, az újságíró iskola lsp-Ugatója, a Pécsi Mezőgazdasági Szeráru- gyár munkáslevelezője vök. — Első leveleimben — mondot­ta — termelési eredményeinkről, munka versenyünk állásáról adtam jelentéseket a Dunántúl. Naplónak, ilamarason rájöttem azonban, hogy bíráló cikkeimmel még több és jobb szolgála ot tehetek. Első pró­bálkozásaimat a bírálat terén a többi követ e és csakhamar elnyer­tem a Dunántúli Napló legjobb le­velezőiének kijáró vándorzász’óf. Munkám jutalmául az elmük év­ben az ujságíróiskolára kerültem, Sztálin elvtárs 72. születésnapján pedig elnyertem a legnagyobb kin­cset, a párttagsági könyve’. MAGONY H. ISTVÁN tömörkényi levelező szólalt fel ezután. Elmondotta, hogy könyörtelen hajszát indított éüc.ne az ellenség a község vezető­állásaiba beférkőzöí; ellenséges elemeket leleplező leveleiért. Vé­gül a párt és a Szabad Nép kide­rítette az igazságot, véget veteti üldöztetésének. KISPAP JÓZSEF, a 44-es Építőipari Tröszt kőművese elmondoita, milyen értékesek a sejtóban leközölt levelek az épí­tőipar dolgozói részére is, mert ezeken keresztül tudomást szerez­hetnek az új munkamódszerekről, eljárásokról. TAMÁS ISTVÁNNÉ, a dunai öld vári Alkotmány tszcs tagja nagy taps közben mondotta el, hogy bár 62 éves, az elmúlt évben 184 munkaegységet végzett. A le­velező munkában elért eredményé­ről számoll be. Ezután dr Korányi Gábor orvos szólt! f fel, majd Alexander Veliuov Iweorgiev bulvár küldött levelező üdvözölte az értek ex S etet A szovjet munkás és falusi le­velezők példájára — mondotta — országunkban egy évvel ezelő't kezdték meg a repülő-brigádok Szervezését a termelésiben. E brigádoknak az a feladatuk, hogy feltárják az üzem gyengéit és hibáit, támogassák a minőség megjavításáért, ~ takarékosságért folyó harcot. A repülő-brgádoknak is köszönhető, hogy egy év alatt nagv sikereket értünk ei. — Engem, mint munkáslevele­ző:, háromhónapos munkás- és fa­lusi levelezői tanfolyamra küldtek. Ez a folyam segített hozzá, hogy még aktív bban végez­zem levelezői munkámat. Hozzáláttam a repülő-brigád meg­szervezéséhez kaucsuk-kombiná- . unitban. Munkánknak az lett az eredménye, hogy megjavult a mun­kafegyelem, folyamatosabbá leit a munkamenet. Tapasztal) iáinkat átadtuk más üzemeknek is a munkáslevele­zők járási tanácskozásán, A bo’gár munkás- és falusi leve­lezők tevékeny harcosai a'béké­nek és a szocializmusnak, kérlel­hetetlenek a hibákkal és békés szocial sfa építésünk ellenségeivel szemben. Ezúán Bata Sándorné, a Kőbá- ityi Textilgyár dolgozója és Gás­pár Istvánná a Szabad Nép és a Viharsarok Népe levelezője szó- lalak fel, majd Réti Xj&stlő elvtar«, a llnnkásniov^alaii Intézet l^ax^alója, az 1942-es Szabad A'tép levelezési rovatának vezetője beszélt — Vájjon nyujthat e valamilyen | zi a súlyt. Holott mai életünk 1 . , , * <• _1 -it! o _1_J i __• _'__' -í-„ J__":~ tan ulságot a t'z év előtti Szabad Nép a mai munkáslevelezőknek? — kérdezte. Azt hiszem, igen. Akkor üldözött, illegális párt üldözöltt harcosai volak a levele­zők. Ma a hatalmon lévő munkás- osztá’y sajtójának közmegbecsü­lést élvező munkatársai, helyi tu­dósítói. És mégis más v sáonyok, más feltételek, más körülmények közö t, de akkor is, most is ugyan­azokért a célokért küzdött és küzd a kommunista sajtó: Lenin és Sztá­lin a kommunista sajló feladatai­ról szóló tanításait tekinfet‘e és tekinti munkája vezérfonalának. A kommunista sajtó ma ■ Rákosi elvárs útmutatásai al pján műkö­dik, a Szabad Nép akkor büszkén hirdette címlapján: Rákosi Mátyás lapja. Mint minden kommunista lap, az 1942-es Szabad Nén is igen nagy jelentőséget tulajdonított a mun­káslevelezésnek. — Az 1942-es Szabad Nép egy számában „Várjuk a folytatást címmel arról írtunk, hogy levele­zőink megírtak a lapnak egy-egy folyamatban lévő eseményt, a lap levelüket le is közöl e, de az olva­só nem tudhatta, mi történt to­vább, mert a levelező a folyta'ás- ról elfeledkezett. Azt hiszem; ez is olyan probléma, amely ma, meg­változott körülmények között is joggal felve hető. A levelezőknek lenne felda- tuk, hogyha egy kérdésről ír­nak tudósítást, altkor azt ne ' hagy iák abba, hanem kísérjék végig a kérdést egész fejlődé­sében. Mu nk ás le v el ező ink jelentős ré­sze — mondotta a továbbiakban — túlságosan egyoldalúan fogja _ fel hivatását, túlságosan csak a hibák leleplezésére és feltárására helye­küzdeimeinek szépsége, derűje, op­timizmusa nem kevésbbé érdekel­né az olvasót, a nagy küzdelmek és eredmények aktív részeseit, írjunk tehát a hibák könyör­telen leleplezése mellett az el- , ért eredményekről, éle’ünk szépségeiről, bőseinkről, akik a termelésben, harcban, tanu­lásban kiválót teljesítenek, akik az új szocialista embertípusnak példaképeivé válnak. A következő felszólalásban KALMÁR ALAJOS, a vasmegyei Orfalu délszláv nemzetiségű dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta, majd Ka- kuk György nyíregyházi úttörő a Pajtás újságról túszéit. Ezután Míkó Hedvig, a pusztavámi szén­bánya dolgozója elmondotta, hogy a sajtó segí tségének is eredménye, hogy javul a munkafegyelem. Lipták György, a Magyarorszá­gon élő szlovák dolgozók lapja, a Nasa Sioboda olvasói és levelezői nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit- Meszes Józsefné, az egyházaskozári Rákóczi tszcs tag­ja, Nöhrer Ödön, a Maszolaj gép­gyár sztahánovis’a hegesztője és Forgács Jánosné, a bajai Vörös Fény tsz tagjának hozzászólása után SZŰCS IMRÉNÉ, a G:-nz Vagóngyár dolgozója Rákosi Mátyás elvtárs szavait idézte: „Mindenért, ami ebben az or­szágban történik, mi kommunis­ták vagyunk a felelősek!“ Ezért kell jó példával előliárni, bírálatainkkal, tanácsainkkal kikü­szöbölni mások hibáit, leleplezni az ellenséget — mondotta. — Ezért csatlakoztam 1949-ben az üzemi levelezők nagy táboréihoz. sípos János hevesmegyei dolgozó paraszt, Nagy Rózsa, a Sztálin Vasmű dol­gozója, Szűcs József, a komáromi lenfonó levelezője, Benedek And­rás az Ikarus dolgozója, Badó Gé­zán® kisújszállási pedagógus, a Szabad Nép levelezője és Gara György a Várpalotai Bányász szerkesztője felszólalása után szü- ner következe: t­Kapusi József mosonszentjánosí dolgozó p:raszt, Laczi János, az RM szabadhengerde csoportveze­tője, Bánszky Sándorné, az albert- irsai Dimitrov termelőszövetkeze:i csoport tagja és Dóra János, a Vö­rös Csillag traktorgyár levelezője után PAP LÁSZLÓNÉ, a szombathelyi közkórház műtősnője, a Szabad Nép levelezője arról be­llíftrvátli $Sár,!U»íi elvlsár«, .JPolíísüUnií tej beszédet széli, milyen harcot folytatott a kórházban a különböző visszássá­gok eben. Vértes László, a műszaki és ter­mészettudományi egyesületeik szö- vetségének dolgozója, a Szabad Nép levelezője utalt arra, hogy műszaki értelmiségi dolgozóinknak a levele­zésen kérésziül is el kell mélyíte­niük kapcsolatukat a fizikai dolgo­zókkal. Ilerka Antal, a kelemenligeti ál­lami gazdaság juhásza után ÁCS TIBOR pUísszőntíváni bányász, a Magyar Rádió levelezője elmond­ta. hogy havonta küld levelet,a rá­diónak és igyekszik ismertetni a maga, az üzem munkáját. Szabó Jó­zsef mátészalkai dolgozó, az Épí­tők Lapja levelezője, Kádj Irtván tatabánya5 főaknász, Szabó Edit, a küldi gépállomás dolgozója, Orgejy István a má'észalkai gimnázium ta­nulója, PeUe"nni Jánosné, az Iíszakmagyarország levelezője fel­szólalása után rj«*» — Pártunk központi vezetősége nevében üdvözlöm a munkás- és paraszt levelezők első országos kon­ferenciáját. Ez a kétnapos konfe­rencia olyan képet ad a sajtóról, és főleg népünk fejlődéséről, olyan képet ad a levelezőmozgalom fejlő­déséről, amely túltesz 'várakozásain­kon. Az a harcos szellem, az a tett- rckész buzgóság a hibák elhárításá­ban, amely ezen az értekezleten ineemutat'kozott, egyik leglényege­sebb bizonyítéka annak, hogy népi demokráciánk feladatait egyre job­ban tudjuk megoldani. — Olyan a mi népünk, mint a győzelmes harcokban kikovácsolt hadsereg, de olyan hadsereg, amely nek minden katonája tudja, hogy miért harcol, hogy nőért hoz áldo­zatot. A magyar néphafsíom előőrsei a levelezők. Azok, akik először veszik észre a hibákat és nehézségeket a maguk területén, a saját területük igazi úttörői. Ilyen úttörővé kell váln;a minden levelezőnek, aki először mutat rá a maga munkaterületén a hibákra és így hozzásegíti pártunkat és államunkat ahhoz, hogy ezeket a hibákat az útból eltakarítsuk A nr demokráciánk erősségévé lesz rövid idő alatt a levelezőmozgalom. Ha csak arról az egyetlen oldal­ról, a levelezőmozgalom oldaláré' nézzük meg a ,mi demokráciánk fejlődését és helyzetét, akkor is azt tapasztaljuk, hogy nőm egyszeri parlamenti választások, hanem munkánk á'landó kísérője az,, hogy minden állampolgárunk, mindenki gyermekkorától kezdve késő ag’ko- ráig részt vesz a társadalom kiala­kításában, fejlesztésében, részivesz két keze munkájával, résztvesz ab­ban a harcban, amelyet a maradi- ság, a belső ellenség, a múlt ellen vív m'ndenki, aki h:ve a mi rend­szerünknek. Ez a demokrácia nem korlátozódik egyesekre, ez a demo krácia százezrek és milliók demo­kráciája. Horváth Márton elvtárs beszélt a levelezők igen nagy felelősségéről és idézte 'Sztálin elvtárs szavait, aki a levelezőmunka alapjait így hatá­rozta meg: „ a levelező független legyen azoktól az intézményektől és személyektől, amelyekkel és akikkel érintkeznie kell mun­kájában,“ A függetlenség, más szóval a fele­lősség 'fokozását jelenti — folytat­ta beszédét. ■» Ez a függetlenség — amelyről Sztálin el-v'lárs beszél azt jelenti, hogy minden szót mérlegelniük kei! a levelezőknek, amikor kritikát gya­korolnak. Arrs kell törekedni, hogy az elvtársak levelei komolyan esse­nek latba. A szerkesztőségeink fele­lősek azért, hocy komolyan Egyel­jenek fel azokra a figyelmeztető hangokra, amelyeket a levelezőiktől kapnak. Állami szerveinknek, párt­szerveinknek, komolyan kell mér­legelniük minden egyes levelet, ame­lyet a levelezőktől kapnak. De a mérlegelés ne a szerkesrtő- ségbe kezdődjék, hsnem azok­nál az elvtársaknál, akik meg­írják a levelet, A továbbiakban Horváth Márton elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt- szervezeteknek, az állami szerveze. eknek támogatniok keU a levelező­ket és szólt a szerkesztőségek fele­lősségéről. Majd így folytatta: — Ha azt akárjnk, bogy a mi levelezőink szeme éles legyen, ész­revegyék a hibákat — és sokszor másokat megelőzve vegyék észre a 'hibákat, — ajkkor a levelező elr;ár- sak szemét, látását, fülét élesíteni kell. Ez másszával, ideológiai, poli­tikai színvonalunk állandó emelé­sét jelenti. Gondoskodni kell arról, hogy'konkréten ismerjék a párt po­litikáját, hogy szilárdan, két lábon álljanak, hogy szilárdan tudják a harcot vinni ne ellenség, a hibák ellen. A hiba az. hogy a vállalatok.’ munkahelyek vezetői részéről meg­értésre feltétlenül szükségünk van. — íven keményen fogunk fellép­ni minden olyan jelenséggel szem­ben. amely kicsinyes, személyes Szempontokból .akadályt akar gör­díteni a levelezők munkája elé. — Sri álin elvtárs úgy beszél a levelezőkről, mint a proletár köz­vélemény parancsnokairól, — mon­dotta, majd hangsúlyozta, hogy a levelezőknek jó munkával kell se- gíteniök a dolgozók közvéleményé­nek kialakításában és példamutató munkával, magatartással, harcos ki­állással kel! kiérdemelniük * dol­gozók bizalmát. — A sajtó jó munkát végzet! az­zal, hogy rövid idő alatt Megszer­vezte ezt a mozgalmat, amelyet az élet Fázol, amely eleven, foslos mozgalommá vált. Nemcsak «bob konferenciának a képe, nemcsak az elmúlt hónapoknak a munkája, a helyi konferenciák, Iranern «z el­lenség dühödt támadásai is bizo­nyítják a-zt, milyen fontos vfvsna nya domok'áriánknak ez a mozga­lom. Alig múlik el nap, hegy ne támadnák a sajtót, hogy n» vitat­kozna az ellenséges rádió, az Kn)pe- rialisfa sajtó a Szabad Néppel és többi lapunkkal, levelezőinkkel. De az az eltökéltség és határozottság, an\ely Ft kibontakozott, azt mu­tatja, hogy mi alaposan ismerjük azokat, akik ezt az ellenséges uszí­tást folytatják. Ha. egyáltalán fii- lünkbe jut a hangjuk, ráismerünk * tőkések, n:-up.'birtokosok, bankárok horthysta tábornokok hangjára, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy az volt a jó, amikor a nép rab volt ebben as országban, s amikor az imperialisták voltak az urak. Ne,m elvtársak! Az, ahogy itt ál­landóan felmerült a szörnyű mult,, a rabság képe és ahogy itten és egye­bütt is állandóan felmerül a boldog, békés, szocialista jövőnk képe, az biztosít ja, hogy jelenlegi nehéz mun­kánkban és harcunkban fáradságot nem ismerve, félelmet n'-m ismerve, lelkesen, odaadóan a nja-gy cél, a szocializmus fel­építése érdekében minden erőnket összpontosítva fogu»k dolgozni. Hogy az ország Máiig jutott, hogy az ország népe ilyen hatalmasa* fejlődött — jól tudja minden dol­gozó — azt pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük. S ha a mi utunk a nehézségek »el­lett a győzelmek, eredmények, a fejlődésnek sorozata, akkor azt .is tudjuk, hogy ezt annak köezönhet- jük, hogy pártunknak és népünknek olyan vezére van, mind a mi szere­tett Rákosi elvtársunk. Horváth Márton elvtárs be*sédét hosszantartó, lelkes taps fogadta.. Ezután Gáspár Istvánná felolvasta Rákosi Mátyás elvtárshoz intézendő távirat szövegét: KEDD, 1952 FEBRUÁR 5, „Drága Rákosi «Ívtárs! T**í tónk és vezetőnk! Forró szeretettel köszöntjük önt q magyar sajtó munkás- és pu- rasztfe-ve fezeinek 1. országos konf erenciájáról. Mi « múltban a gyáro­sok rdbszolgái, a földesurak és ku Iákok cselédei voltunk s ha szólni mertünk a ki semmi zés, a megalázás, a nyomor és az igazságtalanságok ellen, utcára dobtak, vertek, börtönbe záriak minket. Ma szabadok va­gyunk, miénk minden ebben az országban, egyenes -derékkal járha­tunk, emelt fővel szólhatunk bele hazánk irányításéba. Köszönjük ezt a szabad és bddog élfiiet a nagy Sztálinnak, felszabadítónknak és kö­szönjük az ő legjobb magyar tanítványának, önnek, Rákom előtárs­Mi, munkás-, paraszt- és értelmiségi levelezők nemcsak jó ter­melő munkánkkal, hanem a sajtóhoz írt leveleinkkel is segítünk építeni a szocializmust hazánkban. Örömmel számolunk be bennük az új életről, a lelkes munkáról, amellyel dolgozó társaink s MtOffunk is ötéves tervünk végrehajtásáért, túlteljesítéséért harcolunk. S fel­tárjuk a hibákat is, a gondatlanságot, a fegyelmezetlenséget, maradi- ságot, leleplezzük az ellenséget s azt is, aki az ellenség szekerét tolja. Leveleinket örömmel fogadják, számítanak ránk, megbecsülés, kitün­tetés az osztályrészünk. Köszönjük ezt Önne.k, Rákosi elvlárs. Megfogadjuk: Továbbra is bátran, állhatatosan harcolunk « szov­jet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocialista építésünk minden akadályával, minden külső és belső ellenségeivel szemben, a jó kezde­ményezések, tapasztalatok elterjesztéséért, pártunkért, hazánkért, a szocializmusért, a (békéért. Közelgő születésnapja alkalmából kívánunk Önnek, drága Rákosi elvlárs még sok-sok munkás esztendőt, népünk javára. Mi úgy készülünk tree a napra, hogy még fegyelmezettebb, eredményesebb, odtmlóbb munkát végzünk s * konferencia tapasztala­tait felhasználva, emeljük levelink színvonalát, napról-napra gyarapít­juk tudásunkat. Ezzel segítjük a mi lapjainkat, elsősorban pártunk éles fegyverét a Szabad Népet, Rákosi elvtárs lapját, mindennapi ke­mény harcában. ^ munkás- és paraszílevelszők I, orsaá^os konferenciájának résztvevői.“ Kitnmteté&ek A Népköztársaság EíaSM T*ná- zetőnek (Asoíithalmi A!Janii Gaz­osa a magyar népi demokrácia ér­dekében a sajtólevsle^éo i«rén végzetl értékes munkájuk eliam*- réséííl Magony H. István egyéni­leg dolgozó parasz nait (Tömör­kény), Gerván József segéámun- kásn.:k (Láng gépgyár), Berta!** József bányásznak (Tatabánya), Gáspár Istvánnén*k, *.z orosházi Vörös Csillag tszcs tagjának, Rácz Imrének, a Duna C pőgyár do'go- zójánck, Országh B. András vá­jártanulónak (Somsálybánya), Mó- rocz Jánosnak, az orosházi Dózsa tsz téglának és Rozgonyi Sándor hadnagy, volt bányásznak a Ma­gyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát, Kulcsár Bálint mé­hésznek Gödöllői Méhtenyésztési Intézet), Orbán Károly konyhave­daság), M gyarovics Anfal gyári munkásnak (Esztergomi Szerszám- gépgyár), Csaté Gézának, a turke- vei Vörös Csillag tsz tagjának, G. Tóth Jánosnak, a nagykamarás! Magyar-Román Barátság tszcs tag­jának, Kerekes János mezőgazda- sági munkásnak, a kurdi egyesi köz­ségi tanács dolgozójának, Tó h Bé­la sztahanovista kovácsnak (Diós­győri Gépgyár), Varga Gézának, a Budapes i Szerelő Válla lát dolgo­zójának, GaáJ Zsigmondinak, a bi- har nagybaj cm i December 21 tsz tagjának, id. Kapusi Józsefnek, a mosonszentjánosi Előre tsz tagfá­nak és Beán Géza t'zedesnek a Magyar Népköztársasági Érdem­érem bronz fokozatát adomárnyoz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom